God save the Queen!

Ha azt a szót hallom, hogy királyi család, a britek jutnak eszembe. Ha azt hallom, hogy király (mint uralkodó), kétség sem férhet hozzá, kire gondolok. Most mégis, ledöbbenve állok itt, az az uralkodó, akit valójában rendkívül hosszú uralkodása miatt mindenki A Királynőnek nevezett, nincs többé.

Csütörtökön délután a munkában mutatta egy kollégám a királyi család nyilatkozatát, miszerint a királynő nincs jól. Rögtön éreztem, hogy baj lesz, máskülönben nem riadóztatták volna a teljes családot – mit sem sejthettünk még ekkor, hogy a királynő valójában nem rosszul lett, hanem már nem is élt. Még most reggel is teljesen a tegnapi események hatása alatt voltam. Feketébe öltözve, a metrón küszködve könnyeimmel, egész úton cikkeket olvastam a pontos történésekről. 

Nem vagyok angol, s még a UK-ben is csak keveset éltem, mégis azt érzem, a Királynő nagy hatással volt/van az életemre. Mindössze 26 évesen került a trónra. Én most leszek 26, és ha belegondolok, hogy egy éven belül egy teljes Birodalmat kellene elvezetnem – kösz, ezt most kihagynám lenne a válaszom. Erzsébetnek viszont nem volt választása, fiatalsága és női neme ellenére bátran lépett apja nyomdokaiba. 

Számomra három rendkívül példaértékű tulajdonsága volt. Először kötelességtudata a korona és a monarchia felé. Felmérte, és elfogadta, hogy mostantól ő már nem Erzsébet, nem feleség, nem anya, hanem elsősorban Királynő, és ehhez a státuszhoz hatalmas felelősség és egy életen át tartó szolgálat tartozik. Szolgálat, amit ő egész életében készségesen teljesített.

II. Erzsébet egységet hozott a megosztottságba, nem csak Anglia, hanem a teljes Birodalom vezetője volt, s ezt nem csak szavakban, hanem tettekben is kifejezte. Micsoda tökéletes példa ez számunkra – üzenet a múltból a 21.századba.

Mindannyiuk előtt kijelentem, hogy egész életemet – legyen hosszú vagy rövid – Önök és csodálatos birodalmunk szolgálatának szentelem!

mondta a huszonegy éves királynő 1947-ben.

Másodszor rendkívül példaértékű volt számomra a hite. Királynőként nem csak a Birodalom, de az Anglikán Egyház vezetője is volt az elmúlt 70 évben, s ennek szüntelenül eleget tett. Erre egyik legszebb példa, a 2014-es karácsonyi üzenete, melyen gyönyörűen vallott hitéről:

“Számomra Jézus Krisztusnak, a Béke Fejedelmének élete, akinek születését ma ünnepeljük, inspiráció és horgony az életemben. A megbékélés és a megbocsátás példaképe, aki szeretetre, elfogadásra és gyógyításra nyújtotta kezét. Krisztus példája megtanított arra, hogy igyekezzek tisztelni és értékelni minden embert, legyen az bármilyen vallású vagy nem hívő.”

II. Erzsébet

Végezetül pedig a férjével való kapcsolatát emelném ki. Rendkívül nehéz helyzetben volt a fiatal házaspár 1952-ben, mikor Fülöp hercegnek el kellett fogadnia, hogy a felesége az ő „felettese” és az is lesz mindörökre. Bele sem tudok gondolni, mit jelenthetett ez egy férfinak a 20. század derekán, s bár voltak pletykák a házaspár magánéletéről, mégis hatalmas szeretet volt közöttük és nagy boldogságban töltöttek el közösen 74 évet. 

Egyszerűen a férjem volt az, aki erőt adott, és az évek során ez így is maradt. Sokkal többel tartozom neki, mint azt ő el tudná képzelni.

II. Erzsébet

II. Erzsébet példa, mint alázatos vezető, támogató feleség, családanya, hívő.

II. Erzsébet volt a múlt, a jelen és megnyitotta a monarchia előtt a jövőt. Egy korszak lezárult, vajon lesz-e még egy ilyen nagy hatású uralkodója világunknak? A királynő meghalt, London Bridge is down, s már csak egy dolog van hátra:

God save King Charles III

Kisbán Petra

Kép forrása: Pinterest