Kiért imádkozzak? – Ferenc pápa 5 ujj imája

Nemrég ráleltem Ferenc pápa egyik egyszerű, de nagyszerű imatippjére, ami által sokakat imáinkba tudunk foglalni. Ehhez a kezünk fog segítséget nyújtani, és emlékeztetni rá, hogy kikért is mondjunk imákat. Persze mindenkiért és bárkiért lehet imádkozni, sőt(!) nagyon hasznos is. Az 5 ujj ima pedig asszociációk segítségével fontos csoportokat jelöl ki számunkra, akikért szükséges a sok-sok ima. Ez a javaslat egy új perspektívát hozhat az imaéletünkbe, amit minden nap alkalmazhatunk, a kezünk mindig velünk van, így talán emlékezni is könnyebb rá. Az ima pedig csodákra képes.

Lássuk tehát Ferenc pápa 5 ujj imájának pontjait:

1. Hüvelykujj – Szeretteink

Elsőként gondoljunk a szeretteinkre, akik hozzánk legközelebb állnak, foglaljuk az ő nevüket imába – miképpen számoláskor is a hüvelykujjunkkal kezdünk (kivéve, ha valaki másfajta érdekes módon számol a kezén). Tekinthetünk úgy rá, hogy a hüvelykujjunk van legközelebb hozzánk – így jön az asszociáció a hozzánk közelálló személyekre – no persze az egész kezünk hozzánk tartozik, szóval itt lehetne filozofálni. Milyen nehézségei vannak most ezeknek a számomra oly kedves embereknek, milyen jellegű imára lenne szükségük? Ha éppen nem jut eszembe „extra” szándék, akkor is mindig észben tarthatom az alapvető, nagyon fontos dolgokat, pl.: egészségük, boldogságuk, hitük.

2. Mutatóujj – Útmutatóink

A második a sorban a mutatóujjunk, amivel – mint neve is zseniálisan elárulja – sokat szoktunk rámutatni emberekre, tárgyakra, tulajdonképpen bármire, amire lehet. Erről a mutogatásról eszünkbe juthat az életünkben levő, útmutatást adó emberek sokasága. Idetartoznak a tanárok, oktatók, edzők, papok, orvosok, szerzetesek, szakemberek, minden olyan ember, aki nekünk útmutatásával segít bármilyen területen. Gondolhatunk itt állandóbb jellegű tanácsadóinkra, de olyanokra is, akik éppen aznap valamiben segítettek nekünk, nem hagytak egyedül a gondunkban. Mindenkinek, aki utat mutat mások számára, szüksége van egy fentebbről jövő bölcsességre és segítségre, azaz Istenre.

3. Középső ujj – Magas pozícióban levők

Statisztikai általánosítással élve: az emberek középső ujja a leghosszabb/ legmagasabb az 5 közül. Akinél nem így van, az más asszociációt kell társítson hozzá. Lévén tehát, hogy a középső ujjunk a legmagasabb, így ez emlékeztet arra, hogy a magas beosztású emberekre gondoljunk imáinkban, akiknek nagyobb egységek vezetése a feladata. Az ő kezükben van sok fontos döntés, ami elég indok arra, hogy buzgón imádkozzunk azért, hogy ők jó döntéseket hozzanak meg. Gondolhatunk itt tehát a minisztereinkre, igazgatókra, polgármesterekre, vállalatvezetőkre stb. Az ő esetükben is szükség van egy sokkal bölcsebb segítőre, mi ezt imáinkkal tudjuk kérni számukra.

4. Gyűrűsujj – Leggyengébbek

Ez az ujjunk a leggyengébb az összes közül, ezért itt mindig gondoljunk azokra, akiknek a legnagyobb szüksége lehet az imáinkra: betegek, hányattatott sorsúak, reménytelenséget megélők, sok bajjal küszködők stb. Ők azok, akiknek minden testi-lelki támogatásra szükségük van, hogy kilábaljanak a problémájukból. Mindig nagyon sok ilyen ember akad, így érdemes sokat imádkozni értük. Emellett pedig a házaspárokért, a házasságért is eszünkbe juthat ennél az ujjunknál az ima, ami szintén nagyon fontos, hiszen a család a kiindulási helye és alapja mindennek. Érdemes tehát ezt komolyan vennünk.

5. Kisujj – Te magad

Hajlamosak lehetünk sokszor csak magunkra gondolni, amikor imádkozunk, vagy ha esetleg másokra is gondolunk, akkor is az az időnk kevesebb részét teszi ki, de a központi rész az én, magam, önmagam, jómagam. Akinek nem inge, annak persze nem szól, bár nem is gondolom, hogy magára venné a már ilyen szempontból szintet lépett ember ezt. Mivel valóban nagy lépés az, ha nem rögtön a saját igényeinkkel, panaszainkkal kezdünk. Azáltal pedig, hogy a végére hagyjuk önmagunk, gyakoroljuk a keresztény szeretetet, mások szükségeit is jobban felismerhetjük, és több időt tudunk szánni rájuk. A másokért elmondott sok ima pedig helyre tud minket tenni, talán sikerül másképp látni a saját gondjainkat, boldogságunkat ehhez a ponthoz érve, ugyanis mások bajához, feladatához képest csökkenhet a saját ügyünk drasztikusságának megítélése, a hála pedig növekedhet bennünk, hogy mennyi problémánk nincs, milyen jó is tulajdonképpen az életünk. Jézus egyébként is azt mondta, hogy tegyük magunk az utolsó helyre.

R. Cintia