Számomra 2020 decemberében, a Karácsonyt követően kezdődött el egy olyan kulturális értelemben vett utazás, ami máig sem ért véget. Történt ugyanis, hogy a záróvizsgámra készülve egy rendkívül stresszes időszakot éltem meg, a húgom pedig azzal a felkiáltással, hogy „nem lehet napi 25 órát tanulni” leültetett a laptop elé sorozatot nézni. Meglepődésemre ez a sorozat dél-koreai volt.
Mit tud nyújtani tehát egy ázsiai sorozat, amit egy amerikai Netflix sorozat már képtelen számomra megadni?
A válasz borzasztóan egyszerű: értéket.
A koreai sorozatok amellett, hogy látványvilágban is elképesztően minőségiek, hagyományos értékeket közvetítenek. A család meghatározó szerepe kivétel nélkül megtalálható a történetekben, ugyanakkor nem félnek megmutatni az élet nehezebbik oldalát: a szegénységet, a nélkülözést, a korrupciót, vagy éppen a zaklatást.
Fontosnak tartom, hogy összehasonlítva az amerikai, vagy akár a dél-amerikai drámákkal, az ázsiai sorozatok sokkal finomabban közelítik meg a szexualitás témakörét. Bennük van az a fajta prűdség, ami a szerelmet szerelemnek ábrázolja, nem pedig a vágyak ösztönös beteljesedésének. És ez nekem nagyon tetszik! A szereplők lassan találnak egymásra, felépítik párkapcsolatukat, nem pedig belezuhannak abba.
Az pedig, hogy milyen formában kerül képernyőre a szerelem, nagyban árnyalja egy-egy társadalom romantikáról kialakított képét.
Én pedig tudatosan mondok nemet olyan sorozatokra, melyekről tudom ugyan, hogy trendik és felkapottak, mégsem azokat az értékeket közvetítik, amiket helyesnek vélek.
A koreai sorozatokban – de ez igaz a kínai sorozatokra is – tetszik továbbá az is, hogy inspirálódnak a saját történelmükből. Rengeteg kosztümös drámát készítenek, melyek sokszor ugyan elrugaszkodnak a valóságtól, de gyakran – történelem hűen – nem happy-enddel végződnek. Nagyon szépen tudják bemutatni nemzetük múltját, fogyaszthatóvá és számukra kedvessé teszik történelmüket, melyre a mai napig büszkék.
És itt is áll a mondás, miszerint a legjobb forgatókönyveket márpedig az élet írja.
Nem kell meglepődni azon sem, hogy ezen sorozatok a vallást a mindennapi élet részeként ábrázolják. Az, hogy a szereplők miben hisznek, nagyon meghatározó, legyen szó akár buddhizmusról, konfucianizmusról, kereszténységről vagy sámánizmusról. A hit gyakorlását egészen természetes dolognak veszik, ellentétben több mai nyugati sorozattal.
Végül, de nem utolsó sorban szeretem bennük, hogy nem végtelenítettek. Nem laposodnak el a történetek, kevés kivétellel a sorozatok egy évadosak, így csupán egy – jól felépített – cselekményt mesélnek el. Nem céljuk többek lenni, amik: pár estés kikapcsolódások vagy gondolatébresztők, megtekintésük után nem hagynak a nézőben hiányérzetet. Így ha befejeződik a sorozat, akkor befejeződött. De szerencsére hatalmas a választék.
Kértek esetleg ajánlót?
One Comment
Szólj hozzá!
További cikkeink
Ép testben ép lélek – Dióhéjban a tudatos bőrápolásról
A szépség belülről fakad, de van, hogy ehhez épp a külső segít hozzá. Íme pár tipp, ami segíthet, hogy kialakítsunk egy testet-lelket kényeztető arcápolási rutint.
A másik ajándékává válni
Bizony, mi mindannyian Isten megismételhetetlen, gondosan megalkotott ajándékai vagyunk, ami óriási áldás, de egyben felelősség is. De jogosan merül fel a kérdés: hogyan lehet ajándékká válni a mindennapokban?
Spotify vs. koncert – a tökéletes hangzás nyomában
Legyen szó komoly- vagy könnyűzenéről, a különféle streamingoldalaknak köszönhetően ma már ingyen vagy egy csekély összegért minden csak egy gombnyomás kérdése. Akkor miért van az, hogy egy-egy koncertre hamarabb fogynak el a jegyek, mint a kenyér a Sparban? Miért jó pénzt és energiát áldozni valamire, aminek a minősége kérdéses?
Amióta a nők is csatlakoztak a „vadász-különítményekhez”, felkészülten kell nekünk is helytállnunk a (szak)politikai érdekérvényesítésben – Nagyinterjú Dr. Botos Barbarával
Botos Barbara határozott, inspiráló és elhivatott. Nemcsak szakmailag, hanem a nők esélyegyenlőségéért is dolgozik különböző szakmai civil szervezeteken keresztül. Demjén Dorottya beszélgetett vele.
Láthatatlan társ – a vakvezető kutyák élete és munkája
Hűséges segítők, társak, barátok – a vakvezető kutyákat különleges kötelék fűzi gazdájukhoz. De egyáltalán hogyan válik egy négylábú vakvezetővé? Milyen feltételeknek kell megfelelnie, és miben más az élete egy átlagos házikedvencéhez képest? Schiff Mónikával, a budapesti Vakvezetőkutya-kiképző Központ vezetőjével beszélgettünk.
Miről mesél az anyatest?
A testem én vagyok. Én vagyok a testem. Mégis, amikor kilépek az ajtón, feldíszítem, elrejtem, kijavítom. Csak fel ne tűnjön! Itt egy szeplő, alapozd le! Ott egy sebhely, takard el! Ferde az orrod, fess újat! Pedig mi mindent mesélhetne neked az a tökéletlen, rejtett test, hogy mit élt át aznap miattad és érted!
A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.
A támogatás menete:
1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.
Igen! Kérünk ajánlót! 🫰
Egyetértek teljes mértékben. Netflixen megnézni egy részt egy dél-koreai/kínai sorozatból jó érzéssel tölt el. Nem sietnek a cselekménnyel, értéket közvetítenek, tanítanak, továbbá hozzátenném, hogy a színészek kivétel nélkül zseniálisak és a sorozatokban szereplő zenék is igényesek és kidolgozottak.
Manapság nagyon ritka, hogy egy amerikai/angol sorozat után (ha egyáltalán befejezem) azt mondjam “ez jó volt”, míg a dél-koreai sorozatoknál legtöbbször azt mondom “szívesen újranézném” 🥰