Téli depresszió – tavaszi kiadás

Nagyon szeretem a telet. Nagyjából májusban kezdem el várni, hogy lehessen végre havat lapátolni – noha erre az utóbbi években nincs sok lehetőség. Ám ezekben a bizonyos utóbbi években megszerettem a nyarat is, ami tőlem nagy szó! Lassan, mint ahogy egy kád vízbe merülünk, elkapott a kertesházas, nagy teraszos hangulat, ezért idén először kicsit vártam a tavaszt is. Mégis, ahogy elkezdtek hosszabbodni a nappalok, csicseregni a madarak, búcsút vettünk a talajmenti fagyoktól, hatalmába kerített egy furcsa érzés. Szezonális depresszió, olvastam az interneten. A tünetei leggyakrabban ősszel és télen jelentkeznek, de egyre több embernél megfigyelhető a fordítottja: a tavaszi kiadás. 

A tavaszi szomorúságra hajlamos emberek észrevehetnek magukon tavasz közeledtével általános rossz hangulatot, kisebb érdeklődést szokásos tevékenységeik iránt.

Előfordulhat, hogy nehezen találják meg a motivációt a napi rutinhoz, gyakori energiaváltozásokat, fáradtságot élnek át, álmatlanság vagy alvási nehézségek gyötrik őket, esetleg könnyebben hajlamosak az ingerlékenységre.

Magamon és a barátaimon az elmúlt hetek során mindegyik tünet közül észleltem valamelyiket. Mivel a szakértők a téli típusú szezonális rosszullétet a napfény hiányával hozzák összefüggésbe, felmerülhet a kérdés, vajon mi váltja ki a szomorú hangulatot tavasszal? 

Az első lehetséges kiváltó ok, ha valaki nem viseli jól a meleget, a hosszabbodó nappalok reménység és öröm helyett motiválatlan érzést válthatnak ki belőle, fokozva a nyugtalanságot és az ingerlékenységet. A napfény felborítja a cirkadián ritmust, hacsak nem rendelkezünk sötétítő függönyökkel, fokozott éberségbe teszi az agyat és megnehezíti az ellazulást, amikor pihennie kellene. 

A második folyamat az agy vegyi anyagainak egyensúlyhiánya során érhető tetten. Az agy számos különböző neurotranszmittert vagy vegyi hírvivőt termel, amelyek segítenek szabályozni a hangulatot, az érzelmeket és más fontos testi folyamatokat. Ha túl sok vagy túl kevés van belőlük a szervezetben, az megzavarhatja a tipikus működést és szerepet játszhat hangulati zavarok kialakulásában. A téli depresszió részben a szerotonin csökkenésével függ össze, amely jellemzően természetes fény hatására keletkezik, részben pedig a melatonin szint emelkedése miatt a szokásosnál fáradtabbnak és letargikusabbnak érezhetjük magunkat. A tavaszi depresszió fordított mintát követ: a napfény hirtelen megnövekedése arra készteti a szervezetet, hogy kevesebb melatonint termeljen, amely kevesebb alváshoz és hosszútávon enyhe depressziós tünetek kialakulásához vezethet, a szerotonin szint emelkedése pedig szorongásos zavarokat idézhet elő.  Ha valaki különösen érzékeny a változásokra, a szerotonin-többlet önmagában elegendő ahhoz, hogy hirtelen nyugtalanság, ingerlékenység érzését váltsa ki, ami így tavasszal rossz hangulatot eredményez.

Nem kell megvárni a hólapátolást a rossz érzésektől való megszabaduláshoz – noha hiszem, hogy az mindenre gyógyír. A tavaszi depresszió, vagyis az agyunk új kémiai folyamatokhoz való hozzászoktatása, egészséges eszközökkel kezelhető. 

Ilyen az alváshiány elkerülése, azaz a megfelelően sötétített, hűvösen tartott szobában történő alvás. Az sem árt, ha hozzászoktatjuk a szervezetünket, hogy mindennap ugyanabban az időben indul és zárul a nap. Következő eszköz lehet a fizikai aktivitás, hiszen köztudott, hogy a rendszeres testmozgás enyhíti a stresszt, a depressziót, a szorongást és jobb alváshoz is vezet. A lelkünk ápolására ott van a meditáció, a naplóírás, amelyek segítenek azonosítani egy elfogadni a nehéz vagy nem kívánt érzelmeket. A művészetterápia is hatalmas támaszt nyújthat, nem kell hozzá kis Picassonak lenni. A kiegyensúlyozott étkezés nagyban hozzájárul a szervezetünkben zajló kémiai és fizikai folyamatok kordában tartásához. Az étvágytalanság meglehetősen gyakori tünet a tavaszi depresszióban, ezért fontos az időhöz kötött, tápanyagdús étkezések betartása, még akkor is, ha épp nincs kedvünk enni, sok folyadék bevitellel egyetemben. Végső cél ezekkel egy olyan napi rutin kialakítása, amely egyensúlyban tartja a házimunkát, a célirányos tevékenységeket, segíthet új készségek elsajátításában, személyes fejlődésben és teret biztosít a megfelelő kikapcsolódásra, visszatöltődésre. 

Végezetül, amennyiben a fent említett megküzdési stratégiák által nem javul a helyzet, ha a tünetek két hétnél tovább tartanak, kezdik befolyásolni a mindennapi életet és kapcsolatokat, rosszabbodnak vagy önkárosító gondolatokká fordulnak át, ideje felkeresni egy szakembert.

A terapeuta további útmutatást tud nyújtani a tünetek nyomon követéséhez és segít megtalálni a leghasznosabb kezelést.

Nem tudom megállítani az évszakok változását. De idén nem is szeretném.