„Legyetek szentek!” – hangzik el valahol a Szentírásban (pontos címmegjelölést kommentben várjuk). 

Szóval, legyetek szentek! Mielőtt mindenki futólázat kapna ettől a bevezetéstől, szeretném leszögezni, hogy ez egy elég komoly mondat… 

Micsoda elvárás! És micsoda kérés…! Pedig nem más, mint a Megváltó mondta ezt, és azért Ő tudja, mit beszél. Tudja, mi várható el az emberektől, mert

nemcsak Ő teremtett minket, de Jézus emberként megszületett, élt és meghalt, így gyanús számomra, hogy valóban látja a teljes kapacitásunkat.

És Ő, az Isten Fia, az Atyával egyszemély, azt mondja, hogy mi lehetünk szentek.

Bocsánat, de a szentek nem a templomban vannak? Gyönyörű szobrok készülnek róluk, dundi angyalok veszik körbe őket, csend és áhítat van mindenütt (esetleg halk orgonaszó a háttérben). De ha néhányan élnek is köztünk, valószínűleg egy szép kolostorban imádkozva töltik a mindennapjaikat, vagy a papok útját tapossák, de minimum most mossák le a szegények és árvák könnyeit, mint ahogyan Teréz Anya tette Indiában.

Mert a szentek, szentek. Ők nem hibáznak. Illetve nagyon ritkán. Szóval közel tökéletesek. Muszáj, mert másként nem lehetnének azok, nem? Őket biztosan nem érdeklik a világi dolgok. Főleg nem olyan testi hiúságok, mint a chips és kóla (este 10 után), a Glamour-napok és a legújabb Marvel film a mozikban. Hát… nem tudom, miért kellene így lennie, de ez nekik már-már hivatalbeli kötelességük, nem így van? Aki szent, annak jónak kell lenni, és nem mindennapi csodákat művelni. Például kettéválasztani a Vörös-tengert, a sziklából vizet fakasztani, vakoknak látást adni, leprásokat gyógyítani. Szóval vannak ilyen… „kritériumai”.

Nos, én is sokáig úgy láttam, hogy minimum egy élet munkája kell ahhoz, hogy az Egyház azt mondja valakiről: ő szent. Már bizonyosan az Atya ölelésében van.

De Jézus nem azt akarta, hogy mindenkit hivatalosan kanonizáljanak. Nem kívánta, hogy mindannyiunk arca fel legyen pingálva egy templom falára. Természetesen ez is nagyon szép, de hogy konkrétan ez lett volna a szándéka? Én kétlem.

Amit viszont egyértelművé tett, hogy ahol élünk, és ahogy élünk, azzal kövessük őt. Legyünk a világ világossága. Legyünk a föld sója. Legyünk mindennapi szentek.

„Nem teszik a világosságot véka alá, hogy elrejtsék. Hanem tartóra, hogy mindenkinek világíthasson a házban.” Ezeket a szavakat kétezer év után is értjük. Nem megdöbbentő?

Ez azt jelenti, hogy „szentnek lenni” egy teljesen korfüggetlen dolog. És kultúrafüggetlen. Nem csak egy, a kiváltságosak számára elérhető különlegesség. Tehát bárki bármikor szentté, azaz lámpássá válhat, ahol él, abban az időben és abban a korban, ami neki adatott. 

Mert… szükségünk van a modern szentekre.

Akik rutinosan használják az instagramot. Azokra, akik koncertekre és meccsekre járnak. Akik hamburgert esznek kólával és néha hozzáteszik a duplacsokis fagylaltot is. Szükségünk van azokra a szentekre, akik vezetők és fontos pozíciót töltenek be. Azokra, akik hétvégén kirándulni viszik a családjukat, gyerekeket nevelnek vagy már palacsintát sütnek az unokáknak. Szükségünk van szentekre, akiknek számít az igazság és nem elégszenek meg a hamissággal. Kellenek azok a szentek, akik átadják a helyüket a villamoson, szólnak valakinek, hogy kibomlott a cipőfűzője. Szükségünk van szentekre, akik élvezik az életet, de tudnak elcsendesedni és imádkozni is. Majd a hazaúton betesznek egy jó számot a Spotifyon. 

Szükségünk van Rátok, akik tornacipőben szelitek a hétköznapokat, és közben az Atya jó illatát hagyjátok magatok mögött.

Miért ne lehetnél ő Te is? 

Valóban, ha belegondolunk, mindennapi szentnek lenni, egy ízig-vérig kaland és kihívás. A dolgos hétköznapok alatt véghezvitt életszentség gyakran nem látványos, ám a jelenléte mindent megváltoztat. Az életben fellelhető legizgalmasabb szolgálat, amit eddig láttam. Olyan szabadságot és örömet ad, hogy az hihetetlen! És csak annyi kell hozzá, hogy szeresd az Istent. 

Most viszont zárom soraim, különben holnap dupla kávét kell készítenem reggel. Addig is gondoljuk át közösen:

Ti hol lehettek mindennapi szentek?

Találkoztatok már legalább eggyel?

Szólj hozzá!

 

További cikkeink

Mit tanít nekünk a Dűne?

2024. April 22.|0 Comments

A Dűne világa egészen varázslatos és tanulságokkal teli, és nem csak Timothée Chalamet miatt érdemes elmerülni abban. A Föld napja alkalmából ajánló következik.

A ruha mesél rólunk: mit gondolunk a világról, társadalomról, de legfőképpen magunkról – kisinterjú Szalai Katalinnal

2024. April 17.|0 Comments

Önbizalom? Önazonosság? Kialakult stílus? Hogyan függ össze a stílus az önismerettel? Úgy érzed, hogy a stílusod megtalálásához szükséged lenne egy segítő kézre és értő szemre? Gyere, vár az áprilisi Női Kör illusztris vendége: Szalai Katalin stíluskomponista és stílustanácsadó.


A Margaretet azért alapítottuk meg 2021-ben, hogy egy értékőrző közösséget hozzunk létre. Az azóta eltelt közel 3 évben 6 Offline eseményen, 10 Női körön, 3 Jótékonysági kampány során és 7 Könyvklubon találkoztunk összesen közel 1000 emberrel. Ezek az események mind ingyenesek voltak, a kezdetektől fogva önerőből működünk, ám továbbiakhoz segítséget kérünk.

A támogatás menete:

1. Scanneld be telefonoddal a QR kódot vagy kattints a linkre!
2. Válaszd ki, hogy hány szál virággal szeretnél minket támogatni. Egy szál virág ~ 1800 HUF (3 EUR).
3. Kattints a fizetés gombra! A tranzakció díja szokásos banki fizetés, ~ 150 Ft, semmi többletköltséget nem rejt.

http://buymeacoffee.com/margaretbloghu