Tudjátok, mi bosszant fel igazán? – Ha valaki szürke, ha valaki egy másolat

Az a helyzet, hogy bosszantanak azok az emberek, akikben nem tudom megragadni, hogy kik is ők valójában. Nem, nem azért, mert ne lennék jó emberismerő, hanem mert… nincs mit megragadni, nincs véleményük. Nem képviselnek egy ügyet, nincsenek jellegzetes szokásaik és tulajdonságaik. Sodródnak az árral, úgy viselkednek, ahogy az aktuális korszellem követeli. Arra dőlnek, amerre a szél fúj…

Az elkövetkezőkben nem kell velem egyetérteni, sőt, még olvasni sem kell tovább. Vigyázat, provokatív iromány következik!

Mindenki egy kaptafára?

A mai világunk annyira gyártószalag analógiára működik. Van egy trend, mindenki azt utánozza. Van egy viselkedésforma, mindenki úgy viselkedik. Van egy központi korszellem, mindenki sodródik vele. Miért? Mert könnyebb, és nem kell kitűnni a tömegből, sőt urambocsá gondolkozni sem kell. Ez pedig a mai modern fogyasztói társadalomnak nagyon kényelmes. 

A felkapott trendek mögött pedig elveszik a tartalom és elhalványodnak a hagyományos értékek: a család, a hitünk és a hazánk. A nagy szeretet és elfogadás jegyében fellazulnak az örökérvényű erkölcsi törvények és relativizálódik a férfi és a nő fogalma. Az elfogadás zászlaja alatt legyen választható a biológiai nem és ugyan kit érdekel, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette? Természetesen a nőnek joga van saját teste felett uralkodni, így az abortusz is egy eszköz erre, nem? Az persze nem fontos, hogy a magzat szíve már dobog, hiszen még csak az Édesanyában létezik.

Miközben mi mindenkit szeretünk és elfogadunk, szépen lassan elhalványodnak a keresztény értékek és a Biblia utat mutató keretei. A korszellem pedig röhög rajtunk, ahogy hülyét csinál belőlünk. 

Nem akarok kitűnni!

Jaj, nem csinálom ezt, mert mit fognak majd gondolni a többiek? Nem állok ki a hitemért, mert a végén még ki fogok lógni. Feltehetek egy kérdést? Miért a többiek véleménye határozza meg azt, hogy hogyan viselkedsz? A szolgájuk vagy? Nyilván nem arra gondolok, hogy pucéran rohanj végig a Blahán és pukkaszd szét a polgárokat, hanem hogy merj más lenni. Nem arra biztatlak, hogy felrúgva a társas együttélést normáit kezdj el gátlástalanul és bunkón viselkedni. Hanem hogy merj kitűnni a szürkeségből, különbözni és képviselni egy álláspontot. Legfőképp pedig merj kiállni a hited mellett – akkor is, ha ezzel nem leszel túl népszerű. 

Vigyázz, mert mások feltételezett véleménye önmagunk legnagyobb börtöne lehet.

De be szeretnék illeszkedni!

Annál rosszabb szerintem nincs, mikor azért, hogy beilleszkedjünk és ne tűnjünk ki, a legfontosabb személyre mondunk nemet: önmagunkra. 

Lehet, hogy beilleszkedünk, de ha egy közösségben el kell nyomni a véleményedet ahhoz, hogy befogadjanak, oda valóban szeretnél tartozni?

Hát elmondom neked, hogy ahonnan a meggyőződéseim és hitem miatt kilógok, oda nem is szeretnék tartozni!

Nem baj, ha nem értünk egyet!

Épp a minap gondolkoztam azon, hogy jobban kedvelem azokat az embereket, akikkel teljesen nem értek egyet és akikkel vitázni tudok, mint azokat, akik csak úgy eléldegélnek és nem foglalnak állást, mert nincs véleményük. Vagy úgy formáljak a véleményüket, ahogyan az aktuális helyzet megkívánja. Ugyan nekik nincs sok konfliktusuk, de kik is ők? Mit képviselnek? Nem csak a folyamatos megfelelési kényszer rabjai? Becsülöm azokat, akik képviselni tudnak egy ügyet – még, ha nem is értek velük egyet. Akik pedig langyos vizek, egyszer így mondják, egyszer úgy, tudjátok… ahogyan a szél fúj. Na, az engem nagyon bosszant…

Legyen benned meg az belső erő, ami ragaszkodik az értékekhez, a hitéhez, a világnézetéhez. Nem csak akkor, mikor kényelmes, hanem minden helyzetben. Merj más lenni és egy nézetet képviselni. Merj hangosan az utcán nevetni és merj bolondozni.

Merj felszólalni, kiállni akkor is, ha a többség mást képvisel. Merj kitűnni, ne simulj bele a nagy átlagba. Akik pedig ezért megvetnek téged, azok nem is méltók a véleményedre és a figyelmedre. Légy bátor!

Különben tudod mi leszel? Egy másolat.