Otthon lenni a testemben – hazaérkezésem története

Mi múlik egy csengetésen? 

Néha olyan apróságokon múlik, nem? Nekem egy kapucsengő megnyomása volt az, sokáig toporogtam előtte az utcán, de végül sikerült összeszednem annyi bátorságot, hogy belépjek életem első Nia órájára, és bármilyen drámaian hangzik is, ezzel megváltozzon az életem. 

Akkor persze erről fogalmam sem volt, csak az zakatolt a fejemben, hogy étkezési zavarral járok pszichológushoz és nem véletlenül kaptam tesi felmentést. Sportolni borzalmas, minden labda az én fejemet akarja eltalálni, a gerendán szédülök, a talajtornától halálfélelmem van, a futás (jó, kocogás) pedig az alja az egésznek, zihálva vonszolódás a kegyelemkettesért. Hát normális vagyok én? Mit keresek egy táncteremben, te jó ég? Hiszen itt mindjárt mozogni kell. 

– Egyetlen szabály van: ha valami nem esik jól, azt nem csinálom, hanem átalakítom, hogy jólessen. 

– hallottam a terembe lépő tanárnő szavait, és percek teltek el az órából, mire rájöttem, hogy nem ironizált, tényleg az a cél, hogy úgy mozduljunk, hogy örömteli legyen. Én addig nem hittem, hogy ilyen létezik. De ahogy táncolni kezdtünk, azon kaptam magam, hogy fülig ér a szám.

Szerelem első lépésre

Azóta számtalan órát Niáztam végig, köszönhetően a szüleimnek, akik gyorsan kiolvasták a szememből, hogy ez bizony szerelem, a jól tanuló, mindigmindenötös lányuk mostantól heti sokszor mezítláb ugrál egy stúdióban, illetve a tanárnőmnek, Brezina Kingának, aki kitárta az ajtót a tizenkilenc éves Boró előtt, és nem csukta be azóta sem. (És mikor nem tudtam neki fizetni, csak komoly arccal, nevető szemmel bizonygatta, hogy minden rendben, ne aggódjak, elegendő a „köszönöm“.) 

Kezdtem egyre jobban lenni a bőrömben. Nem telt sok időbe rájönnöm, hogy ha törik, ha szakad, én Niát fogok tanítani. Három évvel, egy Nia-ösztöndíjjal és egy fundraising kampánnyal később hetente kétszer tartok órát, és néha még mindig megcsípném magam, hogy álmodom-e. Aztán inkább elindítom a zenét… 

A Niáról 

Ezen a ponton azért lassan elárulhatnám, hogy mi az a Nia, ugye?

Egy holisztikus mozgás, amit Debbie és Carlos Rosas indított útjára a nyolcvanas években.

Gyógyító, táncos és harcművészeti mozgásformákból inspirálódik, a legfontosabb alapelve a mozgás öröme, az a mindannyiunk testében, születésünktől fogva jelenlévő képesség, amit kicsi gyerekként még jól ismerünk, aztán általában megfeledkezünk róla. De a jó hír az, hogy nem tűnik el, és nem függ nemtől, kortól, fizikail állapottól sem.
A Nia érzékelésalapú, a saját testünk útjának felfedezésére bátorít. Vannak koreográfiák, melyeket a tanár modellez a táncosoknak, de sosem a másolás a cél, inkább az, hogy az adott mozdulatban mindenki megtalálja magának azt a bizonyos jólesik-érzést, amit annak idején alig akartam elhinni. 

Mindez számomra azt jelenti, hogy a Nia segít figyelni és meghallani a jelzéseket arról, hogy mi jó nekem. Hogy valójában mire van szükségem. Mekkora tér, milyen sebesség, milyen intenzitás az, amiben egyszerre vagyok lendületes és nyugodt, amiben nincs erőlködés, amiben én vagyok én. Kezdve a táncparketten, de azon túl is. 

Merre tovább? 

Az utam elején járok, kérdés van bőven, de otthon vagyok a testemben és a női létemben.

Tudom, hogy a nőies nem azt jelenti, hogy gyenge, már van bátorságom használni a hangomat, kiáltani, sírni és nevetni, merek nagyot rúgni a levegőbe, és nem szégyellem ringatni a csípőmet.

Bízom a testemben és az üzeneteinek hála tisztábban érzékelem magamat: az érzéseimet, a határaimat, azt, hogy mire vágyom és hogy merre tartok.

Szeretném továbbadni, amit kaptam. Olyan teret teremteni, amiben a megérkezők a saját bőrükön tapasztalhatják meg a bennünk rejlő erőt, örömöt, szabadságot és szépséget, aminek nincs sok köze ahhoz, ami a tükörben látszik belőlünk. Szeretném, ha idővel egyre többen táncolnánk, beszélgetnénk, hallgatnánk együtt. Az a szándékom, hogy tudjunk összekapaszkodni, a körülöttünk és bennünk zajló sok változás közepette egymást segíteni abban, hogy megtaláljuk a saját utunkat, a saját válaszainkat és otthon legyünk a testünkben, amit örömre kaptunk. 

Ha jönnél te is, heti Nia órákon és havonta egy táncos-beszélgetős együttléten várlak szeretettel. 

Erdélyi Boróka 

Nia tanár

Keresd őt: erdelyiboro@gmail.com vagy https://www.facebook.com/niaboroval

Borítókép: Erdélyi Boróka