Social Startupper – Az Amigos példája – Interjú Forgács-Fábián Sárával

Az Amigos gyerekekért Alapítvány megálmodója, PhD kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, Social Startup Management kurzus vezetője, testvéreivel pedig kalligráfia workshopokat tart. Nem halogatott, belevágott nagy álmába, és mára már egy 160 fős civil szervezetet vezet.
Forgács-Fábián Sárával beszélgettünk.

Sára, 9 évesen bekerültél hosszabb időre a kórházba. Milyen érzések voltak benned? Hogyan változtatta meg az életedet?

Egy gyereknél nagyon fontos a család és a szülői háttér. Mindezt megkaptam, viszont mégis ott volt bennem egy érzés: ott van a suliban Mónika, és vár engem, és vajon mikor fogok vele találkozni? De nem volt bennem betegségtől való félelem, semmi olyan érzés, amire most gondolnék. Most nem izgulnék azon, hogy vajon a legjobb barátnőm kibír-e nélkülem pár hetet, viszont sok mástól félnék.

Ez gyerekként teljesen más, annak idején szüleim mindent megtettek értem, mindig tudtam milyen kezelés következik, rengeteget beszélgettünk és játszottunk. Gyógyszeresdobozokból csináltunk walkie-talkiet, kinn a kertben rohangáltunk velük. Vagy éppen télen a szökőkút vizében maradt jégtáblákat törtük össze anyukámmal. 

De közben nagyon élveztem: csak velem foglalkoznak, persze vannak fájdalmak, de alapvetően egy játékvilágot tudtak a szüleim körém teremteni. Ezt szeretném a gyerekeknek is létrehozni.

2020-ban egy Corvinus diplomaosztón többek között azt mondtad, hogy „Ne halogassatok, álljatok neki és csináljátok azt, amiben hinni tudtok! Higgyetek abban, amit csinálni szeretnétek! Nem biztos, hogy az elsőre egyenesnek tűnő út vezet oda, ahova menni szeretnétek” Sokan a social startup hazai úttörőjeként is emlegetnek. Te nem halogattál annak idején, belevágtál, de mégis, milyen kihívásokkal, buktatókkal néztél szembe a kezdetekben? 

Az első buktató az volt, hogy nagyon izgultam és féltem azzal kapcsolatban, hogy a kórházakkal fel kell venni a kapcsolatot és nekik el kell mondanom, hogy én mit tervezek, vagy mit szeretnék. 

Hogyan értelmezzük a Ne halogasst? Ne halogass a napon belül, a héten, éven vagy az életeden belül? Az igazat megvallva, halogattam akkor – szerencsére csak napokat és nem hónapokat. Mégis mit mondhatnék 20 évesen a kórházban? – gondoltam. Csak egy nagyon erős drive volt bennem, hogy segíteni szeretnék, és szerencsére néhány héten belül átléptem ezt a félelmemet. Ez lett volna az első bukás.

Később, ahogyan épült az Amigos kialakult egy csapat, egy támasz, ahol mindig volt hova fordulni, mindig volt, aki az adott problémát meg tudta oldani. Így nem tudom, hogy nem voltak buktatók, vagy csak én nem vettem őket észre? Nem emlékszem ilyen nagy krízisre a kezdeti időszakban.

Aztán jöttek fordulópontok, amiket előre láttunk, előre fel tudtunk rájuk készülni. Például, mikor kimentem külföldre tanulni, és kellett helyettem egy (végül kettő) munkavállaló. Amióta a szervezet így megnőtt, már nem én vagyok az egyetlen fix pont, hiszen van egy nyolc fős munkavállalói csapat, akik menedzselik különböző szempontokból az Amigókat. 

Sok területnek van már gazdája, és sok terület fejlődik már nélkülem – erre jó példa az online programjaink, amik gyakorlatilag a minimális közreműködésemmel épültek fel. De ez egy nagyon erős felelősség hogy az ki lett mondva, hogy ennek a szervezetnek én vagyok az arca.

Bár nincs még gyerekem, de ezt úgy tudom elképzelni, mint mikor már van, és lehet, hogy vannak nehezebb napok, de az soha nem jut eszedbe, hogy ne akarnád csinálni, hiszen belőled van, a tiéd. 

Nagyon egyetértek a hasonlatoddal, bár szerintem az Amigos a te gyereked, hiszen belőled lett. Összefoglalva, az Amigos lényege, hogy az egyetemista önkéntesek bejárnak a kórházakba, ott foglalkozásokat és játékokat tartanak a beteg gyerekeknek. Hogyan néz ki egy ilyen foglalkozás? Meddig tartjátok a gyerekekkel a kapcsolatot, és milyen minőségű kapcsolatot építetek ki velük?

Ez nagyon változó, úgy alakul, mint az életben. Van, akivel csak egyszer találkozunk, és akkor egy órát kártyázunk vele és egy órára vesszük el a figyelmét a betegségtől. Van, akivel rendszeresek a foglalkozásaink és elkezdünk szisztematikusan tanulni. Van olyan gyerek, akivel megmaradt a kapcsolat már hét éve. Az Amigókat is úgy képezzük, hogy minden foglalkozás más és más, ezért egy Amigónak a legfőbb erénye a rugalmasság, és ezekre a „más” foglalkozásokra készen áll. 

Azt látjuk előre, hogy bizonyos kórházakban milyen betegségekkel vannak benn a gyerekek, ám azt, hogy pontosan mi fog ott történni, nem.  Az Amigo bemegy a kórházba, ott a portán felveszi a dobozunkat, a kincsesdobozunkat, ami tele van kézművesekkel, játékokkal, tanulás fejlesztőkkel, saját fejlesztésű munkafüzeteinkkel. Felveszed a dobozt, bemész az osztályra, megnézed kik vannak ott, és igyekszel minden helyzetet a lehető legjobban lereagálni. Lehet ott egy 18 éves fiú, aki a mobilját nyomogatja és semmihez sincsen kedve, de az is lehet, hogy a nővér a kezedbe ad egy karon ülőt, és azzal segítesz neki a legtöbbet, ha vele foglalkozol egy kicsit, mert egyébként nevelőintézetes a baba, így nincsenek ott a szülei. 

Ez valóban nem könnyű helyzet, mind egyből reagálni rá, mind később lelkileg feldolgozni. Milyen segítséget adtok az Amigóknak ehhez? Hogyan tudnak az Amigók „továbblépni”, ha többet nem találkoznak a gyerekekkel?

Vannak pszichoedukációs alkalmaink, van egy szakmai táborunk, ahol mindenféle szakmai előadásokat hallgatunk, 

évközben pedig az Amigos Akadémiát szervezzük, ahol minden hónapban részt lehet venni egy szakmai előadáson, workshopon különböző témákban – volt már stresszkezelés, de lufihajtogatás is. 

Van egy mentálhigénés rendszerünk, ahol terapeuták segítségét kérjük, hogy az Amigók fel tudják dolgozni a velük történteket, Amigos esteken egymást támogatjuk, és Kórháztalálkozókon beszélgetünk az esetekről. Volt már közös workshopunk gyászterapeutával, illetve pszichológus rendszert is építünk. 

Korábban úgy vélekedtél, hogy az Amigók sikerének titka a közös értékrendben és a kölcsönös bizalomban keresendő, ezért tudnak nálatok az Y generáció tagjai is elköteleződni. Ez hogyan mutatkozik meg a mindennapokban?

Vannak Amigos Alapelvek, amiket a kezdetek kezdetén fektettünk le – ezek az értékek változatlanok, közös hivatkozási alap, amihez vissza lehet fordulni konfliktushelyzetben, és ami mentén a kiválasztási folyamatunk is zajlik. Ebben valójában nagyon egyszerű dolgok vannak. Például: ha megígértük, hogy ott leszünk valahol, akkor valóban ott leszünk. Vagy, mindenkiről a legjobbat feltételezzük. Nem mondom, hogy ezek könnyű dolgok, s mi sem vagyunk szentek, de őszinte és nyitott kommunikációval ez sikerülhet.

Szuper csapatnak tűnik! Hogy lehet bekerülni? Milyen a jelentkezési folyamat?

Alapvetően a kiválasztási folyamat során az elköteleződést nézzük, és a közös értékeket. Van egy írásbeli és egy szóbeli forduló. Nincsenek elvárások, és igyekszünk mindent a legobjektívebben kezelni. (Most zajlik egyébként a kiválasztási folyamatunk öt városban.) Írásbelin verset kell írni, rajzolni, kreatív feladatokat megoldani, a szóbeli pedig csak egy beszélgetés. Az írásbeliket anonimen pontozzák az Amigók, a szóbelin pedig öten ülnek benn. 

Sokan jelentkeznek hozzánk, és mindig nagyon várjuk az új jelentkezőket! ;)

Te jársz még „mezei” Amigóként a kórházakba?

Igen, bár megvannak ennek a hullámvölgyei. Egy általános önkéntes két évig van nálunk. Ennek többek között oka, hogy ez egy lelkileg megterhelő munka. Itt újra és újra föl kell fedezned, hogy hol vagy te ebben az egészben. Általában az önkéntesek egy 1,5 év után kezdenek elfáradni, de utána ismét visszatérnek, visszahúzza őket a közösség. Ezért nagyon fontos a közösség, ha ez nem lenne, sokkal rövidebb ideig lennének nálunk. 

Én magam is felfedeztem azokat a hullámvölgyeket és csúcsokat, amiket megélek folyamatában. Ezen a covid időszak is nehezített – van, amikor a szervezet működésére kellett inkább fókuszálnom, de most már várom, hogy visszamehessek a kórházba. 

De azt is látom magamon, hogy voltak, és lesznek is még olyan időszakok, amikor 2-3 hónapra pihennem kell, hiszen én vagyok a legidősebb Amigo, 7,5 éve csinálom már. Kellenek ezek a pihenők, hogy újra egy egész lehessek és újra tudjak adni. 

Legyen a profi nonprofit! Hogyan tudjátok fenntartani magatokat, illetve hogyan tudtok tisztességesnek megmaradni a nonprofit szektorban? 

Nagyon sokat segítenek itt is az alapelveink. Teljesen átláthatóan működünk, mert bár kifelé csak évente kell elszámolnunk, az Amigók havi bontásban látják a költségvetésünket, így valójában van 154 auditorunk.

Az adományszerzés oldaláról nagyon fontos az elszámolás a támogatóink felé. Akárhogyan nézzük, ezek személyes dolgok. Ha én megbízhatóan válaszolok neki, ha biztosítom róla, hogy bármikor kereshet a kérdéseivel, akkor meg fog bennünk bízni. Tehát nem elég „csak” jól csinálni, meg is kell mutatni, hogy jól csináljuk. 

Türelmesnek kell lenni velük, és meg kell velük értetni, hogy a covid alatt nekünk nem segít, ha vesz nekünk 100 plüssmacit, mert nem tudjuk hol tárolni őket, és majd, ha egyszer bemehetünk a kórházakba, akkor nagyon örülünk a támogatásának és adományának. De ha még nem vette meg a macikat, akkor egyébként 600.000 Ft az előfizetésünk a mobilinternetre, amit kiadunk a gyerekekre, most ott van szükségünk a támogatásra.

A támogatók együttes erejével tudunk működni. A támogatók a lehető legjobbat szeretnék a saját szemszögükből. De a támogatók nem mindannyian nonprofit szervezetet vezetnek, honnan tudnák, hogy nekünk mire van szükségünk, nekünk kell ezt elmondani és kifejezni feléjük. Végül pedig megbízhatóan elszámolni azzal, amit kaptunk. 

Pénzadományok esetén lehetnek egyszeri, vagy rendszeres támogatóink. A rendszeres számunkra azért jobb, mert számíthatunk rá hónapról-hónapra – akár már 1000 Ft rendszeres támogatás is hatalmas segítség nekünk (ez beállítható a honlapon is itt).

Vannak, akik pedig szolgáltatásokkal, vagy tudásukkal segítenek nekünk. Volt, aki eljött egy rendezvényünkre fotózni, más pedig designerként segít bennünket. Harmadikként, pedig IT szolgáltatásokra, honlap, applikációszerkesztésre is mindig van szükségünk. 

Ha valaki nyitott, hogy akár anyagilag, akár Nespresso kapszulákkal, vagy akár szolgáltatással segítsen bennünket, akkor bátran keressen meg, erre a honlapon is van egy regisztrációs fülünk. Rengeteg átfedésben tud ez működni, de ehhez szükség van kölcsönösen rugalmasságra is.

A Covidnak köszönhetően megjelentetek az online térben. Milyen bővítéseket, terjeszkedéseket terveztek akár a közeljövőben, akár a messzi jövőben mind fizikailag, mind szolgáltatásokban?

Szeretnénk még a következő egy évben elindulni Miskolcon. Gondolkozunk, hogy minden magyarországi kórházba milyen módon tudnánk eljutni ezt követően, illetve az Amigos külföld is szóban van. A kutatócsoportunk már dolgozik nagyban, szeretnénk határokon túl is jelen lenni. Ehhez az első pilot város Pozsony lesz a terv szerint. Nem, mint határon túli magyar alapítvány, hanem nemzetközi szinten szeretnénk elindulni, először Nyugat-Európában, majd a kontinensen túl is szeretnénk terjeszkedni. Az Amigos Buenos Aires egy vízió, de komolyan gondoljuk.

Akkor már várom, hogy 10 év múlva majd Buenos Airesben készíthessek veled interjút! Neked vannak új terveid? Azt látom, még mindig van felhasználatlan energiád!

A Covid sok mindent kihozott az emberből, most elkezdtem hímezni, azt hiszem elég szép dolgokat csináltam már. Nagymamám 80. születésnapjára készültem eredetileg, de eléggé belejöttem. Szinte mindennap hímzek. 

Szakmai vonalra terelve, alapvetően a nonprofit tanácsadásban és képzésben látok potenciált, hogyan induljanak el, majd tartsák fenn a nonprofit szervezetek a működésüket. Gondolatból, ötletből elindulásra már készítettem fel csapatokat. Idén is szeretném elindítani a Social Startup Management kurzusomat, ahol azokat a gondolkodókat várom, akiknek van ötletük, de nem mernek elindulni vele, mert „Jaj, majd, ha már elég pénzem lesz hozzá; nem is annyira jó az ötlet; nekem nincsen arra tőkém…” Már lement két kurzusom, és működő szervezetek jöttek létre, szóval többeknek is sikerül ez.

Emellett az Appyben építettem fel egy két alkalmas workshopot a már működő nonprofit szervezetek életciklusának vizsgálatára és menedzselésére, amire nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Itt indult el egy olyan gondolkodás, hogy akár a közösségi iroda falain kívül is be lehetne hozni ezt a gondolkodást, hiszen rengeteg olyan kihívással szembesülnek a nonprofit vezetők, amivel nem tudnak mit kezdeni, pedig előttük már volt olyan, aki ezt megoldotta. A közös gondolkodás, tudásmegosztás, problémák elemzése sokat segíthet a szervezeteknek. 

Illetve hát ott van a szerelem, a kalligráfia, amit a húgommal csinálunk egy kis mini vállalkozásban. 

Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most indítaná el social startupját? Tételezzük fel, hogy nem halogatott, és már el is indította.

Merj segítséget kérni! 

Legyen szó adományról, bekapcsolódó emberekről, szolgáltatásokról, helyszínről… Az emberek szeretnek segíteni, csak fogalmuk sincsen, hogy ezt hol tegyék és hogyan. 

Egy kis kitérő: nemrég láttam meg Facebookon, hogy újra van #nemluxustáska gyűjtési lehetőség. Nagyon belelkesültem, hogy van ilyen lehetőség, hogy összeállítsak egy kis táskát női higiéniai termékekkel, amit aztán egy automatán keresztül eljuttatok oda, ahol szükség van segítségre. Pedig gondolhatnám azt, hogy már annyi mindent csinálok, ami nonprofit szektorhoz kapcsolódik, de az emberi létemet úgy megmozgatta az, hogy egyszerűen és kézzelfoghatóan leírták, mit, hogyan segíthetek, hogy teljesen izgalomba jöttem tőle, hogy most melyik táskába rakjam, mit tegyek bele és milyen üzenetet írjak hozzá, és hogy ez szuper lesz!

Nagyon sok ember működik hasonlóan. Hogyha kérünk, akkor általában bekapcsolódnak. Azzal rontjuk el, hogy nem kérünk. Pedig adni jó, és az emberek szeretnek adni.

Az interjút Kisbán Petra készítette

Honlap: www.amigosagyerekekert.hu
Facebook: www.facebook.com/amigosagyerekekert
Instagram: www.instagram.com/amigosagyerekekert
Képek forrása: Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány