Látogatás javítóintézetben 

Érezted már azt, hogy tennél, de nem tudod, hogyan? Voltál már börtönben, javítóintézetben vagy néztél meg filmet az ottlakók életéről? E cikkben megpróbálom leírni, amivel jó lenne, ha egyszer mindenki szembesülne. Miért? Hogy hálásabb legyen. Miért? Hogy lássa a sors sorstalanságait. Miért? Hogy lásson és tenni akarjon. Én, ezzel a cikkel szeretnék tenni a lányokért. 

Egy tanárnőnek köszönhetően lehetőségem adódott, hogy egy látogatást tegyek az EMMI Rákospalotai Javítóintézete és Központi Speciális Gyermekotthonában. Jártam már börtönben is, voltam szegényebb települések falukutatásán, de amikor fiatalkorú lányokat lát az ember, előjön belőle egyfajta ösztönös érzékenység.

Hogyan képzelünk el egy gyermeket? Tiszta, ártatlan, őszinte. Egy fiatal felnőttet? Kevésbé hófehéren. És mire asszociálunk egy bűnelkövetőről? Agresszív, hazug, rossz.Ez a három azonban eggyé válik a javítóintézet lakóiban.

Az én elméletem az, hogy semmi sem fehér vagy fekete. A külső körülmények miatt keveredik a fehér festékbe fekete, a szürkéből világosabb pedig nehezebben lesz sajnos, mint sötétebb színű. A javítóintézetek missziója mégis ez. 

A maximum 4 év (általában 2 év)  javítóintézeti életük alatt, a lányokból az ott dolgozók megpróbálják abszolút kivonni a feketét: neveléssel, tanítással, terápiás foglalkozásokkal és odafigyeléssel. Ugyanakkor ez rendkívül nehéz, hiszen a bűnelkövetés vagy éppen a “nem megfelelő viselkedésük” oka legtöbbször az, hogy maguk is áldozatok voltak, bemocskolták a fehér színüket.

A lányok az épület falai között kapnak kezelést, de egy trauma gyógyítása sokszor a begyógyulni nem akaró sebek felületi kezeléséhez hasonlít leginkább, a varrasodásig  nyílt, fáj és nem tudni, mennyire mély.

Vannak jó példák, néha még receptekért is visszatelefonálnak a régi lakók és jelzik, hogyan alakul az életük: kiléptek a saját árnyékukból: dolgoznak, tanulnak vagy éppen családjuk lesz a “javító” után. Sajnos azonban, nem ez az átlagos.

A javítóintézet biztonságában hiányjelek kerülnek a család, régi barátok, kapcsolatok mellé. Nem könnyű a bent biztonságában tetteikkel és traumáikkal együtt élni családjuk, barátaik nélkül. Ezért van, hogy öngyilkossági kísérleteket, szökéseket kell megakadályozniuk a javítóintézetben dolgozóknak. Kikerülve valószínűleg még könnyebb visszaesni a csalogató csapdákhoz újra közel kerülve a kiindulási közegükben. 

Egy alternatív valóságban éreztem magam ezeket látva és hallgatva az intézménylátogatáson, az épületben és az udvarán. A szocializációs közegeim védőburokban tartottak. Bárcsak a javítóintézetben lakó lányok is, így nőhettek volna fel.

Mi az oka, mi lehetett bennük, ki nem volt mellettük, hogy egyesek közülük megvalósítják a rablást, kifosztást, de még életellenes bűncselekményeket is?

A válasz talán el is bújt a kérdésekben: a rossz szocializációs környezet, a pszichés gondok, a mintakövetés, függőségek, egy fel nem dolgozott trauma, a több pénztől remélt kiugrás vagy figyelemfelhívás az elhanyagolásért mind egy zsilip, amely a mélybe nyílik. S ha ezt tudjuk, miért nem torlaszoljuk el a zsilipet? Miért azt választjuk, hogy kiteszünk másokat a mélybe esésnek és utána próbáljuk csak kihúzni? Amikor elhagytuk az intézet falait, az kezdett a fejemben egyre hangosabbá válni, hogy milyen hálás lehetek, hogy engem mindig megtartott valami, hálóim vannak, gátak és karok a zsilip fölött.

Ha szeretnél bepillantást nyerni a Javítóintézet mindennapjaiba: A Javító – teljes film – shoeshine.hu

Ha mélyebben érdekel a téma olvasd el: Iustum aequum salutare 11. évf. 4. sz. 79-94 oldalán (2015.) Farkas Henrietta Regina: A javítóintézeti nevelés kiszabásának bírói gyakorlata Magyarországon

Javítóintézeti nevelés: A bíróságot abban, hogy a javítóintézeti nevelés mint szankció mellett döntsön, a bűncselekmények típusa, a büntetett előélete és az elkövetők személyi körülményei befolyásolhatják, míg az időtartamra a bűncselekmény száma, rendbelisége és súlya lehet kihatással.

 ((A lányok távol vannak a családjuktól, a barátaiktól, az otthonuktól. A kapcsolattartási lehetőségeik korlátozottak, ugyanakkor biztonságban vannak és sokszor jobb körülmények között is, mint ahonnan jöttek, de ne essünk túlzásokba, ez sem 3D-s televíziót jelent a szobáikban. ))