Tudatos fogyasztás, window shopping

– az emberi természet és pénzügyi problémáink közös vonásainak leleplezése

Biztos sokan álltunk már egy kirakat előtt gondolkodva, hogy milyen szép ez a kabát, kár, hogy ilyen drága. Utána vagy sóhajtozva elsétáltunk és holnapra el is felejtettük az egészet, vagy azonnal rávetettük magunkat, gondolva, hogy „ugyan már, ma is milyen sokat dolgoztam, betartottam az új diétám, megérdemlem – meg egyébként is olyan nehezen találok magamra bármit, ami jól is áll!” – De vajon a pénztárcánk is osztozik ezen a buzgalmunkon?

Szerencsére, vagy éppen kevésbé szerencsére, itthon kevesek használnak hitelkártyákat, de a személyi kölcsönöknek annál nagyobb kultusza van kishazánkban. Szinte minden harmadik reklám, különösen karácsony előtt azt hirdeti, hogy már 3999 forint havi törlesztővel a miénk lehet az új telefon, a tv és a gyereknek a laptop. THM? Az csupán 9,45%. Az meg mi, nem is számít, hiszen havonta csak 3999 forintot fogok fizetni.
A THM egyébként az a mutató, ami megadja, hogy egyéves futamidővel, a kamat, amit fizetek, a visszafizetendő összeg hány százaléka. Tehát ha 1 millió forintot veszek fel, és 10% a THM, akkor nekem 1 millió 100 ezer forintot kell visszafizetnem egy év alatt. Már rögtön nem is olyan sürgős az az okostévé, megveszem inkább jövőre.

Mégis, akkor mit tehetünk? A tudatos vásárlás a tudatos költségvetéssel kezdődik. Sokan használják a borítékos módszert, miszerint a havi bevételt elosztva borítékba teszik: lakhatás, háztartás (étkezés+takarítás), közlekedés, személyes költés (fodrász, kozmetikus, új ruha, hobbi), iskola, gyerekek, ajándék stb.

Mindezek mellett van egy kategória, ami semmiképpen nem maradhat ki, ez pedig a befektetés. A jó befektetés mindig automatikus és ha lehet a hónap elején történjen, így elkerülhetjük a hóközi impulzív vásárlásokat. A befektetés is lehet sokféle, de a kisebb összegű befektetések is számítanak. Jelenleg a magyarországi konstrukciók közül a lakástakarékpénztárak és a nyugdíj takarékpénztárak, amelyek a legcélszerűbb első állomások, hiszen ezekre a legtöbb embernek előbb-utóbb szüksége van. A következő állomás, hogy az ember félretegyen egy olyan összeget, ami probléma esetén fél évre biztosítsa a megélhetését. 

„Nem tudok félretenni.” „Mi van, ha kell a pénz?” „Úgyse lesz már nyugdíjunk!” és társaik…

Sokan tudunk beszámolni arról, hogy rokonaink, ismerőseink azt hangoztatják: „Ja, nekik könnyű,  ha én is keresnék ennyit!” vagy éppen: „Ja, neked sose lesz ennyi pénzed, hogy ezen aggódj!” – sajnos a pénz kultúrájának itthon igen toxikus hagyományait őrizzük. 

Ugyanúgy, mint a vásárlás, a befektetés is csak egy szokás, egy pénzügyi tranzakció, és pont ugyanúgy tanulható, mint az elveink. Ezt ismerve különös, hogy sokan túlárazott, jellegtelen fast fashion márkák ruháiban lövik a fotókat az Instára a koala macik védelmében, majd a kattintás után a póló mehet is a kukába és várhatja, hogy egy tizenhatéves aktivista kihalássza a tengerből. 

A tudathasadásos természetaktivista fogyasztói kultúránkról ezért én azt gondolom, hogy a motiváció látszólag megvan, szerintem az emberek szeretnének mind pénzügyileg, mind földanyánk tekintetében tudatosan élni, de ki kell találnunk egy könnyen elsajátítható gyakorlatot, ahol ezeket az ideákat valóra is válthatjuk.

Ne vegyünk olyan dolgokat, melyekre nincs szükségünk, tanuljuk meg értékelni azt, ami van. Erre remek gyakorlat lehet, ha valaki megtanul varrni. Ha tudsz varrni, azonnal rájössz az anyag valódi értékére, és a kézimunka öröme is megtalál. Vagy ha a varrás nem a te tereped, mindig találhatsz egy helyi varrónőt, aki a te ízlésedre és alakodra készít el minden ruhát, és az csak a tiéd. Ezzel pedig egy helyi cégnek adsz üzletet, hozzásegítve a közvetlen közösségedet a gyarapodáshoz. Döntésed pedig aktívan és hosszútávon befolyásolta a piacot.

Amikor én az első egyedi készítésű darabot magamra öltöttem, rájöttem, hogy azért vásárlunk annyi ruhát, mert egyik sem mi vagyunk. Nem ránk tervezték, nem a miénk. A pénzt szintén azért költjük, mert azt tanultuk, hogy gonosz és ha nem költjük el, hát elszökik a saját lábán. Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy pénzből csak értéket érdemes venni. Hogy azért teszünk félre, hogy mindennap legyen vacsora az asztalon, hogy a gyerekek gondtalanul tanulhassák a választott pályájukat. Mi van akkor, ha a pénz sose volt gonosz, csak rosszul használtuk? Mi van akkor, ha csak a munkahelyünket nem kedveljük annyira, talán, amit csinálunk, az nem tesz igazán boldoggá? Mi van, ha a pénz arra van, hogy kivegyünk pár nap szabadságot és életre szóló élményt adjunk a családunknak? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki az értékrendjével megegyező autentikus életet élhet. Ha tudatosan képesek vagyunk vállalni a pénzügyi döntéseinkért a felelősséget, már egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá.

Nekem nem kell százféle ruha, százféle szerep, csak az, amiben önmagam lehetek. Nem mondom, hogy senki ne vásároljon fast fashion-t vagy, hogy ne egyen egy jót egy étteremben, vagy ne vegyen okostévét. Én csak azt mondom, hogy ismerjük el, hogy bármilyen anyagi helyzetben vagyunk, az a mi felelősségünk, a természeti károk felelőssége, az is a miénk; és minden döntésünk a saját és mások életéről határoz. Ez egyszerre teher és áldás. Ha ezt képesek leszünk felismerni, valóban képesek leszünk változtatni és felülmúlni a saját várakozásunkat – boldogok és elégedettek leszünk, ami azért nem hangzik olyan rosszul. 

Bodnár Katalin

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s