A jegyesoktatásról…

Amikor egy párkapcsolatban megfogalmazódik az elköteleződés vágya a másik iránt és eljön a lánykérés gyönyörű pillanata, kimondva az igent egy teljesen új szintre léptek mindketten. Növekedik az egymás iránt érzett bizalom, még közelebb kerültök egymáshoz, a közös célok is hirtelen közelebbinek tűnnek. Ráléptek egy olyan útra melynek a következő állomása a házasság. Ez az út a jegyesség ideje, mi ezen az úton járunk, erről írok nektek. 

Talán már a lánykérés napján elkezdik a párok tervezgetni, hogy hol és mikor mondják ki a nagy igent a családok, barátok, és legfőképp Isten előtt. Az oda vezető úton az esküvőszervezésnél sokkal fontosabb, hogy a pár tisztán lássa kapcsolatukat, és hogy megerősödhessen az életre szóló elhatározásban.

Nagyon hálás vagyok azért, hogy a párommal mindketten tudatosan szerettünk volna készülni a házasságra, vágytunk a belső készülődésre. Időt szántunk egymásra és szerettük volna még jobban megismerni a másikat. Ebben pedig nagy segítség volt számunkra egy házasság előtt álló pároknak szervezett jegyesoktatás, melynek alkalmai három hónapon keresztül két hetente egyszer, legalább két óra közös időt jelentettek, illetve a házi feladatokkal ez inkább három óra volt. Ez a rendszeresség keretet adott arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással és nem engedte, hogy a hétköznapok sodródásában elmaradjanak ezek a közös idők.   

A jegyesoktatás egy jó sorvezető volt a házasságra való készülésben. Egy eszközt kapunk arra, hogy tematikusan beszélgessünk az igazán fontos dolgokról, melyek – bár most lehet, hogy eszünkbe sem jutnának – feljöhetnek a házasságban. Fontosnak tartom, hogy már ebben a kapcsolati szakaszban tudjuk, hogy a másik fél mit gondol a világról, Istenről, mi a célja, a vágya az életben, mit gondol a házasságról, a hűségről, hajlandó-e segítséget kérni, ha nem érzi jól magát a kapcsolatban, hogyan képzeli el a gyermekvállalást, mit hozunk otthonról, képesek vagyunk-e a konfliktus helyzeteket megbeszélni, azokon alakítani, együtt fejlődni. 

A jegyesoktatásokat rendszerint egy pap és egy segítő házaspár vezette, közösen alapozták meg a témákat és az alkalmak légkörét, melynek hatására egymásra figyelő, őszinte kommunikáció született a párok és egymás között. Ezeken az alkalmakon több párral közösen vettünk részt, kisebb csoportokban lehetőség volt egymásnak is feltenni kérdéseket. Jó volt hallani hasonló örömökről, nehézségekről, ezáltal érezhettük, hogy nem vagyunk egyedül a hibáinkkal és hogy van lehetőség alakulnunk. 

A tudatos készületünk nem zárul le az esküvő napjával, folyamatosan „gyakorolni kell” a tudatos egymásra figyelést, hogy épüljön a kapcsolatunk. A jegyesség időszakában kialakult, hogy igényünk és képességünk legyen arra, hogy a kapcsolatunkat a házasságban is ugyanúgy, mint a jegyességben, ápoljuk, időről-időre megálljunk, rátekintsünk, őszinték legyünk egymással, megfogalmazzuk a vágyainkat, nehézségeinket, hogy ezáltal jobban értsük a másikat, jól tudjunk szeretni és egy szeretetben növekvő kapcsolatban élhessünk.

Varga Georgina

Pár jegyesoktatás, amit ajánlunk:

https://jezusszive.jezsuita.hu/szentsegi-elet/478-esketes

http://orszagutiferencesek.hu/plebania/szentsegek/hazassagkotes/jegyesoktatas/