Kommentháborút!

Számtalan kutatás van arról, hogy milyen hatással van ránk a közösség média. Hogyan befolyásolja az énképünket, testképünket, miként formál minket láthatatlanul.  Meg akartam mutatni, hogy milyen a másik oldalon lenni és tartalomgyártóként állni a sarat, de rájöttem hogy van, ami ennél sokkal fontosabb… az, hogy legyen véleményetek! (És ha van, akkor jól fejezzétek ki!)

A Margaret egy  körülbelül közös értékrendre épül, amit közvetíteni próbál felétek és amit magunk között konzervatív feminizmusnak nevezünk. Mi is találkoztunk azzal, hogy ha negatív kommentet kapunk, az vegyesen érinthet minket: elfogadjuk, elutasítjuk, jogosnak, jogtalannak érezzük vagy éppen azért örülünk neki, mert megdobja az eléréseink számát. Illetve a pozitív visszajelzések sokszor meghozzák a kedvünket az íráshoz, amikor egy újabb önkéntes munkaórának választjuk a Margaretet. Ez az, amit egy hozzászólás adhat  a megosztónak. De mit okoz a komment írójának? Avagy miért fontos, hogy írj (kommentet)?  

Amiért mindenképpen lényeges a kommentelés lehetősége az az, hogy véleményt nyilvánítsunk. Szabadon, cenzorok nélkül. Habár általában a  belső hangjainkon kívül külső korlátozókkal is találkozhatunk, lásd: a közösségi média irányelvei vagy akár ismerőseink reakciói, ami miatt gyakran végül arra jutunk, hogy inkább nem írunk kommentet vagy kitöröljük  és önmagunk cenzoraivá válunk. Én azt mondom, mégse hagyd magad, fejezd ki, amit szeretnél.  

A véleményünket, gondolatainkat elnyomni meggyőződésem, hogy a nem szabad kategóriába esik. Tisztán emlékszem, ahogy a Nagymamám figyelmeztet rá, hogy mi telefontéma és mi nem, de ő az élete nagyrészét a Rákosi-korszakban élte. Nekünk már fel kellett volna dolgoznunk a kommunista korszak traumáját. Öröklődhetnek a félelmeink, de  tudatosítsuk magunkban, hogy jogunk van hozzá, hogy kifejezzük véleményünket. Sőt meg kell tennünk. Meg kell szólalnunk, le kell írnunk vagy akár rajzolnunk és festenünk. Egyéni szinten, az elfojtás elkerüléséért. Társadalmi szinten pedig a párbeszéd létrejöttéért és a vitákból megszülető jobb konklúziókért. Éljünk a válasszal-viszontválasszal, kerüljünk akciók-reakciók elmecsiszoló hevébe. 

Úgy érzem most, mintha csak a csírája lenne meg ennek, egy-egy hír, bejegyzés alatt vannak hozzászólások, de mintha indulatcselekedetek lennének: vagy a felvetés mellett vagy ellen szólnak, de mindenképpen erőteljesen és agresszíven, sokszor bántóan, nem tekintettel a másik véleményére. Tisztelet a kivételnek, de ritkán látni szépen felépített érveléseket. Ezért arra gondoltam, hogy megírom, hogyan érvelj helyesen a hozzászólások között, miként lehet elérni, hogy elegánsan, nem bántóan reflektálj, válaszolj, de ne a hév szemüvegén keresztül. Habermas társadalmi nyilvánosságról írt hármas feltételrendszerét követve, miszerint a legfontosabb a résztvevők egyenlősége, valódi interakció, kritikai attitűd létezése és a  nyitottság.

1.lépés:

Olvasd el, amire reagálsz. Sokszor megakad valamin a szemünk és azt gondoljuk, szinte be is meséljük magunknak, hogy az író azt és csak azt mondhatta. De ebben az esetben a szalagcímre reagálunk vagy az egész tartalomra? A kezdeti indulatunkat és tévképzetünket érdemes lehűteni a teljes szöveg elolvasásával és utána véleményt alkotni. 

2.lépés:

Alkossunk véleményt, személyeskedés nélkül.  Akkor is, ha pozitív és  akkor is, ha  negatív. Az újságírók többségének maximum a főnöke ad visszajelzést, ha valami tényleg tetszik és visszajelezzük azt, lehet hogy egy egész napnyi löketet ad a  cikk írójának. Amennyiben negatív a visszacsatolásunk, az pedig jobb munkára ösztökélheti az alkotókat. Viszont, ha annyit írunk, hogy ”te már az iskolában sem tudtad, hogy mennyi az egyszeregy, hogy hinnék neked” az leginkább csak önmagunk lejáratásához vezet.

3.lépés:

Fogalmazzunk meg a mondanivalónkat. Adott egy állítás a szövegben, amivel nem értünk egyet, más véleményen vagyunk. Vegyük észre az állítást és cáfoljuk meg. A cáfolatunkat pedig támasszuk alá tényekkel. Ha csak annyit mondunk, hogy ez hazugság, akkor az nem komolyan vehető érvként. Mitől hazugság? Attól, mert másként gondolod vagy attól, mert pontosan tudod, hogy miért nem igaz? Amennyiben az utóbbi, írd oda és máris építetted az újságírást egy téglával. Ha véleményt fejezünk ki, az is válaszoljon a “miért gondoljuk ilyennek” kérdésre, illetve a viszontfeleletünk ne az legyen, hogy: csak. 

4.lépés:

Ne ijedjünk meg, ha durvább hangnemben válaszolnak nekünk. A miért szólsz bele, nem érted és hasonló típusú válaszokra érdemes annyit felelni, hogy magyarázd el, légyszíves. Semmiképp ne vegyük magunkra, hiszen lehet, hogy egy fanatikus, vagy egy óvó barát nem objektív viszontválaszáról van ilyenkor szó. Ha új megvilágítást adnak a gondolatunkhoz, értékeljük a másik érvet, ami megfontolásra sarkall minket, udvariasan meg is köszönhetjük az illetőnek. 

5.lépés:

Nyomd meg bátran a küldés gombot. Ha nem is a hozzászólás elküldését, hanem csak a küldés üzenetben gombot nyomod meg, és egy barátoddal cseréltek eszmét a témában, már akkor is tettél egy lépést, majdnem Neil Armstrong-félét a párbeszédek kialakulása felé. 

Záró gondolatok

Összefoglalva, azért írjunk hozzászólásokat, mert szükséges a visszacsatolás mind az egyénnek, mind a tartalomgyártóknak és nekünk is jót tesz, ha nem marad bennünk a reakció, társadalmi szinten meg egyenesen áldásos lenne az innen induló valódi párbeszédek kialakulása. 

A fejlődés záloga a visszajelzések kapása. Sőt, azt hiszem a mai társadalmunknak inkább ezt kellene gyakorolni, a véleményformálást, az érvek ütköztetését, a másik meghallgatását, és a válasz-viszonválaszban rejlő lehetőségeket.