Karácsony a nehézségek idején

Néztetek már meg egy “betlehemes” jászolt? A minap megálltam egynél, ami a városkánk főterén van. Eddig sosem tudtam megcsodálni, mert folyton sötétben jöttem és mentem el mellette.

 

Ma viszont napsütéses reggelre virradtunk, és mivel nem épp a pontosság mintaképeként ébredtem fel, így maradt időm megnézni az összes karácsonyi dekorációt, miközben várakoztam a megállónk mellett. 

Ott volt a betlehem is. 

Fából készült benne minden.

A klasszikus jelenet látszódott: Szűz Mária a karjában tartotta a kis Jézust, mögötte állt Szent József. Mária előtt pedig a három királyok. A szerecsen király, Boldizsár éppen hódolattal lehajolt, és a földre helyezte az ajándékát. A másik két király karjai ki voltak tárva a gyermek felé, megrendülést, csodálatot és befogadást kifejezve. Gáspár jobb keze a szíve fölött pihent.

Ott volt még egy marha és egy szamár, és a csacsi szobra úgy volt kifaragva, mint aki épp a földet kaparja.

Elnéztem a képet. Habár nagyon szép munka volt, mégis… ebben az ünnepi jelenetben volt valami egyszerűség. Valami szegénység. Amit a színezett figurák se tudtak eltakarni. Sokszor láttam már betlehemet, de eddig a szépségük elterelte a figyelmemet. Most pedig megláttam valami mást. A sok dísz mögött a valóságot. 

Talán emiatt is álltam meg, és nem tudtam tovább menni a betlehemi kép előtt. 

Tudjuk, hogy idén még többen hagyták el kényszerűségből az otthonukat. Szenteste pedig valaki menekültként, idegen országban ünnepli majd a Karácsonyt. Valaki más az otthonában, de teljesen megváltozott körülmények között. 

Nagyon sokan az inflációval és a nehezedő gazdasági helyzettel küzdenek. Tudjuk, hogy munkaadók és munkavállalók törik a fejüket, és aggódnak, mit hoz a holnap.

 

Nem jó, hogy mellettünk most háború van.

Nem jó, hogy szinte minden önmaga kétszeres árára szökkent.

Nem jó, hogy az egészségünk után féltenünk kell a békét is.

 

De lehet… hogy idén pont így válhat széppé ez az ünnep? 

Mert elnéztem Máriát.

A szobor egyszerű, barna ruhát kapott, az arcvonásai csak nagyjából voltak ábrázolva.

Igen, Mária valóban az Isten anyja, és mégis Mária bárki lehet, aki próbál hinni a Gondviselésben, miközben rá van bízva mások élete és nem tudja, mit hoz a jövő.

Mária és József lehet most mindaz, akik szegénységben és nehéz körülmények között ünnepli a Karácsonyt.  

A Szent Család mindaz, akik igent mondanak az életre és védelmezik azt.

Mária lehet az összes nő és anya, akik legelső ajándékként a szívüket és szeretetüket helyezik a családjuk és barátaik lába elé.

Miközben ránéztem édesanyja karjaiban a kisdedre, rá kellett jönnöm, hogy itt van egy igazi kisbaba!

Habár a Húsvét ünnepe a feltámadás, de Karácsonykor születik meg az Élet közénk, egy olyan élet, amelyik úrrá lesz a halálon. 

Karácsonykor a reményt ünnepeljük.

A Szent Család nem vágyott nagy ajándékokra, nem is ők kérték az embereket, hogy keressék fel őket.

Az Örömhír mégis így kezdődött.

Mert van Istenünk, akinek egy jászol is elég volt.

A világegyetem Teremtőjének csak Máriára, Józsefre és némi emberi jóságra volt szüksége.

Pont annyira, hogy a Szent Család ki tudja pihenni az út fáradalmait. Csak annyira, hogy valahol álomra hajthassák a fejüket. Hogy legyen egy száraz, biztonságos hely, ahol az ég és föld királya megszülethet.

És legyen pár ember, aki várja. 

Erre a pici szeretetre és gondoskodásra kell gondolnunk akkor, amikor a karácsonyi hajszában és a növekvő feszültségek közepette azt se tudjuk, hol áll a fejünk. 

Ne hulljunk szét.

Inkább álljunk meg, és ereszkedjünk térdre, pihenjünk meg a jászol előtt. Az időnk és a szívünk a legnagyobb ajándék, amit bárkinek adhatunk. Ez alól Isten se kivétel, sőt, ezek számítanak Neki igazán… 

Keressünk egy betlehemet, és szemléljük meg a Karácsony valódi üzenetét.

Mert a Karácsony története Ŕólad és az új reményről szól. Itt van az Élet közöttünk.

És ahogy megígérte, nem hagy el bennünket soha.

Áldott Ünnepeket!