Dicsőíts! – az meg mire jó?

A magyar keresztény fiatalság egyik legnagyobb lelkesedéssel várt eseménye: az “Ez az a nap”. Bár több idő eltelt azóta, idézzük kicsit fel a pillanatait!

Ez egy olyan, minden nyáron megrendezésre kerülő egész napos programsorozat, amelyen számos külföldi és magyar zenekar fellép, mindegyik egy cél érdekében: hogy a résztvevőkkel együtt dicsőítsék Istent. Ez nagyon szép szokás – gondolhatnánk. Sőt, talán még jól is érzik közben magukat a fiatalok anélkül, hogy felöntenének a garatra. De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ezen kívül mégis mi értelme van Isten magasztalásának? 

A Biblia szerint a mennyben folyamatosan dicsérik az angyalok az Urat. Valószínűnek tartom, hogy ők sokkal szebb, csengőbb hangon énekelnek, mint mi, földi lények tudunk. Talán megfordult már a fejünkben, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy dicsőítsük Őt és hódoljunk Előtte. Igazság szerint minden joga meglenne rá. Ő az, aki leginkább megérdemli a dicséretet, és a legméltóbb rá. Véleményem szerint azonban nem arról van szó, hogy Isten elvárná ezt tőlünk. 

Először is tudnunk kell, hogy a hangos éneklés jó hatással van a szervezetünkre.

Suzanne Hanser kutató szerint éneklés közben az agy olyan vegyületeket szabadít fel, amelyek euforikus örömet okoznak. Ezek a vegyi anyagok az oxitocin, a dopamin és a szerotonin, amelyek boldogsághormont továbbítanak az agyba, így a szívünk örömmel telik meg.

Fókuszáltan azonban a dicsőítés elsődleges célja szerintem a hála kifejezése. Sokszor azért énekelünk ilyen dalokat, hogy hálát adjunk Istennek azokért a dolgokért, amelyeket értünk tett. Kezdve attól, hogy meghalt értünk a kereszten, egészen a leghétköznapibb boldog élményekért.

A hálaadás pedig azért fantasztikus szokás, mert arra ösztönöz minket, hogy a problémák helyett a jót lássuk meg életünk történéseiben.

Például, ha rátekintünk egy borús égboltra, nem az lesz az első gondolatunk, hogy milyen rossz, ha elázunk, hanem, hogy Isten olyan folyamatokat tud véghezvinni a felhőkben, amelyek által eshet az eső, és ez élteti a növényeket, az egész földet. Vagy amikor hatalmas tömeg vesz körül, gondolhatnánk arra is, hogy mennyire idegesítőek ezek az emberek, nem elég, hogy el kell viselnünk a kiabálásukat, még a sarkunkra is taposnak. Ehelyett úgy is láthatjuk őket, mint Isten által, saját képére teremtett lényeket, akiket Ő egytől egyig nagyon szeret és különlegesnek alkotott. Ez a hozzáállás sugárzó tud lenni, főleg akkor, ha stresszes helyzetben vagy, és körülötted mindenki idegeskedik. 

A dicsőítés másik csodálatos hozadéka, hogy békességet ad. Az egyik ismerősöm egy nehéz fizika témazáró előtt, miközben az osztálytársai lármáztak és kiabáltak egymásra a szünetben, ő egyre feszültebb lett a zajongástól. Ezért elkezdett egy olyan dalt énekelni, amit korábban egy hittantáborban tanult. Akkora volt a ricsaj, hogy őt nem hallotta senki, csak saját maga. Elmondása szerint amíg énekelt, különös nyugalom lett úrrá rajta, és amikor kézhez kapta a dolgozatot, már higgadtan oda tudott rá koncentrálni. Amikor dicsőítünk, Isten nagyságát ismerjük el.

Azt fejezzük ki, hogy hisszük, Ő sokkal nagyobb annál a problémánál, amivel szembenézünk. Ez erőt tud adni nekünk olyan helyzetekben is, amikor mindenki más összeroppanna a súly alatt. 

Talán most olyan gondolataid vannak, hogy “Az én helyzetem más. Fogalmad sincs, min megyek keresztül. Engem olyan veszteség ért, ami miatt egy jó szót sem tudok szólni Istenhez. Miért engedte meg, hogy ez történjen velem? Méghogy dicsőítsem őt?” 

Úgy gondolom, a dicsőítés nem csupán a jó napokra szól, hanem azokra az időkre is, amikor minden rosszra fordul. Sőt, azokra szól igazán.

Talán ilyenkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy Isten a közelünkben legyen. 

Az idei “Ez az a nap” előtt elveszítettem egy szerettemet, aki nagyon közel állt hozzám. Végtelenül szomorú voltam és a családom mellett akartam lenni. Mégis elmentem az eseményre, mert úgy éreztem, csak akkor lesz erőm vigasztalni a családtagjaimat, ha engedem, hogy Isten átöleljen és gyógyítson. Mert ezt érzem dicsőítés közben. 

Nem lehet olyan távol kerülni Istentől, hogy szeretete és megbocsátása ne érhetne el.

Amikor Neki énekelünk, és kifejezzük a szeretetünket Iránta, Ő is érezteti velünk, hogy szeret minket. Amikor megosztjuk Vele az érzéseinket, legyen az bánat vagy öröm, Ő meg fog szólítani valamilyen formában. Amikor a padlón vagyunk és hozzá kiáltunk, Ő fel fog emelni. Amikor nem merünk valamit megtenni, Ő “tovább tud vinni, mint a lábunk tudna menni”. Megajándékoz azzal, hogy mellettünk van és fogja a kezünket. 

Mégis mire jó a dicsőítés?

Egy eszköz arra, hogy Isten megajándékozzon.

Örömmel, békességgel. Arra, hogy a legszürkébb hétköznapokat is a hála ünnepévé avathasd. Arra, hogy Isten békéjét sugározd, és bizonyságot tégy arról, milyen az Ő jelenlétében élni. És amikor úgy érzed, innen már nincs kiút, olyan hozzáállást ad, amellyel tudhatod, Isten minden nehézségen átsegít. 

Nagy Vanda

Kép forrása: Pentecost