Könyv az atomi szokásokról

Amikor egy hosszabb könyvet kevesebb mint egy hétbe telik elolvasni, az számomra elég jó jel. Az Atomi Szokások azonban nem csak „elég jó”, hanem „nagyon jó” könyv, mindenkinek javaslom, hogy sorolja be az “egyszer el kell olvasnom” kategóriába, mielőbb.  

Az önsegítés és az önfejlesztés egy örökös mókuskerék. Könnyű csapdába esni, hogy folyamatosan javítani törekedj az életeden, anélkül, hogy azt valójában megtennéd: túlságosan leköt, hogy elolvasd az ezzel kapcsolatos összes könyvet. Aztán olykor-olykor előkerül egy könyv ebben a műfajban, amely beváltja az ígéreteket, és óriási értéket nyújt olvasóinak.

A szerző – James Clear – ebben a könyvben igen meggyőző érveket és példákat mutat be mélyreható kutatásaiból, amelyek több területet, például sportot, művészetet, tudományt, üzletet, történelmet is felölelnek. Az elvei pedig nagyon praktikusak, jól elegyítve a példákat és néhány elgondolkodtató életfilozófiát is.

A szokások megváltoztatásának 3 szintje van:

1. Változó eredmények – olyan eredmények, mint a fogyás, 5 km-es futás
2. Változó folyamat – olyan rendszerek és rutinok kidolgozása, amelyek segítik az embert a célok elérésében
3. Az identitás megváltoztatása – bizonyos hiedelmek megváltoztatása, amelyek cselekvéseket hajtanak végre.

A szerző meggyőzően érvel amellett, hogy az emberek általában azzal a céllal indulnak, hogy megváltoztassák az eredményeket, ezért nem tudják fenntartani a szokásaikat. Az ötlet az, hogy először az identitás megváltoztatásával kezdjük – nem arról van szó, hogy az emberek mit akarnak elérni, hanem inkább arról, hogy mivé szeretnének válni. Amint az emberek az identitásra összpontosítanak, Clear azt mondja, olyan viselkedéseket fognak alkalmazni, amelyek valószínűleg ennek az identitásnak megfelelnek. A cél tehát nem az 5 km lefutása, hanem az, hogy futóvá váljunk. Ha a hangsúly az identitás megváltoztatásán van, a folyamatban bekövetkezett változások a helyükre kerülnek, ami mindenesetre az eredmények változásához vezet.

A szerző keretei a helyes szokások kialakításában a következők:

1. Jelzések – triggerek és jelek a környezetben; nyilvánvalóvá kell tenned
2. Vágyak – motivációk az üldözésre; vonzóvá kell tennie a szokásait
3. Válasz – az általunk végrehajtott intézkedések; A szokásokat kissé könnyűvé kell tenni, majd fokozatosan meg kell erősíteni, hogy ne váljanak túl nehézzé egy menetben. Az egyszerűvé tétel nem azt jelenti, hogy könnyű dolgok – hanem annyi súrlódást kell eltávolítani, ami a kívánt dolgok megtétele útjában áll.
4. Jutalom – visszajelzés, a vágyak kielégítése; a szokásokat kielégítővé kell tenni.

A szerző a keretrendszer minden egyes fenti eleméhez gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy milyen részeket lehetne megváltoztatni, hogy ezek az elemek hatékonyak legyenek. Például: a jelzések esetében a szerző olyan szempontokat fed le, mint a hely, az idő, és az is, amit szokás halmozásnak nevez (egy új szokás felhalmozása egy meglévő szokás fölé). Azt is támogatja, hogy vizuális jelzéseket helyezzenek el a terek mentén, hogy a környezet megfelelő legyen a szokások kialakításához. A vágyhoz olyan ötleteket javasol, mint a kísértés-csomagolás (mint például a Netflix nézése közben futópadra). E gyakorlati tanácsok során a szerző jó néhány elgondolkodtató érvet ismertet, amelyekre lehet, hogy igent bólint. Egy fejezetben azt mondja, hogy minden viselkedésnek van egy felszíni szintű vágya és egy mélyebb mögöttes indítéka – a túlélés, az energiatakarékosság, a társadalmi elfogadás, a szaporodás stb. Sok terméket azzal a céllal fejlesztettek ki, hogy kielégítsék az ilyen veleszületett vágyakat (például: Instagram – nyerje el a társadalmi elfogadottságot). A szokások az ősi vágyak modernkori megoldásai, a régi bűnök új változatai. És miközben ezekbe a szempontokba mélyedik, számos mítoszt is feldúl a szokásképzés körül, például: a szokás elsajátításához a kulcs az ismétlés, nem a tökéletesség.

Érdekessé teszik ezt a könyvet ezek a konkrét megfigyelések és elemzések a történelemből, művészetből vett példákból. A könyv nagy jelentőséget tulajdonít a szokások kialakításának „hogyan”-nak, némi útmutatást adva még a célok megfogalmazásához is (vagy inkább a célok megfogalmazásához). rendszerek). Valójában a szerző megcáfolja a célok gondolatát, de inkább a rendszerekre összpontosít. Azt mondja, hogy agyunk szereti a kihívásokat, de csak akkor, ha a kihívások az optimális nehézségi zónán belül vannak. Olyan kihívás, amely ésszerűen elérhetőnek tűnik, ha az alany erőfeszítéseket tesz.

Míg a szokások kialakítása a könyvek nagy részét képezik, a szerző a szokások fenntartására is kitér. Azt mondja:

„A siker legnagyobb veszélye nem a kudarc, hanem az unalom.”

Hajlamosak vagyunk feladni szokásainkat, mert nem okoznak örömet számunkra, miután rutint alakítottunk ki. Újdonságra vágyunk – a rossz szokások függőséget okoznak, mert állandóan újdonságot adnak. Az egyetlen módja annak, hogy naggyá válj, ha beleszeretsz a mindennapi szokásaidba.”

A könyvajánlót fordítás, forrás: https://tribuneonlineng.com/review-of-james-clears-atomic-habits/