Orosz István: Könyv a tükörben /avagy a megevett tengerészek/

Szerettek kiállításokra járni? Örültök neki, ha nincs tömeg a festmények előtt és van időtök megnézni, elemezni, megfejteni az alkotást? Esetleg továbbgondolni őket? 

Orosz István könyve ezt az élményt adja, azt a pillanatot ragadja meg, amikor elgondolkodsz a miérteken. Miért azt a technikát választotta? Ki szerepel a képen? A szeretője ihlette az arcot vagy édesanyja? Ki volt rá hatással? Miért Edgar Allan Poe könyve szerepel René Magritte: A tiltott másolás festményén? Mik lehetnek az alkotásokban elrejtett festői utalások? 

Ha időnk engedi, megpróbáljuk dekódolni a festő hagyta nyomokat vagy éppen a saját érzéseinket, és gondolatainkat projektáljuk bele az alkotásokba. Néha talán az eredmény megegyezik az alkotóéval, néha csak a műkritikusával, de legtöbbször a kép érzete által indított gondolatfolyam a lényeg. 

Orosz István – a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, író  gondolatfolyamának lehetünk e könyvben az olvasói, ami igazán nagy megtiszteltetés, hiszen széleslátókörűsége egyszerre ébreszti fel a tiszteletet a könyv írója iránt és késztet önmarcangolásra a tudásunk végessége miatt. 

Miközben olvastam, számtalanszor kellett kiegészítenem a tudásomat a gyorskeresés módszerével, kutatás közben pedig elkalandoztam és további információt gyűjtöttem a csak említés szintjén felbukkanó nevekről, tényekről. 

Azt hiszem, Orosz István is ezt tette vagy akarta, hogy ezt tegyék olvasói: ugorjanak bele vele együtt az információfolyamba és hagyják, hogy hasson rájuk a sodrás ereje, míg a véletlen partra nem vet valahol. Jelentem, belekerültem a könyvének sodrásába és így már a partról mondhatom, hogy egy újfajta kíváncsisággal tekintek nem csak a művekre, de az egész világra.

A 103 oldalon kifejtett művészettörténeti értekezés, “nyomozás“ kiindulópontját René Margritte: A tiltott másolás c. festménye adja, de sokkal többet kapunk a könyv által, mint egy átlagos műelemzés. A könyv több szálon fut és azok is elágaznak, képek a képben, képek a tükörben. 

Betekintést nyerhetünk általa a szürrealisták rivalizálásába, egyik fő mecénásuk Edward James életébe, a doppelganger-jelenségbe, Edgar Allan Poe költészetébe vagy épp megtudhatjuk, hogy magyar bajusza volt-e Dalínak. 

Most megállok, mert túl sok mindent kellene még felsorolnom, ezért inkább összegzésbe bocsátkozom: filozófiai, művészettörténeti, pszichológiai és irodalomtörténeti fogalmak között találjuk magunkat a könyv lapjait olvasva és nem akarunk menekülni előlük. Úgy vélem ez az író legnagyobb érdeme.

A  kézirat első olvasója szerint egy interdiszciplinális asszociatív esszé e könyv, én inkább azt a meghatározást társítanám mellé, hogy: kihagyhatatlan olvasmány. Álljatok neki, most! 

Remélem az írásból tükröződik a könyv.

Köszönöm, hogy a Könyv a tükörben-t olvashattam. 

Losteiner Cecília Terézia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s