Motivációm az az öröm, amit a gyermekek arcán látok – Interjú Gui Angélával

Gui Angéla, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatója, de sokan jótékonysági futásairól, karitatív munkájáról ismerik. Szívén viseli a magyarországi és határon túli gyermekotthonok lakóinak sorsát, akikért soha nem rest futócipőt húzni és több száz kilométereket megtenni. Létrehozta az Egy Vérből Vagyunk Alapítványt, mely idén októberben megkapta a közhasznú minősítést. Angéla gyakorlatilag az év minden napján önkénteskedik, ezért példakép lehet sokak számára, közéjük tartozik a Margaret szerkesztői csapata is.

Az a hivatástudat és értékrend, amelyet képvisel nagyon erős gyökerekre utal. Mit hozott magával otthonról?

Azt, hogy másokon segíteni a legtermészetesebb dolog a világon. Gyakran megkérdezik, hogy miért segítek másokon? Én ezt a kérdést nem értem. Számomra olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy miért veszek levegőt? Lehet nem venni levegőt? Nem lehet. Azt hiszem a szüleimtől és a szülőföldemtől kapott értékek mellett elég sok empátiával áldott meg a Teremtő, azonnal bele tudok helyezkedni a másik helyébe, és át tudom érezni, milyen lehet neki. Szóval nekem nincs egy segítő üzemmódom, amelyet mondjuk karácsonykor bekapcsolok, én így működök mindig.  

Hogyan, mikor kezdődött az érdeklődése a nehéz sorsú gyermekek iránt, mi volt az a mozzanat, ami elindította önkénteskedés útján?

Felnőtt fejjel, 39 évesen kezdtem el sportolni, és ez a futás volt. Az első félmaratonomat a Bátor Tábor gyermekeiért teljesítettem, nekik gyűjtöttem. Óriási erőt adott a kilométerek leküzdésében, hogy azzal másokon segítek. Akkor megkérdeztem magamtól, miért nem szervezek én is jótékonysági futásokat, ha ez ilyen jó érzés? Megkerestem Böjte Csabát, megkérdeztem, szeretné-e, hogy elfussunk Dévától Budapestig és neki gyűjtsünk. Csaba testvér szerintem azt gondolta, na, ez a nő sem lehet százas, ha ilyesmibe vágja a fejszéjét. Szóval egyből igent mondott és az esemény olyan jól sikerült, hogy 5 nap alatt nem csak 500 kilométert futottunk, hanem 5 millió forintot is sikerült összegyűjtenünk. A táv megtétele alatt pedig annyi szeretet volt jelen, olyan sok öröm ért, hogy nem is volt kérdés, folytatni kell. Egyik cél pedig mindig hozta maga után a másikat.

 Hány ezer km-t futott már jótékonysági célokért?

Több, mint hatezer kilométeres jótékonysági futást szerveztem eddig azért, hogy a nehéz sorsú gyermekeken segítsek. Az Egy Vérből Vagyunk jótékonysági eseményeken azonban én nagyon keveset futok – az ember vagy fut, vagy futást szervez, a kettő együtt nem megy. Az én hosszú futásaim nem ezek, maratonnál hosszabb távokat általában a születésnapomon, egyedül futok.

Az adakozás karácsonykor különösen nagy hangsúlyt kap, Ön is sok gyermek kívánságát igyekszik teljesíteni ilyenkor. Idén a Margaret is csatlakozott az adománygyűjtéshez, mesélne erről egy kicsit? 

Már most annyi felajánlás érkezett, hogy az egészen biztosan nem fog elférni a garázsunkban. Hihetetlen látni azt, ahogyan évről-évre egyre többen bíznak meg bennem, vadidegen emberek gyűjtenek nekem, utalnak, adományoznak, szívvel-lélekkel készítik a cipősdoboznyi szeretet. Én tényleg azt hiszem, hogy az emberek jók és szeretnek másokon segíteni. Tudom ugyanakkor, hogy nem könnyű megtalálni azt az utat, amelyen biztosak lehetnek abban, hogy a felajánlásuk célba ér. Karácsonykor mindig könnyebben tudunk másokért tenni, de olyan jó lenne, ha az év minden napján gondolnánk azokra, akiknek nem csak az ünnepek alatt nehéz. 

Mit tapasztalt ezekben a gyermekotthonokban és mire van leginkább szükség? 

Egy másik emberre. Arra, hogy valaki figyeljen rájuk, meghallgassa őket, játszon velük, melléjük üljön. Sokan azt gondolják, hogy csak pénzzel lehet másokon segíteni, pedig a legnagyobb segítség nem kerül semmibe. 

Persze mindenkinek a saját ideje a legdrágább, de ha abból adományozz, akkor élheti át igazán a másokon való segítés örömét. 

Mondok egy példát, idén nyáron egy egyhetes sporttábort szerveztem egy székelyföldi szórványkollégium nehéz sorsú gyermekei számára. Budapesttől elfutottunk Magyarfülpösig, ez 600 km volt. A célba érkezésünket követően kezdődött a tábort, amelynek első napján korom fekete felhők gyülekeztek az égen és a helyi emberek mondták, hogy óriási esőt jósolnak. Én éppen tollasoztam egy kislánnyal, amikor közelgő világvége időjárásról sopánkodtak körülöttünk. A kislány rám mosolygott, kacsintott egyet és azt mondta, neki ez élete legszebb napja és higgyem el, nem fog esni, mert a boldogság mindent elűz. Ennyi, ilyen egyszerű.

A karitatív munka egyszerre szívmelengető érzés, ugyanakkor nagy felelősség is, előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk vagy csak lelkileg elfáradunk. Mi adhat erőt, motivációt, hogy tovább csináljuk?  

Motivációt mindenkinek más és más adhat!  Én egészen biztosan nem fogok jótékonysági eseményt szervezni csak azért, hogy bekerüljek a tévébe. Az én motivációm az az öröm, amit látok a gyermekek arcán, amikor megérkezek, amikor egy cipőt adhatok neki, amikor elmondhatják nekem a féltett titkaikat. Nekem is vannak nehezebb időszakaim, amikor azt érzem, elfogyott az erőm és nem tudok több fájdalmat befogadni. Ilyenkor valahonnan a nagyvilágból mindig érkezik egy üzenet egy apától például, hogy követi az önkéntes munkámat és azt szeretné, hogy a lánya olyan legyen, mint én. Vagy kapok egy pár soros levelet egy lélekben örökbefogadott gyermekemtől, hogy: bárcsak itt lennél, akkor boldogok lennénk! Vagy megkeresnek a Margaret blogtól, hogy idén karácsonykor az alapítványomnak szeretnének gyűjteni. Szóval nekem nincs időm arra, hogy abbahagyjam!

Mit üzen azoknak, akik szintén elindulnának ezen az úton? 

Egymás segítése a legfontosabb feladatunk.  

Aki ad, az nem csak a segítő örömét élheti át, de az immunrendszere is erősebb lesz, szóval altruista embernek lenne igazán “kifizetődő”. 

József Attila: Nem én kiáltok! című versének részlete jutott eszembe üzenetként: 
„Hiába fürösztöd önmagadban
Csak másban moshatod meg arcodat.” 

Az interjút Ivanova Patrícia készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s