Elutasítás, csalódás, kudarc

„Nekem ne mondd, hogy majd elmúlik!”

Azt hiszem nem vagyok egyedül az elutasítás megsemmisítő érzésével. Mikor bevágják az arcodba az ajtót, kapsz egy hatalmas nem-et (esetleg többet) és csak állsz leforrázva, magad elé meredve és a világ bolondjának érzed magad. Újabb ajtó csukódott be a lehetőségek országában… De vajon mikor nyílik a következő?

Megmondom őszintén, hogy mikor kudarcot élek át és valaki azzal jön, hogy „jaj, minden jobb lesz”, „okkal történt” akkor legbelül feltámad bennem egy gonosz kisgyerek, aki legszívesebben betapasztaná a száját a jóakarónak-még ha igaza is van. Ilyenkor az érzelmek túl erősek, a józan ész szavára pedig magasról fütyülünk. Na de akkor mégis mit lehet tenni?

Jobb kint, mint bent!

Szóval… Ha elutasítottak, kudarcot éltél át: éld meg az érzelmet. Sírj, dühöngj (jó itt most nem arra biztatlak, hogy égesd le a házát bosszúból…), éld meg, soha ne zárd palackba. A palackba zárt érzelem nagyon gonosz dolog ám. Mert egyre csak növekszik és egyszer csak bumm, szétrobbantja börtönét és hatalmas erővel söpör végig. A bezártság alatt pedig folyamatosan feszültséget, stresszt és akár testi tüneteket is okozhat. 

Hol van a fókusz?

Kijött, aminek ki kellett jönnie. Ne szépítgesd, éld meg, érezd-ne zárd el. 

Hidd el tudom, hogy mennyire  nehéz egy-egy kudarc és csalódás. Tu-dom. Rettentő nehéz nem személyesen venni, vagy nem azt érezni, hogy alkalmatlan és béna vagy. Hívőként, nem hívőként talán a következő gondolatok segíthetnek:

1. A kudarc Isten védelme és átirányítása 

Nem győzöm mondani, hogy az Istennek terve van számodra. Most ezt nem a csöpögős, angyali tekintettel mondom, hanem szigorúan, szótagolva és szenvedéllyel! Nem csak úgy véletlen kerültél erre a Földre, nem! Küldetésed van, amit be kell teljesítened. Nem predesztinációról beszélek. Hiszen habár az Istennek terve van számodra, szabad akaratodból eredően erre mondhatsz nemet is, más utat választhatsz. De azért elég király nem? Hogy téged nem csak úgy „leteremtett” (hahaha) a Földre hanem adott egy küldetést, amit a szívedbe írt. A kérdés csak az, hogy vele sétálsz vagy nélküle? Nem kaptál meg egy állást? Nem volt második randevú, esetleg első sem? Nem vettek fel a suliba? Mondok én neked valamit! Simán lehet, hogy egy olyan ajtó csukódott, be előtted -vagy ki sem nyílt-, aminél a Jóisten egy sokkal jobbat szán neked. Ez az ajtó sokkal jobban illeszkedik az Ő tervébe számodra és ezen belépve sokkal boldogabb leszel-csak ezt most még nem látod. Hidd el, a Jóisten nem hibázik-látja, hogy mi neked a legjobb, ami nem biztos, hogy a legkönnyebb út, de a legjobb!

2. Nézz vissza!

Mikor visszanézek a múltra mindig úgy volt jó, ahogy történt. A két kezemet összeteszem, hogy nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna. Csak akkor, abban a nehéz, érzelemmel teli pillanatban vak voltam és elborított a düh, hogy miért?! Miért nem lehet úgy, ahogy én akarom?! A Jóisten megvédett saját magamtól. Az adott pillanatban egy érzelem rettentő erős lehet egy buborékként vehet körül és tényleg azt érzed, hogy ez a valóság és másképp nem lehet. „Ő álmaim férfija, ez álmaim munkája, iskolája.” Ott és akkor a szubjektív valóság az, hogy amit érzel az örökké úgy lesz. Pedig tudod mi a helyzet? Az érzelmek rendkívüli gyorsasággal tudnak változni. Ma még így érzel, de simán lehet, hogy holnap teljesen máshogy fogsz. Ezért, mikor egy-egy hullám átcsap a fejed felett, akkor gondolj arra, hogy ez csak pillanatnyi és el fog múlni. Jézus pedig ott áll melletted, ráteszi a válladra a kezét, tudja, hogy merre kell menned és melyik ajtót nyissa ki számodra. 

Hidd el tudom és megértelek, hogy az elutasítás és a kudarc iszonyatosan fáj. Abban a pillanatban azt érzi az ember, hogy vége a világnak és megsemmisült. Nem akarom cukormázba bevonni és bagatellizálni. De minden egyes kudarc során nézz vissza arra, amikor a Jóisten másik útra terelt és jobban jártál…ebbe kapaszkodj. Akkor sem hiába zárta be az ajtót, most sem. Ő tudja, hogy mit csinál. Látja előre a dolgokat, látja, hogy mi lenne számodra a legjobb-még ha ez a legnehezebb és legszűkebb út is. Bízz abban, hogy nem tud mást csinálni csak szeretni. Célja azonban nem az, hogy mindig jól érezd magad, hanem hogy spirituálisan fejlődj és eljuss az üdvösségre. A kihívások nélküli élet pedig nem biztos, hogy ezt a lelki fejlődésedet szolgálná. Szóval gondolj úgy a becsukódott ajtókra, hogy a Jóisten megvédett téged egy hatalmas baklövéstől, mert szeret és gondoskodik rólad:

„Nektek minden szál hajatokat számontartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” /Máté 10:30-31/

Tóth-Kuthy Betti