Környezetvédelem lelki hatásai – avagy mit tegyünk, ha többet nem tehetünk?

Környezetvédelem. Évszázadunk egyik legtöbbet használt szava, mégis legtöbben más-más definíciót párosítanánk a fogalomhoz. Ki a környezetvédő? Az, aki megőrzi a Földet olyan állapotban, ahogyan “kapta”, vagy az, aki próbálja az általa felhasznált erőforrásokat a nullához közelíteni?

Sokan vagyunk, akik “csak” odafigyelünk a környezetünkre. Én minden alkalommal, mikor kilépek egy szobából, lekapcsolom a villanyt, nem folyatom a vizet fogmosás közben, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Igyekszem minél többet sétálni, vagy tömegközlekedéssel utazni, hetente 3-4 teljes húsmentes napot is tartok, és már legalább 5 éve kulacsból és nem egyszer használatos műanyag palackból iszom. Mégis gyakran érzem azt, hogy kevés, amit teszek, hiszen ennek a minimumnak kellene lennie. Eddig minden szép és zöld, azonban itt jön be pár tényező, ami határokat szab a további tevékenységnek. 

Elsőként a sok mintát emelném ki. Gyakran esünk bele abba a tévhitbe, hogy másokat próbálunk utánozni, követni annak ellenére, hogy tudat alatt tudjuk, lehetetlen elérni az általuk magasra tett lécet. Félre ne értsetek, én is sok videót megnézek, cikket olvasok, legutóbb például Karentől tanultam a zero waste életmód rejtelmeit, vagy Max La Manna séftől a zero food waste recepteket, mégis gyakran érzem, hogy van egy határ, amit nem fogok tudni (soha) átlépni. 
Másik, egyben legnagyobb gát szerintem a pénz és az idő. Szüntelenül dob fel nekem az Instagram számos hirdetést a fenntarthatóság jegyében készült ékszerekről, ruhákról. Ezek közül is kedvencem az aava swim, ahol óceán hulladékból készült csodaszép fürdőruhákat lehet vásárolni – röpke 30.000 forintért. Bár egyáltalán nem vagyok nagy Wish vagy AliExpress vásárló, és nem érzem a kompenzálás szükségességét, mégis gyakran rosszul érzem magam, hogy nem bonyolódom hulladékból készült termékek vásárlásába. 
Ezek mellett az idő tényező szüntelenül jelen van egy többgyermekes édesanyánál, a háziszappanok készítésénél, vagy éppen egy röpke bolti bevásárlásnál mikor a #csomagolásmentes a város másik felében található csak.

És itt jutunk el ahhoz a pszichológiai hatáshoz, mely többekkel beszélve, jelen van bennünk. A tudat, hogy tennünk kellene többet a Földért, ám létezik egy rajtunk kívül álló korlát, mely blokkolja igyekezetünket, és így a korábban megszokott, környezettudatos cselekedetek is átalakulnak egyfajta bűntudat által kiváltott tetté. Erre a bűntudatra aztán nagyon szépen alapoznak a különböző netflix filmek, vagy ismeretterjesztő-elrettentő reklámok és cikkek. 

Szeretném most viszont megfordítani az egész kérdéskört, és minden probléma legfontosabb részével, a miérttel kezdeni a választ: Hogy miért szeretnék minél inkább környezettudatosan élni? Mert élőhelyemet ajándékba kaptam a Jóistentől, és a kapott ajándékokat mindig igyekszem becsben tartani. Az egész Teremtett Világ egy csodálatos hely, és a többi jelenleg is élő élőlény (és remélhetőleg a jövőben élő gyermekeim, unokáim…) felé szeretném kifejezni tiszteletemet úgy, hogy minél kevesebb erőforrást használok fel mindennapjaimban. 

Bár gyakran érzem úgy, hogy a mai világban több az akadály, mint a (felületi) segítség, mégis bíztatom magamat és Titeket is, hogy 

ne adjátok fel, keressétek az újabb és újabb megoldásokat, tudományos cikkeket, tuti tippeket, mert felelősséggel tartozunk embertársaink, utódaink és minden teremtett élőlény számára, hogy nekik is legyen lehetőségük egy egészséges Földön élni. 

Ne bűntudatból, hanem örömből tegyük a jót, és örömből legyünk zöldek.

Ha nincs ötleted, hogyan indulj el, olvasd vissza cikkeinket, melyeket a Föld napja alkalmából hirdetett #zöldhét alatt írtunk!

Kisbán Petra

Ő is beéri kevesebbel! – A minimalista gyereknevelésről

ANNYIRA CUKI, HOGY NEM BÍRTAM OTTHAGYNI! – AZ ÖSSZES INFLUENCER EZT AJÁNLJA, BIZTOS NAGYON SZUPER! – NEKEM SOSEM VOLT ILYENEM, EZÉRT NEKI MINDENKÉPPEN LESZ! – TERMÉSZETESEN CSAK A LEGJOBBAT AKAROM MEGADNI NEKI! Bármennyire is mást akar velünk elhitetni a közösségi média és a játékipar, egy gyerek sokkal kevesebbel is beéri, mint azt gondolnánk!

Én mindent, vagy mindenből a legjobbat akarom megadni a gyerekemnek! – Hangzik el a klasszikus mondat, arra való hivatkozásként, hogy az adott illető miért halogatja a gyermekvállalást. Sokan arra várnak, hogy előbb megteremtik a „szükséges életszínvonalat és feltételeket”, és ha minden „készen áll”, csak utána szeretnének lebabázni. Valahol megértem ezt a fajta igyekezetet és gondolkodásmódot, azonban az a tapasztalatom, hogy sok felnőtt túlmisztifikálja, hogy mit is jelent az a „minden”, amit meg akar adni a gyermeke számára.

Magamat is alig tudom fenntartani. – Kényes téma, hiszen vannak olyanok, akik valóban a mindennapi megélhetésért küzdenek, de sokszor olyanok hivatkoznak erre, akik a saját életükben is fenntartanak olyan felesleges, luxus szokásokat, vagy megengednek maguknak a közösségi média közvetítése által olyan nélkülözhetetlennek vélt szolgáltatásokat vagy tárgyakat, amelyek miatt a gyermekvállalás valóban irdatlan kiadásnak tűnhet. Véleményem szerint sok felnőtt a saját életét tekintve sincs tisztában azzal, hogy mi az, amire valójában szüksége van, és nem csak a jóléti, fogyasztói társadalom nyomása készteti arra, hogy fenntartson egy olyan életszínvonalat, amiből bőven alábbadhatna.

Ha szívünkre tesszük a kezünket, és megvizsgáljuk a minket körülvevő dolgokat, akkor rájöhetünk, hogy jóval kevesebbre van szükségünk, mint azt gondolnánk. 

Szegény szülők!

A közösségi média, a reklámok és a mára kialakult társadalmi elvárások sem segítenek abban, hogy egy kezdő szülő kimazsolázza a rengeteg információból és termékből azokat, amelyek tényleg fontosak, vagy valós segítséget nyújtanak a számára, és nem csak a bababiznisz keltette lelkiismeret-furdalás miatt vásárolja meg őket attól való félelmében, hogy valami nélkülözhetetlent von meg szeretett gyermeke megfelelő testi-lelki fejlődésétől.

A legfontosabb kérdés bármilyen termék megvásárlásakor: Valóban szüksége van rá a gyermekemnek? – ezt a kérdést az alábbi szempontok felől érdemes megközelíteni:

1. A gyermekem létfenntartásához szükséges?

Vannak olyan termékek, amelyeket nem kell megindokolni. Ha nincs a gyerkőcnek téli kabátja vagy cipője, akkor nem kérdés, azt venni kell. Azonban már a tizedik cuki rugdalózónál vagy a kifejezetten egy alkalomra vagy ünnepre vásárolt ruhadarabnál (gondolok itt a karácsonyi feliratos vagy mintás darabok esetére) ott már érdemes elgondolkodni azon, hogy kinek van szüksége ezekre a ruhákra? A gyereknek vagy a szülőknek, hogy aranyos családi képet lehessen csinálni a szépen felöltöztetett csemetével?

2. Nem is tudtam, hogy erre szükségem van!

Vannak termékek, amelyek esetében ha őszintén magunkba nézünk, valahol érezzük, hogy teljesen feleslegesek: a mindenféle elalvást segítő, nyugtató hangot, rezgést sugárzó plüssállatok, a szuper, minden készséget IS egyszerre fejlesztő játékok, és még bőven folytathatnám a sort… – ezeknél is fel kell tennünk a kérdést: ha nem láttam volna meg a boltban vagy egy hirdetésben, akkor is felébredt volna bennem az igény arra, hogy valami ilyesmit keressek a gyermekem számára?

3. De hát mindenkinek van!

A felnőtt életünkben is sokszor ez a legnehezebb: belátni azt, hogy nincs szükségünk valamire, ami a legtöbb embernek van. Ehhez persze kellő önismeret szükséges. A gyerekcuccok esetében sincs ez másképpen. Azért, mert valami most éppen népszerű, sőt az is lehet, hogy más esküszik rá, hogy neki az életét változtatta meg az adott termék, nem biztos, hogy a mi családunkban is kell az. Lehet, hogy a szomszéd gyereke jobban alszik vagy eszik tőle, lehet, hogy attól kezdett el előbb járni vagy beszélni, és még folytathatnám a példákat, de legyünk magabiztosak, és hallgassunk az ösztöneinkre: a saját gyermekünket és az ő igényeit mi ismerjük igazán. Ne plántáljuk belé már az élete kezdetétől fogva azt, hogy mindig mindennel rendelkezni kell, ami másoknak is van!

4. #szponzorálttartalom

Fiatal anyukaként természetesen én is olvasok blogokat, követek különböző platformokon más anyukákat és gyerekneveléssel kapcsolatos fórumokat. A különböző mami influencerek időről-időre elárasztják a felületeiket olyan termékekkel, amelyek előtt már számos másikat kipróbáltak, és egy sem vált be, de persze EZ megváltoztatta az életüket, a gyermekük varázsütésre egészséges, kiegyensúlyozott, boldog és okos lett. A hirdetésekkel szemben mindig legyen egy kritikus pajzsunk! Ne legyünk az ilyesfajta befolyásolás áldozatai, higgyük el magunkról, hogy tudatos fogyasztók vagyunk, akik képesek nemet mondani egy ajánlatra vagy egy termékre, még akkor is, ha világmegváltó dolgot ígér!

Ide kapcsolódik az is, hogy a gyerekünk nem reklámtábla! Nálam abszolút kizáró ok a kisfiam esetében minden feliratos, mesehősös, márkajelzéses ruha vagy játék! Nem szeretnék valami mesterségesen kreált gondolatot vagy üzenetet szó szerint ráaggatni a gyerekemre, főleg úgy, hogy neki ebbe semmilyen beleszólása nincsen!

5. Nekem sosem volt ilyenem!

Nehéz felülkerekedni a gyerekkori sérelmeinken. Nekem például kislánykori álmom volt egy villogós tornacipő, amit sosem kaptam meg, mert a szüleim giccsesnek találták. Bennem is megfogalmazódott, hogy: márpedig ilyen az én gyerekemnek lesz! De amikor jobban belegondoltam, akkor jöttem rá, hogy nem biztos, hogy neki is az lesz a legnagyobb vágya, ami nekem volt, és lehet, hogy őt egyáltalán nem fogja boldoggá tenni az a bizonyos villogós tornacipő, hanem valami egészen más. Ez a pont is azt erősíti, hogy a gyermekeink valódi igényeire figyeljünk, és kerekedjünk felül azokon a gondolatokon, hogy szerintünk mi teszi őket boldoggá.

Mindegyik szempont lényege az, hogy tudatosítsuk: Mi vagyunk a családunk kormányzói, Mi vagyunk a házunk urai, Mi vagyunk a gyermekek szülei, ezért minden lehetőségünk és jogunk megvan arra, hogy eldöntsük, hogy milyen termékek és szolgáltatások kerülnek be a mindennapi életünkbe és a háztartásunkba!

Nehéz ellenállni

Egy pár évvel ezelőtti kutatás szerint az USA-ban a gyerekeknek évente 286 milliárd dollárnyi családi kiadásra van befolyásuk. Nem is csoda, hiszen az államokban éves szinten 16 millió dollárt fordítanak gyerekeket célzó hirdetések elkészítésére. A kisállat mellet a baba vagy a kisgyerek a legnépszerűbb reklámfogás, őket felhasználva sokkal több terméket el lehet adni, mintha azokat önmagukban népszerűsítenék. Az újszülött esetében még kizárólag mi döntünk a kiadásaink felől, azonban amikor már a csemeténk nagyobbá válik, megjelennek az ő igényei és kívánalmai is. A gyerekek a legvédtelenebbek marketinges fogásokkal szemben, és ha mi felnőttek nem vagyunk elég határozottak az elképzeléseinket és szabályainkat illetően, könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás, és egy szempillantás alatt azt vehetjük észre, hogy elöntötték az életünket a kacatok.

A túl sok holmi pedig túl sok választási lehetőséggel is jár. Ez a felnőtt életünkben is igaz. Mi nők ismerjük azt az érzést, hogy kidől a sok ruha a szekrényből, mégis azt érezzük, hogy „nincs egy rongyunk se”. A gyerekek esetében ugyanez a helyzet. A kisgyereket megzavarja a túl sok választási lehetőség, frusztrálttá és nyugtalanná teszi, ahogyan minket is, ha döntésképtelen helyzetben vagyunk, mert elveszünk a bőség zavarában. Ez az első indok, hogy a gyereknek kevesebb dolga legyen.

A mindennel elhalmozott gyerek egy idő után semminek sem tud örülni.

Az, akinek mindene megvan, sosem vágyakozik, emiatt nem éli át annak az örömét, ha valamiért  nehezen megdolgozott, és végre megszerezte vagy megkapta azt, amire nagyon sokat várt. Nagyon fontosnak tartom, hogy már a kezdetektől fogva azt felfogást erősítsük a gyerekben, hogy minden dolog, ami körülvesz bennünket, az nem eleve adott, a mi tudatos döntésünk és választásunk, hogy ott van, és a tárgyak vannak értünk és nem fordítva, így azokat engedjük be az életünkbe, és tartjuk meg, amik valóban örömet okoznak, vagy hasznosak a számunkra. És igen, ezt minden vásárláskor végig kell gondolni. De ha már nagy nehezen megdolgozunk a pénzünkért, amit aztán különböző dolgokra el is költünk, úgy vélem, ez a mérlegelés nem nagy fáradság.

Sokan azt hiszik, hogy ha egy gyerek unatkozik, akkor egyből ki kell találni neki valamit. Ez azonban nem így van. Fontos, hogy a gyermek unatkozzon, mert akkor születnek a kreatív gondolatai, akkor találja fel magát. Ha mindig előidézzük valamivel a játékot, és elfoglalttá tesszük, pont azokat a készségeit és kreatív energiáit csorbítjuk meg, amelyeket annyira minden erőnkkel fejleszteni szeretnénk. Ez ránk felnőttekre is igaz. Mi is akkor tudunk új dolgokat kitalálni, vagy valamibe belevágni, ha van szabad kapacitásunk ezzel foglalkozni. Ha minden pillanatban a figyelmünket leköti valami, nem jut időnk elmélkedni, gondolkodni, ötletelni, ezáltal fejlődni.

Nem csak a mennyiség számít!

Nem csak az a lényeg, hogy a gyereket ne halmozzuk el sok felesleges dologgal, hanem az is, hogy ami viszont van, az ép, szép, egyszerű és korának megfelelő legyen. 

Mi felnőttek is (jobb esetben) megválunk a törött, használhatatlan tárgyainktól. A gyerekjátékoknál ez éppen ennyire fontos. Ő is tanulja meg, hogy amink van, arra vigyázunk, de ha valami tönkremegy, és már nem tudjuk jól megjavítani, akkor el kell köszönnünk tőle, hiszen a tárgyak értünk, a mi szolgálatunkra vannak. 

Az esztétikai érzék fejlesztése már a kezdetektől fogva jelen van. A gyerekünk környezetében is azt erősítsük, ami szép, kellemes. Ha belegondolunk, mi is ilyen dolgokkal vesszük körbe magunkat, mi is ezt szeretjük. A játékok és a könyvek kiválasztásánál én fokozottan figyelek arra, hogy a kisfiam szépen és gondosan illusztrált és megformált képekkel és tárgyakkal találkozzon, amelyekre jó ránézni, és kézbe venni.

Egy játék legyen egyszerű. Ezt úgy értem, hogy több dologra lehessen használni. Minden, ami túl egyértelmű, vagy valamihez nagyon erősen tartozik, lecsökkenti a kreatívan felhasználható lehetőségek tárházát. Tipikusan ilyenek a rengeteg alkatrészből álló, csak ahhoz a bizonyos játékhoz tartozó darabok, a különböző mesékből származó figurák, vagy a mindent IS tudó, hangeffekteket kiadó játékok, amelyeket az első elem kimerülése után már sosem töltünk újra. Néhány fakocka, egymásba rakható pohár, harmónikakönyv sokkal tovább leköti a gyerek figyelmét, hiszen rengeteg módon lehet variálni őket.

És az utolsó szempont talán egyértelmű, de a játékok, amik körülveszik a gyerekünket, a korának megfelelőek legyenek. Én is eltettem pár olyan játékot, amik korábban lekötötték a kisfiamat. Például amikor a formabedobó már nem jelentett kihívást a számára, eldobozoltam, és félretettem a majdani kistesónak, hogy ép és szép állapotban majd ő is megörökölhesse. De túl bonyolultak se legyenek, hiszen ha nem érti a játékot, csak frusztrált lesz.

A csapda

Még ha ismerjük is a gyerekünk igényeit, akkor is könnyű túlzásokba esni. A kisfiam például odavan az autókért, így néha nekem is nehéz meggyőznöm magam a boltban egy-két új és szép darab láttán, hogy: nem, van már otthon bőven elég autónk!

A minimalista gyereknevelés lényege tehát az, hogy a gyermekünkben már kiskorától kezdve azt erősítjük, hogy a tárgyak fontosak, hiszen értünk vannak, a mi életünket teszik boldogabbá és könnyebbé, így amiket szeretünk, azokra vigyázunk, hogy minél tovább velünk lehessenek. Ezenkívül megtanítjuk neki, hogy felismerje, hogy mi az, ami valóban őt szolgálja, amire szüksége van, hogy később ellen tudjon állni a különböző reklámfogásoknak és a társadalmi nyomásnak. A minimalista gyereknevelés lehetővé teszi, hogy a gyermekeink az élet egyszerű, de szép dolgait vegyék észre. És végül sokkal több készségük fejlődik a kreativitásuk által, mintha azt mesterségesen stimulálnánk, vagy előidéznénk mindenféle célirányos, direkt ezt a célt szolgáló játékkal vagy elfoglaltsággal.

És ne felejtsük el, hogy a gyereket úgyis az érdekli, amit elsősorban nem neki találtak ki. Éppen ezért felesleges túl sok dologba beruházni. Egy fakanál egy keverőtállal elmélyültebb játékot tud biztosítani, mint bármely gyerekjáték, és az édesanyák öle a legmegnyugtatóbb hely, az összes ringatható, speciális babaágy vagy pihenőszék közül.

+1 Tanács, ha ajándékozni szeretnél

Ha babalátogatóba mész, vagy ajándékot szeretnél vinni egy gyerek számára, egyeztess a szüleivel! Tiszteld meg őket és az otthonukat azzal, hogy olyasvalamit viszel nekik, amire ők is az áldásukat adják, és amire valóban szükségük van. Lásd meg bennük az otthonuk bölcs kormányzóit, akik eldöntik, hogy mit szeretnének az életükbe beengedni. Törekedj inkább az élmény, a fogyasztás és a szolgáltatás típusú meglepetések irányába! Ha babalátogatóba mész, a legjobb választás az ajándékkártya vagy utalvány! A szülő tudni fogja, hogy mire szeretné felhasználni, míg egy századik aranyos plüssállatot csak bosszúsan fog ide-oda pakolgatni.

Számomra A szakirodalom, az etalon Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyve, amit bátran ajánlok, sőt kötelezővé tennék minden leendő és gyakorló szülő számára!

Ne feledjük, egy gyerek attól boldog, ha szerető, gondoskodó, kiegyensúlyozott szülei vannak, és  nem attól, ha mindent (ami megvásárolható) megadnak neki. Ha őszintén magunkba nézünk, mi sem a tárgyaink birtoklásától leszünk elégedettek.

Győriványi Flóra

#egyszerűbbgyerekkor #minimalizmus #minimalism #childhood #anyavagyok #mik #elégjószülő #nevelés #kötődőnevelés #válaszkésznevelés

Hogyan tovább? – avagy ne csak a felszínen legyünk környezetvédők

Miért fontos számodra a környezetvédelem? Erre a kérdésre jó pár érdekes választ adhatunk, amikben egészen sokszor használhatjuk a „felelősség” szót. Azonban ennek a szónak az igazi ereje akkor érvényesül, amikor mögöttes tartalmat rejt – egy belső késztetést.

A két évvel ezelőtti nyár nekem az egyik legmeghatározóbb volt az életemben. Nagyrészt azért, mert ekkor éreztem hosszú ideje először,

hogy szívből szeretnék tenni a Földért.

Negyedikes korom óta üres felelősségnek éreztem a szelektív hulladékgyűjtést és a hasonló erősen ajánlott környezetbarát gyakorlatokat, azon a nyáron viszont egyre több érdekes és sokszínű megközelítést hallottam a környezetvédelemről, amik egyszerűen nem tudtak nem hatással lenni rám.

Láttam, hogy akiknek tényleg fontos a Föld védelme, mind valamilyen egyedi belső késztetésből cselekszenek.

És amikor ezeket a különböző belső motivációkat megértettem, át tudtam érezni a jelentőségét annak, hogy miért fontos törődnünk a bolygónkkal. Ezzel párhuzamosan megtaláltam azt is, számomra mitől érdekes és különleges ez a téma, és kialakult bennem egy mögöttes tartalommal bíró felelősségérzet. Megfogott az a gondolat, hogy az emberiségért, mint egészért is cselekszünk azzal, hogy óvjuk az élőhelyünket, hiszen nekünk jó az, hogy meg tudunk élni a Földön, amit – nem mellesleg – ajándékba kaptunk. Ráadásul nekem a természet egy olyan lelki erőforrásom, amire szükségem van, és mindenképpen őrizni szeretném, már csak hálából is. Emellett amitől nekem ez a téma igazán érdekes, az az, hogy az élet minden területével kapcsolatban áll, a gazdaságtól kezdve egészen a lélek egészségéig. Azt hiszem, még sokáig tudnám sorolni, mitől vált nekem igazán fontossá azóta a nyár óta a környezetvédelem.

Amint az embernek belső motivációja van arra, hogy tegyen a természet védelme érdekében, ösztönössé válik a cselekvés. Én ezt tapasztalom több mint két éve, amióta elkezdtem tenni a környezetünkért. Alapvető volt számomra, hogy igyekszem minél környezetbarátabb életet élni, amihez online (mint a Vászonzsákoslány Youtube csatornáján) szerencsére bárki sok hasznos ötletet találhat. Kifejezetten hatékonyan tudjuk aktivizálni magunkat önkénteskedésen keresztül, ahol még biztosan extra tudást is elsajátítunk. Én ezt a Klímabarát Települések Szövetségénél tehetem meg, de sok más hasonló szervezetnél van erre lehetőség. Ezen kívül pedig pont azzal szeretném védeni a Földet, hogy segítek másoknak is megismerni, miről szól valójában a környezetvédelem, mert ha ezt értik, akkor egyszerűbben megtalálják a saját belső motivációjukat a cselekvésre. Ennek érdekében az Engame Akadémián belül egy barátnőmmel vezetek egy közösséget, ahol interaktívan ismerkedünk meg a környezetvédelem rengeteg oldalával. Olyan témákról esik szó, mint a környezettudatos étkezési szokások, a fenntartható gazdasági növekedés, a vírushelyzet hatása a környezetre, zöld szervezetek tevékenysége és működése stb. Emellett Paladins of Earth néven vezetek egy diákokból álló csapatot, ahol egy fenntarthatóságról szóló társasjátékot és szabadulószobákat tervezünk.

Ha úgy érzed, Te is szeretnél többet tenni a Földért, környezetedért, mint a szelektív hulladékgyűjtés, keress rá az egyik ajánlásra!

Bízom abban, hogy minél többen ismerjük meg a környezetvédelem sokszínűségét, annál hamarabb találjuk meg a belső késztetéseinket, ami ösztönöz majd a cselekvésre.

PRP

Ajánlók:

Kötelező olvasmányok a low waste életmóddal ismerkedőknek

Szeretnél fenntarthatóbban élni és kevesebb szemetet termelni, de a low waste életmód elérhetetlennek, sőt megvalósíthatatlannak tűnik a számodra? Úgy gondolod, hogy „zöldnek” lenni drága és sznob dolog? Esetleg tartasz attól, hogy belebuknál a változtatásokba vagy azt sem tudod, hol kezdj bele? Ne aggódj! Senkinek sem megy egyik napról a másikra és mindenkinek vannak kérdései és fenntartásai! Ezek a könyvek abban segítenek téged, hogy megtaláld az utad az egyszerűbb és fenntarthatóbb jövő felé!

Szelektív hulladékgyűjtés, papírtáska (jobb esetben vászonzsák), trendi bambuszfogkefe, bioboltok. A legtöbb ember életében sajnos idáig terjed a környezettudatosság. Azonban emögött sokszor nem is a rossz szándék, hanem a kényelmesség és a megfelelő ismeretek és a tájékozottság hiánya található. Sokan azért nem kezdenek bele az új életmód kialakításába, mert azt sem tudják, hogy hol, melyik területen fogjanak bele. Ahogyan elkezdenek ismerkedni a minimalizmussal és a fenntarthatósággal, megijednek, hogy mennyi lemondással és átalakítással jár mindez az addigi életvitelükhöz képest. Éppen ezért egyből védekező állásba állnak, hogy nincs pénzük egy ilyen drága és sznob életmódhoz. Persze annak, aki csak annyit tud a low waste-ről, amennyit a reklámokban lát, miszerint mindent, ami rossz műanyag, azonnal le kell cserélni kézzel készített, helyi, fából vagy üvegből készült kifejezetten zero waste eszközökre, az valóban elkedvetlenedik és feladja a szalmaláng életű elhatározását.

Fontos hangsúlyozni, hogy a hulladékmentességre való törekvés egy életmód. Senkinek sem megy tökéletesen, főleg nem egyik napról a másikra. Ha úgy vetjük bele magunkat, mint egy 500 kalóriás megvonásos diétába, akkor hamar az ellenkezőjébe csaphat át a dolog és keserűen könyvelhetjük el, hogy mindez nem nekünk való.

Pedig minden apró lépés számít!

Én egy bő éve ismerkedem ezzel az új életszemlélettel és habár még messze nem csinálom tökéletesen és példamutatóan, már most rengeteg pozitív hatását tapasztaltam meg. Persze egyedül sehova sem jutottam volna. Először is a kezdeti lelkesedésemet és motivációmat kellett tudományosan is megalapoznom, hogy amikor éppen az érzelem nem vezérel, akkor a racionalitás segítségével ki tudjak tartani. Kellő dokumentumfilm, blog, youtube-csatorna megtekintése és szakcikk elolvasása után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan is vághatnék bele a hulladékcsökkentésbe. Ekkor került a kezembe a low waste életmód alapja, alfája és omegája: Bea Johnson Zero Waste otthon, Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet című könyve.

Egy jobb jövő otthon kezdődik!

Bea Johnson francia származású, Kaliforniában élő édesanya, a Zero Waste életmód nagykövete, aki családjával együtt egy év alatt csupán egyetlen befőttesüvegnyi szemetet termel. Ez elsőre hihetetlennek hangozhat, azonban a könyv elolvasása után megértjük, hogy néhány apró, napi szokás átalakítása milyen nagy változásokat eredményezhet hosszútávon. A könyv tematikusan, a hétköznapi élet minden területére kitérve ad konkrét tippeket, tanácsokat és különböző alternatívákat az olvasónak, hogy hogyan fogjon bele vagy haladjon a hulladékmentességre való törekvés rögös útján. Mindezt a saját életén és példáján keresztül mutatja be, ezzel is bátorítva az olvasót, hiszen elmeséli a hibáit és rossz döntéseit is.

A könyv tematikája szerint a háztartás különböző pontjain kezd, mint a konyha, kamra, fürdőszoba, hálószoba és a gardrób (ez utóbbi azért érdekes, mert a fenntartható divatnak és ruhatárnak már önmagában egy külön könyvet is szentelhetnénk (ez nekünk, nőknek különösen tanulságos lenne!)) Ezután kitér a munka világára, a home office és a munkahelyi hulladékcsökkentés területeire egyaránt. A könyv harmadik egysége volt számomra talán a legérdekesebb és legtanulságosabb, ugyanis ebben a részben mutatja be, hogy az emberi kapcsolatainkban és az otthonunkon kívül hogyan tudjuk megélni a hulladékszegény életmódot. Nekem ez azért volt fontos, mert sokszor azt tapasztaltam a saját életemben is, hogy otthon már egész jól kialakítottam néhány új szokást, de amikor kiléptem a házból vagy vendégségbe mentem, nem tudtam, hogy hogyan is kellene viselkednem, hogy ne tűnjek túl különcnek, ne lógjak ki a társaságból. Bea Johnson azt is bemutatja, hogy hogyan lehet vonzón és szimpatikusan közvetíteni mások felé a fenntartható törekvéseinket!

Engem kifejezetten lelkesített, ahogyan láttam, hogy egyre több mindent tudok a könyvből alkalmazni a saját életemben, és az ígért pozitív hatásokat én is megtapasztaltam. Azt is élveztem, hogy az életemnek azt a területét fejleszthetem tovább a könyv segítségével, amelyikben éppen a legnagyobb motivációt éreztem. Mindent magam miatt és a családom érdekében tettem, így nem kellett megfelelnem semmilyen külső nyomásnak vagy elvárásnak, éppen ezért a kezdeti lelkesedésem a mai napig megvan, így előszeretettel kísérletezem és próbálok ki új alternatívákat és vezetek be új szokásokat.

Dobd ki a szemetest!

Tóth Andit akár a magyar Bea Johnsonnak is nevezhetnénk. Zero waste tanácsadó, aktív instagram és youtube tartalomgyártó. Felületein az egyszerűbb és hulladékmentes életmódot közvetíti. Könyve a Dobd ki a szemetest! sokban hasonlít a korábban bemutatott Zero Waste otthon-ra. Felépítésében és tematikáját tekintve majdnem ugyanaz, mint Bea Johnson könyve. Annyiban mégis más, hogy még részletesebb és még színesebb, valamint a konkrét tippek és tanácsok mellett pontos pénzügyi kimutatásokat is tartalmaz minden fejezet végén, amelyben bemutatja, hogy az adott terület fenntarthatóbbá tételével mennyit spórolt meg a családi kasszának. Pontosan emiatt jobban is tetszett, mint a Zero Waste otthon, mert annyival több érdekességet, tapasztalatot és ötletet hozott. Tóth Andi könyvének elolvasása után az életem még több területén éreztem lelkes belső késztetést a változtatásra.

Amennyiben ismerkedsz a fenntartható, hulladékmentes életmóddal, javaslom, hogy az első lépés a tájékozódás és az ötletgyűjtés legyen. Ne akard egyik napról a másikra megváltoztatni az összes szokásodat, főleg ha másokkal is együtt élsz. Találd meg fokozatosan azokat a területeket az életedben, ahol késznek érzed magad arra, hogy fejlődj és kipróbálj új dolgokat. Hidd el, hogy ugyanúgy, ahogyan fokozatosan a hideg vizes medencébe ereszkedsz, úgy tegyél meg mindig egy új apró lépést a low waste életmód felé. Ha nem tudod, hol kezdd, akkor ez a két könyv a megfelelő társad lesz ezen az úton és végig segíteni fognak, hogy ne veszítsd el a kezdeti lelkesedésedet.

Amennyiben a vegyszermentes háztartás érdekel, olvasd el a Margareten a Levendula és ecet könyvajánlóját is!

Az otthon melegében

kép forrása: https://hu.pinterest.com/hulladekmentes/_created/

A megvalósítható környezettudatosság

Zero waste mozgalom, hulladékmentes háztartás, szemétmentes élet – jól hangzik nem? 

Ha csak kicsit is aggaszt a klímaválság, és szenvedsz a klímaszorongástól, akkor egészen biztosan találkoztál már ezekkel a fogalmakkal. Az igazi kérdés azonban valahogy így hangzik: valóban kivitelezhető lenne a zero waste életmód? 

Véleményem szerint nem, ugyanis amikor azt mondjuk, hogy zero waste módon élünk, akkor az a gyakorlatban azt jelenteni, hogy semmilyen mellékterméket nem termelünk, de ha mégis, akkor az teljes mértékben lebomló. Ez viszont a XXI. században nagyvárosiként egyszerűen nem lehetséges. Meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről nem fogunk tudni lemondani.

De még mielőtt elkönyvelnénk, hogy hazugság volna az egész „környezettudatos élet” szlogen, és csalódottan sutba dobnánk minden elhivatottságunkat a témával kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ez nincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy más irányból kell megközelítenünk ezt a kérdést. Egy olyan szögből, ami elérhetővé teszi számunkra a megoldását: ez pedig a low waste életmód.

Ez az életmód azzal jár, hogy az általunk előállított szemét mennyiségének minimalizálásával igyekszünk elérni azt, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után. Azonban még ez is óriási kihívásnak tűnhet egy olyan kultúrában, ahol kis túlzással még a levegő is kétszeresen előre csomagolt. 

Ám minden csak addig érződik lehetetlennek, amíg nincs egy célunk, amibe mankóként kapaszkodva elindulhatunk. Ha te még keresnéd a tiédet, akkor az alább összeszedett pontok megadhatják a várt kezdőlökést, – persze csak ha nyitott vagy rá:

  1. A fokozatosság elve sokra visz még minket! Nem kell rögtön mindenről is lemondanunk, haladjunk csak lépésről lépésre.
  2. Keressünk fel termelői piacokat, csomagolásmentes boltokat az élelmiszerek beszerzéséhez, a bevásárlóközpontokban pedig használjunk otthonról hozott vászonzsákot. A konyhai hulladékot (ha módunkban áll) komposztáljuk. A háztartási hulladékok közül pedig amit tudunk, azt hasznosítsuk újra, vagy gyűjtsük szelektíven.
  3. Saját kulacsba vagy termoszba kérjük az elviteles innivalóinkat.
  4. A hulladékcsökkentés egy tervezési folyamat, ne siettessük, addig ne induljunk el „csak úgy” alapon bevásárolni, amíg végig nem gondoltuk, hogy mire is van szükségünk. Ezzel a globális túltermelést is csökkenthetjük.
  5. Mindig jusson eszünkbe, hogy minden mindennel összefügg, gondolkodjunk végre nagyban, és tegyük félre a „csak egy csepp lennék a tengerben” mentalitást! 
  6. A kutatómunka és a kreativitás lesz a legnagyobb segítségünk. Mindig keressünk környezetbarát alternatívákat azokra a dolgokra, amikről le tudunk mondani! 

Összegezve láthatjuk, hogy a low waste nem arról szól, hogy radikalizálódva lemondunk ész nélkül mindenről, csupán arról, hogy elkezdünk tudatos döntésekkel tenni azért, hogy valami máshogy legyen.

T. Cs.

Zöld esküvőszervezés Szászvárosi Eszterrel

Nagymamája már 16 éves korában megjósolta jövőjét. Bár többfelé is kacsintgatott a tudomány oltárán, előbb Turisztikai Szervezés és Értékesítés, majd  Germanisztika felé, a szervezés mindvégig ott bujkált benne. Jelenleg Kommunikáció és Médiatudomány szakra jár, hiszen vallja, az esküvőszervezés legalapabb része a kommunikáció. Végső lendületet vállalkozásának elindításához – hosszú cserkész évei mellett – saját esküvőjének megszervezése adta. Szászvárosi Eszter, zöld esküvőszervezővel beszélgettünk. 

Mikor meghallom azt a szót, hogy esküvőszervező, vagy a gyerekkori Barbie-jaimnak szervezett esküvők, vagy Jennifer Lopez filmbeli karaktere ugrik be rögtön. Te mikor találkoztál először ezzel a hivatással?

Nagymamám jó pár évvel ezelőtt látta a TV-ben a Bazi nagy amcsi lagzit. A film arról szól, hogy a főszereplő család mindhárom lányának megkérik a kezét, és közösen tervezik a nagy napot. Nos, mivel mi is hárman lányok vagyunk testvérek (öcsém ekkor még nem született meg), a nagymamám egyfajta célként látta a filmet. Rögtön elmesélte nekünk élményeit, és mivel már akkor látta, hogy szeretek szervezni, elültette a gondolatot a fejemben. Ettől a naptól kezdve, bármilyen esküvőszervezéssel kapcsolatos interjút vagy filmet látott, mind felvette, hogy aztán odaadhassa nekem inspirációnak. 
Szóval a nagyi már akkor is tudta! 

A film egyébként jól bemutatja az esküvőszervezői létet: a férfi szervezőnk folyamatos problémákkal találkozik, mikor egyre több leányzó jelenti be az eljegyzését, ezáltal a nagy nap egyre inkább bővül, de minden akadályt legyőz – kívülről egészen könnyűnek is tűnően. A valóság az, hogy az esküvőszervezésből az emberek többsége csak a jéghegy csúcsát látja: 2-3 email, mellé napi egy-két telefonhívás. Pedig ez sokkal több szervezés, sokkal nagyobb feladat. Több mint 10 éve vagyok cserkész, és ha valamit megtanultam ezekből az évekből, akkor az az,

hogy mindenre van megoldás, csak megfelelő időt kell rászánni.

Szeretek szervezni, és mindig is vágytam rá, hogy a magam ura lehessek, így mertem belevágni, és így csinálom azóta is ezt a kis vállalkozásomat.

Nevezhetem egyfajta hivatásnak az esküvőszervezést?

Igen, abszolúte! Egyáltalán nem munka, hanem hivatás ez a szervezés. Teljes szívvel és lélekkel kell csinálni, különben azt érzem, hogy nemhogy segíteném, de még hátráltatnám is az ifjú párt közös életük kezdetén.

Visszatérve a Barbiekhoz, rengeteg lány álmodozik arról, hogy esküvőszervező lesz. Neked mi váltotta ki, hogy belevágj ebbe a nagy álommelóba?

Ez egy sok lépcsős folyamat volt nálam, nem emlékszem egy ilyen nagyon konkrét és meghatározó eseményre, fordulópontra. Már 19 évesen elvégeztem egy hathetes tanfolyamot, de még túl fiatalnak éreztem magamat. Később a social mediában (hol máshol?) találkoztam sok ingerrel. Miután elvégeztem a germanisztikát, rájöttem, hogy nem feltétlen tetszenek a diplomám nyújtotta munkalehetőségek, szóval elkezdtem kutatni a B opciót. Közben nagyon sok példát láttam magam előtt, rájöttem, én is szeretnék hozzájuk hasonló lenni, magam lábán állni, szervezni-szervezni. 

Valójában saját magamnak állítottam fel kihívásokat, elsőként egy kreatív fotózást. Azt gondoltam, ha ez flottul megy, akkor miért is ne, jöhet majd a folytatás. A fotózás nagyon jól sikerült, rengeteg emberrel találkoztam közben, akik még tovább lelkesítettek, így belevágtam. 
Azt hiszem ez volt az a pont, amikor elérkeztem oda, hogy nekem szükségem van erre ahhoz, hogy ki tudjak teljesedni, és lelkileg fel tudjak töltődni.
Hogy mi adja a legnagyobb lendületet az út során? A sok fantázia, végtelen lehetőségek.

Mi fogott meg benne, melyik részét szereted a legjobban a munkának?

Nagyon sok mindent szeretek benne, de a kedvencem, amikor a párok mesélnek a terveikről, ötleteikről. Az a csillogás, ahogyan lelkesednek, hogy szerelmüket megünnepelhessék a nagy napon, az az extraság a mindennapjaimban, amiből valóban töltődni tudok –

hálás vagyok, hogy részese lehetek közös életük nyitányának.  

Emellett nagyon szeretem még a kommunikációt. Mint mondtam, ez csupán a jéghegy csúcsa, de mégis az egyik kedvencem a rejtélyessége miatt. Közben pedig szíved-lelked kidolgozod. 

Tavalyi évben nyitottál a fenntarthatóság felé. Hogyan jött az ötlet, hogy párosítsd a környezetvédelmet az esküvőszervezéssel?

Saját esküvőnkkel kezdődött. Szükségünk lett volna 26 db égősorra, de elgondolkoztam, mit csinálok én az esküvő után 26 db égősorral? Így felkerestem más párokat, akiknek szintén hozzánk közel volt esküvője, és felezve 13-13 db égősort vásároltunk – ennyit talán még el tudok helyezni a lakásban, gondoltam. A másik kiváltó esemény, még szintén a mi esküvőnkön a helyszínhez kötődött. A váci piarista gimnáziumban ünnepeltük meg a nagy napunkat, és az iskola megkért bennünket, hogy figyeljünk a szemétgyűjtésre, mivel csak szelektíven tudják elszállítani a hulladékot. Elsőre ledöbbentett, sosem gondoltam volna erre, de természetesen ez is megoldható volt.

Ezek után már a szervezés közben próbáltunk odafigyelni, hogy hazai termékekből oldjuk meg a beszerzést, minél több mindent kérjünk kölcsön, textil szalvétát biztosítsunk a vendégeknek, és a köszönőajándék egy hasznos tárgy, ne egy plusz egyedik porfogó legyen – nálunk a sok cserkész ismerős miatt egy Repohár volt.
Esküvők mindig voltak, és mindig lesznek is. Fontos, hogy az esküvői lábnyomot ne merítsük ki teljesen, hogy 50 év múlva is tarthassunk esküvőket.

Mit gondolsz, mik azok a területek egy esküvő szervezésekor, amelyek a leginkább pazarlók lehetnek a Földre nézve? Mely területeken tudsz a legtöbbet segíteni az ifjú pároknak, hogy minél zöldebb esküvőjük lehessen?

Logisztika, egyértelműen a logisztika. Kérdezem, miért szükséges Kínából berendelni az 1000. dekorációt? Van egy elmélet, miszerint akkor lenne a Föld fenntartható, ha minden szükségletünket a 60 km-es körzetünkből szereznénk be. Magyarországon olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez még teljesíthető is – az esküvőkön is. 

Úgy gondolom, a legtöbb, amit segíteni tudok, az az, hogy harmadik személyként, kívülállóként reálisan látom a dolgokat, és a fenntarthatóság jegyében működő szolgáltatókat tudok az ifjú párnak ajánlani. Jelenlegi esküvői kultúra alapja, hogy minél többet adjunk meg a párnak, hiszen mindenkinek csak egyszer van esküvője életében (jó esetben), de ez nem jelenti azt, hogy pazarolnunk is kell, és ne figyeljünk oda az esküvő ökológiai lábnyomára.
Az a legérdekesebb, hogy nekünk egyáltalán nem okozott többletköltséget, hogy fenntarthatóra terveztük az esküvőnket. Apróságokra kell odafigyelni, mint például, ha augusztusban van az esküvőd, akkor ne a tulipán legyen az alap virág, hanem válassz valami szezonálisat. A virághoz kötődően egy nagyon szép másik példát láttam az esküvőnkön: a násznép magától elkezdte összegyűjteni a megmaradt virágokat az est végén, hogy aztán hazavigyék őket – így a szálvirágok tovább élhettek még 1-2 napig, és nem kellett azonnal kidobnunk őket, mert túl sok volt a maradék. (B opció a megmaradt virágokra: komposzt 😉)

Még egy dolog: mikor esküvőt szervezel, egyértelműen az ifjú pár van a középpontban. De emellett rendkívül fontos, hogy a násznépre, az ő reakciójukra is odafigyeljünk. Nálunk például a textil szalvéta mellett papírszalvéta is volt, mert tudtuk, hogy többeknek kényelmetlen lenne a korábbi opció. A textil szalvétát is csupán egy edukációs lehetőségként fogtuk fel, de semmit sem szerettünk volna a vendégekre ráerőltetni. 

Pár hete indítottad el az Esküvői Lábnyomok c. podcastodat. Mi volt a célod vele, miről szólnak az epizódok?

Igen, már nagyon vártam, hogy elinduljunk. Most egy 6 epizódos sorozatra tervezett első évad a cél, és a fenntartható világnézetű esküvőkre koncentrálunk benne. Beszélgető partnereimmel a mindennapi motivációkat vesszük sorra – azaz fenntarthatóság, de leszűkítve az esküvőzésre. 
Szó lesz többek között a fenntartható ruhaiparról, szépségápolásról, ételpazarlásról, dekorációról és általánosan a rendezvényszervezés fenntartható megoldásairól (költségvetés, pénzügy).
Az első epizódban férjemmel, Andrissal beszélgettünk a saját esküvőnkről példaként, hogy mi mit tudtunk kihozni belőle. Egy példát szeretnénk mutatni, hogy ez egy nagyon élhető megoldás. 

Az egész fenntarthatóság kulcsa: legegyszerűbb megoldások, nem nagyzolás, a szemed előtt lévő lehetőségek megragadása.

Mi a hosszú távú célod a zöld esküvőszervezéssel? Vannak nagy álmaid ezzel kapcsolatban? 

Nyilván vannak álmaim, de egyelőre csak álom szinten – igen sok minden függ a covidtól. Éves célomként a podcastot mondanám, szeretném, ha minél jobban kiteljesedne. 
Továbbá szeretném, ha nagyobb esküvőkiállításokra is eljutna a fenntarthatóság témája, akár előadóként is szívesen megjelennék. Szeretnék konkrét szolgáltatókat megszólítani.
Emellett van egy álmom, hogy videós tartalmakat készíthessek menyasszonyoknak, akik saját maguknak szeretnék az esküvőt megszervezni, de a fenntarthatóságról sem szeretnének lemondani. 
Úgy tudnám összegezni, hogy középtávon vlogolás, podcastok, videózás, hosszú távon pedig a konferenciák a cél.

Végül, mi a legjobb tanács, amit a vállalkozásod indításakor kaptál? Mit adnál másoknak, akik hasonló cipőben járnak, vagy még nem mertek belevágni a nagy kihívásba?

Hm, tanács helyett inkább sok lendületet és lelkesítést kaptam. Két nagy példakép áll előttem, egyrészt édesapám, akinek zenei vállalkozása van, másrészt férjem édesanyja, aki egy férfias világban épített fel egy jól menő céget. Én mit tanácsolnék?

Valósítsd meg! Valósítsd meg azt, ami elsőként az eszedbe jut! Mindig merj előre menni!

Az online térben sokan bizonytalanok, ez butaság. A legfőbb dolog, hogy add önmagadat, onnantól kezdve kész, el lehet adni, hiszen csak saját magadat adod.:)

Az interjút Kisbán Petra készítette

Képek: GRAFI by István Tomor

Instagram: @eszter.eskuvo.szervezes

Facebook: Eszter eskuvoszervezés

Honlap: Eszter esküvőszervezés

Vegetáriánusok próbaidőn

Sosem ettem sok húst. Persze gyerekkoromban a vasárnapi rántott csirke, aztán később a grillezett ez-az-amaz az én étrendemben is szerepelt, de ahogy a gimnázium vége felé már kezdtem magamra főzni, egyre ritkábban készítettem ezeket az ételeket. Étteremben nem azt rendeltem, vendégségben ímmel-ámmal elfogadtam, de igyekeztem a lehető legkevesebbet enni belőle. Nem volt emögött – akkor még – etikus környezetvédelem, egyszerűen csak nem kívántam. Aztán hat évvel ezelőtt, mielőtt menő lett volna, rájöttem, hogy ez egy valós dolog, a mások által finnyásnak titulált válogatás helyett lehetek vegetáriánus! 

Ezzel a döntéssel együtt rengeteg új alapanyag és automatikusan egy sokkal egészségesebb táplálkozás is megérkezett az életembe. Nem mintha azelőtt olyan nagyon egészségtelenül étkeztem volna – most sem vetek meg egy kis nasit olykor-olykor -,

de tény, hogy azzá válunk, amit megeszünk, én pedig csupa jó szeretnék lenni!

Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem vagyok dietetikus, és nem is szeretném senkire ráerőltetni a húsmentes étkezést. Nem fogom hosszasan fejtegetni azt a húsipari horrort, ami a mögött a csirkemellfilé mögött van, amit leveszel a szupermarketben a polcról, vagy a vízmennyiséget, ami az előállításához kellett. Mindenki egyéni belátására bízom, hogy ér-e neki annyit egy állat tisztességes tartása, vagy a bolygó védelme, hogy tegyen is az érdekében valamit. Azt azonban szeretném, hogy az emberek ahelyett, hogy élből elvetnék („Nem vagyok nyúl!”), kipróbálnák, milyen vegetáriánusnak lenni. 

Hogy a szerkesztőségünk se csak a száját járassa, egyedüli vegaként meghirdettem egy kihívást a Föld napja apropójából és elkészítettem egy minta étrendet. A menüt nem szerettem volna túlságosan megkötni, ezért elsősorban az ebédekre koncentráltam, reggelihez és vacsorához leginkább csak ötleteket írtam arra az esetre, ha valakinek hirtelen nehézséget okozna. Jöjjenek a részletek. 

A zabkásába nem teszek se cukrot se mézet, fahéj vagy kakaó és a választott gyümölcs kellően édesíti. Mindegyik ebéd mellé vegyes salátát csinálok és a vacsora mellé zöldségeket vágok fel. Egyébként mindenféle pékáru ér, nem diétázunk! Hagyományos kifli, vizes zsemle, barna kenyér, nagyon magos fekete kenyér, sajtos kifli… Tízórai-uzsonna igény szerint, alapvetően gyümölcs, sajtok, magvak (pl füstölt sajt + alma + mandula trió a kedvencem) vagy túró valamilyen gyümölcsjoghurttal, esti filmhez egész nyugodtan popcorn, zöldségchips. De persze az egészségtelen finomságokat sem kell teljesen megvetni, a héten 1-2 alkalommal becsúszhat egy Cserpes Rudi, müzliszelet, sós kisperec… Az igazán durva dolgok azonban – Milka, chipsek, gumicukor, leírni is túl finom – nálam kb. néhány havonta kerülnek porondra, úgyhogy azoknak nem szívesen engednék teret a héten, kivéve, ha valakinek épp lelki támogatásra van szüksége egy csokiban tocsogó desszert formájában. Mindannyian tudjuk, az milyen… Nem fogyasztok viszont semmilyen édes, szénsavas üdítőt, szerencsére a sima víz a kedvencem, esetleg néhány csepp citrommal. Kávét sem iszom, cserébe olyan szálas gyógyteákkal, mint amilyen a borsmenta és a csalán, a világ végére is elmennék. 

Öt nap, öt margaretes, zero hús. Hétfőtől már csak rád van szükség! Csatlakozz a kihívásunkhoz, próbáld ki, milyen érzés elhagyni a komfortzónádat, megismerni néhány új alapanyagot és ízt.

Ehhez nem kell plusz órákat a konyhában töltened vagy olyan dolgokat levadásznod, ami a sarki közértben ne lenne kapható. Használd a recepteket, változtass rajtuk kedved szerint, és ne felejts el megjelölni minket a #margaretvegahét hashtaggel Instagramon, ahol a vegetáriánus próbaidőn lévő szerkesztőink helyzetjelentései is várhatóak!

Hétfő 

🌞 zabkása fahéjjal + reszelt almával
🍽 Gigi Hadid enyhén csípős pasta 
🌙 tortilla*
*például joghurtos öntet + zöldségek + mozzarella golyócskák

Kedd

🌞 tükörtojás
🍽 babos kukoricás bulgur*
🌙humusz + választott pékáru
* a linkelt recept töltött édesburgonya, mivel mi csütörtökön azt készítünk, ennek csak a „töltelékére” van szükség, magában is jól megállja a helyét!

Szerda

🌞 müzli
🍽 fokhagyma krémleves + túrógombóc (főzésmentes!)
🌙tojáskrém + választott pékáru

Csütörtök

🌞 zabkása 
🍽 árpagyöngysaláta sült édesburgonyával
🌙avokadó toast
*a receptben nem szerepel, de én joghurtos öntettel és morzsolt fetával tálalom

Péntek

🌞 rántotta
🍽 hal + rizs (nálam általában lazacfilé és mellé kukoricasaláta)
🌙 házi mozzarella pizza + amerikai cookie*
*elvégre péntek van, a kelt tészta egyszerű és jó móka, ha pedig már elve megy a sütő, ne maradjon le a desszert sem

@kedvemma