Hallgatjuk vagy csak halljuk a zenét?

A zene az jó! Hallgassatok sok zenét!

Ennyi, kész, nincs tovább. De most tényleg, bármi mást mondanék, az már csak túlmagyarázás lenne, ami sokkal inkább elvesz, mint hozzáad ehhez az örök érvényű igazsághoz. Na jól van…  azért megpróbálom.

Szóval zenét hallgatni jó (zenélni még sokkal inkább, na de azt majd máskor). De mit is hallgassunk? Mert ugye nem lehet minden jó, vagy ha igen, akkor sincs olyan, ami mindenkinek tessen. Azt mondom, kezdjük el az elejétől.

Hogyan hallgassunk zenét?

Hangosan! Hehe. A legtöbben talán magukra ismernek, ha azt mondom, hogy sokan csak a csend elűzéséért, valamilyen felsőkategóriás háttérzajként alkalmazzák legtöbbször. Ez nem feltétlenül baj, a zenének, amit hallgatunk, sőt még az előadónak se fog fájni, hogy csak zümmög valahol hátul az épp mosogatott tányérok csörgése, vagy a kocsmai beszélgetések mögött. Ezeknek az embereknek üzenném, hogy azért néha érdemes csöndben is maradni, hogy összefussunk a gondolatainkkal.
Viszont ezt nem nevezném zenehallgatásnak, bár én is űzöm alkalmanként. Inkább olyan, mint amikor este levágódunk a tv elé, és „nézzük”. Nincs információbevitel, csak ülünk és bámulunk. Majd ha fél óra elteltével megkérdezik mit nézünk, nem is tudunk rá válaszolni. Ebben állítólag mi férfiak vagyunk a nagy mesterek, no de mindegy is.

Na de most komolyan jegyzetfüzettel üljek neki?

Túl nagy bajunk nem lesz belőle, de nem igazán szükséges. Nagyon jó viszont, ha tényleg tudunk néha időt szánni arra, hogy „Na, most akkor zenét hallgatok”. Nem hallok, hanem hallgatok. Mindenképp hozzánk fog adni, főleg, ha egy albumot vagy egy számot többször is meghallgatunk, figyelünk a dallamokra, a hangszerekre, mikor melyik mit csinál stb. Ha meg tudunk ejteni ilyen alkalmakat, az egy nagyon komoly és hasznos fejlődéshez vezet.
Egyre inkább elkezdjük érteni, amit hallgatunk, akár tanultunk zenélni, akár nem. Egyre inkább különbséget tudunk tenni zene és zene között. Először csak egyszerű elemeket ismerünk fel, de később már azt is meg tudjuk majd mondani, hogy „hú, ez a gitár úgy szól, mint David Gilmour-é a Comfortably Numb című számban”. Így egyre inkább meg tudjuk találni azokat a zenéket, albumokat, előadókat, stílusokat, amik ízlésünkhöz, hangulatunkhoz leginkább passzolnak.

Felesleges szócséplés vége!

A zene az jó! Hallgassatok sok zenét!

Bellus Bence

Itália dallamai-az olasz opera

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem vannak olyan feszültebb időszakaim, mikor a zene gyógyír a lelkemnek. Van olyan, mikor a könnyűzene segít, és vannak olyan pillanatok mikor valami mélyre, grandiózusra vágyom. Ilyenkor szoktam komolyzenét hallgatni, főleg  gyönyörű opera áriákat. Úgy érzem, hogy a zene által meg tudom élni frusztráltságomat, amely a dallam ívével együtt elhagyja a lelkemet és megkönnyebbülök. Fedezzük fel most közösen az olasz opera világát és a zene gyógyító erejét. Ígérem izgi lesz, andiamo!

A héten megjelent cikkünket a Klasszikus zenéről ITT olvashatjátok

Olasz opera töri- de csak röviden!

16. század, Firenze. Egy titkos társaság alakul Camerata néven. Művészek, műkedvelők, közös céllal: szerettek volna megálmodni egy közérthető zenei műfajt, amelyben az érzelmek, az indulatok és a szövegbeszéd is nagy figyelmet kaphat. Igyekeztek az antik- görög hagyományokat feléleszteni és így született meg a csoda. Az „opera” olasz eredetű szó, jelentése: dalmű. Egy színpadi műfaj, amely drámai jegyeket hordoz és vokális-hangszerelésű. Általában három-négy felvonásból áll és a nyitánnyal veszi kezdetét. 

A legelső opera a történészek szerint Jacopo Peri és Ottavio Rinuccini által komponált Euridicé volt, az 1600-as évekből. Azonban az első, mai értelemben is operának tartott műként Monteverdi Orfeusz darabját említhetjük. A XVII. században leginkább a nápolyi és a velencei művészek határozták meg az opera műfaját és irányát (Francesco Cavalli, Anotonio Cesti). Cesti Velencében, a Szent Márk Székesegyház karnagya volt és több mint 40 operát komponált. Azonban Vincenzo Bellinit (1801-1835) és Gaetono Donizettit (1737-1848) az olasz romantikus opera honosítóit is feltétlen meg kell említeni.

Az opera az egyik nagy virágkorát az 1800-as években élte. Ekkor Giuseppe Verdi (1813-1901) munkássága eddig nem látott magasságokba emelte a műfajt. Majd a XX. század elején Giacomo Puccini alkotta meg halhatatlan műveit, aki elsősorban a legmélyebb emberi érzelmeket helyezte a cselekmény középpontjába. Jellemzően gyönyörű íves áriák kötik össze a történéseket, amelyek a legkülönlegesebb helyszíneken játszódnak: egy párizsi padlásszobában vagy Japán egzotikus tájain. Ha Luccában járnátok, megtekinthetitek szülőházát és mindenképp látogassatok el a Puccini fesztiválra is, amelyet a közeli Torre del Lago Puccini városban tartanak. 

Opera- gyógyír a léleknek?

Dr. Paul J. Moses szerint a zene az egyik leghatékonyabb gyógyszer, amely nem kémiai alapokon nyugszik. A kiegyensúlyozott ritmusú zene által csökkenhet a vérnyomás és a kortizolszint, továbbá szabályozó hatással bír a szív ritmusára és a hangulatra nézve is. Az időskori demenciával és Alzheimer kórral küzdő személyeknek is segíthet, hiszen mobilizálja az emlékeket és facilitálhatja azok előhívást. Egy jó zene ellazíthat, nyugalmat adhat, jókedvre deríthet és energiával tölthet fel. A kognitív pszichológiai szemlélet szerint a zene elterelheti a figyelmet a stresszt kiváltó helyzetekről, hogy azt valami élvezetesebb felé irányítsa. A kellemes zene hallgatása megemeli az érzelmi valenciát (az egyén boldogabb lesz), a dopamin hormontermelés is fokozódik, aminek stresszcsökkentő hatása van. Továbbá növekszik az agyi endorfintermelés is, amely fájdalomcsillapító és feszültségoldó hatást is kifejthet.

Miket ajánlok kezdésnek?

Dallamosak, könnyedek, igazán szuperek lehetnek kezdők, újrakezdők és profik számára. 
Donizetti-Szerelmi bájital: Una furtiva lagrima
Puccini-A Pillangókisasszony: Bel di vedremo
Puccini-Gianni Schicchi: O mio babbino caro
Puccini-La bohème: O soave fanciulla
Puccini-Nabucco: Va Pensiero
Puccini-Tosca: Vissi d’arte
Puccini-Turandot: Nessun Dorma
Verdi-Rigoletto: La Donna é mobile
Verdi-Traviata: Libiamo ne’lieti calici

Össze is állítottam Nektek egy lejátszási listát kedvenc darabjaimból, töltődjetek:

A zene az érzelmek gyorsírása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatóak körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által. – Lev Tolsztoj

Tóth-Kuthy Bernadett

Kép: Unsplash

Források:

  1. Csépe, V. (2016) Zene, agy és egészség. Kossuth Kiadó, p. 26.42. 
  2. Kollár, J. (2012) Zeneterápia és autizmus. LAM-Tudomány, 22:8-9, 544-549.
  3. Kollár, J. (2017) A zene gyógyászati célú alkalmazása gyermekek kezelése során. LAM-Tudomány, Összefoglaló közlemény. 
  4. Kollár, J. (2011) A zeneterápia hatása a stressz-és immunszintre. LAM. 21(1):76-80.
  5. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita (2008) Az érzelmi intelligencia fejlesztése zenével. Egy zenei nevelési koncepció bemutatása, Pécs. 
  6. Jiang, J., Rickson, D., Jian, C. (2016). The mechanism of music for reducing psychological stress: Music preference as a mediator. The Arts in Psychotherapy, 48, 62-68. 
  7. De Witte, M., Spruit, A., Van Hooren, A., Moonen, X., Stams, G.-J. (2019) Effects of music internvetions on stress-related outcomes: a systematic review and two metaanalysis. Health and Psychology Review, 14/2. 
  8. Moore, K. S. (2013). A systematic review on the neural effects of music on emotion regulation: Implications for music therapy practice. Journal of Music Therapy50, 198–242. 
  9. Olfson, M., King, M., Schoenbaum, M. (2015). Benzodiazepine use in the United States. JAMA Psychiatry72, 136–142.
  10. https://www.toszkanamania.hu/tanacsaim/erdekessegek/54-az-olasz-opera
  11. https://www.metropolitanopera.hu/az_opera_tortenete
  12. https://www.wikiwand.com/hu/Portál:Opera

A klasszikus zene kora lejárt. Vagy mégsem?

Számomra nagyon érdekes volt felfedezni például, hogy mennyi kortárs zenei előadó nyúlik vissza klasszikus zenei alapokhoz. Gondolnánk például, hogy Celine Dion híres All By Myself számának a refrénje Rachmaninov 2. zongoraversenyén alapul? Vagy mit keres például egy Bach fuvolaszóló MC Fioti fenékrázásról szóló slágerében?

A klasszikus zene kora lejárt – gondolhatnánk. Unalmas, egysíkú, maradi, és öregeknek való. Valamiért gyakran találkozom ezzel a kissé bizalmatlan szkepticizmussal . Tény, hogy valószínűleg a legtöbb fiatalnak nem ez a kedvenc zenei műfaja., valamint nem a fiatalabb generáció képviselteti magát legnagyobb számban egy-egy Zeneakadémiai koncerten Azonban a technológiai, és zenetörténeti változások ellenére is (vagy helyenként azoknak köszönhetően) megtalálta a módját, hogy jelen maradjon az életünkben.

Kezdetnek vegyük azt az érdekes tényt, hogy az Y és Z generáció tagjai napjainkban többet hallgatnak klasszikus zenét, mint 10 évvel ezelőtt. A Spotify, YouTube és más streaming szolgáltatások előretörésével ugyanis ennek a műfajnak a  népszerűsége is növekedésnek indult. Míg tíz évvel ezelőtt ezt a zenét  hallgatók csupán egytizede volt 30 év alatti, egy 2020-as kutatás szerint a  streamelők egyharmada (34 %-a) a 18-25 évesek közül került ki. 

 Én különösen vizsgaidőszakokban szoktam megtapasztalni, hogy népszerűsége pozitív tendenciát mutat: meg is szoktam mosolyogni, hogy minden második egyetemista barátom klasszikus zenei lejátszási listát hallgat a Spotifyon. Ez nem véletlen , hiszen  számos pozitív hatása van: növeli a koncentrációt, csökkenti a stresszt, segíti a memóriát. Jótékony hatásait rengeteg kísérlet bizonyítja, melyek egy külön cikket is megérnének.

Nem csak ilyen „direkt” módon jelenik meg   napjainkban, sokszor úgy találkozunk vele, hogy nem is feltétlenül vesszük észre. Számomra nagyon érdekes volt felfedezni például, hogy mennyi kortárs zenei előadó nyúlik vissza klasszikus zenei alapokhoz. Gondolnánk például, hogy Celine Dion híres All By Myself számának a refrénje Rachmaninov 2. zongoraversenyén alapul? Vagy mit keres például egy Bach fuvolaszóló MC Fioti fenékrázásról szóló slágerében? Ugyanígy meglepő volt kihallani Prokofjev Rómeó és Júliáját Robbie Williams Party Like a Russian c. számában, vagy Beethoven Holdfény szonátáját Alicia Keysnél, és a listát folytatjuk… 

Ezen kívül egyre nő a népszerűsége a YouTubeon és más social media felületeken a klasszikus zenészeknek – profiknak és feltörekvő előadóknak egyaránt. Ezek a felületek lehetőséget adnak arra, hogy  elérje azokat is, akik egyébként nem állnának sorba Zeneakadémia bérletért vagy Bach CD-ért – így viszont új, fiatalos formában közelebb tud kerülni  a laikusok számára is. A megérthetetlen magasságokban lévő, távoli műfajnak tűnő klasszikusokat ezáltal új fényben láthatjuk: vonzónak, elérhetőnek és érthetőnek.

Mit bizonyítanak ezek a példák? Hogy a klasszikus zene korának nincs vége. Hogy ma is van igény rá. Hogy valamit tudhattak a klasszikus  zene nagyjai, ha a mai napig ilyen sokféle módon továbbélnek. Hogy  nemcsak, hogy nem unalmas és maradi, de összetett, izgalmas, inspiráló és éppen ezért sosem megy ki a divatból. 

Ha megpróbáljuk félretenni előítéleteinket és  egyszer-egyszer meghallgatunk egy eredeti klasszikus zenei  művet – nem háttérzeneként, hanem  rendesen -, akkor felfedezhetjük a benne rejlő sokszínűséget, a történeteket, melyeket szavak nélkül képes elmesélni és az érzéseket, melyeket bármiféle videó, szöveg vagy„special effect” nélkül ki tud váltani belőlünk.

Kocsis Krisztina

Kép: Unsplash

Forráshttps://www.classicfm.com/music-news/surge-millennial-gen-z-streaming-classical-music/