Elutasítás, csalódás, kudarc

Nekem ne mondd, hogy majd elmúlik!”

Azt hiszem nem vagyok egyedül az elutasítás megsemmisítő érzésével. Mikor bevágják az arcodba az ajtót, kapsz egy hatalmas nem-et (esetleg többet) és csak állsz leforrázva, magad elé meredve és a világ bolondjának érzed magad. Újabb ajtó csukódott be a lehetőségek országában… De vajon mikor nyílik a következő?

Megmondom őszintén, hogy mikor kudarcot élek át és valaki azzal jön, hogy „jaj, minden jobb lesz”, „okkal történt” akkor legbelül feltámad bennem egy gonosz kisgyerek, aki legszívesebben betapasztaná a száját a jóakarónak-még ha igaza is van. Ilyenkor az érzelmek túl erősek, a józan ész szavára pedig magasról fütyülünk. Na de akkor mégis mit lehet tenni?

Jobb kint, mint bent!

Szóval… Ha elutasítottak, kudarcot éltél át: éld meg az érzelmet. Sírj, dühöngj (jó itt most nem arra biztatlak, hogy égesd le a házát bosszúból…), éld meg, soha ne zárd palackba. A palackba zárt érzelem nagyon gonosz dolog ám. Mert egyre csak növekszik és egyszer csak bumm, szétrobbantja börtönét és hatalmas erővel söpör végig. A bezártság alatt pedig folyamatosan feszültséget, stresszt és akár testi tüneteket is okozhat. 

Hol van a fókusz?

Kijött, aminek ki kellett jönnie. Ne szépítgesd, éld meg, érezd-ne zárd el. 

Hidd el tudom, hogy mennyire  nehéz egy-egy kudarc és csalódás. Tu-dom. Rettentő nehéz nem személyesen venni, vagy nem azt érezni, hogy alkalmatlan és béna vagy. Hívőként, nem hívőként talán a következő gondolatok segíthetnek:

1. A kudarc Isten védelme és átirányítása 

Nem győzöm mondani, hogy az Istennek terve van számodra. Most ezt nem a csöpögős, angyali tekintettel mondom, hanem szigorúan, szótagolva és szenvedéllyel! Nem csak úgy véletlen kerültél erre a Földre, nem! Küldetésed van, amit be kell teljesítened. Nem predesztinációról beszélek. Hiszen habár az Istennek terve van számodra, szabad akaratodból eredően erre mondhatsz nemet is, más utat választhatsz. De azért elég király nem? Hogy téged nem csak úgy „leteremtett” (hahaha) a Földre hanem adott egy küldetést, amit a szívedbe írt. A kérdés csak az, hogy vele sétálsz vagy nélküle? Nem kaptál meg egy állást? Nem volt második randevú, esetleg első sem? Nem vettek fel a suliba? Mondok én neked valamit! Simán lehet, hogy egy olyan ajtó csukódott, be előtted -vagy ki sem nyílt-, aminél a Jóisten egy sokkal jobbat szán neked. Ez az ajtó sokkal jobban illeszkedik az Ő tervébe számodra és ezen belépve sokkal boldogabb leszel-csak ezt most még nem látod. Hidd el, a Jóisten nem hibázik-látja, hogy mi neked a legjobb, ami nem biztos, hogy a legkönnyebb út, de a legjobb!

2. Nézz vissza!

Mikor visszanézek a múltra mindig úgy volt jó, ahogy történt. A két kezemet összeteszem, hogy nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna. Csak akkor, abban a nehéz, érzelemmel teli pillanatban vak voltam és elborított a düh, hogy miért?! Miért nem lehet úgy, ahogy én akarom?! A Jóisten megvédett saját magamtól. Az adott pillanatban egy érzelem rettentő erős lehet egy buborékként vehet körül és tényleg azt érzed, hogy ez a valóság és másképp nem lehet. „Ő álmaim férfija, ez álmaim munkája, iskolája.” Ott és akkor a szubjektív valóság az, hogy amit érzel az örökké úgy lesz. Pedig tudod mi a helyzet? Az érzelmek rendkívüli gyorsasággal tudnak változni. Ma még így érzel, de simán lehet, hogy holnap teljesen máshogy fogsz. Ezért, mikor egy-egy hullám átcsap a fejed felett, akkor gondolj arra, hogy ez csak pillanatnyi és el fog múlni. Jézus pedig ott áll melletted, ráteszi a válladra a kezét, tudja, hogy merre kell menned és melyik ajtót nyissa ki számodra. 

Hidd el tudom és megértelek, hogy az elutasítás és a kudarc iszonyatosan fáj. Abban a pillanatban azt érzi az ember, hogy vége a világnak és megsemmisült. Nem akarom cukormázba bevonni és bagatellizálni. De minden egyes kudarc során nézz vissza arra, amikor a Jóisten másik útra terelt és jobban jártál…ebbe kapaszkodj. Akkor sem hiába zárta be az ajtót, most sem. Ő tudja, hogy mit csinál. Látja előre a dolgokat, látja, hogy mi lenne számodra a legjobb-még ha ez a legnehezebb és legszűkebb út is. Bízz abban, hogy nem tud mást csinálni csak szeretni. Célja azonban nem az, hogy mindig jól érezd magad, hanem hogy spirituálisan fejlődj és eljuss az üdvösségre. A kihívások nélküli élet pedig nem biztos, hogy ezt a lelki fejlődésedet szolgálná. Szóval gondolj úgy a becsukódott ajtókra, hogy a Jóisten megvédett téged egy hatalmas baklövéstől, mert szeret és gondoskodik rólad:

„Nektek minden szál hajatokat számontartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” /Máté 10:30-31/

Tóth-Kuthy Betti

Dr. David Perlmutter: Gabonaagy

Agyunk lassú gyilkosai: a szénhidrátok okozta betegségek nyomában

Az elmúlt időszakban egyre jobban foglalkoztat, hogy a bevitt táplálék hogyan hat a mentális egészségünkre. Hogyan reagál a szervezet a bevitt tápanyagra, vannak-e olyan ételek, amelyek méregként hathatnak az egyik legfontosabb szervünkre, az agyunkra? Van összefüggés a táplálkozás és korunk civilizációs betegségei (Alzheimer, demencia, Parkinson stb.) között? Ha Titeket is foglalkoztatnak ezek a kérdések, kukkantsatok bele a könyvbe.

Hiteles tudás, hiteles szerző, aktuális téma: Gabonaagy.

A könyv szerzője Dr. David Perlmutter amerika neurológus, tagja a neurológus kamarának, a Perlmutter Health Center elnöke Floridában. Társalapítója és elnöke a Perlmutter Brain Foundationnek és tagja az American College of Nutrition szervezetnek is. Számos díjat nyert el munkássága során, így a Linus Pauling Award és a Humanitarian of the Year büszke birtokosa is. Tudós, aki az idegrendszeri rendellenességek megelőzésének alternatív és hagyományos megközelítésével foglalkozik. 

Szeretem azokat az orvosi témájú könyveket, amelyek teljes mértékben tudományos alapokon nyugszanak, de mégsem a latin kifejezéseken kell magamat keresztülrágni. Legyenek informatívak, hitelesek, megbízhatóak és érdekesek. Ez a könyv az összes szempontomat kipipálja.

Tudományos megalapozottsággal és a fogyaszthatóság élményével vezeti be az olvasót szervezetünk világába. A könyv a táplálkozásunk és a kialakuló neurológiai problémák közötti kapcsolat témáját járja körül. Nem szeretném lelőni a lényeget, de számomra nagyon elgondolkodtató volt, hogy a cukor és a gabonafélék milyen lassú méregként ágyaznak meg az olyan betegségeknek, mint az Alzheimer- és Parkinson-kór vagy a demencia. Ezektől a nevektől kirázza az embert a hideg. De mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy az életvitelünk nagy százalékban hozzájárul ahhoz, hogy kifejlődik-e nálunk egy-egy ilyesfajta betegség? 

Lapozzátok fel a könyvet és gondoljátok újra az összefüggéseket és az életviteleteket, hiszen a megelőzés a legfontosabb. Tudtok tenni azért, hogy az életetek későbbi korszakaiban is meg tudjátok őrizni agyatok frissességet és magas funkcionálását. 

Tóth-Kuthy Betti

Lélegezz! A Mélylevegő Projekt

Depresszió, szorongás, hangulatzavarok… Korunk mentális betegségei fekete szörnyként árnyékolhatják be a mindennapokat. Számos titok és tudatlanságból eredő félelem övezi ezeket a területeket. Szerencsére vannak olyan kezdeményezések, amelyek világítótoronyként szeretnének segíteni minket abban, hogy elűzhessük ezeket az ijesztő árnyékokat. Vegyünk most közösen egy nagy levegőt és ismerkedjünk meg egy sikeres, fiatalokból álló, hiánypótló, mentális egészséggel foglalkozó kezdeményezéssel a Mélylevegő Projekttel.

Mi a fő missziótok az oldal létrehozásával kapcsolatban?

Az Mélylevegő Projekt létrehozásával kapcsolatban legfőbb missziónk egyértelműen a mentális zavarokat övező stigmák lerombolása, emellett pedig aktív pszichoedukációs tevékenység végzése – enélkül előbbi célunk sem valósulhatna meg. Kiemelt helyen szerepel továbbá, hogy a mentális zavarral élő személyek mellett szeretteiknek is támaszt nyújthassunk, biztosítva ezzel számukra annak érzését, hogy nincsenek egyedül nehézségeikkel. Mindezek mellett pedig szeretnénk tenni azért, hogy egy befogadóbb társadalom jöhessen létre a mentális zavarokat illetően (is). 

Mik voltak a kezdeti lépések?

A Mélylevegő Projekt első posztja 2020. május 10-én került ki, az ötlet azonban csupán két héttel azelőtt született meg bennünk. A kettő között egy intenzív ötletelési folyamat zajlott, melyben meghatároztuk a nevünket, logót, grafikai stílust, céljainkat és potenciális célközönségünket. A Projektet elsősorban (ám nem kizárólagosan) fiatalokat szerettünk volna megszólítani, és célunk a pszichológiai és mentális egészséggel kapcsolatos információ közérthetővé és fogyaszthatóvá tétele volt, fókuszban a hangulatzavarokkal és szorongásos zavarokkal. Alapítócsapatunk négy tagja közül három pszichológiai irányból érkezik, egy pedig grafikával foglalkozik. Emellett nagy segítség volt a folyamatban közös PR és marketing tapasztalatunk, melyből adódóan már a kezdetektől fogva tudatosan építettük fel a tartalomgyártási és marketingstratégiát.

Honnan jött az ötlet, hogy a mentális egészségről beszéljetek, és miért a social media világában?

Mint sokan mások, mi is rengeteget reflektáltunk a 2020-as év elején kialakult járványhelyzetre. Ez egy bizonytalan, stresszes időszak volt mindannyiunk számára, és úgy gondoltuk, ez negatív befolyással fog bírni az emberek mentális egészségére az elkövetkező hónapokban, években (ez sajnos be is következett: az elmúlt egy évben nagyban megnőtt a szorongásos és depressziós megbetegedések prevalenciája). Mivel csapatunk legtöbb tagja pszichológushallgató volt, így saját eszköztárunkat felhasználva szerettünk volna segíteni az embereknek a mentális problémáik kezelésében.

Megjelenésünk helyszínéül azért is választottuk a szociális médiát, mert ezen platformok segítségével lehetséges a legtöbb személyhez eljuttatni az üzenetet. Az volt a célunk, hogy a pszichológiában nem jártas, szakzsargont nem ismerő és pszichológiai csoportok berkein belül nem mozgó személyek is élvezhessék, s még fontosabb, érthessék a tartalmainkat – hozzájuk pedig legkönnyebben az általuk is használt médián keresztül juthatunk el. Az itt használatos posztformátum egyúttal alkalmas rövid pszichoedukációs közlésekre, melyek hallgatói és frissdiplomás kompetenciahatárainkon belülre esnek.

A Mélylevegő Projekt számos terület keresztezéséből született, innovatív kezdeményezés: két itthon eddig egymással kevéssé interakcióba lépő világ, a tudományos pszichológia és a fogyasztható szociális média egyesül a marketinggel, egy befogadható és gyakorlatban hasznosítható egyveleget képezve.

Kikből áll a csapatotok, hányan vagytok? 

A Projektet négyen indítottuk: Andrea, aki azóta már pszichológus, Bettina és Dorina akik most júniusban szerzik meg a diplomájukat, illetve Laci, aki amellett, hogy mechatronikai mérnöknek tanul, grafikai és videós oldalról támogatta a munkát. Ez a felállás egészen tavaly év végéig maradt, mikor is két új állandó taggal, Dórival és Petrával bővült a csapat, ők tartalomkészítési, kommunikációs és grafikai feladatokat látnak el.

Csodálatos emellett, hogy számos önkéntes segítette a működésünket. 2021 elején hirdettük meg eddigi legnagyobb szabású önkéntesprogramunkat, mely eredményeképp 22 önkéntes fog velünk dolgozni az elkövetkező félévben, mind tartalomkészítési, mind grafikai, mind TikTok videókészítési oldalról. Boldogok vagyunk, hogy a Projekt ennyi tennivágyó, segítőkész embert hozott össze.

Mik voltak a legnagyobb kihívások és hogyan küzdöttétek le őket?

A legtöbb akadály abból eredt, hogy a tudományos, ám közérthető pszichológiai ismeretterjesztés útjai még nem kitaposottak. A posztok szövegeinek, információmennyiségének kidolgozása így bizonyos fokú kísérletezést igényelt: az egyik ilyen aspektus a szaknyelvtől való elszakadást jelentette. Fontosnak tartottuk épp ezért, hogy a befogadó szemével olvassuk a saját tartalmainkat, és biztosítsuk, hogy azok értelmezése ne igényeljen túl nagy erőfeszítést. Szintén egyetemi ártalomnak bizonyulhat az, hogy mondanivalónkat hosszas oldalakon keresztül tanuljuk megfogalmazni. Ez azonban – mint gondolhatjátok – nem éppen Instagram-kompatibilis: külön készségként kellett elsajátítani a témák olyan irányú szűrését, hogy egy poszt tartalmazzon az érthetőséghez szükséges minden információt, ám maradjon kompakt, fölösleges és nehezen érthető részletektől mentes. Külön nehézség volt emellett az illusztrálás által állított kihívás is: ugyan amint említettük, csapatunknak a kezdetektől fogva volt egy grafikus tagja, de az elkészített posztok mennyisége megkövetelte, hogy többen besegítsünk a feladatba. Ez azzal járt, hogy két további tagunk szinte a semmiből tanult meg digitálisan rajzolni, posztokat összerakni.

Mi a legnagyobb probléma ma a mentális egészség területén? Mire a legfogékonyabbak az emberek?

Jelenlegi állás szerint a hangulatzavarok, a szorongás és a pánikzavar előfordulási gyakorisága a legmagasabb a mentális zavarokat illetően, mi több, a WHO becslései szerint a depresszió lesz 2030-ra a vezető népegészségügyi probléma. Talán a legnagyobb nehézséget, amivel a mentális egészséggel kapcsolatban szembe kell nézni, a prevenció hiánya jelenti. A legtöbb ember mindazonáltal nem is rendelkezik megfelelő megküzdési eszköztárral. Azért, hogy a helyzet javuljon, átfogó társadalmi szintű változásokra lenne szükség – például rendszerszinten be kellene vezetni a közoktatásba a mentális egészség témáját, ami által lehetőség lenne arra, hogy a fiatalok használható ismereteket sajátítsanak el. A rendszerszintű változás sajnos még messze, de úgy látjuk, az ideális változás iránya kis lépésekben is megközelíthető – ezért hoztuk létre a projektet is. A leghevesebb reakciókat azok a posztok váltják ki az olvasókból, melyekben tévhitekről, leggyakoribb tünetekről esik szó. Továbbá tapasztalataink szerint igen nagy a fogékonyság azon tartalmakra is, melyek a mentális zavarokkal kapcsolatos stigmákat igyekeznek ledönteni. 

Sikerült e tabukat ledöntenetek?

Úgy látjuk, a Mélylevegő Projekt közösségén belül sikerült nyílt párbeszédet indítani a mentális zavarokat és mentális egészséget illetően, ami részben egy olyan projektünknek is köszönhető, mely során mentális zavarokkal élő egyénektől lehet személyre szólóan kérdéseket feltenni.  

Mindemellett – habár nem objektív hatás mérést végeztünk – a közösségünk tagjai 90%-ban úgy gondolják, hogy a Mélylevegő Projektnek sikerült pozitív változást elérnie a mentális zavarokat övező stigmákat illetően. Tudományos eredmények is alátámasztják, hogy a megbélyegzés ellen az edukáción alapuló intervenció kifejezetten hatékony, főként a fiatalok körében, így bízunk benne, hogy valóban sikerült jó hatást gyakorolnunk a témát illetően. 

Miben rejlik sikerességetek kulcsa? Miben méritek a sikert?

Véleményünk szerint a siker egyik kulcsa a konzisztenciában rejlik. Ehhez hozzáadódik, hogy csapatunkat a lelkesedés mellett természetesen segítő hozzáállás is jellemzi, ami a tenni akarással párosulva eddig csodás dolgokat eredményezett. Sikerességünket talán leginkább privát üzenetekben mérjük. Ez azt jelenti, hogy hatalmas értékkel bír számunkra minden olyan pozitív visszajelzés, amit a közösség tagjaitól kapunk. Ezekben az üzenetekben gyakran mesélnek arról, milyen nehézségeken segítette át őket egy-egy posztunk, vagy épp arról, hogy az oldal hatására vették a bátorságot, hogy szakszerű segítséget kérjenek. 

Továbbá legnagyobb szakmai elismeréseink között tartjuk számon, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság felkeresett minket, ezáltal bekapcsolódhattunk a Nemzeti Antistigma Program kutató munkacsoportjába. Amellett, hogy olyan nagyszerű partnerekkel dolgozhatunk együtt, mint az OK-KEY applikáció vagy a Janssen, iskolákba és egyetemekre is hívnak minket előadásokat tartani. 

Hogyan őrzitek meg a motivációtokat?

A pszichoedukáció is valamilyen formában segítő szakma, ezért nagyon hálás tud lenni. Ez egy összetett folyamat: részben abból áll, hogy motivál minket a segítés maga, és az, hogy a munkánk eredménye akár csak egy embernek is könnyíthet a terhén; másik részben pedig abból, hogy a követőinktől, olvasóinktól napi szinten kapunk olyan jellegű pozitív visszajelzést, mely igazolja, hogy a segítség célba ért. Ez a kettő állandó visszacsatolást biztosít nekünk arról, hogy a belefektetett energiánknak van értelme és valódi értéket teremtünk.

Praktikus oldalról pedig – a mindennapi posztkészítési és adminisztratív teendőket illetően – igyekszünk változatos feladatokkal ellátni magunkat és sokszínű projektekben, együttműködésekben részt venni, így a munkánk sosem lesz egysíkú. 

Melyek a rövidtávú és távlati céljaitok?

Hosszú távú terveink között továbbra is szerepel az online pszichológiai edukáció, ami mellett szeretnénk több online programot, programsorozatot is szervezni. Ősztől egy általunk felépített pszichoedukációs workshoppal tervezünk iskolákba ellátogatni, valamint egy mentális egészség fontosságának népszerűsítésére épülő fotókiállítást is szeretnénk megszervezni. Mindezeken kívül több izgalmas együttműködésünk is folyamatban van, melyekkel szintén a mentális jóllét fontosságára igyekszünk felhívni a figyelmet. 

Ha üzenhetnétek a világnak, akkor mi lenne az?

Egyrészről azt üzennénk, hogy senki nincs egyedül a terheivel. Úgy gondoljuk, rengeteg erőt lehet meríteni abból, ha ez a gondolat nem csak eljut az emberekhez, de egyben azt is megtapasztalhatják, milyen érzés egy olyan közösséghez tartozni, ahol elfogadják és megértik azt, amin keresztülmennek. Másrészről szeretnénk azt az üzenetet is minél több mindenkihez eljuttatni, hogy a pozitív változás egyéni szinten kezdődik. A növekedést, amit a világban szeretnénk látni, mindannyian képesek vagyunk előidézni.

Köszönjük az interjút és sok sikert kívánunk Nektek a továbbiakban is. ☺ 

Tóth-Kuthy Betti

Kép: Mélylevegő Projekt

Instagram: melylevegoprojekt

Közhelyek nyomában – Az a bizonyos Komfortzóna…

Gondolom a füleden jön már ki, hogy az élet a Komfortzónán túl kezdődik, merj élni és ami nem öl meg az megerősít, blablabla. Totál közhelyek. De abba belegondoltál, hogy mitől válik egy kijelentés azzá? Talán, mert nagyon is az igazságot hordozza? Valahogy közhellyé vált… 

Cikkünkben bemerészkedünk a Komfortzónába és néhány tippet hozok Nektek, hogy hogyan tudsz belőle kitörni. Nekem, az örök halogatónak és néha a lustaság koronázatlan királynőjének beváltak. Ugye így már hiteles?

Mi is az a komfortzóna?

Üdv a Komfortzónában, ahol eddig még semmi nagy dolog nem született.  Szürkeség, petyhüdt állapot, állóvíz. Én ezekre a szavakra asszociálok. Lehet, hogy egy kényelmes közeget jelent: chill és Netflix, „ejj ráérünk arra még”. Lehet, hogy kielégíti a pillanatnyi kényelemre irányuló vágyadat, de, hogy személyes fejlődéshez nem vezet az olyan biztos, mint, hogy én nő vagyok (és ebben nagyon biztos vagyok 

Mi vár rád, ha elhagyod a ZÓNÁT?

Kihívások, kalandok, új emberek, élmények. Sírás, „bakker ezt elszúrtam”, kétségbeesés, újraépítkezés, erősebbé válás-az élet kiszámíthatóan bizonytalan lüktető gyönyörűsége. Nem szeretnék üresen az éterbe ősi bölcsességeket puffogtatni személyes vonulat nélkül, ezért megosztok Veled néhány személyes történetet. Röviden, tömören csak, hogy lásd mire is gondolok. Szituációk és gondolatfoszlányok következnek, amelyek ismerősek lehetnek Neked is:

Gimi, tizenegyedik osztály, ösztöndíj lehetőség Amerikába: Kimenjek, ne menjek? Hogy fogok beilleszkedni? Nem ismerek senkit…Nincs amerikai kiejtésem, be fogok sülni, cikizni fognak. Hékás stop! Kaland, lehetőség, kihívás, új barátok és élmények-bátorság kicsilány! Így történt, hogy egy évet Amerikában töltöttem gimnáziumban. Ijesztő volt? Igen. Megérte? Hogy a viharba ne? Féltem? Igen. Figyelj, mert a félelem egy hazug dolog, elbizonytalanít saját kompetenciáidban és távol tart attól, amire hívva vagy. Ne hallgass rá.

Érzelmek: Elmondjam Neki mit érzek? Jajj ne, annyira ciki. Mi van, ha nemet mond? Bánni fogom, hogy nem kérdeztem meg? Igen…Ott lesz a fejemben, hogy „Mi lett volna, ha…?” –Megkérdeztem, nemet mondtak. Fájt? Fájt. Örülök? Igen, mert tovább tudtam menni, hogy megtaláljam az utamat és bátornak éreztem magam. Visszanézve pedig hálát adok, hogy nem úgy történt, ahogy én anno szerettem volna. A legmélyebb hála van bennem. Féltem? Féltem. Megérte? Abszolúte. Az igazság visz előre, hiszen felszabadít. 

Egyetem, egy külföldi előadóval való interjú vezetése: Jajj, nincsen tapasztalatom. Mi van, ha nem ejtem ki szépen a szavakat és nem ért meg? És ha elmegy az internet? Tuti összeakad a nyelvem…Stop! Beszélhetsz angolul, utána büszke lehetsz magadra, hogy megcsináltad. Annyira izgultam, hogy vegetatív tüneteim voltak és gondolkoztam azon, hogy hirtelen lebetegszek és nem tudok menni…De aztán elgondolkoztam, hogy ez egy szimpla menekülés lenne és nem fejlődnék. Kicsit szigorúan megdorgáltam magam, hogy Betti, nem adod fel, nem futamodsz meg. Akkor leszel több, ha bátor vagy és nem a félelem szabja meg a döntéseidet. Elképzeltem, hogy milyen büszke leszek, amint megcsinálom. Így tettem. Vizualizáltam. Büszke voltam? Igen. Féltem? Iszonyatosan…Megcsináltam? Megcsináltam. 

Mit tudsz tenni?

Ott vagy egy ijesztő helyzetben. Remeg a lábad, izzadsz, kiszáradt a szád. Egy szobanövénynek érzed magad, zéró intellektussal és még mosolyogni sem tudsz, mert remeg a szád sarka. Ideges vagy. Esetleg a könnyeiddel küszködsz és átkozod a Sorsot, hogy ebben a szituációban vagy. Miért én? -teszed fel magadnak a kérdést. Megtegyem? Ne tegyem meg? Esetleg fussak el? Jajj, megy a buszom…én arra biztatlak, hogy állj bele a szituációba, nevess a félelem képébe és mondd, hogy azért is megcsinálom, mert meg tudom! 

Ha egy ijesztő helyzetben vagyok, azt szoktam csinálni (vagyis igyekszem, mert van, hogy elbukok…), hogy kilépek az áldozat szerepből és átpattanok a cselekvő székébe. Így a dolgok nem „történnek” velem, hanem én alakítom őket a hozzáállásommal. Én szeretnék lenni a saját életem főszereplője. Hiszek abban, hogy minden nehéz helyzetben meg lehet találni a jót. Most ezt nem egy nyáltól csöpögő mondatnak szánom, de sokszor egy-egy szituáció kimenetele a saját hozzáállásunkon múlik. A hozzáállásod a fegyvered.

Milyen gondolatokat szoktam előhívni egy-egy ijesztő helyzetben?

  • A félelem hazudik, nehogy a félelem állítson meg. Nem fog visszatartani!
  • Ha ezt megcsinálom nagyon büszke leszek magamra!
  • Megcsinálom, legalább nem lesz bennem később a ’mi lett volna, ha…’ gondolat.
  • Ne a jelen félelme szabja meg a jövőmet. Ne menekülj…
  • Hagyd abba a siránkozást és túlgondolást. Vágj bele, maximum elbuksz, de legalább mozgásban vagy.
  • Vagy sikerül, vagy tanulok belőle. Hajrá kicsilány, csináld!”
  • Nem vagyok egyedül. Vannak talentumaim, a Jóisten pedig segít. Felelősségem van, hogy az adottságaimat kamatoztassam, mert egy nap számon fogják kérni, hogy mire használtam őket.
  • Kikötőben álló hajóval a Jóisten sem tud mit kezdeni.
  • Oka van, hogy itt van előttem a lehetőség. Szalasszam el? Nem.

Egy életed van. Kérlek ne hagyd elúszni… Kaptál tálentumokat, ne a félelem legyen az, ami visszatart Téged abban, hogy azt cselekedd, amire hívva vagy. A félelem és a bizonytalanság mindig ott lesznek benned, viszont a képükbe kell nevetni és rájuk kell szólni, hogy menjetek a francba és próbálkozni kell. Mindig, amíg csak élsz és lélegzel. El fogod szúrni? El. Baj ez? Nem! Legalább rájössz, hogy újra kell tervezni, de legalább nem egy kikötőben álló ladik vagy, hanem a nyílt tengeren cirkáló vitorlás. Legyél mozgásban, bukj el, csalódj, sírj, dühöngj, de soha ne legyél állóvíz, keress és kutass. Lehet, hogy nem sikerül, de mi van, ha…igen?  Hív valami, egy belső hang? Nem véletlen. Oka van, legyél bátor, imádkozz, és vágj bele-minden benned van, ami a sikerhez kell. A félelem pedig egy jó jel, hogy végre elhagytad a kényelem birodalmát és a lakcímkártyádon nem az fog állni többé, hogy Komfortzóna.

Tóth-Kuthy Betti

Ne legyen tabu a testvérgyász

Gyász. Talán hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy csak a felnőtteket viselheti meg igazán. A gyermekek még túl kicsik, úgy sem értik… Valóban így van ez? Hogyan viszonyulnak a gyermekek a halálhoz, esetleg egy elveszített testvérhez? Ezekre a kérdésekre keressük most a választ közösen. 

Gyász, mint univerzális veszteség

Mi is az a gyász? Sokszor nekem annyira megfoghatatlan, mindenki számára mást jelent, hogyan is tudnánk róla átfogóan beszélni? A gyász középpontjában egy veszteség, fájdalom áll, valami véget ért. Ez a veszteség váltja ki a gyász reakcióját és egy veszteségélményt élünk át. Sokféle helyzetben találkozhatunk vele: párkapcsolatban, munkahelyen vagy akár költözéskor, de talán a legintenzívebben egy-egy szerettünk halálakor szembesülünk vele. 

A gyermeki gyász

Bármely szerettünk elvesztése tragikus esemény. Azonban egy kisgyermek, testvér halála különösen megviselheti a szülők mellett a túlélő testvért. Hogyan gyászol egy kisgyermek, aki elveszíti a testvérét, esetleg valamelyik hozzátartozóját?

A gyermekek gyászfolyamata meglehetősen eltér a felnőttekétől. Sokszor nincs egyértelmű jele, annak, hogy milyen gondolatok is kavarognak bennük, hiszen érzelmeiket és érzéseiket még nem tudják direkt módon megragadni. Érezhetnek szomorúságot, dühöt, lelkiismeretfurdalást, vagy tanúsíthatnak nem adekvát viselkedést esetleg agresszívvá is válhatnak. Előfordulhat, hogy visszahúzódók vagy passzívak lesznek. Ez a fajta viselkedés ahhoz a konklúzióhoz vezethet a szülőben, hogy gyermeke nem is érti és érzi a gyásznak a súlyát, azonban ez nagyon távol áll az igazságtól. Egész egyszerűen arról van szó, hogy sokszor a gyermek nem tudja kifejezni belső érzelemvilágát továbbá nem érti, hogy hogyan is kellene viselkednie ebben a furcsa szituációban. Ezért gyakran előfordulhatnak regresszív tünetek, alvászavarok és egyéb testi tünetek. Gyermekkori sajátosság, hogy a halál koncepciójából is mást értenek meg, gyászfolyamatuk pedig elhúzódhat, mivel gyászukat a fejlődésükkel (így kognitív érésükkel) párhuzamosan át kell élniük újból és újból. A testvérgyász fontosságára egy kutatás (Machajewski, 2013) hívta fel a figyelmet, amely kimutatta, hogy különösen a lányok esetében a testvér elvesztése még a szülők elveszítésénél is mélyebb traumát okoz.

Egy testvér elvesztése

A testvérkapcsolat egy rendkívül mély érzelmi fonal, semmilyen más kapcsolattal nem hasonlítható össze. Ezért, ha testvére elvesztését éli meg a gyermek, akkor nagyon intenzív és traumatikus érzéseket tapasztal meg. Sokszor mélyebben érintheti, mintha a szülőjét veszítette volna el. Kiemelkedően fontos a testvérgyász témájával foglalkozni, hiszen, ha nincsenek mederben tartva az érzelmek, akkor könnyen komoly viselkedésbeli és érzelmi problémákhoz vezethet a hátramaradt testvér esetében, aki aztán felnőttkén túlaggódó szülővé válhat. Továbbá rizikótényezője lehet az öngyilkosságnak is. Fontos, hogy az egészséges testvérnek lehetősége legyen arra, hogy el tudjon búcsúzni testvérétől, nem szabad őt óvni az információktól. A felnőttek gyakran azt hiszik tévesen, hogy a gyermeket védeni kell a rossz hírektől és a gyásztól: még túl fiatal, nem értené stb. Titkolóznak, visszatartanak információkat, egy betegség előrehaladtával igyekezhetnek a két testvért távol tartani egymástól. Azonban egy tanulmány szerint (Dowden, 1995) a távoltartás sokkal traumatikusabb, mint amilyen a találkozás élménye lenne. Tehát a titkolózás és távoltartás nem segíti a hátramaradt testvért a feldolgozásban, sokkal inkább megnehezíti a folyamatot. 

Élet egy új világban

Amikor meghal egy kisgyermek, egy testvér a családnak egy teljesen más környezetbe kell belenőni és ehhez alkalmazkodni. Egy új világot kell teremteni, amiben már eggyel kevesebben vannak… A gyermeki gyász megélése szorosan kapcsolódik a hátramaradt testvér életkorához. Óvodás kor körül jelennek meg általában az első hallállal kapcsolatos kérdések. Ilyenkor sokszor saját elméleteket alkotnak, hogy érthetővé tegyék a halál furcsa fogalmát („nincs itt” „csak alszik”), azonban ekkor még nem képesek megérteni a halál lényegét. Óvodás kor végére megjelenhet egyfajta szorongás bennük, amely a számukra még érthetetlen, nem megfelelően kommunikált történetekből és fel nem dolgozott élményekből eredhet. Az igazi gyászra való képesség, csak a serdülőkor végére alakul ki. 

A testvérüket gyászoló tizenéveseknél megfigyelhető, hogy emlékeikről segítőkészen mesélnek, a testvérveszteséget követő egy évben visszatérnek az életbe, továbbá, hogy a megfelelő szülői magatartás nagy hatással van a lezajló gyászfolyamat minőségére. Ne legyenek a szülők titkolózók vagy információt visszatartók, hanem a gyerek korához mérten vonják be őt is a gyászba, a felmerülő kérdésekre pedig adjanak életkornak megfelelő választ. Ne teremtsék meg a tabuk és titkok légkörét, mert az csak szorongáshoz és feszültséghez vezet a gyermekben. Ezt bizonyítják azok a kutatások is, amelyek kimutatták, hogy azoknál a gyermekeknél, akik nem tudtak elbúcsúzni a testvérüktől és kevés tudomásuk volt a helyzet alakulásáról, sokkal jobban jelentkeztek a szorongás és depresszió tünetei. 

A testvérgyász jelentősége napjainkban sajnos még mindig meglehetősen alábecsült, ezt bizonyítja, hogy nem sok tanulmány és kutatás foglalkozik a témával. Egy ilyen traumatikus élmény során nagyon fontos a baráti és családi támogatás megléte és a gyászfolyamat megélésének a lehetősége. Ne pecsételjünk le titokként és ne tegyünk tabuvá egy olyan eseményt, amely az élet legtermészetesebb részét kellene, hogy képezze.

Tóth-Kuthy Betti

Források
Dowden, S. (1995): Young Children’s Experiences of Sibling Death. Journal of Pediatric Nursing, 10(1): 72–79
Machajewski, V. (2013): Childhood Grief related to the death of a sibling. The Journal for Nurse Practitioners, 9(7): 443–448.
Tomán, E. (2016) A gyermekkori testvérgyász nemzetközi szakirodalmi áttekintés, Thanatológiai Szemle, XX: 4.

„Jaj, csak el ne ijesszem!” – randipara és az értékeink

Elmondjam neki, hogy mi fontos a számomra? Uh, ha kiderül tutira elfut a másik irányba, hmm, inkább várok. Majd egy hónap múlva, akkor talán már nem lesz annyira rémisztő.” 

Gondolom nem vagyok egyedül ezekkel a csodás gondolatokkal egy-egy randi előtt, közben és után. Beszéljünk a számunkra fontos dolgokról már a legelső randevún, vagy inkább minél később, nehogy elijesszük a jövendőbelinket (akit már ugye házastársunkként látunk a -1-ik percben)? Na, drágám, figyelj most rám! Akit el tudsz ijeszteni a számodra fontos értékek felvállalásával, az jobb is, ha fut. Sőt tegyél meg kérlek egy szívességet: még az ajtót is nyisd ki előtte, nehogy nekifusson és agyrázkódást kapjon!

Randipara

Randizás- megannyi kérdés, félelem, jaj, hogyan viselkedjek? Valóban ennyire bonyolult lenne, vagy mi tesszük azzá? Az az érzésem, hogy egy kissé béna a helyzet a randipiacon. Sokszor finomkodunk, nem merjük igazi énünket bemutatni, felveszünk egy szerepet-egész egyszerűen nem vagyunk sokszor önmagunk. Jó-jó tudom, hogy a randevú nem az a szitu, mikor teljesen nyugodtan tudunk létezni, de attól még, hogy izgatottak vagyunk felvállalhatjuk a számunkra fontos dolgokat. Így, mégha a szituáció izgalma miatt nem is tudjuk a szokásos laza, természetes énünket hozni – aki általában ontja a poénokat, most meg valahogy a saját nevét sem tudja kiejteni – a személyiségünk lényege nem fog elveszni. Ez itt a lényeg kérem szépen.

Mik a te értékeid?

Minden embernek megvannak azok az értékei, amelyeket fontosnak tart. Számomra ilyen a hitem. Erre alapozva hozom meg a döntéseimet, ez befolyásol az életem legtöbb területén, ez az én házam alapja. Téged mi vezet, mik a számodra fontos elvek? Ezek az értékek lényünk részét képezik, ezért bátran kell róluk beszélni – akár már az első randin, hiszen ezek alkotnak téged! Randizáskor is legyél biztos abban, hogy ki vagy, mit képviselsz, ne akarj beilleszkedni egy formába. Vállald fel Józsika előtt, hogy igen, számomra a hit az életem alapját képezi. Józsika pedig majd eldönti, hogy neki ez oké e vagy sem. De ne akard kitalálni, hogy vajon Józsika mit szeretne, és eszerint formálni magad… Majd Józsika helyett fog jönni egy Dezsőke, akinek pontosan úgy tetszik majd a formád ahogy vagy! 

Na de mielőtt a szemöldökök még magasabbra szökkennének, itt most nem az „oversharing” -ről beszélek. Nem arról, mikor 2 óra alatt elmondod életed első 20 évének történéseit, napokra lebontva, könnyek között osztva meg a lelki magasságokat és mélységeket. Csak arra biztatlak, hogy akár csak egy mondatban („Figyelj nekem fontos a hitem”) is, de fogalmazd meg a credodat. Mindig jobb előbb tudni az igazságot, mint később-így mindenki jobban jár.

De mi van, ha elijesztem?

Mi lesz, ha megijed? Nem túl korai? Inkább beszéljünk az időjárásról, abból baj nem lehet.” Na de most komolyan… az a személy, aki azért elfut előled, mert megosztod vele a számodra fontos gondolatokat… nos, az valóban jobban teszi, ha menekül. Aki megijed attól, aki vagy, az egész egyszerűen nem melléd való, nem jó a párosítás. Hidd el, akit a Teremtő melléd szánt, (és ez lehet több ember is, – nem egyszerre ám – mert nem hiszek az egy Nagy Ő-ben) azt nem fogod tudni elijeszteni azzal, ha felvállalod az értékeidet. Sőt, még vonzóbb leszel a szemében, hívást fog érezni, hogy még többet tudjon meg rólad. Az őszinteség és az egyenes beszéd egy tökéletes szűrője annak, hogy passzoltok e vagy sem. Hívő vagy?  Vállald fel. Ha például van egy kutyusod, aki fontos az életedben és a döntéseidet is hozzá igazítva hozod meg, akkor titkolod a létét az ötödik randevúig? Miért lenne másként a hiteddel és a világképeddel? Ha neked fontos, meghatározza a döntéseidet és erre alapozod az életedet, akkor erről a másik félnek is tudnia kell. Ezzel megijeszted és elszalad? Szaladjon-nem volt melléd való.  

Mindig jobb tudni, mint homályban élni. 

Soha ne félj arról beszélni, ami igazán fontos számodra. Legyél magabiztos abban, aki te vagy. Hogy nekem mennyire elegem van a finomkodásokból… „Jaj, én erről nem beszélek, mert elijesztem. Jaj, ezt nem mondom el neki mert kifut a világból.” A párkapcsolatnak nem az őszinteségen kellene alapulnia? Ha már az ismerkedéskor sincsen meg az őszinteség, akkor ugyan mi a francra építkezünk később? Ne akarj másnak tűnni, mint aki vagy. De komolyan. Vessük le ezeket a finomkodó álarcokat és éljünk aszerint amilyenek vagyunk. Szerepet játszani nem tudunk örökké, előbb vagy utóbb lehull az álarc és akkor mindenki nagyot fog nézni… Ne egy replika legyél, hanem egyéniség, aki a különleges és egyedi tulajdonságait arra használja, hogy a világot egy szebb hellyé teszi. 

Üzenetem, Neked.

Drága! Ha valaki elveszíti érdeklődését irántad, a világképed és értékrended miatt, akkor nem az az ember ül veled szemben, akivel párkapcsolatba kell, hogy lépj. Hogyan is tudnál vele közös, őszinte életet építeni, ha a számodra legfontosabb dolgokról nem tudsz vele beszélgetni? Akit elijeszt a bátorságod és az őszinteséged annak – csak, hogy finom legyek és nőies – ott az ajtó. Tudom, hidd el tudom, hogy a visszautasítás fáj, de mindig az igazság a legjobb, az visz előrébb. Felelősséged van abban, hogy vigyázz a saját szívedre, neked kell ezt a döntést meghozni. Állj ki magadért, állj ki a világképed mellett és azokat az embereket fogod vonzani, akik melléd valók. Minden más csupán hazugság. 

Tóth-Kuthy Betti

Búcsú a kapunál – Beszéljünk a gyászról!

Gyász és halál. Félünk tőle, rettegünk? Vagy éppen magunkhoz öleljük az emlékeket és melankolikus mosollyal az arcunkon mesélünk az elhunyt szerettünkről? Szeretnék megosztani Veletek egy gyönyörű, szívet tépően szomorú és szinte filmbe illő képet. Szeretek írni, mert mikor a papírra vetem a múltat, olyan mintha halhatatlanná tenném az emléket. A gyász pedig az életünk része, öleljük magunkhoz és beszéljünk róla-közösen.

Lassan négy éve, hogy elveszítettem a Nagymamámat. Ő volt a NŐ számomra. Példakép volt jellemében, példamutatásában és családja iránt mutatott hatalmas szeretetében. Sokszor voltam náluk vacsorázni a kertben. Ilyenkor csak hárman voltunk: Mamám, Papim és én. Hátul ültünk a lugasban, a nap már lefelé készülődött, bágyadt fény vonta be az udvart. A lugasban volt egy kis asztal, terrakotta téglán állt. A vacsorát mindig közösen készítettük el bent a házban, a konyhában, ami pont a kertre nézett. Mamám szeretett házi kalácsot sütni és finom pástétomokat és ínycsiklandó házi finomságokat alkotni. Valahogy mikor rágondolok, mindig úgy látom magam előtt, mint aki a konyhában serénykedik az elengedhetetlen kötényében. A vacsora készítése közben volt, hogy beszélgettünk, vagy élveztük a csöndet-az egész olyan természetes volt. Szerettem ezeket az estéket. Majd minden ételt rátettünk egy tálcára és a teraszon lévő kis fa asztalkára szervíroztuk. Papim közben a szalvétákat hajtogatta, precízen, pontosan-ahogy csak Ő tudta. Nagyon szerettem velük vacsorázni. Ha lehetne egy kívánságom akkor az lenne, hogy még egyszer utoljára hármasban ehessünk és beszélgethessünk a lemenő esti fényekbe, ott hátul a lugasban, ami akkor a béke szigete volt. Mindenféle dologról esett szó. Imádtam, ahogy forognak az agykerekeim, újabb és újabb dolgokat tanulok a történelemről, hitről vagy éppen ők hallgatták meg, hogy mi bánt és mi nyomja a lelkemet. Menedék volt. A beszélgetések során eszembe sem jutott, hogy hamarosan nem lesz már többé ilyen. Soha. Ha az emberek tudnák, talán nem nyavajognának annyit, nem elégedetlenkednének-sokkal jobban értékelnék azt, ami most van. Nem az, ami lehetne, nem az, ami volt, hanem ami most van. Elmerülnének a pillanatban, beszippantaná őket a varázsa, jelen lennének-jobban. Milyen szomorú tényleg, hogy sokszor egy-egy pillanat értéke csak akkor válik igazán világossá, mikor már nincs többé. Velem is így volt a lugasos vacsorákkal…Valahogy akkoriban annyira természetes volt, hogy fel sem tűnt, hogy micsoda ajándékok ezek. Az élet pedig híres arról, hogy a legváratlanabb pillanatban ránt be a mélyvízbe és forgatja fel az állóvizet egyik pillanatról a másikra. Velem is ez történt. Hirtelen arra eszméltem, hogy már nincsenek esti közös vacsorák, nincsenek hármasban eltöltött pillanatok, mert már csak ketten maradtunk, a Papám és én. 

Nyár volt, fülledt és meleg. Csörren a telefon, Anyukám felveszi, döbbenten hallgatja majd kinyomja. Odafordul hozzám: A Mami nagyon beteg, rákos. Döbbent értetlenség lengi be a szobát, nem fogom fel. Nem jutnak el a tudatomig a szavak. Ez nem lehetséges, mint egy rossz álom. Lefekszek, holnapra úgyis minden rendben jön. De a holnap sem hozza el a várva várt békét. Kórházi látogatások, imák, remény, reménytelenség, sírás, értetlenség-ezek a holnap hozományai. Egyszer tudtam a kórházba bemenni, ahol a tehetetlenség, a harag, a szomorúság a rémület furcsa elegye kavargott bennem. Nem fogtam még mindig fel, hogy aki ott fekszik az ágyon az az a Nő, az a Mami, akivel még nemrég a lugasban kávéztam. Üres tekintettel ültem a kórteremben és üres tekintettel távoztam. Nem éreztem semmit, minden olyan tompa volt, mintha nem is velem történne. Arra még gondolni sem voltam hajlandó, hogy akár ez lehet az utolsó alkalom, hogy itt a Földön láthatom Őt. Megtiltottam magamnak, hogy erre gondoljak. Azt éreztem, hogy erősnek kell maradnom, imádkoznom kell és minden rendbe fog jönni. Mikor ezen a napon kiléptem a kórház kapuján még egyszer utoljára láttam a Mamimat sétálni. Kikísért minket, de csak a bejáratig jöhetett, én pedig nem mertem hátranézni, mert féltem, hogy kitör belőlem a sírás és elgyengülök. Kergettem a bennem lévő álmot, hogy minden rendben lesz, és még sok közös vacsorázásunk lesz a teraszon. Végül mégis hátranéztem.

A kórház komor sziluettje előtt kirajzolódott Mamim és Papim szívtépően gyönyörű látványa, ahogy ott állnak egymás kezét a rácshoz szorítva, egymást ölelve, még egyszer utoljára, halkan suttogva: „Szeretlek”. Ekkor sem éreztem a pillanat értékét. Vak voltam. A hazug álmom, hogy minden jóra fordul soha nem vált valóra. 

Mamim halála után már jó sok idő eltelt, de valahogy az iránta érzett érzelmeim nem halványodtak. Azonban megszületett bennem a gondolat, hogy minden egyes pillanatot kincsként kell őrizni, megélni és jelen kell lenni. Nem a telefont nyomkodni, miközben beszélgetek, nem fotózni és Instára osztani, miközben a testvérem játszani szeretne velem. Tedd le a kütyüt. Nézz fel még időben, nehogy úgy járj, hogy mire felpillantasz már senki sem néz vissza rád. Még mindig van, hogy elsírom magam, ha Róla írok vagy beszélek. Ez nem egyfajta depresszív hangulat, ami mindent áthatóan az ember csontjáig hatol. Nem az a fekete felhő, amely eltakarja a fényt és sötétséget hoz. Sokkal inkább a könnyek és érzelmek arról tanúskodnak, hogy a szeretet és a pillanat értéke örök és halhatatlan-még akkor is, ha a személy ebben a világban már láthatatlan.

Tóth-Kuthy Betti 

Zsidó ünnepek és szokások – avagy tiltólistán a sajtburger?

A zsidó hagyományban meghatározó jelentéssel bírnak az ünnepek, egész éven keresztül átszövik a naptárat. Mindegyik sajátos protokollal bír, őrzik az ősi idők nyomát, és összetartó erőként kapcsolják össze a hitüket gyakorló zsidóságot.

Nincs sajtburger és néha kovászos kenyér sem? Imádkozni kell, na de melyik irányba? Mi az, ami kóser, és mi szerepel a tiltólistán? Szombaton tartózkodni kell a munkától? Tarts velünk, hogy közösen megkeressük a válaszokat! Azért, hogy biztosan hiteles információkat olvashassatok, Fináli Gábor rabbihoz fordultunk segítségért. (A vele készült interjút itt olvashatjátok -ide beszúrni a linket, ezt még küldöm! ☺ )

Tórai versus nem tórai

A zsidó ünnepek két nagy csoportját tudjuk megkülönböztetni. Vannak tórai és tórán kívüliek. A különbség az, hogy a tórai ünnepek munkabeszüntetéssel járnak, míg az utóbbinál nincsenek ilyen korlátok, és olyan megszabások se, amelyek isteni tekintéllyel bírnának. Ezeket egészítik ki a gyásznapok, 4 böjtnap.

A tórai ünnepek

  • Shabbat:  Ez a legnagyobb ünnepük, minden más ehhez van mérve. Minden hetedik nap ünnepnap (Shabbat), de ezen túl van még hét ünnepi napjuk. Aki nem tartja a szombatot az olyan, mintha bálványt imádna. Ekkor szünetel az alkotás, befelé és egymásra figyelnek, péntek estétől szombat estig tart. A hagyomány szerint azok a munkafázisok tilosak, amelyek a Szentély felépítéséhez kellettek, ez összesen 39 munkafázist ölel fel. Pl.: ne rajzolj, ne fess, ne vágj le virágot, ne gereblyézz, ne biciklizz és ne vezess stb. Minden ételt el kell készíteni előre. Imádkoznak, énekelnek, a nap a családnak és az élet értelmének van szentelve. Csodálják a teremtés és a létezés szépségét, megnyugodnak, vendégeket fogadnak. 
  • Pészah: A zsidó naptár megszületésének, a szabadulásnak és az Egyiptomból való kivonulásának az ünnepe. Emléket állít annak, mikor a zsidóság célba vette a Sínai-hegyet, hogy Istent szolgálhassák a fáraó helyett. Pészah nélkül nincs zsidóság. Hét napig tart, de ebből az első és az utolsó nap számít ünnepnek. Ekkor nem ehetnek kovászos kenyeret, helyette maceszt (pászka) fogyasztanak. Ez a szegénység, az egyszerűség, a vándorlás és a szabadság szimbóluma. Ekkor kovászos kenyeret nem lehet enni (egész évben egyébként igen, mert kóser): ha csak egy kis morzsa is beleesik a levesbe, akkor az egészet ki kell önteni. 
  • Sávuót (A Hetek ünnepe): A Tóra átadása a Sínai-hegynél, a szövetségkötés ideje.
  • Jom Kippur (Engesztelés napja): Az aranyborjú bálványimádása után Isten megbocsát az embereknek, és Mózes lejön az új kőtáblákkal. Ilyenkor egy napig angyalként élnek, ez a szombatok szombatja. Jom Kippur-elv: Nincsen a sorsod bezárva a csillagokba. A döntés nyitva áll, de csak ebben a világban lehet elfogadni a megtérés elvét. 
  • Szukkót (A harmadik zarándokünnep): Sátras ünnep, amely az őszi betakarítás ünnepe.
  • Sófárfújás: Jom Kippúr előtt 10 nappal van, ez az Újév ünnepe. Ádám és Éva megteremtésének a napja, az emberiség születésnapja. 

A poszt-tórai ünnepek

Ezek az ünnepek megmenekülésekről szólnak, és a Makkabeusok és Eszter könyvének a történéseit ölelik fel. 

  • Hanuka: A görögöktől való megmenekülésnek az emléknapja, akik a lelküket (judaizmust) akarták megölni. Ezért fényeket gyújtanak, 9 ágú gyertyatartót. 
  • Purim: Annak az emléknapja, mikor a testüket akarta megölni Hámán, de megmenekültek. Ekkor a hagyomány szerint jókat kell enni, lakomázni, és ajándékot küldenek az idegeneknek és barátoknak. Fontos az emberi kapcsolatok ápolása.

Érdekes, hogy a huszadik század egészen reprodukálta mindkét eseményt: a kommunizmus (lelket akarta) és a nácizmus (testet akarta) formájában.

Kóser vagy nem kóser?

Mit lehet enni, és mit nem? A hagyomány a zsidó konyhának egy sajátos jelleget kölcsönöz. Azt lehet enni, ami kóser. Minden vega étel annak számít, a legtöbb fogyasztható étel meg van határozva a Tórában. Így az állati eredetűek közül lehet enni a pikkelyes és uszonyos halakat, baromfikat, emlősök közül azokat, amelyeknek páros ujjuk van, és kérődznek. Tiltólistás a nyúl, sertés, ló, teve és láma. Azonban ha az ember élete veszélyben van, és éhezik, akkor minden étel fogyaszthatóvá válik. A Tórában háromszor van leírva az, hogy „Ne főzd a gödölyét anyjának tejében.” Ennek értelmében tejes és húsos ételt nem lehet együtt fogyasztani, és úgy kell őket tárolni, hogy ne érintkezzenek egymással. Valószínű, hogy nem fognak McDonald’s részvényeket vásárolni nagy számban… Budapesten 3 boltban lehet kóser húst venni. Ez a három bolt egymástól 800 m távolságra van, Gábor csak „Kóser Bermuda-háromszögnek” hívja őket.

Hogyan imádkozz?

A hagyomány szerint fontosak a napi imák és azok sorrendisége. Ritmusuk a Szentélyáldozat ritmusára van felhúzva. Ugyanabban az időintervallumban mondják el az imákat, mint amiben az áldozati rendszer volt a Szentélyben. A reggeli ima napfelkelte után, a nap első szakaszában történik. A régi időkben egy nap két áldozat volt, amikor könyörögtek és hálálkodtak az Örökkévaló előtt. Ennek a szimbóluma a reggeli és a délutáni ima. Illetve ide tartozik még az esti, harmadik ima is. Minden mai szokás és ima a szentélyi hagyomány menetét utánozza, Jeruzsálem felé fordulnak – így életben tartják annak emlékét. 

Amennyiben kedvet kaptál, megosztunk Veled egy macesz receptet. Bátran próbáld ki! 

Tóth-Kuthy Betti

Zsidó hittörténet és téves prekoncepciók – egy rabbi szemüvegén keresztül

Interjú Finali Gábor rabbival – első rész

A világ tele van izgalmas és megismerendő kultúrákkal, vallásokkal és hagyományokkal. Cikkünkben a zsidó hagyomány, vallás és hit egy kis szegmensét mutatjuk be. Fontosak számunkra a hiteles és megbízható források, így nem is mehettünk volna jobb helyre, mint Fináli Gábor rabbihoz. 2015 óta ő vezeti a budapesti Hunyadi téri körzet, Ábrahám Sátra zsinagógát. Most a rabbi szemüvegén keresztül nyerhettek bepillantást egy érdekes és izgalmas világba. 

Egy rabbi élete

Gábor a rendszerváltás után az Atyák Hagyománya iskolába járt, majd 1992-ben kivándorolt családjával Izraelbe. Érdekes élményként élték meg a külföldi létet, azonban visszatértek Budapestre, ahol Anna Frank-os gimnazista lett. Kalandos élete Amerikában folytatódott, ahol egy évet töltött cserediákként. Hazajött, és elkezdte a rabbiképzőt, azonban egy vargabetűvel az életében csak később fejezte be, és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen szerzett diplomát. Megházasodott, és 2017-es avatására már két gyönyörű gyermekkel is büszkélkedhetett. Nagyon fontos számára a történelem, vallja, hogy az eseményeket kontextusba ágyazva kell megfigyelni és értelmezni. Minden dolog, amely nem áll meg a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” mérlegén, az nem Istentől való és nem tórai. Ez az Ő arany iránytűje és mércéje.

Furcsa az, amit nem ismerünk?

Fontos számára a zsidó hit és hagyomány megismertetése a világgal, hiszen amit ismerünk, arról nem gondolunk furcsaságokat. Sok vallásközi párbeszédben is részt vesz azért, hogy a zsidó hitet, vallást és kultúrát minél szélesebb körben ismertté tegye. Egyik eszköze erre a zene. Megalapította az Ábrahám Fiai zenekart, amely kocsmazenekarként sok helyre el tudott jutni, közelebb hozva hitüket az emberekhez. Azonban a mai napig élnek a köztudatban téves elképzelések a zsidóságra vonatkozóan. Ezekről is beszélgettünk.

  • Zsidóság számának túldimenzionálása: Az a téves hit él sok emberben, hogy a zsidóság száma hatalmas. A valóság az, hogy körülbelül 14 millió zsidó él a földön. Amerikában nem volt holokauszt, így a helyi vallásosság és közösségi élet is meglehetősen élő maradt. Az 5 millió amerikai zsidóból 3 millió aktívnak mondható, tehát járnak zsinagógákba. A Magyarországon élő 47.000 zsidóból 10.000 számít aktívnak, a történelem nálunk nagyobb törést okozott, mint a világ más részein. Többek között a holokauszt hatásaként sok zsidóban megszületett az a gondolat, hogy nincs is Isten, mert ő nem engedte volna meg ezt a borzalmat, emiatt sokan nem is adták tovább a hagyományt. Továbbá a háború utáni házasságoknál 85%-ra emelkedett a vegyes frigyek aránya. Sokan eltávolodtak a zsidó hagyománytól, vagy más hitet választottak. 
  • Közösségi összetartás túldimenzionálása: Az összetartozás a zsidó közösséget nem jellemzi. Az igaz, hogy a nehéz idők mindig összefogást eredményeznek, de az elmúlt 70 évben olyan béke uralkodik, amire nem volt példa már Dávid király óta. Az összefogás a baj idejére terjed ki, azonban ideológiai alapon egy óriási vákuum és ellenségeskedés figyelhető meg, a sorsközösség érzése pedig kezd alábbhagyni. Napjainkban Budapesten 20 körüli a zsinagógák száma, a hívek pedig 4 áramlathoz tartoznak, ezen kívül vannak ifjúsági szervezetek, kulturális helyek, működik a legendás Szarvasi Ifjúsági Nemzetközi Tábor, egyesületek, gimnáziumok és 2 egyetem is. Azonban nincsen összejárás, és megfigyelhető egyfajta konkurenciaharc is az áramlatok között.
  • Jézus személyéhez való viszonyulás: Jézus személyéről alkotott kép az idők során dinamikusan változott. Az első században (mikor elpusztult a Szentély) nagyon negatívan ítélték meg Őt, főleg követői miatt. Jézust hibáztatták a zsidóság üldözéséért. Emiatt a nevét sem ejtették ki, ő volt „a férfi” vagy „az ember”. Úgy gondolták, hogy nem lehetett jó, ha követői ennyire kegyetlenek, és koholt vádak alapján bántják a zsidóságot. A középkorban nem üldözött, de megalázott közösség volt a zsidóság. A vallásháborúk után a zsidóság kereszténységhez való viszonya átalakult. Közel 200 éven át, 1517-1720 között protestáns-katolikus vallásháborúk folytak. Ebben az időben a kereszténység protestáns ága kezdte a zsidóságot pozitív szemmel nézni, így a zsidóságnak is pozitívabb kép kezdett el kialakulni Jézusról. A fő kritika, amely Jézus személyét érinti az az, hogy bár lehet nagy hatású tanító vált belőle, de nem volt megváltói minősége. Napjainkra a zsidóság kevésbé tradicionális oldala rehabilitálta Jézus személyét.

Melyek hitük fontos elemei?

Jószéf Albo minimumok minimuma hittétele így hangzik:

A világ nem gazdátlan, van Teremtő, van Gondviselés. Nem céltalan az élet. Van kinyilatkoztatás, van ítélet.”

Hisznek abban, hogy a zsidóságnak küldetése van, és egyfajta kiválasztottság tudat is van bennük. Középpontjában a Szentély kultusz áll, így minden imádságot Jeruzsálem felé mondanak el. 

Inkább az orthopraxia, (az „egyszerre való lépés”, közös naptár, ünnepek és emlékezés) mintsem az orthodoxia jellemzi. Ennek értelmében az, hogy hogyan élsz, fontosabb annál, hogy pontosan mit hiszel. A vallást jellemzi egyfajta spektrum jelleg, többféle áramlatból és irányból áll. A spektrumon lévő vallási áramlatokat az különbözteti meg egymástól, hogy mennyire komolyan és szigorúan viszonyulnak a nagy hagyományi korpuszhoz. Nagyon fontosak az ünnepek, amelyek átszövik az egész évet. A rájuk vonatkozó protokollt a rabbinikus iskola őrizte egészen az 1700-as évekig, a felvilágosodásig. Majd megszűnt ez a központi kontroll, és kezdetét vette a szegmentálódás és a reformgondolatok megjelenése. Így mára több áramlat is létezik: egyesek az ortodoxabb elveket követik, mások pedig nyitottabbak a változásokra és a reformokra. 

A zsidóság számára tehát kiemelt szereppel bírnak a közös ünnepek, amelyekről a következő cikkünkben tudtok majd olvasni. Semmiképp se hagyjátok ki!

Tóth-Kuthy Betti

Az interjú egésze az alábbi linken megtekinthető.

Fotó: Magyar Kurír

A legtutibb kovászos kenyér

Kedves Bátor Kalandor! Előző levelemben átadtam Neked a kovász titkos receptúráját, most pedig megsúgom Neked a kenyér receptjét is. Friss, roppanós kéreg, puha, omlós belső hmmm. Mehet rá egy kis friss vaj és kész is a mennyei reggeli. Van jobb a házi kovászos kenyérnél? Mikor azt mondom, hogy tudok bénázni a konyhában akkor higgy nekem, de még nekem is sikerült elsőre kenyeret varázsolnom a pár hozzávalóból. Kalandra fel!

(Tegnapi cikkünkben megismerhettétek a kovász hogyanját, erről bővebben ITT olvashattok.)

Idővonal: Tegnap-ma-holnap

Tegnap (kovászos keverék elkészítése)

  • Az Anyakovászból vegyél ki25 gr.-ot. Adj hozzá 80 gr. vizet és 100 gr. lisztet, ez a hidratálás lépése. Villával ragacsos állagúra keverd össze. Fedd le, hagyd pihenni szobahőmérsékleten éjszakára. Másnap délutánra már használható is lesz.

Ma (a tészta összeállítása és pihentetése)

  • Szükséged lesz 300 gr. kenyérlisztre vagy rozslisztre és 300 gr. finomlisztre (a liszt aránya mindegy, csak legyen 600 gr.). Adj hozzá 400 gr. vizet. Egy percig gyúrd, hogy szépen összeálljon. Fél órára lefedve, tedd félre pihenni a pulton.
  • Miután letelt a fél óra, add hozzá az előző este elkészített kovászos keveréket. Összesen öt percig kell keverni a robotgéppel. A 3ik percnél adj hozzá 18 gr. sót, az utolsó egy percben pedig maximum fokozaton keverd. Öt perc letelte után helyezd egy nagy tálba, aminek az alját kend ki növényi olajjal, ebbe tedd a tésztát (Ennek pontos mikéntjét a mellékelt videóban találod!). A tésztát ¾ óránként kell áthajtogatni, összesen 4-szer, pihentesd lefedve. Az utolsó hajtást már egy lisztes gyúródeszkán végezd. Itt gyúrd át, majd tedd vissza a nagy tálba és hagyd pihenni még 30 percig. Majd vedd ki a tálból egy deszkára és hajtogasd (ennek pontos menetét a mellékelt videóban láthatod) formára. Tedd bele a szakajtóba (kosár) és fedd le konyharuhával. Majd húzd bele egy zacskóba és mehet a hűtőbe éjszakára. Másnap reggel már ki is lehet sütni. 
Betti az általa sütött kenyérrel

Másnap (kisütés)

  • A sütőt melegítsd elő 250 fokra, alsó-felső sütésre, a sütőtepsit is tedd be, majd alulra helyezz egy kisebb tepsit és tegyél bele vizet. A párolgás hatására finom ropogós lesz a kenyér héja! 
  • A szakajtóból vedd ki a kenyeret, helyezd sütőpapírra és a tetejét vagdosd be. Majd nyisd ki a sütőt és a sütőpapírral együtt tedd rá a kenyeret a már forró tepsire. 
  • A kenyér összesen 50 percig sül, de játszani kell az idővel! 10 perc letelte után vedd ki a vizes tepsit, süsd még a kenyeret további 20 percig, 250 fokon. Ha nagyon pirulna, helyezz rá sütőpapírt. Majd 20 perc leteltével vedd lejjebb a hőmérsékletet 210 fokra, ezen süsd még további 20 percig. Tádááá kész a csodálatos kenyered! ☺ 

A kenyér készítése és forrása:

Örülök, hogy belevágtál ebbe a kalandba is! Lehet elsőre ijesztő és bonyolult, de hipp-hopp rá fogsz érezni. Nemsokára pedig csukott szemmel, fél lábon állva és recept nélkül fogsz sütögetni!

Szeretettel,

Tóth-Kuthy Betti