Benned melyik istennő lakik? – Teszteld, és ismerd meg jobban önmagadat!

Ugye nem csak én vagyok az, aki kitöltötte már a Milyen krumpli/kenyér lennél teszteket? Kérlek nyugtassatok meg, hogy nem… De mielőtt abbahagynátok az olvasást, a most következő könyv nyomokban igazságot tartalmazhat – legalábbis Jung és a szerző szerint. Bemutatom nektek a Bennünk rejlő istennők című könyvet, amely jungi pszichoanalitikai alapokon nyugvó jellemrajzokat tár elénk, hogy egy picit jobban megismerhessünk önmagunkat. A végén pedig tesztelhettek is, izgi ugye?

A könyvet a jungi pszichoanalitikus, Jean Shinoda Bolen írta, ő dolgozta ki az istennő archetípusokat, amely nagy sikernek örvend napjainkban is. Önismereti csoportok és terápiás ülések kedvelt elemét is képezi. A szerző szerint minden nőben él egy Istennő.

Az archetípusok minden nőben felfedezhetők, fontos női szerepeket jelentenek és irányt szabhatnak a cselekedeteinknek. Amennyiben kitöltjük a tesztet, rájövünk, hogy melyik a bennünk élő domináns istennő, vagyis archetípus, így jobban meg tudjuk ismerni és tudatossá tehetjük szorongásainkat és erősségeinket. Mélylélektani női karakterisztikát mutat be, amely érdekes és szórakoztató, de legfőképp segítségül szolgálhat a visszatérő problémák megoldásánál.

Összesen hét mitológiai nőalakra lehet az archetípusokat osztani, akik három csoportba szerveződnek: 

  1. Az érinthetetlen istennők: Artemisz, Pallasz Athéné és Hesztia. Ők azok, akik megállnak a saját lábukon és az önbecsülésük stabil. 
  2. A sebezhető istennők: Perszephoné, Déméter és Héra. Jellemző rájuk a dependencia igény és identitásuk könnyen függhet más kapcsolatoktól.
  3. Az alkimista istennő: Aphrodité

Általában egy nőben többféle istennő archetípusa is megjelenik, csak eltérő dominancia értékkel. Ahogy érünk és különféle élethelyzetekbe kerülünk, úgy veheti át az egyik istennő a másik vezető szerepét. Tehát minden nőben több istennő él, akik személyiségünk részeit képezik, nincsenek „tiszta” típusok és sorrendjük is változhat. Szóval most egy kis önismereti érdekességre hívlak titeket. Nem kell készpénznek venni, engedd át az információkat a saját szűrődön, legyél nyitott, de kritikus. Állj hozzá játékosan ehhez az önismereti úthoz és ki tudja, lehet, közelebb kerülsz magadhoz.

A tesztet itt elérhetitek – itt az első három dominánsra érdemes figyelni:

http://www.valloagnes.hu/test/view/quiz:Notipusok-bennunk-elo-Istennok

Itt pedig egy részletes leírást találtok:

P.s.: Nekem Déméter, Héra és Artemisz jött ki, nektek vajon mi lesz?

 Tóth-Kuthy Betti

Könyvajánló – Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

Rövidke életem során jó párszor szembe jött velem, a mondás, hogy „Jajj ez tiszta Coelho volt”. Én is használtam ezt a kifejezést, úgy, hogy egy árva sort sem olvastam még tőle. 

Ezen a nyáron azonban rám kiáltott polcunkról a Coelho gyűjteményünk (természetesen brazilul, de most magyarul továbbítom): „Betti, ezen a nyáron olvass végig minket, hidd el, megéri.” Én pedig ahelyett, hogy megrémültem volna a hangtól, leemeltem a polcról az első példányt, ami a kezem ügyébe került: A zarándoklatot. Mikor azzal végeztem, jött a következő: A Zahír, majd ezt követte A Piedra folyó partján ültem és sírtam. Sokat töprengtem, hogy melyiket osszam meg veletek, végül kiválasztottam a legutóbbit.

Coelhot lehet szeretni, utálni, kinevetni, esetleg oltárt építeni neki. Sokan úgy gondolják, hogy tele vannak közhelyekkel a könyvei. (Bár hozzáteszem, a közhelyek valahogyan közhellyé váltak… Szóval sokat mondogatták őket, talán, mert igazságot hordoznak?) Igen, vannak benne ilyesféle gondolatok is, de ugyanakkor tele vannak fantasztikus párbeszédekkel és elgondolkodtató gondolatfelvetésekkel is. Lehet, nem fogtok vele egyetérteni – ez nem is baj. A lényeg, hogy gondolkodásra sarkallnak és egyféle katalizátorként működnek, hogy aztán mindenki meg tudja találni a saját válaszát a kérdésekre. 

Most fejeztem be a Piedra folyó partján ültem és sírtam című regényét. Alapvetően sokak szemöldökét felvonó témáról szól: egy szerzetesről, akinek felbukkan az életében a régi szerelem. Mit tesz vajon? Vissza lehet azon az úton fordulni, amelyen már egyszer elindultunk? Vissza lehet szerezni elvesztett hitünket? Hogyan formál át minket a szerelem?

Íme egyik kedvenc részem (no spoiler, aggodalomra semmi ok!):

„Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De, amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk -, meghallja, amit a szíve súg: „Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed.” Szerencsétlen, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.”

Egy misztikus kalandra invitál minket Coelho minden művében. Az alapvetően spirituális jellegű műveit én személy szerint szeretem a saját szűrőmön átengedni, viszont még ha nem is értek egyet néhány dologban –  fontos gondolatokat ad. Amelyek értéke felbecsülhetetlen.

Tóth-Kuthy Betti

Kép forrása: https://m.blog.hu/az/azolvasasize/postimage/32958049_2233992656611209_511563641842040832_n_1526746212.jpg

Az őrült szerelem és a fájdalmas szakítás biokémiája – mit tesznek velünk a hormonok?

Az a lila köd… A lebegő állapot. Én örökké szeretni fogom Marikát, aki tökéletes és hibáktól mentes. Ah, Egon a legszuperebb férfi, számomra ő vágyaim netovábbja. Eltelik másfél év, Marika ránéz Egonra és nem érti, hogy miért látta őt Thornak, mikor igazából még egy tűt sem tud felemelni. Mi történt tulajdonképpen? Mi történik hormonális szinten, hogy ilyen gondolatok üldöznek minket? Mi történik velünk, ha szerelembe esünk? Miért nehéz a szakítás? Nézzünk rá a szerelem biokémiájára. 

Hormonok összjátéka

A szerelem különféle hormonok összjátéka. Lenyűgöző számomra, hogy milyen csapatmunkára képesek és micsoda érzéseket tudnak okozni. Dr. Gloviczki Eszter orvos szerint öt olyan hormon/neurotranszmitter játszik fontos szerepet a szerelemben, hűségben, szexualitásban és a boldogságban. Melyek ezek?

Az első a lenyűgöző PEA hormon, a pheni-etil-amin más néven a szerelemhormon. Amikor megtetszik nekünk az a bizonyos valaki, akkor a szervezet elkezdi termelni. Vegyületileg az amfetaminok csoportjába tartozik, amelyek eufóriát okoznak. Szóval egy kábítószer, amit a test termel. Olyan hatásai vannak, mint a fokozott szívverés, a kitágult pupillák, az éhségérzet megszűnése vagy az a bizonyos lila köd állapota. Hatással van az agyi jutalomközpontra, amely megemeli a dopamin hormon szekrécióját, tehát több dopamint készít a szervezet. A dopaminnak hála érzékeljük a szerelmet egy kellemes élményként.

A PEA hormon termelése körülbelül 1,5-2 évig tart, ekkor éjjel-nappal a szerelmeddel szeretnél lenni és legszívesebben együtt lélegeznél vele. A magas PEA szint csökkenti a szerotonin termelését, amely többek között a racionális, stabil és kiegyensúlyozott döntések meghozataláért felelős.

Ezért is mondhatjuk, hogy a szerelem és a normalitás olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől (messze!).  

Fontos hormon még az endorfin, amely fájdalomcsillapító hatással bír és orgazmus közben szabadul fel. PEA-hoz hasonlósan hat az agy jutalmazási központjára, kábítószer hatása van, következésképp nem tudjuk a kapcsolatunkat reálisan látni és a rózsaszín szemüvegünk még csillogóbbá válik. Az oxitocin orgazmus, ölelés, csók vagy a közös időtöltés során termelődik robbanásszerűen, erős kötődő hatást váltva ki. Akár életre szólóan képes két embert összekötni. Ha két olyan embert láncol össze, akik egyébként nem passzolnak, annak nagyon súlyos következményei lehetnek… Meg kell még emlékeznünk a pitocin és a pitressin hormonokról is. A közösülés során szabadulnak fel és az elégedettség, a nyugalom, a közelség érzéséért és a védettség érzések kialakulásáért felelősek. Ez a két hormon is magyarázhatja azt, hogy miért csökken a vonzalom, ha csökken a közelség a partnerek között.

Miért nehéz a szakítás?

A szakítások többsége is az első 1,5 év után történik, hiszen lecsökken a PEA szintje, felszáll a rózsaszín köd és elkezdjük látni a partnerünket a teljes valójában. Ha egy pár aktívan élt szexuális életet, akkor továbbra is működnek a „ragasztó” hormonok (endorfin, oxitocin), a PEA (amely a lila ködért felelős) termelése azonban leáll.

Előfordulhat, hogy a párok belátják, hogy nem passzolnak egymáshoz, de mégsem tudnak egymástól elszakadni, mert a „ragasztó” hormonok továbbra is működnek.

Nehezen mondanak egymásra nemet, még akkor is, ha tudják, hogy nem ők egymás számára az igaziak. Így amíg ezek a hormonok a házasságban varázsszerként működhetnek, addig veszélyes bájitalokká válhatnak házasságon kívül. Összeragasztanak két olyan felet, akiknek nem biztos, hogy egymás mellett kell lenniük egy életen át. A szakítást nehezíti, hogy utána felléphet egy kedélyvesztett állapot is, akár depresszív jegyeket hordozva, mert a szervezetben lecsökken a PEA szintje, viszont a szerotonin termelése még nem normalizálódik azonnal. 

A szerelem vak és őrült

Agyunk a szerelemben megőrül, kipirul az arcunk, a szívünk hevesen dobog, idegesek leszünk és nedves lesz a kezünk stb. Megemelkedik a kortizol szintje (stresszhormon) és az úgynevezett 5HT neurontranszmitter szintje lecsökken, amely a sokszor neurotikus viselkedést magyarázhatja: a szerelem elején lévő őrjítő gondolatokat, a rémületet vagy a rajongást. A szerelem továbbá deaktiválja azokat az idegpályákat, amelyek felelősek az olyan emóciókért, mint az aggodalom vagy a társas megítélés érzete.

Amint mélyen szerelembe esünk, az a neurális hálózat, amely a külső forrásból (társadalom, család, barátok stb.) származó kritikák és meglátások elemzéséért felelős, nemes egyszerűséggel deaktiválódik. Innen eredhet az, hogy a „szerelem vak”. 

Ugye milyen érdekes, hogy a hormonok mikre képesek? Jó hír azonban, hogy idővel az érzelmek hullámzásai csillapodnak, kiegyensúlyozottabbá válunk és a kapcsolat építésébe fektetett kölcsönös energia és munka megtermi gyümölcsét – akár 1,5 év eltelte után is. Idővel helyreáll az 5HT és a kortizol szintje is. Amíg egy kölcsönös és gondoskodó kapcsolatot tudhatunk magunkénak, addig az agy jutalmazó régiói továbbra is működésben maradnak, fenntartva az összetartozás érzését, viszont az elsöprő és intenzív érzelem valószínűleg egy empatikus és mély szerelemmé fog átalakulni.

Tóth-Kuthy Betti

források:

  1. Marazziti, D., Canale, D. (2004). Hormonal changes when falling in love. Psychoneuroendocrinology, 29:7, 931-936
  2. Puranik et al. (2020). Physiological basis of live-This is our Brain on Love. International Journal of Current Research in Psychology and Pharmacology, 4:4.
  3. https://www.elib.hu/05400/05461/05461.pdf
  4. https://kepmas.hu/hu/szerelem-biokemiaja-ha-csak-ide-oda-rangatnak-hormonok-nem-fog-sikerulni-boldog-parkapcsolat

Az Univerzum legjobb kérdése – végre megtudhatjátok

Kaptál már idegesítő és kéretlen tanácsokat, mikor csak meghallgatásra vágytál volna? Előfordult már veled, hogy nem hagytak beszélni, hanem közbevágtak bölcs, de annál frusztrálóbb gondolatokkal? Esetleg nem tudod, hogyan kezelj jól egy „lelkizős” szituációt? Most elmondom neked a legjobb kérdést, amivel biztosan célba érsz! Gyere!

A legelső kérdés

Nagyon megtisztelő, mikor valaki megosztja velem lelkének egy darabját, érzésvilágát és beenged egy olyan világba, amely nagyon intim és személyes. Nem mindenki szeret vagy tud az érzelmeiről és érzéseiről beszélni. Mikor pedig a hallgatóság nem megfelelően reagál vagy nem úgy, ahogy neki szüksége lenne rá, akkor előfordulhat, hogy később kevésbé szívesen fogja megosztani az érzéseit. Nagyon fontos, hogy olyan befogadó felek legyünk, akik biztonságot és megfelelő támogatást tudnak nyújtani. Azonban útközben felmerülhetnek bizonyos nehézségek…Személyesen engem néha felidegesít, mikor megosztáskor kéretlen tanácsokat kapok vagy mikor a hallgatóságom közbevág – mikor én csak arra vágytam volna, hogy elmondhassam, hogy mi van bennem. Máskor pedig fordítva éreztem: nem kaptam buzdító és támogató tanácsot. Idővel rá kellett jönnöm egy nagyon érdekes tényre: a másik fél nem gondolatolvasó…Ezért, ha mi vagyunk a hallgató fél, érdemes feltenni a lehető legjobb kérdést már a dolgok legeslegelején:

Tanácsot szeretnél kapni vagy ventilálni szeretnél?”

Így elkerülhetővé válik a fölösleges és kéretlen tanácsok, vagy az azok hiánya által keltett frusztráció.

„Csak hallgass már meg”

A ventilálás olyan, mint egy szelep, amely a nyomást enyhíti a rendszerben. Kiadjuk magunkból azt, ami bennünk van, például a frusztrációt vagy a félelmet. A hallgató fél mit tehet ilyenkor? Hogyan viszonyuljon a ventiláló félhez és milyen viselkedést kerüljön el?

Empatikus és értő figyelemmel forduljon a másik felé és egy ítélkezésmentes közeget teremtve hallgassa meg.

Ne ítéljen, adjon visszajelzést például bólogatás, szemkontaktus vagy apró hangok: „ühüm” formájában. Legyen jelen egy teret biztosítva, ahol a másik fél megszellőztethezi az érzéseit. Ne kezdje el mondani, hogy „én ezt és ezt csinálnám”, „én a múltkor így kezeltem”, ne kezdjen el magáról beszélni, hiszen a történet nem róla szól, ne terelje magára szót. Hagyja, hogy a másik fél legyen a középpontban, az ő érzései és érzelmei – a ventilálás a ventilálóról szól. Ne adjon kéretlen tanácsot és ne ítélkezzen – csak legyen teljes lényével jelen.

Tanácsadás

Én személy szerint vigyáznék azzal, hogy milyen tanácsokat osztogatok, mert ami nekem bevált, az lehet, hogy a másik felet a romlásba taszítja. Ami nekem a tuti út volt, az más számára lehet egyenes út a csalódáshoz.

Óvatosan a tanácsokkal!

Persze vannak olyan alapigazságok, amelyeket el lehet mondani, viszont mindenkinek saját magának kell megtalálni a válaszokat a kérdéseire. Ezt nem lehet kispórolni és nem is szabad – így fejlődünk.

Tehát gyorsan, mit is tanultunk ma? Egy-egy beszélgetés előtt érdemes feltenni a kérdést a másik félnek:

Tanácsot szeretnél vagy inkább ventilálnál?”

Tóth-Kuthy Betti

Könyvajánló – Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig

Anna elment az orvoshoz egy receptért. Mikor hazaért, döbbenten látta, hogy egy könyv címe szerepel rajta: Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig. Örült, hogy az orvosi recepten egy  krikszkraksz helyett végre kapott egy olvasható útravalót. Nem vagyok orvos, de most én receptre írom fel Nektek az atya önismereti könyvét. 

Pszichológusként talán nem meglepő módon az élet nagyon fontos részének tartom a folyamatos önismeretet. Ez egy út, ami soha nem ér véget. Nincsen olyan, hogy „most aztán teljesen ismerem magamat”. Önmagunk megismerése egy életen át tartó folyamat és ha nincsenek nagyobb elakadásaink és traumáink, akkor az önsegítő könyvek is hasznos társaink lehetnek ezen az utazáson.

Számomra nagyon sokat adtak Pál Feri atya könyvei. Megragadják a valós élet problémáit és közérthető módon igyekeznek rá megoldásokat és gondolatokat találni. A könyvekben fellelhető témakörök szinte mindannyiunkat érintik és nagyon hasznos iránytűként tudnak minket, olvasókat vezetni. Nemrég olvastam A magánytól az összetartozásig című könyvét, amely egyszerűen  ZSE-NI-Á-LIS.  

Mit is találtok benne? Alapvetően a kapcsolatok kérdéskörét öleli fel. A teljesség igénye nélkül olyan témákkal foglalkozik, mint 

  • A társ megtalálásának nehézségei és akadályai
  • A választás, döntés és elköteleződés kérdései
  • Pozitív kommunikáció és konfliktuskezelés
  • A származási család szerepe a párkapcsolatokban
  • A társkapcsolat belső világa és annak fejlődés 

Szívből ajánlom mindenkinek Pál Feri atya összes művét. De tényleg!

Tóth-Kuthy Betti

Borítókép forrása: Pál Feri előadása

Amikor támad a Gonosz – személyes történet

A Sátán létezik. Talán a legnagyobb célja az, hogy elhitesse, hogy nincs, hiszen akkor küzdeni sem kell ellene… Ha van Jó, akkor létezni kell Rossznak is, hisz csak így nyer értelmet a jó. Ha pedig tudjuk, hogy van Gonosz, akkor észrevehetjük a munkálkodását. Személyes történet következik. 

Mikor testet ölt a Gonosz

A Sátán munkálkodik, csavarja a szálakat, suttog a füledbe, hogy eltérítsen téged attól, amit a Jóisten neked szánt. Egyes szentek életében a Sátán meg is testesült, vegyük például Pió atyát, akit kutya képében bántalmazott. Őszintén, ha velem ilyen történne, akkor tuti biztos, hogy megőrülnék. Más esetekben pedig a lelki térben támadhatja az embert: az érzelmeken, a negatív, csábító, de bűnbe vivő gondolatokon keresztül. Támadja az üdvösségbe vetett hitünket, a kapcsolatainkat és magát a hitet. 

Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg a saját életemben. Akárhányszor az evangéliumról, Jézus jóságáról mesélek, másnap rettentően rosszul vagyok lelkileg. Akárhányszor megosztom a hitemet, beszélek a nehézségekről és arról, hogy a Jóisten hogyan segített a nehéz helyzetekben – másnap szarul (erre nincs jobb szó, ami átadná az érzést) vagyok lelkileg. Először ezt a tendenciát tavaly vettem észre és azóta folyamatosan észlelem – mindig így történik. Akár akarom, akár nem. 

Hol támad a Gonosz?

A Gonosz mindig ott támad, ahol a legkönnyebb fogást találja rajtunk, ahol a legsérülékenyebbek vagyunk. Esetemben ezek az érzelmek – itt vagyok a legsebezhetőbb. Mikor pedig evangelizálok, akkor másnap egy rakás semminek érzem magam. Jönnek a „nem vagyok elég jó”, „elszúrok mindent”, „nem fog sikerülni, béna vagyok” nagyon felemelő gondolatok, lényegében a semmiből. Mikor megérkeznek, akkor hatalmas erővel sújtanak le, teljesen beterítenek, mint egy gigászi hullám. Nem értettem kezdetben, hogy ezek a negatív érzelmi hullámok honnan jönnek, mert alapvetően szuper életem van, optimista világszemlélettel rendelkezem és nem ért semmiféle nagy tragédia. Nem buktam meg egy vizsgán sem, nem hagytak el, tehát nem volt semmiféle kiváltó tényező. De mikor ezek a negatív hullámok egy-egy hitről folyó beszélgetés után rendszeressé váltak, akkor elgondolkoztam. Lehet, hogy ez valahonnan kívülről jön?

De mit tehetünk?

Most lehet, sokan kinevettek, hogy ja nem elég, hogy depressziós vagyok – vagy legalább érzelmileg labilis – de még hallucinálok és téveszméim is vannak. De a Biblia is felszólít minket a Gonosz elleni küzdelemre. Az ima lehet a fegyverünk. Az első lépés azonban az, hogy ismerjük el a létét. Hiszen harcolni csak akkor tudunk ellene, ha elismerjük, hogy létezik és kiismerjük a taktikáit. Záráskánt pedig álljon itt a Bibliai GPS: 

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok. Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az igazság páncélját, és kössétek fel a békesség evangéliumának hirdetésére való készség saruját. Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kiolthatjátok. Az üdvösség sisakját is vegyétek fel, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért.”  

Ef, 6:10-18

P.s.: Remélem, hogy ezen cikk megírása és publikálása utána nem leszek annyira rosszul, ha igen, akkor gondoljatok rám. 😀

Tóth-Kuthy Betti

Az agy bénító ellensége: a stressz

Ugye már te is voltál olyan stresszes helyzetben, amikor a neved sem jutott az eszedbe? Én igen. Anno matekból írtam egy ötös dolgozatot és a tanár nem hitte el, hogy nem puskáztam. Hogy demonstrálja hipotézisét, kihívott a táblához, hogy oldjam meg ott és akkor. Engem elöntött a lámpaláz, nem jutott eszembe a dátum sem, nemhogy a feladat megoldása. Bizony, ott álltam a tábla előtt és csak kínosan nevetgéltem, mert semmi sem ugrott be. Majd a tanárnő egy lemondó utasítással a helyemre parancsolt. De mi volt az, ami szabotálta az agyam működését? Vagy valóban csak szimplán ostoba lennék? 

A csodálatos agy

Agyunk csodálatos készülék, sok alkatrész precíz és pontos munkája felel azért, hogy vissza tudjunk emlékezni Nagymamánk kedvenc sütijére vagy, hogy el tudjunk találni a legközelebbi piacig.

Egy nagyon fontos alkatrésze az agyunknak a hippocampus. Feladata többek között, hogy egy raktárként működjön, eltárolja és kapcsolatot létesítsen a különböző emlékeink között. A trükkös része az, hogy nagyon sok olyan receptor van benne, amely az úgynevezett stresszhormonokat, a kortikoszteroidokat érzékeli.

Ha túl sok, túl nagy és krónikus stressz ér téged, eláraszt a sok munka, akkor az agy egyből csökkenti ennek a területnek az aktivitását. Nem elég, hogy valami nem jut az eszedbe, , de maga az emlékezni akarás is egy stresszt kiváltó tényező lehet. Még több kortikoszteroid szabadul fel, ami aztán még jobban megnehezíti az emlékezést, így létre is jön egy ördögi kör.

Emlékezz!

Amit látsz és hallasz, azt a hippocampus megerősíti és emlékekké kódolja az amigdala segítségével.

Miután sikerült az emlékeket elraktároznod, azok könnyedén előhívhatóvá válnak a későbbiekben, ebben a prefrontális kéreg van a segítségedre.

Az extrém és krónikus stressz erre a folyamatra van hatással. Alapvetően az enyhe stressz teljesítményfokozó hatással is bírhat, de a stressz elhúzódó, krónikus formája pont ellentétes hatást fejt ki. Amikor stressz ér téged, és megnövekszik a kortikoszteroidok szintje a véredben, akkor azok stimulálják az amigdala működését, ami aztán csökkenti a prefrontális kéreg aktivitását, így nehezebben lesznek előhívhatók az emlékeid.

De mi lehet ennek a gátló folyamatnak célja? Lényegében a túlélés. Gondolj csak egy ősemberre, aki a mamut elől menekül. Fontos, hogy a menekülés utasítása vészhelyzetben felül tudja írni a gondolatokat, hogy így csak az élete megmentésére koncentrálhasson, bármiféle magasabb szintű gondolkodási, emlékező folyamat nélkül. 

Jó hír, hogy rendszeres mozgással és specifikus légzőgyakorlatokkal nagyon szépen lehet csökkenteni a stressz szintjét. Aki rendszeresen mozog, az könnyebben fog aludni is, csökken a szorongás szintje és növekszik a jó közérzete is. Tegyél a mentális egészségedért!

Források:

  • dr. Giulia Enders (2017). Bélügyek, Park Könyvkiadó.
  • Elizabeth Cox. A stressz és emlékezet meglepő kapcsolata, TED-Ex.
  • Stressz, érzelmek és emlékezet. (2017) BME-BMETE471004.

Tóth-Kuthy Bernadett

Kihalt árucikk az őszinteség?

Betti Furcsa Kérdései #2

Nagy leckét kaptam

A Jóisten nagyon érdekes élethelyzetet teremtett számomra. Egy hozzám nagyon közel álló barátomról derültek ki olyan dolgok, amelyek az egész kapcsolatunkat megrengették. Alapjaiban. Volt egy képem róla, rólunk, sok közös emlékünk, kalandunk, nevetések, mély beszélgetések. Nagyon szerettem őt. Kérdés ugye, hogy hogyan lehet az, hogy ilyen közel álltunk egymáshoz, és mégsem tudtam mindezeket? Ennyire naiv vagyok? Ahogy forgatom magamban a gondolatokat és keresem a válaszokat, mindig oda lyukadok ki, hogy nem volt velem őszinte. Nem a szemembe hazudott, „csupán” elhallgatta az igazságot. Nem tudom, melyik a rosszabb… Igaz, vannak az embereknek botlásai, elszúrt dolgai, amelyeket meg kell tudni bocsátani. Én tulajdonképpen ezt is megbocsátom neki, csak… nem felejtek. Viszont egy tutibiztos: nem okozott volna ekkora kárt, ha őszinte és egyenes, a kezdetektől fogva.

A hazugság, a nem őszinte és egyenes viselkedés előbb vagy utóbb kiderül. Mindig. 

Házifeladat

Én részesültem abban a kegyelemben, hogy ezzel egyidőben, egy barátom kendőzetlenül őszinte volt velem, pont az ellenkezőjét bizonyítva, a fentebb említett esetnek. Akkor furcsálltam, ilyen nyíltan beszél? Most pedig összeteszem a két kezemet, hogy az őszinteség még nem egy kihalófélben lévő furcsa teremtmény. Rájöttem, hogy mekkora az értéke az egyenes, gerinces viselkedésnek. Hidd el, lehet hogy az igazságot kimondani nehéz és fáj, de mindenképpen kifizetődik hosszútávon. Ha pedig később derül ki, akkor sem kerülöd el a fájdalmat, sőt, felfokozva fog lecsapni. Persze nem kell mindig, mindenki előtt őszinteségi rohamot kapni, és mindent is elmondani.

De abban nagy felelősségünk van, hogy ne hallgassunk és ne mismásoljunk olyanról, amiről a másik félnek tudnia érdemes.

Ne mondjunk mást, vagy ferdítsünk csak azért, hogy „ne bántsuk meg” a másikat. Arra érdemes figyelni természetesen, hogy hogyan tálaljuk a gondolatainkat, de meg kell adni a lehetőséget a másik fél számára, hogy megtudja az igazságot – Tőled. Ez a tiszteletteli viselkedés egyik mércéje.  

Képviseld mindig az igazságot és az egyenességet akkor is, ha nehéz. Mi keresztények erre (is) vagyunk meghívva. 

A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.”

Máté 7,13-14

Szeretettel,

Tóth-Kuthy Betti

Tudjátok, mi bosszant fel igazán? – Ha valaki szürke, ha valaki egy másolat

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Az a helyzet, hogy bosszantanak azok az emberek, akikben nem tudom megragadni, hogy kik is ők valójában. Nem, nem azért, mert ne lennék jó emberismerő, hanem mert…nincs mit megragadni, nincs véleményük. Nem képviselnek egy ügyet, nincsenek jellegzetes szokásaik és tulajdonságaik. Sodródnak az árral, úgy viselkednek, ahogy az aktuális korszellem követeli. Arra dőlnek, amerre a szél fúj…

Az elkövetkezőkben nem kell velem egyetérteni, sőt, még olvasni sem kell tovább. Vigyázat, provokatív iromány következik!

Mindenki egy kaptafára?

A mai világunk annyira gyártószalag analógiára működik. Van egy trend, mindenki azt utánozza. Van egy viselkedésforma, mindenki úgy viselkedik. Van egy központi korszellem, mindenki sodródik vele. Miért? Mert könnyebb, és nem kell kitűnni a tömegből, sőt urambocsá gondolkozni sem kell. Ez pedig a mai modern fogyasztói társadalomnak nagyon kényelmes. 

A felkapott trendek mögött pedig elveszik a tartalom és elhalványodnak a hagyományos értékek: a család, a hitünk és a hazánk. A nagy szeretet és elfogadás jegyében fellazulnak az örökérvényű erkölcsi törvények és relativizálódik a férfi és a nő fogalma. Az elfogadás zászlaja alatt legyen választható a biológiai nem és ugyan kit érdekel, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette? Természetesen a nőnek joga van saját teste felett uralkodni, így az abortusz is egy eszköz erre, nem? Az persze nem fontos, hogy a magzat szíve már dobog, hiszen még csak az Édesanyában létezik.

Miközben mi mindenkit szeretünk és elfogadunk, szépen lassan elhalványodnak a keresztény értékek és a Biblia utat mutató keretei. A korszellem pedig röhög rajtunk, ahogy hülyét csinál belőlünk. 

Nem akarok kitűnni!

Jaj, nem csinálom ezt, mert mit fognak majd gondolni a többiek? Nem állok ki a hitemért, mert a végén még ki fogok lógni. Feltehetek egy kérdést? Miért a többiek véleménye határozza meg azt, hogy hogyan viselkedsz? A szolgájuk vagy? Nyilván nem arra gondolok, hogy pucéran rohanj végig a Blahán és pukkaszd szét a polgárokat, hanem hogy merj más lenni. Nem arra biztatlak, hogy felrúgva a társas együttélést normáit kezdj el gátlástalanul és bunkón viselkedni. Hanem hogy merj kitűnni a szürkeségből, különbözni és képviselni egy álláspontot. Legfőképp pedig merj kiállni a hited mellett – akkor is, ha ezzel nem leszel túl népszerű. 

Vigyázz, mert mások feltételezett véleménye önmagunk legnagyobb börtöne lehet.

De be szeretnék illeszkedni!

Annál rosszabb szerintem nincs, mikor azért, hogy beilleszkedjünk és ne tűnjünk ki, a legfontosabb személyre mondunk nemet: önmagunkra. 

Lehet, hogy beilleszkedünk, de ha egy közösségben el kell nyomni a véleményedet ahhoz, hogy befogadjanak, oda valóban szeretnél tartozni?

Hát elmondom neked, hogy ahonnan a meggyőződéseim és hitem miatt kilógok, oda nem is szeretnék tartozni!

Nem baj, ha nem értünk egyet!

Épp a minap gondolkoztam azon, hogy jobban kedvelem azokat az embereket, akikkel teljesen nem értek egyet és akikkel vitázni tudok, mint azokat, akik csak úgy eléldegélnek és nem foglalnak állást, mert nincs véleményük. Vagy úgy formáljak a véleményüket, ahogyan az aktuális helyzet megkívánja. Ugyan nekik nincs sok konfliktusuk, de kik is ők? Mit képviselnek? Nem csak a folyamatos megfelelési kényszer rabjai? Becsülöm azokat, akik képviselni tudnak egy ügyet – még, ha nem is értek velük egyet. Akik pedig langyos vizek, egyszer így mondják, egyszer úgy, tudjátok…ahogyan a szél fúj. Na, az engem nagyon bosszant…

Legyen benned meg az belső erő, ami ragaszkodik az értékekhez, a hitéhez, a világnézetéhez. Nem csak akkor, mikor kényelmes, hanem minden helyzetben. Merj más lenni és egy nézetet képviselni. Merj hangosan az utcán nevetni és merj bolondozni.

Merj felszólalni, kiállni akkor is, ha a többség mást képvisel. Merj kitűnni, ne simulj bele a nagy átlagba. Akik pedig ezért megvetnek téged, azok nem is méltók a véleményedre és a figyelmedre. Légy bátor!

Különben tudod mi leszel? Egy másolat. 

Tóth-Kuthy Betti

Csak bocsáss meg! – mintha olyan könnyű lenne…

Jaj, csak bocsáss meg! Nem olyan nehéz ez. Engedd el!

Nézd meg a Jégvarázst, ott is azt énekelik, hogy Let it go…

De valóban ennyire egyszerű lenne? Mikor beledöfik a szívedbe a kést a szavakkal, tettekkel. Mikor azt érzed, hogy emberi mivoltodban gyaláztak meg, kihasználtak és nem tiszteltek. Esetleg önmagadnak kell megbocsátanod? Ekkor valóban annyira egyszerű lenne kimondani a szót, hogy megbocsátok? Szerintem nem. 

Mit jelent megbocsátani?

Számomra megbocsátani annyit jelent, hogy elengedem a belülről felemésztő haragot, ami megtörtént az megtörtént – de nem felejtek. Ha hibáztam, valaki hibázott, akkor igyekszem tanulni belőle – így válhat a tanítómesteremmé. A megbocsátás a pszichológiában egy megküzdési stratégia, amely megvéd minket az interperszonális konfliktusok mentális és fizikai káros hatásaival szemben. Egy hosszú lelki folyamat eredménye és sajnos nem megy egyről a kettőre. A düh és harag állapota előzi meg, egyfajta érzelmi tornádó az előszobája.

A pszichológia kétféle megbocsátást különít el egymástól az érzelmi és döntési megbocsátást.

Az utóbbi egy racionális döntésből fakad, az előbbire azonban várni kell és hosszabb időt vesz igénybe. Az érzelmek lassan őrölnek, nem múlnak el csak azért, mert én azt akarom. Az érzelmi megbocsátás általában a döntési megbocsátás után érkezik, és jelentősen csökkenti a harag érzését. Az értelmi megbocsátás által sajnos nem feltétlenül csökken a bennünk lévő harag, de gyorsan bekövetkezhet. Irányulhat önmagunk és mások felé – nagy kérdés, hogy melyik a nehezebb?

Miért nehéz megbocsátani?

Azért, mert megsértik az egónkat és az önérzetünket. Azt érezzük szubjektíve, hogy méltatlanul bánnak velünk, igazságtalanok és ez bántó. Ha saját magunknak okoztuk a bajt, akkor pedig csalódunk saját magunkban. Haragot érzünk, a vérnyomásunk az egekbe repül és olyan, mintha ez az állapot örökké tartana. Megbocsátáskor felül kell emelkednünk a bántó tetten és meg kell látni mögötte az embert, aki sokszor hibázik és gyarló. Mikor megbocsátunk, akkor le tudjuk választani a tettet, a bűnt az emberről és tudunk rá úgy tekinteni, mint halandóra, aki hibázhat. Ezzel nem a tettét legitimáljuk, hanem azt ismerjük el, hogy ő is ember, aki hozhat bántó és rossz döntéseket. A tettet elítélhetjük úgy is, hogy közben megbocsátunk a másiknak vagy saját magunknak. Kihívást jelent, mert nem csak az egónkon és a sértettségünkön kell túllépni, hanem a másik embert – tette ellenére – esendő mivoltában kell tudnunk látni. Ez egy nagyon nehéz feladat, mikor sértve és bántva érezzük magunkat. 

Mit tehetünk?

Ha hívők vagyunk, akkor imádkozhatunk bölcsességért, ahogy Salamon király is tette.  Imádkozhatunk tisztánlátásért, hogy ne az egónk, az érzelmeink vagy a büszkeségünk vezéreljen egy-egy helyzetben, hanem a józan ész és a Jézus vajon mit tenne gondolat.

Igyekezzünk azt meglátni, hogy mindenki hibázhat, hiszen emberek vagyunk. 

Sokat segíthet a naplóírás, az önreflexió és a megbocsátás REACH-modellje is. 

Hogyan is működik?

  1. R (recall): Először idézzük fel a sértést.
  2. E (emphatize): Próbáljunk meg együttérezni azzal a személlyel, aki megbántott minket.
  3. A (altruistic gift): Nyújtsuk át a megbocsátás ajándékát a másiknak (és magunknak is…).
  4. C (commit): Éljük meg az érzelmi felejtést.
  5. H (hold): Tartsunk ki a megbocsátás mellett akkor is, ha kétségeink lennének.
A megbocsátás pozitív hatásai

A megbocsátásnak számos pozitív hatásáról beszél a pszichológia.

Többek között nő az önbecsülésünk, pozitívabbak lesznek az emberi kapcsolataink, csökken a szorongás szintje és a negatív érzések mértéke az elkövető irányába.

A haragtartásért pedig komoly árat kell fizetnünk: fizikai és lelki jóllétünket veszélyezteti, alvási problémákhoz, kimerültséghez, immunrendszerünk sérülékenységéhez vezet és megnövekszik a szív- és érrendszeri problémák valószínűsége is. Olyan hormonális változást idézhet elő, mint egy krónikus stresszhelyzet. Azzal pedig, hogy megbocsátunk csupán a haragtól válunk el, felejtenünk nem kell. A megbocsátás elhozza a lelki békét, de bölcsebbekké, erősebbekké is válhatunk a tapasztalat által. 

Úgy látom, hogy a megbocsátással a tettesnek, mint esendő embernek bocsátok meg és nem a tettét igazolom. Tudom, rettentő nehéz, hiszen azt érezhetjük, hogy ilyenkor a gyengébb fél szerepébe kerülünk. De ne felejtsd el soha, hogy aki megbocsát az nem gyenge és végképp nem naiv. A megbocsátás az emberi szellem egyik legtiszteletreméltóbb és legbátrabb cselekedete, amely gyümölcsöket hoz számodra és embertársaid számára is.  

Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: “Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” “Mondom neked – felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.”

Máté 18.22-23

Tóth-Kuthy Betti

Források: