Tested: lelked tükre

Kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”

3János2

Erős mondat, ha kicsit jobban belegondolunk. Mégis, ugye, mutasson már valaki nekem egy embert, akinek mindig, minden körülmények között rendben van a lelke! Nincs benne épp egy csipet őrlődés, félelem, egy adag stressz, megfűszerezve egy kis aggodalommal, és csak úgy, érzésnyi megoldandó feladatokkal. Nyilván nincs ilyen. Viszont nem mindegy, ki, hogyan kezeli a lelkét. Mert a lélek igenis gyógyításra szorul: nem elég túljutni a gondokon, utána regenerálódni kell. Nem elég legyinteni, elengedni, meg kell érteni a működését. A lelkünket táplálni kell, különben jelez, hogy baj van: először piciben, aztán bizony nagyban is, fizikai tünetekkel szeretné a tudtunkra adni, hogy: „Hé, foglalkozz velem!”

Minden betegség lelki eredetű – szokták mondani. De nem mindegy, hogyan gyógyítod. Most egy picit, a saját példámon keresztül szeretnék segíteni azoknak, akik nem veszik elég komolyan az első, intő jeleket.  Ismeritek a szomatizáció szó jelentését? Lehet már meg is tapasztaltátok. Én középiskolás koromban szembesültem először a kifejezéssel, ami: olyan testi tünetekkel járó kórállapot, aminek hátterében nem áll szervi megbetegedés

A legboldogabb, legegészségesebb tininek kellett volna lennem, a – természetesen ezzel az időszakkal járó – felnőtté válás állapotának különböző fokozatai mellett. Én viszont hosszú évekre benne ragadtam, sőt, nem is találtam a kiutat egy olyan kapcsolatból, ami már senkinek sem volt jó, ami akkora súlyt rakott a lelkemre, hogy hiába regenerálódott néha, azokra a sebekre már jóval több kellett, mint egy kis kötözgetés. Először kicsiben kezdtem: egy kis migrén, egy kis hasfájás, fáradékonyság. Aztán úgy látszik, rákaptam az ízére. Visszatérő felfázás, hasi fájdalom. Édesanyám, miután saját elmondása szerint megunta, hogy másfél éven keresztül „mosta fel velem a szakrendelők padlóját” azt mondta, állj. Nekem semmi bajom nincs. Nekem egyszerűen ki kell jönnöm valamiből, ami nem tesz jót a lelkemnek. Én is éreztem, csak először rosszul próbálkoztam: menteni a menthetetlent, bármi áron. Mert megszoktam, ragaszkodtam egy állapothoz, amiben egyszerűen már nem voltam boldog (gyanítom, a másik fél sem). Akkor ott, nagyot sérült a lelkem és egy egész könyvet megérne, hogy jöttem ki belőle (nem kevés emberi és még sokkal több Isteni segítséggel). De kijöttem és láss csodát, elmúltak a panaszaim. 

Gondolnátok, hogy egy ilyen után, nyilván az ember tanul a hibáiból. Háh, de nem én! Ó, nem, én tökélyre fejlesztettem a szomatizáció képességét. Persze nem állandóan gyakoroltam, tartottam szünetet is néha, úgy illik. Csak most döbbentem: amikor kiderült, hogy a sok-sok tünet, valós szervi, fizikai betegséget okozott. Felborult az egyensúly és én nem foglalkoztam vele. Pedig való igaz: mindenben olyan jó dolgunk van, és olyan egészségesek vagyunk, amilyen jó dolga van a lelkünknek. 

Nagyon jó dolog sok baráti kapcsolatot ápolni, segíteni valakinek, akinek szüksége van rá, jó dolog sok feladattal foglalkozni, pörögni, de tudni kell megállni és feltenni magunknak a kérdést: én most boldog vagyok? A családomban, a párkapcsolatomban, a munkámban, a szabadidőm felhasználásában?

Mert ha ezek valamelyikére is „nem” a válasz, akkor a lelked gyógyításra szorul. Tedd meg, mielőtt a tested jelez!

Demeter Anna

Mit tesz az optimista/pesszimista gondolkodás a testünkkel-lelkünkkel?

Számos kutatás igazolja, hogy az optimizmus nemcsak a mentális, hanem a fizikai és a lelki egészségre is hatással van. Az optimista ember gyógyulási esélyei jobbak, a megbetegedés esélye pedig kisebb vagy ha meg is betegszik, hamarabb felépül és az immunrendszer is jobban működik majd.
Az optimizmus befolyásolja az egészséggel kapcsolatos viselkedést (az egészségmagatartást és a betegségmagatartást), a megküzdést, és az érzelmi állapotunkat, ami pozitívan hat vissza az egészségi állapotunkra. Természetesen ezzel ellentétes hatással van ránk a pesszimista gondolkodásmód!Az optimizmus szó eredeti, francia alakja derűlátást jelent. Hasonlóan a franciához, a latin optimus formátum  legjobbat jelenti, míg opto alakja a választást, kifejezetten a legjobb választást sugallja. A pesszimizmus jelentése: kishitűség, rémlátás, borúlátás, negatív gondolkodás, rosszra gondolás.

Mit is jelent ez ma a járvány idején? Az optimista ember összegyűjti, rendszerezi a megszerzett információkat, ezek alapján tervet, stratégiát készít, hogyan szervezze meg életét, mindennapjait. Kreatív ötleteivel új formákat öltenek kapcsolatai, kapcsolattartása másokkal megújul. Pozitívan átértelmezi helyzetét és kihozza belőle az optimumot, a legjobbat. Előnyt kovácsol abból is, ami első ránézésre hátránynak tűnik. Humorral és elfogadással kezeli az új helyzetében megélt nehézségeket is, és ez segít neki mindig újabb és újabb utakat találni ami majd kivezeti őt a problémákból. Az ismeretlenből ismerőst formál azáltal, hogy beengedi az életébe és szembenéz vele.

A pesszimistáról nem szeretnék írni pont azért, hogy aki elolvassa majd ezt a kis irományt koncentráljon a fentiekre, mert ez mindnyájunknak lehetőséget adjon a pozitív változásra-változtatásra!

A Covid járvány okozta válság mind társadalmi, mind egyéni szinten jelentkezik. Felszínre hozza az egyének közötti különbséget, megvilágítja hogyan kezeljük a problémákat, vagyis szembesít önmagunkkal. Ez a szembesülés fontos alapfeltétele minden változásnak, mert csak azon tudunk változtatni, amit felismerünk.

A járvány egy olyan krízis, aminek hatásai az életünkre több irányba mutathatnak.

A krízis görög szó döntést, fordulatot jelent. A válság előhívhatja azokat a készségeinket, problémamegoldó képességeinket, amelyekről lehet hogy nem is tudtunk, így rejtett errőforrásainkat aktiválja. A válságban mindig változunk, mert döntésekre kényszerülünk. Kikerülhetünk belőle jobb vagy rosszabb emberként, de soha nem leszünk ugyanazok, akik előtte voltunk.  A pozitív változás az ESÉLY reményét jelenti arra, hogy egy magasabb szintre kerüljünk és győzzünk. A negatív változás, vagyis a rosszabb irányba fordulás, a VESZÉLY lehetőségét hordozza magában, más szóval hogy eluralkodik rajtunk a csüggedés, a kétségbeesés és ez előbb-utóbb megnyilvánul majd életünk valamelyik területén, megbetegszünk vagy meglevő betegségeink súlyosbodnak, gyógyulásunk, felépülésünk elhúzódhat, és maradandó testi-lelki változásokat okozhatnak. 

Friedrich Hölderlin Patmosz című versében nagyon kifejezően ír arról, hogy a krízis során mindig van kiút:  

„Közeli
s megfoghatatlan az Isten.
De ahol veszély fenyeget,
fölmagaslik a menedék is.”

Hogy milyen változásokat hoz majd az egyénre a jelenlegi válság az alapvetően a mi hozzáállásunktól függ! Érdemes ezért önmagunkba nézni és megvizsgálni hogyan is reagálunk és ez a reakció hogyan hat a testi-lelki működésünkre. Ez fogja ugyanis meghatározni milyen lesz a jövőnk! 

Aranyvessző (orvos)

Fotó: unsplash