Magyarország 5 legszebb turistacélpontja

A kirándulás, illetve a természetjárás tartalmas és egyedi módjai a feltöltődésnek. Őszintén, ki ne szeretné megismerni országunk rejtett gyöngyszemeit, lélegzetelállító tájait? Szinte lehetetlen bemutatni az itthon fellelhető összes látnivalót, hiszen hazánk egy kifejezetten változatos és kalandos terület, telis-tele rejtett természeti kincsekkel. A következőkben felsorolt látnivalók nem fedik le Magyarország összes természeti csodáját, viszont meghozhatják az olvasó kedvét egy fantasztikus utazáshoz, megszabadulva mindennapok feszítő monotonitásától. Nagylevegő, s tanuljunk meg kikapcsolni.

1. Észak kincse: a Bükk

A Miskolc mellett elterülő Bükk igen kedvelt turistacélpontja mind a helyieknek, mind az idelátogatóknak. Számos tanösvény, kisvasút, vízesés és barlang rejtőzik a hegység rengetegeiben. Szilvásvárad és a Szalajka-völgy a maguk látványával az év minden időszakában felejthetetlen élményt nyújtanak, akár túrázásról, akár egy íncsiklandozó pisztrángebédről legyen szó, de szintén csodás a lillafüredi vízesés és környéke. A szerelmesek számára pedig kihagyhatatlan program csónakázni egyet a Hámori-tavon. Ha már Lillafüred, akkor errefelé autókázva érdemes lehet felkeresni egy kellemes séta erejéig a Csanyik-Völgyet is.

2. Két megye határán: Dobogókő

Dobogókő a Visegrádi-hegység legmagasabb pontja, hegycsúcsánál találkozik Komárom-Esztergom megyei Dömös és a Pest megyei Pilisszentkereszt, amely sokak számára lehet ismerős, ugyanis a település közvetlen szomszédja Pilisszentlélek, A mi kis falunk sorozat forgatási helyszíne. Megszámlálhatatlan mennyiségű tanösvény, túraútvonal és körséta található a területen, különböző nehézséggel, hosszúsággal, illetve látnivalókkal, szóval kedvünkre válogathatunk a felfestett jelzések közül. A kalandokért pedig méltó jussunk lesz majd az élmény, a csodaszép panoráma és a jó levegő. 

3. A dabasi Szent Jakab Sétány, egy családi tanösvény

Sokan hallottunk már a spanyol eredetű zarándokútról, a Camino de Santiago-ról, ennek mintájára alakult meg hazánkban a Magyar Zarándokút, melynek a dabasi Szent Jakab Sétány is részét képezi. A Duna-Tisza csatorna és a Duna-völgyi Főcsatorna találkozásánál létrehozott terület nagyon családbarát, mivel akár babakocsival is teljesíthető ez a körülbelül 2 km hosszúságú, cölöpökre épített tanösvény. Az élményt egy, a sétálóhidak között megbújó, fából készült kilátó is megkoronázza. 

4. A Balaton kék útja

A magyar tenger sokak számára strandjairól és üdülőhelyeiről ismert, azonban a Balaton környéke ennél sokkal többet is nyújthat, ha hagyjuk neki. A Pétfürdőtől Badacsonyig tartó kék túraútvonal egy önálló szakasz, ami nem azonos a sokak által ismert és szeretett Országos Kéktúra (OKT) Balaton-felvidéken is átvezető szakaszával. A Balaton saját kék útja közel 100 kilométeren és 5 állomáson keresztül tárja elénk a festői szépségű Balaton-felvidék ismeretlen arcát és látnivalóit, változatos természeti kincseit. A teljesítéséhez azonban alaposabb felkészülés szükséges, felelőtlenül ne vágjunk neki ennek a nagyobb kalandnak! 

5. Az a bizonyos mesebeli 6,5 kilométer: A Gyadai Tanösvény

A körtúra a Katalinpusztai Kiránduló központtól kis sétával odébb kezdődik. Tanösvény révén, a gyermekek – de akár a felnőttek – számára interaktív módon, QR kódokkal és foglalkoztató füzettel hozza közelebb a terület erdeijeit, rétjeit, tavait és azok élővilágát. A hosszabb túrán több állomás is van, mind-mind a maga pompájával és egyediségével; itt található a Gyadai-rét, amely késő nyáron – kora ősszel lila színbe öltözik, az őszi kikerics virágzása idejére. Haladva az erdőség felé megtaláljuk a Lósi-patak mocsaras árterén átfutó, 155 méter hosszan kanyargó pallósort, az Óriások Pihenőhelyét, majd a billenőhidakat, amikkel olyan jól el lehet játszani, végül elérjük az egész erdő ékét, a 25 méter hosszúságú, szakadékon átívelő függőhidat. A túra végén lejtmenetben érünk vissza a kirándulóközpontba, ahol megpihenhetünk és feldolgozhatjuk azt a rengeteg élményt, amit a túra alatt magunkba szívtunk. 

Természetesen még sok más, felfedezésre érdemes olyan gyönyörű hely van, amik nem fértek fel erre a szubjektív listára. Kirándulni csoda jó dolog, egyesíti a családot, közelebb hozza a barátokat, átmozgat közben mégis kikapcsol. A túrázás pozitív hatásai most halmozottan érvényesülnek, hiszen a négy fal közé zárva nem éppen a legkellemesebb az élet. Azonban bárhol is járjunk, sose felejtsük el megtisztelni a természetet legalább annyival, hogy mindent olyan érintetlenül hagyunk, mint ahogy rátaláltunk!

T. Cs.

Zárt ajtók mögött

A családon belüli erőszak világszerte jelentős probléma, azonban jó látni, hogy komoly előrelépések történnek a megfelelő kiállás érdekében. Arra a kérdésre, hogy mekkora probléma is ez, és miért van szükség a fellépésre, a WHO – World Health Organization – statisztikája adja meg a választ, a számok pedig lesújtóak. 

Világviszonylatban évente átlagosan 1,4 millió ember veszíti életét bántalmazás miatt, ez azt is jelenti, hogy közel 3800 ember veszíti életét, naponta. Azonban még ennél is több azoknak a száma, akik hosszú távú, súlyos sérüléseket szenvednek el, mind fizikai, mentális és szexuális értelemben véve.”

Nem titok, hogy az erőszak egyszerre társadalmi, egyéni és közegészségügyi probléma, és ebben a viszonylatban a halál csupán csak a jéghegy csúcsa. Szintén a WHO számadataiból tudható meg, hogy közvetlenül csak az áldozatok 33%-a hal bele a fizikai bántalmazásba, azonban az esetek 56%-ban a bántalmazott személy végül saját kezével vet véget életének, az öngyilkosság így az egyik vezető halálok az abúzust elszenvedők körében. A szomorú igazság ezekkel az adatokkal kapcsolatosan, hogy főleg a fiatal, 15-45 év közötti korosztályt érinti olyan súlyosan az elszenvedett trauma, hogy nem látnak más megoldást a menekülésre. 

Gyakori hiba azt gondolni, hogy a bántalmazásnak csak fizikai aspektusa van, hiszen legalább több tucat olyan megnyilvánulási formáról is beszélhetnénk, melyek hosszú távú hatásai felmérhetetlen érzelmi és pszichés károkat okoznak. Ezzel azonban nem csak az egyén sérül. A jelenség ugyanúgy meggyengíti a közösségeket, végső soron pedig megmérgezi a társadalmat is. 

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a bántalmazásnak nincs neme vagy kora, bárki az áldozatává válhat.

Az erőszak csak erőszakot szül, és nem merünk közbelépni!

Hiába minden preventív vagy utólagos vészmegoldás, amíg végre túl nem lépünk a társadalmi közönyön és áldozathibáztatáson, ami itthon általában a családon belüli erőszakot övezi. Ugyanis amíg mi mint a társadalom szerencsésebbik része nem válunk megértőbbé és támogatóbbá, addig az a rengeteg áldozat sem meri jelenteni, mi történik vele, mert úgy ítéli meg, hogy közösségi szinten nagyobb abúzust szenvedne el, mint amiben már eleve része van, s akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy az a rendszer, ami a menekülést és a megváltást jelenthetné, hány sebből vérzik. 

Ne legyenek illúzióink, itthon továbbra is óriási problémát jelent a családon belüli – főleg nők és gyerekek ellen irányuló – erőszak;

  • Magyarországon az elérhető statisztikák szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere.
  • A police.hu-n és a hírportálokon egyre kevesebbszer jelennek meg ezek a gyilkosságok: az elmúlt években évi 15-20 esetről jelent meg hír. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy ennél jóval több áldozatról van szó. 
  • Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját.
  • A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.
  • A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.
  • A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyen fajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)
  • A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor is közel 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket vagy gyerekeiket.

A férfiak ellen irányuló erőszak számszerűen még kevésbé becsülhető meg, ugyanis a velük szembeni előítéletesség és közöny szinte ellehetetleníti számukra, hogy segítséget merjenek kérni.

Természetesen nem szeretném, ha az olvasó azt a téves konzekvenciát vonná le a cikkem alapján, hogy a családon belüli erőszak egy olyan tabu, amivel az áldozatainak kilátástalan helyzete miatt meg sem éri foglalkozni. Hinnünk kell abban, hogy ahol van törekvés a megfékezésre, ott lesz is annak eredménye.

E cikk a szerző egy korábban már megjelent írásának átdolgozott változata.

Forrás:
https://itelet-pazmany.blog.hu/2019/12/03/panikgomb_a_csaladon_beluli_eroszak_aldozatainak

Tasi Csenge

Lelkifröccs – 5 tipp a feltöltődéshez

A jelenlegi helyzet – sok más nehézséggel együtt – a mentális egészségünket is kihívások elé állította. Az állandó aggódás, elszeparáltság és a tehetetlenség érzése bizonyítottan lélekromboló hatással bír az amúgy is megfáradt pszichénkre, főként a téli időszakban. Így különösen fontos, hogy megpróbáljunk kitörni abból a feszültséggel teli burokból, amibe belekényszerültünk. Ehhez nyújthatnak segítséget az alábbi tippek.

Lassan egy éve már, hogy a covid-járvány következtében megállt az élet és az addig megszokott, rutinszerű dolgok is kihívássá váltak. Ritkábbak lettek a szórakozások, a baráti találkozók vagy családi összejövetelek és még jódarabig biztosan nélkülöznünk kell kedvenc éttermünket, a randikat a kávézókban, a közös mozizást vagy az esti színházi előadásokat.

A jelenlegi helyzet – sok más nehézséggel együtt – a mentális egészségünket is kihívások elé állította. Az állandó aggódás, elszeparáltság és a tehetetlenség érzése bizonyítottan lélekromboló hatással bír az amúgy is megfáradt pszichénkre, főként a téli időszakban. Így különösen fontos, hogy megpróbáljunk kitörni abból a feszültséggel teli burokból, amibe belekényszerültünk. Ehhez nyújthatnak segítséget az alábbi tippek, pontokba szedve.

1.  Kapcsolj ki.  Szó szerint.

A mostani pandémiás helyzet azért különleges, mert talán ez az első olyan világjárvány a történelemben, amikor a digitalizáció következtében, a világ minden pontjáról, valós időben, egyszerre zúdulnak ránk az események, szinte „házhoz jönnek” a problémák, ezzel csak megsokszorozva a nehézségek észlelt súlyát. Ez pedig anélkül is nyomasztó lehet, hogy közvetlenül érintettek lennénk. 

A közösségi média egyszerre lehet áldás és átok egy ilyen helyzetben, ezért fontos, hogy tudjunk tőle távolságot tartani, még mielőtt teljesen összeroppannánk a világ súlya alatt. Kapcsoljátok ki a mobiltelefonotokat, húzzátok ki a routert és menjetek el egy sétára a friss levegőn. 

2. Táncold ki! – A mozgás öröme

Ismerősen csengenek számodra Christina Yang és Meredith Grey nevei a Grace Klinika című sorozatból? Ők voltak azok a nők, akik kitáncolták magukat a mélypontokról és erősebben jöttek ki belőle. 

Van az a pillanat amikor a feszültség olyan méreteket ölt bennünk, hogy kész, vége és nincs tovább, muszáj kitombolnunk magunkat. Ilyenkor kell berakni egy jó zenét, megvárni amíg beüt a ritmus és úgy isten igazából táncolni, amíg át nem jár minket a felszabadultság érzése és úgy nem érezzük, hogy újra van okunk mosolyogni. Még ha ez az ok csupán a saját „idétlenségünk” is.

3. Törj ki a megszokottból

A bezártságban különösen problémás lehet, ha belekényelmesedünk az életünkbe és hagyjuk, hogy minden nap ugyan olyan monoton legyen. Ha másra nem is, arra kiváló lehetőséget nyújt most a pandémia, hogy új területeken próbáljuk ki magunkat és kiélhessük a sokszor időhiány miatt elfojtott kreatív oldalunkat is! 

Legyen az akár a festés, hímzés, makett építés, egy új recept kipróbálása a konyhában vagy éppen a lakás átrendezése, itt az ideje, hogy belevágjunk az önkifejezés ezen formájába, hogy színt vigyünk a mindennapjainkba és kipróbáljunk valami újat. 

4. Törődj magaddal – Ápold a lelked és a tested. 

A mentális egészségünk szempontjából legalább olyan fontos a megfelelő mennyiségű alvás, relaxáció és kikapcsolódás biztosítása a szervezetünknek, mint bármi más. Ez jelentheti akár a kellemes spa-napot a „homeofficeban”, az éppen aktuális kedvenc könyvünk fellapozását, a pattogatott kukorica bekészítését a sorozatunk következő részéhez vagy a csendben elvégzett meditációs gyakorlatot. Szóval ez tényleg lehet bármi, amitől újra embernek érzed magad. 

5. És a legfontosabb – Nem vagy egyedül!

A legnagyobb nehézséget az okozhatja, hogy a helyzet teljes távolságtartást követel meg tőlünk. Ennek tükrében maradtak el az idei lagzik, születésnapok, a közös összejövetelek a barátokkal vagy éppen a családi nyaralások. Bár való igaz, hogy a közösségi média révén a legkülönfélébb módok állnak rendelkezésünkre a kapcsolattartáshoz, ezek csak vészmegoldások és egyre kevésbé elégítik ki igényeinket a szociális életünkkel kapcsolatban. 

Ilyenkor természetes az attól való félelem, hogy elhalnak a barátságaink, megszűnnek a kapcsolataink és szép lassan magunk maradunk. Éppen ezért nagyon fontos emlékeztetnünk magunkat arra, hogy bár nehezítettek a körülmények és limitáltak a lehetőségek, nem vagyunk egyedül. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti, lesz megoldása és bízhatunk abban, hogy már közelítünk ehhez a megoldáshoz. Különben is, a közös nehézségek csak megerősíthetnek egy kapcsolatot.

Ahogy a mondás is tartja, nincs szivárvány eső nélkül. 

T. Cs

A megvalósítható környezettudatosság

Zero waste mozgalom, hulladékmentes háztartás, szemétmentes élet – jól hangzik nem? 

Ha csak kicsit is aggaszt a klímaválság, és szenvedsz a klímaszorongástól, akkor egészen biztosan találkoztál már ezekkel a fogalmakkal. Az igazi kérdés azonban valahogy így hangzik: valóban kivitelezhető lenne a zero waste életmód? 

Véleményem szerint nem, ugyanis amikor azt mondjuk, hogy zero waste módon élünk, akkor az a gyakorlatban azt jelenteni, hogy semmilyen mellékterméket nem termelünk, de ha mégis, akkor az teljes mértékben lebomló. Ez viszont a XXI. században nagyvárosiként egyszerűen nem lehetséges. Meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről nem fogunk tudni lemondani.

De még mielőtt elkönyvelnénk, hogy hazugság volna az egész „környezettudatos élet” szlogen, és csalódottan sutba dobnánk minden elhivatottságunkat a témával kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ez nincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy más irányból kell megközelítenünk ezt a kérdést. Egy olyan szögből, ami elérhetővé teszi számunkra a megoldását: ez pedig a low waste életmód.

Ez az életmód azzal jár, hogy az általunk előállított szemét mennyiségének minimalizálásával igyekszünk elérni azt, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után. Azonban még ez is óriási kihívásnak tűnhet egy olyan kultúrában, ahol kis túlzással még a levegő is kétszeresen előre csomagolt. 

Ám minden csak addig érződik lehetetlennek, amíg nincs egy célunk, amibe mankóként kapaszkodva elindulhatunk. Ha te még keresnéd a tiédet, akkor az alább összeszedett pontok megadhatják a várt kezdőlökést, – persze csak ha nyitott vagy rá:

  1. A fokozatosság elve sokra visz még minket! Nem kell rögtön mindenről is lemondanunk, haladjunk csak lépésről lépésre.
  2. Keressünk fel termelői piacokat, csomagolásmentes boltokat az élelmiszerek beszerzéséhez, a bevásárlóközpontokban pedig használjunk otthonról hozott vászonzsákot. A konyhai hulladékot (ha módunkban áll) komposztáljuk. A háztartási hulladékok közül pedig amit tudunk, azt hasznosítsuk újra, vagy gyűjtsük szelektíven.
  3. Saját kulacsba vagy termoszba kérjük az elviteles innivalóinkat.
  4. A hulladékcsökkentés egy tervezési folyamat, ne siettessük, addig ne induljunk el „csak úgy” alapon bevásárolni, amíg végig nem gondoltuk, hogy mire is van szükségünk. Ezzel a globális túltermelést is csökkenthetjük.
  5. Mindig jusson eszünkbe, hogy minden mindennel összefügg, gondolkodjunk végre nagyban, és tegyük félre a „csak egy csepp lennék a tengerben” mentalitást! 
  6. A kutatómunka és a kreativitás lesz a legnagyobb segítségünk. Mindig keressünk környezetbarát alternatívákat azokra a dolgokra, amikről le tudunk mondani! 

Összegezve láthatjuk, hogy a low waste nem arról szól, hogy radikalizálódva lemondunk ész nélkül mindenről, csupán arról, hogy elkezdünk tudatos döntésekkel tenni azért, hogy valami máshogy legyen.

T. Cs.

Az önállóság – Két fél lenne egy egész?

Önálló az az ember, aki más vagy mások támogatásától, segítségétől függetlenül, a saját erejéből képes megállni a lábán és képes önmagára támaszkodva létezni. Az ilyen embernek nincs is szüksége senkire.De tényleg szükséges lenne a fenti gondolatot a szó szoros értelmében vennünk? 

Az ember természetéből fakadóan társas lény, szükségünk van a családi, baráti és szerelmi kapcsolatainkra és igényeljük a szeretett személyek közelségét. Sőt, egy itthoni tanulmány az emberi félelmek kutatása során arra világított rá, hogy a megkérdezett személyek körében az egyedüllét és a magány volt a legerősebb és leggyakrabban előforduló forrása a félelmeknek. 

Ha valóban ennyire fontos nekünk, hogy ne maradjunk egyedül, tényleg helyénvaló az önállóságot beskatulyázni, a másoktól való teljes függetlenség gondolatával azonosítani? Tényleg az önállóságunkat adnánk fel egy párkapcsolatban? 

Éppen ellenkezőleg! 

Az önállóságra törekvés alapvetően egy természetes, az egész életünket végig kísérő folyamat, melynek révén az őt nevelő személyektől teljesen függő csecsemő megpróbál eljutni az érett, független és önszabályozó felnőtt korig. Fontos azonban, hogy függetlenség alatt nem a másoktól való elszigeteltséget, önmagunkra való utaltságot kell értenünk, de nem is azt, hogy fel kell áldoznunk önmagunkat, vagy a vágyainkat a másokhoz való kötődésünk miatt. A függetlenség sokkal inkább  lehetőség egy olyan életre, ahol a saját belátásuk szerint cselekedni képes emberek alkalmasak egymással egészséges kapcsolatokat kialakítani, egy életközösségben létezni, majd ezt a képességet idővel tovább adni. 

Ezért lehetséges, hogy egy egészséges párkapcsolat esetében akkor beszélhetünk igazán kiegyensúlyozott és boldog kötődésről, ha két olyan, érzelmileg felnőtt ember vesz részt benne, akik számára nem kérdéses, hogy képesek bármikor önállóan is létezni. Egy szellemileg kielégítő kapcsolatban a párunk megtalálásával azt élhetjük meg, hogy milyen az, amikor két fél – akik egyébként külön-külön teljesen önállóak lennének – egy egésszé válnak, akik így képesek egymás önmegvalósítását és fejlődését elősegíteni. Azért, mert érzelmileg elkezdünk kötődni a partnerünkhöz, és bizonyos szokásokat kialakítva hosszú távon elkezdünk „szimbiózisban” létezni, még nem válunk társ-függővé, nem kell feladnunk az önállóságunkat és nem leszünk „gyengébbek” sem. Ugyanis egy párkapcsolat lényege az önállóság és egység harmóniájának megtalálása és megélése.

T. Cs.

Kép: Pexels

Valentin-nap eredetéről

Február 14-e, a szerelmesek ünnepe. A párok közös programokat szerveznek, figyelmes ajándékokkal kedveskednek a másiknak, mézes-mázas üzeneteket váltanak és kifejezik az egymás iránt érzett szeretetüket. Vannak azonban akik inkább csak szolidan ünnepelnek, a négy fal között. Ki így – ki úgy éli meg a Valentin-napot, ez annak lényegén nem változtat. Ez a nap arról szól, hogy a párok megünnepeljék szerelmüket, kapcsolatukat vagy házasságukat. 

De honnan is ered a szerelem napja?

A Valentin-nap eredete a pogány természetkultuszokig vezethető vissza. A római szokások szerint február 15.-én tartották Lupercakia ünnepét, amely egy természet ünnep volt. Az ünnepi lakoma után a hajadon lányok a házasság istennőjének, Junonak a templomába mentek, ahol megtartották a pársorsolást. Ez lényegében azt jelentette, hogy felírták az összes házasulandó korú lány nevét, összegyűjtötték őket egy edénybe, majd ezt követően a nőtlen férfiak sorra húztak egy nevet a tálból. Az így keletkezett párok együtt maradtak és ha valóban egymásba szerettek – tehát sikeres volt az isteni közjáték – az elkövetkező év ünnepén össze is házasodhattak. 

De ki volt Valentin? 

Az elbeszélések szerint Valentin (magyarosan Bálint) egy római pap volt Terni városában, aki ellenezte II. Claudius császár azon döntését, hogy a fiatal férfiak ne nősüljenek meg. A császár véleménye szerint ugyanis a nőtlen férfiakból jobb katonák váltak, mint azokból, akiknek feleségük és családjuk volt. Így a legenda szerint Valentin a szerelmeseket – köztük a katonákat is – a keresztény szokások szerint megeskette egymással, majd egy, a kertjéből hozott virággal pecsételte meg az esküjüket. Amikor ez a császár tudomására jutott keresztény hite és parancsszegése miatt bebörtönöztette a papot, aki február 14.-én mártírhalált halt. 

A mai értelemben vett szerelmesek ünnepe nagyobb hangsúlyt csak a középkorban kapott, miután Valentint a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé avatták Angliában. A Valentin-napi szokások újbóli felvirágzásában és népszerűsítésében nagy szerepet játszott Geoffrey Chaucer angol költő is a Madarak parlamentje (Parliament of Fowls) című költeményével. A mű egy metaforával meséli el, hogyan gyülekeznek a madarak a párválasztási időszakuk kezdetén – amely nap február 14.-re esik – Triász, a természet istennője köré, hogy megtalálják a társukat. Valószínűleg ez a mű volt az alapja annak a szokásnak is, hogy a madarak párválasztásával egybeeső Szent Valentin napján a párok szerelmes szövegeket tartalmazó üzeneteket, képeslapokat, üdvözlőkártyákat küldözgetnek egymásnak. 

Sok szokás és hiedelem is kapcsolódott a Valentin-naphoz, például úgy tartották,  ha Valentin napján az eladó leány feje fölött egy vörösbegy repül el, egy tengerész veszi feleségül, ha a fecskét látott, szegény ember lesz a párja, de boldogságban fognak élni; ha pedig egy sármányt pillantott meg, egy milliomos fogja megkérni a kezét. De emellett számos időjárási, termés- és termékenységjóslás és szerelmi praktika is kötődik február 14.-hez. 

A Bálint-nap hagyománya egyre jobban hódít a világban, köszönhetően az angol kivándorlóknak, akik magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba, ahonnan a második világháború alatt katonák vitték tovább a hírét Európa többi részére. Később így vált az ünnep marketingfogássá a virágtermesztők és az édességipar számára, fokozatosan elhagyva az ünnephez eredetileg kapcsolódó szokásokat és hagyományokat. Elterjedtsége ellenére a legnagyobb kultusza változatlanul az angolszász területeken van.

Bár a szerelmesek ünnepét sok hagyomány, szokás és történelmi emlék átszövi, egy dologról sosem szabad elfeledkeznünk. Ez pedig az, hogy február 14.-én az általunk szeretett személyhez fűződő kapcsolatunkat ünnepeljük, ezt az érzést pedig nem szabad lealacsonyítani a muszájból adott „tucat-ajándékok” és reklámfogások szintjére.

T. Cs

Kép: Unsplash