Kisasszonyok – nagy tanulságok 

Tudom, tudom, tudom, le vagyok maradva, de a hétvégén végre eljutottam addig, hogy megnézzem a 2019-es Kisasszonyokat és ejha! Gyanítom, hogy mindenki látta már rajtam kívül, úgyhogy nem is filmajánlót szeretnék írni, hanem egyfajta összegzést. Mert a film sok pontján is megérintett! Vigyázat, spoiler következik. 

Egyből belecsapok a közepébe: nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy a két főhősünk, Jo és Laurie a film végén nem egymás mellett köt ki. És nem (csak) azért, mert a romantikus lelkem hollywoodi happy-endek formálták!! Látunk egy fiatal nőt és férfit, akik a gyerekkorból kijövő félben együtt töltik idejük, napjaik nagyrészét. Teszik mindezt a családjaik körében, egymás legközelebbi családtagjait támogatva. Persze az egyik fél szerelembe esik, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a másik pedig kategorikusan tiltakozik a dolog ellen. Egy ilyen állapotot fenntartani csak ideig-óráig lehet, hiszen teljesen felemésztő azt tettetni, hogy nincsenek mélyebb érzéseid a barátod iránt. Ahogy azt is, hogy mindezt nem veszed észre. 

Na, de ez a lényeg: Jo nem akarja észrevenni az orra előtt lévő szerelmet. Nem csak a másik fél érzéseit, a sajátjait sem. Rájön, hogy valójában a szerelem és a szeretet között rettentő vékony a határ, és a 2019-es adaptációban ekkora megírja minden szerelmes levelek legszerszerelmeslevelebbikét – amely persze már elkésve érkezik. Időközben Laurie már tudomásul vette a visszautasítást és továbblépett. Ráadásul milyen irányba!! De ezt nem áruljuk el, nézzétek meg a filmet.  

Két tanulságot viszont megragadtam belőle, amelyben szerintem mindannyiunknak lenne hova fejlődni.

Először is, a levél. A levél, amely Jo részéről bizonyos fokig megalkuvást jelent ugyan, de mindeközben akkor és ott őszinte magával – életében talán először. Előtte – sok évet felölelő – másfél órán át hallgattuk, ahogy ő nem fog megházasodni, neki soha nem lesz férje, a nővérét el akarja szöktetni az esküvőjéről. Annyira leköti, hogy a kor szellemével szembemenve független, önálló, hajadon nő legyen, hogy maga előtt is titkolja: igazából nem erre vágyik. Néha magunknak se ismerjük be, ha valami olyasmi után vágyakozunk, ami ijesztőnek vagy elérhetetlennek tűnik… inkább elhitetettjük saját magunkkal és a világgal, hogy tulajdonképp miért nem vágyunk rá, miért nincs szükségünk rá, és végsőroson önnön magunkat beszéljük le az egészről. Hányszor van ilyen? Velem rengetegszer! Miért csináljuk ezt…?

Másodszor, a film zseniálisan bemutatja, hogy ha ott van egy lehetőség, akkor őszintének kell lenned magaddal meg a másikkal különben lehet, hogy mire elég bátor leszel hozzá, már eltűnik. (Mert feleségül kéri a húgod.) Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy nem sokkal rosszabb kimondatlan érzések, szavak közepette leélni az életünket, mint őszintének lenni és vállalni a potenciális vele járó kudarcokat? Költői kérdés. De, sokkal rosszabb. 

Ha ezzel most esetleges párkapcsolatok lavináját indítottam útjára, akkor szívesen, és hívjatok meg az esküvőre, írok egy köszöntőt! 

@kedvemma 

Kép forrása: Variety

A szerelem olyan, mint a póker: akkor izgalmas, ha tétre játszunk – Interjú Tokodi Laci atyával a Szerelmes levelek c. könyvről

A kötet, amit a kezünkben tartunk, „megbotránkoztató”! A szent és a profán találkozása botrányos. – így kezdi előszavát Tokodi Laci atya a nemrég kiadott Szerelmes levelek c. kötet elején. A II. János Pál Intézet által megjelentetett könyv egy olasz házaspár, Szent Gianna és Pietro Molla egymásnak címzett szerelmes leveleit foglalja össze. 

Tokodi Laci domonkos szerzetes atyával beszélgettünk szentekről, szerelemről, istenkapcsolatról. 

Novemberben adtátok ki a kötetet, miért tartottátok fontosnak, hogy megjelenjen? 

Az időzítés intézetünk névadója, II. János Pál pápa Családi közösség c. műve kiadásának a 40. évfordulója alkalmából volt most. Ez a dokumentum különböző oldalról közelíti meg a család témát és egy nagyon fontos dokumentum – úgy gondoltunk, ezen a különleges évfordulón valamit a családról kéne megjelentetni. 

Gondolkoztunk és aztán jött az ötlet az olasz Molla házaspár leveleinek lefordításáról és kiadásáról. Nem egy tipikus könyvről van szó, hiszen Gianna, a feleség személyében egy szentről van szó. (Egyébként II. János Pál pápa avatta szentté.) Én megvallom őszintén, sosem olvastam még szerelmes leveleit egy szentnek, nekem ettől volt különleges ez a könyv. 

Kiadhattunk volna egy nagy komoly művet is a családról, de úgy gondoltuk, ez jobban megragadhatja az embereket: belepillanthatunk egy család életébe, hétköznapjaiba, ráadásul egy olyan családéba, amely végül is a szentség útján járt.

Gianna szent volt. Szerinted ettől mások a szerelmes levelek, vagy a levelekben pont az a különleges, hogy ugyanolyanok, mint amilyeneket bármilyen két házaspár küldene egymásnak? 

Nagyon emberi levelek. Nem 200 kilométerrel a föld fölött járnak. Persze ott van az ő vallásos élményük is, tudják, hogy a Jóisten alkotta meg a férfit és a nőt, és a szerelmet is ő adja nekünk. De mint emberek élik ezt meg. 

Ezért is írtam én az előszóban arról, hogy emiatt

megbotránkoztató lehet egyes keresztényeknek, mert a szentekről az az elképzelés, hogy nekik csak lelki, magasztos dolgokat szabad mondani.

Ez meg túl emberi, földhöz ragadt. A szenteknek ugyanolyan életük lenne, mint nekünk? Igen, egy szerelmespár, aki jól éli meg a szerelmet, igazából semmiben nem különbözik Gianna-tól és Pietro-tól. 

Az szerepel az intézet honlapján, hogy azért tartottátok érdemesnek kiadni ezt a kötetet, mert pozitív előjelű társadalomformáló erővel bír. Mi ez a társadalomformáló erő? 

A hiteles tanúságtétel. Van egy szent, aki a családról úgy tud tanúságot tenni, hogy emberi módon elérhetővé tudja tenni a szentséget. Fel tudja mutatni, hogy ez nem olyan különleges dolog, csak Isten törvényei szerint kell élni. Ha egy keresztény megéli a kereszténységét, akkor egyre jobban emberré válik. Egyre inkább kidomborul, felragyog, és nemhogy elveszíti az emberségét, hanem magára talál ebben. 

Ma, a 21. században mit tudnak üzenni nekünk ezek a szerelmes levelek?

Ezek nagyon-nagyon szerelmes levelek, van benne csókolgatás, mézes-mázos szavak, minden. De egy nagyon komoly mondat is elhangzik Giannától rögtön az egyik első levelében Pietronak: „Szeretném egy valóban keresztény család megalakításának szentelni magam.”

Nem „hát majd meglátjuk”, meg „most csak járjunk kicsit, elvagyunk”, hanem igen, együtt járunk és a célunk már most egy komoly kapcsolat. Egy keresztény család az, ami előttünk lebeg. Nem csak álmodozás, felelősség is: ezzel a nagyfokú elköteleződéssel élik meg a szerelmet – ebben példát tudnak mutatni. 

A szerelem amellett, hogy szertelen és nagyon játékos, mégis komoly, van tétje. Olyan, mint a póker: akkor izgalmas, ha tétre játszunk. 

Neked, mint domonkos szerzetesnek mit jelent a szerelem? 

Nemrég vettem elő a naplómat, amibe 17-18 évesen írtam. Pont van egy ilyen rész benne: „kész a levél”. Volt akkoriban egy lány, és éreztem, hogy muszáj elmondanom neki, hogy mit érzek, de nem voltam biztos benne, hogy szavakkal ki tudom fejezni. Főleg, hogy a lányok olyan szépek – ha a fiú belenéz a lány szemébe, elsötétül minden, nem tudja, mi van. 

Megírtam a levelet, nem válaszolt a lány. De nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy megírtam – mert olyan nem lehet, hogy nem írom meg.

A szerelem ilyen: Isten belénk teremtette ezt az extázisra való hajlamot, hogy magunkból kilépjünk, odalépjünk a másikhoz, megvalljuk, hogy szeretjük, mert kibírhatatlan, ha nem tesszük meg. 

(Kíváncsi vagyok, őrzi-e a lány a levelet. Most biztos izgalmas lenne, hogy van egy szerelmes levele egy paptól.)

Papként, az Istennel való kapcsolatodban meg tudod élni a szerelmet?

Úgy gondolom, igen. Persze, azért más. A férfiakat a szerelemben leginkább az érzékelés segíti. Az illat, a formák, az érintés. Ezeket az érzékeket kell az istenkapcsolatba átvinni – érzékelni Istent. Lehet, hogy furcsa, de nagyon szeretem emiatt a tömjénes miséket, megcsókolni a Szentírásomat vagy az oltárt a mise végén. 

Papként sokszor nehéz „Istenbe szerelmesnek lenni”, mert hol van ez az Isten? A másik esetben egy konkrét nő áll előttem, akkor most melyiket válasszam? A konkrétumot, nem? Ezért kell Istent konkrétabbá tenni. 

Erről szól a kontempláció (szemlélődő ima) is: nem csak nézünk, hanem látunk. Tudatosan érzékelni kell Istent, meglátni a kis udvarló gesztusait, öleléseit, szép szavait. 

Erről eszembe jutott egy másik történet is: egyetemen (a BME-re jártam, építőmérnökként diplomáztam, mielőtt szerzetes lettem) volt egy lány, aki belém szeretett, de én nem vettem észre. Nagyon szép lány volt, és mindenfélét csinált már, hogy észrevegyem. Végül egy barátom jött oda hozzám: „Te figyelj, Laci, nem látsz semmit? Nem vetted észre?” De mire észbe kaptam, addigra egy másik fiú már régen lecsapott rá.

Mégis érdekes tapasztalat volt ez – van, hogy valaki annyira szeret minket, és próbálja megmutatni, de mi vakok vagyunk. Ez van a Jóistennel is. „Figyelj, helló, vedd már észre, hogy itt vagyok, szeretlek és szeretnék veled kapcsolatot!” Sokszor nem látjuk, hogy a Jóisten „próbálkozik” – papként ez is feladatom, felnyitni az emberek szemét, hogy észrevegyék azokat a pillanatokat, mikor a Jóisten el akarja mondani, hogy szereti őket.

Mi a titka annak, hogy a jó szerelmet házasságban is meg lehessen őrizni?

Papként mit mondhatnék? A Jóistennel való kapcsolat. Mindannyiunkban van egy űr, amit semmi nem tud betölteni, se a házastárs, se a legnagyobb szerelem, csak a Jóisten. Ő tesz minket képessé arra, hogy szeressünk. Én a híveimet, a házaspár a házastársát. 

Mert azért szeretni nehéz. Sokszor a házastárs „ellenség”. Például ő ide akar menni nyaralni, én meg oda, ezt nem lehet összeegyeztetni – ő az én ellenfelem, akit le kell győznöm. Az „ellenségszeretet” itt is kell, hogy érvényesüljön: annak ellenére, hogy nem oda megyünk nyaralni, ahova én akartam, tudom őt szeretni.

A Jóisten tud minket ilyen furcsa dolgokra rávenni, hogy akkor is szeressük a másikat, amikor nagyon nehéz.

Ez az, amit a Molla házaspár is olyan egyértelműen fel tud ragyogtatni a leveleik által.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette.

A Szerelmes levelek megrendelhető a Szent II. János Pál Intézet honlapján. Mi már megvettük, ajánljuk nektek is! 😊 

Egyéb elérhetőségek: 
Az Intézet Facebook-oldala: https://www.facebook.com/janospalintezet 
Tokodi Laci atya YouTube-csatornája: Prédikátorok.

Szerelmi háromszög? – na, de nem úgy…!

Romantikus filmek és könyvek közkedvelt témája az a bizonyos szerető, a hármas szerelmi viszony. Mikor régebben valamilyen szerelmi háromszög sztoriról hallottam, mindig kirázott a hideg és egy nagy bánat öntött el. De vajon lehetséges, hogy nem csak elkeserítő szituációt jelenthet, hanem egy izgalmas elméletet is? Pszichologizáljunk közösen, tarts velem!

A szeretet háromszög elmélete

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy híres pszichológus, Robert Sternbergnek hívták, aki megalkotta a szeretet háromszög elméletét. Célja az volt, hogy elmagyarázza a szeretet összetettségét. Szerinte a szeretetnek három fő komponense van, amely az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. E három összetevő többféleképpen kombinálódhat, így eltérő típusú szereteteket hoznak létre. Például, ha elkötelezettség és az intimitás állnak össze, akkor társas szeretet, míg a szenvedély és az intimitás a romantikus szerelmet eredményezi. A pszichológus szerint az a kapcsolat lesz tartós, amely kettő vagy több elemre épül, és a „beteljesült szerelem” kifejezéssel jellemzi.

Milyen kombinációk jöhetnek létre?
  1. Szeretet: Csak az intimitás van jelen, ez a baráti és a rokoni kapcsolatokra jellemző.
  2. Buta szerelem: Csak a szenvedély van jelen.
  3. Üres szerelem: Csupán az elköteleződés jelenik meg, gondoljunk csak az érdekházasságokra…
  4. Romantikus szerelem: Az intimitás és a szenvedély kombinációja figyelhető meg.
  5. Társas szerelem: Megjelenik az elköteleződés és az intimitás, azonban hiányzik az a bizonyos tűz, a szenvedély
  6. Elvakult szerelem: A szenvedély és az elköteleződés megléte jellemzi. Lényegében a vágyak mentén mondunk igent egymásra. 
  7. Beteljesült szerelem: A szenvedély, az intimitás és az elköteleződés hármasa van jelen. Arányuk változhat az idő múlásával, de mind a három komponens megfigyelhető.  

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a szerelem/szeretet dolog? Te melyiket tapasztaltad már meg, írd meg nekünk kommentben!

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  • Sternberg, RJ A szeretet háromszöge: intimitás, szenvedély, elkötelezettség. New York: alapkönyvek; 1988.
  • Bányai Éva és Varga Katalin (2013): Affektív pszichológia. Budapest. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Mrs… hogy is hívnak? 

Kislányok (és nagylányok) hajlamosak arra, hogy ha belehabarodnak valakibe, előreszaladjanak 2-3-4-sok évet és kipróbálják, hogyan csengene az ő keresztnevük a kiválasztott lovag vezetékneve után. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog. Mintha enélkül nem is jöhetne létre a kapcsolat. Egyesek még ennél is továbbmennek, és a kedvenc gyerekneveiket is egyből letesztelik – biztos, ami biztos, nehogy már ezen múljon a sikeres frigy. 

A napokban elgondolkoztam, hogy vajon én csináltam-e ilyet. S noha biztosra veszem, hogy igen, egy alkalmat se tudtam felidézni! Kerestem volna gimis füzeteket, az aktuálisan választott fiú nevével és szivecskékkel, ha meglennének még a gimis füzeteim… fránya minimalizmus. Viszont, a szerkesztőséget gyorsan megkérdeztem és aranyosnál aranyosabb válaszok érkeztek. Az imént említett gyereknév próbákon túl egyik Margaret 8 évesen kész háremet tartott számon a falán: jól megfértek egymás mellett Jani, Peti, Ákos nevei a saját álmai, no, meg a jövőbeni házáról készített rajzai között. 

Óvatosabbá válunk felnőttként vagy csak kinőjük az azonnali belehabarodás korszakát? Valószínűleg mindkettő. Akinek tört már össze a szíve, biztosan lassabban ereszkedik bele újra a vízbe, mert elég volt egyszer megtapasztalnia, hogy a part melletti barátságos fodrok beljebb kalandozva könnyen viharos hullámokká változhatnak, s leránthatják a mélybe – ahonnan fáradtságos munka újra kiúszni a szárazföldre. Ráadásul az évek során számos prekoncepció hozzájárul ahhoz, hogy előbb lássuk meg a rosszat a másik emberben, mint a jót. Félreértés ne essék, nem kell mindenkit felnyalábolni, karitatív randiautomatává válni, de… nem túl hosszú a listád? A listád, azokról a pontokról, erényekről, elképzelésekről, amelyeket a választottnak meg kell ugrania. Nem zárod el magad olyan lehetőségektől, amelyek elsőre nem feltétlen a legkecsegtetőbbek? És vajon mindezek mellett a te oldaladról stimmel-e a lista? Vagy esetleg aránytalanul elbillen a mérleg a másik irányába támasztott irreális elvárások oldalára? 

Trükkös dolog várni az igazit, mert addig is minden alkalommal remekül megmagyarázod magadnak, hogy az orrod előtt lévő potenciális igazi miért hamis. Akárhogyan is, új szabály: három randi után tessék tesztelni, hogyan hangzik a két név együtt. Ki is próbálom gyorsan. Biztos, ami biztos. Nehogy már ezen múljon! 

@kedvemma

A házasság egy csapatjáték, szerelemmel – beszélgetés a Semsei házaspárral

A VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, üzletember és négy gyermek édesapja. Semsei Rudolffal és feleségével, Dobay Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot megóvni az unalomtól, a kompromisszumokról és arról, hogy a házasság egy életre szóló játék kell, hogy legyen. Húsz évnyi házasság tapasztalatait osztják most meg velünk, kíváncsi olvasókkal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Eszter: Nagyon régen találkoztunk, én voltam akkoriban 17, Rudi pedig 19 és egy szalagavatón mutattak be minket egymásnak. Már elsőre is nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt Rudi, majd a következő képem az volt róla, hogy egy óriási hangfal tetején táncol és élvezi a bulit. Azóta sokszor láttam rajta ezt a nagy mulatozási kedvet. Így ismerkedtünk meg, aztán 5 évre rá jöttünk össze. 

Milyen értékeket kerestetek a másikban? 

Rudolf: Én tudatos embernek vallom magam, egy életre előre tervezek. Eszterben azt éreztem meg, hogy vele el tudnék lenni életem végéig, hiszen hasonló értékrendet képviselünk, kellően vicces, a legjobb barátom és a házastársam is egyben. Ezek mellet jó családanya is és el tudtam képzelni, hogy a gyermekeim édesanyja lesz majd. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elfogadók legyünk. Ha a másikban nincs meg az elfogadásra való hajlam, akkor szerintem nem alkalmas arra, hogy hosszútávon leéljem vele az életemet.

Eszter: Én nem voltam ilyen tudatos a párválasztásban. Ami megfogott Rudiban, az a nagy életszeretete, a támogatása és a pozitív beállítódása volt – mindez nagyon imponált nekem. 

Forrás: Dobay Eszter

Az ellentétek vonzzák egymást?

Eszter: Szerintem nagyon nagy ellentétnek nem szabad lennie a kapcsolatban, hiszen akkor nem lesz hosszútávú. Mikor mi összejöttünk, beszéltünk arról, hogy milyen családot szeretnénk, hány gyereket.

Nem lehet úgy nekikezdeni egy kapcsolatnak, hogy az egyik fél ötöt, a másik pedig egy gyermeket szeretne. Ezeket a nagy kérdéseket már a kapcsolat elején érdemes tisztázni. 

Rudi: Szerintem az érdeklődési kör a fő kérdés. Ha nincsenek közös élmények és együtt töltött percek, akkor, hogy tudna kialakulni a kettőtök kapcsolatában valami plusz? Az ellentétek tudnak előnyösek lenni, de igazából nagyon fontos, hogy mind a ketten ugyan azokra a pillérekre építkezzünk. El tudom képzelni, hogy az egyikünk a komolyzene koncertre szeret járni, másikunk pedig a rockra. De az is fontos, hogy ha az Eszter a komolyat szereti jobban, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy én is elmenjek vele és erőfeszítést tegyek. Ha neki ez fontos, akkor miért ne tenném meg? Az, hogy kiegészítjük egymást működhet, hiszen a házasság egy csapatjáték szerelemmel. De, hogy ellentétes irányba evezzük a hajót, az nem működik. Az útnak és a célnak közösnek kell lennie, ugyan abba az irányba kell néznünk.

Meddig lehetünk rugalmasak? Mi az, amiben lehet kompromisszumot kötni?

Eszter: Szerintem ezt valahogy érzi az ember. Ami Rudit elégedettséggel tölti el, az nekem is jó, mert ő nyugodt és kiegyensúlyozott lesz. Például, ő jobban szeret elmenni mulatozni, én néha szeretek itthon is lenni. Ilyenkor mérlegelnem kell, hogy elmenjek vele, vagy maradjak itthon.

Rudolf: Nálunk ritkán van az, hogy külön megyünk el szórakozni. A Házasság Hetén beszélgettünk a lelkiatyánkkal, aki azt mondta, hogy legyünk jóban a másikkal. Ha téged az inspirál, hogy járj kedvében a másiknak, az egy rugalmasság. Nem azt jelenti, hogy kiszolgálod, hanem látod, hogy mire van szüksége, neki fontos és ezért én megcsinálom. Ezek apró dolgok, de ha látja a másik, hogy én megteszem érte, akkor ezek a finom gesztusok sokat számítanak. 

Eszter: De ez úgy működik csak, ha az odafigyelés kölcsönös!

Forrás: Férfiak Klubja

A Ti életetekben milyen szerepet tölt be a hit?

Eszter: Mind a ketten úgy léptünk be a kapcsolatba, hogy vallásosak voltunk. Úgy alakítottuk az életünket, hogy ez legyen az egyik alappillére. Ahogy család lettünk, egyre jobban tudtunk támaszkodni a hitre, a gyerekeinkkel kapcsolatosan és a párkapcsolatunkban is. Van egy házasközösségünk és templomba is járunk továbbá jegyesfelkészítésben is részt veszünk. 

Rudolf:

A hit olyan, mint a házasság, hogy állandóan dolgozni kell rajta.

Ha van két ember, akik hasonló irányba szeretnének menni, akkor könnyebb. A gyermekeinkkel kapcsolatban örülünk, hogy foglalkoztatja őket a hit, de azt érzem, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Terelgetni őket és vitázni velük szabad, de nem érdemes rájuk kényszeríteni. Fontosak még számunkra a közös nagy imaélmények és az étkezés előtti közös ima – nálunk a hit a mindennapok része.

Mióta vagytok házasok? A házasság mit jelent számotokra? 

Eszter: Most volt szeptemberben a huszadik évfordulónk. A házasság egy keretet ad az életünknek, és nem csak egy papír. 

Rudolf: Hívő emberként esküt teszek, hogy életem végéig Eszterrel maradok. Az a fontos, hogy egy olyan végleges keretet adunk a kapcsolatnak, amibe nem lehet ki-beugrálni. Egy életre kell, hogy szóljon. Kettőnkért pedig sokat kell dolgozni, mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjunk.

A házasság létrejöttéhez, fenntartásához és annak megmentéséhez is két emberre van szükség. 

Forrás: Dobay Eszter

Mi teszi sikeressé a házasságotokat?

Eszter: A folyamatos odafigyelés és a csapajáték. Vannak a házasságnak is szakaszai és mindegyikben oda kell figyelni a társadra. Mikor sok gyermek van egy családban, akkor a párok hajlamosak érzelmileg különválni. A feleség otthon van a gyerekekkel, a férfi pedig elmegy dolgozni, így könnyen el tudnak egymást mellett siklani. Együtt élnek, de még sincsenek együtt. Például nekem is mondta mindig Rudi, hogy „gyere menjünk el”. Sokszor nem volt kedvem, de felöltöztem és elmentünk egyet sétálni. 

Rudi: Mindig törekszünk arra, hogy meglegyenek a közös idők. Egymást megismerni is nagyon fontos. Olvastam egy kutatást, amiben azt nézték, hogy az ifjú házasok mennyire ismerik egymást. Az ifjú házasokat vizsgálták, illetve olyanokat, akik már 10 év együtt vannak. Az derült ki a vizsgálatból, hogy a fiatal házasok sokkal jobban ismerik egymás, mint azok, akik 10 éve együtt vannak. Fontos, hogy odafigyeljünk a mellettünk lévő társra, mik az igényei, hogyan változik, mert így fogok tudni a kedvében járni. Fontos még, hogy a társunk legyen az első számunkra. Természetesen a gyerekek is nagyon fontosak, de katolikus emberként a nekünk a társunknak kell, hogy a legfontosabb legyen. Fontos, hogy jóban legyünk a társunkkal, hogy mikor ketten maradunk majd, akkor is örömmel és szívesen legyünk együtt.

Hogyan lehet jól szeretni a másikat?

Eszter: Nekünk nagyon bevált Chapman Szeretetnyelvek című könyve. 

Rudolf: Gary Chapman abban szenzációs, hogy leírja, hogy hogyan kell a másik agyával gondolkozni és a másik nyelvén beszélni, ez tanulható, tudatosabban tudok figyelni a másikra. Legyünk jóban a másikkal gondolat mindent elmond: ha törekszel arra, hogy a másikkal jót tegyél, úgy, hogy az ő is érezze, akkor szerintem ez egy kulcs a hosszú, közös élethez.  A szeretetnyelv erről szól, úgy jót tenni a másikkal, hogy az neki is jó legyen. 

Forrás: Dobay Eszter

Hogyan lehet a kapcsolatot megóvni attól, hogy unalmassá váljon? Hogyan lehet a szerelmet őrizni? Buktatók?

Eszter: Az egyhangúság egy nagy buktató lehet. Ha az ember tudja, hogy mire számítson, ha nincsen új impulzus a kapcsolatban, nem vezet jóra. Próbálni kell új dolgokat felfedezni, ebben a Rudi nálunk jó, ő szokott magával húzni engem, ő jön az új ötletekkel. Az is nagyon jó dolog lehet, ha autóval megyünk valahova, mert akkor is jókat tudunk beszélgetni. Nagyon fontosak számunkra még a közös vacsorák, mikor tudunk egy jót beszélgetni egymással. 

Rudolf: A másikra való odafigyelés, a közös alkalmak létfontosságúak, gyerekek nélkül, csak ketten. Hogy a másikra tudjak figyelni és tényleg csak ketten legyünk. Azt gondolom, hogy a szexualitás és az intimitás is nagyon fontos pillérei a házasságnak. A Jóisten ajándékba adta az intimitást azért, hogy erősítse két ember kapcsolatát. Továbbá a folyamatos kommunikáció és a feladatmegosztás is nagyon fontos.

A férj sem menekülhet el az otthoni feladatok elől, hiszen a feleség is dolgozott egész nap, otthon a gyerekekkel. Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából.

A kérdéses helyzeteket sokszor kő-papír-ollóval döntjük el. Néha ilyen egyszerű dolgokkal hatalmas vitákat el lehet kerülni és azt is el tudjuk érni, hogy egyenrangú partnerekként kezeljük egymást a házasságban. A Jóisten, a kő, a papír meg az olló eldöntik majd, hogy ki fogja kapni a feladatot. 

Mi a célotok szülőként?

Eszter: Szeretnénk jóban lenni a gyerekeinkkel, harmonikus a kapcsolatra törekszünk. Egyelőre nagyon sok mindent elmondanak nekünk, több dologról is lehet velük beszélgetni: bulizásokról, társakról stb. Remélem, hogy a jövőben is megmarad velük ez a jó kapcsolat. 

Rudolf: Igen, de a jóban lenni, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatnak a gyerekeink, viszonylag erős határokat állítunk fel számukra. Van az kedves mondás, hogy

Gyerekkorunk korlátai lesznek a felnőttkori kapaszkodók”.

Így feladataik és kötelezettségeik vannak ebben a családban. 

Mit üzentek a fiataloknak?

Rudolf: Egyik kedves gondolatunkat Szent Ágostontól: Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.

Az interjút Tóth-Kuthy Bernadett készítette.

Borítókép: VivienNaomi Photography

4+1 randiötlet nem csak Valentin-napra 

Február 14. a szerelmesek ünnepe. Vannak, akik ilyenkor virággal, édességgel lepik meg kedvesüket, mások egy romantikus vacsorával ünnepelnek. És akadnak olyanok is, akiket a hideg is kiráz ettől a mézesmázas, rózsaszínlufis ünneptől. Azonban akármelyik oldalon is állunk a Valentin nap pro-kontra vitában, az biztos, hogy mindannyian szeretünk randizni. Így a következőkben 4+1 programötletet hozok kezdő és haladó párosoknak egyaránt.

1.) Irány a természet!

Nincs jobb alkalom egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, mint a természet lágy ölén tett kiadós séta. Ha el akartok szakadni a nagyváros rohanó forgatagától, és igazán egymásra koncentrálni, akkor irány az erdő! Másszátok meg a Kevélyeket, csodáljátok meg a dobogókői panorámát, vagy vegyétek célba a Gödöllői-dombságot! Ha pedig Budapesten maradnátok, akkor sétáljatok a Budai Arborétumban, a zuglói Japánkertben vagy a Füvészkertben!

2.) Kulturálódjatok közösen!

Egy múzeumban tett látogatás, egy izgalmas színházi élmény, egy látványos kiállítás mind jó lehetőséget ad az ismerkedésre, elmélyült beszélgetésre. Izgalmas kihívás az is, hogy Budapest ezernyi kulturális programja közül megtaláljuk azt, ami kedvesünknek leginkább tetszik. Az alábbiakban pedig következzen szubjektív ajánlóm, amely tartalmazza a férjem kedvenceit is: Magyar Nemzeti Galéria, Uránia, Vígszínház, Operettszínház, Állatkert, Aeropark, Közlekedési Múzeum

3.) Sportoljatok közösen!

Ha valamelyikőtöknek van kedvenc sportja, vonja be a másikat és csináljátok közösen! Korcsolyázzatok a Műjégen, síeljetek Eplényben, menjetek közösen squasholni, lovagolni vagy táncolni! A lényeg, hogy élvezzétek és hogy az aktív kikapcsolódás közben egy új arcáról ismerjétek meg a másikat!

4.) Éljenek a kulináris élvezetek!

Azt hiszem, hogy egy jó vazsorával a nők és a férfiak szívét is könnyen el lehet lágyítani. Egy jó vacsora alkalmából a nő felveheti a csinos koktélruháját, felteheti az extra sminket, a férfinek meg különös alkalma nyílik előzékenységét, udvariasságát bizonyítani. Eldönthetitek, hogy a randi alkalmából a kedvenc helyetekre mentek, ami a “tiétek”, vagy felfedeztek esetleg új ízeket, más országok finom fogásait. A választás a tiétek, és az is biztos, hogy egy jó étteremmel vagy otthon főzött finomsággal nem lőhettek mellé!

+1 Építsétek a kapcsolatotokat, fejlődjetek együtt! 

Talán semmi más nem inspirál minket jobban az önismereti fejlődésre, mint az a vágy, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban éljünk. Miért ne lehetne tehát ezen az úton közösen elindulni? Nagyon jó dolog együtt elmenni Pál Feri, Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, vagy Almássy Kitti előadásaira, és utána egy jót beszélgetni az elhangzottakról. Hasznos lehet az is, hogyha választunk egy párkapcsolatról szóló könyvet, amit közösen olvasunk, a régebb óta egy párt alkotóknak szívből ajánlom például a Gyűrű-kúra című könyvet. 

És, hogy mi a tanulság? Talán, csak annyi, hogy randizzunk. Töltsünk együtt sok értékes időt a kedvesünkkel amíg ismerkedünk, és még többet miután már megismertük egymást és letettük a voksunkat mellette. Randizzunk akkor is, amikor a hétköznapok teendői szinte betemetnek minket, mert még sok év után is van mit felfedeznünk a másikban. 

Gergely-Papfalvy Bori

Dinamizmus vagy állóvíz? – Szakaszok a házasságban

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másképp, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

– hangoznak Wass Albert gondolatai a természet változékonyságáról. Vajon a természetre jellemző dinamikus változás és megújulás az emberi kapcsolatainkban, a házasságban is megfigyelhető? 

A házasság szakaszai

A házasság dinamikus változások sorozata. Szakaszokból áll, amelyek éppúgy változhatnak, mint a természetben az évszakok. Miután kimondjuk az oltárnál az örökkön örökkét, azután kezdődik csak az igazi munka – egy életen át. Milyen minőségbeli változások figyelhetők meg az életre szóló kaland során? 

  1. Az udvarlás ideje: Ekkor minden új és izgalmas, végére a párkapcsolat stabilizálódik és megérlelődik a felekben az elköteleződés vágya. A bizonytalanságok, kérdések és válaszok örvénye után irány az oltár!
  2. A házaspárrá válás: Két szokásrendszer találkozik, ebből fakad sok súrlódás, vita, szomorúság és öröm. Érdemes ekkor (is) önismereti munkát végezni.
  3. Az első gyermek születése: Új szerepek jelennek meg. A feleségből anyuka lesz, a férjből pedig apuka. Előfordulhat, hogy a házastársak kevesebb időt tudnak egymásra szánni, nagyon fontos a kommunikáció és a másik fél kölcsönös megértésére való törekvés. 
  4. A gyermek iskolába kerül: Ekkor sok anyuka visszatér a munka világába, amely logisztikai és háztartásvezetésbeli problémákhoz vezethet. 
  5. Kamasz a családban: Érdemes lehet ilyenkor az irányító nevelés stílust alkalmazni, a szülők ne hagyják magukra a gyermeket, fontos a példamutató viselkedés és a gyermek moralitásának az egyengetése. 
  6. A gyerekek kirepülnek: Ebben a szakaszban a pár egy új szerepbe kerül, a válások nagy százaléka ekkor történik. Ennek oka lehet, hogy a házasságban a gyermeket tették a legelső helyre és egymásról pedig megfeledkeztek. Édesanyám mondta mindig, hogy a házasságban az első a házaspár kapcsolata és csak utána jönnek a gyermekek. Hiszen, ha a biztos alap hiányzik, akkor hogyan is lehet építkezni? Jellemzi még ezt a szakaszt az életközepi válság jelentkezése is. 
  7. Időskor: Kialakul egy nyugodtabb, nyugdíjas életforma. A nagyszülői szerepkör és a halálra való felkészülés gondolata is megjelenhet. 
Van receptje a jó házasságnak?

Dr. Papp Miklós szerint a házasságban három igent mondunk ki, az Erószra (testi gyöngédség, vonzalom) a Fíliára (együttlét, közös beszélgetés, olvasás, baráti szál) és az Agapéra (közös spiritualitás, hasonló belső hit). A házasság szakaszai során ezeket érdemes megvizsgálni és reflektálni minőségükre: valamelyikre érdemes extra figyelmet fordítani?

„A házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.”

Dr. Papp Miklós

Tóth-Kuthy Betti

Forrás:

A kapcsolatért nap mint nap dolgozni kell, de ennek a munkának a gyümölcse fantasztikus – Interjú Hamar Donáttal és Noémivel

Egy karácsonyi istentiszteleten találkoztatok. Mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra?

Donát: Nem úgy mondanám, hogy szerelem volt első látásra, sokkal inkább egy nagyon erős  késztetést éreztem, hogy ezt a lányt mindenképpen meg kell ismernem. Ehhez képest az első randink elég nagy csalódás volt…

Noémi: Én is egy nagyon erős vonzalmat éreztem iránta. Azt gondoltam, hogy nem tudok semmit erről a srácról, de nagyon tetszik. A szerelemhez talán ennél kicsit több kell…

Ha csalódás volt az első randi, miért folytattátok tovább?

Donát: Ez utólag egy isteni dolognak tűnik. Korábban biztosan nem randiztam volna újra egy olyan lánnyal, aki az első találkozáson nem szimpatikus. Noncsinál viszont azt éreztem, hogy ebben a kapcsolatban biztos, hogy több van, és ennek muszáj még egy esélyt adnom.

Noémi: Távkapcsolatban folytattuk tovább, mert én akkor Dániában tanultam. Sokat beszélgettünk messengeren és skypon, és hamar előjött, hogy ennek az ismerkedésnek célja van. 

Donát: Minden egyes messenger és skype beszélgetés megerősített bennünket abban, hogy van valami izgalmas a másikban, ami miatt megéri folytatni.

Milyen problémákkal kellett megküzdenetek a távkapcsolat során?

Donát: A távkapcsolat egyik nehézsége, hogy a másikról egy idealizált kép alakulhat ki, de ehhez kapcsolódik egy bizonytalanság is, hiszen nem tudhatod pontosan, hogy az üzeneteidre hogyan reagál a másik, és te sem lehetsz biztos benne, hogy jól érted az ő szavait és célzásait. Aztán amikor meg végre személyesen találkoztok, akkor olyan esetlenné válik az egész, mintha előről kezdenétek az egészet.

Noémi: A másik nehézség a kizárólagosság volt. Annak ellenére, hogy alig ismertük egymást, és online tudtunk csak találkozni, el kellett döntenünk, hogy nem ismerkedünk másokkal.

Mennyire voltatok tudatosak a távkapcsolat alatt?

Donát: Mi akkor egyáltalán nem voltunk tudatosak. Csak sodródtunk az árral és az érzelmeinkkel. Önismeretből zérók voltunk. Csak annyit tudtam, hogy miatta érdemes kitartani.

Noémi: Én még a távkapcsolat alatt is elég felszínes voltam. Nagyon tetszett és ennyi. Na meg azért az ehhez kapcsolódó dolgok is szimpatikusak voltak, hogy Donát egy keresztény srác, aki nagyon vagány, és amit addig megtudtam róla az meggyőző volt.

Tehát volt egy lista, hogy milyennek kell lennie a másiknak?

Noémi: Abszolút. Számomra a legfontosabb az volt, hogy a másik vonzó legyen, keresztény, intellektuális és képzett, értékrendjében, családi hátterében és egzisztenciálisan is hasonló. A korábbi kapcsolataim tapasztalataiból jött, hogy ezek a szempontok már akkor is fontosak voltak a számomra.

Donát: Nekem a legfontosabb a másik jövőképe. Ilyen szempontból kérdéses volt, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a terveinket, mert Noncsi már akkor is külföldön volt, és még utazgatni szeretett volna, én meg nagyon lokálpatrióta vagyok. De bíztam benne, hogy hazajön. Viszont a keresztény alap, a másik értékrendje az meg a párkapcsolat alapja és jövőképe, ezért az sokkal fontosabb, hogy egyezzen.

Noémi: Ezért is költöztem végül haza. Mert tudtam, hogy ezt a párkapcsolatot nem áldozhatom fel néhány év külföldért vagy más karrier lehetőségért, még akkor sem, ha azok is teljesen reális tervek és álmok voltak. Ezt egy percig nem sajnálom, mert nagyon értékesnek tartom és tartottam már akkor is azt, ami köztünk van.

Volt olyan tétel ezen az elképzelt listán, amit el kellett engednetek a másikért, amiben kompromisszumot kellett kötnötök?

Noémi: A magasságot. Donát csak 2-3 centivel magasabb nálam, szóval búcsút mondhattam az összes magassarkúmnak.

Donát: Én meg elengedtem, hogy magassarkús csajom legyen. (nevet)

Mikor kell egy kapcsolatban igazán tudatosnak lenni?

Donát: Házasság előtt sokkal nagyobb a szabadságod, hiszen bármire mondhatsz igent vagy nemet, viszont vannak dolgok, amikhez jó ragaszkodni. Például a másik értékrendje és kultúrája lényeges szempont. Tehát mielőtt meginganál egy Puerto Rico-i félbarna srácon, érdemes végiggondolni, hogy milyen lehet hosszú távon egy külföldivel élni, ezzel együtt más kultúrával, folytonos utazással, nyelvi gáttal, családok távolságával és még sorolhatnám. Ezért jó, ha van egy listád, mert tudod, hogy mik az igazán fontos dolgok a számodra. A házasságban viszont már ott vagy egy másik emberrel, akit bármennyire is igyekeztél előzetesen megfelelően kiválasztani mindenféle szempont alapján, sosem lesz tökéletes. Itt a tudatos döntések már arról szólnak, hogy a meglévő és felmerülő nehézségekkel és különbségekkel, hogyan tudtok egy párként megbirkózni.

Noémi: Ezekre a megküzdési stratégiákra már a házasság előtt, a járási szakaszban is lehetnek árulkodó jelek. Én azzal egészíteném ki, hogy a jó házasságon belüli problémák megoldásának a kulcsa, az egyéni felelősségvállalás. Egy kapcsolatért nem csak párként, hanem egyénileg is dolgozni kell. Szerintem ezt kellene mindenkinek minél korábban tudatosítania.

A jó párkapcsolat és házasság alapja az önismeret. De egy egy életen át tartó folyamat. Mikor áll valaki készen a házasságra?

Noémi: Mi sem úgy házasodtunk össze 22 és 23 évesen, hogy mindennel tisztában voltunk, sőt! Nincs olyan, hogy a nagy könyv szerint valaki készen áll a házasságra, de jó, ha valaki legalább már tud arról, hogy ő milyen kötődési, családi mintákat hordoz vagy akár milyen szeretetnyelve van.

Donát: Bedő Imre azt mondja, hogy régen a falun azért tudtak az emberek olyan jól házasodni, mert mindenki ismert mindenkit. A fiatalok látták egymást az élet minden szituációjában. Ismerték egymás családját, akár több generációra visszamenőlegesen, ezért lényegesen egyszerűbb volt kiszűrni a hozzájuk illőt. Itt a nagyváros hatalmas merítő hálójában nem tudhatjuk, hogy kivel kerülünk össze, így a párválasztás is jóval bonyolultabb folyamat, nagyobb önismeretet igényel.

Ezért volt kritikus a házasságotok első éve? Mert nem volt meg a kellő önismeret?

Donát: Hát igen. Ott kijött minden, amiről addig nem tudtunk.

Noémi: Elég hamar világossá vált számunkra, hogy ezt önerőből nem fogjuk tudni megoldani. Ezért az én javaslatomra mentünk el terápiára. Először egyéni terápiára, mert a párterápia akkor még nekünk is újdonság volt. Ez javított ugyan a helyzeten, de inkább szétfejlődéshez vezetett.

Donát: Így jutottunk el közösen Mihalec Gáborhoz. Az ő terápiája átlendített bennünket a mélyponton, és onnantól kezdtük el nagyon élvezni a kapcsolatunkat. Ezalatt vált nyilvánvalóvá számunkra az is, hogy vannak olyan problémáink, amiket párként kell megoldanunk, de vannak olyan nehézségeink is, amelyekkel egyénileg kell megküzdenünk.

Donát TED videójában van egy mondat, hogy ha az érzelmeink alapján döntenénk, akkor naponta ötször házasodnánk és válnánk el. A házasság tehát sokkal inkább racionális döntés, mint érzelmi eskü? 

Noémi: A szakirodalmak egyre inkább azt erősítik meg, hogy a tudatalattink hoz össze minket a másik emberrel. A múltból hozott sérüléseink, kötődési, családi mintáink azok, amelyek irányítják a párválasztásunkat. Ez ellen lehet tudatosan dolgozni, de végeredményben mindig megtalálja a zsák a foltját, a sorskönyvek összekapcsolódnak. Ez persze a mi kapcsolatunkra is igaz. Sokszor azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a párválasztásunkat, hogy tudatosan döntünk a jövendőbelinkről, de a párkapcsolat-tudomány szerint ez nem így van.

Donát: Az esküvő előtt azt kell végiggondolni, hogy mit jelent számunkra a házasság, mint szövetség. Hogy hogyan állunk hozzá ehhez az intézményhez. A szerelemből ihletett házasság egy tök jó kiindulópont, amihez tudatosan vissza lehet térni újra és újra egy kapcsolatban. Sok kapcsolat ott fut zátonyra, hogy nincs eszköze ehhez a visszatéréshez vagy nem kap segítséget ennek az érzelemnek a feltámasztásában. Sajnos az egész fogyasztói társadalom az érzelmeink felfokozására kondícionál bennünket, hogy mindennek örömet kell okoznia, így a párkapcsolatunkat is addig élvezzük, amíg kielégít bennünket. És itt kell a tudatosság, hogy erre nemet mondjuk. Fel kell ismernünk, hogy a párkapcsolatért nap mint nap tenni kell, és ezt a munkát nem lehet megspórolni. 

Noémi: Nyilván nagyon fontos, hogy mindenki szerelemből házasodjon, mert az egy csodálatos dolog. Viszont a listád vagy akár a közvetlen környezeted segíthet téged abban, hogy felismerd az ismerkedés során a figyelmeztető piros felkiáltójeleket.

Ti hallgattatok mások véleményére a párválasztásotok során?

Donát: Nekem a családom és a barátaim is, akik ismerték a Noncsit, mind megerősítettek, sőt ők bátorítottak, hogy kérjem meg a kezét.

Noémi: Volt olyan korábbi kapcsolatom, ahol a családom jelezte a nemtetszését, de Donátnál abszolút támogatóak voltak, hiszen látták, hogy mennyi jó dolgot hoz ki belőlem ez a kapcsolat, és hogy milyen boldog vagyok mellette.

És most ennek a kapcsolatnak már gyümölcse is van, a kislányotok. Ti azt mondtátok, hogy akkor jöjjön a gyerek, amikor párként készen álltok. Mikor éreztétek azt, hogy a kapcsolatotok „megfelelő” állapotban van, hogy szülővé váljatok?

Donát: A házasságunk elején elég nagy amplitúdókkal éltük a kapcsolatunkat. Voltak hosszú mélypontjaink és drámáink, illetve magaslataink is. Amikor a kapcsolatunkat már nem ilyen szélsőségesnek, hanem stabilnak éreztük, akkor voltunk vele úgy, hogy készen állunk.

Van egy videótok, hogy „Nem a gyermek az első”. A házasság a szülőség fölé helyeződik?

Noémi: Egyértelműen. A gyerekek megfulladnak egy olyan családban, ahol ők vannak a középpontban.

Donát: Ha egy házasság jól működik, az lecsorog a gyerekekhez és jó példává válik számukra. Egy cégben sem a dolgozók vannak a középpontban, hanem a vezetőség. Ha a vezetőség rendben van, akkor az alkalmazottaknak is jó dolga lesz.

Noémi: A Bibliában is az van, hogy az ember elhagyja apját, anyját és a feleségéhez ragaszkodik, így lesznek egy testté. Ez egy megismételhetetlen szövetség. A gyermekünk is örökké a gyermekünk marad, de ő is egyszer majd máshoz fog tartozni. Ez az erős összetartozás kell ahhoz, hogy az élet továbbmenjen.

Donát: Mi is azért házasodtunk össze, mert egymást bírjuk, és ez a kapcsolat vált gyümölcsözővé, így lettünk szülők. A gyerekünk a mi jól működő kapcsolatunk harmóniáját élvezi.

Milyennek szeretnétek, hogy Zoé lássa a kapcsolatotokat?

Donát: Az egyik célunk, hogy a kapcsolatunk motiváló legyen a számára, illetve, hogy tudja, hogy a kapcsolatunk elég erős tőle függetlenül is.

Noémi: Nekünk nagy igényünk van arra, hogy csak ketten legyünk. Vannak céljaink és szeretjük egymást. A gyerekünk egyszer remélhetőleg valaki máshoz fog tartozni, de mi mindig egy házaspár leszünk. Ezért is fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatunkat.

Igaznak tartjátok a mondást, hogy a szerelem a házasságban szeretetté nemesül?

Donát: A szerelem az átalakul, nem is lenne normális, ha örökké szerelmesek maradnánk. Az őrült dolog lenne. A szeretet sajnos gyenge szónak tűnik a szerelemhez képest, pedig annyival többet jelent: kapcsolatot, intimitást, odafigyelést, elköteleződést.

Noémi: Ennek a mondatnak a rossz értelmezése, hogy a házasságban nincs helye a szenvedélynek. Pedig a szenvedély a házasságban még jobb is tud lenni, mint a kapcsolat elején. Viszont ez nagyon kemény munka.

Donát: Viszont ennek a munkának a gyümölcse valami fantasztikus.

Az interjút Győriványi Flóra készítette.

Fotó: pudermuhely.hu

Elutasítás, csalódás, kudarc

Nekem ne mondd, hogy majd elmúlik!”

Azt hiszem nem vagyok egyedül az elutasítás megsemmisítő érzésével. Mikor bevágják az arcodba az ajtót, kapsz egy hatalmas nem-et (esetleg többet) és csak állsz leforrázva, magad elé meredve és a világ bolondjának érzed magad. Újabb ajtó csukódott be a lehetőségek országában… De vajon mikor nyílik a következő?

Megmondom őszintén, hogy mikor kudarcot élek át és valaki azzal jön, hogy „jaj, minden jobb lesz”, „okkal történt” akkor legbelül feltámad bennem egy gonosz kisgyerek, aki legszívesebben betapasztaná a száját a jóakarónak-még ha igaza is van. Ilyenkor az érzelmek túl erősek, a józan ész szavára pedig magasról fütyülünk. Na de akkor mégis mit lehet tenni?

Jobb kint, mint bent!

Szóval… Ha elutasítottak, kudarcot éltél át: éld meg az érzelmet. Sírj, dühöngj (jó itt most nem arra biztatlak, hogy égesd le a házát bosszúból…), éld meg, soha ne zárd palackba. A palackba zárt érzelem nagyon gonosz dolog ám. Mert egyre csak növekszik és egyszer csak bumm, szétrobbantja börtönét és hatalmas erővel söpör végig. A bezártság alatt pedig folyamatosan feszültséget, stresszt és akár testi tüneteket is okozhat. 

Hol van a fókusz?

Kijött, aminek ki kellett jönnie. Ne szépítgesd, éld meg, érezd-ne zárd el. 

Hidd el tudom, hogy mennyire  nehéz egy-egy kudarc és csalódás. Tu-dom. Rettentő nehéz nem személyesen venni, vagy nem azt érezni, hogy alkalmatlan és béna vagy. Hívőként, nem hívőként talán a következő gondolatok segíthetnek:

1. A kudarc Isten védelme és átirányítása 

Nem győzöm mondani, hogy az Istennek terve van számodra. Most ezt nem a csöpögős, angyali tekintettel mondom, hanem szigorúan, szótagolva és szenvedéllyel! Nem csak úgy véletlen kerültél erre a Földre, nem! Küldetésed van, amit be kell teljesítened. Nem predesztinációról beszélek. Hiszen habár az Istennek terve van számodra, szabad akaratodból eredően erre mondhatsz nemet is, más utat választhatsz. De azért elég király nem? Hogy téged nem csak úgy „leteremtett” (hahaha) a Földre hanem adott egy küldetést, amit a szívedbe írt. A kérdés csak az, hogy vele sétálsz vagy nélküle? Nem kaptál meg egy állást? Nem volt második randevú, esetleg első sem? Nem vettek fel a suliba? Mondok én neked valamit! Simán lehet, hogy egy olyan ajtó csukódott, be előtted -vagy ki sem nyílt-, aminél a Jóisten egy sokkal jobbat szán neked. Ez az ajtó sokkal jobban illeszkedik az Ő tervébe számodra és ezen belépve sokkal boldogabb leszel-csak ezt most még nem látod. Hidd el, a Jóisten nem hibázik-látja, hogy mi neked a legjobb, ami nem biztos, hogy a legkönnyebb út, de a legjobb!

2. Nézz vissza!

Mikor visszanézek a múltra mindig úgy volt jó, ahogy történt. A két kezemet összeteszem, hogy nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna. Csak akkor, abban a nehéz, érzelemmel teli pillanatban vak voltam és elborított a düh, hogy miért?! Miért nem lehet úgy, ahogy én akarom?! A Jóisten megvédett saját magamtól. Az adott pillanatban egy érzelem rettentő erős lehet egy buborékként vehet körül és tényleg azt érzed, hogy ez a valóság és másképp nem lehet. „Ő álmaim férfija, ez álmaim munkája, iskolája.” Ott és akkor a szubjektív valóság az, hogy amit érzel az örökké úgy lesz. Pedig tudod mi a helyzet? Az érzelmek rendkívüli gyorsasággal tudnak változni. Ma még így érzel, de simán lehet, hogy holnap teljesen máshogy fogsz. Ezért, mikor egy-egy hullám átcsap a fejed felett, akkor gondolj arra, hogy ez csak pillanatnyi és el fog múlni. Jézus pedig ott áll melletted, ráteszi a válladra a kezét, tudja, hogy merre kell menned és melyik ajtót nyissa ki számodra. 

Hidd el tudom és megértelek, hogy az elutasítás és a kudarc iszonyatosan fáj. Abban a pillanatban azt érzi az ember, hogy vége a világnak és megsemmisült. Nem akarom cukormázba bevonni és bagatellizálni. De minden egyes kudarc során nézz vissza arra, amikor a Jóisten másik útra terelt és jobban jártál…ebbe kapaszkodj. Akkor sem hiába zárta be az ajtót, most sem. Ő tudja, hogy mit csinál. Látja előre a dolgokat, látja, hogy mi lenne számodra a legjobb-még ha ez a legnehezebb és legszűkebb út is. Bízz abban, hogy nem tud mást csinálni csak szeretni. Célja azonban nem az, hogy mindig jól érezd magad, hanem hogy spirituálisan fejlődj és eljuss az üdvösségre. A kihívások nélküli élet pedig nem biztos, hogy ezt a lelki fejlődésedet szolgálná. Szóval gondolj úgy a becsukódott ajtókra, hogy a Jóisten megvédett téged egy hatalmas baklövéstől, mert szeret és gondoskodik rólad:

„Nektek minden szál hajatokat számontartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” /Máté 10:30-31/

Tóth-Kuthy Betti

Foci szerelem – de lányként?

Ha fociról van szó, akkor először mindenkinek a fiúk jutnak eszébe, ami persze érthető, hiszen náluk jóval nagyobb népszerűségnek örvend ez a sport. Azonban az is megeshet, hogy valaki lányként esik áldozatául ennek a mozgásformának, mint például én! Nálam már egészen korán elkezdődött a foci iránti vonzalom. 

Egy ideig azt hittem, hogy három öcsikém hatására, de nemrég rábukkantam egy videófelvételre, amin már 2-3 évesen is rúgom a bőrt. Na, jó, akkor még csak a gumit. Aztán később a tesókkal rengeteget jártunk együtt focizni, a játszótér betonos pályája például az egyik törzshelyünknek számított. Sokszor előfordult, hogy ismeretlen gyerekek ellen álltunk ki, akik a kezdeti lesajnálás után, hogy „csak egy lány”, rendesen pánikolni kezdtek „fogd a csajt, fogd a csajt!!” kiáltások kíséretében, miután egy-két jól irányzott lövésem betalált a kapuba. Ráadásul bal lábas is vagyok, ami mindig plusz egy meglepetést okozott. Na, meg az is, hogy nem hiányzik az erő sem a lövéseimből… 

Általános iskolában volt lány focicsapatunk, úgyhogy rendszeresen jártunk mindenféle tornákra, Budapesti bajnokságra. Ezek a versenyek a mai napig jó élményként élnek a fejemben. Persze a legjobb az volt, amikor aranyéremmel tértünk haza, de élveztük akkor is, ha nem értünk el helyezést. Aztán a gimiben sajnos nem volt ilyen lehetőség, úgyhogy maradtak a tesi órák, ahol újra fiúkkal együtt játszhattam. Most pedig az egyetem által kerültem újra a labda közelébe, mégpedig a Semmelweis Egyetem női labdarúgó csapatának tagjaként. Nagyon hálás vagyok azért is, mert megtaláltam a hivatásomat (dietetika), de emellett a legtöbbet a foci által kaphattam; barátságok, bulik, maga a focizás öröme és egyre több élmény. Végre sikerült elintézni a heti két edzést (hétfő és csütörtök), ahol a világ legeslegjobb edzője segít minket, hogy felkészüljünk a június végi Kamino kupára. István (akivel már olvashattatok interjút is) nem csak szakmailag profi, de emberileg is ott van a toppon; bármikor számíthatunk rá a lányokkal, fordulhatunk hozzá a lelki bajainkkal is, mindig meghallgat, és ahol tud, segít. Az edzések hol több, hol kevesebb feladattal telnek, de mindig jó hangulatúak, és azért a játékra is jut idő. 

Nekem a foci azon túl, hogy egy szuper sport, és élvezettel csinálom, önbizalmat, önkifejezési lehetőséget, valamint egy olyan közösséget is ad, ahol megtapasztalhatom a valahova tartozás, az összetartozás érzését. 

Fejleszti a csapatban dolgozás készségét is, igazi csapatjátékos vagyok az életben is. 

Foci szerelem tehát létezik lányként is, ez ráadásul tutira örökké tart!

R. Kriszti (@breakfast_at_krisztis)