Jane Austen befejezetlen regénye – Sanditon

Kétségkívül a Netflix egyik legnagyobb húzása a mostanában piacra dobott Bridgerton sorozat. Bár én is élveztem a pár könnyed mázos részt, valahogyan hiányzott belőle a valóság. S épp ekkor került elém Sanditon.

Ha bárkiben is felmerült korábban a kétség a Bridgerton sorozat történelmi hűségével kapcsolatban, akkor azt nagyon jól tette. Sajnos annak ellenére, hogy a sorozat alkotói a Regency korszakot jelenítették meg, a korszak csupán a díszletekben, arculatban tükröződött, de semmiképpen sem a történet valósághűségében, vagy akár a szereplők személyében. 

De vajon mit is takar a Regency kor?

Ezt az időszakot az 1800-as évek első 20-30 évére teszik, főképpen III. György, majd IV. György régensherceg uralkodási időszakára. Míg III. György a puritánabb élet mellett tette le voksát, fia, mikor végre trónra került egy frivolabb, könnyelműbb társadalmi életet bátorított az arisztokrácia köreiben, miközben a szakadás a lakosság rétegei között egyre csak nőtt és nőtt.

Ez a korszak az angol történelemben maga az elegancia, és a fényes sikerek kora a művészetekben és építészetben egyaránt. Ebben az időszakban folytak a nagy háborúk a Napóleon vezette francia seregek ellen, s ez az a korszak, amely nagyban meghatározta a teljes angol társadalom fejlődését a külső és belső hatások következtében.
Ekkor tevékenykedett többek között William Blake, Lord Byron, Jane Austen, Samuel Taylor Coleridge, John Nash, James Burton, Grace Elliott, John Keats, Mary Shelley, és még sokan mások. 

Nos, ha van egy ilyen csodaszép korszaka az angol történelemnek, ahova be kell vallanunk, sokan visszavágyunk (természetesen csak arisztokrataként), akkor miért nem próbáljuk a lehető leghitelesebben megjeleníteni ezen időszakot úgy, ahogy a korszak alkotói azt megörökítették?

Sanditon. Egy sorozat, amely talán reményt adhat nekünk a Regency kor történelmi hűségére. Következzen röviden a cselekmény – igyekszem minél spoiler mentesebben;) 

Charlotte Heywood egy gazdálkodó úriember lánya, a kor hősnőihez híven nem túl sok tejbe aprítani valóval. Ezzel ellenben erős akarattal és véleménnyel, határozottan, de bájosan és naivan érkezik meg az angliai tengerparti városkába, Sanditonba. Fogadói, a Parker család a város megbecsült emberei. Tom, a legidősebb, az álmodozó, kinek minden célja a város felvirágoztatása – ám a pénzügyekkel igen-igen hadilábon áll. Arthur, a legfiatalabb, de egyben a legszerethetőbb karakter is az egész történetben. Ő az a cuki, kissé kövérke testvér, akire mindig lehet számítani, s aki mindenkivel szüntelen kedves. A harmadik, középső Parker testvér pedig Sydney. Sydney a titokzatos, jóképű, és rendkívül kötelességtudó testvér, aki a családi kötelességeket minden és mindenki elé helyezi. 

A sorozat első évadában a Parker testvérekre koncentrál a történet fő szála, miközben a mellékszálak is tele vannak értékesnél értékesebb gondolatokkal, és tanulságokkal. Zseniális karakter- és személyiségfejlődéseken visz végig, a festői tájról pedig Anglia szerelmeseinek nem kell sokat mesélnem. 

Ez a sorozat tele van valósággal. Beteljesületlen szerelmekkel, elhagyott társakkal, fájdalommal és gyásszal. S mindemellett megjelenik az élet másik oldala is, az öröm, a barátságok, az álmok, s a remény egy szebb jövőért. 

Számomra a második évad még többet adott. Mintha egy 21. századi történetet meséltek volna el kosztümökben. Egyrészt főszálon érkezett továbbra is a fiatalság párkeresésének kihívásai. Ahogyan a főszereplőknek a csalfák s igazak között kellett lavírozniuk, s ahogyan felismerték az ismerkedés és a megismerés egyre nagyobb jelentőségét. Az örömökkel és izgalmakkal teli új találkozások előtt megjelent a nagy szerelmek gyásza és a felejtése is  A számomra kedves másik főszál az anyaságra, s ennek kihívásaira összpontosított. Az asszonyon keresztül, kinek minden vágya egy gyermek, de nem tudja vele megajándékozni férjét, s a lányon keresztül, ki az újszülöttjét megtartani sem akarja. Két egymás melletti fiatal nő,  ellentétes vágyakkal. 

A Sanditon Jane Austen egyik utolsó, egyben sajnos befejezetlen műve remek feltöltődést kínál nem csak azoknak, akik vágynak a Bridgerton sorozat egy fokkal hitelesebb verziójára.

Kisbán Petra

Első évad előzetese:

Borítókép: next-episode.net

Emily, Emily… miért?

2021. December 21. kora délután. Az Instagram pörgetése során megláttam a képet, mire már régóta vártam: @emilyinparis második évada másnap érkezik! Rögtön jobban kezdett motiválni az éves mézeskalács díszítési akcióm, de a kész mézeskalácsokra ránézve elgondolkoztam: miről is szólt ez az évad?  

Bevallom, kissé csalódott vagyok. Az Emily in Paris sorozat első évada nagyon elnyerte tetszésemet a kalandos történettel, divatos öltözetekkel, a francia életérzéssel (erre még később kitérek…) így már hónapok óta számoltam vissza a napokat, mikor láthatom ismét a chicagói lányt a képernyő vásznán. Most, hogy “letudtam” mind a 10 részt, nem emlékszem, hogy bármi történt is volna benne, szerintem hihetetlenül üres lett.

*spoiler veszély*

A sorozat első évadában Emily (20-as éveiben járó marketing specialista, amerikai influencer) megérkezik Chicagóból, a Savoirhoz, egy nagy francia marketing céghez, akiket Emily amerikai nagyvállalata épp felvásárolt. A munkája a korábban megszokott: promotálni a kisebb és nagyobb ügyfeleket – ezúttal azonban franciául, és a francia kultúrába illeszkedve. A sorozat legfőbb bonyodalmai épp a munkájából adódnak, na meg persze jó netflixes darabként a romantikus szálból egy francia séffel… Az első évad végén a néző egy valódi katyvasz közepén találja magát: szerelmi háromszögek, félrelépések, de csekély remény: fényes siker a karrierben.

Itt kezdődik a második évad, ami a vártnak megfelelően csak tovább bonyolította az előző évi kiadást, de teljesen érthetetlen módon. Egyrészt, megjelent Emily amerikai várandós főnöke, aki ezúttal a francia klisék mellett az amerikai negatív sztereotípiát is bemutatta. Másrészt megjelent Alfie, az unalmas brit könyvelő aki hirtelenjében teljes személyiségváltozáson ment keresztül, és felküzdötte magát egy hős szerelmes byroni szintre. Végezetül, bekapcsolódtunk a barátnői szálba, ami alapvetően egy jó mellékszál lett volna, de sikerült drag queen-ekkel és aljas intrikákkal túlfűteni. Hova érkeztünk a 10.rész végére? Teljes káosz, összeomlás a szerelmi élet, és ezúttal a karrier területén is.

Mint korábban említettem, Emily ruhatára engem az első évadban lenyűgözött. Rengeteg szín, kiegészítő, vagány, de érdekes összeállítások, merész, de elegáns költemények. Sajnos ez nem mondható el a második évad szereplőinek stílusáról. Itt ismételten egy amerikai ömlesztett sokkot tapasztaltam. Hova lett a francia nők mottója, “a kevesebb néha több”, vagy “azt hord, ami jól áll neked”? Mi a helyzet a stílussal, eleganciával, személyre szabott, helyi tervezői ruhákkal? Hát ezen a téren csak magát Sylvie-t a francia főnököt tudom kiemelni, akinek stílusa továbbra is magnifique, de sajnos Emily nagyon lecsúszott az első helyről.

Beszélhetnénk még a klasszikus netflixes kvótákról, a sorozat valóságtartalmáról és a mellékszálon kezelt, de komoly döntésekről -amiről, ha több szó esett volna az epizódok során, egy minőségi, élvezhető és tanulságos történet bontakozhatott volna ki -, de nem szeretném hosszúra húzni soraimat. Történet, ruhatár kivesézve, jöhet a c’est la vie

Szóval a francia életérzés a Savoir dolgozói szerint egy kisebb tévképet alakíthat ki a nézők fejében. A szabályok szerintük egyszerűek: ne légy közvetlen, hétvégén tilos a munka, élvezd az életet, ebédelj órákig, tanulj meg franciául, és igazából légy francia! Nos, egy erasmusos francia barátnőmmel chateltem rögtön a sorozat végignézése után, aki történetesen a francia fővárosban is lakik, s csak “tiszta kamu” és “borzalmas klisék tömkelege” jelzőkkel illette a világsikerű Emily kalandjait… Ja! És nekik van, hogy dolgozniuk kell hétvégén is, nem, nem Pierre Cadault-val. 

Bár ez a kialakított francia életérzés egyértelműen kamu, azért néha el-elkalandozom a gondolattal, hogy egy pain au chocolat-t majszolgatok a Place de l’Estrapade-on. Azt hiszem ez lett számomra a sorozat (egyetlen?) pozitívuma.

Összegezve, ha benne vagy a karácsonyi sürgés-forgásban, és egy kisebb lazításra vágysz, kíméld meg magad, és inkább egy karácsonyi klasszikust nyiss föl. Emily bőven ráér majd az ünnepek után is. Emily in Paris második évad sajnos számomra csak 4/10.

Kisbán Petra

Fotó: readysteadycut.com