Nagyi naplója

Novella egy kamaszlányról, aki nagymamája naplóján keresztül bepillantást nyer a kommunista diktatúra rémálmába…

Egyszer, egy szép tavaszi napon, amikor már mindenki bőrdzsekit és tornacipőt hordott, félig unatkozva, félig vágyakozva tekintettem ki az iskola ablakán. Péntek hetedik óra volt, ami egyet jelentett azzal, hogy már minden diák a padra fekve hallgatta a magyartanár előadását, ahogy Arany János Családi kör című versét elemezte.

Amikor végre megszólalt a szabadságot jelző csengő, és mindenki üdvrivalgásban tört ki, a tanár az utolsó szó jogán még gyorsan feladta a házi feladatot. Azt mondta, írjunk egy kétoldalas házi dolgozatot, melynek címe: A családom. „Biztosan könnyű lesz írni róla, ha már ennyire figyeltetek!” – tette hozzá haragosan.

Hazafelé végig azon gondolkodtam, miről is írhatnék. Őszintén szólva olyan téma volt ez számomra, amiről egyáltalán nem szívesen beszéltem. Pedig az én családom is olyan, mint manapság a legtöbb gyereké. A szüleim elváltak. Apu egy másik városban él, ezért csak ritkán látogatjuk meg a testvéremmel. Anyu sokat dolgozik, gyakran későn ér haza, itthon pedig vezeti a háztartást, ezért mindig nagyon fáradt. Az öcsém még csak nyolcéves, de már annyit ül a számítógép előtt, mint egy informatikus, és játszik a virtuális „barátaival”. Végül pedig én, egy tizenhat éves serdülő kamaszlány, aki keresi a helyét a világban.

Másnap reggel anya felkeltett, nem mellesleg ,,hajnali” kilenc órakor, hogy legyek szíves letörölgetni a bútorokat, mert szerinte „köpedelem, ahogy kinéznek”. Nyűgösen kikeltem az ágyból, tudtam, hogy igaza van, hiszen már vagy két hete ígérgetem, hogy megcsinálom. Amikor már a nappaliban lévő nagy könyvszekrénynél tartottam, ahogy kinyitottam az ajtaját, a legfelső polcról egy rosszul berakott kis könyv pottyant a fejemre. Na, remek, nem elég, hogy szombat reggel takarítanom kell, délután pedig meg kell írnom egy hosszú és nehéz beadandót, még ez a vacak könyv is a fejemre esik! Hirtelen dühömben földhöz csaptam a kis tárgyat, ám csak ekkor vettem észre, valójában mi is az. Egy poros, régi füzet, melynek a címlapján egy név állt: Gál Ilona. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Hiszen ez a nagyi füzete! Pontosabban már csak volt, hiszen a nagymamám már két éve nincs köztünk. Amint felnyitottam a közepénél, a megsárgult lapok elárulták, hogy ez nem is egy átlagos iskolai füzet, hanem egy napló. Így elkezdtem olvasni és engedtem, hogy a betűk, az érzelmek magával ragadjanak. Egy másik időbe, egy másik korba, egy másik világba, ahol senki és semmi sem olyan volt, mint ma, mégis valamiért emlékeztetett a jelenre…

„’59. május 9.

Nos, ma nem történt túl sok minden. Sanyi újra megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele fagylaltozni, én pedig megint azt válaszoltam, hogy a kisöcsémre kell vigyáznom. Pedig az az igazság, hogy szívesen vele tartottam volna, de a testvérem mégiscsak fontosabb, mint egy randevú.

Az utolsó tanóránk irodalom volt Kis Bélával. Ez a tanár úr híres elképesztő szigoráról és fegyelmezési módszereiről, de leginkább arról, hogy a szocializmus hű szolgája és a forradalomban harcoltak gyermekeinek mélységes megvetője volt. Lényegében engem személy szerint utált. De nem is ez volt a baj.

A gond abból adódott, hogy egy fogalmazást íratott velünk A családom címmel. Arra is felszólított minket, hogy a színtiszta igazságot írjuk le.

Így rövid gondolkodás után nekifogtam, hogy a lehető legőszintébben fogalmazzam meg a színtiszta hazugságot, vagyis azt, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Leírtam, hogy mire hazaérünk az öcsikémmel az iskolából, édesanyám kipirult arccal szorgoskodik a konyhában, hogy az „apjok megérkeztére” már kész legyen a terülj-terülj asztalkám. Miután eleget tettem iskolai kötelességeimnek, én is igyekszem segíteni neki. Addig a testvérem kint játszik a barátaival olyat, amilyet az úttörőtáborokban szoktak. Estére édesapám is megérkezik. Megcsókol minket, édesanyát persze hosszabban, majd leül és jóízűen falatozik. Vacsora közben mindenki elmeséli az aznapi élményeit. Ilyenkor nagyokat nevetünk. Az étkezés végeztével édesanyám lepihen, édesapám pedig elalvás előtt mesél nekünk. Vicces, romantikus, elgondolkodtató történeteket. A legjobb viszont, hogy közben fogja a kezünket. Én gyakran már azt sem értem, hogy mit mond, csak a hangját hallom. Majd jön a sötét. Az álom. Melyben minden olyan, mint amilyennek leírtam. Nagyszerű és meseszép.

Összefoglalva ezt írtam. Mikor beadtam a dolgozatot, a tanár úr kárörvendően rám vigyorgott. Jól tudta, hogy semmit sem írhattam le úgy, ahogy van. De talán nem is szerettem volna.

Ugyanis mikor hazaérünk, édesanyámnak a színét sem látni a konyhában. Fel sem bír állni, folyton beteg. Ezért én rögtön nekilátok főzni, hogy este legyen mit ennünk, bár a legtöbb ingóságunkat be kell szolgáltatnunk az államnak. Azt mondják, annak okán, hogy minden elvtárs és elvtársnő tökéletesen egyenlő mértékben részesüljön a javakból. De ha gazdagtól-szegénytől is elveszik, amije van, ki kapja meg mindazt, ami egykor a miénk volt? A kérdésre máig sem találtam választ… Persze az öcsém sem játszik, ő segít nekem. Egyébként nincsenek is barátai. Kiközösítették, hiszen nem lehet úttörő a származása miatt. És édesapám sem jár haza, már régóta. Három éve én mesélek esténként a testvéremnek. Mielőtt elalszik, néha megkérdezi, hogy mikor fog már édesapa hazajönni. Én ilyenkor rendszerint azt válaszolom, hogy addig még ezer esti mesét kell meghallgatnia. Ekkor elkezd számolni, hogy vajon mennyi is az az ezer, de sosem jut a végére, mert egy idő után elakad, feladja és álomba szenderül. Én viszont sokáig nem tudok elaludni. Hol édesanya átszűrődő zokogásától, hol a jelen fájdalmától, hol a jövő veszélyeitől. Azonban van egyetlen egy dolog, ami színtisztán igaz a fogalmazásomban. Az, hogy mikor végre sikerül elaludnom, mindig arról álmodom, hogy az életem olyan, mint amilyen sok-sok éve volt… mint amilyennek leírtam… gyönyörű és álomszép…”

Egy könnycsepp gördült le az arcomon, mely nyomot hagyott a napló lapján és elmaszatolta a kézírást. Mostanában nem szerettem olvasni, mert nem találtam olyan könyvet, amely felkeltette volna az érdeklődésem. Azonban nagyinak, az egykori tinédzserlánynak ez a rövid kis naplóbejegyzése szíven talált.

Nagyi nekem sosem beszélt a múltjáról, de most már értem is, miért. Tényleg mindig mosolygott, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem akarta, hogy sajnálják őt. 

Én viszont mindig is sajnáltattam magam. Azért, mert nincs elég jó telefonom, vagy mert nem mehetek el egy buliba, és még sorolhatnám. Ez az eset viszont rádöbbentett arra, hogy mennyire jó dolgom van, milyen elégedettnek kellene lennem, és mennyire meseszép az életem. Olyan, amilyenről nagyi még csak nem is álmodhatott volna.

Nagy Vanda

Képi forrás: https://local12.com/news/local/local-man-turns-grandmothers-wwii-era-diary-into-book-cincinnati

Hogyan instázz jól?

A „Társadalmi Dilemma” című filmben megszólaltatott Facebook, Instagram, Pinterest fejesek mindegyike teljes magabiztosággal jelenti ki: ő nem rendelkezik felhasználói fiókkal ezen felületeken, sőt, a gyerekeiknek sem engedik a regisztrációt. Tisztában vannak azzal, hogy mit tesz velünk a social media. Sok közösségi média cég úgy jár sikerrel, hogy a lehető legtöbb figyelmünket leköti, majd egyszerűen kiárusítja a legtöbbet licitálóknak. Ahogy a mondás tartja, ha nem fizetsz a termékért, te vagy a termék.

Vannak, akik egy alternatív valóságot építenek fel közösségi hálóikon: sok ezer Facebook „baráttal”, vásárolt vagy kétes applikációkon keresztül szerzett kamu követőkkel bástyázzák körbe magukat.

Ugyanezen emberek a like-okat számolgatják és nem áll tőlük távol, hogy letöröljenek olyan posztokat, amelyek nem teljesítenek „elég jól”. Előfordulhat az is, hogy egy-egy kép kirakása előtt sokszor átgondolják, ki merjék-e egyáltalán tenni a fényképet, hiszen az nem „tökéletes”.

Ed Sheeran egy interjúban egyszer azt nyilatkozta, hogy akárhányszor azt látja, hogy valaki egy szelfiet posztol, megkérdezné tőle: minden rendben? Véleménye szerint ez egy kétségbeesett próbálkozás arra, hogy egy rossz nap, önbizalomhiány vagy bármi súlyosabb probléma árnyékát elhalványítsák a bókoló hozzászólások. 

Pedig a probléma ennél mélyebben gyökeredzik. Hiszen a social mediának megvan az a tulajdonsága, hogy azon keresztül beállított, tökéletes életekbe nyerhetünk betekintést. Mindenki a szép pillanatait igyekszik megosztani és ezzel önmagában még nem is lenne semmi gond – csak tudni kell a helyén kezelni. De miért van mégis az, hogy számos emberből mindez utálatot, irigykedést és végső soron gyűlölködést vált ki saját maga iránt? Az én életem miért nem ilyen tökéletes? – teszik fel ennek eredményeképp sokan a kérdést. A social media pszichológiájáról külön értekezéseket lehetne írni, ám én most arról szeretnék beszélni, hogy hogyan lehet jól használni ezeket a felületeket.

Hiszen a nap végén mindez csak egy eszköz, amit vagy uralunk vagy hagyjuk, hogy minket uraljon. 

Volt a szerkesztőségünkből olyan, aki információforrásként tekint rá, vagy kalligráfia rejtelmeit, új recepteket onnan sajátított el.  Előfordult olyan is, aki kifejezetten lélekápolásra használja, feltöltő, motiváló oldalakat követ, és bizony valaki most törölte le az egészet, mert nem tudta jól érezni magát használata közben.

Nekem az Instagram egy olyan felület, ahol kiélhetem a kreatív energiáimat. Teljesen hullámzó, van, hogy hetekig nem teszek ki semmit, van, hogy mindennap megörökítek valamilyen hangulat-pillanatot. De ez pont az, ami: egy pillanat. Nem aggódok azon, vajon tetszeni fog-e másnak, mert ha nem tetszik, kikövet. Szóval szerintem így lehet „jól” instázni, ha mintegy képes naplóként használod a neked fontos pillanatokra. A barátaid úgyis ezekre kíváncsiak. 

ui: tegyél szívességet magadnak és töröld ki azokat a facebook és insta „barátaidat”, akikkel nem ülnél be bármikor szívesen egy kávéra valahova. 

@kedvemma

A TOP 5 legidegesítőbb utastárs repülőn

Sajnos nem tudjuk előre, ki mellé foglal nekünk helyet a számítógépes rendszer. Még ha többen is utazunk, nem minden légitársaságnál garancia, hogy a barátunk, rokonunk mellé ülhetünk. Ha egyedül utazunk, akkor pláne zsákbamacska. Lehet egy fantasztikus beszélgetést fogunk lefolytatni szomszédunkkal, de az is lehet, hogy az óránkat nézzük majd végig és szuggeráljuk a pilótát, hogy repüljön gyorsabban. 

Íme az öt legidegesítőbb utazó:

  1. A türelmetlen

Még fel se szálltunk, de már azon tűnődik, mikor érkezünk meg. Tízpercenként kérdezi, melyik ország felett haladunk és hány kilométerre vagyunk az úti céltól. Még ha nincs késés, nagy nehezen elviselhető, de ha esetleg késik a járat (úgy tűnik ez idén nyáron amúgy is gyakori jelenség), se te, se a stewardessek ne akarjátok majd hallgatni az állandó panaszkodását. 

  1. A pánikoló

Felszállás előtt Xanax, csoki, vodka és ezzel semmi gond nem lenne, ha nem vetítené át a stresszét rád. Szerencsétlen esetben még el is meséli neked az összes légi katasztrófás cikket, amit olvasott. Ha mellette ülsz, biztos, hogy te is feszült leszel, nem tudsz majd nyugodtan hátradőlni a kávéd kortyolgatása közben és folyamatosan azt fogod figyelni, hogy nem jön-e szemben egy másik járat, jól tud-e a pilóta leszállni, hol van a legközelebbi vészkijárat és hasonlók. 

  1. A hisztis kisgyerek

Félre ne értse senki, odáig vagyok a gyerekekért! Sose gondoltam, hogy engem fel tudna idegesíteni egy cuki kis csemete. Azonban, amikor Chicagóba utaztam és egy hároméves az előttem levő ülésben végigüvöltötte az utat, a 20. ébren töltött óra után már kevésbé láttam tündérinek a kislányt. Ha a gyerek a nyakadba dobálja a játékait, rádönti a narancslevét, vagy rugdossa az ülést, az bizony kellemetlennek tud bizonyulni. Pláne, ha a szülő végig rá se szól a kicsire. 

  1. Az öreg néni

Szegény néni az utóbbi 20 évet egyedül töltötte és most nagyon örül neki, hogy elmesélheti az élettörténetét. Te egy izgalmas regényt akartál olvasni, de udvariasságból kénytelen vagy meghallgatni a mondandóját. Néha háromszor is elhangzik ugyanaz, te pedig mosolyogva bólogathatsz órákon keresztül. Az út végére nagy eséllyel jobban ismered majd, mint a legjobb barátodat.

  1. A flörtölő

Eldöntötte a jóember, hogy ha esik, ha fúj, ő mindenképpen becsajozik ezen a járaton. Nem érdekli, hogy boldog házasságban élsz/kapcsolatban vagy/nem érdeklődsz az irányában, ő mindent megtesz annak érdekében, hogy meghódítson. A bőröndödet egyenesen kirántja a kezedből, hogy megmutassa milyen gáláns lovag. Facebook-on számíts az ismerősnek jelölésére és Instán se csodálkozz, ha új követőt jelez az applikáció!

Ha gyakran utazol, életed során egészen biztos, hogy megismerkedsz majd ezekkel az utastársakkal. Ennek ellenére, kedveteket ne szegje, mert szuper dolog utazni, főleg repülővel, és a kis drámád egy jó borozás vagy kávézás közben remek szórakozást fog nyújtani barátaitoknak. 

Merrikin Gina

5+1 nyári ruhadarab

Nyár van, alig fürdőruhában
Égetem magam a napon
Nyár van, terepszínű világban
Feltűnő vagyok, tudom

Neoton Família

Nos valóban nyár van, 35°, és legszívesebben mindannyian a Balaton partján süttetnénk a pocakunkat. De mi a helyzet akkor, ha fenn ragadunk valamelyik nagyváros  betontengerében, és itt szeretnénk átvészelni a nyári hőséget? Igen, valóban jó ötlet lenne bikinire vetkőzni, s valljuk be, igen sok fiatal hölgy él a crop top (melltartó?) + forrónaci kombóval. Nos, én nem tartozom ezen hölgyek közé, s ha te sem, akkor következzen a Top5 nyári ruhadarab a fülledt napokra.

1. Vászonruha

Vászon. Könnyű, kényelmes, jól szellőzik és gyorsan szárad – azaz a legkellemesebb természetes anyag a nyári hőségre. Gyűrődésre sajnos hajlamos, de szerencsére már vannak olyan darabok, melyeken nem annyira látszanak a ráncok. Többek között ezért is legjobb választás egy légies és elegáns fehér lenvászon ruha a következő napokra. Dobd fel egy színes táskával vagy kendővel, és máris te leszel a legdivatosabb a városban!

2. Kendő/Sál

Igen, jól olvastad: sál. Nem, még mindig nincs itt a fagy s még mindig nem a hideg miatt kell ez a ruhadarab, sokkal inkább a tűző nap ellen a legjobb választás – főleg azoknak, akiknek nem ajánlják, hogy sok időt töltsenek a napon #pacsi. Egy könnyed fehér darab tökéletesen fedi a vállakat egy ujjatlan vagy spagetti pántos ruhadarab felett. Véd a naptól, és eltakar, ha túlzottan nyitott lenne a felsőd. – Hopp, egy selfie a június 24-i Margaret esténkről a praktikus kendőben.

3. Midi/Maxi szoknya – ruha

Könnyed anyagok, különleges minták, könnyű variálhatóság, kiemelt forma – mi más kell még? Vedd fel egy blúzzal és magassarkúval s irány egy esküvő, vagy párosítsd egy könnyed polóval és fehér sneakerrel s előtted a város! Strandra indulnál inkább? Akkor cseréld le a cipőt egy (birkenstock) papucsra! Melyik változat áll jobban Valeriának?

4. Jumpsuit

Abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a bő ruhák a legjobb választás nyárra – én viszont ideemelném még a nadrágokat is. A nadrágban nem ragadnak össze combocskáink, bő változatukban pedig még a szoknya hatást is elérhetjük, ha mindenképpen ragaszkodunk a nőiesebb változathoz. Példáként nézd csak meg Dóri rövid nadrágruháját – hát nem OOTD (#outfitoftheday)?

5. Harisnya

Nos, ha a sálnál nem vesztettelek el, akkor félek, itt garantáltan búcsút inthetek neked. Pedig komolyan gondolom a harisnya nyári viseletét. Egyrészt a nadrághoz hasonlóan itt sem ragadnak össze lábaid, sőt sokkal kevésbé izzadsz a nyári hőségben, másrészt pedig emeli az elegáns benyomást szoknya viselése esetén (főképpen esküvőkön kötelező viselet!).

+1 Kiegészítők: Minden, ami szalma!

Ha nyár, akkor szalma. Szalma mindenütt – miért ne dobjuk hát fel az outfitünket ilyen rettentően aranyos kiegészítőkkel? (Ugyanitt egy perc néma csend az Orsay előtt.) Akassz le egy táskát, vagy egy cipőt – külön-külön is feldobhatják a ruhatáradat, együtt pedig csak fokozzák a hatást.

Ha eddig ezek a ruhadarabok hiányoztak a gardróbodból, itt az idő, hogy beszerezd őket egy frissítő és divatos nyári élményért! 😉

Kisbán Petra

Produktív nyár?

A terveink néha nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Ez akkor fájdalmas, ha láttuk, tudtuk előre a következményeket, el is háríthattuk volna őket, de bíztunk abban, hogy esetleg elmaradnak. Rengetegen várnak más eredményeket úgy, hogy közben a tetteiken mit sem változtatnak. Noha néha derült égből nem csak mennykő, hanem valami jó dolog is lecsaphat, ez azért általában nagyon ritka. 

Előttünk a nyár, ami ugyan legtöbbünknek munkával (is) telik, de azért mégiscsak hosszabbak a napok, nem vagyunk négy fal közé zárva, programok egész arzenáljából lehet válogatni, még a munkaidő után is. Ám ugyanekkor ilyenkor sokan megijednek a hirtelen nyakukba szakadt szabadságtól, vagy a nyomástól, hogy lebilincselő programokat kell szervezniük. Mi van akkor, ha nem szeretnél szórakozni egész nyáron, hanem fókuszáltan a céljaid felé haladni? – kaptam meg ezt a kérdést egyik barátomtól a héten. Nos, arra jutottam, hogy ennél tökéletesebb időt ehhez keresve sem találhat. 

Ugyanis a nyár nem a pihenésről szól. Nem a pihenésről szól, abban az ideális esetben, ha valaki egész évközben megadja a testének és a lelkének a szükséges törődést.

Nem kimerülten, túlhajszoltan zuhan be a nyári hónapok ringató ölébe, hanem csupán egy újabb évszakváltásként konstatálja. Ha valaki még abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyáltalán nem, vagy nem teljes állásban kell dolgoznia, elképesztő eredményeket érhet el 2 hónap energiaráfordítással – bármi is legyen a cél. Persze szuper az a szünidő is, amikor két utazás között pusztán annyi idő telik el, ameddig egy bőröndöt kipakol és tiszta ruhákkal bepakol az ember lánya, szerintem nem is realizáljuk, hogy produktívan mennyire értékesen lehet tölteni a nyári hónapokat. 

Például egy új nyelv alapjait intenzíven megtanulni. Elsajátítani egy új hobbit. Formába kerülni, nem a strandolás miatt, az egészséged miatt. Elindítani egy blogot vagy YouTube-csatornát. Keresni valamilyen nyári iskolát és egy továbbképzést elvégezni. Venni a bátorságot és elkezdeni terápiára járni. Felújítani, kipofozni a lakást. A benne lévő bútorokat, átfesteni, lecsiszolni. Önkénteskedni, rendszeresen, amire évközben nem feltétlen van idő. Besegíteni kisgyerekes barátoknál, hogy ők is kivehessenek 1-1 napot a nyáron. Megtanulni meditálni, jógázni, vagy bármilyen relaxációs technikát. Átmeneti örökbefogadóként kiskutyát, kiscicát, kisnyulat gondozni. A lista végtelen. 

De a szabad hetek másra is nagyon hasznosak.

Elő lehet venni azokat a kérdéseket, amelyekre néha magunk is félünk választ kapni.

Hónapokat, vagy akár éveket el tudunk tölteni úgy, főleg felnőttként, hogy a munka-egyetem-család triumvirátusa mögé rejtjük ezeket. Gondolok itt a világ-nagy-kérdéseire (ki vagyok? mi a célom? mi tölt fel? és társai) valamint az egyszerű hétköznapiakra is, mint úgy töltöm a szabadidőm, ahogy szeretném? Azok az emberek vesznek körbe, akik szeretném, hogy körbevegyenek?

Szeptemberre meg lehet a válasz…

@kedvemma

Hova utazz nyáron, ha költséghatékony akarsz lenni

Mindenki úgy érzi, hogy néhány kemény, túlórákkal tarkított hónap vagy egy stresszes vizsgaidőszak után nyáron igazán megérdemel egy kis kikapcsolódást. Idén főleg nagyon ki vagyunk éhezve a külföldi nyaralásra, hiszen az elmúlt néhány évben a Covid okozta helyzet miatt nem nagyon nyílt lehetőségünk utazni, vagy ha mégis, maszkban, oltási igazolvánnyal és egy nagy adag bizonytalansággal mentünk.

Sajnos sok helyen nagyon felmentek a szállásárak, illetve az eddig pár tízezerért megvásárolható repülőjegyeknél egy plusz nulla kerül a számsor végére. Szerencsére vannak olyan európai városok vagy tartományok, amelyek könnyen megfizethetőek egy egyetemista vagy pályakezdő számára is. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. Higgyétek el, akadnak jócskán olyan helyek, ahol érdekes látnivalók vannak, esetleg még tengerpart is, és amelyek ugyanolyan élményt és kikapcsolódást tudnak nyújtani, mint az előre kiszemelt, de jócskán túlárazott úti cél. 

Sunny Beach, Bulgária

A „Napos part” a Fekete tenger partján található, 8 kilométer hosszú, homokos tengerpart. Kedvező klímájának köszönhetően nem hazudtolja meg a nevét és kiváló strandolási lehetőséget biztosít. Továbbá, a vízisportok és romantikus naplementék szerelmesei is kellemesen fogják itt eltölteni vakációjukat. Ha pedig valakinek városnézéshez van kedve, Neszebar közvetlenül a Napos part mellett található. Neszebar óvárosa a világörökség része, sokan Dubrovnikhoz hasonlítják „Bulgária gyöngyszemét”. 

Nápoly, Olaszország

Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa. A világ egyik legrégebbi települése, ugyanis Kr. e 680 óta folyamatosan élnek itt emberek. Számos történelmi műemlék található itt, illetve a világ első pizzériájával is büszkélkedik. Ideális hely, ha valaki a strandolás mellett egy kis felfedezőtúrát is tartana, ugyanis Pompeji, a Vezúv és Capri szigete nagyon közel vannak. Augusztusban jómagam is ide utazom, úgyhogy lehetséges, hogy még szerepelni fog a helyszín egy további cikkemben is!

Algarve, Portugália

A tartomány gyönyörű tengerpartjának és fantasztikus éghajlatának köszönhetően az egyik legnépszerűbb úti cél Portugáliában.  Leginkább olyan embereknek ajánlják, akik külföldön is magabiztosan ülnek volán mögé. A sziklás partvidékek és a kis halászfaluk kiváló túrahelyszínek. Algarve-n található a Szent Vince fok, amely Európa legnyugatibb csücske délen. Legnagyobb városa Faro, érdemes ide is ellátogatni, ugyanis építészete csodálatos és gazdag kulturális hagyatékkal rendelkezik. 

Valetta, Málta

Valetta az Európai Unió legkisebb fővárosa. Málta kulturális központja, ugyanis több színháznak és múzeumnak ad otthont. Az „erőd” város az egyik leghíresebb történelmi hely, így nem meglepő, hogy az Unesco Világörökségi Listáján is rajta van. Érdemes az utazás előtt egy kicsit edzeni, mivel elég nagyok a szintkülönbségek városon belül és sok utca lépcsőben végződik. Legfőbb látványossága a Felső Barrakka kert, amely 60 méterrel van magasabban a tengernél, így gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé, ha onnan a kikötőt szemléljük.

Krakkó, Lengyelország

Krakkó a lengyel kultúra fővárosa. Talán nem tipikus nyaralóhely, de az év minden hónapjában érdemes ide látogatni, ugyanis műemlékekben és látnivalókban gazdag település. Így nem meglepő, hogy 2000-ben Európa kulturális fővárosának választották. A Visztula folyó melletti dombon a királyi vár feltétlenül megér egy látogatást, valamint az óvárosi főtér is lélegzetelállító műemlékeknek ad otthont. A középkor és a történelem szerelmeseinek mindenképp megéri néhány napot itt tölteniük.

Ha sikerül hétköznapra venni a repülőjegyet, szálloda helyett Airbnb-t választani, taxi helyett tömegközlekedni és nem minden étkezést étteremben megoldani, egész olcsón meg lehet úszni és nem kell a budapesti betonrengetegben túlélni a 30 fokokat. 

Merrikin Gina

Két hölgy igaz története: munkáról, családról és az élet értelméről

Legyen akár ember, akár dolog, manapság már mindenhez értéket tulajdonítunk. Ára van a termékeknek, a munkánknak, még az időnknek is. Az pedig, hogy mibe fektetjük bele az energiánkat, mivel töltjük az időnket, meghatározza az életünket. Ahogy a mondás tartja: ki mint vet, úgy arat. De vajon milyen gyümölcsöt terem az, ha emberi kapcsolatokba, vagy ha munkába, dolgokba fektetünk bele többet? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a kérdést, két nő igaz története alapján!

Élt egyszer két fiatal hölgy, akik egymás szomszédságában laktak. Friss házasként mindkettőjük a nagybetűs élet előtt állt. Az egyiket Rózának, a másikat Terinek hívták. Róza arról álmodott, hogy világhírű táncos lesz. A tánc volt az élete, minden idejét és energiáját a hivatásába ölte. Látnotok kellett volna, úgy mozgott, mint aki a táncparkettre született. Életmódján gyermekei megszületése után sem változtatott. Lehetett hétköznap vagy akár hétvége, Róza – minden idejét a színpadon vagy a próbateremben töltötte, ki nem hagyta volna a legrangosabb nemzetközi versenyeket, amelyeken rendszerint kiválóan szerepelt.

Mindezidáig Terinek is izgalmasan alakult az élete. Magánvállalkozásba kezdett a férjével, de nem akármilyenbe. Kitárták a házuk ajtaját minden olyan elhagyott és megtört életű fiatal lány előtt, akin látták, hogy segítségre van szüksége. Ezek vagy otthonról megszökött megesett  lányok, vagy kábítószer függők voltak, akikről a saját családjuk lemondott. Ilyen embereket fogadott az otthonába ez a házaspár. Miért? Hogy mentorálják, szeressék őket, és segítsenek helyreállítani az életüket. Amikor Teri először babát várt, úgy döntött, egy időre felhagy ezzel a szolgálattal. A következő 30 évben Teri abba fektette bele minden idejét és erejét, hogy a gyermekeit nevelje és tanítsa.

Nem csupán gyerekeket látott bennük, hanem jövőbeli férjeket és feleségeket, apákat és anyákat, vezetőket, akik, ha megfelelő alapot kapnak családjuktól, nagy dolgokat vihetnek véghez az életben.

Mára már Róza és Teri is egyaránt idős özvegyasszonyokként élik az életüket. Mint ahogy a korukbeli hölgyek körében szokás, ők is gyakran beszélgetnek a házuk előtti kis padon. Teri mindig izgatottan mesél szomszédjának arról, hogy az unokái milyen ajándékokat készítettek neki, hogy az általa korábban mentorált lányok is milyen gyakran meglátogatják, és mennyire hálásak azért, hogy segített helyreállítani az életüket. Egyik alkalommal Róza is elkezdett dicsekedni: “Ha látnád a trófeagyűjteményemet, elájulnál! Fiatal primadonnaként az összes nemzetközi táncversenyt megnyertem. Csak a gyermekeim töltötték minden nyarukat egyedül az apjukkal. Azt hiszem ez volt az ára annak, hogy világbajnok legyek. De hát a gyermekeim is mindig túl elfoglaltak ahhoz, hogy meglátogassanak. Még ünnepnapokon is. És ahogy egyedül ülök, a trófeákkal teli szobámban, azon gondolkodom, hogy vajon megérte-e…”

Szerinted megérte? Ha majd életed alkonyán visszagondolsz, milyen örökséget szeretnél magad után hagyni?

Díjakat? Kitüntetéseket? Hatalmas vagyont? Vagy olyan emberi kapcsolatokat, amelyekből mások meríthetnek? Olyan embereket, akiknek az élete jobbá lett általad? Van mód egyensúlyt teremteni munka és magánélet között. De mi lesz annak a következménye, ha átesel a ló túloldalára? Lehetőséged van arra, hogy változást hozz a világba, de hogy milyen változást hozol, attól függ, emberi kapcsolatokba vagy dologi javakba fektetsz bele inkább. Te melyiket választanád?

Nagy Vanda

Forrás: Kristen Clark – Bethany Baird: Girl Defined

Gyertek haza – Eltűnt gyermekek világnapjára

Tekintettel arra, hogy az „eltűnt gyermek” kategória szubjektív (nincs meghatározva, hogy milyen esetek tartoznak alá), pontos statisztikák nincsenek arról, hogy a világon egy év alatt hány gyermek tűnik el, az azonban biztos, hogy milliós nagyságrendű számokról beszélhetünk. 

  • Európában évente átlagosan 250 ezer gyermek tűnik el, vagyis 2 percenként egy gyermek. 
  • Az eltűnt gyermekek 89 százaléka kerül elő. 
  • Az esetek nagyobb részében az egyik szülőnél vagy családtagnál és nem idegen személynél találják meg a gyermeket. 
  • A kiskorú sérelmére elkövetett emberrablás Új Zélandban a leggyakoribb.
  • Magyarországon leginkább gyermekotthonokból tűnnek el gyermekek.
  • 2020-ban Magyarországon 15 398 körözést adtak ki eltűnés miatt kiskorúakra.

A világnap Ronald Reagen amerikai elnök nevéhez kötődik, aki egy New Yorkból eltűnt 6 éves kisfiú, Etan Patz emlékére jelölte ki ezt a napot. Etan Patz-et egy buszmegállóból, iskolába menet rabolták el. Eltűnése után 31 évvel tett beismerő vallomást elrablója, aki egyben gyilkosa is. Etan Patz eltűnése több jogszabályváltozáshoz is vezetett az Egyesült Államokban, továbbá egyes új, ma is használatos nyomozási módszereket az ő ügyében alkalmaztak először. Ezenkívül, ő volt az első eltűnt gyermek, akinek fényképét a médiában és tejes dobozokon közzétettek. 

Összesen 25 ország csatlakozott a világnaphoz. Magyarországon az Ezer Lámpás Éjszaka kampánnyal emlékeznek meg az eltűnt gyermekekről és hívják fel a figyelmet a szükséges prevencióra. 2011 óta 40 gyermekről közöltek képet tejes dobozon vagy más élelmiszer csomagoláson. Reményre ad okot, hogy közülük 12 meg is került. Ezenkívül az alapítvány a „Vigyázz Rám” iskolai felvilágosító programsorozattal is igyekszik felhívni a tinédzser korosztály figyelmét a csellengés veszélyeire és esetleges következményeire.

A jelenleg legnagyobb port kavart és még mindig megoldatlan gyermekrablási ügy Madeleine McCann nevéhez fűződik. A 3 éves brit kislányt Portugáliában rabolták el 2007-ben egy szállodaszobából. A mai napig nem találták meg a lányt, idén azonban új gyanúsítottja van a német rendőrségnek. A gyanúsított, Christian Brückner, aki szintén a környéken nyaralt és akit nemi erőszakért, szexuális visszaélésekért, lopásért többször elítéltek, jelenleg is börtönben van. 

Sajnos nincs igazán megoldás arra, hogy egy szülő 100% biztonságban tarthassa gyermekét. Nincs is helyén, ha a gyermek nem rendelkezik egy bizonyos fokú szabadsággal, önállósággal. Befejezésként azonban néhány jó ötletet megosztanék, hogy hogyan lehet leginkább elkerülni a bajt, vagy ha az már bekövetkezett, miként lehet a leginkább felkészültnek lenni. Szakértők szerint érdemes 6 havonta igazolványképet készíttetni a gyermekről, ujjlenyomatot levetetni, az online térben folytatott tevékenységét figyelemmel kísérni, orvosi és fogorvosi kórtörténetét naprakészen vezetni, illetve tájékozódni arról, hogy hova és kivel megy a gyermek. Ha fennáll annak a gyanúja, hogy egy gyermek eltűnt, nem szabad késlekedni, rögtön érdemes a rendőrségnek bejelenteni. Továbbá, a közösségi médián is célszerű megosztani, ugyanis minél hamarabb kezdik el keresni a kiskorút, annál nagyobb esély van rá, hogy épségben hazakerül. 

Merrikin Gina

Cooper kör közben köttetnek az életre szóló barátságok

 Vége volt a Coopernek, jártuk a köröket, beszélgettünk. Barátságról, szerelemről, szülőkről, a twilightról, meg, hogy az új lánynak milyen szép, kék színű a szeme. Az új fiúk milyen magasak, az egyik tejfelszőke hajú. Nem akartunk futni, de muszáj volt, átbeszéltük a matek példát, mert feleltünk a következő órán. Együtt töltöttük az összes napot. Pajtások voltunk, írhattak volna belőlünk regényt is, Pál utcai fiúk -csak vegyesen – fiúk és lányok. 

Holnap ballagás. Még körbetelefonáltunk, nem hittük el, hogy ennyi év után eljött. Nyolc év együtt, testvérekké váltunk. A pódiumon voltam, láttam mindegyikőjüket, könnyek csillogtak a szememben, nekik mondtam a verset, csakis nekik, az osztálytársaimnak. Gimis barátságok, úgyis vége lesz, mondták a nagyok. Majd ha felnőttök, megtudjátok. Nem lesz már időtök egymásra, eltévelyedtek, más irányba folytatjátok. 

A mentolos cigi illata megcsapott a buli előterében. Fröccsöt ittunk a nyári éjszakában. Milyen furcsa, új városban együtt, új baráti társaságok. Sorra jött a bemutatás, ismerkedés, eddig nem ismert szálak. Jófejek ezek a srácok, de a vállam felett hátranéztem, ugye még itt vagytok, régi jó barátok?

Fehér ruha, csillogás, bugyborékolt a pezsgő a tálcán. Házasodnak, szépen sorban és én ott állok mögöttük. Fogom az uszályát, selymes csipke, olyan, amit a pinteresten mutatott 12.-ben. Bordó a csokornyakkendője, illik a mennyasszony csokrához, elmorzsolok érte egy imát, mindig ilyen feleségről álmodott. Kezdődik a dínomdánom, megállok a háttérben, csendben, az árnyékban és eszembe jut a Cooper, a futó körök, amiket úgy utáltunk. Szerelmek, a kék szemű lány és a twilight folytatása, elmegy az élet mellettünk és sosincs megállása. 

Harmadik hónap, most már elmesélhetik a jó hírt, most már hivatalos. A nevét is tudják már, a boldogságtól kicsordul a szívük. El se hiszed, nem igaz? Még csak most voltunk gyerekek! Nem tudom, mit mondjak, talán azt, hogy gratulálok? Nem tudom megmutatni a szeretetet, ami szívemben van, azt az örömet, csodálatot.

Az élettel jön a halál. Itt vagyunk mind feketében, fogjuk a vállát, együtt vagyunk. Újra együtt, boldogság után szomorúságban. Mily gyors az élet körforgása, elerednek a könnyek, messze hallatszik a zokogásuk. Nem engedjük el, támaszt ajánlunk. 

Temetések, esküvők, babavárók, ballagások. Együtt éljük az életet, minden fontos pillanatot. Tizenkétévesen, ott kezdődött minden, a vöröstéglás iskolában. A jó Istentől kaptam a Cooper kör közben: egy csapat, életre szóló jó barátot. 

Demjén Dorottya

Óda édesanyámhoz

Ma fejezzük ki a hálánkat édesanyánk felé. Őneki köszönhetjük az életünket, azt, hogy lélegzünk és hogy azok lehetünk, akik vagyunk.

Nem kellenek szavak. Érez. Érzi lelkemet, a folyamataimat, azt, hogy mi zajlik bennem. Ő megért. Megérti lényemet. Kevésbé érzem magányosnak magam ebben a világban. Mindig számíthatok rá. Mindenben segít. A mindenen túl is. MINDIG igaza van. Ismétlem, MINDIG.

Erős, hihetetlenül erős. Méltóságteljes. Gondoskodó. Autentikus. Mindig önmaga. Nem játssza meg magát, megmutatja, ha valami nehéz. Az is rendben van. Nem kell mindig jól lenni. De az örömet is átéli, szeretet ad és kap. Hálás a legapróbb dolgokért is. Tele van hittel. Őszinte hittel, nem mázzal, üres vallásossággal, hanem élő szeretettel Isten felé. Két lábbal áll a földön és mégis hisz a nagy álmokban. 

Önzetlen. Mindenkit maga elé helyez. Tud megbocsátani és bocsánatot kérni. Végtelen türelemmel kíséri ballépéseimet és akkor is hisz bennem, ha nekem már nem maradt hitem. Inspirálja a körülötte lévőket. Figyelmes, önzetlen és kedves. Ilyen lehet a feltétlen szeretet, ahogy ő adja azt. Szívből, őszintén, egyszerűen. 

Demjén Dorottya