Megvan a bizonyíték a lélek létezésére?

Néha furcsa kérdéseken agyalok. Honnan jön az ihlet? Miért dugul be az orrom? Mit jelent az, hogy valamihez van kedvem? Most egy beszélgetés alkalmával kezdtem el azzal foglalkozni, hogy honnan is tudom, hogy van lélek? 

Diszklémőr: Nem vagyok teológus, sem pap, sem pápa, sem nővér, sem rabbi, sem táltos. 

Mi is az a lélek?

A lélek szó sok kultúrkörben használatos, így eltérő jelentésekkel bír. Számos mitológiai és vallási felfogásban az élőlény testetlen lényege. Egy absztrakt fogalom, amely a testi létezéstől elválik. 

Az idők kezdete óta nagy érdeklődés övezte a lélek működését. Gondoljunk csak a fáraókra, akik már haláluk előtt 10-20 évvel elkezdték építtetni a sírjukat. Hitük szerint halál után a lélek, a , csak akkor maradhatott továbbra is fent, ha nem veszítette el a kapcsolatát a testtel. Többek között ezért is fektettek nagy hangsúlyt a mumifikálásra. A brahmanizmus híres tana a lélekvándorlás volt, Perzsiában pedig úgy hitték, hogy a léleknek vissza kell térnie szülőeleméhez, a tűzhöz – ezért előnyben részesítették a tűz általi temetést.

A mai értelemben is használatos lélek kifejezést először kr. e. 6. század filozófusai használták. Püthagorasz például úgy vélte, hogy a lélek egy isteni lehelet, amely a testbe lett száműzve.

Platón szerint a test a lélek börtöne, így a halál a szabadulást jelenti. Az indián kultúrában az életet egy utazásként fogták fel, aminek a kezdete az volt, hogy a lélek levált a Nagy Szellemről. A kereszténység pedig úgy vallja, hogy egész lényünk értékes, de a szellemnek, a léleknek kell irányítani a lényünket. A test és lélek egyek, amelyet nem lehet szétválasztani egymástól. Tehát valamiért a legtöbb kultúra kereste a transzcendenst. De mi lehetett ennek az oka?

Honnan tudhatjuk, hogy létezik a lélek?

Az első válasz a lelkiismeret. Na igen, de mi történik, ha valaki nem érzi a lelkiismeretét? Mi a helyzet a pszichopatákkal, akik nem éreznek bűntudatot, megbánást vagy lelkiismeret-furdalást? Akkor náluk hogyan tudnánk a lélekről bizonyosságot szerezni? Vagy ha nem érzékelik a belső iránytűt, a lelkiismeretet, akkor lelkük sincs? 

Gondolkozzunk kicsit tovább! Minden növénybe bele van kódolva, hogy mivé válhat. Egy mustármagba bele van programozva, hogy belőle milyen növény fejlődhet. Többé nem válhat, mint amit a kód megenged. Az emberbe is vannak kódok elrejtve, a maximális potenciál, amivé válhat. Nem tudom megfigyeltétek-e, de a legtöbbünkben van egy transzcendens iránti vágy „minden emberben Isten alakú az űr”.  Nézzük csak az ősembereket, akik már a barlangok falára is természetfeletti ábrákat, lényeket festettek. Vagy ősmagyar őseinket, akik táltosok segítségével kívántak kapcsolatba kerülni a transzcendenssel. Kérdésem az, hogy ki ültette belénk ezt a vágyat? Honnan jön ez a vágy? Magától alakult volna ki, vagy egy felsőbb erő belénk programozta?  

Hogyan vágyakozhat az ember olyasvalami után, aminek a létezésről nem is tud?

Van bennünk egy entitás (talán a lélek?), ami vágyik a felsőbb erőre és magasabb szinten működik, mint a biológiai szerkentyűink? Talán a transzcendens iránti vágy lehet a lélek a bizonyítéka, a léleké, aki folyamatosan vágyódik Alkotója felé. 

Lehet, hogy a cikk elolvasása után még több kérdés merült fel benned és csak még jobban összezavartalak. De arra buzdítalak, hogy tegyél fel te is kérdéseket, majd kutass a válaszok után, a saját válaszaid után – megéri.

Tóth-Kuthy Betti

Amikor a szomszédban háború dúl…

Nem az a kérdés, hogy zajlik-e a világban valahol valamilyen háború, hanem sajnos csak az: épp hol.

Épp a szomszédban. Geopolitikai elemzéseket talál bőven az, aki szeretne a jelenlegi konfliktusban elmerülni, minden oldalról, nagytudású szakértőktől. Ehelyett néhány részes cikksorozatunkban elmeséljük, bennünk, a háború szomszédaiban milyen érzések kavarognak mostanság.  

Akárkivel beszéltem a héten, minden alkalommal megállapítottuk: furcsa csinálni a hétköznapi dolgainkat. Furcsa egyetemi zh-ra izgulni, a munkahelyünkön leadási határidőn stresszelni, még a Margaret Bloggal indított Mindennap Nőnap gyűjtésünk is hirtelen furcsának érződik, pedig abszolút szívügyünk. Ám közel egy hét hírböngészés után, határozottan érezzük a történések mentális hatásait. Félreértés ne essék, összehasonlítani sem lehet egy budapesti fiatal és egy Kárpátaljáról menekülni kényszerülő fiatal helyzetét, és nem is ezt szeretnénk.

Viszont muszáj érzékeltetni, hogy egyik sem veszi el a másik létjogosultságát. Attól még, mert tudjuk kellő perspektívában látni a történéseket, az ember saját életében fennálló nehézségek sosem lekicsinyelendők.  

Márpedig a szívünk és a gondolataink jelenleg folyton-folyvást elkalandoznak a saját teendőinktől, 600 kilométerre. Bármilyen gyűjtésszervezés, adakozás, önkénteskedés után is ott van bennünk egyfajta üresség, hogy a konfliktus nem oldódott meg, noha nem is rajtunk áll a megoldása. Mégis azt gondolom, leírhatatlanul fontos, hogy megtegyük, ami tőlünk telik.  Ez pedig mindenkinek másban merül ki, de adjuk azt, amit és amennyit jó érzéssel tudunk a pénzünkből, az élelmiszerünkből, az időnkből, a támogatásunkból, a kedvességünkből. Ugyanolyan értékes lehet az ételosztás a határnál, nyelvi segítségnyújtás a Nyugati Pályaudvarnál, felhívó plakát tervezés és szerkesztés otthonról, vagy beszélgetés a baráttal, akinek külhoni magyar a családja. 

Viszont mindeközben feltétlen engedjük meg magunknak, hogy várakozással tekintsünk egy hétvégi programra, vagy a közelgő tavaszra. Mert a kettő nem zárja ki egymást.

@kedvemma

Neked mi a csillagjegyed? – az asztrológia fekete bugyrai

Téged is érdekel az asztrológia? Hah, dehogy! Csak annyit tudok, hogy szűz a csillagjegyem, rák az aszcendensem és annyi skorpió van bennem, hogy mehetnék lakni a sivatagba is. Földjegyű vagyok, mint a Bak és a Bika. Ja és ma telihold is van!

Pszichológus hallgatóként minden személyiségtipológia lenyűgöz. Szeretek nyomozni, puzzle darabokat összetenni és a tulajdonságából karaktert formálni. Így kukkantottam rá a csillagjegyekre, mint tipológiára, érdekelt, hogy mi van mögötte. Aztán a Jóistennek hála abba is hagytam ezt az utat…mert veszélyes. Na de miért is gondolom így? 

Egy ősi tudomány?

Azt értem, hogy a Hold hatással van a vízre elvégre ezért van apály és dagály is, de nagyon nehéz elhinnem, hogy Csillag Úr meghatározza, hogy én szorgalmas leszek vagy lusta. Mégis…Mégis sokan hisznek a csillagok jóslataiban. Talán azért, mert mindannyian vágyunk egy felsőbb erőre? Tudni akarjuk a jövőnket, hogy hogyan kellene döntenünk és biztosak akarunk lenni a bizonytalanban? 

Az asztrológia, a csillagjóslás „tudománya” már egészen az ókortól jelen van a köztudatban. Többek között olyan tudósok és írók kutatták, mint Puskin, Kepler, Newton vagy Arisztotelész. Hittek abban, hogy a sorsunk meg van írva a csillagokban. A csillagok állása szerint felosztották a naptári évet 12 hónapra, minden egyes öv 30 fokot kapott és az alapján nevezték el, hogy a Nap éppen melyikben tartózkodott. A csillagjegyek antik görög mitológiai eredetűek, összesen 12 szimbólumról beszélhetünk, amelyek a zodiákus csillagképeit alkotják. 

Miért dőlünk be a jóslatoknak?

  • Forer-hatás

A hatás Bertram Forer pszichológus nevéhez köthető. Értelmezésében az emberek hajlamosak elfogadni a felületes, bárkire illő jellemzéseket saját személyiségük jellemzéseként. Ilyen jelenségek a horoszkópok, az asztrológiai jellemzések is: általánosak, felszínesek, nem mennek részletekbe és az emberek többségére igazak. A „szivárvány-trükköt” használják, úgy, hogy az embereket egyszerre jellemzik egy bizonyos tulajdonsággal és annak ellenkezőjével: „Lehet nagyon elhivatott, de akár lusta és nemtörődöm is.” Így egy spektrumot állítanak fel az olvasóknak, akik szabadon dönthetnek, hogy hova tartoznak. Az emberekben nagy az igény az önmegismerésre, törődésre, megerősítésre és ezáltal nagyon kiszolgáltatottakká akár hiszékenyekké is válhatnak – ezt pedig nagyon könnyen ki tudják használni az áltudomány módszerei. 

  • Értelemkeresés – cogito ergo sum

Gondolkodó lények vagyunk. Keressük az összefüggéseket, a mintázatokat és az értelmet – akár az értelmetlen dolgokban is. Ennek a működésnek a neve apofénia, azaz mintázatkeresés. Többek között ezért is látunk bele könnyen motívumokat a felhőkbe, vagy saját személyiségünk kivetülését egy-egy horoszkópba.

  • Megerősítő torzítás

Hajlamosak vagyunk azokat a véleményeket befogadni, amelyek egyeznek a mi világnézetünkkel. A meggyőződésünkkel nem egyező álláspontokat pedig sokkal nehezebben fogadjuk el, mert a végén még kiderül, hogy tévedtünk… Így erősítjük önérzetünket, és ez jó érzéssel tölt el minket. Azonban veszélyes is, mert beszűkíti a gondolkodásmódunkat, lényegében becsapjuk magunkat. A frappáns, maradandó vagy igazán ránk jellemző mondatokat nagyobb valószínűséggel jegyezzük meg, mint azokat, amelyek nem találnak be. Az utóbbiak felett pedig igazán elegánsan átsiklunk. A torzító hatás értelmében arra fókuszálunk, amit már tudunk valamilyen korábbi tapasztalathoz, tudáshoz kötni. Például azoknak az embereknek a társaságát keressük, akiknek a véleménye egyezik a miénkkel. Így egy-egy asztrológiai jellemzésben is arra koncentrálunk, ami megerősíti a már létező koncepcióinkat, ennek köszönhetően azt éljük meg, hogy a jellemzés valóban helytálló és igaz. Mindeközben azokat a részleteket kizárjuk a tudatunkból, amelyeket nem érzünk magunkénak – ördögi kör ez. 

Káros az asztrológia? 

Nem egy bizonyítottan tudományos tipológia és semmiféle megalapozottsága nincsen. Viszont határozottan állítja az egyes személyiségvonások meglétét. Ez egy hatalmas csapda lehet, mert elkezdhetjük a csillagjegyeket egyfajta sablonként, sémaként használni – akár tudattalanul is. Könnyű egy-egy hibánkat arra fogni, hogy „Jaj, ilyen a csillagjegyem, nincs mit tenni”. Így elbújhatunk egy olyan kifogás mögött, amely semmiféle tudományosságot nem hordoz. Vegyünk gyorsan egy példát! Találkozol egy fiúval, akiről kiderül, hogy Bika a csillagjegye. Te, a jólinformáltságodnak köszönhetően tudod, hogy mik jellemzik eme jegy szülötteit és már anélkül – tudattalanul – kategorizálod szegényt, mielőtt megismerhetted volna. Vagy legrosszabb esetben, amint megtudod, hogy Rák, már szóba sem állsz vele, mert nem kompatibilis a jegyeddel. Készült egy érdekes kutatás Kop és Heuts vezetésével, ahol azt vizsgálták, hogy van-e kapcsolat a születési jegyek és a házaspárok válási gyakorisága között. Az összesen 3392 párnál semmiféle összefüggés nem volt kimutatható. 

Összefoglalva a tudománytalan tudás hathat a döntéseidre, gondolkodásmódodra úgy, hogy talán észre sem veszed, de tudattalanul működik alattomosan a színfalak mögött. 

Mit mond a keresztény hitvilág?

A Biblia nagyon egyértelműen elmondja, hogy mit kell csinálni egy-egy YouTube által feldobott „Illik-e egymáshoz a Szűz és a Kos?” videóval. Ki kell kapcsolni, azonnal! Íme a bibliai GPS irányelvei: 

Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.”

Máté, 6:24

Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj.” 

Nem baj, ha te is szeretsz elemezni, analizálni, csak egyvalamiről ne feledkezz meg sose: a forrásod, az alapod, amire a házadat építed a legfontosabb. A hiányzó információkat pedig nem a csillagokban, hanem a Bibliában fogod megtalálni. Na, de azért ne vesd meg a csillagokat sem, csak maradjanak meg méltó helyükön, az égbolt végtelen horizontján. 

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  1. Kop, P. P. A. M., & Heuts, B. A. (1974). Month of birth and partner choice in marriage. Biological Rhythm Research, 5(1), 19-39.
  2. https://viselkedestudomany.hu/forer-hatas/
  3. https://mindsetpszichologia.hu/igy-mukodnek-a-horoszkopok-tobb-bennuk-a-pszichologia-mint-gondolnad
  4. https://viselkedestudomany.hu/megerositesi-torzitas/

Lucifer – valóban létezik a Gonosz, vagy csak dajkamese?

Szeretem a thrillereket és nyomozós filmeket, mert tele vannak izgalommal. Azonban azoktól, amelyekben valamiféle ördögi kísértős vonal jelenik meg, kicsit tartok, mert…a Gonosz létezik. Ki az a Sátán? Mi a szerepe a hitünkben? Hazudik, mint a vízfolyás? Hogyan munkálkodik a félelmeinken keresztül?

Sátán, a bukott angyal 

Lucifer, Gonosz, Sátán – sok névvel illetik a bukott angyalt, aki egy szellemi hatalom. A Biblia szerint olyan angyal ő, aki fellázadt az Isten ellen, irigység okán. Gonosz lélek, aki azon munkálkodik, hogy megnehezítse és megakadályozza életünk célját: az üdvösséget. Mindent megtesz és minden eszközt bevet, amit csak fellel. Meglehetősen kreatív egy fickó – én pedig nem szeretnék róla filmeket nézni. 

„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”

Jelenések Könyve, 12:9

Hogyan munkálkodik? 

A Sátán létezik és a hazugságain keresztül működik. Legfőbb vágya pedig az, hogy elhitesse veled, hogy nem is létezik. Hiszen, ha nem létezik, akkor nincs is rossz és gonosz a világon, ugye? Létezik és elbizonytalanít téged és félelemmel tölt el, hogy megakadályozza, hogy azt csináld, amire Isten hív téged. De miért működhet? Miért nem akadályozza meg a Jóisten a tevékenységét? Annyival szebb és jobb lenne minden, nem? 

Az embereknek szabad akarata van. A Jóisten azt szeretné, ha mindenki szeretetből (amely az ima általi kölcsönös kapcsolaton alapszik) választaná Őt. Ahhoz, hogy szabad akaratunknak értelme is legyen, kell, hogy legyen választási lehetőségünk. Választhatjuk a rosszat, a gonoszat is. Így a szabad akaratból fakadóan működhet a Gonosz lélek. Egy érdekes gondolat jutott most az eszembe: A Jóisten minden felett uralkodik, csak a szabad akarat felett nem? De van egy jó hírem, ha kérjük a Jóisten segítségét, megerősít minket és támogat, sőt előfordul, hogy néha még a vállán is hordoz…

Kedvenc hazugságai (a lista nem kimerítő jellegű…)

  • Elégedetlenség: A folyamatos hasonlítgatások elégedetlenné és iriggyé tesznek minket, előbújik a zöld szörnyeteg… Most elmondom Neked, hogy minden embernek van egy „sávja”, ahol közlekedik élete során, épp ezért teljesen értelmetlen a saját sávodat egy másik emberéhez hasonlítani. Tartsd a szemedet a sajátodon, mert különben nekimész egy oszlopnak… 

Orvosság:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (…) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • Türelmetlenség: Az én folyamatos keresztem! Türelmet pedig csak akkor lehet tanulni, ha bele vagy kényszerítve egy nehéz helyzetbe. Bízz a Jóisten időzítésében, abban, hogy Ő teljesen tudja, hogy mi való neked és mikor (legyen az egy munka, egy kapcsolat vagy egy új házikedvenc). A türelmetlenség nem vezet jóra, higgy nekem, párszor már megjártam… Mindennek megvan az ideje, ne erőltess semmit. 

Orvosság:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Prédikátorok könyve 3:1-2
  • Aggodalom: Az a bizonyos kis idegesítő hang a füledben, ami oly sok stresszt és álmatlan éjszakát tud okozni…Ellopja a jelened szépségét és beárnyékolja a jövődet. 

Orvosság:

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • „Nem vagyok elég jó” és egyéb önostorozó gondolatok: Ha elhiszed azt, hogy a Jóisten céllal, küldetéssel (amit csak te tölthetsz be) küldött ide a Földre téged, akkor azt hiszem elég menőnek érezheted magad. Mint egy szuperhős, nem? De a Sátán szeretné elhitetni veled, hogy csak egy lúzer vagy, aki semmire sem képes. Tegyél meg egy szívességet: csapd rá az ajtót és Isten gyermekeként haladj előre bátran!

Orvosság:

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.”

Rómaiaknak írt levél 8:28

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek (…). Ne félj, mert én veled vagyok!”

Ézsiás 43:4

Mi történt velem?

Személyesen tapasztaltam, hogy mikor a Jóisten jóságáról mesélek másoknak, hogy mik történtek velem, akkor másnap rettentő szarul érzem magam lelkileg. Sorra jönnek megmagyarázhatatlan helyről az önsorsrontó gondolatok „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég okos”. Ez mintaszerűen jelent meg az életemben. Saját tapasztalatom, ha minél jobban kiállok a Jóisten mellett, annál jobban fog támadni a Gonosz – igen, létezik szellemi háború. Nem, nem kattantam meg. Az ellenség is azt a katonát veszi célba, aki a legerősebb és legaktívabb, nem? Hiszen, ha őt elbizonytalanítja és megfélemlíti, akkor sok jó munkát meg tud akadályozni  

Mit tudunk tenni?

Személyesen a meleg és napos időt preferálom, de vajon értékelném, ha nem lenne hideg és csúf idő? Nappal-éjszaka, hideg-meleg, vetés-aratás, nincsen jó rossz nélkül… Az első és legfontosabb, hogy elhidd, hogy a Gonosz létezik. Pont. Így tudsz a hazugságai ellen küzdeni. Ezek a hazugságok általában elbizonytalanítanak a saját kompetenciáidban, hogy ne legyen bátorságod ahhoz, hogy azt az utat járd, amire hívva vagy. Figyelj ezekre. 

Továbbá imádkozz! Nagyon-nagyon fontos. Az ima nem egyfajta unott szokás, ami a 90 éves nénik kedvelt időtöltése két orgonaszó között, hanem fegyver. Az Atyához fordulsz, felveszed Vele a kapcsolatot és kéred az Ő segítségét. A Biblia olvasása (esetleg menő applikációkkal), imádkozás, szentáldozás, aktív lelki élet és a barátokkal való megosztások mind a segítségedre lesznek.

Ha létezik Isten (márpedig létezik), akkor létezik az ellenpólus is, a Gonosz. Ez nem gyerekmese, ez a sokszor nehezen hihető, de biztos valóság.

Utolsó gondolatként pedig álljon itt ez a buzdítás számodra:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Jeremiás 29:11

Tóth-Kuthy Betti ☺

Minden évben ugyanott? 

Újévi fogadalmak, hah? Ismerem a harcot. Folyamatosan azt mondod magadnak, hogy ma lesz az a nap, amikor változtatni fogsz az életeden, szilveszterkor mágikus, dupla erőfeszítéssel, de ez soha nem történik meg. Tudod, hogy mit kell tenned, de a mindennapi cselekedeteid nem egyeznek a céljaiddal. Félsz attól, hogy ha majd idős, őszülő halántékkal visszanézel az életedre, úgy érzed, hogy elpazaroltad a fiatalságodat, viszont a jelen megbénít.

Ismerem a harcot, mert ez az én harcom is.

Eddigi huszonx évemből rájöttem, hogy a teljes élethez az a kulcs, hogy a mindennapi tetteid összhangban legyenek a prioritásaiddal és azzal, aki lenni szeretnél. Ha arról álmodozol, hogy színész legyél, de minden időd csak a nagy képernyő előtt töltöd, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy nagyszerű szülő legyél, de nem töltesz időt a gyerekeiddel, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy író legyél, de nem írsz egy sort sem, boldogtalan leszel.

Valószínűleg az az oka annak, hogy a mindennapi tetteid nem egyeznek a prioritásaiddal és a céljaiddal, hogy egy örökös, gyilkos körforgásba estél (ne aggódj, gyakran én is, nem vagy egyedül), ami valahogy így néz ki: 

1. Van egy vágyad: minden nap 30 percet edzeni, új nyelvet tanulni, a világ leggyorsabb pizzaevő bajnokává válni, bármi.

2. A projekted/álmodod kezdetén tele vagy elhatározással és lendülettel. Sokat kutattál a céljaiddal kapcsolatban, megszállottan utánaolvastál, gondolkodtál rajta, kitaláltad a tökéletes forgatókönyvet, meséltél róla a barátaidnak. 

3. Elkezdesz erőfeszítéseket tenni a célod felé, majd egyszer csak… feladod. Úgy érzed, „túl nehéz” és már nem szórakozol jól.

4. Könnyebb és szórakoztatóbb elfoglaltságokat találsz, mint például macskavideók böngészése, az Instagram ajánlásainak pörgetése, vagy a Tiktok nézése. Teszed ezeket a dolgokat, mondván magadnak, hogy csak egy kis szünetre van szükséged. Valójában könnyen lehet, hogy a feladás fájdalmát igyekszed csillapítani, míg az egész életed csak egy kis szünet lesz.

5. Ha felismered, a ciklus újraindul – visszatérsz a lista első, második vagy harmadik pontjához.  

Szóval hogyan lehet ezt megtörni? Már tudod, mit kell tenned, de félsz megtenni. Nincs mese, keményen kell dolgoznod. Nagyon, nagyon, nagyon, keményen. Ahogy a célok és a változás kapcsán mindig elhangzik, kezdd kicsiben. Határozz meg egy konkrét, könnyen elérhető célt. Csinálj egy fekvőtámaszt naponta. Tanulj meg egy szót spanyolul naponta. Gyakorold a gyorsevési technikádat minden nap (hogyan készülnek az emberek a gyorsevő versenyekre? Fogalmam nincs).

Gyorsan rá fogsz jönni, hogy elkezdeni a leges-legnehezebb dolog a világon. Sőt, néha ijesztő is.

De tudod, mi ijesztőbb ennél is? Ugyanott tartani egy év múlva, mint ahol most vagy.

Ha sikerül baba léptékben, minden nap tartanod magad a kitűzéseidhez, nem számít, milyen kicsi lépést tettél meg aznap, előbb-utóbb eljutsz A-ból B-be. Lesznek olyan napok, amikor az álmaid követése szívás, és nem fogsz jól szórakozni. Ez normális. Ahogy egy barátom mondta egyszer: “Az értékes dolgokat megszerezni szívás.” Egy napon majd, a számtalan fekvőtámasz után (metaforikus vagy esetleg szó szerinti fekvőtámasz) a tükörbe nézel és meglep a látvány. 

Könnyű mindezt elmondani, nehezebb megtenni. A nap végén csak rajtad múlik, hogy mi történik.

Itt az ideje, hogy a mindennapi tetteid tükrözni kezdjék azt az embert, akivé válni szeretnél.

@kedvemma

Holidate, avagy mese a lányról, aki (nagyon) fél az elköteleződéstől

A Holidate című film egy könnyű, karácsonyi romantikus vígjáték. Egy történet a lányról, aki szeretne kapcsolatban lenni és közben fél is tőle, és a fiúról, aki cinikus vagánysága mögé rejtőzve keresi az igaz szerelmet. Vigyázat, a cikk nyomokban spoilert és komolyabb gondolatokat is tartalmazhat!

Karácsonykor senki sem szeret egyedül lenni; így van ezzel két főszereplőnk, Sloane és Jackson is. A helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy Sloane testvérei már mind elkeltek, és az anyukája kétségbeesésében minden jöttmenttel össze akarja boronálni. Jacksonnak hasonlóan borzalmasan telnek az ünnepek, ezért nem csoda, hogy mikor karácsony után a plázában véletlenül egymásba botlanak, rögtön találnak közös témát. A találkozásból végül egyezség lesz; egymás partnerei lesznek -kizárólag az ünnepekre. Együtt töltik a szilvesztert, a Szent Patrik napot, a húsvétot, és sorban az ünnepeket. Kapcsolatuk bár plátói marad, egyre jobban mélyül, és szépen lassan többet kezdenek el érezni egymás iránt. 

És innentől kezd izgalmassá válni a történet. Ugyanis amint világos lesz Sloane számára, hogy kapcsolatuk komolyabbá válhat, iszkolni kezd. Persze, a könnyed film könnyed film marad, viszont megmutatja a kötelékfóbia egy tipikus esetét. Hogy mi is az a kötelékfóbia? Az elköteleződéstől való félelem. Amikor adott valaki, akivel végre tényleg komoly lehet, akivel végre tényleg van esély a boldog holtomiglan-holtodiglanra, és mi még azelőtt kilépünk a kapcsolatból, hogy megtudnánk, mi is lehetett volna belőle. A kötelékfóbia jó példája a filmben szereplő Sloane, aki egész addig epekedik a vágyott férfi után, amíg az nem lép feléje, de azután meghátrál. Azonban lehet párkapcsolatban is kötelékfóbiával küzdeni; kilépni a kapcsolat egy olyan fordulópontja előtt, ami egy már a komfortosnál mélyebb elköteleződéssel jár. Továbbá előfordul olyan is, hogy valaki hosszú, komolynak tűnő kapcsolatban egyszerűen csak nem engedi magához közel a partnerét, ezáltal megőrizve azt a távolságtartó állapotot, ami számára még elviselhető.

És hogy mi bújik meg e félelem mögött? Ha erre választ akarunk találni, akkor érdemes gyermekkorunkban és kötődési mintáinkban keresni a választ. Szívből ajánlom Stefanie Stahl, német pszichoterapeuta Igen is, meg nem is című könyvét, amiből én magam is -a kötelékfóbiával való küzdelmem során- sokat tanultam. Emellett sajnos az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy fogyasztói társadalmunk nem a hosszútávon (emberek vagy dolgok, eszmék felé) elköteleződni tudó emberekből él.

Azt gondolom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, tanulhatunk az amúgy egyáltalán nem edukatívnak szánt Holidate című filmből. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valójában vágyunk-e mély elköteleződéssel -és ezáltal kötöttségekkel is- járó kapcsolatra? Szakítottunk-e már azért, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mi megtesszük, mintha minket hagynak el? Ért-e bennünket olyan csalódás, hogy attól elveszítettük a tartós, boldog párkapcsolatba vetett hitünket? Bele merjük-e engedni magunkat -úgy igazán- egy kapcsolatba, vagy csak a felszínt kapargatjuk évekig? És úgy általában; mit jelent számunkra az elköteleződés valami, vagy valaki felé?

Gergely-Papfalvy Bori

Kép forrása: Netflix

Címzett: Születendő lányom!

Mindig is szerettem volna naplót írni. Vonzott az az „életvitel”, amit a Neveletlen Hercegnő, a Szerelmünk lapjai, a Mindenképpen talán vagy éppen Bridget Jones esetén láttam. Viszont, sajnos nem kaptam túl sok írói vénát a talentumok osztásánál, így igen-igen küzdöttem, hogy mégis mit írjak a naplómba. 14 évesen  nem voltak magvas világmegváltó gondolataim, az álmaimat még ébredés előtt mind elfelejtettem, és hétköznapi életem messze állt a fantázia-mesék akciódússágának világától.

Végül egy táborban egy levél írásos feladat elé kerültem, ahol a levelet nem másnak, mint a saját lányomnak kellett címeznem úgy, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor annyi idős lesz, mint akkor én voltam. Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy a levelet azóta hol vesztettem el, viszont maga az ötlet gyökeret vert bennem. A történethez még hozzátartozik, hogy nekem nincsenek nagyszüleim – pontosabban mire annyi idős lettem, hogy épkézláb gondolatokat tudtam volna megfogalmazni, már nem volt lehetőségem velük szemtől-szembe leülni. Mindig nagyon érdekelt, hogy milyenek lehettek az őseim, hogyan gondolkozhattak, mi motiválhatta döntéseiket. Mivel csak egy valaki ismerheti a jövőnket, úgy döntöttem, nem szeretném kételyek között hagyni unokáimat, megírom a történetemet.

No de, nem akármilyen történeteket írok le a naplómba. Nem beszélek például a mindennapok kihívásairól, a Glamour-napok problémáiról, de még a nyári tábori kalandokról sem. A naplómat kifejezetten a lányaimnak/lányomnak és nőnemű unokáimnak célzom (igen, remélem, hogy nem csak fiaim és fiú unokáim lesznek…). A naplómban a közel 10 év minden olyan története felfedezhető, mikor örömtelien, szomorúan, vagy éppen váratlanul találkoztam az ellenkező nem képviselőivel. 

Leírtam minden örömömet, pillangós várakozásomat, „taktikázásomat”, a meglepetéseket és az ajándékokat, de komolyabb tapasztalataimat is, mikor alkalomadtán nagyon fájt, sérültem, sírtam, s aztán felálltam. Leírtam mind a magasságokat és a mélységeket. Sokszor nem volt könnyű, és többször kimaradt fél-egy év is a történetekből, de most, a 25 éves fejemmel visszatekintve, hálás vagyok, hogy visszalapozhatom az oldalakat, és láthatom, mennyi mindenben erősödtem, és mennyit változtak-fejlődtek az elvárásaim a jövendőbelimmel kapcsolatban. 

Bár semmiképpen sem szeretném megvédeni a lányomat ezektől a tapasztalatoktól, hiszen mindannyian a saját megéléseinkből tanulunk a legtöbbet, mégis szeretném, ha majd elolvasná, hogy bölcsebb legyen tőle, és így talán pár buta hibától igenis megóvhatom.

Kedves naplóíráson gondolkodó! Egyet tanácsolok: vágj bele! Írd le őszintén, mit érzel, mit kellene érezned, mire vágysz, mi az, ami fáj. Írd le, és a végén egy mondatban üzenj valamit a lányodnak: az aktuális kedvenc zeneszámodat, egy jó tanácsot (pl. „ezt biztosan elmondtam volna az édesanyámnak” – hátha érti a célzást 😉), vagy csak, hogy ne feledje: úgy értékes, ahogy van, és a gyönyörű mosolyát senkiért sem kell megváltoztatnia.

Kedves lányom, ha eléd kerül valamikor a távoli jövőben ez a kisebb iromány, tudd, hogy nagyon szeretlek, tanulj, és sose add fel – tudom, hogy sokra fogod vinni még, hihetetlenül büszke vagyok rád szüntelen, Te vagy számomra a legértékesebb a világon.

Kisbán Petra

Why should we discuss self-transcendence? – part two

Great existential thinkers had proposed an interesting framework that could bring us the necessary release of our own limitations. Viktor Frankl (2008) writes about how a person can actualize their potential, not by getting rich or by focusing on materialistic success, but by being responsible. An individual can be responsible to humanity, to society, to himself or to God. The true meaning in life is thus to be found in the world rather than within man or his own psyche. Frankl names this as “the self-transcendence of human existence.”

Wong (2017) writes about Frankl’s self-transcendence stance and how it is composed of several factors: the defiant power of the human spirit, the capacity for freedom and responsibility, the primary motivation for self-transcendence and the power of the meaning-mindset. 

  • The defiant power of the human spirit is essentially an existential courage that enables us to take a defiant stand against a harsh fate and do what is morally right despite personal dangers. I have noticed that it is easy for me to fantasise about how courageous I would be in life-threatening situations but I have also come to realise that being courageous in those kinds of situations is more of an exception than a rule. 
  • Every person has the freedom and responsibility to choose their own pathway and life goals. Wong (2017) points out that man is not fully conditioned, man is self-determining. In spite of the predominant narrative of the western medical system which gives us the message of being a passive receiver of an illness, we can make an active stance and look through an alternative perspective: we are an active agent that has an influence on our own life.
  • The primary motivation for self-transcendence emphasises the responsible choice of doing the right thing in each situation (Wong, 2017). I know I struggle with this one, because my brain already has the neuron shortcuts that make my responses to triggering situations more automatic, it is that much harder to build new neuron pathways that can offer me an alternative response, one that is more applicable to my virtues. It is a hard change but it is far from impossible. Consistency is key.
  • The last factor that Wong (2017) emphasises is the power of the meaning-mindset which puts forward the proper use of intellect in order to do the right thing and live a virtuous life. Broadening our knowledge in the fields that study our human experience is important in the aspect of exposing our own blind spots, which can lead to some serious moral dilemmas. 

Gaining a small insight into the thoughts of great existential thinkers has given me a sense of optimism and hope, which is in contrast to the despair I felt, living through the lens of the modern, productive, success-driven world. I have been reminded again and again through life, through life’s challenges, that the most important, hearth-filling things are those that have nothing to do with gain, but have everything to do with other human beings or with our work that is contributing to the better future. As Marilyin Yalom wrote in the book that I have mentioned in the first part of this article, A matter of life and death: “I have come to the understanding that one stays alive not only for oneself, but also for others.”

Ana Zore, BA. pth.

Here you can read part one as well.

Sources:

Frankl, V.E. (2000). Man’s search for ultimate meaning. Cambridge, Massachusetts: Perseus Publishing.
Frankl, V.E. (2008). Man’s search for meaning. UK: Rider.
Frankl, V.E. (2014). Volja do smisla. Celje: Celjska Mohorjeva družba. 
Frankl, V.E. (2015). Zdravnik in duša: Osnove logoterapije in bivanjske analize. Celje: Celjska Mohorjeva družba.
Stein, J. (2013). Millennials: The Me Me Me Generation. Time article, Vol. 181, Issue 19. p26. 8p. Gained through: https://www.manasquanschools.org/cms/lib6/NJ01000635/Centricity/Domain/174/millennials_themememegeneration.pdf
Wong, P. (2017). Frankl’s Self-Transcendence Model and Virtue Ethics. Gained through: http://www.drpaulwong.com/frankls-self-transcendence-model-and-virtue-ethics/
Wong, P. (2014). Meaning-seeking, Self-Transcendence, and Well-Being. Gained through: http://www.drpaulwong.com/meaning-seeking-self-transcendence-and-well-being/

About me:

I work as a trainee psychotherapist under supervision, in Ljubljana-Slovenia. 

I primarily work through the frame of psychodynamic psychotherapy that was developed in Germany. The mentioned modality is based on psychoanalysis but additionally encompasses the humanistic approaches and includes body work or body techniques. I am also interested in the topics of existentialism, which has brought me to continue my education in logotherapy.

You can find more about me and my work at:

https://en.psihoterapija-anazore.com

Tested: lelked tükre

Kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek.”

3János2

Erős mondat, ha kicsit jobban belegondolunk. Mégis, ugye, mutasson már valaki nekem egy embert, akinek mindig, minden körülmények között rendben van a lelke! Nincs benne épp egy csipet őrlődés, félelem, egy adag stressz, megfűszerezve egy kis aggodalommal, és csak úgy, érzésnyi megoldandó feladatokkal. Nyilván nincs ilyen. Viszont nem mindegy, ki, hogyan kezeli a lelkét. Mert a lélek igenis gyógyításra szorul: nem elég túljutni a gondokon, utána regenerálódni kell. Nem elég legyinteni, elengedni, meg kell érteni a működését. A lelkünket táplálni kell, különben jelez, hogy baj van: először piciben, aztán bizony nagyban is, fizikai tünetekkel szeretné a tudtunkra adni, hogy: „Hé, foglalkozz velem!”

Minden betegség lelki eredetű – szokták mondani. De nem mindegy, hogyan gyógyítod. Most egy picit, a saját példámon keresztül szeretnék segíteni azoknak, akik nem veszik elég komolyan az első, intő jeleket.  Ismeritek a szomatizáció szó jelentését? Lehet már meg is tapasztaltátok. Én középiskolás koromban szembesültem először a kifejezéssel, ami: olyan testi tünetekkel járó kórállapot, aminek hátterében nem áll szervi megbetegedés

A legboldogabb, legegészségesebb tininek kellett volna lennem, a – természetesen ezzel az időszakkal járó – felnőtté válás állapotának különböző fokozatai mellett. Én viszont hosszú évekre benne ragadtam, sőt, nem is találtam a kiutat egy olyan kapcsolatból, ami már senkinek sem volt jó, ami akkora súlyt rakott a lelkemre, hogy hiába regenerálódott néha, azokra a sebekre már jóval több kellett, mint egy kis kötözgetés. Először kicsiben kezdtem: egy kis migrén, egy kis hasfájás, fáradékonyság. Aztán úgy látszik, rákaptam az ízére. Visszatérő felfázás, hasi fájdalom. Édesanyám, miután saját elmondása szerint megunta, hogy másfél éven keresztül „mosta fel velem a szakrendelők padlóját” azt mondta, állj. Nekem semmi bajom nincs. Nekem egyszerűen ki kell jönnöm valamiből, ami nem tesz jót a lelkemnek. Én is éreztem, csak először rosszul próbálkoztam: menteni a menthetetlent, bármi áron. Mert megszoktam, ragaszkodtam egy állapothoz, amiben egyszerűen már nem voltam boldog (gyanítom, a másik fél sem). Akkor ott, nagyot sérült a lelkem és egy egész könyvet megérne, hogy jöttem ki belőle (nem kevés emberi és még sokkal több Isteni segítséggel). De kijöttem és láss csodát, elmúltak a panaszaim. 

Gondolnátok, hogy egy ilyen után, nyilván az ember tanul a hibáiból. Háh, de nem én! Ó, nem, én tökélyre fejlesztettem a szomatizáció képességét. Persze nem állandóan gyakoroltam, tartottam szünetet is néha, úgy illik. Csak most döbbentem: amikor kiderült, hogy a sok-sok tünet, valós szervi, fizikai betegséget okozott. Felborult az egyensúly és én nem foglalkoztam vele. Pedig való igaz: mindenben olyan jó dolgunk van, és olyan egészségesek vagyunk, amilyen jó dolga van a lelkünknek. 

Nagyon jó dolog sok baráti kapcsolatot ápolni, segíteni valakinek, akinek szüksége van rá, jó dolog sok feladattal foglalkozni, pörögni, de tudni kell megállni és feltenni magunknak a kérdést: én most boldog vagyok? A családomban, a párkapcsolatomban, a munkámban, a szabadidőm felhasználásában?

Mert ha ezek valamelyikére is „nem” a válasz, akkor a lelked gyógyításra szorul. Tedd meg, mielőtt a tested jelez!

Demeter Anna

Ackgnowleding our limitations – part one

Written by: Ana Zore, BA. pth.

I have just recently picked up a book that I bought some time ago, titled: “A matter of death and life”, by Irvin D. Yalom, an existential psychotherapist. It is an enriching and also hearth-breaking life story, which combines two perspectives. A perspective of a wife named Marilyn who was given a lethal diagnosis of  multiple myeloma and a perspective of her husband Irvin, who has been in love with her since they were teenagers. The book is far from a “light” read and what is also far from that is this attempt to write about my thoughts that have to do with my/our existence. 

Let us start at a collective lens and get more specific through some great existential thinkers. The all-consuming modern wold of capitalism and technology “dictates” us to focus on our personal agenda. It pushes us into a direction of self-perseverance and self-interests which gives a sense of accomplishment and validation from the outside world. It also plays on our primary, biological need for survival, survival of the fittest, and also survival of the richest, sexiest and the ones who have the most influence, especially on the internet. 

Being moderately young, a millennial, I too fall into a paradigm which was pointed out by Stein (2013) that narcissism is an increasing factor in today’s youth (compared to the older generations). In general we are more self-absorbed than the baby boomers and generation X in the same age period. So dealing with our own individual problems and focusing on our own “success” in this modern age, that is focused on gaining superficial accolades, is something that is collectively ingrained in our generation. Prioritizing these ideals could lead us to egotism, too high of expectations which lead to disappointment and finally to mental distress (Wong, 2014). 

It is also important to put forward the limited resources of our planet, that cannot sustain our ever growing hunger of materialistic culture. It is important that we acknowledge our limitations and the limitations of our social context which can only give us so much and at the end leave us feeling unfulfilled.

So why even bother looking for something else, something that exceeds our own personal bubble? Why even bother pursuing getting to know ourselves, our real selves not our personas, why even bother postulating heavy and scary questions about our existence, if the all-consuming world already demands so much of us?

Sources:

Frankl, V.E. (2000). Man’s search for ultimate meaning. Cambridge, Massachusetts: Perseus Publishing.
Frankl, V.E. (2008). Man’s search for meaning. UK: Rider.
Frankl, V.E. (2014). Volja do smisla. Celje: Celjska Mohorjeva družba. 
Frankl, V.E. (2015). Zdravnik in duša: Osnove logoterapije in bivanjske analize. Celje: Celjska Mohorjeva družba.
Stein, J. (2013). Millennials: The Me Me Me Generation. Time article, Vol. 181, Issue 19. p26. 8p. Gained through: https://www.manasquanschools.org/cms/lib6/NJ01000635/Centricity/Domain/174/millennials_themememegeneration.pdf
Wong, P. (2017). Frankl’s Self-Transcendence Model and Virtue Ethics. Gained through: http://www.drpaulwong.com/frankls-self-transcendence-model-and-virtue-ethics/
Wong, P. (2014). Meaning-seeking, Self-Transcendence, and Well-Being. Gained through: http://www.drpaulwong.com/meaning-seeking-self-transcendence-and-well-being/

About me:

I work as a trainee psychotherapist under supervision, in Ljubljana-Slovenia. 

I primarily work through the frame of psychodynamic psychotherapy that was developed in Germany. The mentioned modality is based on psychoanalysis but additionally encompasses the humanistic approaches and includes body work or body techniques. I am also interested in the topics of existentialism, which has brought me to continue my education in logotherapy.

You can find more about me and my work at:

https://en.psihoterapija-anazore.com