Ötszáz fős faluból a Sorbonne-ig

Laposa Julcsi tekenyei származású Junior Príma díjas népzenész, a Sorbonne egyetemen végzett zenei mediátor. Fiatal kora ellenére hatalmas karriert futott be, saját együttese van, több nívós versenyen szerzett dobogós helyezést és olyan díjakat nyert, mint a Junior Príma díj, a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj vagy az Aranypáva Nagydíj.

Julcsit a munkahelyemen ismertem meg még januárban. Emlékszem, az első munkanapomon megkérdezte tőlem a folyosón, hogy tudom-e, hol található az iktató, én meg örültem magamban, hogy ilyen magabiztosnak és tájékozottnak tűnök első ránézésre, mikor még az irodába is kihívás volt visszatalálnom, és persze fogalmam se volt az iktató hollétéről. (Azóta már tudom szerencsére). Mindenesetre, noha nem voltam nagy segítség az orientáció terén, bemutatkoztunk egymásnak, majd később, amikor az irodáinkat összevonták és egymással szemben levő szobákba kerültünk, egyre többet beszélgettünk, és akkor szereztem tudomást zenei pályájáról és sikereiről. 

Minek a hatására kezdtél el népzenével foglalkozni és miért vált olyan fontossá számodra?

Gyermekkorom óta része a zene az életemnek. Szüleim mindig mondták, hogy én előbb táncoltam, énekeltem, dudorásztam, mint beszéltem. Amint meghallottam pólyás koromban egy dallamot, már mozogtam, zsigereimben volt születésem óta a zene. Mivel én egy kicsiny, 500 fős faluból származom, eleinte sok lehetőségem nem volt, de mégis a szüleim megpróbálták kihasználni azt, ami adódott. 

Milyen főbb állomásai voltak zenei pályafutásodnak?

Párhuzamosan a zene és a tánc is az életem része volt, ezért adta magát, hogy népzenét tanuljak. Négyévesen balettozni kezdtem,  hétévesen zeneiskolába mentem. Először furulyázni tanultam, de untam, nem tartottam izgalmasnak, ezért kikönyörögtem, hogy hadd váltsak hegedűre. Apukám hónapokig húzta a száját, hogy nem szeretné, de végül beadta a derekát. Viszonylag gyorsan megtanultam szép tisztán játszani és tizenhat évesen jött a nagy váltás, amikor is a népzenével kezdtem el foglalkozni.

Lenyűgözött a stílusjátéka, sokszínűsége, hogy ennyi féle dal van és ezek mind a nemzetünké.

A csúcspontot nem hiszem, hogy elértem még, mert én mindig azt mondom, hogy az ember holtig tanul. Mindazonáltal szakmai pályafutásom egy kiemelkedő szakaszát 2017-re tenném,  amikor bekerültem az 50 tehetséges magyar fiatal programba. Ugyanabban az évben Junior Príma díjjal ismerték el munkásságomat, ami a szakmámban az egyik legrangosabb elismerés. 

Mire vagy a legbüszkébb?

A legbüszkébb a „NÉPI hang-színek” kiadvány sorozatomra vagyok, aminek a hivatalos kötetbemutatója május 3-án volt az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Én úgy szoktam ezeket a könyveket emlegetni, hogy a gyermekeim, mert jócskán igényel egy 6-9 hónapnyi munkát, mire egy ilyen produktum elkészül.

Kik voltak nagy hatással a pályádra?

Mindenképpen a családom, akik mindig is támogattak. Én egy egyszerű családból származom, nagyon erős nálunk a női vonal, a túlélési vágy, ez igencsak példát mutatott nekem, hiszen csak nagy kitartással lehet bejárni a kitűzött utat. Szakmailag ifj. Horváth Károly (Karcsi bácsi) nevét említeném első körben, aki felfedezte bennem a népzenéhez való tehetséget, ő volt az első zenei mentorom Zalaegerszegen.

Később Sebestyén Márta és Rúzsa Magdi szárnyai alá kerültem. Rájuk is nagyon felnézek és tisztelem, amit képviselnek és amilyen hitelesen a saját szakmai területükön dolgoznak. 

Más családtagod is zenél/zenélt?

A közvetlen családi környezetemben nem, de az anyai dédpapám citerázott, ami egy tipikus ősi magyar hangszer. Sajnos a citeráját nem találtuk meg. Apai ágon levő nagymamámnak pedig gyönyörű hangja volt, sajnos már nem él, viszont mindenki mondja ma is a faluban, hogy elképesztő hangja volt és a templomban sokszor ő adta meg a kezdőhangot. 

Mesélj a könyveidről!

2017-ben jött ki az első, ami csak egy általános, bemutatkozó könyv volt, mivel nem gondoltam volna, hogy több is lesz. Olyan dalokat tartalmaz, amiket egy óvodás gyerek jó ha ismer, mielőtt iskolába megy. Akkora sikert aratott ez a könyv, hogy született további három belőle. Mindegyikben népdalok találhatóak, népi viseletek és gyermekjátékok. Egy gyermek tud benne színezni, vagy ha ismeri a kottát akkor tud zenélni, illetve meghallgathatja a CD-t, ami a hátuljában található. A sorozat további köteteit próbáltam kreatívan feldobni, egyikben matricákat helyeztem el, másikban kreatív memóriakártyákat. A többi kötet az évszakokkal foglalkozik és azokhoz fűződő népdalokat tartalmaz. Úgy látom segíti a gyerekek zenei nevelését, mind az óvónők, mind a családok nagyon szeretik használni őket. 

Milyen további terveid vannak?

A saját együttesemet 2017-ben alakítottam meg, Budapesten. Velük csak gyerekeknek játszunk egyelőre, népdalokat és világzenét. Következő tervem, hogy felnőtteknek is muzsikáljunk világzenei produkciókat. 

Mi a kedvenc népdalod vagy kedvenc sorod egy népdalból?

Annyi népdal van a fejemben, hogy nagyon nehezen tudok erre válaszolni. Minden egyes lelki állapotban más népdal a kedvencem, folyamatosan változik akár egy napszak alatt is a preferenciám. Minden érzelemhez hozzá tudok csatolni egy népdalt. Most talán egy szomorú népdal jut eszembe „Édesanyám rózsafája, nékem hajlott utoljára, bár sohase nyílott volna, maradtam volna bimbóban.” Ez egy kalotaszegi népdal, szerintem annyit beszéltem most a gyerekkoromról, hogy kicsit visszasírom azokat az éveket. 

Mit üzensz a hozzád hasonló tehetséggel rendelkező fiatalabb generációnak?

A fiataloknak üzenem, hogy ne hallgassanak senkire, csak a szívükre és mindig kövessék az álmaikat. Fogadjanak szót a szüleiknek, de amikor éreznek egy belső késztetést magukban, akkor igenis ki kell törni, küzdeniük kell ezért. Nekem is meg kellett küzdenem a családomon belül, hogy elfogadják, én ezt az utat választom. Senki se adja fel céljait és kitartóan menjen előre az álmai irányába. 

Mesélsz egy érdekességet magadról?

Talán azt emelném ki, hogy imádok vezetni, 14 éve van jogosítványom és a mai napig rá tudok arra csodálkozni, hogy ha valaki ott ül mellettem az anyósülésen és azt mondja hirtelen, hogy kanyarodj jobbra, én automatikusan balra megyek. 

Julcsi kiadványai megvásárolhatóak a www.laposajulcsi.eu oldalon, valamint a Libri, a Könyvtárellátó és a Kaláka zenebolt oldalán. Kövessétek Facebookon és Instagrammon is!

Az interjút Merrikin Gina készítette.

Képek forrása:

Neki is köszönhetjük, hogy a lányok bármit elérhetnek – 100 éve halt meg az első magyar doktornő

Szerencsére ma már a legtöbb család azt tanítja lánygyermekének, hogy a lányok is bármire képesek. Nekem is azt mondták kiskoromban a szüleim –  amiért a mai napig hálás vagyok -,  hogy egy lány bármi lehet, igenis össze lehet egyeztetni a karriert és az anyaságot, nem kell ezek közül választani. Lehetünk jogászok, sebészek, élsportolók, atomfizikusok, a határ a csillagos ég. Ma már elérkeztünk oda, hogy nem kell a nőknek kevesebbnek vagy tehetségtelenebbnek érezni magukat a férfiaknál, és mint pár hete láthattuk, Magyarországon is megválasztották az első női köztársasági elnököt, illetve az EU-ban bevezették a női kvótát a cégeknél. Ehhez azonban szükség volt olyan modern nőkre az előző évszázadokban, mint amilyen Hugonnai Vilma volt. 

Hugonnai Vilma 1847-ben született egy nemesi család lánygyermekeként. A kor hagyományainak megfelelően 18 évesen férjhez ment, gyermeket szült, azonban érdeklődését és a természettudományok iránti tudásszomját nem elégítette ki a nemesi életforma. Rengeteg anatómiai és természettudományokkal kapcsolatos könyvet olvasott, a társadalom által elvárt női tevékenységek, mint a hímzés, zongorázás egyenesen taszították. Ezt férje rossz szemmel nézte, sőt az olvasáshoz használt gyertyák árát is kifizettette vele, míg ő a gentry-k semmittevő, iszogatós, kártyázós életét élte. Főként ez az ellentét vezetett későbbi válásukhoz. 

Apja és férje anyagi támogatása nélkül 25 évesen önerőből elutazott Svájcba, ahol elsőként volt lehetőségük a nőknek egyetemi diplomát szerezni. Az egyetem sikeres elvégzése után, noha marasztalták, sőt egy évet dolgozott is a zürichi sebészeti klinikán, őt mégis hazahúzta a szíve. Szerette volna reformer gondolatait Magyarországon továbbadni és segíteni a magyar nőket abban, hogy látásmódjukat szélesítse. Sajnos itthon nehézségekbe ütközött, ugyanis nem engedélyezték, hogy diplomáját honosítsa, mivel a kor vallási és közoktatási minisztere szerint „a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal.” A női emancipáció hazai hiányossága miatt 15 éven keresztül csak szülésznőként és segédorvosként volt lehetősége dolgozni. Mindenben kiállt mellette és támogatta második férje, a vegyészmérnök Wartha Vince, illetve Veres Pálné, aki lehetővé tette neki, hogy a Nőképző Egyesület oktatási intézményében egészségtant és betegápolást tanítson. Végül 1895-ben megkapta a szükséges engedélyeket, így 1897-ben az első női orvosként átvehette diplomáját a Semmelweis Egyetemen. Az első világháború alatt katonaorvosként tevékenykedett.

Amellett, hogy kiváló orvos volt, feministaként küzdött a nők jogaiért és „A nők munkaköre” című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, milyen fontos egy nőnek is megadni a lehetőséget, hogy továbbtanulhasson, diplomát szerezhessen. Kiemelte, hogy lehetséges megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között, csak azért mert valaki nőnek születik, ne szenvedjen csorbát a tanuláshoz való joga. „Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.” – vallotta a doktornő. 

Hugonnai Vilma egy olyan korban állt ki a nők egyenjogúságáért, amikor emiatt számtalan támadás érte. Halálhírét nem követték méltatások, a 20. század visszamaradott gondolkodású politikusai, tudósai mindent megtettek, hogy neve feledésbe merüljön. Azonban nem jártak sikerrel, hiszen 1944-ben megszületett Nagy Lenke: „Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye” című műve, 1965-ben pedig Kertész Erzsébet: „Vilma doktorasszony” című könyve. 2010 óta a Semmelweis Egyetem Hugonnai emlékéremmel tüntet ki női orvosokat, 2014-ben pedig a Turay Ida színházban bemutatták a „Doktornők” című színdarabot, ami szintén Hugonnai Vilma életét és hagyatékát dolgozza fel. 

Manapság a végzett orvosok 60 százaléka nő. Ezt a statisztikát látva ne felejtsünk el Hugonnai Vilmára és a hozzá hasonló felvilágosult, ambiciózus reformer nőkre gondolni, akiknek köszönhető, hogy most már a lányok is bármit elérhetnek!

Merrikin Gina

Influencerek botrányok nélkül? A jelenség létezik.

Sajnos manapság az influencer szó hallatán általában egy botrányhős jut eszünkbe, aki őrült dolgokat próbál ki, vagy provokatív stílusával hívja fel magára a figyelmet. Azonban szerencsére akadnak szép számmal olyanok is, akik átérzik annak a felelősségét, hogy több millió fiatal, befolyásolható tinédzser követi figyelemmel életüket, tevékenységüket.

Közülük szeretnék bemutatni három fiatal nőt. Szépek, sikeresek, értelmesek és Youtube videóikat nézve vagy podcastjaikat hallgatva hamar egyértelművé válik, hogy a nyilvános szereplés számukra nem elsősorban a pénzszerzésről szól, hanem egy normális értékrend közvetítéséről. 

1. Jordan Lee Dooley

Jordan egy huszonéves amerikai író, influencer. Az „Own your Everyday” bestseller írója, ezen kívül a SHE című podcastot vezeti. Nyíltan vállalja keresztény hátterét és podcastjai, Instagram posztjai leginkább az egészséges életmód, mentális egészség témaköröket járják körül. Jordan nagyon maximalista az élet minden területén, így a hasonló cipőben járó fiatalok számára tippeket, tanácsokat nyújt, ugyanis első kézből tudja milyen fontos, hogy a kötelezettségek teljesítése során mentális egészségünk se szenvedjen csorbát.  

2. Madison Fisher

Személy szerint a kedvenc Youtube csatornám a „The Fishfam”. Madison és férje, Kyler, két 5 éves ikerlány, egy 2 éves kislány és egy 1 éves kisfiú szülei. Jelenleg ötödik gyereküket várják. Mindig mosolyt csalnak a nézők arcára a vidám, cserfes, folyton valami új turpisságot kitaláló testvérek.  Nagyon inspiráló látni azt a szeretetet és harmóniát, ami abban a családban uralkodik. A fiatal pár minden jel szerint mintaházasságban él, rengeteget foglalkoznak gyerekeikkel. A gyermekvállalás szépségét, illetve a hagyományos értékrendet közvetítik követőik felé. Ezen kívül azt is meg merik mutatni, hogy nem tökéletes az élet, akárcsak az átlagemberek, ők is kimerülnek, fáradtak, sírnak, megijednek ha a gyermek nincs jól. Nyilván sokan nem értenek egyet azzal, ha valaki a kisgyerekeit kamera elé állítja, de véleményem szerint ez a négy gyerkőc igencsak szeret szerepelni és a későbbiekben rájuk nézve kompromittáló képek, információk nem látnak napvilágot. 

3. Chelsea Crockett

Chelsea nagyon hosszú utat járt be, 13 évesen a sminkvideóival szerzett több, mint 1 millió rajongót, később keresztény témákat dolgozott fel, fiatal keresztény lányok példaképévé vált. Két könyvet írt, amelyek fiatal kora ellenére nagy népszerűségre tettek szert az Egyesült Államokban. A „Your Own Beautiful” leginkább öltözködési, sminkelési, életvezetési tippeket ad, míg az „Above all Else” sokkal inkább a spirituális életét mutatja be. Most, 23 évesen, pedig egy fél éves kisfiú anyukájaként oszt meg tapasztalatokat arról, milyen fiatal feleségként, anyaként boldogulni. 

Úgy látom szerencsére egyre több hasonló influencer áll ki a nagyközönség elé, vállalva értékrendjét, nézeteit, így nem kell félni, egyre több pozitív hatás fogja érni a nálunk fiatalabb generációt. 

Gina Merrikin

Borítókép: youtube.com

Egy ismeretlen példakép: Karacs Ferencné Takács Éva

Ha nem ismertél férje nevét használó, sőt a -né tagot is felvevő feministát, akkor íme egy:  Karancs Ferencné Takács Éva. Egyenlő a fizetésed a férfi kollégáddal, egyetemre jársz, meghallgatják a véleményed, szavazhatsz? Csak pár dolog, amit többek között Karancs Ferencné Takács Évának köszönhetsz, legalábbis Magyarországon. 

Közelednek a választások és magától értetődőnek vesszük, hogy van jogunk szavazni, hiszen a világ számos országában már a női kvóta bevezetése van napirenden. Megdöbbenünk és felháborodva olvassuk, hogy Afganisztánban miként alakul nőtársaink sorsa. Kinek, kiknek köszönhetjük, hogy ma Magyarországon – ha nem is minden tekintetben -, de egyenlőnek gondolhatjuk magunkat a férfiakkal? Elárulom: pár férfinak, férjnek, pár nőnek, akik férfi álnevet, álruhát használtak és még pár nőnek, akik saját nevükön is mertek publikálni a témában. Mertek felszólalni és példaként élni életüket! A saját néven publikálásban első, Karacs Ferencné Takács Éva volt, aki 1779-ben született. Egy olyan korban élt és alkotott, amikor még csak az első gőzüzemű vasút indult el, de mégis bátran és az elsők között hirdette a női és a férfi intellektus egyenértékűségét. Nem élhette meg a női szavazati jog bevezetését 1919-ben, valamint a két nem jogi egyenlőségét sem (1945-ben következett be Magyarországon), de gondolataiban és Karacs Ferenccel közös házasságukban az egyenértékűség, egyenrangúság és a közös döntések voltak az alapelvek. 

Az írásait olvasva az jutott eszembe, hogy a “meghaladta korát” jelzőt biztosan ő inspirálta. 

Hogy képzeljünk el 1779 és 1845 között egy modern nőt?

Segítek:
  • Szerelemből házasodott, ami sok kultúrában még ma is kuriózum, lásd.: szerelemgyilkosságok Indiában.
  • Férjével külön szobát tartottak fent a még nem befutott művészeknek: többek között Katona Józsefnek, aki náluk dolgozott a Bánk Bánon és Éva véleményét ráadásul mindig ki is kérte.
  • Egy olyan korban dolgozott együtt a cselédjeivel, amikor  a szocioökonómiai státuszukból még a mainál is kevésbé léphettek ki és tudtak kilépni az emberek.
  • 9 gyermeke született, ha az előzőek nem lettek volna elég figyelemreméltó adatok.
  • Egyik lánya Karacs Teréz a nőnevelés egyik úttörője lett.
  • A nevelésben a sport fontosságát olyannyira nagynak érezte, hogy külön testedzésre szolgáló részt alakított ki a  házuk udvarában.
  • Minden leányát a házi munkákon kívül olyan iparágban is jártassá tette, amelynek jövedelméből a saját erejükből már korán fedezhették ruházati és szórakozási szükségleteiket.
  • Büszkén mondogatta: „Az én gyermekeim nem tudják, mi a verés, mi a büntetés!“ Pedig e pedagógiai módszer alkalmazása még ma is beszélgető műsorok vitatárgya.
  • Tanult és képezte magát. 1816 táján a szőlőmívelést szakértőktől megtanulta és veresegyházi kis szőlőjét saját felügyelete alatt nagy hozzáértéssel munkáltatta azt, majd tanított meg másokat később a szakszerű művelésre.
  • Volt véleménye a politikáról is: Bár lelkesedett Kossuth tolláért, mellyel 1840-ben a nemzetet ébresztgetni kezdte, nyugtalanul nézte a politikai fejleményeket, mikor lapszerkesztésre Kossuth engedélyt kapott. „A kormány forradalmat akar előidézni Kossuth által. Adja az ég, hogy ez ne történjék meg, mert ha megtörténik, eltapossák a maroknyi magyart!“

A sajtóban körbenézve ritkán találkozik az ember olyan emberekkel, akikre csupa nagybetűvel érdemes hivatkozni, rá igen, rá kellene is, ezért született e rövid ismertető Karacs Ferencné Takács Éváról. Írjuk fel a nevét és legyünk olyanok, mint ő a saját korában: haladók, gondolkodók, véleményt formáló, bátrak, nők, anyák, feleségek, emberek. 

Történelem iránt érdeklődöknek ajánljuk írásait : 
  • Tudományos Gyűjteményben: 
  • 1822. XII. A leánykák házi neveléséről,
  • 1823. VIII. A házasságban lévő asszonyok kötelességeikről,
  • 1824. VI. Barátságos beszélgetés a földmívelő nép állapotjáról,
  • 1825. XI., 1826. IX. Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében)
  • Vajthó László: Magyar Irodalmi Ritkaságok (Bp., 1935. 31. sz.)  című könyvében 

Losteiner Cecília Terézia

Kép forrása: https://hu.museum-digital.org/singleimage.php?imagenr=104376
Tulajdonosa/jogkezelője: Karacs Ferenc Múzeum, Püspökladány 

Mit üzen nekünk mindenszentek ünnepe?

Mindenszentek ünnepe van. Azoknak a névtelen szenteknek az ünnepe, akikről tudjuk, hogy voltak, éltek, de mégsem hagytak akkora nyomot a világban, hogy személyükről emberek ezrei emlékezzenek meg. Akik “csupán” jól és jobbra törekedve éltek, átlagosan, olykor boldogan, olykor szomorúan. Hétköznapi emberek, akik próbáltak helyesen élni, és akik földi dolguk végeztével -hitünk szerint- a Jóistenhez tértek haza. 

Ilyen névtelen szentből sok van. Nagymamák, akik egész életükben családjukért dolgoztak, és utolsó napjaikban is sapkát kötöttek unokájuknak. Nagypapák, akik ötvenhatban életüket kockáztatva megküzdöttek a mi szabadságunkért. Szomszéd bácsik, akik segítettek megszerelni az elromlott biciklit, és tanítónénik, akiktől életre szóló leckét kaptunk emberségből. Nagynénik, akik a háború után özvegyen maradt testvérük mellett maradtak gondoskodó pót-apukaként. Sokgyermekes édesanyák, akikre mindig lehetett számítani. Iskolai portásbácsik, akik minden gyereket névről ismertek és mindenkihez volt egy jó szavuk. Mélyhitű apácák, akik vagyonukat rászorulóknak adták. Itt éltek velünk a hétköznapok szürke szentjei, és tették az olyan kicsi csodákat, amikre talán életük során nem is figyeltünk fel. 

Úgy gondolom, hogy sok ilyen szent él most is közöttünk, akiknek tetteit nem értékeljük eléggé. “Alapnak” vesszük, hogy vannak és azt is, hogy jót tesznek. Alapnak vesszük a segítséget, a jó szót, kedvességet, önfeláldozást. Elmegyünk mellettük, pedig meg is állhatnánk egy pillanatra. Megköszönhetnénk nekik, hogy teszik a dolgukat, helyesen és jól élnek. És tanulhatnánk tőlük. Megkérdezhetnénk tőlük, hogy miből merítenek erőt, motivációt. 

Sokan vannak, akik családi mintájukat (többnyire tudatalatt) megvalósítva ugyanazokat a hibákat követik el, mint szüleik, felmenőik. Akadnak olyanok is, akik azt tűzik ki célul, hogy “csak olyanok ne legyenek, mint a szüleik”, és e hiánymotivált elhatározásból fakadóan ők sem úgy élnek, ahogy szeretnének. Néhányan azonban a figyelmüket a hibák elkerülése helyett a hétköznapi szentek felé fordítják. Tanulnak azoktól az emberektől, akik szépen, szeretetben, mások javára és a társadalom hasznára élnek. Életük példájából erőt merítenek ahhoz, hogy fölülírják a tudatalattiuk által megrajzolt sorsot, és helyesebb életet éljenek. 

Szeretnék én is ilyen életet élni; értékelni a hétköznapok csodáit és példát venni a jövő mindenszentjeiről. És szeretnék hálát adni, nemcsak november 1.-jén, hanem az év minden napján azokért, akik “csupán” jól élnek, és mindennapi tetteikkel elhordják hátukon a világot.  

Gergely-Papfalvy Bori