Két hetem a Tinderen

Mindenkinek van egy ismerőse (vagy legalább ismerősének az ismerőse), aki Tinderen ismerte meg a jövendőbelijét és épp most házasodnak. Akik évek óta járnak. Aki hosszú, reménytelen ismerkedések után, esetleg poénból töltötte le az alkalmazást és hopp – derült égből szerelem. Aztán ott van az a tábor is, aki élből elutasítja, egyéjszakás kalandok fertőjének könyveli el. Hol az igazság? Vélhetőleg a kettő között. 

Becslések szerint a Tinderen nagyjából 50 millió felhasználó naponta 30 milliárd alkalommal áll párba. Próbáltam volna ezeket a csillagászati számokat valahogyan vizualizálni, de csak addig jutottam, hogy 1 kiló rizsben nagyjából 50 ezer szem van, tehát a szemléltetéshez ezer zacskóra lenne szükség – kezdjetek ezzel, amit szeretnétek. Egyből azon is elgondolkoztam, hogy talán épp ennek a nagy merítésnek köszönhető, hogy mégsem olyan sikeres a Tinder. A bőség zavara, ugye… Már Örkénytől is megtanultuk, hogy a választék tud csalóka lenni. Mondjuk a Tinderen még csak fel sem kell próbálni azt a bizonyos kalapot, hiszen másodpercek alatt húzunk valakit jobbra vagy balra. Egy fogalom is kialakult a jelenségre, a „face-ism”, amikor kizárólag az arcról nyert benyomások alapján hozunk egymás megbízhatóságával kapcsolatban ítéleteket. Ehhez mindössze 0,1 – 0,3 másodperc kell! Érzed már a nyomást? 

A több Tinderen töltött idő kritikusabbá és érzékenyebbé tette a felhasználókat, ezzel párhuzamosan persze nőtt azoknak a száma is, akik unaloműzés vagy önértékelésük növelése miatt regisztráltak a társkereső alkalmazásra – főleg a pandémia alatt. A mi Tinder történeteinket inkább a kíváncsiság motiválta, térjünk rá arra, amiért a legtöbben erre a cikkre kattintottak: a saját tapasztalatokra. 

A Tinder karrierem 2 hétig tartott, évekkel ezelőtt. Feltöltöttem magamról szeméremsértést nem megvalósító képeket, leírtam egy teljesen random mondatot a bio-ba és nem kötöttem össze az Instagrammal, hiszen – mint azt tapasztalt tinderezőktől megtudtam – lányoknál ez a követőszerzés egyik kiemelt módja, ami távol álljon tőlem.

Az első tanulságom az volt, hogy a Tinder melós!

Ha nem húzogatsz folyamatosan embereket, akkor az egész projekt megáll, értelemszerűen jobbra pöccintés nélkül nincsenek párba állások sem. Amennyiben viszont rendszeresen pörgeted, ember legyen a talpán, aki lépést tud tartani a sok potenciális lovaggal. Főleg, hogy én az a tinderező voltam, aki mindenkinek válaszolt és amikor letöröltem, mindenkinek megírtam, hogy pá. Köszönöm, de miattam inkább ne szülessen egy új főgonosz. 

Ha valaki túljut a 0,1 másodperces „face-ism” mércéjén, Damoklész kardjaként még mindig ott lebeg felette az első mondat súlya. Azaz a hogyan írjuk rá a lányra (vagy a fiúra, hajrá csajok) az, ahol roppant szerteágazó tapasztalataim szerint könnyen el lehet rontani. Az én profil-leírásom a pattogatott kukoricával volt kapcsolatos (bele se megyek), ezért mindenki, aki arra csapott le, aranyos volt. Semmi fogódzkodót nem adott a profilom, értékeltem az erőfeszítést. Az összes „mizu?” jellegű kérdéssel azonban nem tudtam mit kezdeni, a vicces pick-up line-okon pedig azért jót mosolyogtam.

A lényeg szerintem itt is a stílus, alapvetően nem gondolom nehezebbnek, mint élőben nyitni valakinél.

Ha nem játszod meg magad egyik oldalon sem, akkor a két szituáció eredményének nem kéne nagyban eltérnie. Beszélgetéseket hosszasan fenntartani pötyögve azonban nem túl ideális, főleg ismerkedési célzattal, ezért talán érdemes mielőbb elmenni találkozni. Azért talán, mert nálam nagyjából itt ért véget a dolog. Két hét nézelődés után letöröltem az alkalmazást – miután mindenkitől szépen elköszöntem, ugye.

Azaz majdnem mindenkitől, mert ott volt a kivétel, aki erősíti a szabályt.  Szerencsére valakit nem tántorított el a “nem szeretnék Tinderről ismerkedni” etalon mondatom, így végülis ha úgy vesszük pár hónappal (!) később lett Tinder randim! Azért az autójába beszállva megjegyeztem, hogy “kérlek, ne rabolj el”… Értitek, csak a miheztartás végett. Noha nem leszek én az az ismerős, aki miatt mostantól a Tinder kapcsolatok sikerességére lehet hivatkozni, a kedvenc bögrémet neki köszönhetem (és persze sok mást is).

Mi a tanulság? A Tinderen egy csomó jófej embert meg lehet ismerni, minden tét nélkül. Teljesen el tudom képzelni, hogyha valaki komoly szándékkal regisztrál, el tud vele jutni egyből a kettőbe. Egy próbát mindenképp megér! De azért legyetek óvatosak.

@kedvemma

10 dolog, amiről mindenképpen beszéljetek egy komoly párkapcsolatban -avagy ajánló a Gyűrű-kúra című könyvhöz

Társas lények vagyunk. Mindannyian szerető baráti, családi kapcsolatokra, és boldog párkapcsolatra vágyunk.

Sok ezer év óta tudjuk, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, mégis azt látom, hogy ma válságban vannak a házasságok; egyre több a válás, de azok közül is csak kevesen boldogok, akik házasságban élnek.

A párkapcsolatok is tele vannak szomorú játszmákkal, megoldatlan és folyton fájó problémákkal, sokan csak a megszokás miatt nem hagyják el a másikat. A párkeresés sem egyszerűbb: rengetegen vannak olyanok, akik már évek óta nem találnak társat maguk mellé, hiába próbálkoznak. 

Vajon mi lehet a megoldás? Miért van az, hogy míg sok házasság kudarccal végződik, vannak olyan kapcsolatok is, amik jól és boldogan működnek hosszú évtizedeken át? Mi lehet a titok, ha van egyáltalán? A jó hír az, hogy szerte a világon számos pszichológus is feltette már ezeket a kérdéseket, nem kevés eredménnyel. Ezen tapasztalatokat, nemzetközi tudást és saját párterápiás munkájának eredményeit pedig Dr. Mihalec Gábor összesítette Gyűrű-kúra című könyvében. A magyar pár- és családterapeuta könnyen érthető, olvasmányos formában ír azokról a témákról, amelyeken -a kutatások szerint- áll vagy bukik a kapcsolat sikeressége. Az egyes fejezetek végén pedig kérdésekkel segíti az adott téma végiggondolását. 

És most lássuk, hogy mi is az a 10 dolog, amiről mindenképpen érdemes beszélnie azoknak, akik hosszú, boldog házasságra vágynak. (A párok mellett ajánlom ezek végiggondolását azoknak is, akik még keresik a társukat, hiszen fontos, új szempontokra világíthat rá a könyv, valamint a jó párkapcsolathoz elengedhetetlen önismeretben is segít.)

  1. A kapcsolat célja

Az első fejezetben megismerhetjük az intimitás-szenvedély-elköteleződés fontosságát, ledönthetünk olyan sztereotípiákat, amelyek gátolják a jó kapcsolat kialakulását (például „ha igazán szeret a társam, akkor mindig kitalálja mire vágyom anélkül, hogy kérnem kéne”), és megtanulhatjuk, hogy hogyan váljunk énből mivé. 

  1. Kommunikáció

A második fejezetben megismerhetjük a kommunikáció alapvető működését, típusait, szintjeit, a kapcsolatunkra való hatását, ezáltal közelebb kerülve ahhoz, hogy hogyan is kell szeretettel kommunikálni egymással. 

  1. Konfliktuskezelés

A harmadik fejezetben a konfliktuskezelés alapjaiba nyerhetünk betekintést, és arról gondolkodhatunk közösen, hogy hogyan lehet jól veszekedni, konfliktusokat megoldani, és megbocsátani. 

  1. Pénzkezelés

Talán nem is gondolnánk, hogy a pénzügyek és a pénzhez való viszony milyen meghatározó a párkapcsolat sikerességének szempontjából. Mihalec Gábor azonban rávilágít erre a fontos témára, és segít eligazodni a házassági pénzügyek ügyes-bajos útvesztőjében. 

  1. Szexualitás

Ebben a fejezetben megismerhetjük a férfi-női szexuális különbségeket, az együttlétek szakaszait, a különböző fogamzásgátlási módszereket és beszélgethetünk a féltékenységről és a hűtlenségről is. A segítő kérdések mentén pedig jobban megismerhetjük saját és párunk szükségleteit.

  1. Gyermekvállalás

A hatodik fejezetben ahhoz kapunk fontos szempontokat, hogy felmérjük, mikor állunk készen a szülővé válásra és eldöntsük azt, hogy hány gyereket vállaljunk. Megismerhetjük, hogy milyen hatással van a házasságra a gyermekvállalás, milyen szülői stílusok vannak, és megtalálhatjuk a közös nevezőt ezek tekintetében.

  1. Szabadidő

A hetedik fejezetben ahhoz kapunk szempontokat, hogy hogyan, mi alapján töltsük együtt szabadidőnket, és hogyan teremtsük meg még sok év után is a közös minőségi időt. 

  1. Családi kapcsolatok

A nyolcadik fejezet rávilágít a minket körülvevő család fontosságára, hisz nemcsak egymással kötünk szövetséget, hanem a párunk családjával is. A fejezet segítséget nyújt nekünk abban, hogy hogyan váljunk meg gyermeki szerepünktől és alkossunk egy új családot párunkkal. 

  1. Szerepek

A kilencedik fejezet a „ki az úr a háznál” izgalmas kérdéskörével foglalkozik, és segít nekünk kialakítani új családi szerepeinket. 

  1. Lelkiség 

Az utolsó fejezetben a házasság spirituális dimenzióiról és a közös értékrend fontosságáról olvashatunk, és a kérdések mentén kapcsolatunk egy újabb aspektusát ismerhetjük meg. 

Nem állítom, hogy a könyv minden részletre kiterjedően beszél az egyes témákról -hiszen mindegyikről szakirodalmak százai íródtak már-, azonban felhívja a figyelmet a jó házasság szempontjából fontos tényezőkre és arra, hogy ezekről bizony beszélgetni kell. Azoknak pedig, akik a könyv elolvasása után kedvük támad még jobban elmélyíteni ismereteiket, szeretettel ajánlom a magyar pár- és családterapeuta előadásait (melyek közül számos elérhető ingyenesen is) és további szakirodalmak elolvasását az egyes témákban. 

Személyes tapasztalatom és véleményem, hogy Mihalec Gábor könyvével kiváló sorvezetőt ad mindazoknak, akik a kapcsolatok viharos világában az egy életen át tartó, kiteljesedett szerelemért tudatosan tenni szeretnének. 

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Kép forrása: vasarnap.hu

Szeretném, ha szeretnél – avagy ki kezdeményezzen?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

„Egyszerűen nem értem a férfiakat…” – gondolhatod magadban. Olyan jófej és vonzó ez a srác. És ami még jobb, hogy amikor beszélgettek, mind a ketten azt érzitek, annyira egy hullámhosszon vagytok. Egyre mélyül a köztetek lévő barátság… De akkor mégis miért nem tesz semmit? Úgy látod, érdeklődik irántad, de valamilyen ismeretlen oknál fogva mégsem kezdeményez. Ma is olyan mélyen beszélgettetek… és ahogy telik az idő, annál inkább növekszik benned a vágy, hogy bevalld neki az érzéseidet, talán meg is csókold. De honnan tudhatod, hogy kinek kellene lépnie?

Talán a barátnőid arra bátorítanak, hogy dobd be magad, ne késlekedj, fogd meg azt a srácot, mielőtt valaki más lecsapná a kezedről! Egy Z generációs jellemző, hogy mindent azonnal szeretnénk. A körülöttünk lévő világ egyáltalán nem türelemre buzdít minket, sokkal inkább arra késztet, hogy ha akarsz valamit egy fiútól, menj oda hozzá, szólítsd meg és vedd át a dolgok felett az irányítást. 

Manapság egyre hevesebb vita tárgya, hogy egy férfinak és egy nőnek eltérő szerepe van-e egy párkapcsolatban.

Gyakran feltételezik, hogy ez a különbözőség a múltban gyökerezik, amikor sokan azt gondolták, hogy az egyik nem tagjai kevésbé értékesek, mint a másik nemé. De valóban erről lenne szó? Milyen választ ad a Biblia ezekre a kérdésekre?

A Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet alapján megállapíthatjuk, hogy Isten ugyanolyan értékesnek tartja a nőket és a férfiakat, azonban teremtésüktől fogva különböző szerepet és funkciót szánt nekik. Elizatbeth Elliot így fogalmaz: „Ádámnak szüksége volt egy segítőre. Isten a szükségleteinek megfelelően formált egyet, és elhozta neki. Ádám feladata az volt, hogy Éva férje legyen, vagyis felelősséggel tartozott gondoskodni róla, védeni, ellátni és szeretni őt. A férfiakat, amint azt már a fizikai felépítés is mutatja, arra teremtették, hogy kezdeményezők legyenek. A nőket pedig arra, hogy elfogadják ezt a szeretetet és törődést.”

Ez azt jelenti, hogy mi nők semmit sem tehetünk azért, hogy kapcsolatba lépjünk egy férfival? Szerintem egyáltalán nem így van.

Legalább ugyanannyira fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy egy kapcsolat ezen szakaszában a nőknek is rendkívül fontos szerepük van.

Nőként gondolnunk kell arra, hogy a férfiaknak sem könnyű a kezdeményezés. Gyakran jobban izgulnak, mint egy vizsgaszituációban, ha egy lányt randira akarnak hívni. Bármilyen szoros is legyen egy fiú és egy lány közötti kapcsolat, a fiúkban akkor is természetes érzés az elutasítástól való félelem. Úgy gondolom, ha a kiszemelt lány semmilyen jelet nem ad, a legtöbb fiú nem valószínű, hogy meg meri tenni az első lépést. 

Ahogy Kristen Clark fogalmaz:

„Nem vagyok híve annak, hogy a lányok fiúkat hajkurásszanak vagy randira hívjanak. De nem vagyok híve annak sem, hogy egy lány csendben üljön otthon, és várja, hogy Mr. Igazi bekopogtasson az ajtaján.”

Kristen Clark

Íme néhány tipp arra vonatkozóan, hogyan őrizd meg a nőiességed és hass ugyanakkor bátorítóan a fiú viselkedésére:

  1. Figyelj oda a megjelenésedre! Ha mindig mackónadrágban, zsíros hajjal jelensz meg a srác előtt, akkor lehet, hogy nagyon szívesen beszélget veled barátként, de ne csodálkozz, ha nem veszi észre benned a nőt. Ezzel nem arra szeretnélek bátorítani, hogy ruházz be mély dekoltázsú felsőkre, vagy alsóneműben készült fotókat küldj magadról a fiúnak. Arra gondolok, hogy menj el havonta kozmetikushoz vagy rakd rendbe magad otthon! Légy ápolt, használj egy kevés sminket a hétköznapokban is, hordj néha szoknyát stb. A lényeg, hogy úgy öltözködj és alakítsd a külsődet, hogy Te magad nőként tekints magadra, így a fiú is nagyobb eséllyel fog nem csak egy havert látni benned.
  2. Légy vele kedves és nőies! Ha egy srácot megfog a külsőd, és rád néz vagy netán oda is megy hozzád, ne viselkedj vele lekezelően vagy közömbösen! Ha figyel téged és szimpatikus neked is, nyugodtan mosolyogj rá! Egy bátorító mosoly jelzést adhat a fiúnak, hogy odaléphet hozzád, azonban, ha elfordítod a fejed vagy rövidre zárod a beszélgetést, azzal azt mutatod, hogy nem érdeklődsz iránta. Ha sietned kell valahova, akkor is elmondhatod neki: „Nagyon jó volt/ lenne veled beszélgetni, valamikor később szívesen folytatnám.”

Nade mi a helyzet akkor, amikor mindez megvalósul, mégsem tesz lépéseket a fiú? 

  1. Légy „elérhető” számára, de ne üldözd őt! Az „elérhető” jelzővel távolról sem azt tanácsolom, hogy bármikor bármire kapható légy vagy állandóan a srác rendelkezésre kellene, hogy állj. Arra utalok, hogy keresd a lehetőségeket, amikor beszélgethetsz vele! Menj el a focimeccsére vagy a koncertjére! Vegyél részt azon a konferencián, amin ő is ott van! Ha egy buliba mindkettőtöket meghívtak, keresd a társaságát! Ha érzékeli hasonló szituációkban a közeledésed, akkor valószínűleg jelezni fogja feléd, hogy örül-e ennek vagy sem. Ha a srác nyilvánvalóan érdektelen, ne erőltesd a kapcsolatot!
  2. Légy türelmes és engedd, hogy ő vezessen! Ha hosszú távon gondolkodsz, milyen párt szeretnél magad mellett látni? Olyat, aki passzív és határozatlan? Vagy olyat, aki kiáll érted és mellette biztonságban érezheted magad? Ha most, a kapcsolat elején nem hagysz teret a férfinak, hogy kezdeményezzen, soha nem fogod megtudni, milyen férfi is ő valójában. Inkább dicsérd meg benne azokat az Istentől kapott tulajdonságait, amelyek férfivá teszik őt! Egy nő a bibliai férfiasságot pedig leginkább úgy bátoríthatja, ha a saját életében megéli a bibliai nőiességet, az elérhetőséget és az elfogadást.

Még egy fontos tanulság: Bármilyen furcsán is hangzik először, szerintem az ismerkedés nem rólunk kellene, hogy szóljon.

Sok lány azért vágyik egy fiú kezdeményezésére, mert érezni akarja, hogy szép és vonzó egy férfi szemében, de nincsenek komoly szándékai az adott illetővel. Ez önmagában inkább önzőség. A legnagyobb dolog, amely egy fiú és egy lány között történhet, hogy a közöttük lévő kapcsolat eredményeként nemcsak egymáshoz, de Istenhez is közelebb kerülnek, ha azokat a Tőle kapott tulajdonságokat csodálják egymásban, amelyek nővé és férfivá teszi őket.

Nagy Vanda

Forrás: https://girldefined.com/available-without-chasing-guys

Szakítás utáni barátság

A barátság utáni párkapcsolat szinte mindenki számára elfogadható, de ha a sorrend megcserélődik, gyakran felszöknek a szemöldökök: Hogyan lehet? Szakítottál vele és még beszéltek?

Több véleményt is meghallgattam, hogy mi áll ilyenkor a furcsálló reakciók mögött. Az emberek általában úgy találják, hogy kell egy egészséges távolságot tartani a legtöbb romantikus kapcsolat vége után. Mert ha a párkapcsolat nem is működik, az olyan lesz, mint egy felvert tojásfehérje: többet abból már nem lesz megint tojás.

Nehéz az egykori szeretővel később úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna.

Vagyis a változás irreverzibilis. De lehet, hogy mégsem?

Én magam körül azt a példát látom, hogy egy bizonyos mennyiségű időnek el kell telnie a szakítás után. Olykor éveknek… De az idő gyakran normalizálni tudja a dolgokat. Habár, abban nem vagyok olyan biztos, hogy minden érzelem el tud tűnni a másik irányába. Jelenthet ez haragot, megbántottságot és más negatív érzéseket is. 

Amit a legtöbbször górcső alá vesznek, hogy miként ért véget az adott kapcsolat? A felek hogyan váltak el? Ez nagyban befolyásolhatja azt, hogy tudnak-e barátként viszonyulni a másikhoz. Ugyanakkor, mit jelent a barátság?

Fennmaradó személyes beszélgetéseket… vagy fennmaradó békés viszonyt, ami azt jelenti, hogy egy társaságban tudnak egymás mellett/egymással civilizáltan beszélgetni, és nem kell a többieknek végig drukkolni, hogy mikor indul el a Hamlet következő folytatása.

Ha a felek jó viszonyban válnak el, nagyon csalogató lehet az, hogy néha csekkolják egymást, ráírjanak a másikra, valamilyen szinten követni tudják egymás életét – mégha ők már nem is szerves részei annak. Ez egyébként lehet egy kétélű kard – mert sokszor hallom azt is, hogy eléggé tud fájni, amikor látod, hogy a másiknál is megy az élet tovább… Halad a dolgaival és éli a mindennapjait – és boldogul nélküled.

Emiatt veszélyesnek tartom érzelmileg azt, hogy még egy jól sikerült szakítás után is valamilyen szinten bevonódjunk a másik „új” életébe. Emellett a kísértés így fennállhat, hogy felülbíráljuk egykori döntésünket, hogy külön utakon folytattuk. Amikor annak is megvolt az oka.

Ha személyes meglátásra vagytok kíváncsiak, én azt tenném még hozzá, hogy az úgynevezett barátság fenntartásának legkomolyabb indikátora a közös baráti társaság/ közösség kell, hogy legyen. Ha ez nincs jelen az életünkben, akkor használjuk ki a lehetőséget, hogy eltávolodhatunk és levegőt vehetünk. Hogy kívülről tudjuk szemlélni a dolgot. Még adott közösségen belül is lehet tartani „szünetet”. Érdemes is. 

Ugyanakkor exeinkre lehet egyfajta mementóként is tekinteni: tudni, hogy mi fogott meg minket bennük, mit véltünk felfedezni és miért vagyunk jó esetben hálásak. Illetve, hogy miért nem maradhattunk benne a kapcsolatban, mit tanultunk meg magunkról általuk, például mik azok a kompromisszumok, amiket nem köthetünk meg.

A volt kapcsolatok emlékeztetnek arra, hogy kik vagyunk, merre haladunk, mik a valódi vágyaink.

De az, hogy milyen gyakran vágyunk erre az emlékeztetőre – a válasz erre szerintem továbbra is egyedi.

Ami szerintem lényeges, ha bekopogtat egy új kapcsolat az életünkbe, az ne okozzon kényelmetlen helyzetet a régi kapcsolataink miatt. Hagyjunk meg magunk és a múltunk között olyan mértékű távolságot, amit bármikor nyugodtan fel tudunk vállalni az előtt, akit ismét beengedünk a szívünkbe.

Hornisch Aliz

Szerelmi háromszög? – na, de nem úgy…!

Romantikus filmek és könyvek közkedvelt témája az a bizonyos szerető, a hármas szerelmi viszony. Mikor régebben valamilyen szerelmi háromszög sztoriról hallottam, mindig kirázott a hideg és egy nagy bánat öntött el. De vajon lehetséges, hogy nem csak elkeserítő szituációt jelenthet, hanem egy izgalmas elméletet is? Pszichologizáljunk közösen, tarts velem!

A szeretet háromszög elmélete

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy híres pszichológus, Robert Sternbergnek hívták, aki megalkotta a szeretet háromszög elméletét. Célja az volt, hogy elmagyarázza a szeretet összetettségét. Szerinte a szeretetnek három fő komponense van, amely az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés. E három összetevő többféleképpen kombinálódhat, így eltérő típusú szereteteket hoznak létre. Például, ha elkötelezettség és az intimitás állnak össze, akkor társas szeretet, míg a szenvedély és az intimitás a romantikus szerelmet eredményezi. A pszichológus szerint az a kapcsolat lesz tartós, amely kettő vagy több elemre épül, és a „beteljesült szerelem” kifejezéssel jellemzi.

Milyen kombinációk jöhetnek létre?
  1. Szeretet: Csak az intimitás van jelen, ez a baráti és a rokoni kapcsolatokra jellemző.
  2. Buta szerelem: Csak a szenvedély van jelen.
  3. Üres szerelem: Csupán az elköteleződés jelenik meg, gondoljunk csak az érdekházasságokra…
  4. Romantikus szerelem: Az intimitás és a szenvedély kombinációja figyelhető meg.
  5. Társas szerelem: Megjelenik az elköteleződés és az intimitás, azonban hiányzik az a bizonyos tűz, a szenvedély
  6. Elvakult szerelem: A szenvedély és az elköteleződés megléte jellemzi. Lényegében a vágyak mentén mondunk igent egymásra. 
  7. Beteljesült szerelem: A szenvedély, az intimitás és az elköteleződés hármasa van jelen. Arányuk változhat az idő múlásával, de mind a három komponens megfigyelhető.  

Ugye, hogy nem is olyan egyszerű ez a szerelem/szeretet dolog? Te melyiket tapasztaltad már meg, írd meg nekünk kommentben!

Tóth-Kuthy Betti

Források:

  • Sternberg, RJ A szeretet háromszöge: intimitás, szenvedély, elkötelezettség. New York: alapkönyvek; 1988.
  • Bányai Éva és Varga Katalin (2013): Affektív pszichológia. Budapest. Medicina Könyvkiadó Zrt.

Mrs… hogy is hívnak? 

Kislányok (és nagylányok) hajlamosak arra, hogy ha belehabarodnak valakibe, előreszaladjanak 2-3-4-sok évet és kipróbálják, hogyan csengene az ő keresztnevük a kiválasztott lovag vezetékneve után. Mintha ez lenne a legfontosabb dolog. Mintha enélkül nem is jöhetne létre a kapcsolat. Egyesek még ennél is továbbmennek, és a kedvenc gyerekneveiket is egyből letesztelik – biztos, ami biztos, nehogy már ezen múljon a sikeres frigy. 

A napokban elgondolkoztam, hogy vajon én csináltam-e ilyet. S noha biztosra veszem, hogy igen, egy alkalmat se tudtam felidézni! Kerestem volna gimis füzeteket, az aktuálisan választott fiú nevével és szivecskékkel, ha meglennének még a gimis füzeteim… fránya minimalizmus. Viszont, a szerkesztőséget gyorsan megkérdeztem és aranyosnál aranyosabb válaszok érkeztek. Az imént említett gyereknév próbákon túl egyik Margaret 8 évesen kész háremet tartott számon a falán: jól megfértek egymás mellett Jani, Peti, Ákos nevei a saját álmai, no, meg a jövőbeni házáról készített rajzai között. 

Óvatosabbá válunk felnőttként vagy csak kinőjük az azonnali belehabarodás korszakát? Valószínűleg mindkettő. Akinek tört már össze a szíve, biztosan lassabban ereszkedik bele újra a vízbe, mert elég volt egyszer megtapasztalnia, hogy a part melletti barátságos fodrok beljebb kalandozva könnyen viharos hullámokká változhatnak, s leránthatják a mélybe – ahonnan fáradtságos munka újra kiúszni a szárazföldre. Ráadásul az évek során számos prekoncepció hozzájárul ahhoz, hogy előbb lássuk meg a rosszat a másik emberben, mint a jót. Félreértés ne essék, nem kell mindenkit felnyalábolni, karitatív randiautomatává válni, de… nem túl hosszú a listád? A listád, azokról a pontokról, erényekről, elképzelésekről, amelyeket a választottnak meg kell ugrania. Nem zárod el magad olyan lehetőségektől, amelyek elsőre nem feltétlen a legkecsegtetőbbek? És vajon mindezek mellett a te oldaladról stimmel-e a lista? Vagy esetleg aránytalanul elbillen a mérleg a másik irányába támasztott irreális elvárások oldalára? 

Trükkös dolog várni az igazit, mert addig is minden alkalommal remekül megmagyarázod magadnak, hogy az orrod előtt lévő potenciális igazi miért hamis. Akárhogyan is, új szabály: három randi után tessék tesztelni, hogyan hangzik a két név együtt. Ki is próbálom gyorsan. Biztos, ami biztos. Nehogy már ezen múljon! 

@kedvemma

Mi is az a Házasság hete? 

Meglehet, hogy csak én jártam betapasztott fülekkel az elmúlt évek során, de a tavalyi év volt az első, amikor hallottam a Házasság hete programsorozatról. Pedig idén lesz a 15. alkalom, hogy megrendezésre kerül az esemény, amely már nemcsak a fővárosban, hanem számos nagyvárosban, és határon túli településen is megvalósul. Mondjuk nem csodálom, hogy a kezdeményezésről szóló cikkek, hirdetések nem jutottak el hozzám.

Hisz mégis ki gondolná, hogy a mai fiatalokat érdekelheti az olyan “felnőttes és komoly” téma, mint a házasság?

Pedig érdekel minket és az is biztos, hogy sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodhat, aki részt vesz az eseményen.  

De még mielőtt leírnám, hogy miért jó ez a kezdeményezés, és mit tanulhat belőle egy olyan “szemtelenül fiatal”, mint én, jöjjön egy kis történelem. A Házasság hete közel két évtizede Angliából indult, és mára már 21 országban tartják meg a rendezvénysorozatot minden évben, Valentin-nap környékén. Magyarországon a keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával valósulhat meg az esemény 2008 óta szinte minden évben. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság és a család fontosságára. 

És hogy mire is számíthatunk, ha úgy döntünk részt veszünk a programon?

Előadást tart majd Kapcsolódás-újra és újra címmel Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, dr. Gorove László és felesége, Kriszta arról beszélgetnek, hogy a nehézségek után is hogyan lehet együtt maradni. Lesz kerekasztal beszélgetés is közismert párokkal, és a Három királyfi, három királylány mozgalom pedig a munka magánélet egyensúlyáról szervez konferenciabeszélgetést.

Csakhogy az ingyenesen és online elérhető legérdekesebb tartalmakból párat kiemeljek. Az előadások mellett olyan könnyedebb programokból is válogathatunk, mint a páros túra, vacsoraest, koncert. (A részletesebb programokért kattintsatok a http://www.hazassaghete.hu oldalra.)

Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen eseményre, mint a Házasság hete, milyen nagy szükség van. Nemcsak a válások és rossz házasságok megdöbbentően magas száma miatt, vagy amiatt, hogy a mai fiatalok nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak elköteleződni.

Azért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy lássuk, a házasság lehet virágzó és boldog.

Lehet olyan, ami mindkét felet inspirálja, előbbre viszi, és hogy két ember együtt tényleg sokkal több, mint külön-külön. És azért is fontos egy ilyen esemény, hogy lássuk; egyik kapcsolat, egyik házasság sem tökéletes. Mindenhol vannak nehézségek, fájdalmak, és minden kapcsolatért küzdeni és dolgozni kell. Napról napra. Mert a boldog házasságok mögött nem szerencse vagy véletlen van, hanem két ember, aki tesz érte.

Gergely-Papfalvy Bori

A házasság hetét február 13. és 20. között tartják:

https://hazassaghete.hu/kozponti-programok/

A házasság egy csapatjáték, szerelemmel – beszélgetés a Semsei házaspárral

A VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, üzletember és négy gyermek édesapja. Semsei Rudolffal és feleségével, Dobay Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot megóvni az unalomtól, a kompromisszumokról és arról, hogy a házasság egy életre szóló játék kell, hogy legyen. Húsz évnyi házasság tapasztalatait osztják most meg velünk, kíváncsi olvasókkal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Eszter: Nagyon régen találkoztunk, én voltam akkoriban 17, Rudi pedig 19 és egy szalagavatón mutattak be minket egymásnak. Már elsőre is nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt Rudi, majd a következő képem az volt róla, hogy egy óriási hangfal tetején táncol és élvezi a bulit. Azóta sokszor láttam rajta ezt a nagy mulatozási kedvet. Így ismerkedtünk meg, aztán 5 évre rá jöttünk össze. 

Milyen értékeket kerestetek a másikban? 

Rudolf: Én tudatos embernek vallom magam, egy életre előre tervezek. Eszterben azt éreztem meg, hogy vele el tudnék lenni életem végéig, hiszen hasonló értékrendet képviselünk, kellően vicces, a legjobb barátom és a házastársam is egyben. Ezek mellet jó családanya is és el tudtam képzelni, hogy a gyermekeim édesanyja lesz majd. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elfogadók legyünk. Ha a másikban nincs meg az elfogadásra való hajlam, akkor szerintem nem alkalmas arra, hogy hosszútávon leéljem vele az életemet.

Eszter: Én nem voltam ilyen tudatos a párválasztásban. Ami megfogott Rudiban, az a nagy életszeretete, a támogatása és a pozitív beállítódása volt – mindez nagyon imponált nekem. 

Forrás: Dobay Eszter

Az ellentétek vonzzák egymást?

Eszter: Szerintem nagyon nagy ellentétnek nem szabad lennie a kapcsolatban, hiszen akkor nem lesz hosszútávú. Mikor mi összejöttünk, beszéltünk arról, hogy milyen családot szeretnénk, hány gyereket.

Nem lehet úgy nekikezdeni egy kapcsolatnak, hogy az egyik fél ötöt, a másik pedig egy gyermeket szeretne. Ezeket a nagy kérdéseket már a kapcsolat elején érdemes tisztázni. 

Rudi: Szerintem az érdeklődési kör a fő kérdés. Ha nincsenek közös élmények és együtt töltött percek, akkor, hogy tudna kialakulni a kettőtök kapcsolatában valami plusz? Az ellentétek tudnak előnyösek lenni, de igazából nagyon fontos, hogy mind a ketten ugyan azokra a pillérekre építkezzünk. El tudom képzelni, hogy az egyikünk a komolyzene koncertre szeret járni, másikunk pedig a rockra. De az is fontos, hogy ha az Eszter a komolyat szereti jobban, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy én is elmenjek vele és erőfeszítést tegyek. Ha neki ez fontos, akkor miért ne tenném meg? Az, hogy kiegészítjük egymást működhet, hiszen a házasság egy csapatjáték szerelemmel. De, hogy ellentétes irányba evezzük a hajót, az nem működik. Az útnak és a célnak közösnek kell lennie, ugyan abba az irányba kell néznünk.

Meddig lehetünk rugalmasak? Mi az, amiben lehet kompromisszumot kötni?

Eszter: Szerintem ezt valahogy érzi az ember. Ami Rudit elégedettséggel tölti el, az nekem is jó, mert ő nyugodt és kiegyensúlyozott lesz. Például, ő jobban szeret elmenni mulatozni, én néha szeretek itthon is lenni. Ilyenkor mérlegelnem kell, hogy elmenjek vele, vagy maradjak itthon.

Rudolf: Nálunk ritkán van az, hogy külön megyünk el szórakozni. A Házasság Hetén beszélgettünk a lelkiatyánkkal, aki azt mondta, hogy legyünk jóban a másikkal. Ha téged az inspirál, hogy járj kedvében a másiknak, az egy rugalmasság. Nem azt jelenti, hogy kiszolgálod, hanem látod, hogy mire van szüksége, neki fontos és ezért én megcsinálom. Ezek apró dolgok, de ha látja a másik, hogy én megteszem érte, akkor ezek a finom gesztusok sokat számítanak. 

Eszter: De ez úgy működik csak, ha az odafigyelés kölcsönös!

Forrás: Férfiak Klubja

A Ti életetekben milyen szerepet tölt be a hit?

Eszter: Mind a ketten úgy léptünk be a kapcsolatba, hogy vallásosak voltunk. Úgy alakítottuk az életünket, hogy ez legyen az egyik alappillére. Ahogy család lettünk, egyre jobban tudtunk támaszkodni a hitre, a gyerekeinkkel kapcsolatosan és a párkapcsolatunkban is. Van egy házasközösségünk és templomba is járunk továbbá jegyesfelkészítésben is részt veszünk. 

Rudolf:

A hit olyan, mint a házasság, hogy állandóan dolgozni kell rajta.

Ha van két ember, akik hasonló irányba szeretnének menni, akkor könnyebb. A gyermekeinkkel kapcsolatban örülünk, hogy foglalkoztatja őket a hit, de azt érzem, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Terelgetni őket és vitázni velük szabad, de nem érdemes rájuk kényszeríteni. Fontosak még számunkra a közös nagy imaélmények és az étkezés előtti közös ima – nálunk a hit a mindennapok része.

Mióta vagytok házasok? A házasság mit jelent számotokra? 

Eszter: Most volt szeptemberben a huszadik évfordulónk. A házasság egy keretet ad az életünknek, és nem csak egy papír. 

Rudolf: Hívő emberként esküt teszek, hogy életem végéig Eszterrel maradok. Az a fontos, hogy egy olyan végleges keretet adunk a kapcsolatnak, amibe nem lehet ki-beugrálni. Egy életre kell, hogy szóljon. Kettőnkért pedig sokat kell dolgozni, mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjunk.

A házasság létrejöttéhez, fenntartásához és annak megmentéséhez is két emberre van szükség. 

Forrás: Dobay Eszter

Mi teszi sikeressé a házasságotokat?

Eszter: A folyamatos odafigyelés és a csapajáték. Vannak a házasságnak is szakaszai és mindegyikben oda kell figyelni a társadra. Mikor sok gyermek van egy családban, akkor a párok hajlamosak érzelmileg különválni. A feleség otthon van a gyerekekkel, a férfi pedig elmegy dolgozni, így könnyen el tudnak egymást mellett siklani. Együtt élnek, de még sincsenek együtt. Például nekem is mondta mindig Rudi, hogy „gyere menjünk el”. Sokszor nem volt kedvem, de felöltöztem és elmentünk egyet sétálni. 

Rudi: Mindig törekszünk arra, hogy meglegyenek a közös idők. Egymást megismerni is nagyon fontos. Olvastam egy kutatást, amiben azt nézték, hogy az ifjú házasok mennyire ismerik egymást. Az ifjú házasokat vizsgálták, illetve olyanokat, akik már 10 év együtt vannak. Az derült ki a vizsgálatból, hogy a fiatal házasok sokkal jobban ismerik egymás, mint azok, akik 10 éve együtt vannak. Fontos, hogy odafigyeljünk a mellettünk lévő társra, mik az igényei, hogyan változik, mert így fogok tudni a kedvében járni. Fontos még, hogy a társunk legyen az első számunkra. Természetesen a gyerekek is nagyon fontosak, de katolikus emberként a nekünk a társunknak kell, hogy a legfontosabb legyen. Fontos, hogy jóban legyünk a társunkkal, hogy mikor ketten maradunk majd, akkor is örömmel és szívesen legyünk együtt.

Hogyan lehet jól szeretni a másikat?

Eszter: Nekünk nagyon bevált Chapman Szeretetnyelvek című könyve. 

Rudolf: Gary Chapman abban szenzációs, hogy leírja, hogy hogyan kell a másik agyával gondolkozni és a másik nyelvén beszélni, ez tanulható, tudatosabban tudok figyelni a másikra. Legyünk jóban a másikkal gondolat mindent elmond: ha törekszel arra, hogy a másikkal jót tegyél, úgy, hogy az ő is érezze, akkor szerintem ez egy kulcs a hosszú, közös élethez.  A szeretetnyelv erről szól, úgy jót tenni a másikkal, hogy az neki is jó legyen. 

Forrás: Dobay Eszter

Hogyan lehet a kapcsolatot megóvni attól, hogy unalmassá váljon? Hogyan lehet a szerelmet őrizni? Buktatók?

Eszter: Az egyhangúság egy nagy buktató lehet. Ha az ember tudja, hogy mire számítson, ha nincsen új impulzus a kapcsolatban, nem vezet jóra. Próbálni kell új dolgokat felfedezni, ebben a Rudi nálunk jó, ő szokott magával húzni engem, ő jön az új ötletekkel. Az is nagyon jó dolog lehet, ha autóval megyünk valahova, mert akkor is jókat tudunk beszélgetni. Nagyon fontosak számunkra még a közös vacsorák, mikor tudunk egy jót beszélgetni egymással. 

Rudolf: A másikra való odafigyelés, a közös alkalmak létfontosságúak, gyerekek nélkül, csak ketten. Hogy a másikra tudjak figyelni és tényleg csak ketten legyünk. Azt gondolom, hogy a szexualitás és az intimitás is nagyon fontos pillérei a házasságnak. A Jóisten ajándékba adta az intimitást azért, hogy erősítse két ember kapcsolatát. Továbbá a folyamatos kommunikáció és a feladatmegosztás is nagyon fontos.

A férj sem menekülhet el az otthoni feladatok elől, hiszen a feleség is dolgozott egész nap, otthon a gyerekekkel. Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából.

A kérdéses helyzeteket sokszor kő-papír-ollóval döntjük el. Néha ilyen egyszerű dolgokkal hatalmas vitákat el lehet kerülni és azt is el tudjuk érni, hogy egyenrangú partnerekként kezeljük egymást a házasságban. A Jóisten, a kő, a papír meg az olló eldöntik majd, hogy ki fogja kapni a feladatot. 

Mi a célotok szülőként?

Eszter: Szeretnénk jóban lenni a gyerekeinkkel, harmonikus a kapcsolatra törekszünk. Egyelőre nagyon sok mindent elmondanak nekünk, több dologról is lehet velük beszélgetni: bulizásokról, társakról stb. Remélem, hogy a jövőben is megmarad velük ez a jó kapcsolat. 

Rudolf: Igen, de a jóban lenni, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatnak a gyerekeink, viszonylag erős határokat állítunk fel számukra. Van az kedves mondás, hogy

Gyerekkorunk korlátai lesznek a felnőttkori kapaszkodók”.

Így feladataik és kötelezettségeik vannak ebben a családban. 

Mit üzentek a fiataloknak?

Rudolf: Egyik kedves gondolatunkat Szent Ágostontól: Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.

Az interjút Tóth-Kuthy Bernadett készítette.

Borítókép: VivienNaomi Photography

4+1 randiötlet nem csak Valentin-napra 

Február 14. a szerelmesek ünnepe. Vannak, akik ilyenkor virággal, édességgel lepik meg kedvesüket, mások egy romantikus vacsorával ünnepelnek. És akadnak olyanok is, akiket a hideg is kiráz ettől a mézesmázas, rózsaszínlufis ünneptől. Azonban akármelyik oldalon is állunk a Valentin nap pro-kontra vitában, az biztos, hogy mindannyian szeretünk randizni. Így a következőkben 4+1 programötletet hozok kezdő és haladó párosoknak egyaránt.

1.) Irány a természet!

Nincs jobb alkalom egy jó beszélgetésre, ismerkedésre, mint a természet lágy ölén tett kiadós séta. Ha el akartok szakadni a nagyváros rohanó forgatagától, és igazán egymásra koncentrálni, akkor irány az erdő! Másszátok meg a Kevélyeket, csodáljátok meg a dobogókői panorámát, vagy vegyétek célba a Gödöllői-dombságot! Ha pedig Budapesten maradnátok, akkor sétáljatok a Budai Arborétumban, a zuglói Japánkertben vagy a Füvészkertben!

2.) Kulturálódjatok közösen!

Egy múzeumban tett látogatás, egy izgalmas színházi élmény, egy látványos kiállítás mind jó lehetőséget ad az ismerkedésre, elmélyült beszélgetésre. Izgalmas kihívás az is, hogy Budapest ezernyi kulturális programja közül megtaláljuk azt, ami kedvesünknek leginkább tetszik. Az alábbiakban pedig következzen szubjektív ajánlóm, amely tartalmazza a férjem kedvenceit is: Magyar Nemzeti Galéria, Uránia, Vígszínház, Operettszínház, Állatkert, Aeropark, Közlekedési Múzeum

3.) Sportoljatok közösen!

Ha valamelyikőtöknek van kedvenc sportja, vonja be a másikat és csináljátok közösen! Korcsolyázzatok a Műjégen, síeljetek Eplényben, menjetek közösen squasholni, lovagolni vagy táncolni! A lényeg, hogy élvezzétek és hogy az aktív kikapcsolódás közben egy új arcáról ismerjétek meg a másikat!

4.) Éljenek a kulináris élvezetek!

Azt hiszem, hogy egy jó vazsorával a nők és a férfiak szívét is könnyen el lehet lágyítani. Egy jó vacsora alkalmából a nő felveheti a csinos koktélruháját, felteheti az extra sminket, a férfinek meg különös alkalma nyílik előzékenységét, udvariasságát bizonyítani. Eldönthetitek, hogy a randi alkalmából a kedvenc helyetekre mentek, ami a “tiétek”, vagy felfedeztek esetleg új ízeket, más országok finom fogásait. A választás a tiétek, és az is biztos, hogy egy jó étteremmel vagy otthon főzött finomsággal nem lőhettek mellé!

+1 Építsétek a kapcsolatotokat, fejlődjetek együtt! 

Talán semmi más nem inspirál minket jobban az önismereti fejlődésre, mint az a vágy, hogy harmonikus, boldog párkapcsolatban éljünk. Miért ne lehetne tehát ezen az úton közösen elindulni? Nagyon jó dolog együtt elmenni Pál Feri, Bagdy Emőke, Orvos-Tóth Noémi, vagy Almássy Kitti előadásaira, és utána egy jót beszélgetni az elhangzottakról. Hasznos lehet az is, hogyha választunk egy párkapcsolatról szóló könyvet, amit közösen olvasunk, a régebb óta egy párt alkotóknak szívből ajánlom például a Gyűrű-kúra című könyvet. 

És, hogy mi a tanulság? Talán, csak annyi, hogy randizzunk. Töltsünk együtt sok értékes időt a kedvesünkkel amíg ismerkedünk, és még többet miután már megismertük egymást és letettük a voksunkat mellette. Randizzunk akkor is, amikor a hétköznapok teendői szinte betemetnek minket, mert még sok év után is van mit felfedeznünk a másikban. 

Gergely-Papfalvy Bori

Dinamizmus vagy állóvíz? – Szakaszok a házasságban

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másképp, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

– hangoznak Wass Albert gondolatai a természet változékonyságáról. Vajon a természetre jellemző dinamikus változás és megújulás az emberi kapcsolatainkban, a házasságban is megfigyelhető? 

A házasság szakaszai

A házasság dinamikus változások sorozata. Szakaszokból áll, amelyek éppúgy változhatnak, mint a természetben az évszakok. Miután kimondjuk az oltárnál az örökkön örökkét, azután kezdődik csak az igazi munka – egy életen át. Milyen minőségbeli változások figyelhetők meg az életre szóló kaland során? 

  1. Az udvarlás ideje: Ekkor minden új és izgalmas, végére a párkapcsolat stabilizálódik és megérlelődik a felekben az elköteleződés vágya. A bizonytalanságok, kérdések és válaszok örvénye után irány az oltár!
  2. A házaspárrá válás: Két szokásrendszer találkozik, ebből fakad sok súrlódás, vita, szomorúság és öröm. Érdemes ekkor (is) önismereti munkát végezni.
  3. Az első gyermek születése: Új szerepek jelennek meg. A feleségből anyuka lesz, a férjből pedig apuka. Előfordulhat, hogy a házastársak kevesebb időt tudnak egymásra szánni, nagyon fontos a kommunikáció és a másik fél kölcsönös megértésére való törekvés. 
  4. A gyermek iskolába kerül: Ekkor sok anyuka visszatér a munka világába, amely logisztikai és háztartásvezetésbeli problémákhoz vezethet. 
  5. Kamasz a családban: Érdemes lehet ilyenkor az irányító nevelés stílust alkalmazni, a szülők ne hagyják magukra a gyermeket, fontos a példamutató viselkedés és a gyermek moralitásának az egyengetése. 
  6. A gyerekek kirepülnek: Ebben a szakaszban a pár egy új szerepbe kerül, a válások nagy százaléka ekkor történik. Ennek oka lehet, hogy a házasságban a gyermeket tették a legelső helyre és egymásról pedig megfeledkeztek. Édesanyám mondta mindig, hogy a házasságban az első a házaspár kapcsolata és csak utána jönnek a gyermekek. Hiszen, ha a biztos alap hiányzik, akkor hogyan is lehet építkezni? Jellemzi még ezt a szakaszt az életközepi válság jelentkezése is. 
  7. Időskor: Kialakul egy nyugodtabb, nyugdíjas életforma. A nagyszülői szerepkör és a halálra való felkészülés gondolata is megjelenhet. 
Van receptje a jó házasságnak?

Dr. Papp Miklós szerint a házasságban három igent mondunk ki, az Erószra (testi gyöngédség, vonzalom) a Fíliára (együttlét, közös beszélgetés, olvasás, baráti szál) és az Agapéra (közös spiritualitás, hasonló belső hit). A házasság szakaszai során ezeket érdemes megvizsgálni és reflektálni minőségükre: valamelyikre érdemes extra figyelmet fordítani?

„A házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.”

Dr. Papp Miklós

Tóth-Kuthy Betti

Forrás: