Quo vadis – a keresztény hit valódi értelme egy regényben

A Quo vadis az első század Rómájába vezet vissza minket. Az egyik oldalon Nero császár udvara – a pompázatos lakomák, a fülledt romlottság és az élvezetek hajszolásának színtere. A másik oldalon az első keresztények, akik titokban kezdték el Krisztus tanait követni, melyeket akkor még nem ismert a világ. Eljutunk Róma virágzásától – a város égésén át -, egészen az első keresztényüldözésekig.

A Nobel-díjas regény párbeszédeiben megelevenednek előttünk történelmi személyek úgy, ahogyan azokat Sienkiewic elképzelte. Találkozik egymással a föld két ura: Nero, az őrült császár, aki „rövidesen eltűnik, mint egy véres álom”, és Péter apostol, „az egyszerű lacernába öltözött aggastyán, aki örökre birtokába veszi a világot és a várost.” 

A történet középpontjában kirajzolódik egy szerelmi szál is: Vinicius, a fiatal és életerős római patrícius és Lygia, a lygius törzsből származó, keresztény leány között. A szerelmükben bemutatkozik a két világ: a hedonizmus és züllöttség, valamint a tisztaság és alázat világa. 

A regényben helyet kap szerelem, üldözés, kegyetlenség és boldogság. 

A Quo vadis azonban nem csak egy lehengerlően izgalmas olvasmány: ez a regény kijózanító erővel ébreszt rá a kereszténység valódi értelmére azzal, hogy visszavisz annak gyökereihez. 

Rádöbbent, milyen jó dolgunk van nekünk ma keresztényként. Míg a korai keresztények az éj leple alatt, sötét köpönyegben osonva gyalogoltak, hogy hallgassák az örömhírt, addig mi választhatunk, hogy a hét mely napján, melyik órájában, melyik templomban, melyik papot szeretnénk hallgatni az adott misén. Míg ők az életüket kockáztatták azzal, hogy a katakombákban gyülekeztek, hogy az új tanokat hallgassák, addig mi kihagyjuk a vasárnapi misét, ha éppen nincs kedvünk hozzá. Míg ők boldogan vállalták a mártírhalált Krisztusért, addig mi meghátrálunk, ha csak egy vita erejéig ki kell állni a keresztény hitünk mellett. 

Ráébreszt arra is, hogy miért a szeretet vallása a miénk:

„Látod, az emberek eddig nem ismertek olyan istent, akit szeretni lehetett, ezért egymást sem szerették, s ebből származott boldogtalanságuk, mert miként a világosság a naptól, a boldogság a szeretetből fakad. Erre az igazságra nem tanították meg őket sem a törvényhozók, sem a filozófusok, nem volt meg ez se Görögországban, se Rómában.” 

A regény elolvasása után újraértékeljük keresztény hitünket, vallásunk alapját és célját és feltesszük magunknak a kérdést: mi mennyit lennénk hajlandók feláldozni hitünkért? 

Kocsis Krisztina

Korlátokkal – korlátlanul?

Kanae és Nick Vujicic: Szerelem korlátok nélkül

Végtagok nélkül és mégis teljesen. Nick Vujicic személyes példaképem, fantasztikus ember, író, és lankadatlanul hirdeti az evangéliumot. Nick lábak és karok nélkül jött a világra és ma nagyon boldog életet él, azonban nem volt ez mindig így. 

Mára számos könyvet írt, amelyeket nyugodt szívvel ajánlok Nektek (Élet korlátok nélkül, Megállíthatatlan, Nyitott Lélekkel stb.), de a mostani cikkemben egy számomra nagyon fontos művét hoztam el nektek: Szerelem korlátok nélkül.

A könyv címe sokat elmond annak tartalmáról is, meglepő módon nem a zsiráfok szaporodásáról lesz benne szó.  A könyv Nick és felesége közös útján keresztül mutatja be a szerelmi kapcsolat állomásait, felmerülő nehézségeket és az azok leküzdéséhez szükséges eszközöket. 15 fejezeten keresztül vezeti végig az olvasót a kapcsolat kialakulásától egészen a családdá válásig. Hogyan lesz egy félős fiúból bátor férj? Hogyan találhatunk rá arra a személyre, akit a Jóisten mellénk szánt? Hogyan lehet a kapcsolatot élő virágként őrizni?

Na de most álljon itt néhány számomra kedves gondolat a könyvből. Tényleg olvasd el, rám abszolúte WOW hatással volt.

  • „Ha Isten szán nekem valakit, nem fogok kétséget vagy félelmet érezni, amikor találkozunk.”
  • „Ne engedjétek, hogy kételyeitek megakadályozzák, hogy megismerkedjetek egy olyan emberrel, akivel tartós, szeretetteljes kapcsolat alakulhatna ki köztetek.”
  • „Azok a keresztény házaspárok, akiknek erős a hitük és akik egyformán elkötelezettek, megértik, hogy az, amit ők akarnak, másodlagos ahhoz képest, hogy Isten mit akar, és hogy Isten még annál is jobbat akar nekik, mint ők saját maguknak.”
  • „Az egymás iránti tiszteletnek akkor is meg kell maradnia, ha valamiben nem értetek egyet, vagy ha félreértitek egymást.”
  • „Nem húzhatsz falat a szíved köré, ha bízol benne, hogy egy nap találkozol majd valakivel, akinek oda fogod adni. Annyit tehetsz, hogy egyszerre a szívedre és az eszedre is hallgatsz. De ne félj annyira a sérüléstől, hogy esélyt sem adsz a szerelemnek.”

Gyorsan csapj le egy példányra – megéri! 

Tóth-Kuthy Betti

Kép forrása: Nick Vujicic facebook oldala

Eleanor H. Porter: Az élet játéka

Ezt a könyvet ajánlom, ha nagyon kivagy az élettől. Komolyan. Ezt nem csak úgy mondom. Ha már kiborultál a századik önfejlesztő könyvtől, de vágysz valami olvasmányra, ami életet lehel beléd, akkor ezt muszáj elolvasnod!  

Pollyana a tizenegy éves kislány,szülei tragikus halála után a Harrington kastélyba, Polly kisasszonyhoz, mogorva nagynénjéhez kerül. Pollyana beragyogja a poros kastélyt és meglágyítja Polly kisasszony szívét, mégpedig nem mással, mint a híres játékával. A játék, ami nem csak a birtok úrnőjét, hanem az egész falut magával ragadja. 

Az élet játéka Pollyana lelkész édesapjának találmánya. Nagyon szegény misszionáriusok révén a család adományokból élt. Pollyana már rég szeretett volna egy babát, de az adomány csak egy mankót hozott magával, így a kislány végtelenül elkeseredett. Apukája töprengett, hogyan is lehetne erre a helyzetre másként tekinteni, minek lehetne örülni a félresikerült adomány kapcsán. Így találta ki  a híres játékot.  A cél, hogy találjanak mindenben valamit jót, még a legnehezebb helyzetben is: örüljenek a mankónak, mert nincsen rá szükségük. Bár sovány vigasznak tűnhetett ez egy fiatal lány számára, ez a hálakeresés édesapja halála után is Pollyanna életfilozófiájává vált. Erről a gyönyörű, megható játékról szól a történet és arról, hogy a kislány hogyan érinti meg egytől egyig, a könyv összes szereplőjét.

Ez volt az első hosszabb regényem, amit kislányként elolvastam, de megígérhetem, ez a mű nem csak kislányoknak való. Számtalanszor újraolvastam már és mindig megérintette a szívemet. Ez a könyv reményt ad, felüdít és csupa melegséget áraszt. Nem fogod bírni letenni, meg fogod könnyezi és úgy érzed majd, az életedben valami új kezdődik. Vedd a kezedbe, olvasd el! Kezdd el játszani a játékot!

Demjén Dorottya

Dharma – Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig – Szűcs Péter

Pétert először Szabados Ági podcastjában ismertem meg (Lapozz a 99-re). Azt hiszem, nekem most ő az a kortárs író, akivel szívesen találkoznék.

A könyv sok kérdést hagy maga után.

Miként hat ránk a múlt?
Mi a “mi Dharmánk”?
Van-e életküldetés?
Mit jelent a halál?

A könyv minden lapján visszaköszön Szűcs Péter világjáró emlékeinek, tapasztalatainak és olvasottságának képe. Mint az indák az őserdő fáit, úgy szövik át az egész történetet a virágok, illatok világa és az utazás szeretete. A művészien megformált sorok berántják az embert e három különös világba, így a könyv sajnos gyorsan elfogyasztható. Gondolatai azonban sokáig velünk maradhatnak. De sebaj. Utána lehet folytatni az író blogján az olvasást. Ezt a könyvet főként 30 év felettieknek ajánlom.

  📖 Szűcs Péter: Dharma 📖 című könyve a burnout állapotában, elfáradtan talált rám. Azelőtt csak hallottam ezt a “kiégés” fogalmat, úgy képzeltem a felső-középosztálybeliek munkakerülésének szinonimája. A könyv sorai távoli országokba, számomra vágyott kultúrák csodavilágába repítettek. A művén keresztül találkoztam Tamással, aki szintén a kiégett harmincasok táborát gyarapítja. Három generáció életébe, összekapcsolódásába nyerhetünk betekintést. Három generáció, három különböző, de mégis összefonódó történet. Az első felében az 56’-os forradalom szenvedésébe Kamuti István kísér minket. A főhős Budapesten megélt borzalmak után kalandos úton New Yorkba, majd Brazíliába kerül. Az írás történelmi hűsége, a szerző gondos kutatómunkájának eredménye. Amikor 2015-ben nem volt pénzem albérletre, de a Google gyakornoki program miatt Budapesten kellett élnem, egy brazil katolikus misszionárius közösség, a Shalom tagjai fogadtak be és támogattak. A könyvben olvasott hatalmas életszeretet és hála, a velük töltött napok emlékét hívta életre. 

A második történet érint meg leginkább. Andrea és Tamás élete, az én generációm története.  A fogyasztás darálója az alkohol és drog mámorában eltelt estékről, a kiégés társadalmáról szólnak. Aztán nem maradt más, csak az üresség. Amikor ólomsúllyal nehezednek rád a napok.

A harmadik történet másképp jön közel. Andrea és Tamás gyermekének, Lénának az útja Indiába, Váránasziba vezet. Az elmúlás és a halál mindennapisága megérintő közelségbe kerül. Mennyire természetes a Gangesz partján a mindennapi temetés. Mekkora ellentét feszül az elmúlást végletekig tagadó, az örök fiatalság és szépség vágyképének hazugságait ígérő nyugati világhoz képest. Mikor pár éve keleten kalandoztunk barátaimmal, akkor döbbentett meg a felismerés, hogy mennyire tabusító, a halált elodázó társadalomban élünk itt a nagy nyugaton. India remek példa arra, hogy lehet másképp is állni ehhez. A keleti kultúra misztikus világa mindig is vonzott. Az élet körforgásának gondolata, a karma hívő keresztényként is megérint, gondolatisága elbűvöl.

“Az élet valójában végtelenül egyszerű, csak mi bonyolítjuk túl. Ami megy, azt el kell engedni, ami jön, azt el kell fogadni.”

Szeretem, ha egy könyv bekúszik a mindennapokba és gondolatai néha visszaköszönnek a hétköznapok forgatagában. A Dharma ilyen. “Az elmúlás” és a “ragadd meg a pillanatot”, az elengedés érzése sokáig társam volt elolvasása után. Most éppen eléggé szerelmes vagyok és az előre látható kudarc vagy csalódás ellenére is megyek és küzdök, ez a könyv nagy bátorító. Általa simán kimondok olyan érzéseket, amit esetleg gyávaságom miatt nem mertem volna. Több héten át vittem magammal ezt a könyvet. Igazi utazó társammá vált. Spóroltam a lapokkal, mert szerettem volna, ha tovább kitart. Így vált Szűcs Péter Dharma című könyve az egyik kedvenc regényemmé az együtt töltött idő alatt.

Farkas Zolek

Semmi!

Mi értelme az életnek? Mi értelme bármit is csinálni? Pierre Anthon szerint semminek sincs értelme.

A dán kisvárosban játszódó történet központi szereplője az imént megnevezett Pierre, aki úgy dönt, hogy az életnek nincsen semmi értelme. Osztálytársai kitalálják, hogy be fogják neki bizonyítani: az életnek van értelme, így mindannyian elkezdenek azon gondolkozni, számukra mi ér a legtöbbet az életben. A történet azonban eldurvul, ahogy haladunk sorban és a gyerekeknek valami számukra igazán különlegeset kell a közösbe adniuk, egyre-egyre emelik a tétet, míg végül az erőszak is megjelenik. Van, akinek csupán a copfja, az örökbefogadási bizonyítványa, de van, akinek  a szüzessége, vagy éppen az ujja bánja a licitet.

Mi számomra az élet értelme? Vajon én beadnám a közösbe a számomra legbecsesebb dolgot? És ha igen, azáltal elvesztené értelmét?

Kérdezhetjük magunktól. Bár a könyv egy ifjúsági történetnek indul, folyamatosan kiszól az olvasóhoz, legyen Ő bármilyen életkorban. 

Az eredetileg 2000-ben kiadott könyv Skandináviában vegyes visszhangot keltett, eleinte be is tiltották. 2010-ben fordították le a regényt angol és német nyelvre, majd számos több ország nyelvére, így gyorsan elterjedt. A botránykönyv számos nagy francia és amerikai irodalmi díjat bezsebelt, olvasóit szüntelen elgondolkodásra indítja.

Ha még nem olvastad ezt a rövid, de annál tömörebb könyvet, mindenképpen ajánlom! Nagyon jó beszélgetésindító lehet családban, barátok között.

Kisbán Petra

Tárd ki a szívem!

Awaken my heart! 

Milyen könyveket szoktál olvasni? Szépirodalmat, regényt, esetleg krimit, vagy szigorúan maradsz a szakkönyveidnél? Pont egy évvel ezelőtt került elém Emily Wilson Hussem, amerikai keresztény szónok és írónő könyve, ami teljesen magával ragadott, és amit most neked ajánlok kedves Olvasó!

A könyv során Emily egy egyéves utazásra hív téged, ahol mélyebben megismerheted magadat, önismeret és önnevelés révén fejlődhetsz, és ezáltal közelebb kerülhetsz a Jóistenhez. Egy utazásra, melynek célja, hogy megszépítsd a lelkedet és kinyisd magadat a Jóisten felé. Egy utazásra, melynek végére képes leszel meglátni magad körül a szépet, és begyógyítod a régi, eltemetett sebeidet. Egy utazásra, ahol minden héten valamilyen más kihívással kell szembenézned, hogy aztán győztesen és újabb lendülettel vághass bele a következő hetedbe.

Imádkoztál már azokért, akik valamikor bántottak? Tudsz nemet mondani? Elfogadtad magadnak olyan gyönyörűnek, amilyennek a Jóisten teremtett? Tudsz a virágokra rácsodálkozni? – ilyen, és ehhez hasonló töltekező hetek várnak!

Nem mondom, hogy ez az egy éves utazás könnyű lesz. Van több olyan hét is, mikor azt éreztem abbahagyom, mert én ezekért a dolgokért, ezekért az emberekért nem vagyok képes imádkozni. Mikor azt éreztem, ez valójában nem rólam vagy nem nekem szól. A legtöbb esetben viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis hozzám szól az adott heti kihívás, és bármilyen nehéz, képes leszek azt megcsinálni. Bár lehet ez rémítően hat, de szerintem Emily megtalálta az arany középutat: a legjobb hetekben vannak könnyedebb feladatok, melyek során csupán annyi a tennivaló, hogy csodálkozz rá a körülötted lévő szép dolgokra és felkészülj a megmérettetőbb hetekre.

41 héten vagyok túl az 52-ből, és fizikaliag is érzem magamon azt a hatalmas lelki többletet, amit az elmúlt kilenc hónap alatt szedtem össze. Kívánom neked, hogy hasonlóképpen töltekezz a könyvből, és nyisd ki szívedet a Jóisten felé.

A könyv egyelőre csak angolul jelent meg, és az amazon webáruházból rendelhető.

Készen állsz az utazásra? 

Kisbán Petra

Iancu Laura: Gerlice. Gyorsröptű írások repülni vágyóknak

Azt gondolom, a kultúrát, a kultúránkat nem ápolni, nem őrizni kell, pontosabban úgy kell ápolni és úgy kell őrizni, hogy megéljük és szeretjük, s így folyvást jelenvalóvá válik. Kinyilatkoztatott igazság, hogy a szeretet soha el nem múlik. Lehet-e tehát a kultúrának a szeretetnél erősebb, biztosabb éltető ereje?”

Iancu Laura nevével egy József Attila-díjasokról szóló portréfilmben találkoztam először, ami szerintem óriási hiba. Nemcsak az enyém, az oktatásé is. Magyar szakos voltam anno, legalább a nevét ismernem kellene – gondoltam, amikor megnéztem a tíz perces kisfilmet és könny csordult a szemembe az Amikor tegnap című vers hallatán. Azóta persze kinyílt a világ és szerencsére számos, hozzá hasonló íróval is megismerkedtem, akiknek a sorait kötelezővé tenném. Igen, különösen ma, amikor nem dívik szeretni a hazánkat, vagy snassznak, esetleg túl giccsesnek hat: hát, jól kell csinálni. Szerintem Iancu Laura jól csinálja, így ápolja és őrzi azt a gyönyörű magyar kultúrát, amit a legkeletibb csángó faluból hozott el hozzánk. A Gerlice: Gyorsröptű írások rövid, tömör mondatokban, esszékbe foglalva és az egyszerűség köntösébe csavarva mutatja be nekünk egy igazi paraszti társadalomban felnövő lány kérdéseit, út- és Istenkeresését és már-már filozofikus gondolatait kultúráról, hazáról, életről, halálról.

Iancu Laura, mint mondja, nem túl korszerű dolgokról ír, így úgy gondolta, mindenképp szüksége van polgári hivatásra: így lett néprajzkutató, óvodapedagógus, teológus-hittanár. Azért én mégis, meleg szívvel ajánlanám nektek ezeket a „nem túl korszerű” gondolatokat. 

A Gerlicében rögtön Pilinszkyvel kezd. Azt mondja, szerelmes lírát olvasva jutott el a Ne félj című verséhez. Én is. Tovább lapozom. A saját kérdéseim mellett, elém tárulnak megértést segítő, tapasztalatot sugalló, nehéz időket igaz szavakkal leíró mondatok. 

Iancu Laura idilli, otthoni világát körülvette a mindenkit és mindent – szabadságot, családot, hitet, anyanyelvet – megnyomorító diktatúra. Majd Budapestre érkezett tanulni, ahol, mint mondja, ahelyett, hogy kinyílt volna a világ, falak közé szorult: mivel nem volt elég zsebpénze társasági életet élni, hát a könyvtár, az irodalom töltötte be tartalommal a mindennapjait. ,,Pilinszky, Hervay Gizella, Csoóri Sándor. Azt hiszem, hogy ők hárman a csillagok az égen és valahogy ők báboznak velem.” – mondja. És az annak idején kockás füzetét félénken tanára ajtaja alá becsúsztató Iancu Laura, azóta reptet minket versben, prózában, drámában.

Ebben az esszékötetben a csángó világ mindennapjai, az anyai kötődés, a „családi fészekből való kirepülés”, el-és újrakezdés, visszatekintés és kérdőjelek mögé bújtatott félelmek tárulnak elénk. Na meg ugye, az a bizonyos szeretet, amiből minden eredeztethető. Iancu Laura azt mondja, mind az életben, a tudományban, a művészetben gyakorolja az Isten iránti bizalom kockázatát. A Gerlicében kapunk egy kis útmutatót hozzá:

Hogy mi a szeretet? Meglátni a másik emberben Isten teremtményét, és úgy viszonyulni hozzá.”

Olvassátok, töltődjetek! 

Demeter Anna

Neked hány neved van? Neki hét.

2008. 08.08. 20:08. Peking. Elkezdődött a 29. Olimpiai Játékok megnyitója. Én a Balatonon, limonádéval a kezemben nézem a kínaiak látványos produkcióját. És Ő? Ő éppen Pekingben menekül azoktól, akik sexkereskedelembe szeretnék eladni. Két fiatal, közel azonos korú lány, mégis egy nagy különbség van köztünk: míg én egy szabad országba születtem, addig ő a mostani világ egyik legsötétebb szögletéből, a kommunista Észak-Koreából származik. 

Egy történet a küzdelmekről, a valóságról, a mindent vagy semmit szökésről. 

Egy történet, melyből megismerhetjük szüleink, nagyszüleink fiatal korát, milyen volt számukra a kommunizmusban élni. 

Egy igaz történet, melyet az ENSZ egyik nagykövete, az észak-koreai menekültekért küzdő aktivista, Hyeonseo Lee vetett papírra.

Ha szeretnéd megérteni, milyen a kommunizmus a valóságban a 21. században, ha szeretnéd megérteni, miért látod keveset az észak-koreaiakat országhatárukon kívül, és ha szeretnél átélni egy dermesztő, de mégis reményekkel teli szökést, akkor irány a könyvesbolt, ez a könyv rád vár!

Kérlek, csak akkor olvasd el Hyenseo Lee: A lány hét névvel c. könyvét, ha tudsz utána valakivel beszélgetni róla!
Nekem felnyitotta a szememet, megváltoztatta mindennapjaimat.

Kisbán Petra

Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány

Egy szépirodalmi verseny miatt kellett kiolvasnom először ezt a könyvet. Emlékszem, egyik osztálytársam édesapjáé volt a kötet, tőle kérte kölcsön a tanárnőnk. A régies borítója és címe alapján valami elvont, és inkább fiúknak való írásra számítottam. Elvontnak egyáltalán nem lehetett hívni, habár valóban nem egy lányregény volt… hanem annál valami sokkal-sokkal jobb!

Ha Rejtő Jenőt olvas az ember, megelevenedik a szeme előtt minden karakter. Valósággá válnak kalózai, hercegei, a hol torzonborz, hol pedig ártatlan és hiszékeny figurái. Ott érezhetjük magunkat Szingapúr kikötőiben, majd a következő pillanatban Párizs utcáin gyalogolunk a naplementében. Hol a tengeren vagyunk, hol egy sikátorban osonunk a tolvaj után, vagy épp mi vagyunk azok.

Piszkos Fred valóban egy kapitány, a történetnek mégsem ő lesz az egyetlen főszereplője, habár karaktere még Rejtő más-más regényeiben is felbukkan. Ebben a műben egy fiatal trónörökös kerül bajba, aki szerepet cserél Fülig Jimmyvel, egy matrózzal, akivel összebarátkoznak hajóútjuk során. Fülig Jimmyről tudni kell, hogy bár a szíve a helyén van, már sok vaj tapad a füléhez, és nem éppen túl jó viszonyt ápol magával Piszkos Freddel. De hát ne is hánytorgassuk a múltat… Mindenesetre a csere véletlenek folyamán megmarad, és Fülig Jimmy folytatja hajóútját, egyenesen a koronázási ceremóniára – míg a herceg a kikötőben ragad, és elkezdődnek kalandjai. Vajon mihez tud kezdeni egy kedves és bátor, de teljesen tapasztalatlan fiatalember egy vadidegen ország, vadidegen utcáin, mindenféle kíséret nélkül?

És vajon mikor kerül a képbe Piszkos Fred? Nő vagy férfi az a Vörös Karom? Lehet-e egy hercegből is kalóz? Vajon megcsókolhatja-e az ember a feleségét?

Ami pedig a fő kérdés, vajon hova tűnhet egy kagylóberakásos nyelű kés? Erre válaszul adom a következő párbeszédet, melyet egykor az iskola falának dőlve olvastam el, és onnantól kezdve nem is bírtam lerakni a könyvet:

– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.
– Köszönöm…
– Kérem… A csapos mesélte, hogy milyen szép kés van bennem. Egy darab húszcentis kagylóritkaság.
– Forduljon meg, kérem, hogy kivegyem…
– Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.
– De én sietek, kérem! És mit tudja az ember, hogy mikor jön az orvos? Kés nélkül mégsem mehetek éjjel haza.
– Az orvos itt lakik a közelben, és a kocsmáros triciklin ment érte. Ha szurkált uram, hát viselje a következményeket.
– Hohó! Azért, mert magába szúrnak egy kést, még nincs joga hozzá, hogy megtartsa. Ez önbíráskodás! Hála Istennek, van még jog a világon.
– Nem is jogra hivatkoztam, hanem orvostudományra. A kocsmáros szerint az a recept, hogy bent maradjon a kés. Orvosi rendelet!

Hogy mi lesz a párbeszéd vége? Vajon visszajut-e a gazdájához a kés? Hogyan lehet ez minden kaland kezdete? A folytatáshoz lapozzátok fel Rejtő kötetét!

Hornisch Aliz

Indítsd újra az életed a Covid után! Tedd rendbe az életed!

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

Érezted már azt, hogy sokkal több van benned, mint amit megmutatsz magadból másoknak? Fogott már el elégedetlenség a környezeted miatt, hogy túl rendetlen vagy nem elég otthonos? Volt már olyan, amikor inkább leültél sorozatot nézni, mert annyi dolgod volt, hogy inkább egyiknek se fogtál neki? És gondolom az sem ismeretlen az érzés, amikor nem találsz valami fontosat a saját cuccaid között… Nos, ez mind ugyanarra a problémára vezethető vissza:

Nincs rendben az életed.

Az elmúlt bő egy évben a járványhelyzet miatt sokkal több időt töltöttünk az otthonunkban, a saját dolgainkkal körülvéve, főként önmagunk vagy a szűk családunk társaságában. Talán az önismerettel is több időnk volt foglalkozni. Így ez az egy év elegendő lehetett arra, hogy jobban szemügyre vegyük, hogy mik azok a dolgok, amelyek körülvesznek bennünket, illetve melyek azok a szokások, amik irányítják a mindennapjainkat.

Idén sokunk számára a lakás egyben munkahellyé vagy iskolává is vált, és a home office kikövetelte, hogy önmagunk főnökei is legyünk, a megfelelő hatékonyság és munkamorál megtartása érdekében. Fenn kellett tartani otthonunkban a munka és a magánélet egyensúlyát. Ez pedig elsősorban fejben dőlt el… gondolhatnánk. Azonban, ahogy Viszkok Fruzsi könyvének alapgondolata is megfogalmazza:

„A belső összeszedettség és a környezetünk rendje összefüggenek, nincs egyik a másik nélkül.”

Tehát ez az egy évnyi otthon töltött idő megtaníthatott bennünket arra, hogy mennyire meghatározza az életünket, a lelkiállapotunkat, a munkavégzésünket és ezáltal a hatékonyságukat a környezet, amelyben élünk és dolgozunk. Ilyen módon találkozik a belső és a külső rend. Ennek az egyensúlynak a kialakításában segít Viszkok Fruzsi könyve!

Tedd rendbe az életed!

Ez a könyv szerintem azért nagyszerű, mert bármilyen életkorban és élethelyzetben lévő ember (férfi és nő egyaránt) találhat a maga számára olyan tippeket és eszközöket, amelyek segítenek egy tudatosabb élet kialakításában. Sőt! Azok is biztos kapnak új ötleteket, akik úgy gondolják, hogy nekik már nincs mit tanulniuk a rendszerezés és hatékonyságnövelés témakörén belül. (Én például feketeöves szelektálónak tartom magam, de még én is kaptam néhány, eddig számomra ismeretlen tanácsot). Viszkok Fruzsi útmutatásai pedig rendkívül gyakorlatiasak és praktikusak.

A könyv felépítése átgondolt, szisztematikus és letisztult. Pont olyan, mint amilyen életre vágysz. Lépésről lépésre halad a környezet rendbetételétől a kiegyensúlyozott és sikeres élet kialakításáig. Így ha követed a pontokat, a végére ténylegesen látni és érezni fogod a fejlődést, azt, ahová eljutottál. Ebből is következik, hogy a Tedd rendbe az életed! nem egy gyors olvasmány. A könyv célja elsősorban nem az, hogy kiolvasd, hanem az, hogy használd! Ha szükséges, időzz el azokon a pontokon, ahol több változtatásra vagy fejlődésre van szükséged! A könyv is azt hangsúlyozza, hogy egy új életvitel kialakítása nem megy egyik napról a másikra, hanem tudatos döntések sorozata során alakul ki.

Végül szeretném kiemelni, hogy ez a kiadvány rendkívül igényes és esztétikus. Régen volt a kezemben ennyire kellemes és harmonikus olvasmány. Valódi esztétikai élmény!

Sőt! A könyben szereplő tanácsokhoz és útmutatásokhoz bármikor vissza lehet térni. A Tedd rendbe az életed! egy olyan olvasmány lehet a könyvespolcon, amelyet időről-időre elővehetünk, hogy felülvizsgáljuk, az életünkben valóban a kezünkben tartjuk-e az irányítást?

Viszkok Fruzsi könyvét nem csak azoknak javaslom, akik elveszettnek érzik magukat, vagy akiknek a lakását káosz uralja. Mindenkinek, aki szeretne egy tudatosabb, rendszerezettebb és sikeresebb életet kialakítani magának, hogy az életében kívül-belül boldogság legyen!

Győriványi Flóra

Kép: libri.hu