olvasnijó

A férfi, aki kétszer halt meg

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Nem sűrűn fordul elő, hogy egy könyv első részét követően egy héten belül elolvassam a folytatást is és mindkettőről könyvajánlót írjak! Leginkább azért, mert két regény megjelenése között általában legalább egy évnek el kell telnie, de szerencsére erre a vonatra én már akkor pattantam fel, amikor bőven megjelentek, ezért nem kellett egy percig sem várakoznom. Nem úgy, mint a harmadik résznél, ami majd ősszel érkezik, pedig legszívesebben a hétvégén olvasnám is. 

Az első könyv lezárultát követő csütörtökön újra együtt a nyomozóklub. Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete. Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában és ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás. Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. A kérdés az, vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket? 

Annyira a szívemhez nőtt az első könyv, hogy máris vettem le a polcról a másodikat, mert nem bírtam elszakadni a nagy négyestől. Ezt a részt még gyorsabban ledaráltam, mint az elsőt. A krimiszál ezúttal személyes, ezért a kedvenc nyugdíjasaim nem csak hobbiból, hanem belső „kényszerből” is nyomoznak. Sok minden kiderül a legrejtélyesebb főszereplő múltjáról, amiből nem fogok semmit sem elárulni, mert olyan hatalmas spoiler, hogy az első részből felmerült kérdéseket is helyreteszi. 

A szereplőket persze sokkal jobban megismerjük, továbbra is karakteresek, kitartóak és erősek, azonban a hibáik, nehézségeik is előtérbe kerülnek ebben a részben.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a négyes egyik tagja egy majd’ 50 éven át praktizáló pszichiáter, s ebben a részben bizony szükség van a szakértelmére: néhány szereplő akaratereje alatt mélyen gyökerező fájdalmak szunnyadnak. A nyomozóklub tagjai mindazonáltal nem félnek belevágni az újba, az ismeretlenbe, s ezúttal is egyenlő arányban keveredik a krimi szál és a négy nyugdíjas rácsodálkozása a XXI. századra, megtörténik például első találkozásuk az Instagrammal. 

Fordulatos, izgalmas történet tele sziporkázóan szellemes párbeszédekkel és szeretnivaló figurákkal, akik imádják, ha zajlik körülöttük az élet. És ami a legfontosabb: arany szívük van. A barátságuk, a szerelmük mindennél többet ér, még akkor is, ha ezúttal önmagukat kell legyőzniük…

@kedvemma

Kép forrása: Index

A csütörtöki nyomozóklub

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Egy békés nyugdíjasotthonban négy valószínűtlen barát minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan gyilkosságokról beszélgessenek. S bár Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron már a nyolcvanhoz közelítenek, van még pár trükk a tarsolyukban, a saját szokatlan eszközeikkel nagyon könnyen megkedveltetik magukat az olvasóval. 

A szereplők imádnivaló nyugdíjasok, hihetetlen élettapasztalattal maguk mögött, akik párhuzamosan küzdenek az öregedés elfogadásával, szeretteik elvesztésével és a gyilkos(ok?) elfogásával. Hiszen amikor hirtelen kegyetlen gyilkosságok történnek a saját otthonukban, a szórakozásból összeülő csütörtöki nyomozóklub egy aktív nyomozás kellős közepén találja magát és kénytelen a rendőrséggel együttműködni.

A történet kellemesen csordogál, a szereplőket gyorsan meg lehet kedvelni, miközben jól szórakozunk és könnyen odaképzeljük magunkat közéjük. Ahogy annak lennie kell, fejezetről fejezetre derül ki valami, amitől azt hinnénk, egy szál megoldódott, de nem! Még kuszább lesz az egész történet és csak a legvégén derül fény a teljes igazságra.

Ha nem krimiként tekintek erre a könyvre, akkor telitalálat! Nekem így is az volt, mert nem szeretek se horrort nézni, se lélekszaggató könyvet olvasni. Ám mielőtt valaki leveszi a könyvespolcról, meg kell említeni, hogy ne egy véres krimire számítson. Noha itt is van gyilkosság, feszültséggel és fordulatokkal teli nyomozás, kaland meg izgalom, még ezek is olyan… kedvesen történnek. A múltbéli titkos események megmutatják a jelenbeli rejtélyek okát – sokszor gondoltam magamban, hogy tulajdonképpen megértem, ki miért tette, amit tett. Így fordulhatott elő az, hogy néha együtt nevettem a szereplőkkel, máskor pedig sóhajtoztam szívszaggató vallomásaikon.

Richard Osman mesterien játszik az olvasó érzéseivel, hiszen ebben a történetben a klasszikus értelemben vett nyomozás inkább mellékszál, főszerepet a sorok között megbúvó, mély lélektani mondanivaló kap.

Az a fajta, amely után az ember elgondolkodik és átértékeli kicsit magában a saját miértjeit. 

Élveztem ebben a nyugdíjas közösségben lakni pár hétig, pedig még elég messze vagyok tőle!

A könyvből második rész is készült (hamarosan olvasom is), a harmadik rész ősszel várható, ha pedig valakit még eddig se sikerült volna meggyőznöm, a csütörtöki nyomozóklub filmjogait Steven Spielberg vette meg. 

@kedvemma

A kép forrása: 168 Óra

#jóéjtpuszi könyvajánló, avagy modern tanúságtétel egy kortárs költő versein keresztül

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Nem olvasok gyakran kortárs műveket. Különösen kortárs verseket nem. Az én ízlésemnek túl elvont vagy naturalisztikus a legtöbb.

Lackfi János verseskötetét se vettem volna meg csak úgy, ha szembejön velem a Libriben. Nem, Lackfi egy facebook poszton keresztül szólított meg. 

Elolvastam a facebookon megosztott verset, aminek a végére oda volt biggyesztve, hogy #jóéjtpuszi. Akkor még nem is értettem, hogy az mi, csak azt értettem, hogy megkönnyeztem a verset. Na, ilyen is rég volt. Bekövettem a költő oldalát. Azóta megvettem a #jóéjtpuszi verseskötetet és most könyvajánlót írok róla. 

Mivel is fogott meg? A lehető legemberibb módon ír a keresztény hitéről. Emberként, aki esendő, aki próbálja megérteni az Istent, aki tele van kérdésekkel. Modern nyelvezet, néhol provokatív, máshol ironikus stílus. Helyenként számonkéri Istent, aztán kijavítja saját magát. Bevonul Jézussal Jeruzsálembe, majd a többi apostollal vetekedik, hogy ki áll később a jobbján. Kiszámolja Istennel, hány miatyánk elmondása jelenti a belépőt a mennyországba. Elmondja, mennyire könnyű hinni. És mennyire nehéz hinni. 

A provokatív stílus ellenére a legmélyebb szeretettel ír Jézusról, a legnagyobb odaadással és tisztelettel a Jóistenről. Az irónia és a mély hit tökéletes kombinációjával a kortárs költő elérhetővé teszi a kereszténységet, kézzelfoghatóvá a bibliai szövegeket, közelivé az Istent. Igazi modern tanúságtétel.

Őszinte, humoros és olykor könnyekre fakasztó Lackfi verses gyűjteménye, mely az esti, lefekvés előtt posztolt facebook bejegyzéseket fogja össze. 

Könnyen érthető, egyszerű szövegek, melyek azonban minden újraolvasással valami újat képesek megnyitni előttünk. Olvasd, ha csak van 2 perced egy rövid szösszenetre és olvasd, ha órákon keresztül bele akarsz mélyedni Lackfi eszmefuttatásaiba. Olvasd, ha jó az istenkapcsolatod, ha csak keresed az Istent, vagy ha fogalmad sincs arról, ki Ő. 

Ha pedig van kedvenc Lackfi versed, küldd el nekünk!  Itt az én egyik kedvencem: 

Gyümölcs

Azt mondta,
Uram, ezt a gyümölcsdolgot
majdnem elszúrtam,
tudom, hogy nem szabad megkóstolni,
és még csak nem is azt mondtad,
hogy egyről szabad enni,
az összes többiről pedig nem,
csak tudod, iszonyú kíváncsi 
természetű vagyok,
rettentően izgat az az egy,
de téged megbántani 
semmiképp nem akarlak,
fontosabb vagy bármilyen gyümölcsnél,
nem lehetne valahogy együtt 
kipróbálni a dolgot?
Ha nem, hát nem,
azt is elfogadom.
Ja, nem.
Azt mondta,
micsoda, milyen gyümölcs?
Fogalmam sincs, nem láttam semmit,
nem hallottam semmit,
elutaztam, beteg voltam, meghaltam.
Mit tudom én, Uram,
az asszony volt, a kígyó volt,
a szomszéd volt, a sarki fűszeres! 
Én tuti nem!
Hogy mi ez a maskara rajtam?
Nem láttál még szmokingot?
Ugyan, dehogy a szégyen,
ezt eleganciának hívják.
Persze hogy észrevettem a táblát:
NUDISTA STRAND,
csak nem gondoltam,
hogy kötelező a dress code.
Hehe. Vicces.
Ja, nem hehe.
Úgy látom, nem vicces.
Nem vagy ma humorodnál, Uram.

Lackfi János

Kocsis Krisztina

Borítókép: jobbadni.hu

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

/ margaretbloghu / Hozzászólás

A regény olyan, mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál.

De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival.

Selma, a hetvenéves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban.

Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.”

Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől.

Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet.

Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll.

Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Ajánló forrása: https://konyvmoly.com/kevesbe-ismert-konyv-amit-erdemes-elolvasni/ 

Ember tervez, Isten végez

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Volt már nektek valaha, hogy valamit nagyon szerettetek volna? Elterveztétek, készültetek rá, mindent előkészítettetek hozzá, s aztán mégsem úgy lett, ahogyan szerettétek volna. Előfordul. Van, mikor csak egy baráti beszélgetésre nem érsz oda, máskor a családi nyaralást kell lemondani. És mi van akkor, ha az életedet gyökeresen kell megváltoztatnod, mert az mégsem a Jóisten terve szerint történik?

Izabella egész életében szerzetesnőnek készült. Vidékről a budapesti Sacre Coeur – nővérek iskolájába járt, különösképpen a Szent Ignác-i lelkiségben tudott elmélyülni. Egy fiatal lány, a 20.század két világháborúja között, egy szép és áldott világ reményében. 

Egy nap azonban üzenetet kapott attól, akinek életét szentelni szerette volna. Az Úr arra kérte, menjen hozzá udvarlójához, s hagyja maga mögött azt az életet, melyre azóta készült, mióta eszét tudta. Hogy mit tett Izabella? Igent mondott, és a legnagyobb engedelmességgel feleségül ment Kálmánhoz. 

Nagyon szeretem azt a kis kedves történetet, ami a tengerparton játszódik. Egy ember Jézussal sétál a tengerparton, s élete végén néz vissza a lábnyomokra a homokban. Sok helyen két pár lábnyom helyett csupán egy pár lábnyomot lát, s rájön, ezek azok az időszakok életéből, mikor valami nehézséggel kellett szembenéznie. Kérdőn néz Jézusra, miért hagyta őt el éppen ezekben a pillanatokban, mire Jézus csak annyit fele ’Sosem hagytalak el, azért látsz csak egy pár lábnyomot, mert ekkor a karjaimban hordoztalak’. 

Ha valakit, akkor Izabellát nagyon-nagyon sokszor hordozta Jézus a karjaiban. Vidéki nagybirtokos, és vallásos fiatal anya révén végig élte a 20. század viszontagságait a második világháborútól kezdve a kommunizmus kezdeti szakaszain át. Majd ő is egyike volt azoknak, akiknek el kellett hagyniuk Magyarországot, s ekkor még családja is több részre szakadt. 

Hogy miként találkoztak aztán mindannyian ismét egy messzi földrészen? Mi adott Izabellának erőt, értelmet és reményt? Milyen viharokat és örömöket rejtett a 20. század családjának, s a magyaroknak, azt Izabella önéletrajzi művéből megtudhatod.

Izabellának tíz gyermeke született, s közülük négyen léptek papi-szerzetesi hivatásra. Az Isten megsokszorozta a belé vetett bizalmat, Izabella hite pedig gyermekeiben csörgedezett tovább. 

Jálics Izabella, Jálics Ferenc atya, a kontemplatív imamód kidolgozójának édesanyja, életrajzi műve Csodálatos fonal címen antikváriumokban elérhető.

Kisbán Petra

Hogyan vegyem rá, hogy olvasson?

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Kutatások azt mutatják, hogy az olvasási szokásokat a gyermek jellemzően a vele azonos nemű szülőtől veszi át. Ez azt jelentené tehát, hogy az apa nélkül felnövő kisfiú vagy az anya nélkül felnövő kislány nem válhat olvasó felnőtté? Természetesen nem. Hiszen ezek csupán tendenciák, amikből általános következtetéseket tudunk levonni, ám legalább akkora butaság volna ezeket megfellebbezhetetlen dogmaként kezelni, mint amekkora butaság volna figyelmen kívül hagyni.

A helyzet tehát nagyon egyszerű. Ha te olvasol a szabadidődben, utazás közben, vagy legalább abban a három percben, míg várod, hogy kipattanjon a pirítós a sütőből, komoly esély van rá, hogy ő is elkezd majd. Ha te mindeközben az instát görgeted, az ebédedet fényképezed, vagy unottan csattogtatod a körmeidet, akkor igen, ő is ezt fogja. Mert a nagy rusnya igazság az, hogy győzködhetünk, zsarolhatunk, vagy fenyíthetünk egy gyereket, de a nevelés kilencven százalékban nem más, mint példamutatás. 

De ne feledkezzünk meg a maradék tíz százalékról sem, mert az is nagyon fontos! Íme néhány tipp, ami segíthet meghozni az ifjú titánok olvasási kedvét:

1. A választás lehetősége

Mindenki szívesebben csinál olyasmit, amibe saját döntéséből kezdett bele, mint olyat, amit mások várnak el tőle. Ha az a kérdés, hogy akarsz-e olvasni, azaz, szeretnél-e egy mentálisan megterhelő tevékenységet végezni a szabadidődben vagy nem, nyilván sokan az utóbbit fogják választani. De ha azt tesszük fel, hogy mit olvasnál szívesebben: ezt az izgalmasat, ezt a vicceset, vagy ezt az érdekeset, akkor már mindjárt másról szól a dilemma. De nem mindegy az sem, hogy milyen sok lehetőségből kell választani. Egy rutinos könyvmoly kényelmesen mozog a könyvtárban és a könyvesboltban, sokszor már meglepően fiatal korban is. Azonban nem biztos, hogy mindenkinek ez a megfelelő közeg a választáshoz, hiszen a bőség zavarában minden könyv egyformának tűnik. Ám ha előre kiválasztunk 4-5 könyvet és abból kínáljuk fel a választás lehetőségét, úgy már sokkal könnyebb a választás. Akkor ő döntheti el, mi a prioritás: legyen rövid, ami gyors sikerélménnyel kecsegtet, vagy izgalmas, akár olyan áron is, hogy hosszú? Legyen lovas, vámpíros, királylányos, autóversenyzős? Ha ő döntheti el, akkor biztos szívesebben fogja forgatni is.

2. A munkáért igenis jár a jutalom

Gyerekkoromban sokszor hallottam azt a mondatot, hogy nem adunk pénzt az ötösért, mert ne a pénzért tanuljon a gyerek. De kérdem én, akkor miért? Te miért kelsz fel reggel és mész be a munkahelyedre minden áldott nap? Emberbaráti szeretetből, csak ha már fizetnek is érte, akkor elfogadod? Aligha. Éppen ezért, ezt a fajta érvelést kissé képmutatónak érzem. De ha el is tekintünk a képmutatástól, akkor sem állja meg a helyét. Az ember rengeteg dolgot csinál felnőttként azért, mert gyerekkorában jutalmazták érte, és ezáltal felnőtt korára internalizálta azt a fajta viselkedést. Jutalomértéke pedig rengeteg mindennek lehet: fizethetsz minden könyv után egy ezrest, vagy minden harmadik könyvtári könyv után vehetsz neki egy sajátot. De elviheted lovagolni, pecázni, strandra, nyaralni, vagy egyszerűen meg is dicsérheted, elmondhatod, hogy büszke vagy rá, és meghallgathatod, ha el szeretné mesélni, hogy miről olvasott. Mert a könyvben bizony lehetnek unalmas részek, előfordulhat, hogy hosszú oldalakon át nem történik semmi, és ilyenkor könnyen ellankadhat a kezdeti érdeklődésünk. Épp ezért nem baj, ha eleinte van egy plusz motiváció a folytatásra, amit később szépen fokozatosan el lehet hagyni.  Sőt, egy ponton túl valószínűleg nem is lesz rá igénye.

3. Nem kell mindig a maximumon teljesíteni

Vannak történetek, amik hosszúak, fárasztóak, és az olvasásuk több szenvedéssel jár, mint örömmel. De ne feledjük, hogy nem szégyen gyereknek lenni. Attól, hogy egy 10-12 éves gyerek tud olvasni, nyugodtan felolvashatjuk neki az unalmas kötelező olvasmányt, vagy az izgalmas, de rettentően hosszú, és apró betűkkel írt mesekönyvet. Neked is jól esik néha megrendelni a kaját, vagy hazamenni és az anyukád borsólevesét enni annak ellenére, hogy te magad is meg tudnád főzni. Sőt, egy ilyen pihenő után lehet, hogy másnap még szívesebben is állsz neki a főzésnek. Nyugodtan lakjon jól néha a gyerkőc fantáziája úgy is, hogy közben nem neki kell dolgoznia, mert ezáltal is fejlődik a képzelőereje, az anyanyelvi képességei és a történetek iránti nyitottsága.

Dobó Dorka

Teaház a sarkon: egy könyv a gőzölgő teád mellé

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Ha tehetném, minden évben elutaznék Angliába. Megnézném Londont, mindegy, hogy már többször jártam ott. Nyáron, télen, bármikor izgalmasnak találom ezt a várost. Aztán nekivágnék a vidéki Angliának. A takaros kis falvak magukkal ragadnak. Beülnék egy sarki teaházba és elolvasnám a napi újságot.

Ilyen takaros kis hely a Spring Hill tér sarki teaháza is. A kisváros minden lakójának menedéket nyújt az élet nehézségeivel szemben. Vonzza a magányos, megtört szívűeket, a könyvmolyokat és kortól függetlenül mindenki barátokra lel. Az angol irodalom hősszerelmesei inspirálják a főhősöket, miközben egy gőzölgő tea és egy szelet pite mellett megvitatják, hogy a Büszkeség és Balítélet vagy épp az Üvöltő Szelek a jobb regény. Mr. Darcy vagy Heathcliff? A könyvklubbá alakuló baráti társaság egy idő után már mélyebb dolgokat is megoszt egymással. Felszínre kerülnek tragédiák, új szerelmek, keresztbe szakadt életek és új remények is. 

Az egyik kedvenc időtöltésem, amikor csepereg az eső és én egy jó könyv mellett, egy bögre forró itallal bekuckózok a takaró alá és csak olvasok. A teaház a sarkon egy ilyen szívmelengető történet, amit egy esős napon egy csapásra elolvasol. Könnyed, mégis szívbe markoló és igazán angol. Ajánlom azoknak, akik szeretik az angolszász országot, a szerelmi történeteket és a több szálon futó epizódokat.

Demjén Dorottya

Ezt nem lehet megúszni

/ margaretbloghu / Hozzászólás

A novelláskötet magával ragadó, lebilincselő történeteket tartalmaz hétköznapi emberek hétköznapi életéről, problémáiról. Különböző nemű és korú, eltérő időszakok nehézségeit megélő szereplők nézőpontjait ismerhetjük meg. Általuk betekintést nyerhetünk a nagybetűs ÉLETbe, amelyet, ha egyszer a Földre születtünk: nem lehet megúszni.

Ami a kötet stílusát illeti, egyértelműen ákosos, és aki ismeri a dalszövegeit, az érteni fogja ezt a jelzőt. Van benne némi dagályosság, kicsi manír, mesterkéltség, de ez abszolút jól áll neki! Az Ákos dalokat pont ezért szeretjük, ha szeretjük. Ezért lehetséges, hogy több novellát Ákos hangján hallottam magamban olvasás közben. A novellák hangvételüket tekintve rendkívül dinamikusak, hol komolyak mély mondanivalóval, hol felettébb szórakoztatóak, szellemesek. Vannak benne elképesztően betaláló mondatok!

Bevallom őszintén, még magyarszakosként sem olvastam igazán sok novelláskötetet, mert jobban szeretek elmerülni hosszabb regényekben. Pedig ennek a kötetnek a kapcsán jöttem rá, hogy milyen üdítő naponta elolvasni egy-egy novellát, és annak tartalmán és mondanivalóján gondolkodni egész nap! 

Akinek kevesebb ideje van olvasni, vagy azt állítja, hogy egyenesen nincs rá ideje, annak ajánlom, hogy próbálja ki, hogy naponta csak egyetlen novellát olvasson el! Az a negyed óra biztos, hogy bele fog férni! Kezdésnek pedig válassza nyugodt szívvel Ákos novelláskötetét!

Győriványi Flóra

Kép forrása: Líra.hu

KÖNYVAJÁNLÓ: Mit tenne……?- sorozat

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Biztosan ismeritek, azt az érzést, amikor egy könyvesboltban az eladó kérdésére azt válaszoljátok 45 perc boltban eltöltött idő után, hogy “csak körülnézek”. Gyakran előfordul velem ilyenkor a rózsaszín köd állapota, bár nem monogám verzióban, ugyanis az összes elém táruló kiadványba – sajnos vagy nem sajnos – egyszerre leszek szerelmes. 

Most is így történt, nem sikerült elmennem csukott szemmel a könyvesbolt mellett, betértem és plusz táskát kellett kérnem a távozáshoz. Mi ragadott meg? Ebben a konkrét esetben az, hogy belegondolhatok, hogy mit tenne Keynes, Nietzsche, Freud és De Beauvoir. Mindig szerettem a tudományos ismeretterjesztő irodalmat, a kora gyermekkoromat például:  a Vili Világa!-sorozat határozta meg. (Remélem, ezzel a mondattal sok embernek hozok elő szép emlékeket a matricagyűjtésről.) 

Az ismeretterjesztők – már ha jók – egyszerre jelentenek szórakozást, játékos tanulást, fejlődési lehetőséget és annak az ígéretét, hogy nem megy kárba az időnk egy újabb könnyebben fogyasztható mesének is beillő alkotással. A HVG-könyvek véleményem szerint régóta vezetik az ismeretterjesztő műfaj piacát és, azt kell hogy írjam, most sem csalódtam bennük. A Mit tenne…..?- sorozat hétköznapi kérdéseket tesz fel, amire az adott tudományterület legnagyobb alakjaival és elméleteivel adnak választ és dobpergés: mindezt laikusok számára is érthetően teszik. 

Ha megijednél a közgazdaságtantól – mondjuk az első egyetemi éveidben –  vagy ismételni szeretnéd a már megtanult fakóbb ismereteid: csapd fel az oxfordi tanár, Tejvan Pettinger: Mit tenne Keynes? kötetét és olvasd el, arra az egyszerű kérdésre a választ Bentham-től, Mill-től, Fisher-től, Hicks-től és Keynes-től, hogy: Mennyit igyon az ember, ha szeret sörözni? A határhaszon elméleten túl garantáltan meg fogsz ismerkedni a legnagyobb közgazdászok gondolataival, elméleteivel és kisebb részletekről az életrajzukból és mindez nem lesz fárasztóan tankönyvszagú – már csak a szebbnél szebb grafikák miatt sem.

Nekem az tetszik a sorozatban a legjobban, hogy össze tudja az ember  kapcsolni a fejében az eddig párhuzamosan futó gondolkodókat, ezáltal láthatja, hogy hogyan fejlődik a tudomány, miért fontosak az érvek és az ellenérvek, bizonyítások és cáfolatok és, ami a legfontosabb: maga döntheti el, hogy melyikkel ért egyet. 

Jelenleg pszichológusok, filozófusok, feministák és közgazdászok válaszolnak a – könyv fejezeteit adó – hétköznapi kérdésekre. 

Nekem már a polcomról néznek le a könyvekben szereplő, mindennapi kérdésekre válaszoló pszichológusok, filozófusok, feministák és közgazdászok és vonnak kérdőre, hogy emlékszem-e az elolvasottakra.  

Ha hasonló élményt szeretnél, kérd el a könyveket valakitől, kölcsönözd ki a könyvtárból vagy csábulj el nekik egy könyvesboltban.

Losteiner Cecília Terézia

Borítókép: HVG könyvek

Hogyan tanított meg Matthew McConaughey arra, hogy hogyan ÉLJEK?

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Olvasom ezt a könyvet és úgy érzem falni akarom az életet. Utazni akarok, jókat enni, nevetni és sírni csak sírni. Szerelmesnek lenni, csalódni, sikereket elérni és elbukni. Búvárkodni az ausztrál  korallzátonynál, önkénteskedni Afrikában, szörfözni az óceánon, úszni a delfinekkel és belepirulni az olasz bókokba. Első látásra szerelembe esni, családot alapítani, anyának lenni. Alkotni, letenni valamit az asztalra. Hinni és kételkedni, barátokat szerezni és megtartani. Hálát adni, leborulni, csókolni, ölelni. Tanulni és falni a könyveket. Olvasom ezt a könyvet és úgy érzem, Matthew Mcconaughey a lelkem legmélyére hatolt. Arra buzdít, hogy éljek, hisz a pillanat elszalad és soha nem jön vissza. 

Matthew McConaughey Zöldlámpa című könyve az egész világon kasszasiker lett. Megismerhetjük a színész elmúlt ötven évének minden fordulópontját. A történet a gyermekkori, családi házból indul és eljutunk egészen az apává válásáig.

Ez a könyv viszont több, mint egy memoár. Ez a könyv egy életérzés. Nem is tudnám a műfaját meghatározni, mivel az egyik pillanatban olyan érzésem volt, mintha önsegítő, motivációs könyvet olvasnék, a másikban, mintha önéletrajzot, a harmadikban, mintha kalandregényt.

Matthew mindenféle kérdést boncolgat az élete tükrén keresztül. Spirituális utazásain és neveltetésén keresztül betekintést nyerhetünk az Istennel való kapcsolatába és a hitével való kérdésekbe. Apjával való kapcsolatában, saját küzdelmein keresztül megláthatjuk, milyen fontos számára a férfiasság kérdésköre. Színészi életpályája megmutatja, a kitartás mellett az életben néha kockáztatni kell és ezt nem lehet megúszni, a kényelem nem ad válaszokat. Élete nagy szerelmi szála pedig megtanít minket arra, a félelem mindenkiben ott van – a legmagabiztosabb férfiban is -, de van, akiért megéri legyőzni. 

Demjén Dorottya

Borítókép: Libri