Címzett: Születendő lányom!

Mindig is szerettem volna naplót írni. Vonzott az az „életvitel”, amit a Neveletlen Hercegnő, a Szerelmünk lapjai, a Mindenképpen talán vagy éppen Bridget Jones esetén láttam. Viszont, sajnos nem kaptam túl sok írói vénát a talentumok osztásánál, így igen-igen küzdöttem, hogy mégis mit írjak a naplómba. 14 évesen  nem voltak magvas világmegváltó gondolataim, az álmaimat még ébredés előtt mind elfelejtettem, és hétköznapi életem messze állt a fantázia-mesék akciódússágának világától.

Végül egy táborban egy levél írásos feladat elé kerültem, ahol a levelet nem másnak, mint a saját lányomnak kellett címeznem úgy, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor annyi idős lesz, mint akkor én voltam. Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy a levelet azóta hol vesztettem el, viszont maga az ötlet gyökeret vert bennem. A történethez még hozzátartozik, hogy nekem nincsenek nagyszüleim – pontosabban mire annyi idős lettem, hogy épkézláb gondolatokat tudtam volna megfogalmazni, már nem volt lehetőségem velük szemtől-szembe leülni. Mindig nagyon érdekelt, hogy milyenek lehettek az őseim, hogyan gondolkozhattak, mi motiválhatta döntéseiket. Mivel csak egy valaki ismerheti a jövőnket, úgy döntöttem, nem szeretném kételyek között hagyni unokáimat, megírom a történetemet.

No de, nem akármilyen történeteket írok le a naplómba. Nem beszélek például a mindennapok kihívásairól, a Glamour-napok problémáiról, de még a nyári tábori kalandokról sem. A naplómat kifejezetten a lányaimnak/lányomnak és nőnemű unokáimnak célzom (igen, remélem, hogy nem csak fiaim és fiú unokáim lesznek…). A naplómban a közel 10 év minden olyan története felfedezhető, mikor örömtelien, szomorúan, vagy éppen váratlanul találkoztam az ellenkező nem képviselőivel. 

Leírtam minden örömömet, pillangós várakozásomat, „taktikázásomat”, a meglepetéseket és az ajándékokat, de komolyabb tapasztalataimat is, mikor alkalomadtán nagyon fájt, sérültem, sírtam, s aztán felálltam. Leírtam mind a magasságokat és a mélységeket. Sokszor nem volt könnyű, és többször kimaradt fél-egy év is a történetekből, de most, a 25 éves fejemmel visszatekintve, hálás vagyok, hogy visszalapozhatom az oldalakat, és láthatom, mennyi mindenben erősödtem, és mennyit változtak-fejlődtek az elvárásaim a jövendőbelimmel kapcsolatban. 

Bár semmiképpen sem szeretném megvédeni a lányomat ezektől a tapasztalatoktól, hiszen mindannyian a saját megéléseinkből tanulunk a legtöbbet, mégis szeretném, ha majd elolvasná, hogy bölcsebb legyen tőle, és így talán pár buta hibától igenis megóvhatom.

Kedves naplóíráson gondolkodó! Egyet tanácsolok: vágj bele! Írd le őszintén, mit érzel, mit kellene érezned, mire vágysz, mi az, ami fáj. Írd le, és a végén egy mondatban üzenj valamit a lányodnak: az aktuális kedvenc zeneszámodat, egy jó tanácsot (pl. „ezt biztosan elmondtam volna az édesanyámnak” – hátha érti a célzást 😉), vagy csak, hogy ne feledje: úgy értékes, ahogy van, és a gyönyörű mosolyát senkiért sem kell megváltoztatnia.

Kedves lányom, ha eléd kerül valamikor a távoli jövőben ez a kisebb iromány, tudd, hogy nagyon szeretlek, tanulj, és sose add fel – tudom, hogy sokra fogod vinni még, hihetetlenül büszke vagyok rád szüntelen, Te vagy számomra a legértékesebb a világon.

Kisbán Petra

Halászlé és töltött káposzta, avagy magyar életérzés @borkadesign grafikáin – Interjú

Vörösmarty téri vásár, mézeskalácssütés, összegabalyodott karácsonyfa égősor. Vagy éppen sajtos-tejfölös lángos, német turisták a Balaton-parton, strand melletti abc. 

Zatykó Bori 22 évesen fogta magát és létrehozta a @borkadesign-t a grafikái számára. Rajzai között csupa olyan jelenettel találkozhatunk, amelyekkel bárki könnyen tud azonosulni. Hétköznapi emberek hétköznapi eseményei azok, amelyekkel a @borkadesign olyan jól át tudja adni a magyar életérzést.

Az egyébként látványtervezőnek tanuló Borit kérdeztem a nem várt sikert hozó kezdeményezéséről.

Hogyan indult a @borkadesign, mi volt a fő célod vele tavaly, mikor létrehoztad az Instagram oldalt?

Kicsit több, mint egy éve indítottam az oldalt. Egyrészről azért csináltam egy külön Instagram profilt, mert szerettem volna egybe látni a rajzaimat és portfólió-szerűen összefogni azokat. Volt bennem egy megmutatási vágy is nyilván, de nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog. Azt hittem, hogy csak a barátaim fogják követni az oldalt. 

Azóta több mint 1000 követőd van, a rajzaid most már különböző termékeken (képeslap, vászontáska, póló) megvásárolhatók. Egyre többen ismerik a @borkadesign nevet. Milyen érzés, számítottál erre?

Soha nem volt kifejezetten célom, hogy árusítsam a grafikákat. A Rezső bácsis minta volt az első, amelyet a tesómnak elkészítettem pólóra. Amikor aztán kiraktam instára, egy csomó ember belájkolta. Akkor éreztem először, hogy ez tetszik az embereknek.

Üzennek-e valamit a rajzaid?

Hát figyelj, nem tudom. Népet nevelni nem akarok vele, az biztos. De a visszajelzések alapján megszólítanak embereket. Alapvetően a környezetemből merítek ihletet és a rajzaim ezért mindenkinek jelentenek valamit.

Konkrét üzenete nincsen a rajzoknak, de mivel van egy közös ismeretanyaga a magyaroknak, így mindenki rá tud ismerni valami ismerősre abból, amit lát.

Ez volt az alapötlet, átadni a magyar életérzést?

Mivel 2020 nyarán kezdtem, – amikor először berobbant a covid -, és volt bennem egy olyan szándék, hogy kifejezetten az itthoni nyarat örökítsem meg. Az első balatoni rajzok ekkor születtek. 

Tipikusan magyar helyszínek és magyar ételek, mindez egy kis humorral párosítva.

Vannak visszatérő karakterek a rajzaidban?

Konkrét szereplők nem térnek vissza, inkább csak egyes karaktertípusok. 

Nagyon szeretek néniket és bácsikat, illetve nem tökéletes testű embereket rajzolni. Szerintem könnyebb is ilyen figurákat alkotni, mert sokkal karakteresebbek. 

Magamat is gyakran lerajzolom, és időnként megörökítem a családommal közös élményeket is. Néha visszapörgetem a képeket, és akkor látom, hogy milyen naplószerű az egész, mert még ha nem is a konkrét családtagjaimat rajzolom le, csak egy nyári képet, akkor is tudom, hogy egy általam megélt élmény inspirálta és így tudok hozzá kapcsolódni.

Eddig két fő témában kerültek ki grafikák az oldaladra: balatoni nyár és karácsony. Szeretnéd megőrizni ezt a két fő témát, vagy másokat is behoznál a jövőben? 

Ez egyelőre időhiány miatt van így, az egyetem mellett így van időm. De az biztos, hogy a Karácsony a kedvenc ünnepem és arról nagyon szívesen rajzolok, a Balaton pedig az egyik kedvenc helyszínem és nagyon kötődöm hozzá.

Van kedvenc visszajelzésed? 

Egyszer egy vásáron egy néni odajött hozzám és rámutatott arra a képre, amin egy lány morcosan ül az ágyon, hogy „De hát ez én vagyok!”. Mondtam neki, hogy igazából ez én vagyok, de nagyon örülök, hogy tud hozzá kapcsolódni. 

Mit szeretsz a legjobban a @borkadesignban? 

Mint alkotói folyamat, a kedvencem a megrajzolás. Sosem úgy rajzolok, hogy pontosan előre kitalálom, hogy mi szerepel majd a képen, hanem elkezdem, és a végére totál más lesz, mint amit az elején gondoltam. Teljesen belefeledkezem ilyenkor a munkába, sokszor nem veszem észre, hogy órák telnek el.

Az egész @borkadesignban meg a visszajelzéseket szeretem a legjobban. Már csak ha valaki hozzászól a képeimhez, az is nagyon jólesik.

Még mindig hobbiként tekintesz rá, vagy már valamilyen szinten üzletként?

Volt egy pont, mikor elkezdtem stresszelni, hogy már egy hónapja nem posztoltam semmit. Ugye az Instagram is kijelzi, hogy mínusz hány százalék a megtekintés. Aztán rájöttem, hogy ez így nem jó, és azóta ezeket a gondolatokat elhessegetem – akkor rajzolok, amikor kedvem van hozzá. Mivel egyelőre nem ez a fő megélhetési forrásom, ezért pusztán azért csinálom, mert szeretem és kikapcsol.

Van legnépszerűbb rajz?

Igen, ahol egy lány borotválja a lábát a kád felett. Mindenki ilyen táskát vagy pólót szeretne. Ez a minta nagyon népszerű, a lányok könnyen tudnak azonosulni vele.

Milyen érzés, hogy meg lehet vásárolni a grafikáidat különböző termékeken?

Nagyon furcsa érzés, főleg, mikor hallom, hogy például fesztiválokon borkadesignos táskákkal járnak emberek. Szürreális, de jó érzés.

Mi a terved a @borkadesign-nal a jövőben? 

Jobb lenne, ha több időm lenne rá, de egyelőre párhuzamosan csinálom a látványtervezéssel. Szóval ez majd kialakul, hogy mennyire tud összeérni a kettő, vagy melyik fog jobban menni a jövőben. Egyelőre csak lelkesen folytatom, kötelezettségek nélkül.

A @borkadesign grafikák megvásárolhatók képeslap, póló vagy vászontáska formájában a @borkadesign Instagram oldalon, vagy a @sziaplus üzletben. 😊 Tökéletes karácsonyi ajándék lehet barátoknak, rokonoknak, hiszen biztos, hogy megtalálod azt a képet, amivel tudsz azonosulni! (Tapasztalatból mondom.) 

Az interjút készítette: Kocsis Krisztina

Egy ismeretlen példakép: Karacs Ferencné Takács Éva

Ha nem ismertél férje nevét használó, sőt a -né tagot is felvevő feministát, akkor íme egy:  Karancs Ferencné Takács Éva. Egyenlő a fizetésed a férfi kollégáddal, egyetemre jársz, meghallgatják a véleményed, szavazhatsz? Csak pár dolog, amit többek között Karancs Ferencné Takács Évának köszönhetsz, legalábbis Magyarországon. 

Közelednek a választások és magától értetődőnek vesszük, hogy van jogunk szavazni, hiszen a világ számos országában már a női kvóta bevezetése van napirenden. Megdöbbenünk és felháborodva olvassuk, hogy Afganisztánban miként alakul nőtársaink sorsa. Kinek, kiknek köszönhetjük, hogy ma Magyarországon – ha nem is minden tekintetben -, de egyenlőnek gondolhatjuk magunkat a férfiakkal? Elárulom: pár férfinak, férjnek, pár nőnek, akik férfi álnevet, álruhát használtak és még pár nőnek, akik saját nevükön is mertek publikálni a témában. Mertek felszólalni és példaként élni életüket! A saját néven publikálásban első, Karacs Ferencné Takács Éva volt, aki 1779-ben született. Egy olyan korban élt és alkotott, amikor még csak az első gőzüzemű vasút indult el, de mégis bátran és az elsők között hirdette a női és a férfi intellektus egyenértékűségét. Nem élhette meg a női szavazati jog bevezetését 1919-ben, valamint a két nem jogi egyenlőségét sem (1945-ben következett be Magyarországon), de gondolataiban és Karacs Ferenccel közös házasságukban az egyenértékűség, egyenrangúság és a közös döntések voltak az alapelvek. 

Az írásait olvasva az jutott eszembe, hogy a “meghaladta korát” jelzőt biztosan ő inspirálta. 

Hogy képzeljünk el 1779 és 1845 között egy modern nőt?

Segítek:
  • Szerelemből házasodott, ami sok kultúrában még ma is kuriózum, lásd.: szerelemgyilkosságok Indiában.
  • Férjével külön szobát tartottak fent a még nem befutott művészeknek: többek között Katona Józsefnek, aki náluk dolgozott a Bánk Bánon és Éva véleményét ráadásul mindig ki is kérte.
  • Egy olyan korban dolgozott együtt a cselédjeivel, amikor  a szocioökonómiai státuszukból még a mainál is kevésbé léphettek ki és tudtak kilépni az emberek.
  • 9 gyermeke született, ha az előzőek nem lettek volna elég figyelemreméltó adatok.
  • Egyik lánya Karacs Teréz a nőnevelés egyik úttörője lett.
  • A nevelésben a sport fontosságát olyannyira nagynak érezte, hogy külön testedzésre szolgáló részt alakított ki a  házuk udvarában.
  • Minden leányát a házi munkákon kívül olyan iparágban is jártassá tette, amelynek jövedelméből a saját erejükből már korán fedezhették ruházati és szórakozási szükségleteiket.
  • Büszkén mondogatta: „Az én gyermekeim nem tudják, mi a verés, mi a büntetés!“ Pedig e pedagógiai módszer alkalmazása még ma is beszélgető műsorok vitatárgya.
  • Tanult és képezte magát. 1816 táján a szőlőmívelést szakértőktől megtanulta és veresegyházi kis szőlőjét saját felügyelete alatt nagy hozzáértéssel munkáltatta azt, majd tanított meg másokat később a szakszerű művelésre.
  • Volt véleménye a politikáról is: Bár lelkesedett Kossuth tolláért, mellyel 1840-ben a nemzetet ébresztgetni kezdte, nyugtalanul nézte a politikai fejleményeket, mikor lapszerkesztésre Kossuth engedélyt kapott. „A kormány forradalmat akar előidézni Kossuth által. Adja az ég, hogy ez ne történjék meg, mert ha megtörténik, eltapossák a maroknyi magyart!“

A sajtóban körbenézve ritkán találkozik az ember olyan emberekkel, akikre csupa nagybetűvel érdemes hivatkozni, rá igen, rá kellene is, ezért született e rövid ismertető Karacs Ferencné Takács Éváról. Írjuk fel a nevét és legyünk olyanok, mint ő a saját korában: haladók, gondolkodók, véleményt formáló, bátrak, nők, anyák, feleségek, emberek. 

Történelem iránt érdeklődöknek ajánljuk írásait : 
  • Tudományos Gyűjteményben: 
  • 1822. XII. A leánykák házi neveléséről,
  • 1823. VIII. A házasságban lévő asszonyok kötelességeikről,
  • 1824. VI. Barátságos beszélgetés a földmívelő nép állapotjáról,
  • 1825. XI., 1826. IX. Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében)
  • Vajthó László: Magyar Irodalmi Ritkaságok (Bp., 1935. 31. sz.)  című könyvében 

Losteiner Cecília Terézia

Kép forrása: https://hu.museum-digital.org/singleimage.php?imagenr=104376
Tulajdonosa/jogkezelője: Karacs Ferenc Múzeum, Püspökladány 

Öt jótanács, hogy mit viselj esküvőn

Itt volt a nyár és itt volt az esküvőszezon, tehát elárasztották a TikTokot is az esküvős tematikájú videók. Tudom, tudom, minek mentem oda, miért pörgeti értelmes ember a tiktokot, főleg 23 évesen. Nincs mentségem, de ha már pörgetem és látok ezt-azt, akkor megosztanám a véleményem. Persze a nyár az év legesküvősebb része, tehát mondhatni kicsit megkéstem a jó tanácsaimmal, de hátha a következő évszakok is tartogatnak esküvőket.

Úgy látom, hogy főleg nyugaton, de kétség kívül itt Magyarországon is sokan hajlamosak vagyunk megfeledkezni bizonyos íratlan szabályokról, melyek megszegésért nyilván nem fognak megkövezni minket, de szerintem a saját illemtudásunkról viszont mégis elég csúfos bizonyítványt állít ki. Az esküvő minden esetben a menyasszony nagy napja és csakis az övé! Értem én, hogy valaki szingli és egy esküvő jó terep az ismerkedésre, vagy ne adj Isten ott lesz az exünk is, aki előtt muszáj tündökölni, de ilyenkor is érdemes figyelembe vennünk néhány egyszerű szabályt.

Ezek a szabályok természetesen akkor alkalmazandók, ha nem kapunk semmilyen dress code-ot a meghívóban, ugyanis az felűlírhatja ezeket a szabályokat. Ilyen például, amikor a fehér vagy a fekete szín az ifjú pár kifejezett kérése. Na, de ilyen ritkán akad, úgyhogy jöjjenek a szabályok.

  1. Felejtsd el a fehér színt. A fehér a menyasszony színe, így annak árnyalatait sem ajánlott viselni. 
  2. A feketét még inkább felejtsd el. A mi kultúránkban a fekete a gyász színe, a barátaink esküvőjén pedig feltehetően együtt örülünk velük. Nincs helye a feketének, sőt szerintem a fekete mintának sem.
  3. A piros sem jó választás. Van aki ezzel megengedőbb, szerintem azonban ne akarjunk jobban kitűnni a menyasszonynál, az év többi napján öltözzünk végzet asszonyának, ez a nap viszont a menyasszonyé!
  4. Hasonló a helyzet a csillogós, ezüst, arany ruhákkal is. Nem, nem, nem.
  5. Nyilván nyári esküvőkön senki nem várja el, hogy tokától bokáig beöltözzünk, azonban vegyük figyelembe, hogy a templomi ceremóniára túl sokat mutató öltözékben nem ajánlatos részt venni. Legyen nálunk egy kendő, amit magunkra tehetünk. Ide sorolnám még a nagyon mini ruhákat. Ez már nem is a menyasszonyról szól, egyszerűen lehet nem mindenki kíváncsi hajnali 3-kor hatalmas táncolások közben a fehérnemünk színére.

+1 Mindenképp tájékozódjunk a helyszínről, az időjárásról, az esküvő stílusáról, a dress code-ról, a koszorúslányok ruhájának színéről valamint az ifjú pár különleges igényeiről. Ha az alábbi szabályokat észben tartjuk, nem igazán tudunk mellélőni és az este folyamán sem fogunk feszengeni. 

Ivanova Patrícia

Nem tudod hogyan válj elegáns nővé? Segítünk! – 2.rész

Hogyan válj elegáns nővé cikksorozatunk második része következik. A cikk első felét itt tudod elolvasni.

6. Nőiesség

Nőnek és nőiesnek lenni nem egyenlő a gyengeséggel, elesettséggel, bizonytalansággal. Nőnek és nőiesnek lenni igenis erősség! Erősség, kecsesség, bájosság, empátia, szenvedély… Keress lehetőséget a gondoskodásra, és/vagy válassz egy női hobbit: menj el táncolni, tanulj meg virágot kötni, kezdj el varrni vagy kötni, fess-rajzolj!

Sokszor bennünk nőkben van egy láthatatlan gát, hogy mikor kapunk egy bókot, nem tudjuk fogadni a kedves szavakat. Miért van ez? Éppen, hogy hálásnak kellene lennünk érte. Kedves olvasó, arra biztatlak, hogy figyelj a következő egy hétben, hogy mikor bókot kapsz, akkor azt egy elegáns nőhöz méltóan, kedvesen fogadd el. Kíváncsi vagyok, hogyan fogod érezni magadat egy hét múlva.  

7. Életstílus

Egy kifinomult életstílust nem csak a manhattani felső 10.000 engedhet meg magának. Nem kell ahhoz semennyi pénz, hogy az otthonod szép, tiszta, minimalista legyen. Ahhoz sem kell, hogy megengedd magadnak, hogy egy barátnőddel beülj egy italra a régóta vágyott kávézódba, bárodba. Találd meg az egyszerű luxust a mindennapi életedben: bevetett ágy, új manikűr, frissen vágott virág.

8. Kapcsolatok

Belépsz egy kiállítás megnyitójára, a lakótársad már üdvözöl is és bemutatja az új barátját, meg az ő barátját, meg az ő barátját. Hogy hívták a lakótársad barátját? Nem, ez nem egy középiskolai matekpélda, de a megoldása viszont annál szomorúbb. Ha szeretnénk tisztelni a másikat, és szeretnénk, ha rólunk az elegáns jelző jutna eszükbe, akkor nem felejthetjük el az új ismerősök neveit abban a pillanatban, mikor elengedtük a kezüket. Gyakorolj memorizációs feladatokat, gyakorold saját magad bemutatását, a neved szép és nem hadart kimondását. (És ha találsz olyan feladatot, amivel egyre jobban tudod majd az emberek nevét megjegyezni, kérlek ne tartsd magadban! Minden tippre szükségünk van.)

9. Randizás

Azt hiszem ez a téma önmagában megér egy külön cikket, így most csak pár gondolattöredéket vetnék ide. 

  1. Határozd meg a határaidat és ezeket ne is add fel egy-egy szép szempárért.
  2. Figyelj a „red flag”-ekre, azaz azokra a jelekre, melyekre itt az idő nyúlcipőt húzni. Ne feledd, te értékesebb vagy annál, mint, hogy B-opcióként játszadozzanak veled.
  3. A legfontosabb: Ne adj le az elvárásaidból! – nem attól találsz majd gyorsabban partnert, ha eltekintesz néhány apró részlettől.
10. Pénzügyek

Ha már a számomra legfontosabbal kezdtem a listát, a második legfontosabbal zárom azt. Lehet még senki sem mondta, de ingyen semmi sem fog az öledbe esni – kelj fel, hagyd el a lustaságot, a félállást, és vágj bele a nagybetűs életbe! Készíts egy havi költségvetést, akár tételesen lebontva (pl. maximum 5000 Ft édességekre) és minden hónapban próbálj félretenni – vagy az ínségesebb időkre, vagy a nagy álmaidra, terveidre. Ha nem tudsz a pénzzel bánni, keresd meg egy ismerősödet, aki ért hozzá, tölts le egy mobilalkalmazást, amiben minden tranzakciót követhetsz, és keress egy hozzád illő megtakarítási tervet. Ha minden korábbi ponttal elértél változást, ne ezen az apróságon bukj el!

Kezdj el gondolkozni rajta, aztán indulj kis lépésekben. Ígérem, a varázslat meg fog történni.

Anna Bey

Szerinted mi a legfontosabb pont ezek közül? Te mit tennél még hozzá a listához?

Inspiráció: Anna Bey

Kisbán Petra

Nem tudod hogyan válj elegáns nővé? Segítünk! – 1.rész

Az elegancia hete alkalmából igyekeztem minél több irányból utána olvasni, utána kérdezősködni a szó jelentéstartalmának. Az elegancia szó fogalmával több külső és belső tulajdonságot is összekapcsolnak  Nőiesség könnyedség légiesség vagy épp a sugárzó kedvesség, gyöngédség, ami elsőre az embereknek eszébe jut. 

1. Változtass a felfogásodon!

Ha valóban szeretnél elegánssá válni, akkor itt az idő nyitottá válni! Felejtsd el az összes „Én nem olyan vagyok, mint Ő…” vagy „Bárcsak én is olyan szerencsés lennék” mondatokat. Határozd meg, hol vagy most és hova szeretnél eljutni. Ne engedd, hogy bárki vagy bármi a korlátoddá váljon, a határ a csillagos ég! Hidd el, hogy élheted az álmaid életét, képzeld el – hiszen ettől megnő az elérésének valószínűsége –, majd kezdj el érte tenni. Minden apró lépés, változás hatalmas siker! Ne felejtsd el megdicsérni magadat. 

2. Igényesség

Építs ki magadnak egy személyes brandet, és légy ahhoz mindig következetes. Minden találkozásban benne van az első benyomás lehetősége, miért ne érd el azt a vágyott „wow” állapotot a terembe való belépésedkor? Keresd meg saját magadat: menj el színtanácsadásra, stílustanácsadásra.

Hogy mi szerintem az igényesség egyik legfontosabb aspektusa? Higiénia. Sajnos a higiénia több, mint a napi zuhanyozás, magában foglalja a tiszta körmöket, hidratált bőrt, friss hajat és kellemes illatot. Áldozz a bőrápolásra, és engedd megmutatni a természetes szépségedet – nincs szükség 2 kg vakolatra –, szép vagy minden alapozó nélkül is!

3. Divat/Stílus

A divat változik, a stílus örök.

Coco Chanel

Kapcsolódva az előző ponthoz, találd meg a stílusodat és ehhez ne félj segítséget kérni. Nem kell rengeteg pénz, sem semmilyen fogyókúra a stílusod kialakításához. Találd meg azt a megjelenést, amiben kényelmesen érzed magadat, amiben a TE, a saját személyiséged kerül előtérbe. Ha esetleg nincs ötleted, mi a te stílusod, nyisd meg a Pinterestet vagy az Instagramot, és keress valakit, akinek tetszik a külleme és kezdd el másolni – idővel kialakul a személyre szabott dizájnod. 

ui. Öltözz érzékien, ne kihívón– hogy egy másik klasszikus nőt idézzek:

A ruháidnak kellően szűknek kell lenniük ahhoz, hogy megmutassák, nő vagy, de bőnek ahhoz, hogy megmutasd, egy hölgy vagy.

Marilyn Monroe
4. Etikett

A helyes illemszabályok nélkül bármilyen ruhába öltözhetsz, rendkívül messze leszel az elegáns jelzőtől. Tiszteld a körülötted lévőket és a viselkedéseddel is mutasd ezt ki.

Pár példa: mindig fejezd ki háládat a pincérek felé, használd a szalvétádat, fogd szépen a borospoharat, vagy éppen tanulj meg illendően késsel-villával enni (és a tányérodra ne annyi ételt szedj, mint egy all-you-can-eat-ben. Ne a vacsora asztalnál fejezd be a sminkelésedet, már a kézfogásnál mutasd meg személyiségedet, és ne feledkezz meg a kulturális különbségekről – pl. Japánban máshogyan kell viselkedned, mint az USA-ban.

5. Magabiztosság

Tudom, nagyon sokszor érzed magad bizonytalanul vagy kényelmetlenül számos szituációban Ismered a mondást, „Fake it, till you make it!” azaz, próbáld meg tettetni, míg végül valóban el nem éred a kívánt eredményt. 

Azonban teljesen megértem, ha úgy érzed, nem tudsz egyik napról a másikra változni. Hasonlóan voltam én is. Kialakítani a magabiztosságot egy hosszú és fáradalmas folyamat, de a végén maximálisan megéri. Erre segítségül tudom ajánlani a MargareTalk Body Positivity adását, különböző praktikákat (pl. figyelj a testbeszédedre, nap-mint-nap emlékeztesd magadat a múltbeli sikereidre), és ami valóban segít legtöbbünknek: találj egy jó pszichológust!:)

Ha kíváncsi vagy a lista második felére, látogass el holnap is a Margaretre, vagy kattints ide!

Kisbán Petra

Tárd ki a szívem!

Awaken my heart! 

Milyen könyveket szoktál olvasni? Szépirodalmat, regényt, esetleg krimit, vagy szigorúan maradsz a szakkönyveidnél? Pont egy évvel ezelőtt került elém Emily Wilson Hussem, amerikai keresztény szónok és írónő könyve, ami teljesen magával ragadott, és amit most neked ajánlok kedves Olvasó!

A könyv során Emily egy egyéves utazásra hív téged, ahol mélyebben megismerheted magadat, önismeret és önnevelés révén fejlődhetsz, és ezáltal közelebb kerülhetsz a Jóistenhez. Egy utazásra, melynek célja, hogy megszépítsd a lelkedet és kinyisd magadat a Jóisten felé. Egy utazásra, melynek végére képes leszel meglátni magad körül a szépet, és begyógyítod a régi, eltemetett sebeidet. Egy utazásra, ahol minden héten valamilyen más kihívással kell szembenézned, hogy aztán győztesen és újabb lendülettel vághass bele a következő hetedbe.

Imádkoztál már azokért, akik valamikor bántottak? Tudsz nemet mondani? Elfogadtad magadnak olyan gyönyörűnek, amilyennek a Jóisten teremtett? Tudsz a virágokra rácsodálkozni? – ilyen, és ehhez hasonló töltekező hetek várnak!

Nem mondom, hogy ez az egy éves utazás könnyű lesz. Van több olyan hét is, mikor azt éreztem abbahagyom, mert én ezekért a dolgokért, ezekért az emberekért nem vagyok képes imádkozni. Mikor azt éreztem, ez valójában nem rólam vagy nem nekem szól. A legtöbb esetben viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis hozzám szól az adott heti kihívás, és bármilyen nehéz, képes leszek azt megcsinálni. Bár lehet ez rémítően hat, de szerintem Emily megtalálta az arany középutat: a legjobb hetekben vannak könnyedebb feladatok, melyek során csupán annyi a tennivaló, hogy csodálkozz rá a körülötted lévő szép dolgokra és felkészülj a megmérettetőbb hetekre.

41 héten vagyok túl az 52-ből, és fizikaliag is érzem magamon azt a hatalmas lelki többletet, amit az elmúlt kilenc hónap alatt szedtem össze. Kívánom neked, hogy hasonlóképpen töltekezz a könyvből, és nyisd ki szívedet a Jóisten felé.

A könyv egyelőre csak angolul jelent meg, és az amazon webáruházból rendelhető.

Készen állsz az utazásra? 

Kisbán Petra

Elegancia, hol vagy?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Hello október 13-a, hello Suit Up! azaz Öltözz ki! nap. A kiöltözés apropóján kicsit szélesítettük a fókuszt, és inkább a (minden)napjaink eleganciáját érintő kérdéseket vizsgáltuk. Szerintetek van ma igény a valódi eleganciára?

Ismét elérkeztünk a nemzetközi népszerűségnek örvendő kezdeményezéshez, amely az Így jártam anyátokkal című sorozat egyik főszereplőjéhez, Barney Stinsonhoz köthető, aki mindig, minden körülmények között öltönyt viselt. A világnapra, illetve a sokak által kedvelt karakter elegancia-elméletére tekintsünk kiindulópontként: Barney szerint öltönyt viselni nem csak ünnepnapokon csodálatos, hanem bármikor, hiszen az ember így minden helyzetben (alvás közben is) elegáns lehet. Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, lesse meg az 5. évad 12. részét, hallgassa meg a híres Girls versus Suits című dalt és máris megérti az öltözék hangsúlyát… 

Igen ám, de vajon nem csúszott egy kissé félre ez az értelmezés? Az elegáns öltözet eredendően eleganciát kölcsönöz viselőjének? Rajonganának Barney Stinsonért a stílusa nélkül, vagy csak egy fura fickó lenne, aki mindig kiöltözik? Na, ugye. 

Eredete szerint a francia élégance ugyanis választékosságot, a latin elegantia pedig (művelt) ízlést, finomságot jelent. 

 „Az elegancia a személyiség varázsa, amit a ruha kiegészít.”

– mondta Ralph Lauren. Mit jelent ez a mindennapokban? Azt, hogy az elegáns és a kirívó embert is megbámulják, viszont nagy különbség, hogy az előbbit meg is jegyzik. Az elegancia megkülönböztet és öltöztet.

Hogyan? Messziről észre lehet venni: tartásból, pillantásból, mosolyból, finom mozdulatokból és reakciókból. Az elegancia azt jelenti, hogy az egyéniségünkkel ébresztünk kíváncsiságot másokban. Ezt a tulajdonságot valaki adottságként kapta ajándékba, valaki mintaként tanulta és elsajátította – másoknak pedig fejleszthető. Nem könnyű, ez bizonyos, hiszen korlátokkal jár. Nem mindegy, hogy mit és hogyan viselsz, mondasz és teszel. 

Az elegáns ember ugyanis nem azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy ordít róla: bármit felvehetek, bármilyen divathullámnak megfelelek, mert egyedi vagyok! Szerintem például óriási hiba, hogy ma az igénytelenséget egyediségként értékeljük – sőt, az kifejezetten röhejes, amikor valaki rengeteg pénzt költ arra, hogy igénytelenül nézzen ki. Ez mégis mennyire disszonáns? Az elegancia nem pénzbe kerül, az árát másban mérik: helyes önképben, egyedi stílusban, a kellő határozottságban és abban a bizonyos „valami pluszban”. 

Képzeljük csak el, hogy 10, különböző testalkatú emberre feladjuk ugyanazt a gyönyörű ruhát. Egyáltalán nem biztos, hogy a 10 közül, a tökéletes alakú nyer. Lehet, hogy olyan az arca, mintha citromba harapott volna, vagy épp fennhordja az orrát. Ez nem túlságosan vonzó. Ellenben a természetes, bájos mosoly vonzza a tekintetet. Az egyenes tartás, egy finom mozdulat vonzza a tekintet. Egy kedves szó és az odafigyelés pedig vonzza az embereket. Tudjátok miért? Mert hiánycikk. Mert kezdjük elveszíteni az igényt az ilyenfajta attitűdre. A mai megosztott, depresszív, boldogság- öröm- és hitpótló tevékenységek mellett, egyszerűen eltűnt az igény a szépségre. Átvette az irányítást a „nekem te ne mondd, hogy mit vegyek fel”, a „majd azt én tudom” és „az úgy nézek ki és úgy viselkedem, ahogy akarok”. Nos, ez messze van az eleganciától. Ez a viselkedés nem elegáns, hiába veszel fel szép ruhát. 

Az, hogy napjainkban mennyire torzult el a nőiesség, a férfiasság, a karakter, mint olyan fogalma, egy újabb cikket is megérne. Csak annyit mondok, hogy vessünk egy pillantást a Gucci tavalyi férfidivatnak nevezett valamilyére, vagy próbáljuk értelmezni a fenékbe vágó, szakadt női sort és crop top kombót és kicsit gondolkozzunk el, mit is várunk nőként a férfiaktól és fordítva. Tényleg fel tudunk nézni nőként egy feminin férfira? Tényleg azt hisszük, hogy a férfiak észrevesznek, ha már elsőre mindent látnak belőlünk? Nem azt mondom, hogy zsák-, vagy egyenruhát a népnek, de azért meg lehetne találni az átmenetet, ami a sejtetésben rejlik. Miért vált ikonná Audrey Hepburn és miért alapdarab még ma is a Chanel-féle kisfekete? Mert egyéniségek. Audrey Hepburn azt mondta „az elegancia az egyetlen szépség, mely soha nem fakul”. Coco Chanel szerint pedig: „ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egy kozmetikum sem fog hatni.” 

A két nagyhatású nő mellé pedig egy hazai férfi tanács:

„Jól öltözött az, aki jól szabott és jól összeállított ruházatot visel. Elegáns pedig az, aki ezenfelül az öltözködésével a saját egyéniségét is megmutatja.” – Schiffer Miklós nemzetközileg ismert magyar divat- és stílustanácsadó, divatszakértő.

Tehát, Suit Up!, de minden nap! Legyetek elegánsak kívül-belül! A „belső” kiegészítőt sose felejtsétek otthon☺ 

Demeter Anna

Csatlakozz hozzánk az őszi tematikus hetünkre! Idén október 25-31. között az eleganciát tűzzük zászlónkra. Gyere, és mutasd meg, mennyire tudsz elegáns lenni egy hétig (vagy akár tovább is 😉 ) #margarettematikushét #eleganciahete

Lehet-e a barátnőm az édesanyám?

Mindig is tudtam, hogy vannak olyan lányok, akik együtt járnak vásárolni az anyukájukkal, akik körmöt festve tárgyalják ki a pasikat egy romantikus film nézése közben, akik mindent megosztanak egymással. Tiniként sokszor irigyeltem azokat a lányokat, akik ha lenyúlják az anyukájuk ruháit, akkor szexi, trendi és divatos cuccokban járnak. Akik tényleg olyanok, mintha barátnők lennének.

Mivel nekem nem ilyen volt a kapcsolatom az édesanyámmal, ezért kamaszként meg sem fordult a fejemben, hogy anyukám a barátnőm lehetne. Az volt az érzésem, hogy ő az utolsó ember ezen a Földön, aki engem megértene, ezért nagyjából semmit nem osztottam meg vele. Könnyebb volt a fontos vagy kínos témákat más anyukájával vagy az aktuális barátnőkkel  megbeszélni, és sajnálkozni azon, hogy a mi kapcsolatunk miért nem olyan, mint a Szívek szállodájában a Gilmore lányoké?

Definíció szerint

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a barátság két vagy több, általában azonos nemű személy közti kapcsolat. Egy lelki, érzelmi, meleg rokonszenven alapuló, meghitt viszony. A barátsághoz kapcsolódó fogalmak: bensőséges, bizalmas, igaz és őszinte. Jellemzőek ezek egy egészséges szűlő-gyerek kapcsolatra? Jobb esetben igen. Tehát eddig ott tartunk, hogy lehet a baránőm az édesanyám.

Egyenrangú partner?

Az én esetemben amikor férjhez mentem, feleség, háziasszony és édesanya vált belőlem egy szempillantás alatt az én anyukám is közelebb került hozzám. Megszaporodtak a telefonhívások, jöttek az ominózus: „Anya, hogy is van ez?”, „Most mit csináljak?” című kérdések, és azt vettem észre, hogy már minden hétköznapi és mélyebb lelki problémámmal is hozzá fordulok először. Ő is egyre több olyan személyes dolgot kezdett megosztani velem, amiket korábban biztosan nem tett volna. Mintha tényleg a barátnőmmé vált volna. Meg is fogalmazódott bennem egyszer, hogy: „most a legjobb barátnőm az anyukám.” Először ezt úgy magyaráztam magamban, hogy egyenrangú partnerekké váltunk, hiszen már én is minden olyan élethelyzetbe belekerültem, amibe ő is: háziasszony, feleség és édesanya is lettem, ráadásul mind a ketten pedagógusok vagyunk. De belül éreztem, hogy bármennyire is közel került hozzám anyukám, nem fogalmazhatok úgy, hogy a barátnőm lett.

Apádat és anyádat tiszteld!

Amikor a gyerekkorban kialakult elfogult hozzáállásunk eltűnik édesanyánkkal kapcsolatban, és felnőttként képesek vagyunk hétköznapi emberként tekinteni rá, akinek hibái, kudarcai, rossz döntései és tulajdonságai is vannak, könnyen szem elől téveszthetjük a tíz parancsolat negyedik pontját. És emiatt sem tekinthetünk édesanyánkra barátnőként. Neki (akármilyen ember is,) minden esetben megkülönböztetett tisztelet jár amiatt, mert világra hozott és felnevelt bennünket. Ő az, aki legtöbbet tette érted ezidáig, hiszen életben tartott (akinek gyereke van, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény), ápolt, gondozott és támogatott téged. Ha jelenleg valamiért nem vagy jó viszonyban anyukáddal vagy már nem is beszéltek, azt sose felejtsd el, hogy nélküle egyáltalán nem lennél a ezen világon! Ez egyik barátnődre sem mondható el!

A barátaidat megválogathatod, de a családodat nem!

Egy barátnő az életedbe bármikor becsatlakozhat. Megismerheted az iskolában, egy táborban, egy baráti társaság által vagy akár egy fesztiválon. Szerencsés esetben a barátságotok életetek végéig kitart, de az is lehet, hogy egy idő után egy konfliktus miatt vagy minden átmenet nélkül eltávolodtok egymástól, így az életedből bármikor ki is kerülhet. Tehát egy barátnő minden esetben az életed időszakának csak egy részét képezi. Míg az édesanyád már a születésed előtt 9 hónappal is kapcsolatban volt veled! Őt nem te választottad valamilyen szimpátia alapján. Vele a mély kapocs eleve adott. Sőt, ha rossz viszonyba is kerültök vagy ha már nem is beszéltek, ő akkor is az anyukád marad, és ezt az okmányaidban, az anyja neve rovat hűségesen őrzi, tehát fizikai formában is mindig ott lesz veled.

Nem a barátnőd

Véleményem szerint  nem baj, ha édesanyád az egyes számú bizalmasod. Sőt, irígylésre méltó, ha tabuk nélkül, mindent meg tudtok beszélni egymással! Azonban számára az alanyi jogon járó tisztelet automatikusan húz egy határt. Ő örökké az anyukád marad, te pedig 40 évesen is a gyereke leszel.

Bármennyire közeli és bensőséges is a kapcsolatod az édesanyáddal, azt soha ne felejtsd el, hogy ő mindig jóval több volt és több is lesz, mint akár a legjobb barátnőd.

Győriványi Flóra

Egy kezdő kalandjai a volán mögött

Amikor kezemben az elég jól sikerült KRESZ-vizsgával jelentkeztem a gyakorlati órákra, úgy gondoltam, hogy nagyon gyors leszek: nem lacafacázok! A minimum óraszám alatt beleadok mindent és huss! megcsinálom ezt a jogsit. Aztán emögé is bekerülhet a pipa a képzeletbeli listámon.

Persze, ez nem azt jelentette, hogy nagyon sokra tartottam a képességeimet, hanem inkább azt, hogy tapasztalatlan voltam: fogalmam se volt még róla, hogy egy normális vezetői tudás mennyi gyakorlatot igényel. Mit jelent az, hogy behunyt szemmel is tudjam váltani a sebességet a sebességváltón, gondolkodás nélkül, ösztönösen használni a féket és a kuplungot, akár külön vagy akár egyszerre, és mindez igaz a gázpedálra is. Min múlik, hogy éppen miből, mennyire és mikor van szükség, és hogyan tudom megoldani, hogy ne nyomkodjak a végén össze-vissza, amikor két lábbal kell három pedált kezelni.

Szóval, szeretnék most mindenkibe egy kis bátorságot önteni: néha az egész procedúra nagyon nehéznek tűnhet, de meg lehet csinálni! Akiknek már van jogsijuk, azok hátra dőlhetnek és szabadon nevethetnek a következő felsoroláson; akiknek pedig még nincs, vagy épp rajta vannak az ügyön: biztos lesznek közös pontok, amiket átélünk, nevessünk együtt magunkon!

Tanulságok tőlem nektek – avagy mit történt eddig az órákon?

Ami a legfontosabb: a kormány és a kuplung megfelelő kezelése a legelején. Ugyanis a kuplung segít elindítani az autót (többek között) és jó az, ha a kezdő autóvezető ráérez a kezelésére. Nekem ezzel sok problémám volt. Az oktató nem akarta elhinni, hogy gyógytornász vagyok, mert a lábamban csapnivaló volt a finommotorikám… Igaz, én még lábbal sose próbáltam embereket megmasszírozni se lágyrésztechnikákat végezni, így valóban, az alsó végtagom koordinációja adott némi kihívást. Mindenesetre, amikor megtudtam, hogy az oktatóm korábban balett táncos volt, kis híján a kormányba vágtam a fejem. Könnyű annak, akinek a bokája volt a szakmája! Szóval, ha nehezen megy a kuplung kezelése, emlékeztetnélek benneteket erre: nem lehet mindenki balett táncos! 

Következő pont: legyünk türelmesek magunkkal, és ha már a forgalomban vezetünk, az akkor sem a Dakar-rali: még ha sivatagi terepversenyeket megszégyenítő sebességgel is indulnak el a mellettünk lévők, mi akkor sem kapkodhatunk, különben menten lefulladunk. Az is fontos, hogy egyszerre és külön is tudjuk végezni a feladatokat. Például, ha hátranézünk, maradjon helyén a kezünk és ne forduljon el a kormány attól jobbra, hogy mi balra tekerjük a fejünket. Ezzel ugyan jól lehet tesztelni a járdán sétáló gyalogosok reflexeit és az oktatónk idegrendszerét, de annyira egyiket sem érdemes… Tehát türelem, összeszedettség!
Persze a jogsi sok izgalommal és stresszel járhat, de mindez elmúlik. Meglepő talán, de végső soron a jogosítvány megszerzéséhez semmilyen trükk, vagy titkos hatodik érzék nem kell.

Egyetlen dolgot kell éreznünk: a felelősségét annak, hogy járművet vezetünk –minden mást pedig gyakorolni lehet!

Hornisch Aliz