Egyke vs. nagycsalád

Az egykék vagy a sokgyerekes családok csapatát erősíted? Melyik felállásnak mik az előnyei és hátrányai? Hány gyereket érdemes vállalni?  Hamarosan eldönthetitek, ugyanis egy négy gyermekes család legidősebb lányaként felnőtt Aliz, illetve a szülei egyetlen gyermekeként érvényesülő Anita néhány izgalmas tapasztalatot  osztanak meg veletek. 

Aliz egy kedves szerkesztőtársam, három kisebb testvére van.

Mi az előnye annak, ha valaki nagycsaládban nő fel?

Számtalan előnye van, ugyanis elfogadásra nevel, illetve arra, hogy megoszd másokkal amid van. Ezt nagyon hamar megtanulja az ember, gyakorlatilag az első túrórudinál, amikor azt el kell felezni vagy el kell harmadolni. Nem csak a tárgyi dolgokon kell osztozni másokkal, hanem a szülők figyelmén és szeretetén is. Emellett csapatmunkára nevel már kiskortól, mert ha közel vagy korban a testvéreidhez, egy óvodába vagy iskolába jártok, ott van összetartás a testvérek között. Otthon ez nem feltétlenül igaz, de a kinti világban igen. Én első testvér vagyok és nekem a védelmező ösztönöm már óvodában jelen volt, mégha a szüleim nem gondolták volna az otthoni csetepaték láttán.

Első gyermekként a gondoskodás és hogy felelősséggel tartozol másokért nagyon fiatal korban kialakul.

További előny, hogy szerintem nagycsaládban több irányból kaphatsz szeretetet, és nem leszel magányos gyerek.

Milyen hátránya van a nagycsaládos létnek? 

Azért néha szívesen birtokolná az ember egyedül a szüleit vagy szívesen megenné a legtöbb sütit, vagy nem osztaná meg a születésnapi tortát. Például ha van a maradék sütiből vagy tortából és kimegyek reggel a konyhába, már kiabálják, hogy három darab jut mindenkinek, eszembe se jusson többet enni. Persze ez is természetessé válik, hiszen igazságosnak kell lenni, mindenki egyenlő a testvérek között. További nehézség, hogy mindenkire figyelemmel és tekintettel kell lenni, és ez néha fárasztó tud lenni. Például amikor nyűgös az ember és énidőt szeretne, akkor is ápolni kell a kapcsolatokat. Ez önzetlenséget és türelmet igényel, hiszen ha fáradt vagyok, de a testvér el szeretné mondani, mi történt vele aznap, meg kell hallgatni. 

Érezted valaha, hogy kevesebb figyelemben részesülsz, mint ha egyke lennél?

Ahol több gyerek van a családban, különböző talentumokkal rendelkeznek. Én például jó tanuló voltam mindig, nem kellett velem tanulni. Viszont mivel elsőszülött vagyok, a legkomolyabb döntéseket először velem kellett meghozni (pl: Melyik általános iskolába adjanak? Melyik gimnáziumba?). Ezek a nagy izgalmak velem történtek meg először, így fokozott figyelmet kaptam, hiszen a többieknél már rutinosabbak voltak a szülők. Tény, hogy kevesebb figyelmet kaphat egy gyerek egy nagycsaládban. Mi négyen vagyunk, így nálunk nem tűnt el senki, de van az a létszám, amikor el tudom képzelni, hogy kevesebb figyelem jut egy-egy gyerekre.

Hogy viselted, ha a dolgaidat az engedélyed nélkül használták?

Vannak territóriumok és van magánszféra, senki nem szereti a feszültséget, így mindig meg szoktuk ilyen esetekben egymást kérdezni. Nagyon nem kértek tőlem kölcsön a testvéreim ruhákat, ez azért is van, mert a nagyobbik húgom és az én méreteim elég különbözőek. Nemrég történt egy eset, amikor a kisebbik húgom nem találta a fekete pólóját és az enyémet vitte el. Ezt utólag tudtam meg és amikor kérdőre vontam, mondta, hogy nem volt más választása. Nálunk ez nem okozott feszültséget ruhák terén, illetve mindenkinek van saját pohara, tányéra, nem eszünk vagy iszunk a másikéból. Olyan volt, hogy elkészítettem egy szendvicset és azt megette valaki. Az ételeknél meg szoktuk jelölni, ha valakinek nagyon fontos, hogy valami megmaradjon.

Hogyan reagáltál a testvéreid születésekor?

A nagyobbik húgom két évvel fiatalabb nálam és nekem ő az első emlékem. Emlékszem, amikor hazahozták a kórházból és nem akarták nekem adni, pedig én meg szerettem volna fogni minden áron. Helyette játék babát kaptam, de én akkor már tudtam, hogy az nem az a igazi gyerek, és mérges voltam, hogy ők úgy gondolták, hogy én ezt elhiszem. Az öcsém hat éves koromban született, rá is már emlékszem. Amikor anyukám először mondta, hogy lesz még egy kistestvérem, nem voltam túl lelkes. Egy délelőtti pihenő során jelentette be és én csak átfordultam a másik oldalamra. Persze később, amikor hazahozták a kórházból, alig tudtak leszedni a kiságyról. Állítólag folyton puszilgattam. A kisebbik húgomat 12 éves koromban már nagyon vártam, neki mindnyájan nagyon örültünk. 

Befolyásolta a testvéreid száma, hogy te hány gyereket szeretnél majd? 

Mindig azt éreztem, amikor jött egy új testvérem, hogy tágul a világunk, és ez egy nagyon jó érzés. Csodás dolog, amikor érkezik valaki a közvetlen családba. Ezt az élményt meg szeretném adni a gyerekeimnek. Nincs kőbe vésve, hogy hány gyereket szeretnék, de nagycsaládban gondolkozom. 

Anita egy volt évfolyamtársam, jó barátnőm, ő egykeként nőtt fel. 

Mi az előnye annak, ha valaki egykeként nő fel?

Egykeként sokkal több figyelmet kaptam a szüleimtől. Mind a család anyagi-, mind érzelmi erőforrásai nekem jutottak, nem kellett osztozkodnom. Sokkal jobban oda tudtak figyelni a szüleim a személyiségem fejlődésére. Szerintem ennek köszönhető, hogy életem során nagyon gyakran azt a visszajelzést kaptam a környezetemtől, hogy a koromhoz képest “túl érett” vagyok.

Milyen hátránya van ennek?

Igaz, hogy az egykék egyedül élvezik a környezetük adta előnyöket, ám egyedül viselnek minden terhet is. Kamaszkorunkban kerülünk olyan élethelyzetekbe, amelyekbe nem szívesen avatjuk be a szüleinket.

Ezek engem nagy önállóságra tanítottak meg, hiszen magam kellett megbirkózzak velük, de nagyon jól esett volna, ha “lámpaoltás” után a takaró alatt egy testvérrel tudtunk volna beszélgetni ezekről.

Érezted valaha, hogy túl sok figyelmet kapsz, vagy túl sok az elvárás veled szemben?

Igen. Az elvárások azonban kihívások elé állítottak, amelyek saját gyengeségeim legyőzésére, önmagam felülmúlására, saját határaim áttörésére és a komfortzónámból való kitörésre sarkalltak. Így a testvérek közötti lelkileg lemerítő versengés helyett a kihívások segítettek a fejlődésben.

Volt olyan eset, amikor visszaütött, hogy egyedül nőttél fel (pl: rosszul reagáltál egyes helyzetekre)?

Nagyon nehezen osztozkodtam gyerekkoromban, bevallom kicsit birtokló is voltam. Nagyon szerettem és igényeltem, hogy én döntsek egyes helyzetekben, például, hogy ki mivel játszhat.

Befolyásolta a testvérek hiánya, hogy te hány gyereket szeretnél majd?

Teljes mértékben kihatott a terveimre. A testvéri szeretet, támogatás hiánya miatt mindenképp legalább két gyereket szeretnék, hogy ott lehessenek egymásnak.

Az interjút Merrikin Gina készítette.

Hova utazz nyáron, ha költséghatékony akarsz lenni

Mindenki úgy érzi, hogy néhány kemény, túlórákkal tarkított hónap vagy egy stresszes vizsgaidőszak után nyáron igazán megérdemel egy kis kikapcsolódást. Idén főleg nagyon ki vagyunk éhezve a külföldi nyaralásra, hiszen az elmúlt néhány évben a Covid okozta helyzet miatt nem nagyon nyílt lehetőségünk utazni, vagy ha mégis, maszkban, oltási igazolvánnyal és egy nagy adag bizonytalansággal mentünk.

Sajnos sok helyen nagyon felmentek a szállásárak, illetve az eddig pár tízezerért megvásárolható repülőjegyeknél egy plusz nulla kerül a számsor végére. Szerencsére vannak olyan európai városok vagy tartományok, amelyek könnyen megfizethetőek egy egyetemista vagy pályakezdő számára is. Ezekből gyűjtöttem össze néhányat. Higgyétek el, akadnak jócskán olyan helyek, ahol érdekes látnivalók vannak, esetleg még tengerpart is, és amelyek ugyanolyan élményt és kikapcsolódást tudnak nyújtani, mint az előre kiszemelt, de jócskán túlárazott úti cél. 

Sunny Beach, Bulgária

A „Napos part” a Fekete tenger partján található, 8 kilométer hosszú, homokos tengerpart. Kedvező klímájának köszönhetően nem hazudtolja meg a nevét és kiváló strandolási lehetőséget biztosít. Továbbá, a vízisportok és romantikus naplementék szerelmesei is kellemesen fogják itt eltölteni vakációjukat. Ha pedig valakinek városnézéshez van kedve, Neszebar közvetlenül a Napos part mellett található. Neszebar óvárosa a világörökség része, sokan Dubrovnikhoz hasonlítják „Bulgária gyöngyszemét”. 

Nápoly, Olaszország

Nápoly Olaszország harmadik legnagyobb városa. A világ egyik legrégebbi települése, ugyanis Kr. e 680 óta folyamatosan élnek itt emberek. Számos történelmi műemlék található itt, illetve a világ első pizzériájával is büszkélkedik. Ideális hely, ha valaki a strandolás mellett egy kis felfedezőtúrát is tartana, ugyanis Pompeji, a Vezúv és Capri szigete nagyon közel vannak. Augusztusban jómagam is ide utazom, úgyhogy lehetséges, hogy még szerepelni fog a helyszín egy további cikkemben is!

Algarve, Portugália

A tartomány gyönyörű tengerpartjának és fantasztikus éghajlatának köszönhetően az egyik legnépszerűbb úti cél Portugáliában.  Leginkább olyan embereknek ajánlják, akik külföldön is magabiztosan ülnek volán mögé. A sziklás partvidékek és a kis halászfaluk kiváló túrahelyszínek. Algarve-n található a Szent Vince fok, amely Európa legnyugatibb csücske délen. Legnagyobb városa Faro, érdemes ide is ellátogatni, ugyanis építészete csodálatos és gazdag kulturális hagyatékkal rendelkezik. 

Valetta, Málta

Valetta az Európai Unió legkisebb fővárosa. Málta kulturális központja, ugyanis több színháznak és múzeumnak ad otthont. Az „erőd” város az egyik leghíresebb történelmi hely, így nem meglepő, hogy az Unesco Világörökségi Listáján is rajta van. Érdemes az utazás előtt egy kicsit edzeni, mivel elég nagyok a szintkülönbségek városon belül és sok utca lépcsőben végződik. Legfőbb látványossága a Felső Barrakka kert, amely 60 méterrel van magasabban a tengernél, így gyönyörű kilátás tárul a szemünk elé, ha onnan a kikötőt szemléljük.

Krakkó, Lengyelország

Krakkó a lengyel kultúra fővárosa. Talán nem tipikus nyaralóhely, de az év minden hónapjában érdemes ide látogatni, ugyanis műemlékekben és látnivalókban gazdag település. Így nem meglepő, hogy 2000-ben Európa kulturális fővárosának választották. A Visztula folyó melletti dombon a királyi vár feltétlenül megér egy látogatást, valamint az óvárosi főtér is lélegzetelállító műemlékeknek ad otthont. A középkor és a történelem szerelmeseinek mindenképp megéri néhány napot itt tölteniük.

Ha sikerül hétköznapra venni a repülőjegyet, szálloda helyett Airbnb-t választani, taxi helyett tömegközlekedni és nem minden étkezést étteremben megoldani, egész olcsón meg lehet úszni és nem kell a budapesti betonrengetegben túlélni a 30 fokokat. 

Merrikin Gina

Ötszáz fős faluból a Sorbonne-ig

Laposa Julcsi tekenyei származású Junior Príma díjas népzenész, a Sorbonne egyetemen végzett zenei mediátor. Fiatal kora ellenére hatalmas karriert futott be, saját együttese van, több nívós versenyen szerzett dobogós helyezést és olyan díjakat nyert, mint a Junior Príma díj, a Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj vagy az Aranypáva Nagydíj.

Julcsit a munkahelyemen ismertem meg még januárban. Emlékszem, az első munkanapomon megkérdezte tőlem a folyosón, hogy tudom-e, hol található az iktató, én meg örültem magamban, hogy ilyen magabiztosnak és tájékozottnak tűnök első ránézésre, mikor még az irodába is kihívás volt visszatalálnom, és persze fogalmam se volt az iktató hollétéről. (Azóta már tudom szerencsére). Mindenesetre, noha nem voltam nagy segítség az orientáció terén, bemutatkoztunk egymásnak, majd később, amikor az irodáinkat összevonták és egymással szemben levő szobákba kerültünk, egyre többet beszélgettünk, és akkor szereztem tudomást zenei pályájáról és sikereiről. 

Minek a hatására kezdtél el népzenével foglalkozni és miért vált olyan fontossá számodra?

Gyermekkorom óta része a zene az életemnek. Szüleim mindig mondták, hogy én előbb táncoltam, énekeltem, dudorásztam, mint beszéltem. Amint meghallottam pólyás koromban egy dallamot, már mozogtam, zsigereimben volt születésem óta a zene. Mivel én egy kicsiny, 500 fős faluból származom, eleinte sok lehetőségem nem volt, de mégis a szüleim megpróbálták kihasználni azt, ami adódott. 

Milyen főbb állomásai voltak zenei pályafutásodnak?

Párhuzamosan a zene és a tánc is az életem része volt, ezért adta magát, hogy népzenét tanuljak. Négyévesen balettozni kezdtem,  hétévesen zeneiskolába mentem. Először furulyázni tanultam, de untam, nem tartottam izgalmasnak, ezért kikönyörögtem, hogy hadd váltsak hegedűre. Apukám hónapokig húzta a száját, hogy nem szeretné, de végül beadta a derekát. Viszonylag gyorsan megtanultam szép tisztán játszani és tizenhat évesen jött a nagy váltás, amikor is a népzenével kezdtem el foglalkozni.

Lenyűgözött a stílusjátéka, sokszínűsége, hogy ennyi féle dal van és ezek mind a nemzetünké.

A csúcspontot nem hiszem, hogy elértem még, mert én mindig azt mondom, hogy az ember holtig tanul. Mindazonáltal szakmai pályafutásom egy kiemelkedő szakaszát 2017-re tenném,  amikor bekerültem az 50 tehetséges magyar fiatal programba. Ugyanabban az évben Junior Príma díjjal ismerték el munkásságomat, ami a szakmámban az egyik legrangosabb elismerés. 

Mire vagy a legbüszkébb?

A legbüszkébb a „NÉPI hang-színek” kiadvány sorozatomra vagyok, aminek a hivatalos kötetbemutatója május 3-án volt az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Én úgy szoktam ezeket a könyveket emlegetni, hogy a gyermekeim, mert jócskán igényel egy 6-9 hónapnyi munkát, mire egy ilyen produktum elkészül.

Kik voltak nagy hatással a pályádra?

Mindenképpen a családom, akik mindig is támogattak. Én egy egyszerű családból származom, nagyon erős nálunk a női vonal, a túlélési vágy, ez igencsak példát mutatott nekem, hiszen csak nagy kitartással lehet bejárni a kitűzött utat. Szakmailag ifj. Horváth Károly (Karcsi bácsi) nevét említeném első körben, aki felfedezte bennem a népzenéhez való tehetséget, ő volt az első zenei mentorom Zalaegerszegen.

Később Sebestyén Márta és Rúzsa Magdi szárnyai alá kerültem. Rájuk is nagyon felnézek és tisztelem, amit képviselnek és amilyen hitelesen a saját szakmai területükön dolgoznak. 

Más családtagod is zenél/zenélt?

A közvetlen családi környezetemben nem, de az anyai dédpapám citerázott, ami egy tipikus ősi magyar hangszer. Sajnos a citeráját nem találtuk meg. Apai ágon levő nagymamámnak pedig gyönyörű hangja volt, sajnos már nem él, viszont mindenki mondja ma is a faluban, hogy elképesztő hangja volt és a templomban sokszor ő adta meg a kezdőhangot. 

Mesélj a könyveidről!

2017-ben jött ki az első, ami csak egy általános, bemutatkozó könyv volt, mivel nem gondoltam volna, hogy több is lesz. Olyan dalokat tartalmaz, amiket egy óvodás gyerek jó ha ismer, mielőtt iskolába megy. Akkora sikert aratott ez a könyv, hogy született további három belőle. Mindegyikben népdalok találhatóak, népi viseletek és gyermekjátékok. Egy gyermek tud benne színezni, vagy ha ismeri a kottát akkor tud zenélni, illetve meghallgathatja a CD-t, ami a hátuljában található. A sorozat további köteteit próbáltam kreatívan feldobni, egyikben matricákat helyeztem el, másikban kreatív memóriakártyákat. A többi kötet az évszakokkal foglalkozik és azokhoz fűződő népdalokat tartalmaz. Úgy látom segíti a gyerekek zenei nevelését, mind az óvónők, mind a családok nagyon szeretik használni őket. 

Milyen további terveid vannak?

A saját együttesemet 2017-ben alakítottam meg, Budapesten. Velük csak gyerekeknek játszunk egyelőre, népdalokat és világzenét. Következő tervem, hogy felnőtteknek is muzsikáljunk világzenei produkciókat. 

Mi a kedvenc népdalod vagy kedvenc sorod egy népdalból?

Annyi népdal van a fejemben, hogy nagyon nehezen tudok erre válaszolni. Minden egyes lelki állapotban más népdal a kedvencem, folyamatosan változik akár egy napszak alatt is a preferenciám. Minden érzelemhez hozzá tudok csatolni egy népdalt. Most talán egy szomorú népdal jut eszembe „Édesanyám rózsafája, nékem hajlott utoljára, bár sohase nyílott volna, maradtam volna bimbóban.” Ez egy kalotaszegi népdal, szerintem annyit beszéltem most a gyerekkoromról, hogy kicsit visszasírom azokat az éveket. 

Mit üzensz a hozzád hasonló tehetséggel rendelkező fiatalabb generációnak?

A fiataloknak üzenem, hogy ne hallgassanak senkire, csak a szívükre és mindig kövessék az álmaikat. Fogadjanak szót a szüleiknek, de amikor éreznek egy belső késztetést magukban, akkor igenis ki kell törni, küzdeniük kell ezért. Nekem is meg kellett küzdenem a családomon belül, hogy elfogadják, én ezt az utat választom. Senki se adja fel céljait és kitartóan menjen előre az álmai irányába. 

Mesélsz egy érdekességet magadról?

Talán azt emelném ki, hogy imádok vezetni, 14 éve van jogosítványom és a mai napig rá tudok arra csodálkozni, hogy ha valaki ott ül mellettem az anyósülésen és azt mondja hirtelen, hogy kanyarodj jobbra, én automatikusan balra megyek. 

Julcsi kiadványai megvásárolhatóak a www.laposajulcsi.eu oldalon, valamint a Libri, a Könyvtárellátó és a Kaláka zenebolt oldalán. Kövessétek Facebookon és Instagrammon is!

Az interjút Merrikin Gina készítette.

Képek forrása:

Gyertek haza – Eltűnt gyermekek világnapjára

Tekintettel arra, hogy az „eltűnt gyermek” kategória szubjektív (nincs meghatározva, hogy milyen esetek tartoznak alá), pontos statisztikák nincsenek arról, hogy a világon egy év alatt hány gyermek tűnik el, az azonban biztos, hogy milliós nagyságrendű számokról beszélhetünk. 

  • Európában évente átlagosan 250 ezer gyermek tűnik el, vagyis 2 percenként egy gyermek. 
  • Az eltűnt gyermekek 89 százaléka kerül elő. 
  • Az esetek nagyobb részében az egyik szülőnél vagy családtagnál és nem idegen személynél találják meg a gyermeket. 
  • A kiskorú sérelmére elkövetett emberrablás Új Zélandban a leggyakoribb.
  • Magyarországon leginkább gyermekotthonokból tűnnek el gyermekek.
  • 2020-ban Magyarországon 15 398 körözést adtak ki eltűnés miatt kiskorúakra.

A világnap Ronald Reagen amerikai elnök nevéhez kötődik, aki egy New Yorkból eltűnt 6 éves kisfiú, Etan Patz emlékére jelölte ki ezt a napot. Etan Patz-et egy buszmegállóból, iskolába menet rabolták el. Eltűnése után 31 évvel tett beismerő vallomást elrablója, aki egyben gyilkosa is. Etan Patz eltűnése több jogszabályváltozáshoz is vezetett az Egyesült Államokban, továbbá egyes új, ma is használatos nyomozási módszereket az ő ügyében alkalmaztak először. Ezenkívül, ő volt az első eltűnt gyermek, akinek fényképét a médiában és tejes dobozokon közzétettek. 

Összesen 25 ország csatlakozott a világnaphoz. Magyarországon az Ezer Lámpás Éjszaka kampánnyal emlékeznek meg az eltűnt gyermekekről és hívják fel a figyelmet a szükséges prevencióra. 2011 óta 40 gyermekről közöltek képet tejes dobozon vagy más élelmiszer csomagoláson. Reményre ad okot, hogy közülük 12 meg is került. Ezenkívül az alapítvány a „Vigyázz Rám” iskolai felvilágosító programsorozattal is igyekszik felhívni a tinédzser korosztály figyelmét a csellengés veszélyeire és esetleges következményeire.

A jelenleg legnagyobb port kavart és még mindig megoldatlan gyermekrablási ügy Madeleine McCann nevéhez fűződik. A 3 éves brit kislányt Portugáliában rabolták el 2007-ben egy szállodaszobából. A mai napig nem találták meg a lányt, idén azonban új gyanúsítottja van a német rendőrségnek. A gyanúsított, Christian Brückner, aki szintén a környéken nyaralt és akit nemi erőszakért, szexuális visszaélésekért, lopásért többször elítéltek, jelenleg is börtönben van. 

Sajnos nincs igazán megoldás arra, hogy egy szülő 100% biztonságban tarthassa gyermekét. Nincs is helyén, ha a gyermek nem rendelkezik egy bizonyos fokú szabadsággal, önállósággal. Befejezésként azonban néhány jó ötletet megosztanék, hogy hogyan lehet leginkább elkerülni a bajt, vagy ha az már bekövetkezett, miként lehet a leginkább felkészültnek lenni. Szakértők szerint érdemes 6 havonta igazolványképet készíttetni a gyermekről, ujjlenyomatot levetetni, az online térben folytatott tevékenységét figyelemmel kísérni, orvosi és fogorvosi kórtörténetét naprakészen vezetni, illetve tájékozódni arról, hogy hova és kivel megy a gyermek. Ha fennáll annak a gyanúja, hogy egy gyermek eltűnt, nem szabad késlekedni, rögtön érdemes a rendőrségnek bejelenteni. Továbbá, a közösségi médián is célszerű megosztani, ugyanis minél hamarabb kezdik el keresni a kiskorút, annál nagyobb esély van rá, hogy épségben hazakerül. 

Merrikin Gina

Cukormentes édes élet – avagy hozd ki a legtöbbet abból, hogy nem ehetsz mindent

Amikor huszonévesen, egészséges életmódot folytatva és vékony testalkattal egy terheléses cukorvizsgálat során szembesültem azzal, hogy az inzulin és cukorértékeim nem éppen ideálisok és ha nem akarok később cukorbetegséggel küzdeni, szigorú diétát kell folytassak, sírva rohantam ki az orvosi rendelőből. Mára rájöttem, hogy az akkor tragikusan felfogott diagnózis valahol egy ajándék, abszolút pozitívan hatott az életszemléletemre, önkontrollra tanított és új utakat nyitott meg számomra. 

Nem célom és nem is rendelkezem olyan kompetenciával, hogy dietetikust, vagy endokrinológust játsszak. Számtalan honlap és könyv szól a 160 grammos diétáról, így nem is finom recepteket meg glikémiás indexeket szeretnék megosztani. Egyszerűen azért döntöttem úgy, hogy ezt a témát választom, hogy azok, akik frissen lettek akár inzulinrezisztenciával, akár más szénhidrát anyagcsere problémával diagnosztizálva, ne érezzék „egyedül” magukat, ne essenek kétségbe, ha eleinte eltévesztik a számukra megfelelő ételeket és találjanak pozitívumot is a diagnózisban. Mert bizony van, nem is kevés. 

Ha most kezdesz diétázni, lassan váltsál a megfelelő étrendre. Nem baj, ha nem rögtön megy minden profin, nem baj ha az elején hibázol.

Nekem is körülbelül fél évbe telt mire átláttam pontosan mit ehetek. Volt, hogy a Wawel csokit lelkesen megvettem, csak éppen utólag láttam, hogy hűha, nem a cukormentes verzióját. Tény és való, hogy sok finom ételtől elesik az ember, viszont olyan jóízű (és egyben egészséges) ételekkel találkoztam, amiket úgy érzem vétek volt kihagyni az életem korábbi szakaszából.

  • Egy idő után már nem is kívánod az egészségtelen ételeket, sőt ha valakinél látod, inkább szólsz neki, hogy ezt nem kéne fogyasztania. 
  • Nagyon jól esik a kedves családod, barátaid, ismerőseid igyekezete, amikor vendégségbe mész és neked külön csinálnak valami általad is fogyasztható tálat.
  • Óriási sikerélményként fogod felfogni, amikor a következő terheléses cukorvizsgálatod eredménye számottevően jobb, mint az előző. Nekem egy év diétázás után visszaállt majdnem tökéletesre, meg is ünnepeltem egy finom cukormentes sütivel ☺
  • Új barátokra teszel szert és remek alkalom jobban megismerni más embereket, hiszen majdnem minden társaságban, iskolában, munkahelyen van egy IR-es. Sőt, olvastam egy olyan kutatást, amely azt állapította meg, hogy ha minden nő elmenne terheléses cukorvizsgálatra, 10-ből 6 nőnek nem lennének rendben az értékei! Megoszthattok egymással recepteket, tippeket és együtt ihatjátok a növényi tejes kávét. Én nagyon élvezek olyanokkal találkozni, akik hasonló cipőben járnak, részben nekik köszönhetek rengeteg jó receptet, tanácsot és én is előszeretettel „adom ezeket tovább”.
  • Az „élet apró örömeként” fogod fel, amikor találsz egy eddig számodra ismeretlen finomságot, amit fogyaszthatsz vagy egy pizzériát ami teljes kiőrlésű pizzát gyárt.
  • Sokkal több energiád lesz, kevésbé fáradsz el, fényesebb lesz a hajad, jobb alakod lesz. Én tényleg úgy érzem, mintha kicseréltek volna, amióta diétázom, egyszerűen sokkal jobb formában vagyok.

Büszke leszel magadra, hogy ilyen jó önkontrollod van és nem lesz bűntudatod, hogy megint megetted azt a bizonyos tábla csokit.

  • Sikerül olyan tudatban lefeküdnöd aludni, hogy ma is tettél az egészségedért és mennyi egészségtelen hatást elkerült a szervezeted.
  • Akarva akaratlanul rákattansz egy sportra vagy legalább egy gyors esti sétára, ami csodákat tesz a stressz szinted javításával.

Úgyhogy ha velem hasonló cipőben jársz, welcome to the club. Nem ritka állapot ez, nem kell szégyellni, aki szeret és odafigyel rád, majd tiszteletben tartja, hogy lehetséges, hogy csak a 3. étteremben tudsz megfelelő ételt találni. Viszont a tested százszorosan meg fogja hálálni a „gondoskodásodat” és ez a lelkedre is kihat hatványozottan.

Merrikin Gina

Erősebb vagy, mint gondolnád

Makayla a texasi Prosper High School diákja, a Cheetahs cheerleader csapat tagja, világbajnok a sportágban.  2021. szeptember 20-án egy edzésen leejtették, amelynek következtében kitörte a nyakát. Több életmentő műtétet hajtottak végre rajta, napokig lélegeztetőgépen volt, olyan gerincsérülése lett, amelyből nem biztos, hogy valaha teljesen felépül. Orvosai megmondták neki, hogy sose fog járni tudni, tolószéke élete végéig szükséges eszköz marad. Makayla azonban máshogy vélekedik és naponta rengeteget gyógytornázik, terápiás feladatokat hajt végre annak érdekében, hogy minél hamarabb teljes életet tudjon élni. Hatalmas akaratereje és hite van, meggyőződése, hogy önállóan járni fog és ezért az álmáért emberfeletti küzdelmet folytat. 

Minden kis mozdulat nagy előrelépés számára, hiszen hetekbe, hónapokba telt, hogy egyáltalán érezze a lábait, meg tudjon fordulni, az ujjait mozgassa.

Jelenleg már a mindennapi élet tevékenységeit gyakorolja, maga vásárol, kis segítséggel rajzol, sminkel, süt. Az intenzív osztályon, a rehabilitáción, majd az otthon töltött időről napi szinten posztol a „Makayla’s Fight” Instagram oldalra. Eleinte édesanyja és nővére adtak a barátoknak, rajongóknak felvilágosítást Makayla aktuális állapotáról, azonban mostanra ő is be tud már számolni arról, mit csinál, hogyan fejlődik. Öröm hallgatni a live videóit, mert ennyire életvidám, optimista lányt ritkán látni. Ő tényleg minden helyzetben a jót látja, a lehetőséget a javulásra és fény próbál lenni azok életében, akik szintén hasonló cipőben járnak. Úgy gondolja, Isten azért szánta neki ezt az életet és ezt a megpróbáltatást, mert ő elég erős ahhoz, hogy felépüljön és példát tudjon mutatni. 

162 ezer ember a világ minden pontjáról egy emberként drukkol Makayla-nak, hogy minden mozdulattal előbbre jusson és az orvosi véleményt meghazudtolva újra járni tudjon. Természetesen nagy elismerést érdemel a fantasztikus, összetartó családja, hiszen szülei, nővére és bátyja rengeteget támogatják lelkileg, kísérgetik, segítenek neki. Azonban övé a legfőbb érdem, hiszen megtehetné, hogy régi élete után sír, begubózik, elbújik a világ elől. Helyette naponta felkel, felöltözik, szépen elkészül, tornázik, fejleszti magát, régi csapattársainak szurkol, interjúkat ad. Nagy álma, hogy könyvet írjon majd történetéről és jövőre szeretne visszamenni az iskolájába leérettségizni, majd egyetemre felvételizni. 

„Mindig lesznek emberek, akiknek jobb az életük, mint neked. Mindig lesznek, akiknek rosszabb. Azonban annyi dologért hálásak lehetünk. Ezeket viszont csak akkor kezdjük értékelni, amikor elveszik tőlünk.”

– vélekedik Makayla. 

Sokszor hajlamosak vagyunk kis dolgokon bosszankodni. Mennyit tudunk azon szenvedni, ha elmegy előttünk a busz? Mi lenne, ha a jövőben inkább hálásak lennénk, hogy tudunk futni a busz után? Magunknak teszünk jót azzal, ha egy kis hálát és optimizmust viszünk az életünkbe. 

Merrikin Gina

A két évig velünk élő Covid – Valaha sikerül teljesen elfelejtenünk?

A Covid szó hallatán mindenkinek más negatív élmény jut eszébe. Egyesek hozzátartozót veszítettek el, máig valamilyen poszt Covid tünettel élnek és persze ne feledkezzünk el az egészségügyi dolgozókról, akik a járványhullám durvább hónapjaiban éjt nappallá téve ápolták a betegeket. A szerencsésebbek utazást kellett lemondjanak, nem tudtak álomesküvőt szervezni, karanténban ücsöröghettek hetekig vagy bosszankodtak, hogy a maszktól bepárásodik a szemüvegük. Különböző méretű problémák, azonban mind negatív érzést váltottak ki az adott emberből. 

Emlékszem, amikor még februárban bejelentették, hogy eltörlik a korlátozásokat, én nagyon örültem. Milyen jó lesz végre visszanyerni a Covid előtti szabad, boldog életünket.

Amikor azon a bizonyos hétfői napon mentem a munkába, a metró mozgólépcsőjén félúton rájöttem, hogy valami nagyon hiányzik. A maszkom.

A maszkom, amit amióta hordani kell, utálok, mert az alapozóm fele rajta marad, melegíti az arcomat, szorítja a fülemet és még sorolhatnám. Amikor körbenéztem, láttam, hogy sok ember érezheti ugyanezt, ugyanis majdnem minden 3. ember maszkban utazott, távolságot tartva. El akarjuk felejteni azt, amit az elmúlt két év okozott nekünk, azonban egyik napról a másikra nem megy. Vannak közöttünk nem is olyan kevesen, akik még most is, ha valaki köhög, arrébb állnak, előveszik a kézfertőtlenítőt mielőtt esznek, felveszik a maszkot a buszon, stresszelnek, ha tömegbe kell menni. Bevallom, ezek közül néhány rám is igaz. Sajnos egy ideig ez még így lesz. Remélhetőleg minél hamarabb sikerül mindenkinek elfelejteni, túltenni magát a járvány okozta gyászon, ijedtségen, elszigetelődésen.

Azonban addig is, legyünk kedvesek egymással, aki nem fél, ne nézzen furcsán arra, aki továbbra is viseli a maszkot, hiszen nem tudhatja, hogy esetleg az édesanyját vesztette el vagy ő maga szenvedett valamilyen egészségkárosodást.

Tartsuk tiszteletben, ha valaki még nem tud felejteni, mert a járvány és a járvány okozta sebek nem egyik napról a másikra tűnnek el. 

Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy ők mit éreznek a „hirtelen szabadság” kapcsán, megmaradt-e nekik valamilyen szokás, félelem a járvánnyal kapcsolatban, amit ma is őriznek. 

„Bennem még mindig van félelem. A maszkot ugyanúgy hordom a tömegközlekedésen, üzletekben. Sajnos a társadalmi életemre is nagy hatással volt/van a Covid. Nem igazán mertem házibulikba menni vagy olyan barátaimat meglátogatni, akikről tudtam, hogy félvállról veszik a koronavírus jelenlétét. Bevallom őszintén nagyon nehéz elengedni egyik napról a másikra a kialakult elővigyázatosságomat, hiszen valahol már szokássá vált.” (Anita, 27 éves)

2020. március előtt akkor volt rajtam orvosi maszk, amikor az ovis farsangon Elena doktornőnek öltöztem a Klinikákból. Mostanra a második bőröm lett. Ha nincs rajtam, szinte meztelennek érzem magam. Sokkol, ha a filmek tömegjeleneteiben nem viselik. Tisztán emlékszem 2021. május 26-ra, amikor az első szabadtéri koncertre mentem nélküle és úgy izgultam, mint egy elsőbálozó. Ennyit a „normális” életről.” (Lilla, 39 éves)

„Az igazság az, hogy korábban voltak félelmeim, de már megszoktam ezt a helyzetet. Ami megmaradt az az, hogy, igyekszem nem túl közel menni a járókelőkhez, illetve beteg ismerőseimhez. Továbbá, rendszeres szokásommá vált a kézfertőtlenítő használata és a használati tárgyak fertőtlenítése is, például a kilincseké, telefonoké.” (Emőke, 27 éves)

„Nyomot hagyott bennem a Covid. Ha látok élőben, vagy képen olyan helyet, ahol sokan vannak egy zárt térben, rögtön az az első gondolatom, hogy itt valami nincs rendben, meglesz ennek a böjtje. Igaz, előtte se kedveltem a tömött helyeket, azonban a Covid óta méginkább kerülöm ezeket. A gyakori kézmosásra is figyelek, igyekszem minél kevesebb felülethez hozzáérni nyilvános helyeken. Annak ellenére, hogy a média már az eladhatóbb, izgalmasabb hírekre utazik, azért még korai minden védelmet ignorálni, hiszen sajnos nagyon sok családban okozott legalább ijedtséget a vírus…” (Miki, 28 éves)

Összességében láthatjuk, hogy két év hatásai nem tűnnek el nyomtalanul. Valamilyen szinten megváltoztattak minket, hozzáállásunkat embertársainkhoz, reakcióinkat egyes helyzetekhez. Talán sose leszünk ugyanazok az emberek, akik előtte voltunk. Remélhetőleg sokkal együttérzőbbek, segítőkészebb és empatikusabbak leszünk. Próbáljunk meg a “Minden rosszban van valami jó” elv alapján valami kedvezőt kihozni ebből. 

Kedves Olvasó, ha magadra ismertél, ne aggódj, nem vagy egyedül! Rendben van, hogy hordod még a maszkot. Rendben van, hogy kerülöd a tömeget. Rendben van, hogy még időre van szükséged, amíg teljesen fellélegzel!

Merrikin Gina

Neki is köszönhetjük, hogy a lányok bármit elérhetnek – 100 éve halt meg az első magyar doktornő

Szerencsére ma már a legtöbb család azt tanítja lánygyermekének, hogy a lányok is bármire képesek. Nekem is azt mondták kiskoromban a szüleim –  amiért a mai napig hálás vagyok -,  hogy egy lány bármi lehet, igenis össze lehet egyeztetni a karriert és az anyaságot, nem kell ezek közül választani. Lehetünk jogászok, sebészek, élsportolók, atomfizikusok, a határ a csillagos ég. Ma már elérkeztünk oda, hogy nem kell a nőknek kevesebbnek vagy tehetségtelenebbnek érezni magukat a férfiaknál, és mint pár hete láthattuk, Magyarországon is megválasztották az első női köztársasági elnököt, illetve az EU-ban bevezették a női kvótát a cégeknél. Ehhez azonban szükség volt olyan modern nőkre az előző évszázadokban, mint amilyen Hugonnai Vilma volt. 

Hugonnai Vilma 1847-ben született egy nemesi család lánygyermekeként. A kor hagyományainak megfelelően 18 évesen férjhez ment, gyermeket szült, azonban érdeklődését és a természettudományok iránti tudásszomját nem elégítette ki a nemesi életforma. Rengeteg anatómiai és természettudományokkal kapcsolatos könyvet olvasott, a társadalom által elvárt női tevékenységek, mint a hímzés, zongorázás egyenesen taszították. Ezt férje rossz szemmel nézte, sőt az olvasáshoz használt gyertyák árát is kifizettette vele, míg ő a gentry-k semmittevő, iszogatós, kártyázós életét élte. Főként ez az ellentét vezetett későbbi válásukhoz. 

Apja és férje anyagi támogatása nélkül 25 évesen önerőből elutazott Svájcba, ahol elsőként volt lehetőségük a nőknek egyetemi diplomát szerezni. Az egyetem sikeres elvégzése után, noha marasztalták, sőt egy évet dolgozott is a zürichi sebészeti klinikán, őt mégis hazahúzta a szíve. Szerette volna reformer gondolatait Magyarországon továbbadni és segíteni a magyar nőket abban, hogy látásmódjukat szélesítse. Sajnos itthon nehézségekbe ütközött, ugyanis nem engedélyezték, hogy diplomáját honosítsa, mivel a kor vallási és közoktatási minisztere szerint „a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúsíttatnának a férfiakkal.” A női emancipáció hazai hiányossága miatt 15 éven keresztül csak szülésznőként és segédorvosként volt lehetősége dolgozni. Mindenben kiállt mellette és támogatta második férje, a vegyészmérnök Wartha Vince, illetve Veres Pálné, aki lehetővé tette neki, hogy a Nőképző Egyesület oktatási intézményében egészségtant és betegápolást tanítson. Végül 1895-ben megkapta a szükséges engedélyeket, így 1897-ben az első női orvosként átvehette diplomáját a Semmelweis Egyetemen. Az első világháború alatt katonaorvosként tevékenykedett.

Amellett, hogy kiváló orvos volt, feministaként küzdött a nők jogaiért és „A nők munkaköre” című tanulmányában felhívta a figyelmet arra, milyen fontos egy nőnek is megadni a lehetőséget, hogy továbbtanulhasson, diplomát szerezhessen. Kiemelte, hogy lehetséges megtalálni az egyensúlyt a munka és a család között, csak azért mert valaki nőnek születik, ne szenvedjen csorbát a tanuláshoz való joga. „Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka.” – vallotta a doktornő. 

Hugonnai Vilma egy olyan korban állt ki a nők egyenjogúságáért, amikor emiatt számtalan támadás érte. Halálhírét nem követték méltatások, a 20. század visszamaradott gondolkodású politikusai, tudósai mindent megtettek, hogy neve feledésbe merüljön. Azonban nem jártak sikerrel, hiszen 1944-ben megszületett Nagy Lenke: „Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye” című műve, 1965-ben pedig Kertész Erzsébet: „Vilma doktorasszony” című könyve. 2010 óta a Semmelweis Egyetem Hugonnai emlékéremmel tüntet ki női orvosokat, 2014-ben pedig a Turay Ida színházban bemutatták a „Doktornők” című színdarabot, ami szintén Hugonnai Vilma életét és hagyatékát dolgozza fel. 

Manapság a végzett orvosok 60 százaléka nő. Ezt a statisztikát látva ne felejtsünk el Hugonnai Vilmára és a hozzá hasonló felvilágosult, ambiciózus reformer nőkre gondolni, akiknek köszönhető, hogy most már a lányok is bármit elérhetnek!

Merrikin Gina

Influencerek botrányok nélkül? A jelenség létezik.

Sajnos manapság az influencer szó hallatán általában egy botrányhős jut eszünkbe, aki őrült dolgokat próbál ki, vagy provokatív stílusával hívja fel magára a figyelmet. Azonban szerencsére akadnak szép számmal olyanok is, akik átérzik annak a felelősségét, hogy több millió fiatal, befolyásolható tinédzser követi figyelemmel életüket, tevékenységüket.

Közülük szeretnék bemutatni három fiatal nőt. Szépek, sikeresek, értelmesek és Youtube videóikat nézve vagy podcastjaikat hallgatva hamar egyértelművé válik, hogy a nyilvános szereplés számukra nem elsősorban a pénzszerzésről szól, hanem egy normális értékrend közvetítéséről. 

1. Jordan Lee Dooley

Jordan egy huszonéves amerikai író, influencer. Az „Own your Everyday” bestseller írója, ezen kívül a SHE című podcastot vezeti. Nyíltan vállalja keresztény hátterét és podcastjai, Instagram posztjai leginkább az egészséges életmód, mentális egészség témaköröket járják körül. Jordan nagyon maximalista az élet minden területén, így a hasonló cipőben járó fiatalok számára tippeket, tanácsokat nyújt, ugyanis első kézből tudja milyen fontos, hogy a kötelezettségek teljesítése során mentális egészségünk se szenvedjen csorbát.  

2. Madison Fisher

Személy szerint a kedvenc Youtube csatornám a „The Fishfam”. Madison és férje, Kyler, két 5 éves ikerlány, egy 2 éves kislány és egy 1 éves kisfiú szülei. Jelenleg ötödik gyereküket várják. Mindig mosolyt csalnak a nézők arcára a vidám, cserfes, folyton valami új turpisságot kitaláló testvérek.  Nagyon inspiráló látni azt a szeretetet és harmóniát, ami abban a családban uralkodik. A fiatal pár minden jel szerint mintaházasságban él, rengeteget foglalkoznak gyerekeikkel. A gyermekvállalás szépségét, illetve a hagyományos értékrendet közvetítik követőik felé. Ezen kívül azt is meg merik mutatni, hogy nem tökéletes az élet, akárcsak az átlagemberek, ők is kimerülnek, fáradtak, sírnak, megijednek ha a gyermek nincs jól. Nyilván sokan nem értenek egyet azzal, ha valaki a kisgyerekeit kamera elé állítja, de véleményem szerint ez a négy gyerkőc igencsak szeret szerepelni és a későbbiekben rájuk nézve kompromittáló képek, információk nem látnak napvilágot. 

3. Chelsea Crockett

Chelsea nagyon hosszú utat járt be, 13 évesen a sminkvideóival szerzett több, mint 1 millió rajongót, később keresztény témákat dolgozott fel, fiatal keresztény lányok példaképévé vált. Két könyvet írt, amelyek fiatal kora ellenére nagy népszerűségre tettek szert az Egyesült Államokban. A „Your Own Beautiful” leginkább öltözködési, sminkelési, életvezetési tippeket ad, míg az „Above all Else” sokkal inkább a spirituális életét mutatja be. Most, 23 évesen, pedig egy fél éves kisfiú anyukájaként oszt meg tapasztalatokat arról, milyen fiatal feleségként, anyaként boldogulni. 

Úgy látom szerencsére egyre több hasonló influencer áll ki a nagyközönség elé, vállalva értékrendjét, nézeteit, így nem kell félni, egyre több pozitív hatás fogja érni a nálunk fiatalabb generációt. 

Gina Merrikin

Borítókép: youtube.com