Megkérdeztük Szerkesztőségünket Március 15-ről

Számodra mit jelent a márciusi ifjak forradalma? Hogyan viszonyulsz ehhez az ünnephez 2021. március 15-én?

“Számomra azt üzeni, hogy merjünk kiállni és változást indítani, fiatalokként is. Merjünk összefogni. És merjük a hazánkat szeretni, úgy ahogy van, és láthassuk olyannak is, amilyen majd lehet.” – Aliz

“Ez az ünnep szerintem nem csak arról szól, hogy megemlékezünk elődeink sorsfordító tetteiről, történelmünk meghatározó pillanatairól. Hanem arról is, hogy nekünk -a mai fiataloknak- fel kell élesztenünk magunkban a márciusi ifjak lelkületét. El kell hinnünk, hogy hatással lehetünk a világra, formálhatjuk azt. Tudatosítanunk kell, hogy felelősek vagyunk nemcsak a saját jövőnkért, hanem a közösségeink jövőjéért is. És remélnünk kell, hogy ha a márciusi ifjak nyomán együtt a jövőért dolgozunk, akkor a világ előbb-utóbb egy (még) jobb hely lesz.” – Bori

“Számomra ők a bátor fiatal lángoló lelkek, akiket nem állított meg a kudarctól való félelem. Mertek nagyot álmodni és kitartottak víziójuk mellett. Nem hajtottak fejet a status quo előtt és mertek proaktívan cselekedni.” – Betti

“Az egyik kedvenc ünnepem! Nagyon izgalmasnak tartom történelmünknek ezt az időszakát! Ráadásul eszméletlenül felnézek a márciusi ifjakra, nagyon inspirálóak!Minden évben Petőfi verset szavaltam a gimiben.” – Dorci

“Számomra mind március 15-e, mind október 23-a reményt ad és büszkeséggel tölt el. Reményt ad, mert megmutatja, hogy az elnyomások közepén, amikor mindenki csak egyet gondolhat, létezik egy csendes többség, aki képes változást elérni. Továbbá büszkeséggel tölt el, hogy voltak (és remélem vannak még) olyan honfitársaim, akik egy szebb Magyarországért – egy szabad országért, amiben most mi élünk – az életüket is képesek voltak feláldozni.” – Petra

“A nemzet egységéért vívott küzdelmet, bátorságot, a fiatalok erejét és hitét a függetlenségért folytatott harcban. Végsőkig való kitartást. 2021-ben is küzdünk, ki-ki a maga frontján. Számomra a nemzeti identitás, függetlenség és szabadság megtartását és erősítését jelenti oly módon, hogy a haza és a becsület, ne avítt ,,magyarkodó” kifejezések legyenek, hanem természetesek. Küzdelem azért, hogy egyre többen mondják, büszkék arra, hogy magyarok, ne pedig le-és megtagadják származásukat. Ez amúgyis vállalás kérdése, ahogy Illyés Gyula írta:)” – Anna

“Magyarnak lenni egyedülálló dolog. Különleges, semmihez sem hasonlítható, csodaszép nyelvünk és kultúránk van. Tele van a történelmünk fantasztikus alakokkal, történelmi hősökkel, feltalálókkal, szentekkel és így tovább. Az idők során történhetett bármi, mind a mai napig meg tudtuk őrizni a nemzeti értékeinket és kincseinket megalkuvás nélkül. A márciusi ifjak is ezt fejezik ki számomra. A magyarságot minden körülmények között meg kell védeni, érte ki kell állni, hiszen csak így maradhat meg az, amit már elődeink is megőriztek a számunkra. 2021-ben konzervatvnak és hagyományőrzőnek lenni valahol ugyanilyen feladat. Az alap és nemzeti értékek védelme – a mai kor eszközeivel – a globalizálódó világban ugyanolyan kötelességünk, mint ’48-ban a márciusi ifjak forradalma.” – Az otthon melegében

“Összefogás, bátorság, hazaszeretet. A márciusi ifjak példát mutatnak abban, hogy vállaljuk fel az ilyen nemes küzdelmet: merjünk bátran kiállni nemzetünkért, merjünk szenvedélyes szeretettel beszélni magyarságunkról.” – Kriszti

“Számomra március 15. a szabadság ünnepe, egy olyan esemény, amire jó visszatekinteni, amiben benne van magyarságunk és a magyar nemzet szabadságvágya. Ugyanakkor arra világít rá, hogy mi, fiatalok vagyunk a jövő és kezünkben a változtatás kulcsa. A mi felelősségünk a magyar nemzet jövője.” – Patrícia

“Minden évben büszkeséggel gondolok erre az eseményre. Idén is megemlékezek a márciusi ifjakról, akik szememben az elszántság, bátorság és szabadságért való harcolás példaképei. Csodálom őket, hogy életüket kockáztatva képesek voltak szembeszállni a hatalommal. Számomra ők igazi hősök.” – Cintia

Mit jelent számodra MAGYARnak lenni?

“Büszkeséget, küzdelmet, otthont, hazát. Istenbe vetett hitet és hálát azért, hogy ide születtem, itt van dolgom.” – Anna

“A magyarság az identitásom szerves része, így elsőként az jut eszembe, hogy ez mennyire természetes számomra. Sose tartottam magam vérbeli nacionalista élharcosnak, de a hazám védelmére kelek, ha úgy érzem, kívülről rossz szándékú sértés éri. Európa közepén különleges nyelvvel, gyönyörű nőkkel, káprázatos fővárossal, ravasz trükkökkel rendelkezünk…, és éppen ennyire látom az árnyoldalt is: pesszimisták vagyunk, sokat szenvedünk, nem csak káprázatos részekből áll a főváros, és persze teljes listát tudnék felsorolni mindkét oldalra. A lényeg az, hogy nekem a magyarságomhoz tartozik az értékek és hiányosságok (f)elismerése – nem csak elfogultan a pozitívumát hirdetem, hanem kifejezésre juttatom, hogy a nehézségekkel együtt vagyunk egy nemzetként, akik vagyunk, MAGYAROK.” – Cintia

“Nekem magyarnak lenni azt jelenti, hogy szeretem a töltött káposztát, a gulyást, a túró rudit, a somlói galuskát és amikor kínálnak, a házi pálinka is lecsúszik. Hogy tengerpart ide vagy oda, nekem a nyár mégis csak a Balatonon igazi – palacsintával és a lángossal természetesen. Hogy húsvétkor a nyuszi tojásokat tojik a kertbe, és másnap vagy kölnit vagy vizet, de valamit kapok a hajamba(nyakamba?), hogy a Mikulás december 6.-án jön és a csizmákba rejti a csomagot, és hogy Karácsonykor a fát 24.-én díszítjük és az angyalok rakják alá az ajándékokat. Magyar vagyok, mert a világ (szerintem) legkifejezőbb, legsokszinűbb és leggyönyörűbb nyelvén beszélek, érzek és gondolkodom. És mert el sem tudom képzelni, hogy a még nem megfogant gyermekeimhez ne magyarul gügyögjek, beszéljek és énekeljek.” – Bori

“Tartozom valahová. Összefogok a honfitársaimmal és kiállok mellettük. Büszke vagyok a hazámra és büszke vagyok arra, hogy magyarnak mondhatom magam. Büszke vagyok a történelmünkre, a hőseinkre, a gasztronómiánkra, a kultúrális örökségeinkre.” – Dorci

“Félig örmény vagyok, félig magyar – szívemben mégis 100%-ig örmény és 100%-ig magyar. Ez a kettősség talán még erősíti is bennem a nemzeti öntudatot, hiszen kis koromtól kezdve gondolkodnom kellett azon, mit jelent számomra az egyik és a másik nemzethez való tartozás. Büszke vagyok magyarságomra. Szeretek Lisztet zongorázni, szeretek a Balatonban fürdeni, szeretek Jókait olvasni. Pálinkával koccintani, bográcsban gulyást főzni, és néha, titokban megkönnyezni a himnuszt. Van egy gyönyörű országunk, sok szép hagyományunk, egy különleges nyelvünk, és egy szerető Istenünk.” – Kriszti

“Magyarnak lenni, azt jelenti, hogy az anyanyelvemen beszélhetek, hogy büszkén tekinthetek vissza történelmünk hőseire, hogy ezeréves keresztény nemzet vagyunk, Európa szívében. Azt is jelenti, hogy sokszor próbáltak minket, magyarokat, elnyomni, szétszakítani és eltiporni, de mégis itt vagyunk „megfogyva bár, de törve nem”. Magyarnak lenni számomra nagy büszkeség, nagy öröm és nagy áldás.” – Patrícia

“Magyarnak lenni büszkeség. Büszkeség a sportolóink, feltalálóink, tudósaink, irodalmáraink (…) miatt. Magyarnak lenni kiváltság. Kiváltság, hogy nyelvünknek köszönhetően egyedi a gondolkodásunk, a logikánk, és természetesen földönkívülien beszélünk. Magyarnak lenni hála. Hála a Jóistennek, hogy ennek a csodálatos és békés, biztonságos országnak lehetünk az állampolgárai.” – Petra

“Számomra magyarnak lenni egy kultúrális alapot jelent, amit a szívemben mindenhova magammal vihetek. Magyarnak lenni egy közösséghez csatol, ahol azonos a történelmünk, egyek a csatáink, és akikkel együtt épül a jövőnk.” – Aliz

“A magyarság az identitásom alapja, alfája és omegája. A magyarság számomra egy láthatatlan kötelék, amely összefűzi a magyar érzésű/identitású embereket a világ minden táján. Ezért megható, ha valaki külföldön tud, akár csak egy-két szót magyarul, ha ismerik hazánkat valamilyen nevezetességéről vagy hírességéről, vagy ha valahol véletlenül egy magyar emberbe botlok. Számomra magyarnak lenni valahol elképesztő és hihehtetlen. Itt vagyunk Európa közepén egy egyedülálló nyelvvel, kultúrával és hagyománnyal. Mégis mind a mai napig erősen őrizzük ezt, történhetett bármi a történelem során. Magyarnak lenni éppen ezért egy csoda!” – Az otthon melegében

“Magyar lány vagyok. Ez az identitás gazdag történelmet és irodalmat, gyökereket, hagyományokat és büszkeséget ad. Gulyáslevest és palacsintát, Balaton-felvidéket, alföldi rónaságot és népzenét jelent még. Egy otthont jelent, amelyet a Jóisten egy védett fészekként ölel körül.” – Betti

Fotó: Pexels.com, @kedvemma

Audrey Hepburn – nőideál vagy marketingfogás?

Szépség, elegancia, fekete kalap, szipka, croissant, Breakfast at Tiffany’s – a legtöbb embernek ezek jutnak először eszébe Audrey Hepburn nevéről. A 20. század egyik legkiemelkedőbb színésznője a mai napig szinte mindenki számára ismert. Már csak azért is, mert rengeteg vászontáskán, bögrén, naptáron, képeslapon stb. szembetalálkozhatunk ikonikus őzikeszemeivel vagy vékony, nőies sziluettjével. Mi a titka annak, hogy Audrey Hepburn még mindig női ikonként van számon tartva? Vajon csak egy sikeres marketingfogás vagy több is van mögötte és tényleg kiemelkedő inspiráció? 

Mostanában több negatív kritikával találkoztam a színésznőt illetően – többen úgy tartják, hogy  nem érdemelte ki mással a hírnevet, mint azzal, hogy jól mutatott a fotókon, melyeknek célja elfedni a hibákat, és a nőt tökéletesnek beállítani. Az ilyen hibátlan, tökéletesen sminkelt, és mindig elegáns audreyhepburnok kora márpedig lejárt.

Ha valaki csak a róla készült fotóiról ismeri, talán joggal feltételezheti ezt róla. Azonban munkásságát és életrajzát kicsit jobban megismerve, megbizonyosodhatunk róla, hogy  személye a szépségnél jóval többet testesít meg. 

1) Kényelmes elegancia 

Nem csak filmjeiben, hanem a való életben is mindig nőies és elegáns maradt, a kényelem mégis fontos szerepet játszott öltözködésében. Kihívó ruhák és mély dekoltázsok nélkül is el tudta érni, hogy vonzó legyen, és szépségét mind a nők, mind a férfiak elismerték.

2) Intelligencia és tehetség

Az egyik legmeghatározóbb jellemvonását a hatalmas, kedvességet sugárzó „őzszemei” jelentették – ezt pedig gyakran párosítják naivitással. Azonban Audrey nem volt sem naiv, sem tudatlan. Hat nyelven beszélt és rendkívül intelligens nő volt, emellett pedig nem csak a színészetben, hanem a táncban és énekben is tehetséges volt.

3) Humor és természetesség

Nem csak az elegáns hölgy szerepét tudta eljátszani, sőt, legtöbb filmjében ki kellett lépnie a „méltóságteljes nő” szerepéből, és számtalanszor megmutatta vicces, játékos oldalát, ezzel bebizonyítva, hogy egy igazi nőnek nem kell mindig a tökéletességre törekednie – a természetesség a legnagyobb vonzereje. 

4) Másokra való odafigyelés

Audrey nem érte be annyival, hogy sikeres színésznő volt – megszerzett hírnevét jó célra fordította és későbbi éveiben humanitárius tevékenységekbe kezdett. „Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.” – nyilatkozta ennek kapcsán.

5) Szerénység

  Azzal sem vádolható, hogy a hírnév a fejébe szállt volna. Élete végéig szerény maradt, sőt, fia, Luca Dotti úgy nyilatkozott édesanyjáról, hogy sokszor a tükörbe nézve nem is értette, miért tartják őt szépnek az emberek. Nem a szépséget tartotta a legfőbb erénynek, erre utal a leginkább elhíresült mondata is: „Hiszem, hogy a boldog lányok a legszebbek.” 

Lejárt-e az ilyen audreyhepburnok kora? Nem hinném. Időtálló értékek, melyek méltán számítanak példaértékűnek és követendőnek ma is. 

„Én abban a csodálatos, régimódi szellemben nevelkedtem, amely a másikat előbbre valónak tartja magunknál. “Mások sokkal fontosabbak, mint te, kedvesem, és ezt zúgolódás nélkül el kell fogadnod!” – hallottam gyakran.” (Audrey Hepburn) 

Kocsis Krisztina

Képek: Unsplash, Pixabay

Források:

https://dailytitan.com/opinion/audrey-hepburn-deserves-to-be-recognized-as-a-lasting-role-model/article_c30b489e-8b78-5f3f-b745-50753d9580e4.html
https://www.careergirldaily.com/6-important-life-lessons-audrey-hepburn/

https://www.theodysseyonline.com/reasons-audrey-hepburn-iconic-twentieth-century/7-hepburn-was-and-still-is-a-symbol-of-elegance-and-grace
https://graziadaily.co.uk/life/opinion/im-audrey-hepburn-female-icon/
https://www.theguardian.com/culture/2015/jun/19/cult-audrey-hepburn-how-can-anyone-live-up-level-of-chic

40 nap

Nagyon szeretem Fekete Ágnes lelkésznő írásait, legutóbb a 4 hét című, adventi gondolatokat tartalmazó könyvecskét forgattam a kezemben. Szeretem, mert közhelymentes, valós élethelyzeteket mutat be, nem egy megfoghatatlan, pátoszos világot, aminek megfelelni kényszerülne az ember. Segít lélekben felkészülni és elgondolkodtat olyan szavakon, amiken néha csak átsuhannánk: elcsendesedés, elmélyülés, fegyelem.

Így ajánlom nektek tökéletes, húsvétra hangolódó útitársként a 40 nap böjti áhítatos könyvet is. 

,,Sokan beszélnek manapság a böjtölés erejéről. Van, aki egyfajta lelki wellnessként érzékelteti azt, amikor egy időszakban imádsággal és testünk megzabolázásával töltjük az időt. Van, aki összekeveri a fogyókúrával.” 

Vallástól függetlenül megegyezhetünk abban, hogy szervezetünk, lelkünk egy idő után feladja a harcot a stressz és a folyamatos rohanás következtében. Mindig találunk kifogást, hogy épp mikor és miért kell valamit még az utolsó pillanatban elintéznünk, későbbre halasztanunk, majd szinte elveszünk a konstans időhiányunkban. (Tisztelet a kivételnek! És árulja el, hogy csinálja☺ )

,,Milyen lenne, ha végre igazán képesek lennénk elcsendesedni? Milyen lenne, ha a testünk az utolsó molekuláig képes lenne odafigyelni arra, aki ezt a testi életet adta?”

Milyen lenne? Nehéz. Már az is, hogy magamra vonatkozó kis ,,fogadalmakat” teljesítsek, mint a kevesebb mobilozás, vásárlás, jóval több olvasás, egészséges étel és igazán feltöltő program beiktatása az életembe. Na de tudunk-e lemondani? Úgy igazán, épp önmagunkról. Tudunk-e igent mondani másokra és nemet mondani arra, amire nincs szükségünk, még akkor is, ha úgy érezzük?

Egyszerűen nem tudunk ellenállni annak, amit mindenhol szajkóznak: ,,neked kell”, ,,neked jobb lesz”, ,,neked olcsóbb lesz” és így tovább. (…) Pedig semmi sem születik ezen a földön, ami nem lemondásból lett. A tudós, vagy művészember is belefeledkezik gondolataiba, átadja magát alkotásának, tehát lemond magáról. Ha erről az aszkézisről elfeledkezünk, és nem erre neveljük az utánunk jövő nemzedéket, akkor megcsömörlött, elkényeztetett, végül nihilista emberek leszünk és ilyeneket nevelünk.”

Kemény, de fájóan igaz szavak. A mai ember elcsábulásban csillagos ötös, de önmaga háttérbe szorítása már nagyobb falat. Mindannyiunknak nehéz. Annyi külső inger ér, annyi ösztönzés, hogy hogyan tudod tökéletesen megvalósítani a TE céljaid, a TE álmaid, hogy el sem gondolkozunk azon, mi végre vagyunk a világon. Pedig:

,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával.” – írja gyönyörűen Tamási Áron. 

Ha tudjuk, hogy a mi világi létünk egy ajándék, a mi csetlő-botló lépteinkért, hibáinkért és bűneink megváltásáért pedig valaki az életével fizetett, akkor szívünk megtelik hálával. 

Ahelyett, hogy hagynánk, hogy csak úgy történjenek velünk dolgok, adjuk át életünket annak, akitől kaptuk. Ebben a felkészülésben ott lesz velünk minden nap ez a kis könyv, a maga nagy igazságaival.

Demeter Anna

Források: Fekete Ágnes: 40 nap – Böjti áhítatos könyv; Tamási Áron: Ábel Amerikában

Mi a halhatatlanság titka?

Mindig is szerettem a régi fotóalbumokat lapozgatni. Peregtek az ujjaim között a megsárgult, régi lapok, a képek sok helyen már eleresztették a ragasztót és vigyázva kellett az oldalakat forgatni, nehogy a padlóra hulljanak. Mikor rápillantottam egy képre, szinte azonnal megelevenedett előttem. Életre kelt.
Éreztem az illatokat, tapintottam a ruha anyagát, éreztem a szellőt a bőrömön és hallottam a zenét és a nevetéseket… Egy idő után pedig megkértem Papimat, hogy meséljen. Mindenről. A kép helyszínéről, mit érzett, mikor meglátta először a Nagymamámat. Ugye megdobbant azonnal a szíve? Hogyan vészelték át a kommunista éveket? Faggattam a titkos családi receptúrákról, nyaralásokról és hitről. Igazából mindegy is volt a téma, egy dolog számított csak: meséljen!

Gondolkoztatok már azon, hogy mennyire fontosak a történetek? Miért is mesélünk tulajdonképpen? 

A történetek varázslatosak. Lehet általuk motiválni, nevelni, mozgalmakat indítani, vásárlásra ösztönözni és sikereket elérni. Bennük élnek tovább szokásaink, hagyományaink és szeretett személyeink. A történetek tulajdonképpen mi magunk vagyunk. Paul Ricoeur szerint a narratívák segítségével összekapcsolódik az idő és az emlékezet, a nyelvi elemek pedig kódolhatóvá teszik az élményeket. Újra átélhetővé és tapasztalhatóvá válnak a múlt eseményei, halhatatlanná téve így a történet elemeit. Ha mi már nem leszünk, akkor történetekké változunk: egy konyhában sütögető Nagymamává, egy pipázó Öregúrrá vagy egy komótosan egymás mellett cammogó párrá. 

Azok a családi történetek!

Minden család sok izgalmas történetet őriz a fekete bárányokról és hősökről, karriertörténetekről, sikerekről és kudarcokról. Nagy szerelmekről és csalódásokról, a bejgli receptjéről vagy különös hagyományokról. De miért is fontos ezekről mesélni? 

1.A történetek kincsesládák 

Őrzik a család értékeit, nézeteit és értelmezéseit. Konzerválják a történet szereplőihez kapcsolható érzelmeket és viszonyulásokat. A múlt, a jövőkép és az értékek hordozói, a család világa jobban megismerhetővé válik általuk. „Mondom neked kisunokám, nem futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel.” (Mami, 2020).

2.A történetek erőt adnak

Összekapcsolják a generációk tagjait, motiválnak és erősítik az összetartozás tudatát. Irányt mutatnak és betekintést adnak az ismeretlenbe. Erősítik az identitásképzést és érthetővé válnak általuk bizonyos emberi reakciók. Ismerősek azok az „otthonról hozzuk” esetek?

3.A történetek élnek

A történetek útján a család átadja a saját és a mindennapok folyamataira vonatkozó nézeteit és logikáját. Működnek, lüktetnek és élnek. Befolyásolják a személy választásait, kapcsolatait és viszonyulásait – a család világát gazdagítják. 

Mikor Papim elkezd mesélni a múltbeli emlékekről, a Mamimmal való házasságáról, vagy az apró szokásaikról, akkor ezek a történetek mind-mind megelevenednek előttem. Megelevenednek és megőrződnek-így lesznek Ők számomra örökre halhatatlanok.

Források 

  • Boreczky, Á. (2014): A családtörténet és a családi narratívák helye a multikulturális pedagógiában. Neveléstudomány, 2:24-38.
  • Fodor, M. (2014): Elégszer mesélt történetek. AETEAS-Történettudományi folyóirat, 2:143-159.

Tóth-Kuthy Bernadett

Kép: Pexels

Programajánló – avagy #köszicovid

Az elmúlt hónapokból, lassan egy évből, igen nehezen találhatunk olyan cikket, vagy eseményt, amire azt mondhattuk volna, “köszi koronavírus, hogy ezt lehetővé tetted nekünk”. A legtöbb esetben csak lemondott utazásokról, eltolt esküvőkről, online formában megtartott csapatépítésekről – találkozókról mesélhettünk egymásnak. Most mégis egy kis színt szeretnék vinni a sok egyhangú, és negatív esemény közé, és ajánlani Nektek egy programot, amin a vírus nélkül nem vehetnénk részt!

2020. májusában, a vírus első hullámában találkoztam először ezzel a “programsorozattal”. Amerikában az évente többször megszervezett, mindig más-más életeseményre fókuszáló katolikus konferenciát terelték át online vizekre. Egy konferencián általában 20-30 (vagy akár több) jobbnál jobb előadó lép fel. Mesélnek a számukra fontos kutatási területről, élettapasztalatokról, saját tanúságtételükről. Ha ezeket az eseményeket fizikailag megszervezik, egy hétvége során jobb esetben is 10-15 előadásra juthatunk el, de néha már ez a szám is soknak hat. Emellett természetesen a számunkra legérdekesebb prezentációk mindig pont egyazon időpontba esnek.

A Covidnak köszönhetően megszűnt a fizikai események kora, cserébe viszont a vírus lehetőséget teremt számunkra, hogy egy amerikai konferencián részt vehessünk, a nap azon szakaszában tekintsük meg az előre felvett előadásokat, amikor csak szeretnénk, és a hétvége folyamán annyit nézzünk meg belőlük, amennyit csak elbír a szemünk, fejünk – természetesen ütközések nélkül;)
Májusban egy, a Test Teológiája Intézet által szervezett és egy Lovelife című előadássorozaton, novemberben pedig a gyógyulásról és gyógyulási folyamatokról szóló előadássorozaton vettem részt. Idén tavasszal is sok esemény közül választhatunk, lesz ismét Lovelife konferencia, de kifejezetten férfiaknak és nőknek szóló hétvége is van a programba iktatva.

A videókat az adott hétvége során ingyenes regisztrációval lehet megtekinteni, ha pedig szeretnénk, hogy később is hozzáférjünk az előadásokhoz, megvehetjük a premium felhasználói fiókot. 

És hogy miért ajánlom a technikai előnyök mellett a leginkább? 

Számomra a konferencia a bezárkózás első felvonásában megteremtette az évem csúcspontját: hatalmas erőt és löketet adott az előadók tanítása. Megismerhettem az amerikai katolikus “speaker”-ek gondolkodásmódját, módszereit, ahogyan népszerűvé és menővé varázsolják a rigidnek gondolt tanításokat. Rengeteg estét átbeszélgethettem a hétvégét követő hetekben olyanokkal, akik szintén meghallgatták a videókat. Bár az esemény nevében ott áll a “katolikus” szó, a legtöbb videójukat minden kereszténynek érdemes megnéznie! – Nem utolsó sorban pedig tovább gyakorolhattam az angoltudásomat:).

További infó és az események időpontjai: https://virtualcatholicconference.com/events/

Mivel véleményem szerint legfontosabb szüntelenül hálát adni, főleg a nehéz helyzetekben, már csak egy dolog van hátra: Köszi koronavírus, hogy ezt a programot lehetővé teszed Nekünk!

Schneidt Mária

Fotó: Virtual Catholic Conference Női hétvégéjének hivatalos oldaláról

10 Romkom az idei Valentin-napra

“Minden alkalommal, mikor végigpörgetem a Twittert, egyre több szomorú hírt látok. A világ tele van fájdalommal, az Egyesült Államok kettészakadva, miközben a Z generáció sohasem tűnt motiváltabbnak az emberi jogok igazságtalanságai elleni küzdelemre” – Az amerikai EVIE magazin cikkét fordítottuk magyarra.

Tekintve a világban éppen jelenlévő nehézségeket, nagyobb szükségünk arra, hogy elmeneküljük, mint valaha. Így jogos a kérdés: mi történt a Romkomokkal? Hiányzik a romantikus komédiák arany érája. A ’80, ’90 és a 2000-es évek eleje olyan sok mindent megtanított nekünk arról, hogyan legyünk rámenősek, hogyan szerezzük meg a srácot és még az online randizásról is kaptunk leckéket!

Ami korábban a stúdiók legnagyobb bevételeit hozta, azt 2010-re felváltotta a képregényfilmek műfaja. Nem csak, hogy manapság az emberek jobban odavannak a harisnyás férfiakért, mint egy lányért 27 koszorúslány ruhában, de ezek a filmek még csak a házasságkötéssel sem foglalkoznak túl sokat. Sajnos a romkomok világa mára nem örvend túl nagy érdeklődésnek. Én már csak reménykedhetem abban, hogy egy napon a fiatal lányok ugyanazt a varázslatos érzést fogják átélni, mint amit én éltem át, amikor Meg Ryan mászott be a konyhaszekrényébe, hogy meghallgathassa Tom Hankset a rádióban. Ha már a ’90-es és a 2000-es évek divatja nagy visszatérését éli a 2020-as években, itt az idő, hogy ne csak a ruhákhoz, de a filmekhez is közelebb kerüljünk!

Fogadjátok sok szeretettel a 10 kedvenc romkom filmemet, amiket bármilyen sorrendben megnézhettek (vagy újranézhettek) a szerelmesek havában!

1.Dögölj meg John Tucker (2006) – John Tucker must die

Ez a film alapvetően egy klasszikus a korai 2000-es évekből: gimis zűrök megtoldva velúr melegítőkkel és Hollister pólókkal. Több lány egyszerre jön rá, hogy kijátszotta őket a suli legmenőbb kosárlabda játékosa, John Tucker, és eldöntik, hogy bosszút állnak rajta úgy, hogy összehozzák az új lánnyal, majd ráveszik, hogy törje össze a fiú szívét. Elég egyszerű tervnek tűnik…

2.Holiday (2006) – The Holiday

Bár műfaját tekintve ez egy romkom, de közben a kedvenc karácsonyi filmem is. Két nő (Cameron Diaz és Kate Winslet) otthont cserélnek és egymás életét élik, hogy elmeneküljenek kínzó valóságuk elől és, hogy megtapasztalhassanak egy kis változatosságot. Mindketten beleszeretnek 1-1 férfiba a másik közeli ismeretségi köréből. Mindeközben a film vicces, cuki, és hát azokért az otthonokért mi is odavagyunk.

3.A szerelem hullámhosszán (1993) – Sleepless in Seattle

Tulajdonképpen ez a legkedvencebb romantikus vígjátékom a valaha született összes közül. Azt hiszem csak úgy egyszerűen odavagyok Meg Ryanért – de nagyon. A karaktere egy unalmas, de kényelmes párkapcsolatban tengődik, amikor beleszeret egy másik férfi hangjába, aki a rádióba telefonál be. Ami ezután következik, az nem más, mint egy hihetetlen küldetés, hogy megtalálja azt a férfit, akibe első hallásra beleszeretett.

4.Hirtelen 30 (2004) – 13 going on 30

El tudod képzelni, hogy 13 éves vagy, majd bepillantást nyersz hogy, milyen lesz az életed 30 éves korodban?  Emlékszem, mikor megnéztem ezt a filmet, elképzeltem milyen lesz, ha majd felnövök. A legcukibb film a listán, nagy hangsúlyt kap benne a divatipar is, ami hihetetlenül király volt akkoriban.

5.Nem kellesz eléggé (2009) – He’s just not that into you

Minden lánynak meg kellene néznie ezt a filmet legalább háromszor. Biztos vagyok benne, hogy ez akadályozott meg abban, hogy randizni menjek olyan férfiakkal, akikre csak pazaroltam volna az időmet. Ne érts félre, pár még így is becsúszott. De kétségtelen, hogy nem volt annyi, mint amennyi lett volna, ha nem nézem meg ezt a filmet!

6.Micsoda nő (1990) – Pretty Woman

Az egész “utcalány” téma ugyan nem túl megnyerő, de azt kívánni, hogy találkozz álmaid férfijával, aki elvisz a Rodeo Drivera is vásárolni, totálisan megéri! Julia Roberts karaktere egészen lenyűgöző, mivel elnézést nem kérően önmagát adja még olyan szituációkban is, ahol teljesen kívülállónak számít.

7.Szerelem a végzeten (2001) – Serendipity

Uhh, ez a film annyira jó. Tökéletes film számodra, ha ismét hinni szeretnél a végzet erejében. Kate Beckinsale és John Cusack egy üzletben találkoznak, és eldöntik, hogy ha őket valóban egymásnak teremtették, akkor a sors is így fogja alakítani az eseményeket.

8.A szerelem hálójáb@n (1998)- You’ve got a mail

Mielőtt lett volna Bumble, volt email! Ha nem vagy benne biztos, hívd a tudakozót, hogy megbizonyosodj róla. Meg Ryan és Tom Hanks ismételten találkoznak egy csodálatos online románcra, ami összeköti a nagymenő üzletembert és a kisvárosi boltoslányt.

9.P.S. I love you (2007)

Amikor éppen nem láttam semmit a szemembe szökő könnyektől, akkor nevettem. Ez a film annyira szomorú és mégis szívet melengető. Mikor Hillary Swank férje (Gerard Butler) meghal, feltűnik a színen a barátja és elviszi a lányt egy csodálatos túrára, hogy újrakezdhesse életét. A helyzet azonban az, hogy a néhai férj tervezett számára pár dolgot, mielőtt eltávozott ebből a világból.

10.Álmodj rózsaszínt (1986) – Pretty in Pink

Klasszikus gimnáziumi kliché film a ’80-as évek királynőjével, Molly Ringwalddal. Komolyan, az összes John Hughes film mestermű, de ez kiemelkedik mind közül. Egy történet a nagykorúvá válásról, tinédzserekről, akik csak be akarnak illeszkedni a többiek közé, de folyamatosan zaklatják őket a gazdag gyerekek… Aztán ketten közülük, különböző társadalmi háttérrel, egymásba szeretnek.

Fordította: Schneidt Mária

Forrás: Evie magazine

Kép: Evie magazine

Randi a korona idején

Sokaknak nem okoz gondot a randizás a vírus idején. De mi a helyzet azokkal, akik mondjuk nem szeretnének felmenni egy idegen lakására az első randin? Nem kell kétségbe esni és legfőképp nem kell lemondanunk a randizás varázsáról. Ezeket a randi tippeket, azoknak ajánlom, akik az első vagy akár még a második randin sem érzik időszerűnek a netflix&chill programot. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvez, de egy kis hideg ne törjön le senkit!

Olyan kreatív megoldásokat gyűjtöttem nektek egy csokorba, amelyeket kipróbáltam, még egy világjárvány idején is alkalmazhatóak és tényleg megteremtik a randi hangulatot.

1. Várnegyed

Ez az abszolút kedvencem és már rengeteg randit szerveztem ide. Elsőre unalmasnak tűnhet, de nem akkor, ha rám hallgattok. Felejtsétek el a 16-os buszt. Az Iskola utca felől induljatok fel az eldugott lépcsőkön, de ne a vár irányába, hanem először az Európa ligetet vegyétek célba. Nézzétek meg a kilátást a Babits Mihály sétányról , majd innen érdemes kicsit csavarogni a Várnegyed utcáin. Ezt követően, ha rám hallgattok, akkor a Tóth Árpád sétányon andalogtok tovább (szerintem az ország egyik legszebb sétánya). Majd a Karmelita kolostor mellett indultok le, ígérem egy kincses bánya lesz a Várnegyed. 

2. Várkert bazár

Tökéletes randi program, ha nem csak beszélgetni szeretnétek, hanem kulturálisan is töltekezni. A Várkert Bazár Déli panoráma teraszán szabadtéri kiállításokat szoktak szervezni, ráadásul ezek ingyenesen látogathatók. Advent alkalmával a Fortepan archívumából láthattunk képeket, előtte pedig a Budavári Legendák kiállítás volt megtekinthető. Ezek látogatását este ajánlom, mivel akkor sokkal látványosabbak. 

3. Ménesi út + Szentimreváros

Tele eldugott utcákkal, lépcsőkkel, titkokkal. Ismét tökéletes az andalgáshoz. Abban az esetben, ha nem szeretnétek céltalanul bolyongani, akkor ajánlom figyelmetekbe a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum szervezett sétáit. Ezek körülbelül 2-3 órás vezetett séták, melyek jó hangulatban telnek és sok érdekességre fény derül. 

+1. Forralt bor az Anna Caféban és séta a Duna-parton

Ez a forralt bor még azoknak is ízleni fog, akik esetleg nem szeretik (mint én), a séta pedig tökéletes egy ismerkedős, beszélgetős első randihoz!

Ivanova Patrícia

Kép: Pexels

Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Töredelmesen bevallom, hogy Hemingwayről sokszor előbb jutott eszembe a Feneketlen-tónál lévő étterem, mint az író – zseniális – munkássága. Ez egycsapásra megváltozott, amikor tavaly nyáron egyik délután kezembe került ez az ezüst betűs könyvecske. Végighúztam ujjaimat a borítón, mintegy ízlelgetve azt, kell-e nekem a mai napba. Kellett. Estére kiolvastam. 

A történet a felszínen egyszerű mesének tűnik egy halászról, aki még idős létére is a napi betevője megszerzésért küzd a tengeren, az évek során hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. A falu egyrésze már-már megveti az öregembert, kerüli, egy ifjonc halász azonban rajongással keveredett lelkesedéssel áll ki mellette, és tart vele, olykor a családja kifejezett tiltása ellenére, a nagy halászbárkák helyett. A cselekmény fókuszában a tapasztalt halász élete legnagyobb fogásával folytatott magányos küzdelme áll, ami – anélkül, hogy elárulnék belőle bármit is – már önmagában lélegzetvisszafojtóan izgalmas. A hullámok alatt azonban ez a könyv egészen a csontig hatol, szinte észrevétlenül, beleszögez a fotelbe. Mondjuk én történetesen a könyvespolc előtt a szőnyegen ülve olvastam, és eszembe sem jutott felállni onnan, ezzel is megszakítva az élményt. 

„Nemcsak azért öltem halat, hogy kenyerem legyen, és hogy eladjam eleségnek. A dicsőségért öltem meg, és azért, mert halász vagyok. De szerettem, amíg élt, és azután is szerettem. Ha szeretjük, akkor nem bűn megölni. Vagy csak annál nagyobb bűn?”

Hiszen Hemingway nem kíméli azt, aki kinyitja ezt a könyvet, berántja a lapjai közé. Az olvasó érzi a forró napot az öreg homlokán, a kötél vágását a tenyerében, a maró éhséget és a fojtogató szomjúságot, a félelmet mindazon veszedelemtől, amit a nyílt tenger tartogat, és a mérhetetlen fáradságot. Amikor mindeközben kétség vonult át főhősünk gondolatain, és azon gondolkozik, hogy vajon a halászként eltöltött évek ellenére elég jó-e, azt mondta magának, hogy örökké jó. Úgy véli, halászatra született. Élete célja az volt, hogy halász legyen, mert az élet szánta neki – ilyen egyszerűen.

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”

A vágy, a büszkeség, a kötelesség, a kitartás, az ember feletti erő, a tenger mélységes tisztelete és az élet meséje ez a könyv. Olyan bonyolult érzelmeken alapul, amelyeket megfogni szinte lehetetlen. Arra emlékeztet, hogy nem minden fekete-fehér, olyan világban élünk, amely tele van szürkével is. Az Öreg halász és a tenger elsősorban arról szól, hogy fel kell állni akkor is, ha megsemmisülünk. És hogy mi jön azután? Az a holnap gondja.

„Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.”

Kedvemma

Cover fotó: Pixabay

Könyvajánló – Böjte Csaba füveskönyve

Pár nappal ezelőtt több barátnőmmel is a karácsonyi ajándékokról beszélgettünk. Mindazokról, amiket mi kaptunk, és azokról is, melyeket mi adtunk Szeretteinknek. Feltűnt az élménybeszámolók során egy érdekesség: majdnem mind ugyanazt a meglepetést szántuk Édesanyáinknak: Böjte Csaba füveskönyvét Csender Levente összeállításában.
Ezek után nem véletlen, hogy a könyv számos nagy könyváruház sikerlistájának előkelő, általában dobogós helyét foglalta el a 2020-as decemberi időszakra.

S hogy miért választottam éppen ezt Anyukámnak? 

Elsősorban Böjte Csaba ferences testvér személyisége miatt, melyet szerencsére kevés magyarnak kell részletesen ismertetnem. Mind ismerjük, vagy legalábbis hallottunk már az erdélyi ferences közvetlen stílusáról vagy gyermekotthonáról melyet önerőből indított el. Továbbá állandó jócselekedeteiről, evangelizációjáról, azaz a

végtelen életszeretetéről

Csaba Atya hitvallása, hogy minden ember Isten temploma, és mivel Isten nem teremt selejtet, így minden ember Jó. Úgy vélem ezután a megrázó és nehéz esztendő után épp egy ilyen tiszta és jó ember gondolataira van szükségünk. Gondolataira a szeretetről, Istenről, az emberekről, a teremtett világról, vagy éppen a nevelésről, melyről igen sok tapasztalatot szerzett az évek során.

2020 után mind azt várjuk, hogy 2021 feledtesse velünk a tavalyi év katasztrófáit, ehhez pedig arra is szükségünk van, hogy ismét kedvesen oda tudjunk fordulni szomszédainkhoz, ismerőseinkhez. Ezekre az egyszerűnek tűnő, ám mégis nehéz cselekedetekre ad segítő kezet a füveskönyv, melynek alcíme is a korábban megfogalmazott gondolatokat igazolja: „Örömhöz segítő gondolatok”. Az összeállítás anekdotái, elbeszélései Csender Levente József Attila díjas író hat hetes, Böjte Csabával való közös utazásán született meg.
Még nem késő a könyvet beszerezni, mindenkit bíztatok Rá, hogy vegyen egyet, s ne csak a könyvespolcán tárolja!

Böjte Csaba: A pozitív gondolkodásról (részlet)
“Nem az a Pozitív gondolkodás, hogy mantrázom magamnak a pozitív értékeket, hanem az, hogy zsigerből, a lelkem mélyéből meg vagyok győződve, hogy Isten nem teremt selejtet s ez a világ fel fog nőni oda, hogy képes lesz befogadni és hordozni Isten országát….”

Schneidt Mária