Tormay Cécile – A régi ház

Egy ház, három generáció. Az első megteremtette, a második ápolta, a harmadik elkártyázta. Tormay Cécile (1875-1937) írónő kétségkívül meghatározta a 20. század első negyedét műveivel, közéleti szereplésével.  A régi ház című családregényét 1914-ben írta, több nyelvre is lefordították, a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjban részesítette érte. Később mégis méltatlanul elhallgatták az írónő művét, s így veszett feledésbe ez a könyv. Rövid ajánló a magyar irodalomtörténet egy elfelejtett csodájáról.

Manapság számos irodalmi és filmművészeti mű is foglalkozik a 19-20. századi családok történetével, mint például egyik kedvenc sorozatom, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) is. A régi ház viszont nem az angol tájakra, sem a kétes üzletek világába kalauzol minket. 

De vajon ki és hogyan mozgatta a szálakat, milyen érdekek vezérelték, vagy éppen milyen jellemek voltak szükségesek a siker eléréséért a biedermeier kori Pesten egy-egy család történetének formálásában? 

A könyvben egy család három generációját ismerhetjük meg a férfi vonalon keresztül. Az írónő csodásan festi meg a három férfi jellemét, gondolataikat, vívódásaikat az üzleti és magánéletükben egyaránt. Ulwing Kristóf messzi földről érkezik. Elszánt, szorgalmas, és munkája gazdagon gyümölcsözik. János Hubert, a takarékos és visszahúzódó fiú, aki minden áron és mindent feláldozva felel meg apjának. Végezetül pedig Ulwing Kristóf, a tékozló unoka, aki személyében nagy remények vesztek el.

Első hallásra egyszerű történet bontakozik ki előttünk: egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története, ám sokkal több van ebben a regényben, mint ami a felszínen látszik. 

Megjelenik az asszonyi vonal, aki után sok összetört szív marad, aki szilárdan és rendületlenül őrzi a családi tűzhelyet, és aki a remény utolsó leheletét is megragadja. 

Egy család, három generáció, végtelen különböző döntés és életút. Vajon mi melyik karakter lennénk? Hogyan döntenénk az Ulwing család tagjainak helyében? 

Kisbán Petra

Emily, Emily… miért?

2021. December 21. kora délután. Az Instagram pörgetése során megláttam a képet, mire már régóta vártam: @emilyinparis második évada másnap érkezik! Rögtön jobban kezdett motiválni az éves mézeskalács díszítési akcióm, de a kész mézeskalácsokra ránézve elgondolkoztam: miről is szólt ez az évad?  

Bevallom, kissé csalódott vagyok. Az Emily in Paris sorozat első évada nagyon elnyerte tetszésemet a kalandos történettel, divatos öltözetekkel, a francia életérzéssel (erre még később kitérek…) így már hónapok óta számoltam vissza a napokat, mikor láthatom ismét a chicagói lányt a képernyő vásznán. Most, hogy “letudtam” mind a 10 részt, nem emlékszem, hogy bármi történt is volna benne, szerintem hihetetlenül üres lett.

*spoiler veszély*

A sorozat első évadában Emily (20-as éveiben járó marketing specialista, amerikai influencer) megérkezik Chicagóból, a Savoirhoz, egy nagy francia marketing céghez, akiket Emily amerikai nagyvállalata épp felvásárolt. A munkája a korábban megszokott: promotálni a kisebb és nagyobb ügyfeleket – ezúttal azonban franciául, és a francia kultúrába illeszkedve. A sorozat legfőbb bonyodalmai épp a munkájából adódnak, na meg persze jó netflixes darabként a romantikus szálból egy francia séffel… Az első évad végén a néző egy valódi katyvasz közepén találja magát: szerelmi háromszögek, félrelépések, de csekély remény: fényes siker a karrierben.

Itt kezdődik a második évad, ami a vártnak megfelelően csak tovább bonyolította az előző évi kiadást, de teljesen érthetetlen módon. Egyrészt, megjelent Emily amerikai várandós főnöke, aki ezúttal a francia klisék mellett az amerikai negatív sztereotípiát is bemutatta. Másrészt megjelent Alfie, az unalmas brit könyvelő aki hirtelenjében teljes személyiségváltozáson ment keresztül, és felküzdötte magát egy hős szerelmes byroni szintre. Végezetül, bekapcsolódtunk a barátnői szálba, ami alapvetően egy jó mellékszál lett volna, de sikerült drag queen-ekkel és aljas intrikákkal túlfűteni. Hova érkeztünk a 10.rész végére? Teljes káosz, összeomlás a szerelmi élet, és ezúttal a karrier területén is.

Mint korábban említettem, Emily ruhatára engem az első évadban lenyűgözött. Rengeteg szín, kiegészítő, vagány, de érdekes összeállítások, merész, de elegáns költemények. Sajnos ez nem mondható el a második évad szereplőinek stílusáról. Itt ismételten egy amerikai ömlesztett sokkot tapasztaltam. Hova lett a francia nők mottója, “a kevesebb néha több”, vagy “azt hord, ami jól áll neked”? Mi a helyzet a stílussal, eleganciával, személyre szabott, helyi tervezői ruhákkal? Hát ezen a téren csak magát Sylvie-t a francia főnököt tudom kiemelni, akinek stílusa továbbra is magnifique, de sajnos Emily nagyon lecsúszott az első helyről.

Beszélhetnénk még a klasszikus netflixes kvótákról, a sorozat valóságtartalmáról és a mellékszálon kezelt, de komoly döntésekről -amiről, ha több szó esett volna az epizódok során, egy minőségi, élvezhető és tanulságos történet bontakozhatott volna ki -, de nem szeretném hosszúra húzni soraimat. Történet, ruhatár kivesézve, jöhet a c’est la vie

Szóval a francia életérzés a Savoir dolgozói szerint egy kisebb tévképet alakíthat ki a nézők fejében. A szabályok szerintük egyszerűek: ne légy közvetlen, hétvégén tilos a munka, élvezd az életet, ebédelj órákig, tanulj meg franciául, és igazából légy francia! Nos, egy erasmusos francia barátnőmmel chateltem rögtön a sorozat végignézése után, aki történetesen a francia fővárosban is lakik, s csak “tiszta kamu” és “borzalmas klisék tömkelege” jelzőkkel illette a világsikerű Emily kalandjait… Ja! És nekik van, hogy dolgozniuk kell hétvégén is, nem, nem Pierre Cadault-val. 

Bár ez a kialakított francia életérzés egyértelműen kamu, azért néha el-elkalandozom a gondolattal, hogy egy pain au chocolat-t majszolgatok a Place de l’Estrapade-on. Azt hiszem ez lett számomra a sorozat (egyetlen?) pozitívuma.

Összegezve, ha benne vagy a karácsonyi sürgés-forgásban, és egy kisebb lazításra vágysz, kíméld meg magad, és inkább egy karácsonyi klasszikust nyiss föl. Emily bőven ráér majd az ünnepek után is. Emily in Paris második évad sajnos számomra csak 4/10.

Kisbán Petra

Fotó: readysteadycut.com

Holidate, avagy mese a lányról, aki (nagyon) fél az elköteleződéstől

A Holidate című film egy könnyű, karácsonyi romantikus vígjáték. Egy történet a lányról, aki szeretne kapcsolatban lenni és közben fél is tőle, és a fiúról, aki cinikus vagánysága mögé rejtőzve keresi az igaz szerelmet. Vigyázat, a cikk nyomokban spoilert és komolyabb gondolatokat is tartalmazhat!

Karácsonykor senki sem szeret egyedül lenni; így van ezzel két főszereplőnk, Sloane és Jackson is. A helyzetet az sem teszi könnyebbé, hogy Sloane testvérei már mind elkeltek, és az anyukája kétségbeesésében minden jöttmenttel össze akarja boronálni. Jacksonnak hasonlóan borzalmasan telnek az ünnepek, ezért nem csoda, hogy mikor karácsony után a plázában véletlenül egymásba botlanak, rögtön találnak közös témát. A találkozásból végül egyezség lesz; egymás partnerei lesznek -kizárólag az ünnepekre. Együtt töltik a szilvesztert, a Szent Patrik napot, a húsvétot, és sorban az ünnepeket. Kapcsolatuk bár plátói marad, egyre jobban mélyül, és szépen lassan többet kezdenek el érezni egymás iránt. 

És innentől kezd izgalmassá válni a történet. Ugyanis amint világos lesz Sloane számára, hogy kapcsolatuk komolyabbá válhat, iszkolni kezd. Persze, a könnyed film könnyed film marad, viszont megmutatja a kötelékfóbia egy tipikus esetét. Hogy mi is az a kötelékfóbia? Az elköteleződéstől való félelem. Amikor adott valaki, akivel végre tényleg komoly lehet, akivel végre tényleg van esély a boldog holtomiglan-holtodiglanra, és mi még azelőtt kilépünk a kapcsolatból, hogy megtudnánk, mi is lehetett volna belőle. A kötelékfóbia jó példája a filmben szereplő Sloane, aki egész addig epekedik a vágyott férfi után, amíg az nem lép feléje, de azután meghátrál. Azonban lehet párkapcsolatban is kötelékfóbiával küzdeni; kilépni a kapcsolat egy olyan fordulópontja előtt, ami egy már a komfortosnál mélyebb elköteleződéssel jár. Továbbá előfordul olyan is, hogy valaki hosszú, komolynak tűnő kapcsolatban egyszerűen csak nem engedi magához közel a partnerét, ezáltal megőrizve azt a távolságtartó állapotot, ami számára még elviselhető.

És hogy mi bújik meg e félelem mögött? Ha erre választ akarunk találni, akkor érdemes gyermekkorunkban és kötődési mintáinkban keresni a választ. Szívből ajánlom Stefanie Stahl, német pszichoterapeuta Igen is, meg nem is című könyvét, amiből én magam is -a kötelékfóbiával való küzdelmem során- sokat tanultam. Emellett sajnos az sem könnyíti meg a helyzetünket, hogy fogyasztói társadalmunk nem a hosszútávon (emberek vagy dolgok, eszmék felé) elköteleződni tudó emberekből él.

Azt gondolom, hogy ha őszintén magunkba nézünk, tanulhatunk az amúgy egyáltalán nem edukatívnak szánt Holidate című filmből. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy valójában vágyunk-e mély elköteleződéssel -és ezáltal kötöttségekkel is- járó kapcsolatra? Szakítottunk-e már azért, mert úgy gondoltuk, jobb, ha mi megtesszük, mintha minket hagynak el? Ért-e bennünket olyan csalódás, hogy attól elveszítettük a tartós, boldog párkapcsolatba vetett hitünket? Bele merjük-e engedni magunkat -úgy igazán- egy kapcsolatba, vagy csak a felszínt kapargatjuk évekig? És úgy általában; mit jelent számunkra az elköteleződés valami, vagy valaki felé?

Gergely-Papfalvy Bori

Kép forrása: Netflix

Ősz a múzeum(ok)ban

Tudtátok, hogy a Múzeumok Őszi Fesztiválján országszerte csaknem 130 múzeum várja az érdeklődőket? A fesztivál november 11-ig tart, így még van egy kis időtök szemezgetni a programok között. 

A fesztivál-tematika része, hogy különböző címszavakba sorolták be az eseményeket, így minden korosztály könnyen megtalálja a számára érdekes programokat. A zenés, filmes események, kiállításmegnyitók mellett, rengeteg olyan foglalkozás, interaktív előadás kap helyet tanórákon belül is, ahol a speciális nevelési igényű, hátrányos helyzetű gyerekekre is külön figyelmet fordítanak. Ezen az oldalon külön tudtok keresni a budapesti, valamint a vidéki programokra is: http://oszifesztival.hu/programok.html. Mi most néhány last minute fővárosi érdekességet ajánlunk nektek!

  • A Többszólamú múzeum sorozat részeként, a Magyar Nemzeti Múzeumban egy igazán érdekes tárlatvezetésben lehet részünk, Évszázadok női szemmel címmel. A kiállítás olyan kérdéseket taglal, mint: Milyen szerep jutott a családban egy nőnek? Házasodhattak-e egyáltalán szerelemből? Miről mesél egy fekete gyászruha, egy fotó vagy egy szobabelső? 

A vezetés élőszereplős, minden információt megtaláltok itt:http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=318

  • Input-Output a Ludwig Múzeumban! A Zene szárnyán tematika részeként, a Művészetről fiatalokkal – kiállításmegnyitó során egy öt hetes online együttműködés eredményét láthatjátok. 

Az esemény regisztráció köteles!http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=407 

  • Múzeumi kulisszatitkok az ELTE Egyetemi Könyvtárban! A Lapokba zárt titkaink program a könyvtár különleges kiadványaiba enged bepillantást az érdeklődőknek. Regisztráció javasolt! http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=74
  • A Sétálj, gyalogolj, bringázz velünk! sorozat részeként a Városligeti fasorban kalandozhatunk Szentek, íriszek és pávák nyomában. Szecesszió, Róth Miksa módra november 7-én! Információ: http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=282 
  • A Múzeumi szünetelő tematika középiskolásoknak, egyetemistáknak egyaránt kedvez! A Várkert Bazárban október 30-án délután A művészet templomai: Monet és vízililiomai – A víz és a fény bűvkörében című filmet vetítik » http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=30

A másfél órás ismeretterjesztő alkotásban megismerhetjük azokat a csodálatos tájakat, ahol alkotott és amelyekből Monet ihletett merített. 

  • Egy kis kreativitásra vágysz? Akkor Engedd el magad! A betűk sivatagában címmel, kreatív írásműhelyen vehetsz részt Petőcz András költő, író vezetésével a József Attila Emlékhelyen, november 6-án. Regisztrálni november 4-ig lehet: http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=15 

A végére hagytuk az egyik legérdekesebb programot:

Szomorú őszi, öreg gyereknek születtem, én nem tudtam úgy örülni, mint a többiek. Most kezdek lassan fiatalodni, érzem az őszben a ficánkoló tavaszt, a napsugár utolsó fölényes magasságait, ahogy átugrálja az ősz buckáit. Mindenütt könyörgő füstoszlopok kapaszkodnak az ég felé, a tűz, a víz könyörög a hosszú napsugárért.”

  • Az idézet Latinovits Zoltántól származik, akiről a Bajor Gizi Színészmúzeumban láthattok egy csodálatos kiállítást: „Embernek röpülni boldogság” címmel, október 31-től. A tárlat középpontjában egy legendás ember és színész küldetése és a küldetés beteljesületlensége áll. Egyedi grafikai megoldások, hangsúlyos művészi korszakok és egy tragikus történet. 
    http://oszifesztival.hu/programok_hu.html?pid=358 

Még időben vagytok, múzeumozzatok! 

Demeter Anna

James Bondtól a Micsoda nőig: Filmajánló az elegancia hetére

1. Elfújta a szél

Rögtön is egyik kedvenc Margaretünk szerzeményével kezdek. A Margaret Mitchell pulitzer díjas művéből készült film, nemcsak szívszorító történetével de gyönyörű ruhákkal is belopja magát a szívünkbe. Egy georgiai ültetvényes  makacs és gyönyörű lánya, Scarlett O’Hara (Vivien Leigh) a történet főszereplője. Szerelmein, szenvedésein, küzdelmein keresztül nyomon követhetjük egy ízig-vérig szenvedélyes nő életét. 

2.Az utazó

Bár először nem az elegancia jutna eszünkbe  magáról a történetről Angelina Jolie(egy pillanatra helyet adok Jolie csodálatomnak, mert ugyebár Jennifer Aniston rajongó vagyok😃)  megtestesítője a kifinomultságnak, előkelő ízlésnek a filmben. Ezek mellett a sztori is roppant izgalmas, és Me too ide vagy oda, Johnny Depp örök szerelme marad mindekinek (legalább is nekem biztosan). 

3. Álom luxuskivitelben

A híres remekmű, amiből Audrey Hepburn öltözékét mindenki ismeri, a filmet viszont annál kevesebben látták. Pedig egy örök klasszikus! Aki azt hinné  lejárt lemez, az bizonyosan téved, hiszen rátapint a  21.század egyik legnagyobb problémájára, lehet szükségünk másra és támaszkodhatunk azokra, akik szeretnek. Végül pedig a férfi főszerepet játszó George Peppard után olvadozni fogtok, ezt megígérhetem. 

4. A nagy Gatsby

Ne kövezzetek meg, de személy szerint úgy gondolom ez a klasszikus túlértékelt. Nekem egyáltalán nem tetszett a regény, de egyszer érdemes a filmet megnézni. A 20-as évek divatja, parti hangulata egészen különleges, Daisy (női főszereplő) elegáns megjelenéséből pedig ihletet meríthetünk. 

5.James Bond filmek

Kifogástalan külső, pazar autók,stílusos megjelenés.Az elegancia megtestesítője maga James Bond. A férfiak lophatnak tippeket a női szívek meghódítására és az öltönyök kiválasztásában és segíthet a híres 007-es.

6.Micsoda nő! 

Mindenkiből válhat elegáns nő! Úgy gondolom ez a film legfőbb üzenete. Julia Roberts a piros ruhájában örökké beírta magát a történelembe. Ha tippekre van szükségünk a stílusos átalakuláshoz, ez a mű a legjobb választás! 

Demjén Dorottya

Mallorcai Mesék – egy bébiszitter naplója

A kalandok és élmények szeretete nem áll távol tőlem. Szeretek új embereket, helyeket, szokásokat megismerni, túrázni és felfedezőset játszani, újból és újból rácsodálkozni a világ kisebb-nagyobb dolgaira. Mondanom sem kell, hogy a COVID minden ilyesfajta lehetőségtől megfosztott, így nyáron, mint egy palackba zárt szellem tört fel bennem a vágy, hogy „nekem mennem kell, vagy megőrülök”. Ha te is küzdöttél ilyesfajta gondolatokkal, vagy csak kalandozni van kedved, akkor gyere most velem,Mallorcára. 

Egy hét alatt szerveztem meg az egészet. Család megtalálása és repülőjegy megvétele. Összepakolás és huss, úgy hagytam el Magyarországot, mint akit kilőttek egy rakétából és becsapódtam hatalmas sebességgel Mallorca szigetére.

Na de mit is csinálok én Mallorcán?

Bébiszitter vagyok, avagy aupair-hogy egy divatosabb szóval éljek. Regisztráltam egy honlapra az aupairworld.com-ra és nekiálltam, hogy családot keressek magamnak. Ez az oldal nem más, mint a gyerekvigyázók Tindere. Igen, jól hallottad TIN-DER. Regisztrálnod kell, majd az adataid és profilod alapján párosít téged a családokkal, eszméletlen csúcs és nagyban megkönnyíti, hogy megtalálhasd a megfelelő helyet. Nem túlzok, első pillantásra megtaláltam az én célpontomat: két gyerek, apuka, anyuka, vicces közös egyenpóló és bohóckodtak a képen. Éreztem, hogy írnom kell nekik, egy belső hang nagyon hívott, hogy őket válasszam. Írtam, írtak, kölcsönös volt a szimpátia és június 29-én már repültem is Palmába, Mallorca fővárosába. 

Milyen az élet egy messzi-messzi galaxisban?

Nem untatnék senkit sem a munkaköröm részleteivel, akit érdekel, az keressen fel privátban szívesen elmondok mindent is. Dióhéjban annyit, hogy a hét minden napján „dolgozom” (gyerkőcökkel vagyok), vannak szabadnapjaim, tudok sokat kirándulni, pihenni, barátokkal lenni és autóval kalandozni. A szülők hiperjófejek, kis lakásban lakunk, van saját szobám, az időjárás általában mindig napos, de nagyon párás és 400 fok van. A hűsítő tenger viszont szerencsére a közelben van, szóval igazán nem panaszkodhatom. Spanyolul és angolul beszélek, sokat főzök (ami az egyik kedvenc hobbim az evés mellett hihihi), takarítok (ez teljesen önkéntes, nem kellene) és élvezem az életet, a Vida itt nagyon dolce. Igen, vannak nehezebb napok, mikor nincs annyi türelmem, mikor fáradtabb vagyok, vagy a hőségben meg akarok halni. Van, hogy hiányzik a családom és a barátaim nagy köre, az otthoni megszokott rutinom és biztonság, de valahogy a bennem lévő hála, hogy itt lehetek és a SZABADSÁG érzése szinte mindent felülmúl. 

Félelmetes utazni?

Az a vicces, hogy utazás előtt olyan hihetetlen az egész, viszont mikor megérkezel az adott helyre, akkor pedig már olyan természetesnek tűnik, hogy ott vagy. Nehéz ezt leírni.

Olyan eufóriával tölt el engem mikor egy új helyen lehetek, mintha be lennék szívva (még nem voltam, úgyhogy ez csak amolyan költőasszonyi túlzás). Dobog a szívem, hajt a felfedezés vágya, az ereimben zubog az adrenalin és mindent látni szeretnék. Ez a löket az, ami miatt a félelem helyett sokkal inkább a kíváncsiság uralkodik el rajtam és segít át a legnehezebb időkön. Emiatt nem nagyon tartok az új helyzetektől, mert a lelkesedésem mindent áthat-egy ideig. Mindig az eleje a legnehezebb-technikailag: belejönni a helyi közlekedésbe, nyelvbe és szokásokba. Majd később, kb. egy hónap elteltével belejössz és talán jön az unalom és a „haza akarok menni” érzés. Végül kis idő múlva megnyugszol és rájössz, hogy nem is akarsz (még) hazamenni és tulajdonképpen nagyon is jó és izgalmas az élet az új helyen. Tehát a megszokás egy folyamat, amiben nagyon sokat segít a hozzáállásod, hiszen annyi mindent tanulhatsz és végül nem ugyanaz az ember fog hazamenni, mint aki kiment…

Íme néhány közhely, csak most, csak Neked, hogy miért lehet hasznos az utazás:

  • Önismeret és bátorság: Rádöbbensz, ha rá vagy szorítva, mennyi mindent meg tudsz csinálni egyedül is. Egy bátor és magabiztos egyén pedig hegyeket képes megmozgatni-befektetés ez a jövődbe barátom!
  • Alázatot és elfogadást tanulsz: Nem mindig az a jó, ahogy te csinálod…és ez teljesen oké!
  • Új szokások és emberek: Bővül a világképed, megértőbb leszel és nyitottabb.
  • Nyelvet tanulhatsz a helyiektől és nem a tankönyvből: Az akcentus pedig a bátorság jele!
  • Önmagaddal lehetsz: Egyedül lenni nagyon jó tud lenni. Nem jelent egyet a magánnyal, hanem minőségi pillanatokat jelent saját magaddal. Azzal a személlyel, akivel minden egyes percet együtt töltesz, szeresd és barátkozz meg vele.
  • Új ízeket kóstolhatsz, új kultúrákba kukkanthatsz be: Hogyan öltözködnek? Mit viselnek? Mivel töltik az idejüket? 

Végül, én különösen két dolog miatt szeretek utazni: egyrészt kalandozok és világot látok, másrészt pedig mindig rádöbbenek, hogy mennyire gyönyörű hely a hazám, mennyi kincset érő barátom, rokonom van és hogy tulajdonképpen mennyire szerencsés és áldott vagyok, hogy Magyarországot az otthonomnak hívhatom. Mindig jó elmenni és mindig jó visszajönni. Minden egyes visszajövetel után jobban értékelem a hazámat. Az életet én egy könyvnek látom, aminek csodálatos, egyedi lapjai vannak és aki nem utazik (pedig megtehetné) az úgy tesz, mintha a könyvnek csak egy oldalát nézné egész életében. Persze tudom mások vagyunk és más vágyaink vannak, de hidd el, érdemes fellapozni…

A folytatás következik „Hogy élnek Mallorcán?” témában, figyeld majd a cikket!

Tóth-Kuthy Betti

A klasszikus, nem ódivatú!

„Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.”

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

A klasszikus szó jelentheti azt, hogy valaki, vagy valami általános elismert, értékes, jellegzetes – de sokszor talán mintha az unalmassal is azonosítanánk. Pedig őszintén: ugye jó néha kicsit klasszikusan megélni az érzelmeket, az pillanatot és a bennünket ért élményeket?  Ebben a cikksorozatban ilyen meghatározó filmes alkotásokról olvashattok majd. Tartsatok velem, lépjünk hátra egy kicsit a multiplexek világától és hagyjunk magunknak időt a megélésre!

Sosem értettem a Neked mi a kedvenc filmed? kérdést, mert – legalábbis szerintem – erre szinte lehetetlen válaszolni. Mindannyiunk életében vannak és lesznek is még felejthetetlen alkotások, amik különböző élethelyzetekben más és más módon hatnak majd ránk. Ezekről beszélgetni azonban mindig jó: összeköt baráti társaságokat, kapoccsá, vagy éppen vízválasztóvá válhat egy első randin, átsegíthet nehezebb időszakokon, vagy csupán csak szórakoztat.

És ugye… „Amit nem érzel, arról nem beszélhetsz.” – írja Shakespeare. Ezzel el is érkeztünk örök klasszikus témánkhoz: a szerelemhez. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha csak meghallom Nino Rota az 1968-as Rómeó és Júliához írt zenéjét (https://www.youtube.com/watch?v=WCmUWNUzaqo ), annyira felkavar, hogy abban a pár percben nem is tudok másra figyelni. Hogy miért ezt a feldolgozást emelem ki? Mert Franco Zeffirelli olasz filmrendezőnél szebben és igazabban szerintem kevesen jeleníthetik meg Shakespeare világhírű drámáját. 

Érdekes, hogy akinek olyan szakrális témákat feldolgozó filmeket köszönhetünk, mint a Názáreti Jézus, vagy az Assisi Szent Ferenc életéről szóló Napfivér, Holdnővér, házasságon kívül, egy férjes asszony és egy nős férfi gyermekeként látta meg a napvilágot. Vezetéknevét így Mozart Idomeneo című operájából kapta, a Zeffiretti című áriából. Tanult építésznek, harcolt a második világháborúban, volt tolmács, majd mindannyiunk örömére a művészetek világát választotta.

A kisebb munkák, amatőr előadások, asszisztensi feladatok és játékfilmek után A makrancos hölgy hozta meg számára a világsikert és nem is gondolta volna, hogy az azt követő évben ezt felülmúlja múlja majd a veronai történettel. A modernista kritikusok gúnyolták, a közönség imádta. 

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem állnak be a sorba, akik képesek akkor is egy másik irányt követni, amikor mások erre csak legyintenek: ,,ó, ez lejárt lemez, új kell a népnek!” Zeffirelli viszont a régiben hitt. Egy olyan korban, amikor Európa Istentől távolodva zakatolt a modernizmus felé, ő vissza akarta adni az eredeti olasz szellemiséget, így hagyományos filmes eszközökkel rendezte meg Rómeó és Júlia történetét. Ami számomra pontosan ettől hiteles. Nem giccses, csupán egyszerűségében gyönyörű.

A két évvel ezelőtt elhunyt rendező temetésén Giuseppe Betori, a Firenze város érseke így méltatta: „Zeffirelli igazi fia volt Firenze városának, tanúja volt a legszebb és legdicsőbb arculatának és az újjászületésének.”

Nézzetek klasszikusokat, nézzetek Zeffirellit! 

Tipp: A Nemzeti Színházban, szintén ebben a szellemiségben készült Rómeó és Júlia a következő színházi évad várva várt darabja! Olvassatok róla itt: https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/romeo-es-julia és nézzetek be a kulisszák mögé itt: https://www.youtube.com/watch?v=nTcwWdzGsvI 

Demeter Anna

Kép forrása: medium.com

Nagybörzsöny: a mesefalu

Ha szeretnél elrejtőzni, elmenekülni a nagyváros betonrengetegéből akkor Nagybörzsöny a legjobb választás. Egy piciny falu, csodálatos természeti csodákkal és végtelenül kedves emberekkel. Budapestről leggyorsabban Zuglóról, Kőbánya Kispestről vagy Újpest állomásáról indulhatunk útnak. Vonattal egészen Szob településéig kell mennünk. Ott átszállunk egy volán buszra és fél óra alatt meg is érkezünk. 

Én is kipróbáltam ezt a csodás helyszínt és már útközben elkapott a falusi élet varázsa. A sofőr az egész buszt megállította, mert találkozott a cimborájával és meg akarta venni tőle a fejhallgatóját. Nem zavartatta magát és mindenki elfogadta, hogy ez így van rendjén, hisz itt nem rohan senki sehová. Én pedig máris elengedtem minden stresszt és feladatot, magával ragadott a nyugalom szigete. Az édes otthon nevű vendégházban szálltunk meg, ahol igazi magyar vendéglátás fogadott bennünket. Mindenkivel kedvesen elbeszélgetnek, folyamatosan megkérdezik, hogy jól érzed e magad, és friss, saját készítésű reggelivel várnak. Házi termesztésű fűszereikkel ízesített kenőmájassal, ropogós zöldségekkel, házi kolbásszal és kiflivel kezdhetjük a reggelt. A szőlőlugas, a surranó kiscicák és a piros muskátlik miatt egészen olyan mintha egy Jókai regénybe csöppentünk volna. A szomszédban található a Lek-vár-lak, ahol vásárolhatunk lekvárt a fehér csokoládés málnástól egészen a pálinkás ízesítésig. Kaphatunk gyömbér, áfonya és rostos málnaszörpöket is.

Programnak gyönyörű túraútvonalak várnak, egy 13. századi templom humoros tárlatvezetéssel, kedves ki éttermek, de a retro kocsma is visszarepít minket az időben. Zebegényben csobbanhatunk a Dunában, supozhatunk, motorcsónakozhatunk majd ehetünk egy lángost vagy egy finom fagylaltot a part mentén.

Magyarország gyönyörű, eldugott falvainak, tájainak felfedezését mindenkinek ajánlom. Kicsiny hazánk nemcsak a Balatonból és Budapestből áll. Mindenkit buzdítok, hogy ismerje meg egész országunkat, hisz hihetetlenül sok kincsesdobozra bukkanhatunk.

Demjén Dorottya

Cédrusok és ciprusok a Balatonnál: a Folly-élmény

Többgenerációs, családi vállalkozásokat megismerni mindig felemelő érzés: a Folly Arborétum hangulata talán ezért is ragadja magával az embert már első pillanattól fogva. Egy gondolat erejéig ugorjunk vissza a XIX. századba. Ekkoriban ugyanis egy Csigó Pál nevű parlamenti képviselő szőlőt telepít a már említett Örsi-hegy oldalában, később pedig a szőlők feletti nehezen művelhető területekre veje, dr. Folly Gyula a környéken nem honos fenyőket hozott.

Sajnos a terület sajátos adottságait kihasználó orvos nagyon fiatalon, az első világháborúban elhunyt – hagyatékát fia, a szintén Gyula névre keresztelt közgazdász vette gondozásba. A történelmi nehézségek ellenére (államosítás, kuláklista) a magánarborétum szépen cseperedett. A kirándulóhely különlegességét adó cédrus fajták telepítése az 1960-as, 70-es években vette kezdetét, majd ifj. Folly Gyula, az unoka fejlesztett tovább a kertet, amit ma már a negyedik generáció: Folly Réka és családja gondoz. Nekik köszönhetjük a borászatot és a ma már látogatóközponttá növekedett, gyönyörű helyszín kialakítását.

Családi pihenés & arborétumi körút

Kis- és nagyobb gyermekekkel is ideális kikapcsolódás a fák árnyéka alatti egyedi játszótér, a különleges hinták, drótkötélpálya pedig sokak kedvencei. (Emellett jó tudni, hogy a játszópark részeit az előírásoknak megfelelően, rendszeresen ellenőrzik.)

Aki pedig az arborétumi sétát választaná, egész évben megteheti, a kert minden évszakban tartogat csodákat. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen feldolgozni a széleskörű növényvilágot, illusztrált táblákat és QR-kódot is találunk utunk során: az arborétum ugyanis 400 tűlevelű, 200 lombos fa és cserje, valamint több ezer virágzó évelő otthona. A Folly egyik nemrégiben megújult helyszíne a kilátó, szintén kihagyhatatlan pontja a sétának!

Ha pedig lépteink nehezednének, tartsunk egy kis pihenőt a borok felé…

Bor & gasztronómia

Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.”

Márai Sándor

Az arborétumhoz közeli Kisörsi-hegyen, 7 hektáron folyik a szőlőtermelés: szürkebarát, ottonel muskotály, kéknyelű, rajnai rizling, budai zöld és olaszrizling egyaránt megtalálható a kínálatban. A talán már a Folly védjegyévé vált Cédrus bor hordós érlelést is kap, olaszrizling és szürkebarát házasításával készül – ne hagyjátok ki, ha erre jártok! Szintén sokak kedvence cuvé, a gyümölcsös Boróka bor is. 

A borok mellett azonban hihetetlenül finom kézműves szörpök közül is választhatunk (én például akkora csomaggal jöttem el, hogy alig tudtam hazahozni): fenyőrügy, gyömbér, birsalma, levendula, citromfű ízesítés – mind-mind a kert aromájával. 

Ha pedig bevásároltunk, irány a szezonális és klasszikus ételeket egyaránt kínáló étterem és élvezzétek a táj hangulatát😊

A Balaton
hintáz velem
két menny között
ring életem.” 

Weörös Sándor

Demeter Anna

Programajánló – Changemakers fesztivál

Mi a program?

Egy szuper nyári programot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Idén először kerül megrendezésre a Chemin Neuf közösség által a Changemakers névre hallgató 6 napos nemzetközi rendezvény, aminek Budapest fog otthont adni. A Changemakers célja, hogy fiatalok együttműködésének segítségével, valamiféle változást eszközöljenek az élet különböző területein. A program sarkallja az új generációt az összefogásra, közös gondolkodásra és cselekvésre. Mindemellett a projekt résztvevői  lelki élményekben is  részesülnek, új barátságokat köthetnek, szórakozhatnak és új élményekkel gazdagodhatnak. A rendezvény nagyon sokszínű lesz programokat és résztvevőket illetően, ugyanis mindenki kiválaszthatja az érdeklődési körének megfelelő workshopokat  a résztvevőket tekintve pedig külföldről is érkeznek fiatalok (kb. 7-8 másik országból). A fesztiválon neves személyek fognak előadásokat tartani. 

Mikor lesz?

Július 27. – augusztus 1.

Kinek szól?

Olyan 18 és 33 év közötti fiataloknak, akik szeretnének együtt gondolkodni és hasznosan cselekedni a választott projektmunka keretében.

Mi az 5 fő választható témakör?

A szegények kiáltása – társadalmi egyenlőtlenség

Európa: emlékezet és jövő – egységes Európáért

A Föld kiáltása – környezeti problémák és változtatási lehetőségek

Leadership and Holy Spirit – hogyan váljunk jó vezetőkké

Art and politics – önkifejezés, egység

További információkért látogass el erre az oldalra: https://welcometoparadise.fr/hu/changemakers/

R. Cintia