Könyvajánló – Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig

Anna elment az orvoshoz egy receptért. Mikor hazaért, döbbenten látta, hogy egy könyv címe szerepel rajta: Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig. Örült, hogy az orvosi recepten egy  krikszkraksz helyett végre kapott egy olvasható útravalót. Nem vagyok orvos, de most én receptre írom fel Nektek az atya önismereti könyvét. 

Pszichológusként talán nem meglepő módon az élet nagyon fontos részének tartom a folyamatos önismeretet. Ez egy út, ami soha nem ér véget. Nincsen olyan, hogy „most aztán teljesen ismerem magamat”. Önmagunk megismerése egy életen át tartó folyamat és ha nincsenek nagyobb elakadásaink és traumáink, akkor az önsegítő könyvek is hasznos társaink lehetnek ezen az utazáson.

Számomra nagyon sokat adtak Pál Feri atya könyvei. Megragadják a valós élet problémáit és közérthető módon igyekeznek rá megoldásokat és gondolatokat találni. A könyvekben fellelhető témakörök szinte mindannyiunkat érintik és nagyon hasznos iránytűként tudnak minket, olvasókat vezetni. Nemrég olvastam A magánytól az összetartozásig című könyvét, amely egyszerűen  ZSE-NI-Á-LIS.  

Mit is találtok benne? Alapvetően a kapcsolatok kérdéskörét öleli fel. A teljesség igénye nélkül olyan témákkal foglalkozik, mint 

  • A társ megtalálásának nehézségei és akadályai
  • A választás, döntés és elköteleződés kérdései
  • Pozitív kommunikáció és konfliktuskezelés
  • A származási család szerepe a párkapcsolatokban
  • A társkapcsolat belső világa és annak fejlődés 

Szívből ajánlom mindenkinek Pál Feri atya összes művét. De tényleg!

Tóth-Kuthy Betti

Borítókép forrása: Pál Feri előadása

Társaság éhség – Közösségek között?

Félreértés ne essék, van családom, munkahelyem, vannak barátaim, vannak közösségeim és  mégis felkiált bennem valaki, hogy nézz már körbe. A panelablak tökéletes panorámát nyújt a környékre. A távolbanézés pedig segít a képzeletemnek. Elképzelhetem Budapestre Párizs kávéházait, elképzelhetem a fonók világát, a kaláka munkát, elképzelhetem a századforduló kávéházi demokráciáit, majd megfordulhatok a tengelyem körül és észrevehetem, hogy egyedül megyek vissza a szobámba, hiába van péntek este. 

Mi az oka ennek? 
  • Fáradt vagyok
  • Nincs kedvem még egy bonyolult szervezéshez, összehangolni végtelenül elfoglalt emberek napjait, így maradnak a biztos barátaim otthon: a televíziós tartalomszolgáltatók hűséges társaságai.

Ugyanakkor annyira hiányoznak az építő beszélgetések, a közös világmegváltások, a pillanatok bor melletti őszintébb megélése. 

Pár órát szeretnék kérni a gimis szünetekből. 

Új embereket, új gondolatokat és világnézeteketet akarok megérteni, hisz magam is csak ezáltal fejlődhetek.  

Tanulni szeretnék valódi történetek valódi hibáiból.

Te is fiatal felnőtt vagy? Pályakezdő, aki keresi a helyét? Vagy egyetemista, aki még nem találta meg a számításait az évfolyamban? Esetleg egy friss szakításon átesett férfi vagy nő, aki ezzel baráti társaságokat is vesztett? 

Ha mindez igaz rád és akkor is, ha mindebből semmi sem igaz rád, 

akkor is felhívlak arra, hogy: 

Legyünk együtt, alkossunk közösségeket a munkahelyin és régi barátai köreinken túl is.
Legyünk több halmaz tagjai.
Legyünk egymás társasága.

Igenis beszélgessünk állampolgárként a politikáról, kultúremberként a művészetről, a férfiak problémáiról, a nők nehézségeiről, a kazahsztáni helyzet mozgatórugóiról, a versek és zenék lélekig ható erejéről és keressünk együtt megoldást a társadalmi problémákra.  

Mindenről és semmiről is beszéljünk, építően és nyitottan. 

Tanuljuk meg újra egymásra koncentrálva beszélgetni. 

Engedjük el a posztszocialista országokra jellemző félelmet a kapcsolódásra. 

(Nincsenek már besúgók és kirakatperek, öljük ki magunkból a átörökített félelmet erről. Igen, az okostelefonod lehallgathat, de azt szimplán csak otthon kellene hagynunk…) 

Alkossunk köröket, klubokat, egyesületeket, társaságokat. Építsük együtt a magját a közvetlen és közvetett környezetünknek. 

Ezekből az apró csoportokból áll össze ugyanis egyszer a társadalmunk…vagy legalábbis remélem…

Losteiner Cecília Terézia