Tudatos fogyasztás, window shopping

– az emberi természet és pénzügyi problémáink közös vonásainak leleplezése

Biztos sokan álltunk már egy kirakat előtt gondolkodva, hogy milyen szép ez a kabát, kár, hogy ilyen drága. Utána vagy sóhajtozva elsétáltunk és holnapra el is felejtettük az egészet, vagy azonnal rávetettük magunkat, gondolva, hogy „ugyan már, ma is milyen sokat dolgoztam, betartottam az új diétám, megérdemlem – meg egyébként is olyan nehezen találok magamra bármit, ami jól is áll!” – De vajon a pénztárcánk is osztozik ezen a buzgalmunkon?

Szerencsére, vagy éppen kevésbé szerencsére, itthon kevesek használnak hitelkártyákat, de a személyi kölcsönöknek annál nagyobb kultusza van kishazánkban. Szinte minden harmadik reklám, különösen karácsony előtt azt hirdeti, hogy már 3999 forint havi törlesztővel a miénk lehet az új telefon, a tv és a gyereknek a laptop. THM? Az csupán 9,45%. Az meg mi, nem is számít, hiszen havonta csak 3999 forintot fogok fizetni.
A THM egyébként az a mutató, ami megadja, hogy egyéves futamidővel, a kamat, amit fizetek, a visszafizetendő összeg hány százaléka. Tehát ha 1 millió forintot veszek fel, és 10% a THM, akkor nekem 1 millió 100 ezer forintot kell visszafizetnem egy év alatt. Már rögtön nem is olyan sürgős az az okostévé, megveszem inkább jövőre.

Mégis, akkor mit tehetünk? A tudatos vásárlás a tudatos költségvetéssel kezdődik. Sokan használják a borítékos módszert, miszerint a havi bevételt elosztva borítékba teszik: lakhatás, háztartás (étkezés+takarítás), közlekedés, személyes költés (fodrász, kozmetikus, új ruha, hobbi), iskola, gyerekek, ajándék stb.

Mindezek mellett van egy kategória, ami semmiképpen nem maradhat ki, ez pedig a befektetés. A jó befektetés mindig automatikus és ha lehet a hónap elején történjen, így elkerülhetjük a hóközi impulzív vásárlásokat. A befektetés is lehet sokféle, de a kisebb összegű befektetések is számítanak. Jelenleg a magyarországi konstrukciók közül a lakástakarékpénztárak és a nyugdíj takarékpénztárak, amelyek a legcélszerűbb első állomások, hiszen ezekre a legtöbb embernek előbb-utóbb szüksége van. A következő állomás, hogy az ember félretegyen egy olyan összeget, ami probléma esetén fél évre biztosítsa a megélhetését. 

„Nem tudok félretenni.” „Mi van, ha kell a pénz?” „Úgyse lesz már nyugdíjunk!” és társaik…

Sokan tudunk beszámolni arról, hogy rokonaink, ismerőseink azt hangoztatják: „Ja, nekik könnyű,  ha én is keresnék ennyit!” vagy éppen: „Ja, neked sose lesz ennyi pénzed, hogy ezen aggódj!” – sajnos a pénz kultúrájának itthon igen toxikus hagyományait őrizzük. 

Ugyanúgy, mint a vásárlás, a befektetés is csak egy szokás, egy pénzügyi tranzakció, és pont ugyanúgy tanulható, mint az elveink. Ezt ismerve különös, hogy sokan túlárazott, jellegtelen fast fashion márkák ruháiban lövik a fotókat az Instára a koala macik védelmében, majd a kattintás után a póló mehet is a kukába és várhatja, hogy egy tizenhatéves aktivista kihalássza a tengerből. 

A tudathasadásos természetaktivista fogyasztói kultúránkról ezért én azt gondolom, hogy a motiváció látszólag megvan, szerintem az emberek szeretnének mind pénzügyileg, mind földanyánk tekintetében tudatosan élni, de ki kell találnunk egy könnyen elsajátítható gyakorlatot, ahol ezeket az ideákat valóra is válthatjuk.

Ne vegyünk olyan dolgokat, melyekre nincs szükségünk, tanuljuk meg értékelni azt, ami van. Erre remek gyakorlat lehet, ha valaki megtanul varrni. Ha tudsz varrni, azonnal rájössz az anyag valódi értékére, és a kézimunka öröme is megtalál. Vagy ha a varrás nem a te tereped, mindig találhatsz egy helyi varrónőt, aki a te ízlésedre és alakodra készít el minden ruhát, és az csak a tiéd. Ezzel pedig egy helyi cégnek adsz üzletet, hozzásegítve a közvetlen közösségedet a gyarapodáshoz. Döntésed pedig aktívan és hosszútávon befolyásolta a piacot.

Amikor én az első egyedi készítésű darabot magamra öltöttem, rájöttem, hogy azért vásárlunk annyi ruhát, mert egyik sem mi vagyunk. Nem ránk tervezték, nem a miénk. A pénzt szintén azért költjük, mert azt tanultuk, hogy gonosz és ha nem költjük el, hát elszökik a saját lábán. Ebből levonhatjuk a következtetés, hogy pénzből csak értéket érdemes venni. Hogy azért teszünk félre, hogy mindennap legyen vacsora az asztalon, hogy a gyerekek gondtalanul tanulhassák a választott pályájukat. Mi van akkor, ha a pénz sose volt gonosz, csak rosszul használtuk? Mi van akkor, ha csak a munkahelyünket nem kedveljük annyira, talán, amit csinálunk, az nem tesz igazán boldoggá? Mi van, ha a pénz arra van, hogy kivegyünk pár nap szabadságot és életre szóló élményt adjunk a családunknak? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki az értékrendjével megegyező autentikus életet élhet. Ha tudatosan képesek vagyunk vállalni a pénzügyi döntéseinkért a felelősséget, már egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá.

Nekem nem kell százféle ruha, százféle szerep, csak az, amiben önmagam lehetek. Nem mondom, hogy senki ne vásároljon fast fashion-t vagy, hogy ne egyen egy jót egy étteremben, vagy ne vegyen okostévét. Én csak azt mondom, hogy ismerjük el, hogy bármilyen anyagi helyzetben vagyunk, az a mi felelősségünk, a természeti károk felelőssége, az is a miénk; és minden döntésünk a saját és mások életéről határoz. Ez egyszerre teher és áldás. Ha ezt képesek leszünk felismerni, valóban képesek leszünk változtatni és felülmúlni a saját várakozásunkat – boldogok és elégedettek leszünk, ami azért nem hangzik olyan rosszul. 

Bodnár Katalin

Ételmentő applikációval az ételpazarlás ellen – interjú a Munch.hu társalapítójával

„Tegyél az ételpazarlás ellen és egyél jókat kedvezményesen” – foglalja össze a Munch lényegét a startup vállalkozás honlapján található felhívás. Ahogyan a platform is rámutat, az ételpazarlás korunk egyik legnagyobb környezeti problémája: az ételek ⅓-a kárba vész, csak Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer kerül a kukába. Ez ellen hivatott felvenni a harcot a Munch: az ételmentő applikáción keresztül a vendéglátóhelyek, éttermek, pékségek kedvezményesen értékesítik a megmaradt ételeket, melyeket aznap nem tudnak eladni és így a kukában kötnének ki. Az applikáció letöltésével előre lefoglalhatjuk a „muncsokat”, melyeket az eredeti árnál 40-70%-kal olcsóbban tudunk megvenni. 

A Munch.hu társalapítójával, Wettstein Alberttel beszélgettünk.

Hogyan jött az ötlet? Mennyi idő telt el az ötlet megfoganása és a Munch megalapítása között?

Ez a történet párhuzamosan fogalmazódott meg bennem és két alapítótársamban. A vizsgaidőszak utolsó napjaiban elkezdtem egy piackutatást csinálni és kidolgozni a koncepciót. Aztán egy diákszervezet eseményen találkoztam Kirillel és kiderült, hogy ő is egy hasonló koncepción dolgozik – eldöntöttük, hogy együtt fogunk dolgozni. Végül négyen alapítottuk meg a céget.  Nagyjából négy hét alatt jutottunk el az ötlettől odáig, hogy már bevételünk volt. 

Ezt a négy hetet töltöttük az informatikai rendszernek az első verziójának elkészítésével, én elkészítettem az arculati design elemeit, Kirill pedig körbekérdezte a vendéglátóhelyeket, mennyire probléma náluk az ételfelesleg. 9 hónappal ezelőtt így elindult a Munch. Most van nagyjából 65 ezer app letöltésünk és 250 vendéglátóhely partnerünk. Kb. 6 városban vagyunk jelen Magyarországon.

Számítottatok arra, hogy ilyen hamar ekkora sikeretek lesz?

Reménykedtünk benne, de erre nem lehet számítani. Elküldtem az összes ismerősömnek, hogy indul ez a platform, megkértem az embereket, hogy mondják el a véleményüket, meghívták barátaikat, elkezdtek posztolni… Sok pozitív visszajelzést kaptunk ilyen formában. Nem számítottunk rá, hogy ilyen gyorsan fog berobbanni, de próbálunk felnőni a feladathoz.

Mi áll a küldetés középpontjában? Mi a hitvallásotok lényege, alapja?

A Munch lényege a hármas fenntarthatóság – hogy egy olyan vállalkozás legyen, mely minden stakeholdernek értéket tud teremteni. Win-win-win helyzet létrejötte a lényeg. Jól jár a környezetünk azáltal, hogy csökkentjük az ételpazarlást; jól járnak a vásárlók, mert féláron tudnak jóllakni; a vendéglátóhelyek pedig amellett, hogy fenntarthatóbban működnek, csökkentik a veszteségüket. 

Ez jelenik meg az egész cég filozófiájában is, amit mi csinálunk, az legyen mind a környezetünk, mind az üzlet szempontjából fenntartható. A társadalmunk szempontjából pozitív externália abban is megnyilvánul, hogy elindítottuk a MunCharity koncepciót. Ennek a lényege, hogy azokat az ételeket, melyeket mi se tudunk megmenteni, valamilyen módon nélkülözőkhöz juttassuk el. Ebben partnerünk az Élelmiszerbank, aki a legnagyobb, élelmiszerpazarlással foglalkozó alapítvány Magyarországon. Az ő hálózatukon keresztül jutunk el nélkülöző családokhoz, ezt is szeretnénk minél több városba eljuttatni. A koncepció kidolgozása jelenleg is nagy erőkkel zajlik.

Ahogy felpörgött az üzlet, és berobbantatok, interjúkat csinálnak veletek, a Cápák között műsorban szerepeltek – nehezebb-e az eredeti célra fókuszálni most, mint az elején? Sőt, még provokatívabb kérdés: nem válik-e ez a környezettudatosság egy marketingeszközzé egy bizonyos szint után?

Azzal, hogy nagyon nagy a figyelem a felhasználók részéről is, már nem párszáz követő olvassa a Facebook bejegyzéseinket, hanem egy nagy követőbázis figyeli minden egyes lépésünket és a média is, bele vagyunk kényszerítve abba, hogy amit csinálunk, azt komolyan gondoljuk és jól csináljuk. Azon túl, hogy ez egy belülről jövő küldetés volt, ami a kiindulási alapot jelenti, ezt számon is kérik rajtunk.

Van olyan, hogy egy Facebook posztban kritizálnak valamit egy szolgáltatással kapcsolatban, és válaszként interjúrészleteket küldenek be, az interjúinkból idéznek, „itt ezt mondtátok, hogy…”. Nagyon keményen számon kérik rajtunk. Most már nem csak a levegőbe beszélünk: következményei vannak annak, amit csinálunk. 

Hogy mennyiben marketing… Alapvetően fundamentálisan a szolgáltatás középpontjában áll ez a környezettudatos szemléletmód, tehát nem üdítőket gyártunk műanyag csomagolásban és azt zöldítjük, hanem 

alapból egy zöld szolgáltatást nyújtunk – nem utólag csomagoljuk zöldbe.

Tudnál mesélni arról, hogy most mik a főbb célok? Inkább a vízióra vagy inkább operatív célokra fókuszáltok?

Olyan érdekes mert, ha igazán jól működne a Munch, akkor megszűnne az ételpazarlás, és nem lenne szükség a Munch-ra. Tehát van egy közvetlen célunk meg van egy távlati célunk. Van egy rosszul működő vendéglátó szektor, ami csúnyán fogalmazva egy rosszul működő, túlfogyasztásra épülő társadalom. Megszoktuk, hogy mindig több étel van a polcokon, mint ami el tud fogyni. Bele van építve a túlfogyasztás. 

Ebben a rosszul működő rendszerben vagyunk játékosok, akik optimalizálni akarunk. Nem megyünk szembe az egész rendszerrel, a rendszer részesei vagyunk. 

A rövid távú célunk az, hogy ebben a rendszerben érezhető különbség legyen. Ebben már nagy lépéseket értünk el, ha csak azt nézzük, hogy több tonna étel megmentésre került az elmúlt hónapokban. 

A távlati cél az, hogy a gasztronómiában egy fenntarthatósági forradalom tudjon végbemenni. Azt is el tudom képzelni, hogy ha eredményesen megy a munkánk, 5-10 éves távlatban nagyon kiterjedt partneri körünk lesz. A partnerünknek már úgy is tudunk segíteni, hogy látják, ha mondjuk csütörtökönként eladnak 20 adag Munch-ot, akkor annyival kevesebbet készítenek csütörtökönként. A Munch-nak is lehet, hogy új üzleti modellt kell majd kitalálni, ha már szinte megszűnt az ételpazarlás, de ez sajnos még odébb van…

A gyakorlati célokat is próbáljuk tehát úgy elhelyezni, hogy ezek mind építőkockák legyenek a nagy vízióban.

A Cápák között c. műsorban elért sikeretek mit jelent számotokra? Miben jelenti a legnagyobb segítséget?

A műsorban elért siker fordulópont volt a Munch életében. Konkrétan azon az estén megduplázódott a féléves munkánk: 25 ezerről 50 ezerre nőtt az alkalmazás letöltőinek a száma. Sok vendéglátóhely is megkeresett azóta, alig tudtuk kezelni a sok beérkező telefont akkor. Marketing szempontból is segített nyilván, de ezen kívül most olyan szakértőkkel tudjuk körbevenni magunkat, akik a saját területükön nagyágyúk, akiknek több évtizedes tapasztalatuk van akár az informatikai, élelmiszeripari, vagy fenntarthatósági szférában. Nem csak egy show, hanem egy fundamentális változás volt az életünkben.

Volt együttműködésetek a Máltai Szeretetszolgálattal. Erről mesélnél?

Néhány hónapja dolgoztunk velük, mikor még lehetett menni hajléktalanszállóba, főleg a Marriot szállodából meleg ételeket vittünk. A Máltai Szeretetszolgálattal volt a MunCharitynek a „jótevő Munch” az első projektje. Most a hasonló profillal rendelkező Élelmiszerbankkal működünk együtt, mint stratégiai partnerrel és éppen mélyszegénységben élő gyerekeknek gyűjtöttünk össze kb. 100 adag ételt. 

Indulásunk óta foglalkozunk a charity vonallal, ami lényegében a harmadik pillére az alapkoncepciónak.

Volt már több vállalkozásod, megszokhattad ezt az életformát, de mégis, talán mintha ez más lenne számodra, mint az eddigiek. Mennyiben változott az életed most?

Erre az életformára kondicionáltam magam 18 éves korom óta. Életforma szempontjából nem volt nagy változás az előzőkhez képest, viszont az érdekes, hogy az előző vállalkozásom után úgy voltam vele, hogy nem akarok többet vállalkozni. Aztán jött ez az ötlet és nem tudtam elhessegetni, kénytelen voltam belekezdeni, mert semmi mással nem tudtam foglalkozni, nem tudta más lekötni a figyelmem. 

Kötöttem magammal egy alkut: most ebbe beleállok, de nem csinálhatom úgy, mint eddig. Nagyon a kapcsolataim rovására mentek az előző vállalkozásaim. Nem egy fenntartható életforma volt, hanem gyors kiszipolyozása az erőforrásoknak. Most viszont pont egy olyan életszakaszba értem, hogy fel tudtam töltődni (kihagytam egy évet, külföldön voltam), és most ebbe úgy kezdtem bele, hogy bár egy sprint az egész, meg tudom húzni a határokat: többet vagyok a természetben, szánok időt a családomra, az emberi kapcsolataimra. Ennek eredményeképp úgy érzem, hogy sokkal hatékonyabb tudok lenni a munkában is. Ezt az egyensúlyt, ami nagyon törékeny, próbálom most fenntartani. 

Egyrészt szakmailag kellett ez a néhány év, hogy el tudjak jutni egy olyan szintre, hogy felelősségteljesebben tudok feladatokat elvállalni, határidőket betartani. Ugyanakkor mentálisan, a személyes utamat is be kellett járnom, hogy egy ilyen terhet a vállamra tudjak venni. Meg, ami a legfontosabb, hogy kikkel csinálja az ember – az egész csapat hasonló mindset-tel rendelkezik. Közös metszete van az értékrendünknek, ami egy jó kiindulási alap, hogy ott tudjunk lenni egymásnak, és előre húzzuk egymást, ne visszarántsuk.

Utolsó kérdésként, hogyan képzelitek el magatokat és a Munch-ot néhány év múlva?

Fontos, hogy az ember ne csak a következő lépést lássa, hanem tudja, hogy mi a big picture, hol az út, amit magának kövez ki. Én most azt látom, hogy a Munch-ban annyi lehetőség van, annyi ötlet érkezik be akár a felhasználóktól, akár csapaton belülről, amivel tényleg érdemes foglalkozni. Földrajzilag bővülni, új szolgáltatásokat bevezetni. Hosszú távon le tudja kötni az energiánkat. Úgyhogy a következő 5-10 évet abszolút a Munch-nál képzelem el, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.

Hosszútávfutásként állok a témához; ami igazából olyan hosszú táv, ami sprintekből áll. 

Az ehhez szükséges energiákat meg kell találni, meg kell találnunk. Hatalmas csapatjáték, ami csak akkor lehet sikeres, ha mi csapatként tudunk működni és nem az egyes tagoknak az egója borítja fel a törékeny egyensúlyt.

Ha érdekel titeket a Munch.hu, itt érhetitek el a honlapot, valamint csatlakozhattok a hivatalos Facebook-csoporthoz is.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette

Környezetvédelem lelki hatásai – avagy mit tegyünk, ha többet nem tehetünk?

Környezetvédelem. Évszázadunk egyik legtöbbet használt szava, mégis legtöbben más-más definíciót párosítanánk a fogalomhoz. Ki a környezetvédő? Az, aki megőrzi a Földet olyan állapotban, ahogyan “kapta”, vagy az, aki próbálja az általa felhasznált erőforrásokat a nullához közelíteni?

Sokan vagyunk, akik “csak” odafigyelünk a környezetünkre. Én minden alkalommal, mikor kilépek egy szobából, lekapcsolom a villanyt, nem folyatom a vizet fogmosás közben, és szelektíven gyűjtöm a hulladékot. Igyekszem minél többet sétálni, vagy tömegközlekedéssel utazni, hetente 3-4 teljes húsmentes napot is tartok, és már legalább 5 éve kulacsból és nem egyszer használatos műanyag palackból iszom. Mégis gyakran érzem azt, hogy kevés, amit teszek, hiszen ennek a minimumnak kellene lennie. Eddig minden szép és zöld, azonban itt jön be pár tényező, ami határokat szab a további tevékenységnek. 

Elsőként a sok mintát emelném ki. Gyakran esünk bele abba a tévhitbe, hogy másokat próbálunk utánozni, követni annak ellenére, hogy tudat alatt tudjuk, lehetetlen elérni az általuk magasra tett lécet. Félre ne értsetek, én is sok videót megnézek, cikket olvasok, legutóbb például Karentől tanultam a zero waste életmód rejtelmeit, vagy Max La Manna séftől a zero food waste recepteket, mégis gyakran érzem, hogy van egy határ, amit nem fogok tudni (soha) átlépni. 
Másik, egyben legnagyobb gát szerintem a pénz és az idő. Szüntelenül dob fel nekem az Instagram számos hirdetést a fenntarthatóság jegyében készült ékszerekről, ruhákról. Ezek közül is kedvencem az aava swim, ahol óceán hulladékból készült csodaszép fürdőruhákat lehet vásárolni – röpke 30.000 forintért. Bár egyáltalán nem vagyok nagy Wish vagy AliExpress vásárló, és nem érzem a kompenzálás szükségességét, mégis gyakran rosszul érzem magam, hogy nem bonyolódom hulladékból készült termékek vásárlásába. 
Ezek mellett az idő tényező szüntelenül jelen van egy többgyermekes édesanyánál, a háziszappanok készítésénél, vagy éppen egy röpke bolti bevásárlásnál mikor a #csomagolásmentes a város másik felében található csak.

És itt jutunk el ahhoz a pszichológiai hatáshoz, mely többekkel beszélve, jelen van bennünk. A tudat, hogy tennünk kellene többet a Földért, ám létezik egy rajtunk kívül álló korlát, mely blokkolja igyekezetünket, és így a korábban megszokott, környezettudatos cselekedetek is átalakulnak egyfajta bűntudat által kiváltott tetté. Erre a bűntudatra aztán nagyon szépen alapoznak a különböző netflix filmek, vagy ismeretterjesztő-elrettentő reklámok és cikkek. 

Szeretném most viszont megfordítani az egész kérdéskört, és minden probléma legfontosabb részével, a miérttel kezdeni a választ: Hogy miért szeretnék minél inkább környezettudatosan élni? Mert élőhelyemet ajándékba kaptam a Jóistentől, és a kapott ajándékokat mindig igyekszem becsben tartani. Az egész Teremtett Világ egy csodálatos hely, és a többi jelenleg is élő élőlény (és remélhetőleg a jövőben élő gyermekeim, unokáim…) felé szeretném kifejezni tiszteletemet úgy, hogy minél kevesebb erőforrást használok fel mindennapjaimban. 

Bár gyakran érzem úgy, hogy a mai világban több az akadály, mint a (felületi) segítség, mégis bíztatom magamat és Titeket is, hogy 

ne adjátok fel, keressétek az újabb és újabb megoldásokat, tudományos cikkeket, tuti tippeket, mert felelősséggel tartozunk embertársaink, utódaink és minden teremtett élőlény számára, hogy nekik is legyen lehetőségük egy egészséges Földön élni. 

Ne bűntudatból, hanem örömből tegyük a jót, és örömből legyünk zöldek.

Ha nincs ötleted, hogyan indulj el, olvasd vissza cikkeinket, melyeket a Föld napja alkalmából hirdetett #zöldhét alatt írtunk!

Kisbán Petra

Hogyan tovább? – avagy ne csak a felszínen legyünk környezetvédők

Miért fontos számodra a környezetvédelem? Erre a kérdésre jó pár érdekes választ adhatunk, amikben egészen sokszor használhatjuk a „felelősség” szót. Azonban ennek a szónak az igazi ereje akkor érvényesül, amikor mögöttes tartalmat rejt – egy belső késztetést.

A két évvel ezelőtti nyár nekem az egyik legmeghatározóbb volt az életemben. Nagyrészt azért, mert ekkor éreztem hosszú ideje először,

hogy szívből szeretnék tenni a Földért.

Negyedikes korom óta üres felelősségnek éreztem a szelektív hulladékgyűjtést és a hasonló erősen ajánlott környezetbarát gyakorlatokat, azon a nyáron viszont egyre több érdekes és sokszínű megközelítést hallottam a környezetvédelemről, amik egyszerűen nem tudtak nem hatással lenni rám.

Láttam, hogy akiknek tényleg fontos a Föld védelme, mind valamilyen egyedi belső késztetésből cselekszenek.

És amikor ezeket a különböző belső motivációkat megértettem, át tudtam érezni a jelentőségét annak, hogy miért fontos törődnünk a bolygónkkal. Ezzel párhuzamosan megtaláltam azt is, számomra mitől érdekes és különleges ez a téma, és kialakult bennem egy mögöttes tartalommal bíró felelősségérzet. Megfogott az a gondolat, hogy az emberiségért, mint egészért is cselekszünk azzal, hogy óvjuk az élőhelyünket, hiszen nekünk jó az, hogy meg tudunk élni a Földön, amit – nem mellesleg – ajándékba kaptunk. Ráadásul nekem a természet egy olyan lelki erőforrásom, amire szükségem van, és mindenképpen őrizni szeretném, már csak hálából is. Emellett amitől nekem ez a téma igazán érdekes, az az, hogy az élet minden területével kapcsolatban áll, a gazdaságtól kezdve egészen a lélek egészségéig. Azt hiszem, még sokáig tudnám sorolni, mitől vált nekem igazán fontossá azóta a nyár óta a környezetvédelem.

Amint az embernek belső motivációja van arra, hogy tegyen a természet védelme érdekében, ösztönössé válik a cselekvés. Én ezt tapasztalom több mint két éve, amióta elkezdtem tenni a környezetünkért. Alapvető volt számomra, hogy igyekszem minél környezetbarátabb életet élni, amihez online (mint a Vászonzsákoslány Youtube csatornáján) szerencsére bárki sok hasznos ötletet találhat. Kifejezetten hatékonyan tudjuk aktivizálni magunkat önkénteskedésen keresztül, ahol még biztosan extra tudást is elsajátítunk. Én ezt a Klímabarát Települések Szövetségénél tehetem meg, de sok más hasonló szervezetnél van erre lehetőség. Ezen kívül pedig pont azzal szeretném védeni a Földet, hogy segítek másoknak is megismerni, miről szól valójában a környezetvédelem, mert ha ezt értik, akkor egyszerűbben megtalálják a saját belső motivációjukat a cselekvésre. Ennek érdekében az Engame Akadémián belül egy barátnőmmel vezetek egy közösséget, ahol interaktívan ismerkedünk meg a környezetvédelem rengeteg oldalával. Olyan témákról esik szó, mint a környezettudatos étkezési szokások, a fenntartható gazdasági növekedés, a vírushelyzet hatása a környezetre, zöld szervezetek tevékenysége és működése stb. Emellett Paladins of Earth néven vezetek egy diákokból álló csapatot, ahol egy fenntarthatóságról szóló társasjátékot és szabadulószobákat tervezünk.

Ha úgy érzed, Te is szeretnél többet tenni a Földért, környezetedért, mint a szelektív hulladékgyűjtés, keress rá az egyik ajánlásra!

Bízom abban, hogy minél többen ismerjük meg a környezetvédelem sokszínűségét, annál hamarabb találjuk meg a belső késztetéseinket, ami ösztönöz majd a cselekvésre.

PRP

Ajánlók:

Kötelező olvasmányok a low waste életmóddal ismerkedőknek

Szeretnél fenntarthatóbban élni és kevesebb szemetet termelni, de a low waste életmód elérhetetlennek, sőt megvalósíthatatlannak tűnik a számodra? Úgy gondolod, hogy „zöldnek” lenni drága és sznob dolog? Esetleg tartasz attól, hogy belebuknál a változtatásokba vagy azt sem tudod, hol kezdj bele? Ne aggódj! Senkinek sem megy egyik napról a másikra és mindenkinek vannak kérdései és fenntartásai! Ezek a könyvek abban segítenek téged, hogy megtaláld az utad az egyszerűbb és fenntarthatóbb jövő felé!

Szelektív hulladékgyűjtés, papírtáska (jobb esetben vászonzsák), trendi bambuszfogkefe, bioboltok. A legtöbb ember életében sajnos idáig terjed a környezettudatosság. Azonban emögött sokszor nem is a rossz szándék, hanem a kényelmesség és a megfelelő ismeretek és a tájékozottság hiánya található. Sokan azért nem kezdenek bele az új életmód kialakításába, mert azt sem tudják, hogy hol, melyik területen fogjanak bele. Ahogyan elkezdenek ismerkedni a minimalizmussal és a fenntarthatósággal, megijednek, hogy mennyi lemondással és átalakítással jár mindez az addigi életvitelükhöz képest. Éppen ezért egyből védekező állásba állnak, hogy nincs pénzük egy ilyen drága és sznob életmódhoz. Persze annak, aki csak annyit tud a low waste-ről, amennyit a reklámokban lát, miszerint mindent, ami rossz műanyag, azonnal le kell cserélni kézzel készített, helyi, fából vagy üvegből készült kifejezetten zero waste eszközökre, az valóban elkedvetlenedik és feladja a szalmaláng életű elhatározását.

Fontos hangsúlyozni, hogy a hulladékmentességre való törekvés egy életmód. Senkinek sem megy tökéletesen, főleg nem egyik napról a másikra. Ha úgy vetjük bele magunkat, mint egy 500 kalóriás megvonásos diétába, akkor hamar az ellenkezőjébe csaphat át a dolog és keserűen könyvelhetjük el, hogy mindez nem nekünk való.

Pedig minden apró lépés számít!

Én egy bő éve ismerkedem ezzel az új életszemlélettel és habár még messze nem csinálom tökéletesen és példamutatóan, már most rengeteg pozitív hatását tapasztaltam meg. Persze egyedül sehova sem jutottam volna. Először is a kezdeti lelkesedésemet és motivációmat kellett tudományosan is megalapoznom, hogy amikor éppen az érzelem nem vezérel, akkor a racionalitás segítségével ki tudjak tartani. Kellő dokumentumfilm, blog, youtube-csatorna megtekintése és szakcikk elolvasása után elkezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan is vághatnék bele a hulladékcsökkentésbe. Ekkor került a kezembe a low waste életmód alapja, alfája és omegája: Bea Johnson Zero Waste otthon, Kevesebb hulladék, egyszerűbb élet című könyve.

Egy jobb jövő otthon kezdődik!

Bea Johnson francia származású, Kaliforniában élő édesanya, a Zero Waste életmód nagykövete, aki családjával együtt egy év alatt csupán egyetlen befőttesüvegnyi szemetet termel. Ez elsőre hihetetlennek hangozhat, azonban a könyv elolvasása után megértjük, hogy néhány apró, napi szokás átalakítása milyen nagy változásokat eredményezhet hosszútávon. A könyv tematikusan, a hétköznapi élet minden területére kitérve ad konkrét tippeket, tanácsokat és különböző alternatívákat az olvasónak, hogy hogyan fogjon bele vagy haladjon a hulladékmentességre való törekvés rögös útján. Mindezt a saját életén és példáján keresztül mutatja be, ezzel is bátorítva az olvasót, hiszen elmeséli a hibáit és rossz döntéseit is.

A könyv tematikája szerint a háztartás különböző pontjain kezd, mint a konyha, kamra, fürdőszoba, hálószoba és a gardrób (ez utóbbi azért érdekes, mert a fenntartható divatnak és ruhatárnak már önmagában egy külön könyvet is szentelhetnénk (ez nekünk, nőknek különösen tanulságos lenne!)) Ezután kitér a munka világára, a home office és a munkahelyi hulladékcsökkentés területeire egyaránt. A könyv harmadik egysége volt számomra talán a legérdekesebb és legtanulságosabb, ugyanis ebben a részben mutatja be, hogy az emberi kapcsolatainkban és az otthonunkon kívül hogyan tudjuk megélni a hulladékszegény életmódot. Nekem ez azért volt fontos, mert sokszor azt tapasztaltam a saját életemben is, hogy otthon már egész jól kialakítottam néhány új szokást, de amikor kiléptem a házból vagy vendégségbe mentem, nem tudtam, hogy hogyan is kellene viselkednem, hogy ne tűnjek túl különcnek, ne lógjak ki a társaságból. Bea Johnson azt is bemutatja, hogy hogyan lehet vonzón és szimpatikusan közvetíteni mások felé a fenntartható törekvéseinket!

Engem kifejezetten lelkesített, ahogyan láttam, hogy egyre több mindent tudok a könyvből alkalmazni a saját életemben, és az ígért pozitív hatásokat én is megtapasztaltam. Azt is élveztem, hogy az életemnek azt a területét fejleszthetem tovább a könyv segítségével, amelyikben éppen a legnagyobb motivációt éreztem. Mindent magam miatt és a családom érdekében tettem, így nem kellett megfelelnem semmilyen külső nyomásnak vagy elvárásnak, éppen ezért a kezdeti lelkesedésem a mai napig megvan, így előszeretettel kísérletezem és próbálok ki új alternatívákat és vezetek be új szokásokat.

Dobd ki a szemetest!

Tóth Andit akár a magyar Bea Johnsonnak is nevezhetnénk. Zero waste tanácsadó, aktív instagram és youtube tartalomgyártó. Felületein az egyszerűbb és hulladékmentes életmódot közvetíti. Könyve a Dobd ki a szemetest! sokban hasonlít a korábban bemutatott Zero Waste otthon-ra. Felépítésében és tematikáját tekintve majdnem ugyanaz, mint Bea Johnson könyve. Annyiban mégis más, hogy még részletesebb és még színesebb, valamint a konkrét tippek és tanácsok mellett pontos pénzügyi kimutatásokat is tartalmaz minden fejezet végén, amelyben bemutatja, hogy az adott terület fenntarthatóbbá tételével mennyit spórolt meg a családi kasszának. Pontosan emiatt jobban is tetszett, mint a Zero Waste otthon, mert annyival több érdekességet, tapasztalatot és ötletet hozott. Tóth Andi könyvének elolvasása után az életem még több területén éreztem lelkes belső késztetést a változtatásra.

Amennyiben ismerkedsz a fenntartható, hulladékmentes életmóddal, javaslom, hogy az első lépés a tájékozódás és az ötletgyűjtés legyen. Ne akard egyik napról a másikra megváltoztatni az összes szokásodat, főleg ha másokkal is együtt élsz. Találd meg fokozatosan azokat a területeket az életedben, ahol késznek érzed magad arra, hogy fejlődj és kipróbálj új dolgokat. Hidd el, hogy ugyanúgy, ahogyan fokozatosan a hideg vizes medencébe ereszkedsz, úgy tegyél meg mindig egy új apró lépést a low waste életmód felé. Ha nem tudod, hol kezdd, akkor ez a két könyv a megfelelő társad lesz ezen az úton és végig segíteni fognak, hogy ne veszítsd el a kezdeti lelkesedésedet.

Amennyiben a vegyszermentes háztartás érdekel, olvasd el a Margareten a Levendula és ecet könyvajánlóját is!

Az otthon melegében

kép forrása: https://hu.pinterest.com/hulladekmentes/_created/

A megvalósítható környezettudatosság

Zero waste mozgalom, hulladékmentes háztartás, szemétmentes élet – jól hangzik nem? 

Ha csak kicsit is aggaszt a klímaválság, és szenvedsz a klímaszorongástól, akkor egészen biztosan találkoztál már ezekkel a fogalmakkal. Az igazi kérdés azonban valahogy így hangzik: valóban kivitelezhető lenne a zero waste életmód? 

Véleményem szerint nem, ugyanis amikor azt mondjuk, hogy zero waste módon élünk, akkor az a gyakorlatban azt jelenteni, hogy semmilyen mellékterméket nem termelünk, de ha mégis, akkor az teljes mértékben lebomló. Ez viszont a XXI. században nagyvárosiként egyszerűen nem lehetséges. Meg aztán vannak olyan dolgok is, amikről nem fogunk tudni lemondani.

De még mielőtt elkönyvelnénk, hogy hazugság volna az egész „környezettudatos élet” szlogen, és csalódottan sutba dobnánk minden elhivatottságunkat a témával kapcsolatban, szeretném jelezni, hogy ez nincs így. Egyszerűen csak arról van szó, hogy más irányból kell megközelítenünk ezt a kérdést. Egy olyan szögből, ami elérhetővé teszi számunkra a megoldását: ez pedig a low waste életmód.

Ez az életmód azzal jár, hogy az általunk előállított szemét mennyiségének minimalizálásával igyekszünk elérni azt, hogy kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után. Azonban még ez is óriási kihívásnak tűnhet egy olyan kultúrában, ahol kis túlzással még a levegő is kétszeresen előre csomagolt. 

Ám minden csak addig érződik lehetetlennek, amíg nincs egy célunk, amibe mankóként kapaszkodva elindulhatunk. Ha te még keresnéd a tiédet, akkor az alább összeszedett pontok megadhatják a várt kezdőlökést, – persze csak ha nyitott vagy rá:

  1. A fokozatosság elve sokra visz még minket! Nem kell rögtön mindenről is lemondanunk, haladjunk csak lépésről lépésre.
  2. Keressünk fel termelői piacokat, csomagolásmentes boltokat az élelmiszerek beszerzéséhez, a bevásárlóközpontokban pedig használjunk otthonról hozott vászonzsákot. A konyhai hulladékot (ha módunkban áll) komposztáljuk. A háztartási hulladékok közül pedig amit tudunk, azt hasznosítsuk újra, vagy gyűjtsük szelektíven.
  3. Saját kulacsba vagy termoszba kérjük az elviteles innivalóinkat.
  4. A hulladékcsökkentés egy tervezési folyamat, ne siettessük, addig ne induljunk el „csak úgy” alapon bevásárolni, amíg végig nem gondoltuk, hogy mire is van szükségünk. Ezzel a globális túltermelést is csökkenthetjük.
  5. Mindig jusson eszünkbe, hogy minden mindennel összefügg, gondolkodjunk végre nagyban, és tegyük félre a „csak egy csepp lennék a tengerben” mentalitást! 
  6. A kutatómunka és a kreativitás lesz a legnagyobb segítségünk. Mindig keressünk környezetbarát alternatívákat azokra a dolgokra, amikről le tudunk mondani! 

Összegezve láthatjuk, hogy a low waste nem arról szól, hogy radikalizálódva lemondunk ész nélkül mindenről, csupán arról, hogy elkezdünk tudatos döntésekkel tenni azért, hogy valami máshogy legyen.

T. Cs.

Zöld esküvőszervezés Szászvárosi Eszterrel

Nagymamája már 16 éves korában megjósolta jövőjét. Bár többfelé is kacsintgatott a tudomány oltárán, előbb Turisztikai Szervezés és Értékesítés, majd  Germanisztika felé, a szervezés mindvégig ott bujkált benne. Jelenleg Kommunikáció és Médiatudomány szakra jár, hiszen vallja, az esküvőszervezés legalapabb része a kommunikáció. Végső lendületet vállalkozásának elindításához – hosszú cserkész évei mellett – saját esküvőjének megszervezése adta. Szászvárosi Eszter, zöld esküvőszervezővel beszélgettünk. 

Mikor meghallom azt a szót, hogy esküvőszervező, vagy a gyerekkori Barbie-jaimnak szervezett esküvők, vagy Jennifer Lopez filmbeli karaktere ugrik be rögtön. Te mikor találkoztál először ezzel a hivatással?

Nagymamám jó pár évvel ezelőtt látta a TV-ben a Bazi nagy amcsi lagzit. A film arról szól, hogy a főszereplő család mindhárom lányának megkérik a kezét, és közösen tervezik a nagy napot. Nos, mivel mi is hárman lányok vagyunk testvérek (öcsém ekkor még nem született meg), a nagymamám egyfajta célként látta a filmet. Rögtön elmesélte nekünk élményeit, és mivel már akkor látta, hogy szeretek szervezni, elültette a gondolatot a fejemben. Ettől a naptól kezdve, bármilyen esküvőszervezéssel kapcsolatos interjút vagy filmet látott, mind felvette, hogy aztán odaadhassa nekem inspirációnak. 
Szóval a nagyi már akkor is tudta! 

A film egyébként jól bemutatja az esküvőszervezői létet: a férfi szervezőnk folyamatos problémákkal találkozik, mikor egyre több leányzó jelenti be az eljegyzését, ezáltal a nagy nap egyre inkább bővül, de minden akadályt legyőz – kívülről egészen könnyűnek is tűnően. A valóság az, hogy az esküvőszervezésből az emberek többsége csak a jéghegy csúcsát látja: 2-3 email, mellé napi egy-két telefonhívás. Pedig ez sokkal több szervezés, sokkal nagyobb feladat. Több mint 10 éve vagyok cserkész, és ha valamit megtanultam ezekből az évekből, akkor az az,

hogy mindenre van megoldás, csak megfelelő időt kell rászánni.

Szeretek szervezni, és mindig is vágytam rá, hogy a magam ura lehessek, így mertem belevágni, és így csinálom azóta is ezt a kis vállalkozásomat.

Nevezhetem egyfajta hivatásnak az esküvőszervezést?

Igen, abszolúte! Egyáltalán nem munka, hanem hivatás ez a szervezés. Teljes szívvel és lélekkel kell csinálni, különben azt érzem, hogy nemhogy segíteném, de még hátráltatnám is az ifjú párt közös életük kezdetén.

Visszatérve a Barbiekhoz, rengeteg lány álmodozik arról, hogy esküvőszervező lesz. Neked mi váltotta ki, hogy belevágj ebbe a nagy álommelóba?

Ez egy sok lépcsős folyamat volt nálam, nem emlékszem egy ilyen nagyon konkrét és meghatározó eseményre, fordulópontra. Már 19 évesen elvégeztem egy hathetes tanfolyamot, de még túl fiatalnak éreztem magamat. Később a social mediában (hol máshol?) találkoztam sok ingerrel. Miután elvégeztem a germanisztikát, rájöttem, hogy nem feltétlen tetszenek a diplomám nyújtotta munkalehetőségek, szóval elkezdtem kutatni a B opciót. Közben nagyon sok példát láttam magam előtt, rájöttem, én is szeretnék hozzájuk hasonló lenni, magam lábán állni, szervezni-szervezni. 

Valójában saját magamnak állítottam fel kihívásokat, elsőként egy kreatív fotózást. Azt gondoltam, ha ez flottul megy, akkor miért is ne, jöhet majd a folytatás. A fotózás nagyon jól sikerült, rengeteg emberrel találkoztam közben, akik még tovább lelkesítettek, így belevágtam. 
Azt hiszem ez volt az a pont, amikor elérkeztem oda, hogy nekem szükségem van erre ahhoz, hogy ki tudjak teljesedni, és lelkileg fel tudjak töltődni.
Hogy mi adja a legnagyobb lendületet az út során? A sok fantázia, végtelen lehetőségek.

Mi fogott meg benne, melyik részét szereted a legjobban a munkának?

Nagyon sok mindent szeretek benne, de a kedvencem, amikor a párok mesélnek a terveikről, ötleteikről. Az a csillogás, ahogyan lelkesednek, hogy szerelmüket megünnepelhessék a nagy napon, az az extraság a mindennapjaimban, amiből valóban töltődni tudok –

hálás vagyok, hogy részese lehetek közös életük nyitányának.  

Emellett nagyon szeretem még a kommunikációt. Mint mondtam, ez csupán a jéghegy csúcsa, de mégis az egyik kedvencem a rejtélyessége miatt. Közben pedig szíved-lelked kidolgozod. 

Tavalyi évben nyitottál a fenntarthatóság felé. Hogyan jött az ötlet, hogy párosítsd a környezetvédelmet az esküvőszervezéssel?

Saját esküvőnkkel kezdődött. Szükségünk lett volna 26 db égősorra, de elgondolkoztam, mit csinálok én az esküvő után 26 db égősorral? Így felkerestem más párokat, akiknek szintén hozzánk közel volt esküvője, és felezve 13-13 db égősort vásároltunk – ennyit talán még el tudok helyezni a lakásban, gondoltam. A másik kiváltó esemény, még szintén a mi esküvőnkön a helyszínhez kötődött. A váci piarista gimnáziumban ünnepeltük meg a nagy napunkat, és az iskola megkért bennünket, hogy figyeljünk a szemétgyűjtésre, mivel csak szelektíven tudják elszállítani a hulladékot. Elsőre ledöbbentett, sosem gondoltam volna erre, de természetesen ez is megoldható volt.

Ezek után már a szervezés közben próbáltunk odafigyelni, hogy hazai termékekből oldjuk meg a beszerzést, minél több mindent kérjünk kölcsön, textil szalvétát biztosítsunk a vendégeknek, és a köszönőajándék egy hasznos tárgy, ne egy plusz egyedik porfogó legyen – nálunk a sok cserkész ismerős miatt egy Repohár volt.
Esküvők mindig voltak, és mindig lesznek is. Fontos, hogy az esküvői lábnyomot ne merítsük ki teljesen, hogy 50 év múlva is tarthassunk esküvőket.

Mit gondolsz, mik azok a területek egy esküvő szervezésekor, amelyek a leginkább pazarlók lehetnek a Földre nézve? Mely területeken tudsz a legtöbbet segíteni az ifjú pároknak, hogy minél zöldebb esküvőjük lehessen?

Logisztika, egyértelműen a logisztika. Kérdezem, miért szükséges Kínából berendelni az 1000. dekorációt? Van egy elmélet, miszerint akkor lenne a Föld fenntartható, ha minden szükségletünket a 60 km-es körzetünkből szereznénk be. Magyarországon olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez még teljesíthető is – az esküvőkön is. 

Úgy gondolom, a legtöbb, amit segíteni tudok, az az, hogy harmadik személyként, kívülállóként reálisan látom a dolgokat, és a fenntarthatóság jegyében működő szolgáltatókat tudok az ifjú párnak ajánlani. Jelenlegi esküvői kultúra alapja, hogy minél többet adjunk meg a párnak, hiszen mindenkinek csak egyszer van esküvője életében (jó esetben), de ez nem jelenti azt, hogy pazarolnunk is kell, és ne figyeljünk oda az esküvő ökológiai lábnyomára.
Az a legérdekesebb, hogy nekünk egyáltalán nem okozott többletköltséget, hogy fenntarthatóra terveztük az esküvőnket. Apróságokra kell odafigyelni, mint például, ha augusztusban van az esküvőd, akkor ne a tulipán legyen az alap virág, hanem válassz valami szezonálisat. A virághoz kötődően egy nagyon szép másik példát láttam az esküvőnkön: a násznép magától elkezdte összegyűjteni a megmaradt virágokat az est végén, hogy aztán hazavigyék őket – így a szálvirágok tovább élhettek még 1-2 napig, és nem kellett azonnal kidobnunk őket, mert túl sok volt a maradék. (B opció a megmaradt virágokra: komposzt 😉)

Még egy dolog: mikor esküvőt szervezel, egyértelműen az ifjú pár van a középpontban. De emellett rendkívül fontos, hogy a násznépre, az ő reakciójukra is odafigyeljünk. Nálunk például a textil szalvéta mellett papírszalvéta is volt, mert tudtuk, hogy többeknek kényelmetlen lenne a korábbi opció. A textil szalvétát is csupán egy edukációs lehetőségként fogtuk fel, de semmit sem szerettünk volna a vendégekre ráerőltetni. 

Pár hete indítottad el az Esküvői Lábnyomok c. podcastodat. Mi volt a célod vele, miről szólnak az epizódok?

Igen, már nagyon vártam, hogy elinduljunk. Most egy 6 epizódos sorozatra tervezett első évad a cél, és a fenntartható világnézetű esküvőkre koncentrálunk benne. Beszélgető partnereimmel a mindennapi motivációkat vesszük sorra – azaz fenntarthatóság, de leszűkítve az esküvőzésre. 
Szó lesz többek között a fenntartható ruhaiparról, szépségápolásról, ételpazarlásról, dekorációról és általánosan a rendezvényszervezés fenntartható megoldásairól (költségvetés, pénzügy).
Az első epizódban férjemmel, Andrissal beszélgettünk a saját esküvőnkről példaként, hogy mi mit tudtunk kihozni belőle. Egy példát szeretnénk mutatni, hogy ez egy nagyon élhető megoldás. 

Az egész fenntarthatóság kulcsa: legegyszerűbb megoldások, nem nagyzolás, a szemed előtt lévő lehetőségek megragadása.

Mi a hosszú távú célod a zöld esküvőszervezéssel? Vannak nagy álmaid ezzel kapcsolatban? 

Nyilván vannak álmaim, de egyelőre csak álom szinten – igen sok minden függ a covidtól. Éves célomként a podcastot mondanám, szeretném, ha minél jobban kiteljesedne. 
Továbbá szeretném, ha nagyobb esküvőkiállításokra is eljutna a fenntarthatóság témája, akár előadóként is szívesen megjelennék. Szeretnék konkrét szolgáltatókat megszólítani.
Emellett van egy álmom, hogy videós tartalmakat készíthessek menyasszonyoknak, akik saját maguknak szeretnék az esküvőt megszervezni, de a fenntarthatóságról sem szeretnének lemondani. 
Úgy tudnám összegezni, hogy középtávon vlogolás, podcastok, videózás, hosszú távon pedig a konferenciák a cél.

Végül, mi a legjobb tanács, amit a vállalkozásod indításakor kaptál? Mit adnál másoknak, akik hasonló cipőben járnak, vagy még nem mertek belevágni a nagy kihívásba?

Hm, tanács helyett inkább sok lendületet és lelkesítést kaptam. Két nagy példakép áll előttem, egyrészt édesapám, akinek zenei vállalkozása van, másrészt férjem édesanyja, aki egy férfias világban épített fel egy jól menő céget. Én mit tanácsolnék?

Valósítsd meg! Valósítsd meg azt, ami elsőként az eszedbe jut! Mindig merj előre menni!

Az online térben sokan bizonytalanok, ez butaság. A legfőbb dolog, hogy add önmagadat, onnantól kezdve kész, el lehet adni, hiszen csak saját magadat adod.:)

Az interjút Kisbán Petra készítette

Képek: GRAFI by István Tomor

Instagram: @eszter.eskuvo.szervezes

Facebook: Eszter eskuvoszervezés

Honlap: Eszter esküvőszervezés