Quo vadis – a keresztény hit valódi értelme egy regényben

A Quo vadis az első század Rómájába vezet vissza minket. Az egyik oldalon Nero császár udvara – a pompázatos lakomák, a fülledt romlottság és az élvezetek hajszolásának színtere. A másik oldalon az első keresztények, akik titokban kezdték el Krisztus tanait követni, melyeket akkor még nem ismert a világ. Eljutunk Róma virágzásától – a város égésén át -, egészen az első keresztényüldözésekig.

A Nobel-díjas regény párbeszédeiben megelevenednek előttünk történelmi személyek úgy, ahogyan azokat Sienkiewic elképzelte. Találkozik egymással a föld két ura: Nero, az őrült császár, aki „rövidesen eltűnik, mint egy véres álom”, és Péter apostol, „az egyszerű lacernába öltözött aggastyán, aki örökre birtokába veszi a világot és a várost.” 

A történet középpontjában kirajzolódik egy szerelmi szál is: Vinicius, a fiatal és életerős római patrícius és Lygia, a lygius törzsből származó, keresztény leány között. A szerelmükben bemutatkozik a két világ: a hedonizmus és züllöttség, valamint a tisztaság és alázat világa. 

A regényben helyet kap szerelem, üldözés, kegyetlenség és boldogság. 

A Quo vadis azonban nem csak egy lehengerlően izgalmas olvasmány: ez a regény kijózanító erővel ébreszt rá a kereszténység valódi értelmére azzal, hogy visszavisz annak gyökereihez. 

Rádöbbent, milyen jó dolgunk van nekünk ma keresztényként. Míg a korai keresztények az éj leple alatt, sötét köpönyegben osonva gyalogoltak, hogy hallgassák az örömhírt, addig mi választhatunk, hogy a hét mely napján, melyik órájában, melyik templomban, melyik papot szeretnénk hallgatni az adott misén. Míg ők az életüket kockáztatták azzal, hogy a katakombákban gyülekeztek, hogy az új tanokat hallgassák, addig mi kihagyjuk a vasárnapi misét, ha éppen nincs kedvünk hozzá. Míg ők boldogan vállalták a mártírhalált Krisztusért, addig mi meghátrálunk, ha csak egy vita erejéig ki kell állni a keresztény hitünk mellett. 

Ráébreszt arra is, hogy miért a szeretet vallása a miénk:

„Látod, az emberek eddig nem ismertek olyan istent, akit szeretni lehetett, ezért egymást sem szerették, s ebből származott boldogtalanságuk, mert miként a világosság a naptól, a boldogság a szeretetből fakad. Erre az igazságra nem tanították meg őket sem a törvényhozók, sem a filozófusok, nem volt meg ez se Görögországban, se Rómában.” 

A regény elolvasása után újraértékeljük keresztény hitünket, vallásunk alapját és célját és feltesszük magunknak a kérdést: mi mennyit lennénk hajlandók feláldozni hitünkért? 

Kocsis Krisztina

A klasszikus, nem ódivatú!

„Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig.”

William Shakespeare: Rómeó és Júlia

A klasszikus szó jelentheti azt, hogy valaki, vagy valami általános elismert, értékes, jellegzetes – de sokszor talán mintha az unalmassal is azonosítanánk. Pedig őszintén: ugye jó néha kicsit klasszikusan megélni az érzelmeket, az pillanatot és a bennünket ért élményeket?  Ebben a cikksorozatban ilyen meghatározó filmes alkotásokról olvashattok majd. Tartsatok velem, lépjünk hátra egy kicsit a multiplexek világától és hagyjunk magunknak időt a megélésre!

Sosem értettem a Neked mi a kedvenc filmed? kérdést, mert – legalábbis szerintem – erre szinte lehetetlen válaszolni. Mindannyiunk életében vannak és lesznek is még felejthetetlen alkotások, amik különböző élethelyzetekben más és más módon hatnak majd ránk. Ezekről beszélgetni azonban mindig jó: összeköt baráti társaságokat, kapoccsá, vagy éppen vízválasztóvá válhat egy első randin, átsegíthet nehezebb időszakokon, vagy csupán csak szórakoztat.

És ugye… „Amit nem érzel, arról nem beszélhetsz.” – írja Shakespeare. Ezzel el is érkeztünk örök klasszikus témánkhoz: a szerelemhez. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha csak meghallom Nino Rota az 1968-as Rómeó és Júliához írt zenéjét (https://www.youtube.com/watch?v=WCmUWNUzaqo ), annyira felkavar, hogy abban a pár percben nem is tudok másra figyelni. Hogy miért ezt a feldolgozást emelem ki? Mert Franco Zeffirelli olasz filmrendezőnél szebben és igazabban szerintem kevesen jeleníthetik meg Shakespeare világhírű drámáját. 

Érdekes, hogy akinek olyan szakrális témákat feldolgozó filmeket köszönhetünk, mint a Názáreti Jézus, vagy az Assisi Szent Ferenc életéről szóló Napfivér, Holdnővér, házasságon kívül, egy férjes asszony és egy nős férfi gyermekeként látta meg a napvilágot. Vezetéknevét így Mozart Idomeneo című operájából kapta, a Zeffiretti című áriából. Tanult építésznek, harcolt a második világháborúban, volt tolmács, majd mindannyiunk örömére a művészetek világát választotta.

A kisebb munkák, amatőr előadások, asszisztensi feladatok és játékfilmek után A makrancos hölgy hozta meg számára a világsikert és nem is gondolta volna, hogy az azt követő évben ezt felülmúlja múlja majd a veronai történettel. A modernista kritikusok gúnyolták, a közönség imádta. 

Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem állnak be a sorba, akik képesek akkor is egy másik irányt követni, amikor mások erre csak legyintenek: ,,ó, ez lejárt lemez, új kell a népnek!” Zeffirelli viszont a régiben hitt. Egy olyan korban, amikor Európa Istentől távolodva zakatolt a modernizmus felé, ő vissza akarta adni az eredeti olasz szellemiséget, így hagyományos filmes eszközökkel rendezte meg Rómeó és Júlia történetét. Ami számomra pontosan ettől hiteles. Nem giccses, csupán egyszerűségében gyönyörű.

A két évvel ezelőtt elhunyt rendező temetésén Giuseppe Betori, a Firenze város érseke így méltatta: „Zeffirelli igazi fia volt Firenze városának, tanúja volt a legszebb és legdicsőbb arculatának és az újjászületésének.”

Nézzetek klasszikusokat, nézzetek Zeffirellit! 

Tipp: A Nemzeti Színházban, szintén ebben a szellemiségben készült Rómeó és Júlia a következő színházi évad várva várt darabja! Olvassatok róla itt: https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/romeo-es-julia és nézzetek be a kulisszák mögé itt: https://www.youtube.com/watch?v=nTcwWdzGsvI 

Demeter Anna

Kép forrása: medium.com

Itália dallamai-az olasz opera

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem vannak olyan feszültebb időszakaim, mikor a zene gyógyír a lelkemnek. Van olyan, mikor a könnyűzene segít, és vannak olyan pillanatok mikor valami mélyre, grandiózusra vágyom. Ilyenkor szoktam komolyzenét hallgatni, főleg  gyönyörű opera áriákat. Úgy érzem, hogy a zene által meg tudom élni frusztráltságomat, amely a dallam ívével együtt elhagyja a lelkemet és megkönnyebbülök. Fedezzük fel most közösen az olasz opera világát és a zene gyógyító erejét. Ígérem izgi lesz, andiamo!

A héten megjelent cikkünket a Klasszikus zenéről ITT olvashatjátok

Olasz opera töri- de csak röviden!

16. század, Firenze. Egy titkos társaság alakul Camerata néven. Művészek, műkedvelők, közös céllal: szerettek volna megálmodni egy közérthető zenei műfajt, amelyben az érzelmek, az indulatok és a szövegbeszéd is nagy figyelmet kaphat. Igyekeztek az antik- görög hagyományokat feléleszteni és így született meg a csoda. Az „opera” olasz eredetű szó, jelentése: dalmű. Egy színpadi műfaj, amely drámai jegyeket hordoz és vokális-hangszerelésű. Általában három-négy felvonásból áll és a nyitánnyal veszi kezdetét. 

A legelső opera a történészek szerint Jacopo Peri és Ottavio Rinuccini által komponált Euridicé volt, az 1600-as évekből. Azonban az első, mai értelemben is operának tartott műként Monteverdi Orfeusz darabját említhetjük. A XVII. században leginkább a nápolyi és a velencei művészek határozták meg az opera műfaját és irányát (Francesco Cavalli, Anotonio Cesti). Cesti Velencében, a Szent Márk Székesegyház karnagya volt és több mint 40 operát komponált. Azonban Vincenzo Bellinit (1801-1835) és Gaetono Donizettit (1737-1848) az olasz romantikus opera honosítóit is feltétlen meg kell említeni.

Az opera az egyik nagy virágkorát az 1800-as években élte. Ekkor Giuseppe Verdi (1813-1901) munkássága eddig nem látott magasságokba emelte a műfajt. Majd a XX. század elején Giacomo Puccini alkotta meg halhatatlan műveit, aki elsősorban a legmélyebb emberi érzelmeket helyezte a cselekmény középpontjába. Jellemzően gyönyörű íves áriák kötik össze a történéseket, amelyek a legkülönlegesebb helyszíneken játszódnak: egy párizsi padlásszobában vagy Japán egzotikus tájain. Ha Luccában járnátok, megtekinthetitek szülőházát és mindenképp látogassatok el a Puccini fesztiválra is, amelyet a közeli Torre del Lago Puccini városban tartanak. 

Opera- gyógyír a léleknek?

Dr. Paul J. Moses szerint a zene az egyik leghatékonyabb gyógyszer, amely nem kémiai alapokon nyugszik. A kiegyensúlyozott ritmusú zene által csökkenhet a vérnyomás és a kortizolszint, továbbá szabályozó hatással bír a szív ritmusára és a hangulatra nézve is. Az időskori demenciával és Alzheimer kórral küzdő személyeknek is segíthet, hiszen mobilizálja az emlékeket és facilitálhatja azok előhívást. Egy jó zene ellazíthat, nyugalmat adhat, jókedvre deríthet és energiával tölthet fel. A kognitív pszichológiai szemlélet szerint a zene elterelheti a figyelmet a stresszt kiváltó helyzetekről, hogy azt valami élvezetesebb felé irányítsa. A kellemes zene hallgatása megemeli az érzelmi valenciát (az egyén boldogabb lesz), a dopamin hormontermelés is fokozódik, aminek stresszcsökkentő hatása van. Továbbá növekszik az agyi endorfintermelés is, amely fájdalomcsillapító és feszültségoldó hatást is kifejthet.

Miket ajánlok kezdésnek?

Dallamosak, könnyedek, igazán szuperek lehetnek kezdők, újrakezdők és profik számára. 
Donizetti-Szerelmi bájital: Una furtiva lagrima
Puccini-A Pillangókisasszony: Bel di vedremo
Puccini-Gianni Schicchi: O mio babbino caro
Puccini-La bohème: O soave fanciulla
Puccini-Nabucco: Va Pensiero
Puccini-Tosca: Vissi d’arte
Puccini-Turandot: Nessun Dorma
Verdi-Rigoletto: La Donna é mobile
Verdi-Traviata: Libiamo ne’lieti calici

Össze is állítottam Nektek egy lejátszási listát kedvenc darabjaimból, töltődjetek:

A zene az érzelmek gyorsírása. Azok az érzelmek, melyek csak nagy körülményességgel írhatóak körül szavakkal, közvetlenül megnyilatkozhatnak a zene által. – Lev Tolsztoj

Tóth-Kuthy Bernadett

Kép: Unsplash

Források:

  1. Csépe, V. (2016) Zene, agy és egészség. Kossuth Kiadó, p. 26.42. 
  2. Kollár, J. (2012) Zeneterápia és autizmus. LAM-Tudomány, 22:8-9, 544-549.
  3. Kollár, J. (2017) A zene gyógyászati célú alkalmazása gyermekek kezelése során. LAM-Tudomány, Összefoglaló közlemény. 
  4. Kollár, J. (2011) A zeneterápia hatása a stressz-és immunszintre. LAM. 21(1):76-80.
  5. Uzsalyné Dr. Pécsi Rita (2008) Az érzelmi intelligencia fejlesztése zenével. Egy zenei nevelési koncepció bemutatása, Pécs. 
  6. Jiang, J., Rickson, D., Jian, C. (2016). The mechanism of music for reducing psychological stress: Music preference as a mediator. The Arts in Psychotherapy, 48, 62-68. 
  7. De Witte, M., Spruit, A., Van Hooren, A., Moonen, X., Stams, G.-J. (2019) Effects of music internvetions on stress-related outcomes: a systematic review and two metaanalysis. Health and Psychology Review, 14/2. 
  8. Moore, K. S. (2013). A systematic review on the neural effects of music on emotion regulation: Implications for music therapy practice. Journal of Music Therapy50, 198–242. 
  9. Olfson, M., King, M., Schoenbaum, M. (2015). Benzodiazepine use in the United States. JAMA Psychiatry72, 136–142.
  10. https://www.toszkanamania.hu/tanacsaim/erdekessegek/54-az-olasz-opera
  11. https://www.metropolitanopera.hu/az_opera_tortenete
  12. https://www.wikiwand.com/hu/Portál:Opera

A klasszikus zene kora lejárt. Vagy mégsem?

Számomra nagyon érdekes volt felfedezni például, hogy mennyi kortárs zenei előadó nyúlik vissza klasszikus zenei alapokhoz. Gondolnánk például, hogy Celine Dion híres All By Myself számának a refrénje Rachmaninov 2. zongoraversenyén alapul? Vagy mit keres például egy Bach fuvolaszóló MC Fioti fenékrázásról szóló slágerében?

A klasszikus zene kora lejárt – gondolhatnánk. Unalmas, egysíkú, maradi, és öregeknek való. Valamiért gyakran találkozom ezzel a kissé bizalmatlan szkepticizmussal . Tény, hogy valószínűleg a legtöbb fiatalnak nem ez a kedvenc zenei műfaja., valamint nem a fiatalabb generáció képviselteti magát legnagyobb számban egy-egy Zeneakadémiai koncerten Azonban a technológiai, és zenetörténeti változások ellenére is (vagy helyenként azoknak köszönhetően) megtalálta a módját, hogy jelen maradjon az életünkben.

Kezdetnek vegyük azt az érdekes tényt, hogy az Y és Z generáció tagjai napjainkban többet hallgatnak klasszikus zenét, mint 10 évvel ezelőtt. A Spotify, YouTube és más streaming szolgáltatások előretörésével ugyanis ennek a műfajnak a  népszerűsége is növekedésnek indult. Míg tíz évvel ezelőtt ezt a zenét  hallgatók csupán egytizede volt 30 év alatti, egy 2020-as kutatás szerint a  streamelők egyharmada (34 %-a) a 18-25 évesek közül került ki. 

 Én különösen vizsgaidőszakokban szoktam megtapasztalni, hogy népszerűsége pozitív tendenciát mutat: meg is szoktam mosolyogni, hogy minden második egyetemista barátom klasszikus zenei lejátszási listát hallgat a Spotifyon. Ez nem véletlen , hiszen  számos pozitív hatása van: növeli a koncentrációt, csökkenti a stresszt, segíti a memóriát. Jótékony hatásait rengeteg kísérlet bizonyítja, melyek egy külön cikket is megérnének.

Nem csak ilyen „direkt” módon jelenik meg   napjainkban, sokszor úgy találkozunk vele, hogy nem is feltétlenül vesszük észre. Számomra nagyon érdekes volt felfedezni például, hogy mennyi kortárs zenei előadó nyúlik vissza klasszikus zenei alapokhoz. Gondolnánk például, hogy Celine Dion híres All By Myself számának a refrénje Rachmaninov 2. zongoraversenyén alapul? Vagy mit keres például egy Bach fuvolaszóló MC Fioti fenékrázásról szóló slágerében? Ugyanígy meglepő volt kihallani Prokofjev Rómeó és Júliáját Robbie Williams Party Like a Russian c. számában, vagy Beethoven Holdfény szonátáját Alicia Keysnél, és a listát folytatjuk… 

Ezen kívül egyre nő a népszerűsége a YouTubeon és más social media felületeken a klasszikus zenészeknek – profiknak és feltörekvő előadóknak egyaránt. Ezek a felületek lehetőséget adnak arra, hogy  elérje azokat is, akik egyébként nem állnának sorba Zeneakadémia bérletért vagy Bach CD-ért – így viszont új, fiatalos formában közelebb tud kerülni  a laikusok számára is. A megérthetetlen magasságokban lévő, távoli műfajnak tűnő klasszikusokat ezáltal új fényben láthatjuk: vonzónak, elérhetőnek és érthetőnek.

Mit bizonyítanak ezek a példák? Hogy a klasszikus zene korának nincs vége. Hogy ma is van igény rá. Hogy valamit tudhattak a klasszikus  zene nagyjai, ha a mai napig ilyen sokféle módon továbbélnek. Hogy  nemcsak, hogy nem unalmas és maradi, de összetett, izgalmas, inspiráló és éppen ezért sosem megy ki a divatból. 

Ha megpróbáljuk félretenni előítéleteinket és  egyszer-egyszer meghallgatunk egy eredeti klasszikus zenei  művet – nem háttérzeneként, hanem  rendesen -, akkor felfedezhetjük a benne rejlő sokszínűséget, a történeteket, melyeket szavak nélkül képes elmesélni és az érzéseket, melyeket bármiféle videó, szöveg vagy„special effect” nélkül ki tud váltani belőlünk.

Kocsis Krisztina

Kép: Unsplash

Forráshttps://www.classicfm.com/music-news/surge-millennial-gen-z-streaming-classical-music/