Európai Polgár Díj átadó 2021.

A 2020-as Európai Polgár Díj átadóján jártunk, melyet a vírushelyzet miatt most rendeztek meg. Az eseményen Dr. Baritz Sarolta Laura, domonkos rendi szerzetesnővér kapta meg a díjat Hölvényi György, európai parlamenti képviselőtől. Beszámoló következik.

Az Európai Polgár díjat 2008-ban alapították olyan személyek és szervezetek számára, akik egyrészt a tagállamok polgárai közötti integrációt elősegítik, másrészt projektjeikkel az európai szellemiség és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapértékek megerősítéséhez járulnak hozzá. Továbbá az aktuális Európai Évhez is kapcsolódhatnak. Korábban a díjazottak között szerepelt már Böjte Csaba testvér, Székely János Atya, Kerényi György Atya, Kozma Imre Atya, a Raoul Wallenberg Alapítvány, vagy az Oltalom Karitatív Egyesület is.

Az eseményt Lővei Andrea, az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodájának vezetője nyitotta meg, aki bemutatta a díjat, majd megköszönte Laura nővérnek a közösségért tett szolgálatát. Őt Tóth József, az ÉrMe Hálózat Alapítvány kuratóriumi elnöke és a KETEG (Keresztény Társadalmi elvek a Gazdaságban) Oikonómia Kutató Intézet Alapítvány kuratóriumi tagja követte, aki a díjazottat méltatta. Kiemelte az elmúlt évek legrangosabb, Laura nővér által szervezett programjait, és a KETEG alapértékeinek (erény – etika – gazdaságtan) fontosságát. 

Tóth József után Hölvényi György, európai parlamenti képviselő kapott szót, aki köszönetet mondott Laura nővér munkásságáért, hiszen tevékenysége által a gazdaság fókusza ismét visszaterelődött a lényegre, az emberekre.Végezetül Hölvényi Görgy átadta a díjat Laura nővérnek, aki köszönőbeszédében legfőképpen rendtársaiért volt hálás. Továbbá kiemelte, hogy a díjat a teljes KETEG csapat közösen kapta, hiszen szükségünk van a KETEG által képviselt értékekre – melyek az Egyház társadalmi tanításának alappillérein (emberi méltóság, szolidaritás, szubszidiaritás, közjó, igazságosság) nyugszik. Beszéde legvégén hálát adott Jézus Krisztusnak, aki az igazi és végső vezetőnk.

Az esemény hivatalos programja után egy rövid interjút is készítettünk Laura nővérrel.

Kedves Laura nővér! Először is nagyon gratulálunk a díjhoz, hatalmas elismerése ez a munkájának, a KETEG-nek. Mire büszke a leginkább?

Ahogyan ünnepelnek és méltatnak, most esik le, hogy mekkora jelentőségű ez a díj. A 2017-es díj szintén rangos volt (A Ratzinger Alapítvány és a madridi Fransesco de Vittoria Egyetem közösen meghirdetett pályázatát, az Expanded Reason Award-ot 2017-ben 365 pályázó közül a KETEG nyerte el – a szerk.), de az inkább egyházi vonatkozású, míg ez egész Európára, az összes európai polgárra szól, ami számomra kifejezetten kedves, hiszen mindig is szerettem volna a nem hívőkhöz szólni. Nagyon jó lenne, ha ilyen szép értékek szerint tudnánk élni, és öröm, hogy a KETEG értékeit most egész Európa elismeri.

A mai világban valóban nagyon nehéz érvényesülni, különösképpen keresztényként és nőként. Mit tapasztalt ezekkel kapcsolatban, mit ajánl, hogyan lehet mégis érvényességre jutni?

Erre csak azt tudom mondani, amit Jézus mondott a kovászról és az egész evangéliumról: 

Hirdessétek az evangéliumot, mert én Veletek vagyok minden nap a világ végéig.

Mt 28,16-20

Egy keresztény nem adhatja fel, mennie kell és hirdetnie a Jóistent. Lehet vértanú, de lehet szent a prédikációi által is. Nekünk mennünk kell és csinálnunk kell, hiszen van egy nagy erő, ami mindig mellettünk áll: Isten. Erre az én életem nagyon jó példa, hiszen tele van az isteni Gondviselés cselekedeteivel, akár csak maga a KETEG története is azt jelzi, hogy a Gondviselés útján járunk. Egy kereszténynek meg kell tapasztalnia az Isten létét az életében, és ebből kell erőt meríteni. Végülis mi már győztünk, hiszen Jézus győzött a kereszten, már csak végig kell futnunk a pályát. 

Ahhoz, hogy nőként tudjunk érvényesülni, nem árt, ha az ember okos, ha van logikája, hiszen a férfiak irányította világban csak a racionális érvelés és viták által lehet egyről a kettőre jutni, ekkor fogadnak el jobban mint embert. A másik fontos pedig az, hogy tudjunk emberek lenni. Nem az a fontos, hogy nők vagy férfiak vagyunk, mert az emberség talaján cselekszünk. Ne feledjük, hogy nem csak elnyomott nő van, hanem van elnyomott férfi is a női világban, szóval maradjunk meg emberek mindenkivel szemben. Partenerei vagyunk egymásnak.

Laura nővér beszédében említette, hogy számára a legkedvesebb nézet az, hogy az ember elsődleges hajlama a jóra való affinitás. Hogyan tudjuk ezt saját magunkban, de környezetünkben is serkenti, minél inkább előtérbe hozni?

Ezt elsősorban magamban kell felfedezni. Ahogyan érik az ember, úgy szembesül egyre nagyobb kérdésekkel: Mi az életének az értelme? Mi a célja? Ha ezeken a nagy kérdéseken komolyan el tud valaki gondolkozni, és körül tudja járni a válaszokat, akár mások segítségével, akár olvasással vagy elmélkedéssel, akkor felbukkan benne a -nak a kérdése is. Arra is rábukkanhat ilyenkor, hogy ha a -t keresi, akkor boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Lehet, hogy nehezebb ez az út, de ezeket a nehézségeket le kell győzni. Reggel fel kell kelni az ágyból, tenni lábainkat egymás elé akkor is, ha fáradtak vagyunk. 

Így vagyunk megteremtve, hogy elsődleges hajlamunk a . Ha ez felfedeződik bennünk, akkor utána rájövünk, hogy jobb a úton járni. Tehát ez első sorban egy rádöbbenés, másrészt az úton való járás –  ez az erény definíciója is.

Köszönjük a meghívást és a beszélgetést. Kívánjuk, hogy mindannyian képesek legyünk a út felé barangolni, hogy tisztelettel forduljunk minden embertársunk felé, valamint, hogy keresztényként sose adjuk fel, és bízzunk a Gondviselés támogató erejében.

Még egyszer gratulálunk Laura nővérnek az Európai Polgár Díj elnyeréséhez.

Tóth-Kuthy Betti, Kisbán Petra

Te mire lennél kíváncsi a másikból 5 perc alatt? – Beszámoló Rapid Randiról

Bevallom, azzal a céllal érkeztünk a rapid randira, hogy egy klasszikus filmbéli, “kínos, de annál viccesebb tapasztalat” -ra tegyünk szert. Lehet, hogy a következő mondatunkban szerepelnie kellene olyan szavaknak, hogy „de”, „ámbár” vagy „ennek ellenére”, azonban ez a filmbéli jelenet elég sok szempontból valóra vált. Hogy miért is?
Egy rapid beszámoló következik!

Nos, hogyan is nézett ki a rapid randi?

Leültettek minket, lányokat tíz darab kis asztal mellé, miközben a fiúk is elfoglalták a velünk szembeni helyeket. Túl sok időnk nem is volt egymásra nézegetni, mert a „játékszabályok” ismertetése  következett: egy központilag kiadott lapon jelezhettük, hogy szimpatikus volt-e nekünk beszélgetőtársunk, vagy sem. Azaz, ha mind a ketten „igen”-t jelölünk a lapon a randi végén, úgy egy nappal később össze kötöttek bennünket az email címünk alapján. Viszont az esemény lényege, hogy minél több emberrel tudtunk beszélni az adott idő alatt – vagyis emberenként öt percünk volt csak, hogy döntsünk!  Ezután már megszólalt a csengő, és  el is indult az a pár perc, ami alatt megismerhettük a másikat! Az idő letelte után a fiúk eggyel arrébb vándoroltak, így körbe ülve mindannyian beszélgethettünk az ellenkező nemű résztvevőkkel. Ez eddig elég izgalmasnak hangzik… 

Az az öt perc

Mire elég az az öt perc? Egy vadidegennel lehet valóban rengeteg de igen kevés is. Ami sokkal fontosabb, hogy mi az első kérdés, amit felteszel ezalatt a relatíve rövid idő alatt – mire is vagy valójában kíváncsi, mi az, ami számodra elengedhetetlen a másikban és már a találkozás legelején tisztáznád? Vallás, tanulmányok, személyes tapasztalatok, tulajdonságok?…

Te mit kérdeznél?

Személyes tapasztalatok

Hogy valójában miért is a filmes “élmény-randik” közé fogjuk sorolni az estet? Elsősorban amiatt a szomorú tény miatt, hogy többen igen furcsán, kicsit sem felnőttesen viselkedtek, habár jócskán a huszas korosztályban jártunk. Egy randin, de máshol is, alapvető gesztus, hogy ha kérdeznek tőlünk valamit, akkor szokás visszakérdezni, illetve a kérdésre valóban válaszolni – nem pedig egy poénnal passzolni és aztán “haha”. A másik véglet, amikor valaki végig uralta az öt percet,  levegőt sem hagyva a másiknak – ez sem szerencsés. Másrészt a korábban emlegetett rövid idő tényezője – ilyenkor érdemes az embereket kreatív dolgokkal meglepni – sokat elárul az illetőről, miként reagál egy váratlan kérdésre, amire még nincsen begyakorolt válasza, és tudja-e értékelni azt.

Mindemellett, jöjjön pár pozitív mozzanat az estről: Egyrészt, le a kalappal a szervezés előtt – pörgős, profi, könnyed volt. Másrészt hatalmas lehetőség volt, hogy különböző soft skilljeinket, kifejezetten a kérdezés képességét nyolc emberrel, nyolcféle módon csiszolhattuk alig egy óra alatt…  Ezáltal igen sok új tapasztalatra tehettünk szert. Ráadásként, magunkat is megismerhettük, hogy miként viselkedünk egy ilyen figyelmet igénylő, intenzív helyzetben.

Kedves Mindenki! A cikkünkkel nem elriasztani akarunk a rapid-randi műfajától, sőt bíztatunk, hogy csatlakozz egy alkalomra! Hogy miért?

1. Hogy kilépj a komfortzónádból!
2. Hogy megtanulj kérdezni, figyelni és beszélgetni!
3. Hogy egy életre szóló élményt szerezz!
+1 mert sosem tudhatod, Isten hol akaszt össze a Nagy Ő-vel 😉                        

        Hornisch Aliz & Kisbán Petra

Tárd ki a szívem!

Awaken my heart! 

Milyen könyveket szoktál olvasni? Szépirodalmat, regényt, esetleg krimit, vagy szigorúan maradsz a szakkönyveidnél? Pont egy évvel ezelőtt került elém Emily Wilson Hussem, amerikai keresztény szónok és írónő könyve, ami teljesen magával ragadott, és amit most neked ajánlok kedves Olvasó!

A könyv során Emily egy egyéves utazásra hív téged, ahol mélyebben megismerheted magadat, önismeret és önnevelés révén fejlődhetsz, és ezáltal közelebb kerülhetsz a Jóistenhez. Egy utazásra, melynek célja, hogy megszépítsd a lelkedet és kinyisd magadat a Jóisten felé. Egy utazásra, melynek végére képes leszel meglátni magad körül a szépet, és begyógyítod a régi, eltemetett sebeidet. Egy utazásra, ahol minden héten valamilyen más kihívással kell szembenézned, hogy aztán győztesen és újabb lendülettel vághass bele a következő hetedbe.

Imádkoztál már azokért, akik valamikor bántottak? Tudsz nemet mondani? Elfogadtad magadnak olyan gyönyörűnek, amilyennek a Jóisten teremtett? Tudsz a virágokra rácsodálkozni? – ilyen, és ehhez hasonló töltekező hetek várnak!

Nem mondom, hogy ez az egy éves utazás könnyű lesz. Van több olyan hét is, mikor azt éreztem abbahagyom, mert én ezekért a dolgokért, ezekért az emberekért nem vagyok képes imádkozni. Mikor azt éreztem, ez valójában nem rólam vagy nem nekem szól. A legtöbb esetben viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis hozzám szól az adott heti kihívás, és bármilyen nehéz, képes leszek azt megcsinálni. Bár lehet ez rémítően hat, de szerintem Emily megtalálta az arany középutat: a legjobb hetekben vannak könnyedebb feladatok, melyek során csupán annyi a tennivaló, hogy csodálkozz rá a körülötted lévő szép dolgokra és felkészülj a megmérettetőbb hetekre.

41 héten vagyok túl az 52-ből, és fizikaliag is érzem magamon azt a hatalmas lelki többletet, amit az elmúlt kilenc hónap alatt szedtem össze. Kívánom neked, hogy hasonlóképpen töltekezz a könyvből, és nyisd ki szívedet a Jóisten felé.

A könyv egyelőre csak angolul jelent meg, és az amazon webáruházból rendelhető.

Készen állsz az utazásra? 

Kisbán Petra

Neked hány neved van? Neki hét.

2008. 08.08. 20:08. Peking. Elkezdődött a 29. Olimpiai Játékok megnyitója. Én a Balatonon, limonádéval a kezemben nézem a kínaiak látványos produkcióját. És Ő? Ő éppen Pekingben menekül azoktól, akik sexkereskedelembe szeretnék eladni. Két fiatal, közel azonos korú lány, mégis egy nagy különbség van köztünk: míg én egy szabad országba születtem, addig ő a mostani világ egyik legsötétebb szögletéből, a kommunista Észak-Koreából származik. 

Egy történet a küzdelmekről, a valóságról, a mindent vagy semmit szökésről. 

Egy történet, melyből megismerhetjük szüleink, nagyszüleink fiatal korát, milyen volt számukra a kommunizmusban élni. 

Egy igaz történet, melyet az ENSZ egyik nagykövete, az észak-koreai menekültekért küzdő aktivista, Hyeonseo Lee vetett papírra.

Ha szeretnéd megérteni, milyen a kommunizmus a valóságban a 21. században, ha szeretnéd megérteni, miért látod keveset az észak-koreaiakat országhatárukon kívül, és ha szeretnél átélni egy dermesztő, de mégis reményekkel teli szökést, akkor irány a könyvesbolt, ez a könyv rád vár!

Kérlek, csak akkor olvasd el Hyenseo Lee: A lány hét névvel c. könyvét, ha tudsz utána valakivel beszélgetni róla!
Nekem felnyitotta a szememet, megváltoztatta mindennapjaimat.

Kisbán Petra

Tündérkeresztanyu rendelésre segít!

Tanárként végzett, de már az egyetem alatt is több képzést hagyott maga mögött. Számos segítő terület felé érdeklődött (dúla-, jóga, és mediátor képzés, házassági tanácsadó). Első gyermeke 2016-ban született, megtapasztalta a kisgyermekes anyukák mindennapjainak nehézségeit, valamint a generációs családok együttélési modelljét. Csízi-Kurilla Tündével, a Tündérszolgálat egyik alapítójával beszélgettünk.

Pár évvel ezelőtt elindítottátok a Tündér Szolgálatot. Milyen előzmények, tapasztalatok, vagy éppen források hiánya váltotta ki az igényt a vállalkozásra? Mi volt a kezdeti célotok vele?

2016-ban, Bendegúz születése után megtapasztaltam, milyen reggeltől estig egyedül lenni otthon egy pici babával. Nagy felelősség és nagy életminőségbeli változás. Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel. Úgy éreztem, hogy jó lenne valakit áthívni, akár csak egy pár órára segíteni, beszélgetni. Elsődleges célunk tehát a Tündérszolgálattal az volt, hogy az újdonsült szülők kapjanak egy kis segítséget a különböző szolgáltatásinkon keresztül, valamint egyfajta edukációt is szerettünk volna beleépíteni, amely arra buzdít, hogy merjünk segítséget kérni és hagyjuk magunk mögött a „majd én megoldom, maximum picit túlvállalom magam” attitűdöt.

Ez a hozzáállás egyáltalán nem válik a családi élet javára, egy stresszes fáradt édesanyától a baba is stresszessé válik. Fontos tudatosítanunk, hogy a gyereknevelés nem csak „két vagy egy szülős” feladat. Néha jót tesz a kapcsolatuknak, ha bejön egy harmadik fél, egy külső segítség, aki segít kilépni a térből, újratöltődni, csupán 2-3 órára.

Miről szól a Tündér Szolgálat? 

Egy mondatban összefoglalva:

Segítséget közvetít, hogy a szülőséget megélhessük, ne csak túléljük.

A Tündérszolgálat során több területtel is foglalkoztok, a segítségre vágyók széles palettából választhatnak. Melyik területért érdeklődnek leginkább az anyukák?

Elsősorban a hordozási és szoptatási tanácsadás az, amiért leginkább keresnek minket. Ez érthető, hiszen többnyire a baba (főként az első baba) születése utáni első hónapban lépnek fel kérdések, kétségek – például elég e a tejem, hogyan szoptassam a babám stb. Emellett még a házassági tanácsadás, ami szerencsére ível felfelé, ez is bizonyítja, hogy egyre többen szeretnének tudatosan figyelni a párkapcsolatukra, a perinatális tanácsadás és a 2-3 órás otthonsegítői támogatást is sokan választják.

Csízi-Kurilla Tünde, Tündérszolgálat alapító
Melyik területet érzed magadhoz a legközelebb? 

Számomra a házassági tanácsadás az egyik “szívcsücsök”, hiszen én magam is tanácsadó vagyok a témában, de elsősorban én az ügyintézéssel, kapcsolattartással és a pályázati anyagok összeállításával foglalkozom jelenleg a vállalkozásban.

Hogyan épül fel a szervezetetek? Sokan vannak önkéntesek nálatok?

Jelenleg négyen vezetjük, közülünk mindenki kisgyermek mellett van éppen otthon. Mellettünk vannak még a szakmai segítők, akiket igyekeztünk a szakma legjobbjaiból választani. 

Éppen egy brand váltáson mentek keresztül. Miért volt erre szükség, mi lesz új a folyamat végére?

Alapvetően azért döntöttünk így, mert szeretnénk a teljes családhoz és nem csak a friss anyukákhoz szólni. A Tündérszolgálat névvel az anyukák voltak a fókuszban, de ez a probléma kör nem csak őket érinti, így szeretnénk a célcsoportot szélesíteni. 

Az új applikációba már bevonnánk a tinédzsereket és az apákat is, valamint tervezünk nemzetközi vizekre is evezni, így fontos, hogy az új nevünk egy nemzetközileg is könnyen kimondható név legyen. 

Jelenleg egy mobilalkalmazást fejlesztünk, ami összeköti a keresletet a kínálattal. Az alkalmazás felületén megjelenik majd egy térkép, ahol a 2-3 órás segítségre vagy egyéb szakmai szolgáltatásokra lehet majd megtalálni a segítőket, látva, hogy ki van a közelben. A segítőket értékelni lehet majd egy skála alapján, így mindenki kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb segítőt. Erre jelenleg tőkebefektetőket keresünk.

Hol látod magatokat 5-10 év múlva? 

Cél, hogy egy olyan felületet, platformot tudjunk megalkotni, ami felhasználóbarát, letisztult és megbízható. Szeretnénk öt év alatt egész Magyarország területére eljutni, mindenhol szakmai emberekkel dolgozni. 

Sok családnál az is probléma, hogy anyuka szeretne visszamenni dolgozni, ám gyerek mellett nehéz egy 8 órás munkát bevállalni, például az óvoda időbeosztása, vagy a gyerek váratlan betegsége miatt. Ez a felület nekik is egy B opció lenne – beregisztrálhatnának (tapasztalattal, képesítéssel, saját ármeghatározással) és így részmunkaidőben otthonsegítőként lehetőségük lenne dolgozni.

Úgy tervezzük, hogy 10 év múlva már eljutunk egy nemzetközi piacra, ahol lefedjük Európa számos országát, fókuszban a családokkal. 

Martina, az alapító társ
Mi a legkedvesebb emléked eddig a vállalkozással kapcsolatban az indulástól fogva?

Az egyik legkedvesebb emlékem úgy indult, hogy felkerestek minket, hogy hordozási tanácsadót szeretnének, viszont az édesanya egy három hetes kisbabával volt otthon és csupán fél keze volt. Mondtam a tanácsadónknak a helyzetet, és ő teljesen odáig volt, hogy valaki ilyen nehezített helyzetben is szeretné megtanulni ezt. A tanácsadás remekül sikerült: 2,5 óra alatt megtanította a kismamának a hordozás rejtelmeit, így ő fél kézzel is magára tudta kötni a babáját. 

Tehát azt mondom, hogy nincs semmiben sem lehetetlen, sem a hordozásban, sem semmi másban. Számunkra nagyon motiváló volt az ő példája, mindenképpen szerettem volna megemlíteni. 

Hiszem, és érzem, hogy ha csak egy fél órára segítenek a gyerek mellett, akkor sokkal jobb minőségben tudunk ott lenni a saját gyerekeinknek. Bízom benne, hogy ez pozitív irányba tudja majd formázni a világot.

Az interjút Kisbán Petra készítette.

Kép: tunderszolgalat.hu, Csízi-Kurilla Tünde
Instagram: tunder.szolgalat

Augusztus 20, miért ne lehetne így is?

Múlt félévben Norvégiában tanultam, ahonnan két remek szokást hoztam haza a helyiektől. Egyik a természet iránti szeretetük, aktivitásuk, másik pedig a hazájuk iránti szeretet és tisztelet. Május 17-én, a nagy norvég nemzeti ünnepen fogalmazódott meg bennem a vágy, hogy bárcsak mi is így ünnepelhetnénk Augusztus 20-át.  Következzen egy gondolatkísérlet Szent István napjáról, egy általam ideálisnak vélt módon.

Dress code

Ha már az államalapításunkat ünnepeljük, becsüljük és tiszteljük meg elődeinket, mindazokat, akik országunk vezetői voltak, akik a szabadságunkért harcoltak, vagy akik más módon tettek azért, hogy ma, egy kulturált, demokratikus országban élhessünk, hogy felöltözünk az alkalomhoz megfelelően. Így tehát lányok vegyenek koktélruhákat (+ egy alkalom a kiöltözésre 😉), a fiúk pedig öltönyt (igen, tudom, meleg van, úgy, ahogyan a nyári esküvők többségén is). Külön plusz pont lenne, ha minél többen öltöznénk népviseletbe származási helyünknek megfelelően!

Étel-Ital

Mert ugye éhen halni senki sem akar. Ha már világhírű a magyar gasztronómia, miért nem szentelünk neki egy napot, mikor teljes egészében kiélvezzük? Elő a csirkepaprikással, lecsóval, halászlével, hortobágyi húsos palacsintával, töltött káposztával (nem sorolom tovább, mert holnap délig írhatnám a listát…)! Köretnek válasszunk pálinkát, egri bikavért/tokaji aszút, kiváltságos esetben mustot. Desszertnek pedig semmiképpen se hagyjuk ki az ország tortáját, hiszen ez is egyik büszkeségünk, hungarikumunk.

Hangulat

Ismertek még egy országot, kiknek az államalapításukról egy hatalmas sikerű rockoperát készítettek? Olyat, amit az emberek többsége 4-5 évesen kezd el énekelni, dudorászni és soha nem tudja megunni? (Ha igen, kíváncsian várom az ötleteket!) #köszibródy #kösziszörényi a garantált jó hangulatot, kapcsolódást, a megunhatatlan éneklést!

Spotify lejátszási lista itt: https://open.spotify.com/album/62wbO8HdHM0AHhQPZMfxn2 

Programok

Ha már az államalapításunkat ünnepeljük, kerüljön központba a közösség. Indítsuk a napot közös kiadós brunch-al/reggelivel, hogy utána útra kelhessünk a falunkba/városunkba. Legyenek felvonulások népzenészekkel, néptáncosokkal, környéki óvodásokkal és kisiskolásokkal. Legyen augusztus 20-a akkora ünnep, mint karácsony: menjünk el egy misére, vagy legalább a Szent Jobb körmenetre. Látogassunk el a debreceni Virágkarneválra, vagy valamelyik nagyvárosunk várjátékaira. Nézzünk szét a Mesterségek Ünnepén, és az aktuális kiállítások, kulturális programok némelyikén. Az est megkoronázásaként pedig elengedhetetlen a részvételünk és csodálatunk a tűzijátékokon – egyszer egy évben megengedhetjük magunknak egy effajta élmény költségeit.

Mentalitás

Legyünk kedvesek egymással, ne bosszankodjunk mikor a tömegben (véletlenül) egymásnak ütközünk. Ne tartsunk be, ne utálkozzunk vagy káromkodjunk, és legfőképp forduljunk egymáshoz szeretettel. Egyszóval: tiszteljük egymást

Zászló

A büszkeséghez az is hozzátartozik, hogy díszitsük fel házainkat, utcáinkat, hadd lobogjanak a trikolórok. Városban, parádékon, tűzijátékon pedig ne feledkezzünk meg a magasban lengetni a kis kézi papírlobogókat.

Egyelőre álom, egyszer majd valóság. Ha Te is egyetértesz az imént írottakkal, tégy érte! Miért ne lehetne az egyszer már rögtön holnap? 😉 

Kisbán Petra

Piknikezz ahogyan még sosem

Turizmus-vendéglátás, majd pedig marketing szakos közgazdászként végzett, jelenleg a Magyar Cserkészszövetség kommunikációs csapatában dolgozik. Ötlete előkészületei 2018-ban kezdődtek, majd 2019-ben rajtolt el projektje. Száler Timivel, a Secret Picnics egyik alapítójával beszélgettünk. 

Mesés környezet, kényelmes párnák, káprázatos ételek, barátnők. Hogyan jellemeznéd a Secret Picnics-et? Hogyan jött az ötlet a piknik szettek kialakítására?

2017-ben egy félévet Ausztráliában töltöttem, és ott találkoztam a piknik felturbózott verziójával, az ausztrálok közül sokan egy-egy nagyobb esemény megünneplésére a természetet, természetes környezetet választják, ez nagyon megfogott engem. Miután hazajöttem, épp útkereső fázisban voltam, vágytam rá, hogy valami új, kreatív dologban próbáljam ki magam, ehhez pedig társam is akadt, aki hasonló szemlélettel és gazdag gasztronómiai tapasztalatokkal rendelkezett, így ketten hívtuk életre a Secret Picnics-et.  

A kezdetektől fogva ügyeltünk arra, hogy az alapötletet megtöltsük azokkal az értékekkel, amik fontosak számunkra a szabadidő eltöltése során: valós jelenléttel, egymásra figyeléssel, természetközeliséggel. Ha valahol társaságban levesszük a cipőnket (például vendégségben, vagy itt a pikniknél) egy sokkal intimebb, lélekközeli légkör alakul ki, egyfajta határ leomlik – ilyen látszólag apró, de mégis fontos elemekből épül fel a Secret Picnics élménye is, legalábbis ezt szeretnénk elérni az emlékezetes pillanatok nyújtása mellett. Fontos kiemelnem, hogy a Secret Picnics esetében nem pusztán egy elegáns dekorációról beszélünk, hanem a különböző piknikszettjeinket jól átgondolt módon, egy-egy szépirodalmi mű tematikája köré építjük fel. Így akik minket választanak, egyszerre Alice Csodaországában, a Rámájana indiai őseposza, a Vuk, a Winnetou vagy a Büszkeség és balítélet varázslatos világában találhatják magukat.

Mi indította el, hogy elkezdjétek ezt a kihívást? Hogyan kezdtetek neki?

Nagyon sok ötletelés, egyeztetés, álmodozás előzte meg az indulásunkat. Ausztráliában kicsit könnyebb a helyzet, mivel ott bárhol lehet a szabadtéren piknikezni, itthon hosszas utánajárást igényelt, amíg kiderítettük, milyen engedélyeket, önkormányzati szabályozásokat kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy legálisan végezhessük a tevékenységünket. Mivel korábban nem volt ilyenre példa Magyarországon, komoly fejtörést okoztunk az önkormányzati dolgozók számára. Rengeteg olyan apróságot kellett végiggondolni, mire előzőleg nem is számítottunk, és mindent befektető nélkül, saját erőből csináltunk.

Hasonlóan az esküvőszervezéshez, laikusként azt gondolnám, hogy Magyarországon nem nyitottak még az emberek az effajta luxus termékekre. Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban? Mennyire volt ez nehézség a kezdetekben?

Szerintem van egy olyan réteg, aki kifejezetten nyitott az efféle újdonságokra és módjukban is áll, hogy igénybe vegye őket. A minket körülvevő online világ, például a social média vagy a Pinterest ezt a folyamatot segíti: sokan vágynak az ott látottakra, és örülnek, hogy már itthon is megvalósulhat az álmuk. Ennek ellenére természetesen megvannak a nehézségei annak, ha valami újjal állsz elő, sok kérdés merül fel ilyenkor az emberekben. Azt hiszem a vállalkozásban fontos feladatunk, hogy megtaláljuk a közönségünket – jelenleg amúgy nagyon nehéz lenne ezt meghatározni, mert a mi esetünkben elég változatos vevőkörröl tudok mesélni. 

Már pár éve sikeresen üzemeltetitek ezt a kis projektet. Honnan tudtátok, hogy mikor érkezik el az idő 1-1 újításra, változásra?

Hogy mikor érkezik el az idő egy-egy újításra, azt egyrészt érezzük-látjuk, másrészt igyekszünk okulni a visszajelzésekből, illetve a megkeresések jellegéből. A leánybúcsúk és a lánykérések például mindig népszerűek voltak, de mostanában a céges csapatépítők és a nagyobb létszámú foglalások is előtérbe kerültek. Ennek köszönhetően egy új rendszert, ezekre a nagyobb volumenű rendezvényekre érkező ajánlatkérési folyamatot is ki kellett alakítanunk.

Számodra mi volt, és mi a jelenlegi legnagyobb kihívás a vállalkozásotokkal kapcsolatban?

Az, hogy szüntelenül megtaláljuk a motivációnkat és képesek legyünk megújulni – nem csak csapatban, de személyesen is. 

Korábban az ösztönzött, hogy valami olyat csináljak, ami újdonság, ami még nem létezett eddig. Most, hogy folyamatosan bővül a piac, találni kell valami új erőforrást, és ez számomra kihívást okoz, hiszen ha a sajátodnak tekintesz valamit, nem könnyű elfogadni, hogy más is pontosan érezhet ugyanígy. Ezt nehezíti, hogy alapvetően nem tartom magam egy kompetitív személyiségnek és gyakran hamarabb nyergelek át valami új dologra, minthogy szembenézzek a meglévő nehézségeivel. Ez személyiségbeli adottság, amit nagyon tudni kell a helyén kezelni egy vállalkozás menedzselésében. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig sikerül. Ismerem a folyton újító, folyamatosan ötletelő, lelkes, kreatív oldalamat, ami pont annyira segít ebben, mint amennyire hátráltatni is tud. Ezért állandóan kérdés volt számomra, hogy való-e nekem ez a vállalkozói lét. Igazából nem is igazán tekintem magam vállalkozónak, inkább valakinek, aki a szabadidejében egy “álomprojektje” megvalósításán dolgozik.  

Alapvetően elengedhetetlen számotokra a száraz, jó idő. Szerepel a terveitek között egy téli vagy vízálló verzió létrehozása is? Hogyan oldjátok meg a váratlan problémákat (gyors zápor, késő ételszállítás…)?

Nos igen, az időjárásra sajnos nincsen ráhatásunk. Mindig odafigyelünk az időjárásjelentésre, és folyamatosan konzultálunk az ügyféllel. Ha mindenképpen esőre áll, megpróbáljuk az időpontot áttenni, vagy a pikniket áthelyezni beltérre. Ez a műfaj sajátossága, szerencsére ezzel általában tisztában vannak a megrendelőink is. Még nem volt részünk gyors, nyári záporban, de minden esetre van B tervünk, és ezek a helyzettől, az ügyfél rugalmasságától, és az időjárás előrejelzéstől függenek. 

Egyszer, amikor egy kedves barátnőm leánybúcsúján én is résztvevő voltam, a piknik után éppen az utolsó párnát tettük be az autóba, amikor leszakadt az ég. Na az nagy szerencse volt.

Mennyire volt nehéz nőként vállalkozóvá avanzsálni?  Említetted, hogy nem vagy egy kompetitív személyiség. Szerinted ez hátráltat a vállalkozóvá válásodban?

Igen, de ez szerintem nem függ össze a nőiséggel. Az elmúlt pár év alatt egyáltalán nem éreztem magamat hátrányos helyzetben amiatt, hogy nőként vágok bele egy vállalkozásba, sőt sok más női vállalkozót is megismerhettem ez idő alatt. Ha már mindenféleképpen meg akarjuk különböztetni a nemeket, azt a tapasztalatomat osztanám meg, hogy a körülöttem lévő férfiak – családtagok vagy barátok – voltak azok, akik lazábban kezelték a bosszús szituációkat, és segítettek ebben engem is, míg a lányok az együttérzésükkel tudtak jobban támogatni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez általános érvényű lenne a két nemre a vállalkozói hozzáállást illetően, csak egy megfigyelés.

Mesélj a csapatotokról, hogyan valósítjátok meg a piknikeket?

Alapvetően ketten vagyunk, és hozzánk csatlakoznak ideiglenes segítők. Ők olyan barátok, akik segítenek nekünk a piknikek ki- és elpakolásakor – hiszen különböző időpontokban, és különböző létszámban van rájuk szükség.

Luca – a társam a Secret Picnics-ben – az Őrségben vezeti a vállalkozást, a fővárosban és környékén többnyire én menedzselem a projektet. Persze az a legjobb, amikor együtt tudunk dolgozni, és valóban közös munka gyümölcse a piknik – ez többnyire akkor valósul meg, amikor Luca Budapestre jön, én az Őrségbe, vagy egy-egy nagyobb megrendelésnél együtt utazunk valamerre.

Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, de mégis megvan a saját területünk. Közösen, organikusan fejlődünk, egymást támogatva.

Milyen terveitek, fejlesztési ötleteitek vannak a jövőre?

Őrizzük az irodalmi vonalat, amit a végtelenségig lehet gazdagítani. Tervezzük bővíteni gasztronómiai kapcsolatainkat is, hogy az egyes szépirodalmi témákhoz még inkább illeszkedő, kulináris élményt nyújthassunk megrendelőinknek.  Az elmúlt években – és a koronavírusnak köszönhetően – a kis létszámú esküvők kezdenek divatossá válni, így ebben is látunk növekedési potenciált. Azon dolgozunk, hogy a magyar közönség is megismerje az elopement wedding (szöktetéses esküvő) fogalmát, ami nagy népszerűségnek örvend nyugati szomszédainknál. Emellett folyamatosan keressük az együttműködést, lehetőségeket a kiegészítő eseményekre, szolgáltatásokra. 

Melyik szolgáltatás megy most a leginkább?

Az évfordulók, leánybúcsúk, és születésnapi rendezvények a legnépszerűbbek, de egyre több céges megkeresést kapunk. Ezenkívül egyre többen igényelnek drón felvételeket is – javarészt eljegyzések alkalmával.

Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most indítaná el vállalkozását?

Közhelyes vagy sem, de azt mondanám, hogy hallgasson a szívére s amit szeret csinálni, azt csinálja, de abban legyen kitartó, ne kímélje magát! 

Az interjút Kisbán Petra készítette.

Honlap: https://www.secretpicnics.hu
Instagram: https://www.instagram.com/secretpicnics/

Kérlek nyisd ki nekem az ajtót – legyen újra trendi az úriemberség!

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Korábban, ha valaki megkérdezte tőlem, merre van Magyarország (sajnos még az Egyesült-Királyságban is találtam erre példát) akkor mindig sebtiben Közép-Európával válaszoltam. A félév elején kifejezetten zavart, amikor a németek Kelet-Európai jelzőkkel illettek – ám ez mostanra megváltozott. Ha Európában Kelet-Európa jelenti a klasszikus értelemben vett férfi-női szerepek létét, akkor büszkén vallom magam Kelet-Európainak!

A tavaszi egyetemi félévemet a világ egyik legfejlettebb országában, Norvégiában töltöttem. Bár rengeteg érdekességet tanultam az országról, annak polgárairól, szokásairól vagy éppenséggel gazdasági helyzetéről, most mégis az erasmusos lét egy másik előnyéről szeretnék mesélni. A félév során számos európai, és Európán kívülről érkező diákkal volt szerencsém beszélgetni különböző társadalmi, gazdasági kérdéskörökben. A most következő sorokban a férfi-női szerepek és a nemek közti egyenlőség lesz terítéken.

Hogy mit jelent nyugaton egyenlő nőnek lenni? Többek között azt, hogy közös bevásárlásokkor sem a norvég, sem a német vagy éppen a belga fiú nem ajánlja fel a közösen vásárolt ételekkel megpakolt nehéz táska cipelését, hiszen véleményük szerint megsértődhetek, hogy nem néznek engem elég erősnek. Bár nem vagyok gyenge leányzó, a több kilós zsák cipelését mégis szívesebben bíznám a fiúkra. Így amikor a közel 4 hónapos itt tartózkodásom után egy cseh fiú kivette a kezemből a nehéz táskát fizetés után, nem jutottam szóhoz. Egy egész félév kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, mennyivel rátermettebbek és udvariasabbak a kelet-európai fiúk nyugati társaikhoz képest. Itt hoznám be az udvariasság fogalmát. 

Az udvarias szó jelentése a magyar értelmező kéziszótár szerint: 

olyan ember, aki a társas érintkezésben, főleg idősebbekkel és nőkkel kapcsolatban; eleget tesz a tiszteletet kifejező, hagyományos szokásoknak; a társadalmi illem szerint viselkedő, előzékeny, figyelmes.” 

Bár a 21. századi feminizmus szeretné eltüntetni ezt a terminológiát azáltal, hogy az ajtó kinyitását és a nők előre engedését, vagy akár az előre köszönést kisajátítja és a nők elnyomásának értelmezi, személy szerint én kicsit sem érzem magam „nőbbnek” ezen alkalmakkor – nálam sokkal inkább visszafelé sülnek el a feministák ezen törekvéseik.

A minap egy érdekes beszélgetést folytattam egy belga barátnőmmel. Véleménye szerint nagyon is rendben van, hogy a fiúk és a lányok ugyanazokat a cselekedeteket végzik, teljes megkülönböztetés nélkül. Mindezzel én is egyetértértek, valóban én is meg tudok emelni egy 10 kg-os krumplis zsákot, levegőztetéssel ki tudok nyitni minden befőttesüveget – de nem akarom ezeket megcsinálni egy nagyon egyszerű indok miatt: csapatmunka. Hiszek abban, hogy minden a csapatmunkán múlik, és mikor egy fiú és egy lány együtt főz a konyhában igenis a fiú nyissa ki a befőttesüveget, a lány pedig vágja fel a zöldségeket. Továbbra sem azért, mert a másik nem nem lenne képes rá, hanem azért, hogy mindkettő érezze, szükség van rá. Ha mi, nők, mindent elvégzünk a konyhában (mert ugye képesek vagyunk rá) akkor mire a férfi odaér, hogy segítsen, és nincs már rá szükség, ne lepődjünk meg, hogy egy sörrel a kezében elfoglalja helyét a kanapén, míg a leves készre fő. Ha a férfiak úgy érzik, nincs rájuk szükségünk, mert mi, nők, mindent megcsinálunk helyettük, teljes joggal válnak határozatlan, nyápic kisfiúkká. 

Igenis hagynunk kell, hogy a férfiak férfiak és partnereink lehessenek, akikre szükségünk van, akikkel kölcsönös az egymás iránti tisztelet és támogatás. 

Mivel mással támaszthatnám alá ezen gondolatmenetemet, mint egy 2008-as Sophie Marceau filmmel. A gyerekek vagy egyebek című filmben a főszereplő férfi és nő helyet cserélnek, hogy megmérettessék magukat a másik munkahelyén. A film egy klasszikus francia komédia sok félreértéssel, helyzetkomikummal és egy romantikus befejezéssel, mely során egy mellékszereplő elárulja a 42 éve tartó boldog házasságának titkát – vigyázat, spoiler következik – azt, hogy mind a férfinak, mind a nőnek szüksége van a másik nemre, és ezt ki is mutatják a másik felé. 

Soraimat egy rövid idézettel zárnám. Csodálatosnak találom, hogy a magyar nyelvben a szinonimájaként létezik a gyöngébb nem kifejezés is. Ez a szókapcsolat nem a fizikai értelemben vett gyengeséget, hanem a női gyöngédséget, kedvességet, empátiát és odafigyelést rejti magában – mely éppen, hogy a női nem erőssége.

Mit számít az, hogy te vagy a gyöngébb? Te vagy az erősebb, mert visszaélhetsz azzal, hogy gyöngébb vagy.

Kosztolányi Dezső

Kisbán Petra

Douglas Murray – Európa furcsa halála könyvajánló

Bármennyire is azt sugallja a cím, hogy Európa elhalálozott, én európai polgárnak tartom magamat és még nagyon is élek, ahogyan a körülöttem lévők, a városok és az országok is. Hogyan lehet akkor, hogy a szerző mégis kontinensünk haláláról ír közel 250 oldalon? Újabb sci-fi mű lenne a világ végéről, vagy csak egy bolond ember eszmefuttatása? De ha igazat is adunk a mű szerzőjének, akkor vajon milyen halálról írhat a könyvben – történelmi, erkölcsi, vallási halálról, vagy éppen valami egészen más témát állít a középpontba? 

Hasonló kérdésekkel magamban vettem kézbe Douglas Murray, brit konzervatív író, újságíró, és politikai kommentátor szerzeményét tavaly nyáron. Egy hetet a Balatonnál töltöttem családommal, és ilyenkor szokás nálunk, hogy mindannyian egyik kedvenc időtöltésünkbe, könyvek olvasásba temetkezünk a hűsítő árnyékban. Bár gyorsan olvasok, eszembe sem jutott, hogy ezt a vaskosabb művet mindössze 1,5 nap alatt fogom kivégezni. Egyszerűen nem tudtam letenni a kötetet, csak úgy ittam Murray szavait, feltevéseit, gondolatmeneteit. 

A 2017-ben íródott könyv központi témája Európa migrációpolitikája egészen a ’60-’70-es évektől kezdődően, kitérve Nyugat-Európa legnagyobb országaira, kormányaik politikai célkitűzésére a migrációval kapcsolatban. A könyv kezdetén objektíven beszél a migráció történelmi, gazdasági és politikai háttérről, majd rátér a 2015-ös menekült válságra is. Később a korábban említett országokból hoz 1-1 példát, valamint kitér az országok különböző népvándorlási kezelésére is. A kötet végén pedig izgalmas eszmefuttatásokba kalauzolja olvasóit, és erkölcsi, vallási kérdéseken gondolkodtat el minket.. 

Hogy miért varázsolt el teljesen a könyv?

Murray a 2015-ös cselekmények során elzarándokolt a mediterrán országokba, így könyvében személyes tudósításokat is olvashatunk, mind menekültekkel, mind a helyi lakossággal. Tanulmányainak köszönhetően átfogó képet ad a teljes válságról, kiváltó okairól és lehetséges következményeiről – hiszen mint mindannyian tudjuk és ő is állítja – a történelem ismétli önmagát. Szót ejt több, meghatározó európai politikusról, íróról, XVI. Benedek pápáról, mindezt saját stílusában, mégis az objektivitást nem elhagyva. Nincs benne megemlítve Soros György, és bár a szerzőnek is van kifejlett véleménye a témában, mégsem nyilatkoztat ki egyetlen megoldást a válság kezelésére. 

Gimis korom óta érdekelt a történelem, mégis, ami leginkább megragadott, az a könyv utolsó pár sora. Murray pár elképzelhető következményt vet papírra – olyan lehetséges kimeneteleket, melyek azóta nagyrészt mind megvalósultak… 

Bár a migráció kis hazánkban mindennapi fűtött téma, a kommunikáció a kérdést illetően véleményem szerint kissé félresiklott. Ha szeretnél egy érdekes, elgondolkoztató, objektív könyvet olvasni, megérteni a válság hátterét, a politikusi döntések kiváltó okait, akkor azt ajánlom, ne kutakodj többé. Garantált szórakozás, világnézet szélesítés, értelmes és a barátaiddal egy új, mélységi beszélgetéstéma lesz a jutalmad a hátlap bezárását követően. 

Kisbán Petra

Be real!

Az elmúlt években az Instagram egyre nagyobb magasságokba tört, és bár elején az alkalmazás is a pillanat megörökítését tűzte ki célul, mára a tökéletesebbnél tökéletesebb képek albuma lett. Ezzel nincsen semmi gond, én kifejezetten szeretem ezeket a hibátlan képeket, mert sok inspirációt adnak az élet különböző területein. Azonban eltűnt a valóság faktor az alkalmazás egészéről – hiszen még a #nofilter-es képeken is sokszor találunk minimális képszerkesztést.

Egyre több felhasználó oldaláról merült fel az igény a valódiság megosztására, és erre a problémára az elmúlt időszakból több megoldás is született. Egyikről Emma írt egy februári cikkében, most pedig egy másik újdonságot szeretnék veletek megosztani. 

Szóval Be real! – de mit is jelent ez?

Leírása szerint a Be real „Az első befolyásolatlan kapcsolatrendszer, ahol naponta egyszer megoszthatod hiteles pillanataidat képekben a barátaiddal. Minden nap, random pillanatban, 2 perced van a kép elkészítésére.” Azaz minden nap lehetőséget kapsz, hogy a lehető legteljesebb valóságban megmutasd barátaidnak mit csinálsz éppen. 

Csak 2 perc – hogy ne legyen időd rendet rakni.
Csak 2 perc – hogy ne legyen időd felöltözni, vagy hajat mosni.
Csak 2 perc – hogy ne tudd megszárítani könnyeidet a szemedben.
Csak 2 perc – hogy ne tudd megkeresni a tökéletes helyszínt a képhez. 

Csak 2 perc – hogy ott, és akkor, és úgy, ahogyan vagy. Egy kép.  A legvalódibb Te. 

Szóval Be real! – de hogyan is légy igazi?

Az alkalmazás minden nap küld egy értesítőt, mely után 2 perced van elkészíteni egy képet az adott pillanatodról, cselekedetedről – figyelem! az első és a hátsó kamera is fotóz. Ha az értesítéskor épp nem vagy telefon közelben, ne aggódj, később is elkészítheted a képet, ami azért is fontos, mert a pillanat megörökítése nélkül nem láthatod a barátaid momentumait sem. Miután tehát elkészítetted a képet, megnézheted az ismerőseid Be real-jeit is, reagálhatsz rájuk, kommentálhatsz hozzájuk, mindezt csupán 24 óráig, vagy a következő értesítésig!

Bár a két perc alatt a képet többször is elkészítheted, ezeket mind rögzíti az alkalmazás, és csalafintaságod kiderülhet a többiek számára (ejnyebejyne, hol a valóság?). Mivel a kép lényege továbbra is a minél reálisabb környezet – rendetlen asztal, vagy frizura, és a valódibb cselekvések – „sorozatnézős tanulás”, így ne aggódj, ha épp nem vagy kamerakész, a többiek sem lesznek azok! 😉 

Szóval Be real! – de miért is? 

Ha szeretted a Snapchatet, de már senki sem használja a környezetedben; ha szereted a storykat, de néha csak a közeli ismerőseiddel osztanád meg cselekedeteidet; vagy ha csak szeretnél látni barátaidról igazán #nomakeup #nofilter képet, akkor ezt az alkalmazást neked találták ki!

Ne habozz, töltsd le, és Be real! – most mennem kell, csak 2 percem van😉 

Kisbán Petra

Képek: https://apps.apple.com/us/app/bereal-your-friends-for-real/id1459645446