5+1 nyári ruhadarab

Nyár van, alig fürdőruhában
Égetem magam a napon
Nyár van, terepszínű világban
Feltűnő vagyok, tudom

Neoton Família

Nos valóban nyár van, 35°, és legszívesebben mindannyian a Balaton partján süttetnénk a pocakunkat. De mi a helyzet akkor, ha fenn ragadunk valamelyik nagyváros  betontengerében, és itt szeretnénk átvészelni a nyári hőséget? Igen, valóban jó ötlet lenne bikinire vetkőzni, s valljuk be, igen sok fiatal hölgy él a crop top (melltartó?) + forrónaci kombóval. Nos, én nem tartozom ezen hölgyek közé, s ha te sem, akkor következzen a Top5 nyári ruhadarab a fülledt napokra.

1. Vászonruha

Vászon. Könnyű, kényelmes, jól szellőzik és gyorsan szárad – azaz a legkellemesebb természetes anyag a nyári hőségre. Gyűrődésre sajnos hajlamos, de szerencsére már vannak olyan darabok, melyeken nem annyira látszanak a ráncok. Többek között ezért is legjobb választás egy légies és elegáns fehér lenvászon ruha a következő napokra. Dobd fel egy színes táskával vagy kendővel, és máris te leszel a legdivatosabb a városban!

2. Kendő/Sál

Igen, jól olvastad: sál. Nem, még mindig nincs itt a fagy s még mindig nem a hideg miatt kell ez a ruhadarab, sokkal inkább a tűző nap ellen a legjobb választás – főleg azoknak, akiknek nem ajánlják, hogy sok időt töltsenek a napon #pacsi. Egy könnyed fehér darab tökéletesen fedi a vállakat egy ujjatlan vagy spagetti pántos ruhadarab felett. Véd a naptól, és eltakar, ha túlzottan nyitott lenne a felsőd. – Hopp, egy selfie a június 24-i Margaret esténkről a praktikus kendőben.

3. Midi/Maxi szoknya – ruha

Könnyed anyagok, különleges minták, könnyű variálhatóság, kiemelt forma – mi más kell még? Vedd fel egy blúzzal és magassarkúval s irány egy esküvő, vagy párosítsd egy könnyed polóval és fehér sneakerrel s előtted a város! Strandra indulnál inkább? Akkor cseréld le a cipőt egy (birkenstock) papucsra! Melyik változat áll jobban Valeriának?

4. Jumpsuit

Abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy a bő ruhák a legjobb választás nyárra – én viszont ideemelném még a nadrágokat is. A nadrágban nem ragadnak össze combocskáink, bő változatukban pedig még a szoknya hatást is elérhetjük, ha mindenképpen ragaszkodunk a nőiesebb változathoz. Példáként nézd csak meg Dóri rövid nadrágruháját – hát nem OOTD (#outfitoftheday)?

5. Harisnya

Nos, ha a sálnál nem vesztettelek el, akkor félek, itt garantáltan búcsút inthetek neked. Pedig komolyan gondolom a harisnya nyári viseletét. Egyrészt a nadrághoz hasonlóan itt sem ragadnak össze lábaid, sőt sokkal kevésbé izzadsz a nyári hőségben, másrészt pedig emeli az elegáns benyomást szoknya viselése esetén (főképpen esküvőkön kötelező viselet!).

+1 Kiegészítők: Minden, ami szalma!

Ha nyár, akkor szalma. Szalma mindenütt – miért ne dobjuk hát fel az outfitünket ilyen rettentően aranyos kiegészítőkkel? (Ugyanitt egy perc néma csend az Orsay előtt.) Akassz le egy táskát, vagy egy cipőt – külön-külön is feldobhatják a ruhatáradat, együtt pedig csak fokozzák a hatást.

Ha eddig ezek a ruhadarabok hiányoztak a gardróbodból, itt az idő, hogy beszerezd őket egy frissítő és divatos nyári élményért! 😉

Kisbán Petra

Az igazi keresztény

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Az elmúlt hónapokban igen gyakran felmerült bennem a kérdés: Ki az igazi keresztény? Mit jelent ez a szó, s vajon én közéjük tartozom-e? Gondolkozzunk együtt! A cikk elején szeretném leszögezni, egy hitét aktívan gyakorló, katolikus lány vagyok semmilyen teológiai képesítéssel. 

Ahhoz azonban, hogy az eredeti kérdésemre választ találjunk, célszerűbb először a vallás és a hit szó értelmével kezdeni eszmefuttatásunkat. A hit egy sokkal mélyebb, transzcendens dolgot rejt magában, mely valójában a vallás nélkül is megállja a helyét. A hit egy személyes kapcsolat az ember és a természetfeletti között, mely sokszor egy hitélményből, sokszor pedig egy döntésből indul. 

Ezzel ellentétben vallásos az, aki valamelyik vallási felekezet szabályait és szokásait betartja, és sajnos nem minden esetben mondható el az illetőkről, hogy hisznek is, vagy kapcsolatban is állnak a felekezetükhöz tartozó transzcendens lénnyel. Így beszélhetünk tehát például hívő keresztényekről, akik rendszeresen imádkoznak és vesznek részt istentiszteleteken, és vallásos keresztényekről, akik számára a keresztény kultúra és a keresztény szokások (karácsonyi éjféli mise, egymás elfogadása) adják az alapokat. Vagy beszélhetünk muszlimokról, akik a Ramadant tartják, de a napi ötszöri ima nem szerves része az életüknek. Tehát a hit és a vallás, bár kéz a kézben járhatnak és járnak is sokszor, mégsem jelentik egy és ugyanazt. 

Egy percig sem állítom, hogy baj lenne azokkal az emberekkel, akik „csak” vallásosak és nem hívők. Szerintem az már magában elegendő, ha hiszik, hogy van egy felsőbbrendű Valaki (bármely vallás tagjaiként), és nem mi, emberek vagyunk az istenek. Törekszenek jót tenni, és a törvényeknek, akár vallásaik törvényeinek megfelelően élni. 

Hadd idézzem egyik szerkesztőségi társam gondolatait: “Igaz embernek lehet hit nélkül is lenni, csak úgy nehezebb.”

Engem sokkal inkább az szomorít el, amit már tendenciózusan évek óta látok. Örülök, hogy egyre több ember vallja magát “kereszténynek” és Isten hozott! (haha), de az nagyon fáj, ahogy magát a kereszténységet elkezdték kiforgatni, a saját képükre és tetszésmódjukra változtatni.

A kereszténység nem egy húsvéti kalács, ahol eldönthetem, hogy mazsolával vagy mazsola nélkül szeretném megsütni. A kereszténység egy 2000 éve fennálló univerzális értékrend, amit nem mindenki a saját kedve szerint válogat össze.

Ha valaki kereszténynek, hívő kereszténynek vallja magát, akkor az egy csomagot kap. Egy csomagot, ami nem mindig öröm és kacagás, vannak benne nehézségek és kihívások is – de épp ettől olyan tökéletes! Mi lett volna, ha annak idején Jézus úgy dönt, hogy „Hmm, mégsem szeretnék egy 100 kg-os farudat órákon át cipelgetni, aztán pedig rászegezve megfulladni. Mi lenne, drága Apukám, ha ezt a részt kihagynánk?” – erre a Jóisten – „Oké! Skippeljük!” Hát nem…

Nekem is vannak olyan pontjai a katolikus teológiának, melyekkel nem feltétlen értek egyet, vagy éppen csak 40°-ban változtatnék rajtuk.

De el tudom fogadni, hogy a kereszténység egy jézusi értékrend, ezért igyekszem életemet ezen irányelvek mentén élni, és nem állítom magamnak össze a szép, illatos, kényelmes és egyedi húsvéti kosaramat.

De akkor mit tegyünk? Először is, mindenkinek tudom ajánlani a Bibliát (igen, azt az öreg könyvet, amiből a legtöbbet adták el a világon), méghozzá az egészet, legalább egyszeri elolvasásra. Katolikusoknak pedig tudom ajánlani a Katolikus Egyház Katekizmusát, melyben az értékrend igen részletesen ki van fejtve.

Nem tudom, hisz nem tudhatom, mit hoz a jövő a kereszténység számára.  Annyi viszont biztos, hogy én nem fogom a könnyebb utat választani, ahogy Jézus sem választotta azt, hanem meghalt értem és mindannyiunkért a kereszten. Remélem, hogy a magukat kereszténynek mondó emberek egyre többen hívő keresztények is lesznek, s nem akarják megváltoztatni a 2000 éve fennálló értékrendet. Mert Jézus már megváltotta a világot. Nekünk csak el kell fogadnunk ezt.

Kisbán Petra

Jane Austen befejezetlen regénye – Sanditon

Kétségkívül a Netflix egyik legnagyobb húzása a mostanában piacra dobott Bridgerton sorozat. Bár én is élveztem a pár könnyed mázos részt, valahogyan hiányzott belőle a valóság. S épp ekkor került elém Sanditon.

Ha bárkiben is felmerült korábban a kétség a Bridgerton sorozat történelmi hűségével kapcsolatban, akkor azt nagyon jól tette. Sajnos annak ellenére, hogy a sorozat alkotói a Regency korszakot jelenítették meg, a korszak csupán a díszletekben, arculatban tükröződött, de semmiképpen sem a történet valósághűségében, vagy akár a szereplők személyében. 

De vajon mit is takar a Regency kor?

Ezt az időszakot az 1800-as évek első 20-30 évére teszik, főképpen III. György, majd IV. György régensherceg uralkodási időszakára. Míg III. György a puritánabb élet mellett tette le voksát, fia, mikor végre trónra került egy frivolabb, könnyelműbb társadalmi életet bátorított az arisztokrácia köreiben, miközben a szakadás a lakosság rétegei között egyre csak nőtt és nőtt.

Ez a korszak az angol történelemben maga az elegancia, és a fényes sikerek kora a művészetekben és építészetben egyaránt. Ebben az időszakban folytak a nagy háborúk a Napóleon vezette francia seregek ellen, s ez az a korszak, amely nagyban meghatározta a teljes angol társadalom fejlődését a külső és belső hatások következtében.
Ekkor tevékenykedett többek között William Blake, Lord Byron, Jane Austen, Samuel Taylor Coleridge, John Nash, James Burton, Grace Elliott, John Keats, Mary Shelley, és még sokan mások. 

Nos, ha van egy ilyen csodaszép korszaka az angol történelemnek, ahova be kell vallanunk, sokan visszavágyunk (természetesen csak arisztokrataként), akkor miért nem próbáljuk a lehető leghitelesebben megjeleníteni ezen időszakot úgy, ahogy a korszak alkotói azt megörökítették?

Sanditon. Egy sorozat, amely talán reményt adhat nekünk a Regency kor történelmi hűségére. Következzen röviden a cselekmény – igyekszem minél spoiler mentesebben;) 

Charlotte Heywood egy gazdálkodó úriember lánya, a kor hősnőihez híven nem túl sok tejbe aprítani valóval. Ezzel ellenben erős akarattal és véleménnyel, határozottan, de bájosan és naivan érkezik meg az angliai tengerparti városkába, Sanditonba. Fogadói, a Parker család a város megbecsült emberei. Tom, a legidősebb, az álmodozó, kinek minden célja a város felvirágoztatása – ám a pénzügyekkel igen-igen hadilábon áll. Arthur, a legfiatalabb, de egyben a legszerethetőbb karakter is az egész történetben. Ő az a cuki, kissé kövérke testvér, akire mindig lehet számítani, s aki mindenkivel szüntelen kedves. A harmadik, középső Parker testvér pedig Sydney. Sydney a titokzatos, jóképű, és rendkívül kötelességtudó testvér, aki a családi kötelességeket minden és mindenki elé helyezi. 

A sorozat első évadában a Parker testvérekre koncentrál a történet fő szála, miközben a mellékszálak is tele vannak értékesnél értékesebb gondolatokkal, és tanulságokkal. Zseniális karakter- és személyiségfejlődéseken visz végig, a festői tájról pedig Anglia szerelmeseinek nem kell sokat mesélnem. 

Ez a sorozat tele van valósággal. Beteljesületlen szerelmekkel, elhagyott társakkal, fájdalommal és gyásszal. S mindemellett megjelenik az élet másik oldala is, az öröm, a barátságok, az álmok, s a remény egy szebb jövőért. 

Számomra a második évad még többet adott. Mintha egy 21. századi történetet meséltek volna el kosztümökben. Egyrészt főszálon érkezett továbbra is a fiatalság párkeresésének kihívásai. Ahogyan a főszereplőknek a csalfák s igazak között kellett lavírozniuk, s ahogyan felismerték az ismerkedés és a megismerés egyre nagyobb jelentőségét. Az örömökkel és izgalmakkal teli új találkozások előtt megjelent a nagy szerelmek gyásza és a felejtése is  A számomra kedves másik főszál az anyaságra, s ennek kihívásaira összpontosított. Az asszonyon keresztül, kinek minden vágya egy gyermek, de nem tudja vele megajándékozni férjét, s a lányon keresztül, ki az újszülöttjét megtartani sem akarja. Két egymás melletti fiatal nő,  ellentétes vágyakkal. 

A Sanditon Jane Austen egyik utolsó, egyben sajnos befejezetlen műve remek feltöltődést kínál nem csak azoknak, akik vágynak a Bridgerton sorozat egy fokkal hitelesebb verziójára.

Kisbán Petra

Első évad előzetese:

Borítókép: next-episode.net

Ember tervez, Isten végez

Volt már nektek valaha, hogy valamit nagyon szerettetek volna? Elterveztétek, készültetek rá, mindent előkészítettetek hozzá, s aztán mégsem úgy lett, ahogyan szerettétek volna. Előfordul. Van, mikor csak egy baráti beszélgetésre nem érsz oda, máskor a családi nyaralást kell lemondani. És mi van akkor, ha az életedet gyökeresen kell megváltoztatnod, mert az mégsem a Jóisten terve szerint történik?

Izabella egész életében szerzetesnőnek készült. Vidékről a budapesti Sacre Coeur – nővérek iskolájába járt, különösképpen a Szent Ignác-i lelkiségben tudott elmélyülni. Egy fiatal lány, a 20.század két világháborúja között, egy szép és áldott világ reményében. 

Egy nap azonban üzenetet kapott attól, akinek életét szentelni szerette volna. Az Úr arra kérte, menjen hozzá udvarlójához, s hagyja maga mögött azt az életet, melyre azóta készült, mióta eszét tudta. Hogy mit tett Izabella? Igent mondott, és a legnagyobb engedelmességgel feleségül ment Kálmánhoz. 

Nagyon szeretem azt a kis kedves történetet, ami a tengerparton játszódik. Egy ember Jézussal sétál a tengerparton, s élete végén néz vissza a lábnyomokra a homokban. Sok helyen két pár lábnyom helyett csupán egy pár lábnyomot lát, s rájön, ezek azok az időszakok életéből, mikor valami nehézséggel kellett szembenéznie. Kérdőn néz Jézusra, miért hagyta őt el éppen ezekben a pillanatokban, mire Jézus csak annyit fele ’Sosem hagytalak el, azért látsz csak egy pár lábnyomot, mert ekkor a karjaimban hordoztalak’. 

Ha valakit, akkor Izabellát nagyon-nagyon sokszor hordozta Jézus a karjaiban. Vidéki nagybirtokos, és vallásos fiatal anya révén végig élte a 20. század viszontagságait a második világháborútól kezdve a kommunizmus kezdeti szakaszain át. Majd ő is egyike volt azoknak, akiknek el kellett hagyniuk Magyarországot, s ekkor még családja is több részre szakadt. 

Hogy miként találkoztak aztán mindannyian ismét egy messzi földrészen? Mi adott Izabellának erőt, értelmet és reményt? Milyen viharokat és örömöket rejtett a 20. század családjának, s a magyaroknak, azt Izabella önéletrajzi művéből megtudhatod.

Izabellának tíz gyermeke született, s közülük négyen léptek papi-szerzetesi hivatásra. Az Isten megsokszorozta a belé vetett bizalmat, Izabella hite pedig gyermekeiben csörgedezett tovább. 

Jálics Izabella, Jálics Ferenc atya, a kontemplatív imamód kidolgozójának édesanyja, életrajzi műve Csodálatos fonal címen antikváriumokban elérhető.

Kisbán Petra

Social Startupper – Az Amigos példája – Interjú Forgács-Fábián Sárával

Az Amigos gyerekekért Alapítvány megálmodója, PhD kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, Social Startup Management kurzus vezetője, testvéreivel pedig kalligráfia workshopokat tart. Nem halogatott, belevágott nagy álmába, és mára már egy 160 fős civil szervezetet vezet.
Forgács-Fábián Sárával beszélgettünk.

Sára, 9 évesen bekerültél hosszabb időre a kórházba. Milyen érzések voltak benned? Hogyan változtatta meg az életedet?

Egy gyereknél nagyon fontos a család és a szülői háttér. Mindezt megkaptam, viszont mégis ott volt bennem egy érzés: ott van a suliban Mónika, és vár engem, és vajon mikor fogok vele találkozni? De nem volt bennem betegségtől való félelem, semmi olyan érzés, amire most gondolnék. Most nem izgulnék azon, hogy vajon a legjobb barátnőm kibír-e nélkülem pár hetet, viszont sok mástól félnék.

Ez gyerekként teljesen más, annak idején szüleim mindent megtettek értem, mindig tudtam milyen kezelés következik, rengeteget beszélgettünk és játszottunk. Gyógyszeresdobozokból csináltunk walkie-talkiet, kinn a kertben rohangáltunk velük. Vagy éppen télen a szökőkút vizében maradt jégtáblákat törtük össze anyukámmal. 

De közben nagyon élveztem: csak velem foglalkoznak, persze vannak fájdalmak, de alapvetően egy játékvilágot tudtak a szüleim körém teremteni. Ezt szeretném a gyerekeknek is létrehozni.

2020-ban egy Corvinus diplomaosztón többek között azt mondtad, hogy „Ne halogassatok, álljatok neki és csináljátok azt, amiben hinni tudtok! Higgyetek abban, amit csinálni szeretnétek! Nem biztos, hogy az elsőre egyenesnek tűnő út vezet oda, ahova menni szeretnétek” Sokan a social startup hazai úttörőjeként is emlegetnek. Te nem halogattál annak idején, belevágtál, de mégis, milyen kihívásokkal, buktatókkal néztél szembe a kezdetekben? 

Az első buktató az volt, hogy nagyon izgultam és féltem azzal kapcsolatban, hogy a kórházakkal fel kell venni a kapcsolatot és nekik el kell mondanom, hogy én mit tervezek, vagy mit szeretnék. 

Hogyan értelmezzük a Ne halogasst? Ne halogass a napon belül, a héten, éven vagy az életeden belül? Az igazat megvallva, halogattam akkor – szerencsére csak napokat és nem hónapokat. Mégis mit mondhatnék 20 évesen a kórházban? – gondoltam. Csak egy nagyon erős drive volt bennem, hogy segíteni szeretnék, és szerencsére néhány héten belül átléptem ezt a félelmemet. Ez lett volna az első bukás.

Később, ahogyan épült az Amigos kialakult egy csapat, egy támasz, ahol mindig volt hova fordulni, mindig volt, aki az adott problémát meg tudta oldani. Így nem tudom, hogy nem voltak buktatók, vagy csak én nem vettem őket észre? Nem emlékszem ilyen nagy krízisre a kezdeti időszakban.

Aztán jöttek fordulópontok, amiket előre láttunk, előre fel tudtunk rájuk készülni. Például, mikor kimentem külföldre tanulni, és kellett helyettem egy (végül kettő) munkavállaló. Amióta a szervezet így megnőtt, már nem én vagyok az egyetlen fix pont, hiszen van egy nyolc fős munkavállalói csapat, akik menedzselik különböző szempontokból az Amigókat. 

Sok területnek van már gazdája, és sok terület fejlődik már nélkülem – erre jó példa az online programjaink, amik gyakorlatilag a minimális közreműködésemmel épültek fel. De ez egy nagyon erős felelősség hogy az ki lett mondva, hogy ennek a szervezetnek én vagyok az arca.

Bár nincs még gyerekem, de ezt úgy tudom elképzelni, mint mikor már van, és lehet, hogy vannak nehezebb napok, de az soha nem jut eszedbe, hogy ne akarnád csinálni, hiszen belőled van, a tiéd. 

Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány
Nagyon egyetértek a hasonlatoddal, bár szerintem az Amigos a te gyereked, hiszen belőled lett. Összefoglalva, az Amigos lényege, hogy az egyetemista önkéntesek bejárnak a kórházakba, ott foglalkozásokat és játékokat tartanak a beteg gyerekeknek. Hogyan néz ki egy ilyen foglalkozás? Meddig tartjátok a gyerekekkel a kapcsolatot, és milyen minőségű kapcsolatot építetek ki velük?

Ez nagyon változó, úgy alakul, mint az életben. Van, akivel csak egyszer találkozunk, és akkor egy órát kártyázunk vele és egy órára vesszük el a figyelmét a betegségtől. Van, akivel rendszeresek a foglalkozásaink és elkezdünk szisztematikusan tanulni. Van olyan gyerek, akivel megmaradt a kapcsolat már hét éve. Az Amigókat is úgy képezzük, hogy minden foglalkozás más és más, ezért egy Amigónak a legfőbb erénye a rugalmasság, és ezekre a „más” foglalkozásokra készen áll. 

Azt látjuk előre, hogy bizonyos kórházakban milyen betegségekkel vannak benn a gyerekek, ám azt, hogy pontosan mi fog ott történni, nem.  Az Amigo bemegy a kórházba, ott a portán felveszi a dobozunkat, a kincsesdobozunkat, ami tele van kézművesekkel, játékokkal, tanulás fejlesztőkkel, saját fejlesztésű munkafüzeteinkkel. Felveszed a dobozt, bemész az osztályra, megnézed kik vannak ott, és igyekszel minden helyzetet a lehető legjobban lereagálni. Lehet ott egy 18 éves fiú, aki a mobilját nyomogatja és semmihez sincsen kedve, de az is lehet, hogy a nővér a kezedbe ad egy karon ülőt, és azzal segítesz neki a legtöbbet, ha vele foglalkozol egy kicsit, mert egyébként nevelőintézetes a baba, így nincsenek ott a szülei. 

Ez valóban nem könnyű helyzet, mind egyből reagálni rá, mind később lelkileg feldolgozni. Milyen segítséget adtok az Amigóknak ehhez? Hogyan tudnak az Amigók „továbblépni”, ha többet nem találkoznak a gyerekekkel?

Vannak pszichoedukációs alkalmaink, van egy szakmai táborunk, ahol mindenféle szakmai előadásokat hallgatunk, 

évközben pedig az Amigos Akadémiát szervezzük, ahol minden hónapban részt lehet venni egy szakmai előadáson, workshopon különböző témákban – volt már stresszkezelés, de lufihajtogatás is. 

Van egy mentálhigénés rendszerünk, ahol terapeuták segítségét kérjük, hogy az Amigók fel tudják dolgozni a velük történteket, Amigos esteken egymást támogatjuk, és Kórháztalálkozókon beszélgetünk az esetekről. Volt már közös workshopunk gyászterapeutával, illetve pszichológus rendszert is építünk. 

Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány
Korábban úgy vélekedtél, hogy az Amigók sikerének titka a közös értékrendben és a kölcsönös bizalomban keresendő, ezért tudnak nálatok az Y generáció tagjai is elköteleződni. Ez hogyan mutatkozik meg a mindennapokban?

Vannak Amigos Alapelvek, amiket a kezdetek kezdetén fektettünk le – ezek az értékek változatlanok, közös hivatkozási alap, amihez vissza lehet fordulni konfliktushelyzetben, és ami mentén a kiválasztási folyamatunk is zajlik. Ebben valójában nagyon egyszerű dolgok vannak. Például: ha megígértük, hogy ott leszünk valahol, akkor valóban ott leszünk. Vagy, mindenkiről a legjobbat feltételezzük. Nem mondom, hogy ezek könnyű dolgok, s mi sem vagyunk szentek, de őszinte és nyitott kommunikációval ez sikerülhet.

Szuper csapatnak tűnik! Hogy lehet bekerülni? Milyen a jelentkezési folyamat?

Alapvetően a kiválasztási folyamat során az elköteleződést nézzük, és a közös értékeket. Van egy írásbeli és egy szóbeli forduló. Nincsenek elvárások, és igyekszünk mindent a legobjektívebben kezelni. (Most zajlik egyébként a kiválasztási folyamatunk öt városban.) Írásbelin verset kell írni, rajzolni, kreatív feladatokat megoldani, a szóbeli pedig csak egy beszélgetés. Az írásbeliket anonimen pontozzák az Amigók, a szóbelin pedig öten ülnek benn. 

Sokan jelentkeznek hozzánk, és mindig nagyon várjuk az új jelentkezőket! 😉

Te jársz még „mezei” Amigóként a kórházakba?

Igen, bár megvannak ennek a hullámvölgyei. Egy általános önkéntes két évig van nálunk. Ennek többek között oka, hogy ez egy lelkileg megterhelő munka. Itt újra és újra föl kell fedezned, hogy hol vagy te ebben az egészben. Általában az önkéntesek egy 1,5 év után kezdenek elfáradni, de utána ismét visszatérnek, visszahúzza őket a közösség. Ezért nagyon fontos a közösség, ha ez nem lenne, sokkal rövidebb ideig lennének nálunk. 

Én magam is felfedeztem azokat a hullámvölgyeket és csúcsokat, amiket megélek folyamatában. Ezen a covid időszak is nehezített – van, amikor a szervezet működésére kellett inkább fókuszálnom, de most már várom, hogy visszamehessek a kórházba. 

De azt is látom magamon, hogy voltak, és lesznek is még olyan időszakok, amikor 2-3 hónapra pihennem kell, hiszen én vagyok a legidősebb Amigo, 7,5 éve csinálom már. Kellenek ezek a pihenők, hogy újra egy egész lehessek és újra tudjak adni. 

Legyen a profi nonprofit! Hogyan tudjátok fenntartani magatokat, illetve hogyan tudtok tisztességesnek megmaradni a nonprofit szektorban? 

Nagyon sokat segítenek itt is az alapelveink. Teljesen átláthatóan működünk, mert bár kifelé csak évente kell elszámolnunk, az Amigók havi bontásban látják a költségvetésünket, így valójában van 154 auditorunk.

Az adományszerzés oldaláról nagyon fontos az elszámolás a támogatóink felé. Akárhogyan nézzük, ezek személyes dolgok. Ha én megbízhatóan válaszolok neki, ha biztosítom róla, hogy bármikor kereshet a kérdéseivel, akkor meg fog bennünk bízni. Tehát nem elég „csak” jól csinálni, meg is kell mutatni, hogy jól csináljuk. 

Türelmesnek kell lenni velük, és meg kell velük értetni, hogy a covid alatt nekünk nem segít, ha vesz nekünk 100 plüssmacit, mert nem tudjuk hol tárolni őket, és majd, ha egyszer bemehetünk a kórházakba, akkor nagyon örülünk a támogatásának és adományának. De ha még nem vette meg a macikat, akkor egyébként 600.000 Ft az előfizetésünk a mobilinternetre, amit kiadunk a gyerekekre, most ott van szükségünk a támogatásra.

A támogatók együttes erejével tudunk működni. A támogatók a lehető legjobbat szeretnék a saját szemszögükből. De a támogatók nem mindannyian nonprofit szervezetet vezetnek, honnan tudnák, hogy nekünk mire van szükségünk, nekünk kell ezt elmondani és kifejezni feléjük. Végül pedig megbízhatóan elszámolni azzal, amit kaptunk. 

Pénzadományok esetén lehetnek egyszeri, vagy rendszeres támogatóink. A rendszeres számunkra azért jobb, mert számíthatunk rá hónapról-hónapra – akár már 1000 Ft rendszeres támogatás is hatalmas segítség nekünk (ez beállítható a honlapon is itt).

Vannak, akik pedig szolgáltatásokkal, vagy tudásukkal segítenek nekünk. Volt, aki eljött egy rendezvényünkre fotózni, más pedig designerként segít bennünket. Harmadikként, pedig IT szolgáltatásokra, honlap, applikációszerkesztésre is mindig van szükségünk. 

Ha valaki nyitott, hogy akár anyagilag, akár Nespresso kapszulákkal, vagy akár szolgáltatással segítsen bennünket, akkor bátran keressen meg, erre a honlapon is van egy regisztrációs fülünk. Rengeteg átfedésben tud ez működni, de ehhez szükség van kölcsönösen rugalmasságra is.

Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány
A Covidnak köszönhetően megjelentetek az online térben. Milyen bővítéseket, terjeszkedéseket terveztek akár a közeljövőben, akár a messzi jövőben mind fizikailag, mind szolgáltatásokban?

Szeretnénk még a következő egy évben elindulni Miskolcon. Gondolkozunk, hogy minden magyarországi kórházba milyen módon tudnánk eljutni ezt követően, illetve az Amigos külföld is szóban van. A kutatócsoportunk már dolgozik nagyban, szeretnénk határokon túl is jelen lenni. Ehhez az első pilot város Pozsony lesz a terv szerint. Nem, mint határon túli magyar alapítvány, hanem nemzetközi szinten szeretnénk elindulni, először Nyugat-Európában, majd a kontinensen túl is szeretnénk terjeszkedni. Az Amigos Buenos Aires egy vízió, de komolyan gondoljuk.

Akkor már várom, hogy 10 év múlva majd Buenos Airesben készíthessek veled interjút! Neked vannak új terveid? Azt látom, még mindig van felhasználatlan energiád!

A Covid sok mindent kihozott az emberből, most elkezdtem hímezni, azt hiszem elég szép dolgokat csináltam már. Nagymamám 80. születésnapjára készültem eredetileg, de eléggé belejöttem. Szinte mindennap hímzek. 

Szakmai vonalra terelve, alapvetően a nonprofit tanácsadásban és képzésben látok potenciált, hogyan induljanak el, majd tartsák fenn a nonprofit szervezetek a működésüket. Gondolatból, ötletből elindulásra már készítettem fel csapatokat. Idén is szeretném elindítani a Social Startup Management kurzusomat, ahol azokat a gondolkodókat várom, akiknek van ötletük, de nem mernek elindulni vele, mert „Jaj, majd, ha már elég pénzem lesz hozzá; nem is annyira jó az ötlet; nekem nincsen arra tőkém…” Már lement két kurzusom, és működő szervezetek jöttek létre, szóval többeknek is sikerül ez.

Emellett az Appyben építettem fel egy két alkalmas workshopot a már működő nonprofit szervezetek életciklusának vizsgálatára és menedzselésére, amire nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Itt indult el egy olyan gondolkodás, hogy akár a közösségi iroda falain kívül is be lehetne hozni ezt a gondolkodást, hiszen rengeteg olyan kihívással szembesülnek a nonprofit vezetők, amivel nem tudnak mit kezdeni, pedig előttük már volt olyan, aki ezt megoldotta. A közös gondolkodás, tudásmegosztás, problémák elemzése sokat segíthet a szervezeteknek. 

Illetve hát ott van a szerelem, a kalligráfia, amit a húgommal csinálunk egy kis mini vállalkozásban. 

Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány
Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most indítaná el social startupját? Tételezzük fel, hogy nem halogatott, és már el is indította.

Merj segítséget kérni! 

Legyen szó adományról, bekapcsolódó emberekről, szolgáltatásokról, helyszínről… Az emberek szeretnek segíteni, csak fogalmuk sincsen, hogy ezt hol tegyék és hogyan. 

Egy kis kitérő: nemrég láttam meg Facebookon, hogy újra van #nemluxustáska gyűjtési lehetőség. Nagyon belelkesültem, hogy van ilyen lehetőség, hogy összeállítsak egy kis táskát női higiéniai termékekkel, amit aztán egy automatán keresztül eljuttatok oda, ahol szükség van segítségre. Pedig gondolhatnám azt, hogy már annyi mindent csinálok, ami nonprofit szektorhoz kapcsolódik, de az emberi létemet úgy megmozgatta az, hogy egyszerűen és kézzelfoghatóan leírták, mit, hogyan segíthetek, hogy teljesen izgalomba jöttem tőle, hogy most melyik táskába rakjam, mit tegyek bele és milyen üzenetet írjak hozzá, és hogy ez szuper lesz!

Nagyon sok ember működik hasonlóan. Hogyha kérünk, akkor általában bekapcsolódnak. Azzal rontjuk el, hogy nem kérünk. Pedig adni jó, és az emberek szeretnek adni.

Az interjút Kisbán Petra készítette

Honlap: www.amigosagyerekekert.hu
Facebook: www.facebook.com/amigosagyerekekert
Instagram: www.instagram.com/amigosagyerekekert
Képek forrása: Fábián Sára, Amigos a gyerekekért Alapítvány

Tormay Cécile – A régi ház

Egy ház, három generáció. Az első megteremtette, a második ápolta, a harmadik elkártyázta. Tormay Cécile (1875-1937) írónő kétségkívül meghatározta a 20. század első negyedét műveivel, közéleti szereplésével.  A régi ház című családregényét 1914-ben írta, több nyelvre is lefordították, a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjban részesítette érte. Később mégis méltatlanul elhallgatták az írónő művét, s így veszett feledésbe ez a könyv. Rövid ajánló a magyar irodalomtörténet egy elfelejtett csodájáról.

Manapság számos irodalmi és filmművészeti mű is foglalkozik a 19-20. századi családok történetével, mint például egyik kedvenc sorozatom, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) is. A régi ház viszont nem az angol tájakra, sem a kétes üzletek világába kalauzol minket. 

De vajon ki és hogyan mozgatta a szálakat, milyen érdekek vezérelték, vagy éppen milyen jellemek voltak szükségesek a siker eléréséért a biedermeier kori Pesten egy-egy család történetének formálásában? 

A könyvben egy család három generációját ismerhetjük meg a férfi vonalon keresztül. Az írónő csodásan festi meg a három férfi jellemét, gondolataikat, vívódásaikat az üzleti és magánéletükben egyaránt. Ulwing Kristóf messzi földről érkezik. Elszánt, szorgalmas, és munkája gazdagon gyümölcsözik. János Hubert, a takarékos és visszahúzódó fiú, aki minden áron és mindent feláldozva felel meg apjának. Végezetül pedig Ulwing Kristóf, a tékozló unoka, aki személyében nagy remények vesztek el.

Első hallásra egyszerű történet bontakozik ki előttünk: egy feltörekvő, majd romlásba vesző polgárdinasztia története, ám sokkal több van ebben a regényben, mint ami a felszínen látszik. 

Megjelenik az asszonyi vonal, aki után sok összetört szív marad, aki szilárdan és rendületlenül őrzi a családi tűzhelyet, és aki a remény utolsó leheletét is megragadja. 

Egy család, három generáció, végtelen különböző döntés és életút. Vajon mi melyik karakter lennénk? Hogyan döntenénk az Ulwing család tagjainak helyében? 

Kisbán Petra

Emily, Emily… miért?

2021. December 21. kora délután. Az Instagram pörgetése során megláttam a képet, mire már régóta vártam: @emilyinparis második évada másnap érkezik! Rögtön jobban kezdett motiválni az éves mézeskalács díszítési akcióm, de a kész mézeskalácsokra ránézve elgondolkoztam: miről is szólt ez az évad?  

Bevallom, kissé csalódott vagyok. Az Emily in Paris sorozat első évada nagyon elnyerte tetszésemet a kalandos történettel, divatos öltözetekkel, a francia életérzéssel (erre még később kitérek…) így már hónapok óta számoltam vissza a napokat, mikor láthatom ismét a chicagói lányt a képernyő vásznán. Most, hogy “letudtam” mind a 10 részt, nem emlékszem, hogy bármi történt is volna benne, szerintem hihetetlenül üres lett.

*spoiler veszély*

A sorozat első évadában Emily (20-as éveiben járó marketing specialista, amerikai influencer) megérkezik Chicagóból, a Savoirhoz, egy nagy francia marketing céghez, akiket Emily amerikai nagyvállalata épp felvásárolt. A munkája a korábban megszokott: promotálni a kisebb és nagyobb ügyfeleket – ezúttal azonban franciául, és a francia kultúrába illeszkedve. A sorozat legfőbb bonyodalmai épp a munkájából adódnak, na meg persze jó netflixes darabként a romantikus szálból egy francia séffel… Az első évad végén a néző egy valódi katyvasz közepén találja magát: szerelmi háromszögek, félrelépések, de csekély remény: fényes siker a karrierben.

Itt kezdődik a második évad, ami a vártnak megfelelően csak tovább bonyolította az előző évi kiadást, de teljesen érthetetlen módon. Egyrészt, megjelent Emily amerikai várandós főnöke, aki ezúttal a francia klisék mellett az amerikai negatív sztereotípiát is bemutatta. Másrészt megjelent Alfie, az unalmas brit könyvelő aki hirtelenjében teljes személyiségváltozáson ment keresztül, és felküzdötte magát egy hős szerelmes byroni szintre. Végezetül, bekapcsolódtunk a barátnői szálba, ami alapvetően egy jó mellékszál lett volna, de sikerült drag queen-ekkel és aljas intrikákkal túlfűteni. Hova érkeztünk a 10.rész végére? Teljes káosz, összeomlás a szerelmi élet, és ezúttal a karrier területén is.

Mint korábban említettem, Emily ruhatára engem az első évadban lenyűgözött. Rengeteg szín, kiegészítő, vagány, de érdekes összeállítások, merész, de elegáns költemények. Sajnos ez nem mondható el a második évad szereplőinek stílusáról. Itt ismételten egy amerikai ömlesztett sokkot tapasztaltam. Hova lett a francia nők mottója, “a kevesebb néha több”, vagy “azt hord, ami jól áll neked”? Mi a helyzet a stílussal, eleganciával, személyre szabott, helyi tervezői ruhákkal? Hát ezen a téren csak magát Sylvie-t a francia főnököt tudom kiemelni, akinek stílusa továbbra is magnifique, de sajnos Emily nagyon lecsúszott az első helyről.

Beszélhetnénk még a klasszikus netflixes kvótákról, a sorozat valóságtartalmáról és a mellékszálon kezelt, de komoly döntésekről -amiről, ha több szó esett volna az epizódok során, egy minőségi, élvezhető és tanulságos történet bontakozhatott volna ki -, de nem szeretném hosszúra húzni soraimat. Történet, ruhatár kivesézve, jöhet a c’est la vie

Szóval a francia életérzés a Savoir dolgozói szerint egy kisebb tévképet alakíthat ki a nézők fejében. A szabályok szerintük egyszerűek: ne légy közvetlen, hétvégén tilos a munka, élvezd az életet, ebédelj órákig, tanulj meg franciául, és igazából légy francia! Nos, egy erasmusos francia barátnőmmel chateltem rögtön a sorozat végignézése után, aki történetesen a francia fővárosban is lakik, s csak “tiszta kamu” és “borzalmas klisék tömkelege” jelzőkkel illette a világsikerű Emily kalandjait… Ja! És nekik van, hogy dolgozniuk kell hétvégén is, nem, nem Pierre Cadault-val. 

Bár ez a kialakított francia életérzés egyértelműen kamu, azért néha el-elkalandozom a gondolattal, hogy egy pain au chocolat-t majszolgatok a Place de l’Estrapade-on. Azt hiszem ez lett számomra a sorozat (egyetlen?) pozitívuma.

Összegezve, ha benne vagy a karácsonyi sürgés-forgásban, és egy kisebb lazításra vágysz, kíméld meg magad, és inkább egy karácsonyi klasszikust nyiss föl. Emily bőven ráér majd az ünnepek után is. Emily in Paris második évad sajnos számomra csak 4/10.

Kisbán Petra

Fotó: readysteadycut.com

Borleves – mert borban az igazság

Szerintem a karácsony az egyik legnehezebb időszak az egész évben. Mondom ezt úgy, hogy #team365napkarácsony vagyok, és tényleg képes vagyok még nyáron is karácsonyos Hallmark filmeket nézni. El sem tudom képzelni, mennyi konszenzusos döntést kell majd meghoznom, mikor már saját családom lesz, és csak a “hivatalos” 3 napos karácsony programját, szokásait, menüjét kell majd összeegyeztetnünk… Szerencsére a szüleimnek egy dolog biztosan adott volt, ez pedig a Szenteste-i menü első fogása, A borleves.

Gyakran érdeklődöm barátaimnál, náluk mi a menü Szenteste, és meglepődtem, hogy a borlevest igen kevesen ismerik, pedig nekem mindkét felmenői ágamon bevett szokás már emberöltők óta. Nos, nem is szeretném tovább szaporítani a szót, remélem felkészültetek egy kis kezdőrúgásra a jó 24-e esti hangulathoz! 😉 

Ez a tuti recept egy 1981-es Nők Lapja receptek különkiadásos könyvéből származik.

Hozzávalók:
  • 6 tojássárgája
  • 8 evőkanál cukor
  • 1 l fehér bor
  • Egy fél citrom
  • Szegfűszeg
  • Fahéj
Elkészítés: 
  1. A tojások sárgáját keverd habosra a cukorral.
  2. Közben a bort a citromhéjjal, szegfűszeggel és a fahéjjal felforraljuk, majd a kifacsart citrom levével ízesítjük.
  3. A felforrt bort egy szűrőn lassan és állandó kevergetéssel a tojásos cukorra öntjük.
  4. Visszatesszük a tűzre és habverővel addig verjük, míg (krém)leves sűrűségűvé nem válik.
  5. Csészékben azonnal tálaljuk, mert csak frissen jó!

Jó étvágyat! (Autóval csak óvatosan ezután az éjféli misére!)

Kisbán Petra

Címzett: Születendő lányom!

Mindig is szerettem volna naplót írni. Vonzott az az „életvitel”, amit a Neveletlen Hercegnő, a Szerelmünk lapjai, a Mindenképpen talán vagy éppen Bridget Jones esetén láttam. Viszont, sajnos nem kaptam túl sok írói vénát a talentumok osztásánál, így igen-igen küzdöttem, hogy mégis mit írjak a naplómba. 14 évesen  nem voltak magvas világmegváltó gondolataim, az álmaimat még ébredés előtt mind elfelejtettem, és hétköznapi életem messze állt a fantázia-mesék akciódússágának világától.

Végül egy táborban egy levél írásos feladat elé kerültem, ahol a levelet nem másnak, mint a saját lányomnak kellett címeznem úgy, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor annyi idős lesz, mint akkor én voltam. Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy a levelet azóta hol vesztettem el, viszont maga az ötlet gyökeret vert bennem. A történethez még hozzátartozik, hogy nekem nincsenek nagyszüleim – pontosabban mire annyi idős lettem, hogy épkézláb gondolatokat tudtam volna megfogalmazni, már nem volt lehetőségem velük szemtől-szembe leülni. Mindig nagyon érdekelt, hogy milyenek lehettek az őseim, hogyan gondolkozhattak, mi motiválhatta döntéseiket. Mivel csak egy valaki ismerheti a jövőnket, úgy döntöttem, nem szeretném kételyek között hagyni unokáimat, megírom a történetemet.

No de, nem akármilyen történeteket írok le a naplómba. Nem beszélek például a mindennapok kihívásairól, a Glamour-napok problémáiról, de még a nyári tábori kalandokról sem. A naplómat kifejezetten a lányaimnak/lányomnak és nőnemű unokáimnak célzom (igen, remélem, hogy nem csak fiaim és fiú unokáim lesznek…). A naplómban a közel 10 év minden olyan története felfedezhető, mikor örömtelien, szomorúan, vagy éppen váratlanul találkoztam az ellenkező nem képviselőivel. 

Leírtam minden örömömet, pillangós várakozásomat, „taktikázásomat”, a meglepetéseket és az ajándékokat, de komolyabb tapasztalataimat is, mikor alkalomadtán nagyon fájt, sérültem, sírtam, s aztán felálltam. Leírtam mind a magasságokat és a mélységeket. Sokszor nem volt könnyű, és többször kimaradt fél-egy év is a történetekből, de most, a 25 éves fejemmel visszatekintve, hálás vagyok, hogy visszalapozhatom az oldalakat, és láthatom, mennyi mindenben erősödtem, és mennyit változtak-fejlődtek az elvárásaim a jövendőbelimmel kapcsolatban. 

Bár semmiképpen sem szeretném megvédeni a lányomat ezektől a tapasztalatoktól, hiszen mindannyian a saját megéléseinkből tanulunk a legtöbbet, mégis szeretném, ha majd elolvasná, hogy bölcsebb legyen tőle, és így talán pár buta hibától igenis megóvhatom.

Kedves naplóíráson gondolkodó! Egyet tanácsolok: vágj bele! Írd le őszintén, mit érzel, mit kellene érezned, mire vágysz, mi az, ami fáj. Írd le, és a végén egy mondatban üzenj valamit a lányodnak: az aktuális kedvenc zeneszámodat, egy jó tanácsot (pl. „ezt biztosan elmondtam volna az édesanyámnak” – hátha érti a célzást 😉), vagy csak, hogy ne feledje: úgy értékes, ahogy van, és a gyönyörű mosolyát senkiért sem kell megváltoztatnia.

Kedves lányom, ha eléd kerül valamikor a távoli jövőben ez a kisebb iromány, tudd, hogy nagyon szeretlek, tanulj, és sose add fel – tudom, hogy sokra fogod vinni még, hihetetlenül büszke vagyok rád szüntelen, Te vagy számomra a legértékesebb a világon.

Kisbán Petra

31 nap ima a leendő férjedért – kihívás

Olyan sokszor imádkozunk szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, az országunkért, egy gyógyulásért, vagy éppen hálából. De mi a helyzet jövendő férjünkkel? Attól még, hogy még nem ismerjük (?) nem is imádkozhatunk érte?

Az alábbi listára a napokban akadtunk rá a szerkesztőséggel, s gondoltuk megosztjuk veletek is. Használjátok ezt a felsorolást követendő példaként, vagy csak inspirációként, s alkossátok meg a sajátotokat. 

Az alábbi felsorolás 4 részre van bontva: ima a férjedért, a családjáért, a jövendő feleségéért (😉) és végül a házasságotokért. Minden napnál számos bibliai idézetet is találsz, amik segítenek majd az elmélkedésben. Imádkozz a jövendőbelidért, a családjáért, egészségéért – imáid meghallgatásra fognak kerülni. // Imádkozz, mert imáid meghallgatásra kerülnek.

Imádkozz azért, hogy …

  1. Gyakran olvassa a Bibliát, és azt igyekezzen a tettei alapjává fektetni – Zsolt 119,11 & Józs 1,8
  2. Ne felejtsen el imádkozni – Kol 4,2 & Róm 12,12 & Jak 5,12
  3. Igyekezzen a lehető legjobban élni, és Jézusról sose feledkezzen meg – Róm 6,11 & Mt 16,24 & Mk 12,30
  4. Ő legyen majd a családotok lelki vezetője és ezáltal téged is közelebb vigyen a hithez – Ef 6,4 & Ef 5,25-26
  5. Védelmező legyen – Ef 5,25
  6. Megtanuljon jól bánni a pénzzel – Róm 12,11 & 1Tim 5,8
  7. Kincsei a mennyben legyenek és szüntelenül szeresse majd családját – Józs 24,15 & Jak 4,4 & Kol 3,23 & 1Jn 2,15
  8. Higgyen a házasság szentségében – Ef 5,22-33
  9. Szeresse a gyerekeket – Zsolt 127,3-5
  10. Tiszteletreméltó, erős jellemű, erkölcsös férfivé váljon – Gal 5,22-23 & Péld 28,18
  11. Alázatos és megértő legyen – Jak 4,6 & Jak 4,10 & Ef 4,32 & Péld 14,29
  12. Meghallja, amit kell és vissza tudja fogni magát, amikor kell – Jak 1,19
  13. Elég bátor és erős legyen a kísértővel szemben és szabad legyen minden függőségtől – Ef 4,27 & Róm 12,9 & Mt 26,41
  14. Ő legyen otthonotok lelki vezetője, Jézust vegye élete példájául – Ef 5,23
  15. Bölcs legyen, legyen önuralma és tudjon józanul ítélni – Jak 1,5 & Péld 15,21 & Óz 14,9 & Zsolt 119,66
  16. A Jóisten tervei szerint kötelezze el magát – Péld 3,5 & Zsolt 37,3-6 
  17. Tudjon megbánni és bocsánatot kérni – 1Jn 1,9 & Jak 5,16
  18. Meg tudjon másoknak bocsátani – Ef 4,32
  19. Képes legyen gondolatait megosztani a hittel kapcsolatban – Mt 28,19-20 & Mt 5,14-16
  20. Megbízható és türelmes legyen – Ef 4,2-3 & Jak 5,16 & Péld 28,6
  21. A Jóisten szava mutassa az utat számára – Zsolt 119,105
  22. Bölcsen válassza meg barátait, olyanokkal vegye körbe magát, akik jó példakép számára – Zsid 10,24 & Péld 27,17
  23. Édesapja méltó példa legyen számára mint férj és apa. Imádkozz a kettőjük kapcsolatáért – Ef 6,4 & Kiv 20,12
  24. Édasanyja gondoskodásáért, nevelésért. Imádkozz kettejük kapcsolatáért és a te kapcsolatodért az édesanyjával – Péld31, Tit 2,3-5 & Kiv 20,12
  25. Testvéreiért, a jó kapcsolatukért. Imádkozz, hogy neked is jó kapcsolatod legyen velük – 1 Tessz 5,11
  26. A Jóisten egy védőburkot képezzen majd a családotok köré – Zsolt 121,7-8
  27. Hozzá alkalmas segítőre vágyjon – Ter 2,18
  28. Isten kegyelméből jót és boldogságot hozzon szüntelenül az életébe – Péld 31,12
  29. A Jóisten egy olyan feleséggé, segítővé, partnerré formázzon, amilyenre neki szüksége van – Péld 31,10-12 
  30. A Jóisten a legtökéletesebb időben hozzon titeket össze. Imádkozz, hogy kapcsolatotok tiszta legyen, és céljaitok közösek – Zsolt 37,5-7 & Péld 4,23 & Zsolt 119,9
  31. Házasságotok a jövőben önzetlen, Isten központú és segítő legyen – 1Kor 13 & Zsid 13,4 & Préd 4,12

Csatlakozz hozzánk, az imaláncot november 23-án kezdjük, hogy Karácsonyra végezzünk a 31 nappal!:)

Kisbán Petra