Minden évben ugyanott? 

Újévi fogadalmak, hah? Ismerem a harcot. Folyamatosan azt mondod magadnak, hogy ma lesz az a nap, amikor változtatni fogsz az életeden, szilveszterkor mágikus, dupla erőfeszítéssel, de ez soha nem történik meg. Tudod, hogy mit kell tenned, de a mindennapi cselekedeteid nem egyeznek a céljaiddal. Félsz attól, hogy ha majd idős, őszülő halántékkal visszanézel az életedre, úgy érzed, hogy elpazaroltad a fiatalságodat, viszont a jelen megbénít.

Ismerem a harcot, mert ez az én harcom is.

Eddigi huszonx évemből rájöttem, hogy a teljes élethez az a kulcs, hogy a mindennapi tetteid összhangban legyenek a prioritásaiddal és azzal, aki lenni szeretnél. Ha arról álmodozol, hogy színész legyél, de minden időd csak a nagy képernyő előtt töltöd, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy nagyszerű szülő legyél, de nem töltesz időt a gyerekeiddel, boldogtalan leszel. Ha arról álmodozol, hogy író legyél, de nem írsz egy sort sem, boldogtalan leszel.

Valószínűleg az az oka annak, hogy a mindennapi tetteid nem egyeznek a prioritásaiddal és a céljaiddal, hogy egy örökös, gyilkos körforgásba estél (ne aggódj, gyakran én is, nem vagy egyedül), ami valahogy így néz ki: 

1. Van egy vágyad: minden nap 30 percet edzeni, új nyelvet tanulni, a világ leggyorsabb pizzaevő bajnokává válni, bármi.

2. A projekted/álmodod kezdetén tele vagy elhatározással és lendülettel. Sokat kutattál a céljaiddal kapcsolatban, megszállottan utánaolvastál, gondolkodtál rajta, kitaláltad a tökéletes forgatókönyvet, meséltél róla a barátaidnak. 

3. Elkezdesz erőfeszítéseket tenni a célod felé, majd egyszer csak… feladod. Úgy érzed, „túl nehéz” és már nem szórakozol jól.

4. Könnyebb és szórakoztatóbb elfoglaltságokat találsz, mint például macskavideók böngészése, az Instagram ajánlásainak pörgetése, vagy a Tiktok nézése. Teszed ezeket a dolgokat, mondván magadnak, hogy csak egy kis szünetre van szükséged. Valójában könnyen lehet, hogy a feladás fájdalmát igyekszed csillapítani, míg az egész életed csak egy kis szünet lesz.

5. Ha felismered, a ciklus újraindul – visszatérsz a lista első, második vagy harmadik pontjához.  

Szóval hogyan lehet ezt megtörni? Már tudod, mit kell tenned, de félsz megtenni. Nincs mese, keményen kell dolgoznod. Nagyon, nagyon, nagyon, keményen. Ahogy a célok és a változás kapcsán mindig elhangzik, kezdd kicsiben. Határozz meg egy konkrét, könnyen elérhető célt. Csinálj egy fekvőtámaszt naponta. Tanulj meg egy szót spanyolul naponta. Gyakorold a gyorsevési technikádat minden nap (hogyan készülnek az emberek a gyorsevő versenyekre? Fogalmam nincs).

Gyorsan rá fogsz jönni, hogy elkezdeni a leges-legnehezebb dolog a világon. Sőt, néha ijesztő is.

De tudod, mi ijesztőbb ennél is? Ugyanott tartani egy év múlva, mint ahol most vagy.

Ha sikerül baba léptékben, minden nap tartanod magad a kitűzéseidhez, nem számít, milyen kicsi lépést tettél meg aznap, előbb-utóbb eljutsz A-ból B-be. Lesznek olyan napok, amikor az álmaid követése szívás, és nem fogsz jól szórakozni. Ez normális. Ahogy egy barátom mondta egyszer: “Az értékes dolgokat megszerezni szívás.” Egy napon majd, a számtalan fekvőtámasz után (metaforikus vagy esetleg szó szerinti fekvőtámasz) a tükörbe nézel és meglep a látvány. 

Könnyű mindezt elmondani, nehezebb megtenni. A nap végén csak rajtad múlik, hogy mi történik.

Itt az ideje, hogy a mindennapi tetteid tükrözni kezdjék azt az embert, akivé válni szeretnél.

@kedvemma

Címzett: Születendő lányom!

Mindig is szerettem volna naplót írni. Vonzott az az „életvitel”, amit a Neveletlen Hercegnő, a Szerelmünk lapjai, a Mindenképpen talán vagy éppen Bridget Jones esetén láttam. Viszont, sajnos nem kaptam túl sok írói vénát a talentumok osztásánál, így igen-igen küzdöttem, hogy mégis mit írjak a naplómba. 14 évesen  nem voltak magvas világmegváltó gondolataim, az álmaimat még ébredés előtt mind elfelejtettem, és hétköznapi életem messze állt a fantázia-mesék akciódússágának világától.

Végül egy táborban egy levél írásos feladat elé kerültem, ahol a levelet nem másnak, mint a saját lányomnak kellett címeznem úgy, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor annyi idős lesz, mint akkor én voltam. Remélem nem kell magyarázkodnom, hogy a levelet azóta hol vesztettem el, viszont maga az ötlet gyökeret vert bennem. A történethez még hozzátartozik, hogy nekem nincsenek nagyszüleim – pontosabban mire annyi idős lettem, hogy épkézláb gondolatokat tudtam volna megfogalmazni, már nem volt lehetőségem velük szemtől-szembe leülni. Mindig nagyon érdekelt, hogy milyenek lehettek az őseim, hogyan gondolkozhattak, mi motiválhatta döntéseiket. Mivel csak egy valaki ismerheti a jövőnket, úgy döntöttem, nem szeretném kételyek között hagyni unokáimat, megírom a történetemet.

No de, nem akármilyen történeteket írok le a naplómba. Nem beszélek például a mindennapok kihívásairól, a Glamour-napok problémáiról, de még a nyári tábori kalandokról sem. A naplómat kifejezetten a lányaimnak/lányomnak és nőnemű unokáimnak célzom (igen, remélem, hogy nem csak fiaim és fiú unokáim lesznek…). A naplómban a közel 10 év minden olyan története felfedezhető, mikor örömtelien, szomorúan, vagy éppen váratlanul találkoztam az ellenkező nem képviselőivel. 

Leírtam minden örömömet, pillangós várakozásomat, „taktikázásomat”, a meglepetéseket és az ajándékokat, de komolyabb tapasztalataimat is, mikor alkalomadtán nagyon fájt, sérültem, sírtam, s aztán felálltam. Leírtam mind a magasságokat és a mélységeket. Sokszor nem volt könnyű, és többször kimaradt fél-egy év is a történetekből, de most, a 25 éves fejemmel visszatekintve, hálás vagyok, hogy visszalapozhatom az oldalakat, és láthatom, mennyi mindenben erősödtem, és mennyit változtak-fejlődtek az elvárásaim a jövendőbelimmel kapcsolatban. 

Bár semmiképpen sem szeretném megvédeni a lányomat ezektől a tapasztalatoktól, hiszen mindannyian a saját megéléseinkből tanulunk a legtöbbet, mégis szeretném, ha majd elolvasná, hogy bölcsebb legyen tőle, és így talán pár buta hibától igenis megóvhatom.

Kedves naplóíráson gondolkodó! Egyet tanácsolok: vágj bele! Írd le őszintén, mit érzel, mit kellene érezned, mire vágysz, mi az, ami fáj. Írd le, és a végén egy mondatban üzenj valamit a lányodnak: az aktuális kedvenc zeneszámodat, egy jó tanácsot (pl. „ezt biztosan elmondtam volna az édesanyámnak” – hátha érti a célzást 😉), vagy csak, hogy ne feledje: úgy értékes, ahogy van, és a gyönyörű mosolyát senkiért sem kell megváltoztatnia.

Kedves lányom, ha eléd kerül valamikor a távoli jövőben ez a kisebb iromány, tudd, hogy nagyon szeretlek, tanulj, és sose add fel – tudom, hogy sokra fogod vinni még, hihetetlenül büszke vagyok rád szüntelen, Te vagy számomra a legértékesebb a világon.

Kisbán Petra

Miből élj az egyetemen?

2017-ben kezdtem az egyetemet és őszintén nem sok esély volt arra, hogy otthonról támogatni tudják a tanulmányaimat. Mindezek mellett pedig már 3 évesen is az volt a jelmondatom, hogy „baba egyedül”, tehát számomra is az volt a cél, hogy minél előbb önálló legyek. Sok utánajárás, végtelen adminisztrációs folyamatok után sikerült teljesen függetlenednem anyagilag, úgy, hogy első féléves egyetemista voltam. Arra gondoltam, hogy csokorba gyűjtöm az általam talált opciókat pro és kontra véleményekkel, így nektek, kedves gólyák, már csak az lesz a dolgotok, hogy az adminisztrációs munkákat elvégezzétek. Sok sikert!

Diákmunka

Az első opció természetesen a diákmunka. Én is belevágtam rögtön októberben és nagyjából heti 20 órában dolgoztam, leginkább adminisztrációs feladatokat láttam el. Ezt elsősorban azoknak ajánlom, akik könnyen össze tudják egyeztetni a szakukkal, valamint a munka NEM MEGY A TANULÁS ROVÁSÁRA. Ez nagyon fontos, tehát az vágjon bele, akinek belefér. Diákmunkák esetében érdemes felkeresni különböző diákszövetkezeteket (Y–diák, Fürgediák, Eudiák). Ez nagyjából 60-80 ezer Ft bevételt jelenthet havonta.

Babysitterkedés

Külön  kiemelném a babysitterkedést, ezen hirdetések felkutatására különböző erre megalakult Facebook csoportokat ajánlok. Konkrét összeget nem tudok mondani, mert függ a bérezéstől, az órák  és a gyerekek számától is, de szép zsebpénzt lehet ezáltal is összegyűjteni.

Szociális támogatás

A harmadik opció a szociális támogatás igénylése az egyetemtől. FONTOS, hogy ezt csak azok vehetik igénybe, akik állami ösztöndíjas képzésre nyertek felvételt. Külön szeretném kiemelni, hogy ez az, amely a legtöbb adminisztrációs folyamattal jár, pont ezért sokan bele sem vágnak, valamint azért, mert „ők úgysem kapnának semmit”. Igen, vannak olyan életkörülmények, amikor valakit úgy ítélnek meg, hogy erre nem jogosult, de mindenképp érdemes alaposan átnyálazni az összes fellelhető, ezzel kapcsolatos információt, mivel rengeteg kiskapu rejlik a sorok között. 

Tanulmányi ösztöndíj

Itt is kiemelném, hogy csak az (állami) ösztöndíjasok részesülhetnek benne, de ők bármilyen dokumentációs folyamatok nélkül megkapják. Tehát nincs semmi dolgod ezzel. Kivéve persze egyet: TANULNI! Ez ugyanis egy bizonyos átlag felett jár csak. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez általában nem egy egetrengető összeg, viszont havi rendszerességgel kapod. Nagyjából havi 10-30 ezer Ft között mozog.

Extra ösztöndíjak

Különböző más ösztöndíjak: a kar oldalán érdemes kutakodni utánuk, általában ezeket össze szokták gyűjteni és írnak is pár gondolatot róluk valamint még érdemes különböző szervezetek oldalán is keresgélni. Ilyen ösztöndíjak például a Bursa Hungarica ösztöndíj, vagy a Szent Imre ösztöndíj.

Tudományos, kutatói ösztöndíjak: elsőéveseknek nem ajánlom, mivel még lehet nem alakult ki bennetek, hogy pontosan mit kutatnátok. Itt is elsősorban szervezetek és a kar holnapján kezdjetek keresni. Ezeknek az ösztöndíjaknak az előnye, hogy jelentős összegekről van szó, de meg is követeli cserébe a munkát. Valamint még az előnyök közé sorolnám, hogy ha jól sikerül, akár publikáció is követheti. A hátránya, hogy ténylegesen pár hónapot a kutatói munkára kell áldozni, olyan, mintha írnál egy kisebb szakdolgozatot. 

Ivanova Patrícia