Amikor támad a Gonosz – személyes történet

A Sátán létezik. Talán a legnagyobb célja az, hogy elhitesse, hogy nincs, hiszen akkor küzdeni sem kell ellene… Ha van Jó, akkor létezni kell Rossznak is, hisz csak így nyer értelmet a jó. Ha pedig tudjuk, hogy van Gonosz, akkor észrevehetjük a munkálkodását. Személyes történet következik. 

Mikor testet ölt a Gonosz

A Sátán munkálkodik, csavarja a szálakat, suttog a füledbe, hogy eltérítsen téged attól, amit a Jóisten neked szánt. Egyes szentek életében a Sátán meg is testesült, vegyük például Pió atyát, akit kutya képében bántalmazott. Őszintén, ha velem ilyen történne, akkor tuti biztos, hogy megőrülnék. Más esetekben pedig a lelki térben támadhatja az embert: az érzelmeken, a negatív, csábító, de bűnbe vivő gondolatokon keresztül. Támadja az üdvösségbe vetett hitünket, a kapcsolatainkat és magát a hitet. 

Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg a saját életemben. Akárhányszor az evangéliumról, Jézus jóságáról mesélek, másnap rettentően rosszul vagyok lelkileg. Akárhányszor megosztom a hitemet, beszélek a nehézségekről és arról, hogy a Jóisten hogyan segített a nehéz helyzetekben – másnap szarul (erre nincs jobb szó, ami átadná az érzést) vagyok lelkileg. Először ezt a tendenciát tavaly vettem észre és azóta folyamatosan észlelem – mindig így történik. Akár akarom, akár nem. 

Hol támad a Gonosz?

A Gonosz mindig ott támad, ahol a legkönnyebb fogást találja rajtunk, ahol a legsérülékenyebbek vagyunk. Esetemben ezek az érzelmek – itt vagyok a legsebezhetőbb. Mikor pedig evangelizálok, akkor másnap egy rakás semminek érzem magam. Jönnek a „nem vagyok elég jó”, „elszúrok mindent”, „nem fog sikerülni, béna vagyok” nagyon felemelő gondolatok, lényegében a semmiből. Mikor megérkeznek, akkor hatalmas erővel sújtanak le, teljesen beterítenek, mint egy gigászi hullám. Nem értettem kezdetben, hogy ezek a negatív érzelmi hullámok honnan jönnek, mert alapvetően szuper életem van, optimista világszemlélettel rendelkezem és nem ért semmiféle nagy tragédia. Nem buktam meg egy vizsgán sem, nem hagytak el, tehát nem volt semmiféle kiváltó tényező. De mikor ezek a negatív hullámok egy-egy hitről folyó beszélgetés után rendszeressé váltak, akkor elgondolkoztam. Lehet, hogy ez valahonnan kívülről jön?

De mit tehetünk?

Most lehet, sokan kinevettek, hogy ja nem elég, hogy depressziós vagyok – vagy legalább érzelmileg labilis – de még hallucinálok és téveszméim is vannak. De a Biblia is felszólít minket a Gonosz elleni küzdelemre. Az ima lehet a fegyverünk. Az első lépés azonban az, hogy ismerjük el a létét. Hiszen harcolni csak akkor tudunk ellene, ha elismerjük, hogy létezik és kiismerjük a taktikáit. Záráskánt pedig álljon itt a Bibliai GPS: 

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak. Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok. Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az igazság páncélját, és kössétek fel a békesség evangéliumának hirdetésére való készség saruját. Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kiolthatjátok. Az üdvösség sisakját is vegyétek fel, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért.”  

Ef, 6:10-18

P.s.: Remélem, hogy ezen cikk megírása és publikálása utána nem leszek annyira rosszul, ha igen, akkor gondoljatok rám. 😀

Tóth-Kuthy Betti