“A határon láttam a menekülő anyukákat, síró gyerekekkel, egy bőrönddel”-interjú Kárpátaljáról származó szerkesztőségi tagunkkal

Egyik szerkesztőségi tagunk Kárpátaljáról költözött Budapestre jó pár évvel ezelőtt, ám családja, gyökerei még mindig szorosan odakötik. Milyen érzés lehet, ha a szülőföldödön háború van? Ha hátra maradnak a rokonaid? Patríciát most Dorottya kérdezte az égető helyzetről.

Mint sok más kárpátaljai magyarnak, neked is nagyon nehezek lehettek az elmúlt napok. Mi az, ami reményt ad?

Szerintem mindenki számára nehéz most ez a helyzet. Folyamatosan a híreket követem, de közben az élet meg nem állt meg, nehéz így dolgozni, tanulni, haladni a mindennapi dolgokkal, összességében iszonyatosan nehéz fókuszálni. Közben van bennem egy más jellegű belső feszültség is. Egyszerre fáj borzalmasan a szívem azért, ami történik, az áldozatokért, a menekültekért, az otthon ragadottakért. Számomra semmilyen mentség nincs a vérontásra. Ugyanakkor ott van bennem az a fájdalom és harag is, azért, amit a kárpátaljai magyar kisebbségnek kellett átélnie. Például az ukrán nyelvtörvény egy cseppet sem rázta meg Európát… de erről egy ilyen helyzetben talán beszélni sem szabad. Mindenesetre az imádság sok erőt ad, ezt teszem, de szívem szerint a határnál segíteném a menekülteket. 

A rokonaid hogy vannak? Mit mesélnek, milyen náluk a helyzet?

Miután kicsit leülepedett bennem a nagy információs áradatban a háború, akkor rajzolódott ki bennem, hogy pontosan mi történik. A második napon lefekvés után tíz perccel arra riadtam, hogy megfulladok. Akkor jöttem rá, hogy addig nem leszek nyugodt, amíg a családom többi tagja – akik Kárpátalján élnek – nem lesznek mellettem, biztonságban. Így végül vasárnap útnak indultam Kárpátaljára, abban bízva, hogy velem jönnek. De nem így lett. Cserébe megtapasztaltam, hogy elég békés még Ungváron a helyzet és ez kisebb megnyugvást adott nekem. A határon viszont láttam a menekülő anyukákat, síró gyerekekkel, egy bőrönddel, amibe próbálták beszuszakolni az egész életüket. A család, akiket elhoztunk Budapestre a határtól három napja voltak úton kicsi gyerekkel. Útközben pedig arról meséltek, hogy a házukat is találat érte. Ésszel fel sem lehet fogni milyen lelkiállapotban vannak. 

Hogyan tudnak az emberek leginkább segíteni? Nemcsak anyagilag, de lelkileg?

Őszinte leszek, végtelenül megható számomra a magyarok szolidaritása, na persze nem az ukrán zászlós facebook profilkép keretekre gondolok (nevet), hanem arra a mérhetetlen összefogásra, amit én még soha nem tapasztaltam. A határon, a pályaudvarokon, mindenhol azt látom, hogy egy emberként állunk ki és üzenjük az ide érkezőknek, hogy: Segítünk! 

Mit üzennél a világnak, a magyaroknak, a menekülteknek?

Szerintem a nagyböjt alkalmas időszak lenne arra, hogy mindenki önvizsgálatot tartson, ki miért felelős a kialakult helyzetben, hogyan jutottunk el idáig. Ne üljünk fel minden jellegű fake news-okra. Ne hagyjon el senkit sem a remény, hogy egyszer ennek is vége lesz és Isten békéje fogja beragyogni az egész világot. 

Az interjút Demjén Dorottya készítette.

Hogyan segíthetsz?

A szomszédos Ukrajnában komoly harcok folynak, emberek ezrei menekülnek el otthonukból. A 2022. február 24-én kialakult megrendítő helyzet hazánkat is a közös segítségnyújtásra ösztönözte. Én magam is Kárpátalján születtem, így még inkább osztozom az otthoniak fájdalmában. A menekülő civilek, kárpátaljai magyar testvéreink támogatása és megsegítése közös ügyünk, éppen ezért az alábbiakban igyekeztük összegyűjteni a segítségnyújtás módjait. A lista folyamatosan frissül!

Ökumenikus Segélyszervezet:

Országos gyűjtés a humanitárius segélyprogram támogatására, részvétel a Nyugat-Ukrajnába érkező menekültek ellátására, más egyházi hátterű segélyszervezetekkel együttműködve nemzetközi segélyprogram végrehajtása. 

Itt tudod támogatni: https://segelyszervezet.hu/adomanyozas 

Magyar Máltai Szeretetszolgálat:

A kárpátaljai valamint a kelet-magyarországi területekre érkező menekültek támogatása és befogadása.

Itt tudod támogatni: https://adomanyozz.hu/program/ukrajna

Számlaszám: 11784009-20200745

Adományvonal: 1350 (250 Ft)

Kárpátaljai Ferences Misszió:

Menekültek befogadása, a támogatással a Nagyszőlősi Karitász meleg ételt, a Kapisztrán Szent János Lelkigyakorlatos Ház pedig szállást biztosít majd az ode érkezők számára.

Itt tudod támogatni: https://www.ferencesalapitvany.hu/projekt/karpataljai-ferences-misszio-tamogatasa/5?fbclid=IwAR2ZO7r5smiFsOpyJqWqIPi7WqyMbcoJXRGnCBmC6juk9HG8jNyPkllhqMk 

Magyar Református Szeretetszolgálat:

Élelmiszerszállítmánnyal és adománygyűjtéssel segít a kialakult helyzetben. Mellette pedig önkénteseket keresnek a segítségnyújtásra.

Önkéntesség: https://jobbadni.hu/hirek/onkenteseket-keresunk/

Itt tudod támogatni: https://adomany.jobbadni.hu/kampanyok/38

Számlaszám: CIB 10702019-85008898-51100005 (A közlemény: Nemzeti Összefogás)

Adományvonal: 1358 (500 Ft)

Egy Vérből Vagyunk Alapítvány:

Adománygyűjtés két kárpátaljai gyermekotthonban élő, lélekben örökbe fogadott 115 gyermek számára.

Számlaszám: OTP Bank Nyrt. 11712073-21458020-00000000, közlemény: Kárpátalja

Adománygyűjtés a kárpátaljai magyarok számára:

Tartósélelmiszer (liszt, cukor, olaj, konzervek, száraztészta, stb.) adományokat a Szerb utca 3. alatt található Három Szerb Kávéházba fogadják. 

Számlaszám: JÖSz Alapítvány 10300002-10703764-49020018, közlemény: „Segítek Kárpátalja”

Facebook (további információk): https://fb.me/e/1Gw8FW5BZ

Nyíregyházi Görögkatolikus Egyházmegye:

Azok jelentkezését várják, akik tudnak szállást adni a Magyarországra menekülteknek.

Jelentkezés: segitunk@nyirgorkat.hu e-mail-címen, vagy a +36 30/976 4914-es telefonszámon.

Segítségnyújtás (Ukrajna):

Facebook csoport, ahol sorra érkeznek a szállással és fuvarral kapcsolatos felajánlások a Magyarországra menekülők számára. 

https://www.facebook.com/groups/994143548136400/

A konkrét adományokon túl Ferenc pápa hamvazószerdára böjtöt hirdetett a békéért, a 777 szerkesztősége valamint a Hajdúdorogi Görögkatolikus Főegyházmegye is minden este imaláncot tart, vasárnap este pedig az Egyetemi Templomban ökumenikus imádságot tartanak. Az adományozás mellett fontos a közös ima ereje, így aki teheti imádkozzon a békéért!

Ivanova Patrícia

Nem láttam Hodász Andrást a finn nagykövetségnél 

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Vajon a más társadalmi témákban előszeretettel megnyilvánuló katolikus pap miért nem érezte fontosnak, hogy felszólaljon a bibliai idézet miatt bíróság elé citált Päivi Räsänen ügyében?

Vasárnap én is részt vettem a Vád alatt a Biblia elnevezésű tüntetésen, melynek célja az volt, hogy kiálljunk a volt finn belügyminiszter mellett. Päivi Räsänen – akinek bírósági tárgyalása hétfőn folytatódott – azért került a vádlottak padjára, mert néhány évvel ezelőtt a Szentírásból idézett LMBTQ-kérdésben. Abból a Szentírásból, melyet Istentől kaptunk, s melynek tanítását kétezer éve hisszük és valljuk. Katolikus papként minden bizonnyal így van ezzel Hodász András is, ám a nyilvánosságban rendszeresen megszólaló atya valamiért nem érezte úgy, hogy ki kellene fejeznie a szolidaritását a hite miatt meghurcolt finn politikussal.

Pedig nem akármilyen ügyről van szó. Päivi Räsänen perének végkifejlete egész Európára és a kereszténységre kihatással lehet. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a bírósági döntés pro vagy kontra, de precedensértékű lesz a vallásszabadság kapcsán alkalmazott európai joggyakorlatban.

Ha Hodász András nem is, több mint háromezer ember átérezte az esemény súlyát, és megjelent a finn nagykövetség előtt vasárnap délután. A helyszínen a beszédek mellett Päivi Räsänen videóüzenetét is meghallgathatták az egybegyűltek.

De hol volt Hodász atya?

Az a Hodász atya, akinek annyira fontos a sajtószabadság, hogy nem tudott szó nélkül elmenni a rendszeresen keresztényellenes cikkeket közlő Index megszűnése mellett, sőt, még az orgánum melletti tüntetésen is részt vett (amit egyébként a nyíltan abortuszpárti Momentum szervezett).

Az a Hodász atya, akinek mindenről megvan a véleménye, és azt bátran el is mondja a nyilvánosság különböző felületein. 

Az a Hodász atya, aki nem érti a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos népszavazást – mivel szerinte nincsen LMBTQ-lobbi – és fel is szólal ebben az ügyben. Az a Hodász atya, aki olyan fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, mint a fiatalok mentális egészsége. 

Hodász atya számára általában nagyon fontos az igazság. Most mégis hallgat. Most, amikor a szólás- és vallásszabadság, sőt, a Biblia szövege a tét. 

András atya, kérem, indokolja meg, hogy miért nem vett részt a tüntetésen! Vagy ha nem ért rá, akkor meg miért hallgat? 

Hol vannak a videók a témában? Hol vannak az Instagram-bejegyzések  és az Instagram-sztorik? A bibliai idézet miatt bíróság elé állított volt finn belügyminiszter ügye még ennyit sem érdemel?

András atya, pont  Önt nem háborítja fel a Szentírás szövege ellen indított per? Hogy immáron keresztény hitünk szabad megvallása és Isten szavának idézhetősége forog kockán?

Az Index-botrányról azt írta annak idején, hogy „Vére rajtunk”. No, de kérdezem én: ennek az ügynek a vére kin szárad majd? Nem lehet, hogy ha szó nélkül hagyjuk Päivi Räsänen meghurcolását, akkor bűnösök közt mi is cinkosok leszünk?

Atyám, ne értsen félre, eszem ágában sincs megmondanom Önnek, hogy mely ügyekben szólaljon fel, és melyekben nem. Azonban egy katolikus paptól joggal elvárható, hogy ha már a magyarországi sajtószabadság helyzete és a gyermekvédelmi törvény annyira zavarja, akkor az Isten szavának idézése miatt bíróság elé citált volt finn belügyminiszter mellett is álljon ki!

Máskülönben joggal feltételezhetjük Önről, hogy a közéleti megnyilvánulásait nem a krisztusi igazság kompromisszumok nélküli képviselete, hanem más érdekek motiválják.

“Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.”

Mt 10:32-33

Ivanova Patrícia

Borítókép forrása: Papifrankó youtube

Motivációm az az öröm, amit a gyermekek arcán látok – Interjú Gui Angélával

Gui Angéla, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatója, de sokan jótékonysági futásairól, karitatív munkájáról ismerik. Szívén viseli a magyarországi és határon túli gyermekotthonok lakóinak sorsát, akikért soha nem rest futócipőt húzni és több száz kilométereket megtenni. Létrehozta az Egy Vérből Vagyunk Alapítványt, mely idén októberben megkapta a közhasznú minősítést. Angéla gyakorlatilag az év minden napján önkénteskedik, ezért példakép lehet sokak számára, közéjük tartozik a Margaret szerkesztői csapata is.

Az a hivatástudat és értékrend, amelyet képvisel nagyon erős gyökerekre utal. Mit hozott magával otthonról?

Azt, hogy másokon segíteni a legtermészetesebb dolog a világon. Gyakran megkérdezik, hogy miért segítek másokon? Én ezt a kérdést nem értem. Számomra olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy miért veszek levegőt? Lehet nem venni levegőt? Nem lehet. Azt hiszem a szüleimtől és a szülőföldemtől kapott értékek mellett elég sok empátiával áldott meg a Teremtő, azonnal bele tudok helyezkedni a másik helyébe, és át tudom érezni, milyen lehet neki. Szóval nekem nincs egy segítő üzemmódom, amelyet mondjuk karácsonykor bekapcsolok, én így működök mindig.  

Hogyan, mikor kezdődött az érdeklődése a nehéz sorsú gyermekek iránt, mi volt az a mozzanat, ami elindította önkénteskedés útján?

Felnőtt fejjel, 39 évesen kezdtem el sportolni, és ez a futás volt. Az első félmaratonomat a Bátor Tábor gyermekeiért teljesítettem, nekik gyűjtöttem. Óriási erőt adott a kilométerek leküzdésében, hogy azzal másokon segítek. Akkor megkérdeztem magamtól, miért nem szervezek én is jótékonysági futásokat, ha ez ilyen jó érzés? Megkerestem Böjte Csabát, megkérdeztem, szeretné-e, hogy elfussunk Dévától Budapestig és neki gyűjtsünk. Csaba testvér szerintem azt gondolta, na, ez a nő sem lehet százas, ha ilyesmibe vágja a fejszéjét. Szóval egyből igent mondott és az esemény olyan jól sikerült, hogy 5 nap alatt nem csak 500 kilométert futottunk, hanem 5 millió forintot is sikerült összegyűjtenünk. A táv megtétele alatt pedig annyi szeretet volt jelen, olyan sok öröm ért, hogy nem is volt kérdés, folytatni kell. Egyik cél pedig mindig hozta maga után a másikat.

 Hány ezer km-t futott már jótékonysági célokért?

Több, mint hatezer kilométeres jótékonysági futást szerveztem eddig azért, hogy a nehéz sorsú gyermekeken segítsek. Az Egy Vérből Vagyunk jótékonysági eseményeken azonban én nagyon keveset futok – az ember vagy fut, vagy futást szervez, a kettő együtt nem megy. Az én hosszú futásaim nem ezek, maratonnál hosszabb távokat általában a születésnapomon, egyedül futok.

Az adakozás karácsonykor különösen nagy hangsúlyt kap, Ön is sok gyermek kívánságát igyekszik teljesíteni ilyenkor. Idén a Margaret is csatlakozott az adománygyűjtéshez, mesélne erről egy kicsit? 

Már most annyi felajánlás érkezett, hogy az egészen biztosan nem fog elférni a garázsunkban. Hihetetlen látni azt, ahogyan évről-évre egyre többen bíznak meg bennem, vadidegen emberek gyűjtenek nekem, utalnak, adományoznak, szívvel-lélekkel készítik a cipősdoboznyi szeretet. Én tényleg azt hiszem, hogy az emberek jók és szeretnek másokon segíteni. Tudom ugyanakkor, hogy nem könnyű megtalálni azt az utat, amelyen biztosak lehetnek abban, hogy a felajánlásuk célba ér. Karácsonykor mindig könnyebben tudunk másokért tenni, de olyan jó lenne, ha az év minden napján gondolnánk azokra, akiknek nem csak az ünnepek alatt nehéz. 

Mit tapasztalt ezekben a gyermekotthonokban és mire van leginkább szükség? 

Egy másik emberre. Arra, hogy valaki figyeljen rájuk, meghallgassa őket, játszon velük, melléjük üljön. Sokan azt gondolják, hogy csak pénzzel lehet másokon segíteni, pedig a legnagyobb segítség nem kerül semmibe. 

Persze mindenkinek a saját ideje a legdrágább, de ha abból adományozz, akkor élheti át igazán a másokon való segítés örömét. 

Mondok egy példát, idén nyáron egy egyhetes sporttábort szerveztem egy székelyföldi szórványkollégium nehéz sorsú gyermekei számára. Budapesttől elfutottunk Magyarfülpösig, ez 600 km volt. A célba érkezésünket követően kezdődött a tábort, amelynek első napján korom fekete felhők gyülekeztek az égen és a helyi emberek mondták, hogy óriási esőt jósolnak. Én éppen tollasoztam egy kislánnyal, amikor közelgő világvége időjárásról sopánkodtak körülöttünk. A kislány rám mosolygott, kacsintott egyet és azt mondta, neki ez élete legszebb napja és higgyem el, nem fog esni, mert a boldogság mindent elűz. Ennyi, ilyen egyszerű.

A karitatív munka egyszerre szívmelengető érzés, ugyanakkor nagy felelősség is, előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk vagy csak lelkileg elfáradunk. Mi adhat erőt, motivációt, hogy tovább csináljuk?  

Motivációt mindenkinek más és más adhat!  Én egészen biztosan nem fogok jótékonysági eseményt szervezni csak azért, hogy bekerüljek a tévébe. Az én motivációm az az öröm, amit látok a gyermekek arcán, amikor megérkezek, amikor egy cipőt adhatok neki, amikor elmondhatják nekem a féltett titkaikat. Nekem is vannak nehezebb időszakaim, amikor azt érzem, elfogyott az erőm és nem tudok több fájdalmat befogadni. Ilyenkor valahonnan a nagyvilágból mindig érkezik egy üzenet egy apától például, hogy követi az önkéntes munkámat és azt szeretné, hogy a lánya olyan legyen, mint én. Vagy kapok egy pár soros levelet egy lélekben örökbefogadott gyermekemtől, hogy: bárcsak itt lennél, akkor boldogok lennénk! Vagy megkeresnek a Margaret blogtól, hogy idén karácsonykor az alapítványomnak szeretnének gyűjteni. Szóval nekem nincs időm arra, hogy abbahagyjam!

Mit üzen azoknak, akik szintén elindulnának ezen az úton? 

Egymás segítése a legfontosabb feladatunk.  

Aki ad, az nem csak a segítő örömét élheti át, de az immunrendszere is erősebb lesz, szóval altruista embernek lenne igazán “kifizetődő”. 

József Attila: Nem én kiáltok! című versének részlete jutott eszembe üzenetként: 
„Hiába fürösztöd önmagadban
Csak másban moshatod meg arcodat.” 

Az interjút Ivanova Patrícia készítette.

Miből élj az egyetemen?

2017-ben kezdtem az egyetemet és őszintén nem sok esély volt arra, hogy otthonról támogatni tudják a tanulmányaimat. Mindezek mellett pedig már 3 évesen is az volt a jelmondatom, hogy „baba egyedül”, tehát számomra is az volt a cél, hogy minél előbb önálló legyek. Sok utánajárás, végtelen adminisztrációs folyamatok után sikerült teljesen függetlenednem anyagilag, úgy, hogy első féléves egyetemista voltam. Arra gondoltam, hogy csokorba gyűjtöm az általam talált opciókat pro és kontra véleményekkel, így nektek, kedves gólyák, már csak az lesz a dolgotok, hogy az adminisztrációs munkákat elvégezzétek. Sok sikert!

Diákmunka

Az első opció természetesen a diákmunka. Én is belevágtam rögtön októberben és nagyjából heti 20 órában dolgoztam, leginkább adminisztrációs feladatokat láttam el. Ezt elsősorban azoknak ajánlom, akik könnyen össze tudják egyeztetni a szakukkal, valamint a munka NEM MEGY A TANULÁS ROVÁSÁRA. Ez nagyon fontos, tehát az vágjon bele, akinek belefér. Diákmunkák esetében érdemes felkeresni különböző diákszövetkezeteket (Y–diák, Fürgediák, Eudiák). Ez nagyjából 60-80 ezer Ft bevételt jelenthet havonta.

Babysitterkedés

Külön  kiemelném a babysitterkedést, ezen hirdetések felkutatására különböző erre megalakult Facebook csoportokat ajánlok. Konkrét összeget nem tudok mondani, mert függ a bérezéstől, az órák  és a gyerekek számától is, de szép zsebpénzt lehet ezáltal is összegyűjteni.

Szociális támogatás

A harmadik opció a szociális támogatás igénylése az egyetemtől. FONTOS, hogy ezt csak azok vehetik igénybe, akik állami ösztöndíjas képzésre nyertek felvételt. Külön szeretném kiemelni, hogy ez az, amely a legtöbb adminisztrációs folyamattal jár, pont ezért sokan bele sem vágnak, valamint azért, mert „ők úgysem kapnának semmit”. Igen, vannak olyan életkörülmények, amikor valakit úgy ítélnek meg, hogy erre nem jogosult, de mindenképp érdemes alaposan átnyálazni az összes fellelhető, ezzel kapcsolatos információt, mivel rengeteg kiskapu rejlik a sorok között. 

Tanulmányi ösztöndíj

Itt is kiemelném, hogy csak az (állami) ösztöndíjasok részesülhetnek benne, de ők bármilyen dokumentációs folyamatok nélkül megkapják. Tehát nincs semmi dolgod ezzel. Kivéve persze egyet: TANULNI! Ez ugyanis egy bizonyos átlag felett jár csak. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez általában nem egy egetrengető összeg, viszont havi rendszerességgel kapod. Nagyjából havi 10-30 ezer Ft között mozog.

Extra ösztöndíjak

Különböző más ösztöndíjak: a kar oldalán érdemes kutakodni utánuk, általában ezeket össze szokták gyűjteni és írnak is pár gondolatot róluk valamint még érdemes különböző szervezetek oldalán is keresgélni. Ilyen ösztöndíjak például a Bursa Hungarica ösztöndíj, vagy a Szent Imre ösztöndíj.

Tudományos, kutatói ösztöndíjak: elsőéveseknek nem ajánlom, mivel még lehet nem alakult ki bennetek, hogy pontosan mit kutatnátok. Itt is elsősorban szervezetek és a kar holnapján kezdjetek keresni. Ezeknek az ösztöndíjaknak az előnye, hogy jelentős összegekről van szó, de meg is követeli cserébe a munkát. Valamint még az előnyök közé sorolnám, hogy ha jól sikerül, akár publikáció is követheti. A hátránya, hogy ténylegesen pár hónapot a kutatói munkára kell áldozni, olyan, mintha írnál egy kisebb szakdolgozatot. 

Ivanova Patrícia

Öt jótanács, hogy mit viselj esküvőn

Itt volt a nyár és itt volt az esküvőszezon, tehát elárasztották a TikTokot is az esküvős tematikájú videók. Tudom, tudom, minek mentem oda, miért pörgeti értelmes ember a tiktokot, főleg 23 évesen. Nincs mentségem, de ha már pörgetem és látok ezt-azt, akkor megosztanám a véleményem. Persze a nyár az év legesküvősebb része, tehát mondhatni kicsit megkéstem a jó tanácsaimmal, de hátha a következő évszakok is tartogatnak esküvőket.

Úgy látom, hogy főleg nyugaton, de kétség kívül itt Magyarországon is sokan hajlamosak vagyunk megfeledkezni bizonyos íratlan szabályokról, melyek megszegésért nyilván nem fognak megkövezni minket, de szerintem a saját illemtudásunkról viszont mégis elég csúfos bizonyítványt állít ki. Az esküvő minden esetben a menyasszony nagy napja és csakis az övé! Értem én, hogy valaki szingli és egy esküvő jó terep az ismerkedésre, vagy ne adj Isten ott lesz az exünk is, aki előtt muszáj tündökölni, de ilyenkor is érdemes figyelembe vennünk néhány egyszerű szabályt.

Ezek a szabályok természetesen akkor alkalmazandók, ha nem kapunk semmilyen dress code-ot a meghívóban, ugyanis az felűlírhatja ezeket a szabályokat. Ilyen például, amikor a fehér vagy a fekete szín az ifjú pár kifejezett kérése. Na, de ilyen ritkán akad, úgyhogy jöjjenek a szabályok.

  1. Felejtsd el a fehér színt. A fehér a menyasszony színe, így annak árnyalatait sem ajánlott viselni. 
  2. A feketét még inkább felejtsd el. A mi kultúránkban a fekete a gyász színe, a barátaink esküvőjén pedig feltehetően együtt örülünk velük. Nincs helye a feketének, sőt szerintem a fekete mintának sem.
  3. A piros sem jó választás. Van aki ezzel megengedőbb, szerintem azonban ne akarjunk jobban kitűnni a menyasszonynál, az év többi napján öltözzünk végzet asszonyának, ez a nap viszont a menyasszonyé!
  4. Hasonló a helyzet a csillogós, ezüst, arany ruhákkal is. Nem, nem, nem.
  5. Nyilván nyári esküvőkön senki nem várja el, hogy tokától bokáig beöltözzünk, azonban vegyük figyelembe, hogy a templomi ceremóniára túl sokat mutató öltözékben nem ajánlatos részt venni. Legyen nálunk egy kendő, amit magunkra tehetünk. Ide sorolnám még a nagyon mini ruhákat. Ez már nem is a menyasszonyról szól, egyszerűen lehet nem mindenki kíváncsi hajnali 3-kor hatalmas táncolások közben a fehérnemünk színére.

+1 Mindenképp tájékozódjunk a helyszínről, az időjárásról, az esküvő stílusáról, a dress code-ról, a koszorúslányok ruhájának színéről valamint az ifjú pár különleges igényeiről. Ha az alábbi szabályokat észben tartjuk, nem igazán tudunk mellélőni és az este folyamán sem fogunk feszengeni. 

Ivanova Patrícia

Mit tanulhatunk Árpád-házi Szent Erzsébettől?

Különös büszkeséggel tölt el engem, hogy milyen sok szentet adtunk a világnak, mi magyarok. Ezen szentek jelentős része az uralkodók, vagy az uralkodó család tagjai közül kerültek ki, bizonyítva azt, hogy hatalommal a kézben is járható a szentek útja. Sokszor, amikor a szentek életéről gondolkodunk, elfelejtjük azt az egyszerű tényt, hogy ők is két lábon járó emberek voltak, mindennapi problémákkal és nehézségekkel, vágyakkal és ösztönökkel, kilátástalan helyzetekkel. Így érthetjük meg, hogy milyen közel is vannak hozzánk, hogy életútjuk mennyire hasonlít a sajátunkhoz.

A magyar szentek sorából számomra kiemelkedő Árpád-házi Szent Erzsébet, akit a világ számos pontján nagy tisztelet övez. De miért olyan különleges? Kérem szépen azért, mert ő egy igazi nagybetűs NŐ volt, aki véleményem szerint számunkra is jó példakép lehet. Egyszerre testesíti meg az alázatot és a határozottságot, a szerelmet és a hitet, a nőiességet és a hihetetlen (férfiakkal vetekedő) tűrőképességet. 

Már egész fiatalon külföldre került, de soha nem feledkezett meg hazájáról és anyanyelvéről. Ezzel megmutatva nekünk, hogy éljünk bárhol is a világban, soha nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről. Szent Erzsébet életútja jó példaként szolgálhat mind a családanyák, mind a dolgozó nők számára. Fiatalon édesanya lett, aki szerette férjét, és melegséggel töltötte meg a családi légkört. Ugyanakkor életútját nehézségek is övezték: magára maradt, egyedül kellett nevelnie gyermekeit, és helytállni a világban. Mindezt olyan erővel és kitartással tette, mely mellett hitét sem veszítette el.

Ő tudott hitvesként a társa, kiegészítése lenni férjének, és képes volt önállóan is megállni a lábán a világban. Azért, mert a nőiesség azon esszenciája rejlett benne, mely simulékonnyá tette, alázatossá és végtelenül erőssé. Úgy gondolom, olyan, mint az ideális nő a maga kecses voltában, mely kecsesség abban rejlik, hogy az adott helyzethez idomul, és kihozza magából a lehető legjobbat. Hite erős volt, és ez a hit falakat mozgatott, a szó legszorosabb értelmében: kórházat emelt a szegényeknek, és a tevékeny szeretet mentén ő maga is kivette a részét a munkából. Hatalmas dolgokat vitt véghez, hatalmas alázattal és szeretettel, mely szeretetből mindenkinek jutott. Szerintem ne kerülgessük a forró kását: egy igazi belevaló, ízig-vérig erős nő volt, olyan, amilyenné mind szeretnénk válni!

Mindezek mellett Szent Erzsébetet mindig szép nőként ábrázolják a templom falain, szobrokon vagy képeken, mert a fennmaradt források alapján kivételes szépség volt. Én hiszek abban, hogy a belülről fakadó tiszta jóság szépít, és hiszem azt is, hogy ő maga is egy ilyen sugárzó fény volt. Merjünk nőiesek lenni, merjünk erősek lenni, merjünk szeretetből másokért tenni, de leginkább merjünk kicsit olyanok lenni, mint Árpád-házi Szent Erzsébet!

Ivanova Patrícia

Hazaszeretet, de hogyan?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Nehéz kimondani, hogy “szeretem a házamat”, mert negatív visszhangja lett annak, ha valaki nagyra becsüli a nemzetét. De miért? Biztos többen találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor a hazafiságot összemossák a nacionalizmussal. Pedig II. János Pál pápa szerint egyszerű a képlet:

„A nacionalizmus jellemzője, hogy csakis a saját nemzete javát ismeri el és követi, más nemzetek jogainak figyelembevétele nélkül. Ezzel szemben a hazafiság, mint a haza szeretete, elismeri minden más nemzet jogát is arra, hogy hasonlóképpen szeresse hazáját: ez jelenti tehát a rendezett társadalmi szeretet útját.”.

II. János Pál pápa

A lengyelek vagy például az olaszok nagyon szeretik saját nemzetüket és azokat a sajátosságokat, amelyek meghatározzák őket. Az utóbbi időben mi is jól haladunk ebbe az irányba, egyre több reklám próbálja szerethetővé tenni magyarságunkat. Ezáltal persze elindult egy pozitív folyamat, de úgy érzem még nem az igazi. Leginkább az a probléma gyökere, hogy mindig valamilyen elvárásokat támasztunk, és azokhoz kötjük a hazánk és kultúránk iránti szeretetet.

Általános tendencia, – így rám is igaz – miszerint a határon túli magyarok sokkal többre értékelik magyarságukat, sokkal büszkébbek arra. Valahol én is érzem ennek a hagyatékát és azt az erőt, ami azáltal munkálkodik bennem, hogy a mai Magyarország határain kívül születtem. Mert én megtapasztaltam, milyen kirekesztettnek, kisebbségnek lenni a saját szülőföldemen, ahol az anyanyelvem csak sokadlagos, és a szűk környezetemre redukálódik a használata. Ahol még ma is küzdenek azért, hogy ne tűnjön el a magyar a saját földjéről, és nap mint nap tenni kell a megmaradásáért. Szóval mondhatjuk, megedződtem, és tudom, hogy kell azt a pici lángot ott legbelül örökmécsesként őrizni, és mindig bátran “büszke magyarnak lenni”. 

De fáj az, hogy itt a hazaszeretet nem ilyen. Végezetül pár kérdést szeretnék feltenni – melyek, bízom benne, hogy mindenkiben elindítanak valamit. Miért nem tudjuk elkülöníteni a patriotizmust a politikától, pártoktól, de legfőképp a feltételektől? Miért akarunk inkább európaiak lenni, mintsem magyarok? Miért támasztunk nagy elvárásokat, megugorhatatlan léceket a hazánkkal szemben? Miért keressük állandóan a hibát benne? Miért nem tudunk büszkék lenni a kultúránkra és történelmünkre? Amikor a világon már mindenkit elfogadunk, és mindenki előtt letérdelünk, akkor a hazánkat miért nem tudjuk egyszerűen, feltételek nélkül szeretni? 

Ivanova Patrícia

Randi a korona idején

Sokaknak nem okoz gondot a randizás a vírus idején. De mi a helyzet azokkal, akik mondjuk nem szeretnének felmenni egy idegen lakására az első randin? Nem kell kétségbe esni és legfőképp nem kell lemondanunk a randizás varázsáról. Ezeket a randi tippeket, azoknak ajánlom, akik az első vagy akár még a második randin sem érzik időszerűnek a netflix&chill programot. Sajnos az időjárás nem nekünk kedvez, de egy kis hideg ne törjön le senkit!

Olyan kreatív megoldásokat gyűjtöttem nektek egy csokorba, amelyeket kipróbáltam, még egy világjárvány idején is alkalmazhatóak és tényleg megteremtik a randi hangulatot.

1. Várnegyed

Ez az abszolút kedvencem és már rengeteg randit szerveztem ide. Elsőre unalmasnak tűnhet, de nem akkor, ha rám hallgattok. Felejtsétek el a 16-os buszt. Az Iskola utca felől induljatok fel az eldugott lépcsőkön, de ne a vár irányába, hanem először az Európa ligetet vegyétek célba. Nézzétek meg a kilátást a Babits Mihály sétányról , majd innen érdemes kicsit csavarogni a Várnegyed utcáin. Ezt követően, ha rám hallgattok, akkor a Tóth Árpád sétányon andalogtok tovább (szerintem az ország egyik legszebb sétánya). Majd a Karmelita kolostor mellett indultok le, ígérem egy kincses bánya lesz a Várnegyed. 

2. Várkert bazár

Tökéletes randi program, ha nem csak beszélgetni szeretnétek, hanem kulturálisan is töltekezni. A Várkert Bazár Déli panoráma teraszán szabadtéri kiállításokat szoktak szervezni, ráadásul ezek ingyenesen látogathatók. Advent alkalmával a Fortepan archívumából láthattunk képeket, előtte pedig a Budavári Legendák kiállítás volt megtekinthető. Ezek látogatását este ajánlom, mivel akkor sokkal látványosabbak. 

3. Ménesi út + Szentimreváros

Tele eldugott utcákkal, lépcsőkkel, titkokkal. Ismét tökéletes az andalgáshoz. Abban az esetben, ha nem szeretnétek céltalanul bolyongani, akkor ajánlom figyelmetekbe a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum szervezett sétáit. Ezek körülbelül 2-3 órás vezetett séták, melyek jó hangulatban telnek és sok érdekességre fény derül. 

+1. Forralt bor az Anna Caféban és séta a Duna-parton

Ez a forralt bor még azoknak is ízleni fog, akik esetleg nem szeretik (mint én), a séta pedig tökéletes egy ismerkedős, beszélgetős első randihoz!

Ivanova Patrícia

Kép: Pexels

Szakajánló – lengyel szak PPKE

Kedves Felvételizők!

Lehet akad köztetek olyan, aki még most is bizonytalan és ez teljesen érthető. Én a felvételi jelentkezések leadása előtt hoztam egy egészen merész döntést, amit sokan még a közvetlen környezetemben sem értettek. Az utolsó pillanatban megjelöltem első helyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a lengyel szakot. A meghökkenést leginkább az váltotta ki, hogy különösebb kapcsolatom nem volt a lengyel nyelvvel, mindössze korábban már tanultam más szláv nyelvet és részt vettem 2016-ban az Ifjúsági Világtalálkozón Krakkóban, ahol a saját bőrömön tapasztaltam meg a lengyelek magyarok iránt tanúsított feltételnélküli szeretetét.

Négy év telt el azóta és kiderült, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mind a mai napig nagyon szeretek egyetemre járni, mindig feltöltenek az óráim és élvezem minden percét annak, hogy polonista lehetek! Ez leginkább azért lehet, mert olyat tanulok, amiben minden nap örömömet lelem és ezt egy barátságos közegben tehetem. Egyetemistákként, fiatalokként, akik épp bontogatjuk a szárnyainkat a világban és tele vagyunk kétségekkel, kérdőjelekkel kifejezetten fontos, hogy egy olyan közegben fejlődjünk, ahol megkapjuk a megfelelő szaktudáson túl a támogatást is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tanáraink, nem csak tudják a nevünket, de azzal is tisztában vannak, hogy mire vagyunk képesek és állandóan a segítségünkre vannak a bizonytalanságainkban. 

A Pázmányon a lengyel szak attól különleges, hogy ez nem egy egyszerű nyelvi szak, ahol csak nyelvet tanulunk. Egyaránt foglalkozunk kultúrával, történelemmel, irodalommal ráadásul mindezt tágabb kontextusban is vizsgáljuk. Az itt töltött évek során nem csak Lengyelországot sikerül megismernünk, hanem nagy rálátást szerezhetünk az egész régióra, valamint a lengyel-magyar kapcsolatokra, mely az elmúlt évek során soha nem látott sikernek örvend. Mindezeket első kézből kapjuk, ugyanis oktatóink elismert műfordítók és a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok kiemelkedő tagjai is. Ez által már az egyetem első évétől lehetőségünk van részt venni kulturális eseményeken, konferenciákon, tanulmányutakon és külföldi részképzéseken is. 

Hálás vagyok, hogy ennek a részese lehetek. 

Neked kedves Felvételiző, azt kívánom, hogy találd meg azt a szakot, amiben legalább ilyen örömödet leled, mert akkor mindenki meghökkenésére elmondhatod, hogy te is boldog egyetemista vagy!

Ivanova Patrícia
PPKE, lengyel MA

Fotó: Unsplash