A házasság egy csapatjáték, szerelemmel – beszélgetés a Semsei házaspárral

A VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, üzletember és négy gyermek édesapja. Semsei Rudolffal és feleségével, Dobay Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot megóvni az unalomtól, a kompromisszumokról és arról, hogy a házasság egy életre szóló játék kell, hogy legyen. Húsz évnyi házasság tapasztalatait osztják most meg velünk, kíváncsi olvasókkal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Eszter: Nagyon régen találkoztunk, én voltam akkoriban 17, Rudi pedig 19 és egy szalagavatón mutattak be minket egymásnak. Már elsőre is nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt Rudi, majd a következő képem az volt róla, hogy egy óriási hangfal tetején táncol és élvezi a bulit. Azóta sokszor láttam rajta ezt a nagy mulatozási kedvet. Így ismerkedtünk meg, aztán 5 évre rá jöttünk össze. 

Milyen értékeket kerestetek a másikban? 

Rudolf: Én tudatos embernek vallom magam, egy életre előre tervezek. Eszterben azt éreztem meg, hogy vele el tudnék lenni életem végéig, hiszen hasonló értékrendet képviselünk, kellően vicces, a legjobb barátom és a házastársam is egyben. Ezek mellet jó családanya is és el tudtam képzelni, hogy a gyermekeim édesanyja lesz majd. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elfogadók legyünk. Ha a másikban nincs meg az elfogadásra való hajlam, akkor szerintem nem alkalmas arra, hogy hosszútávon leéljem vele az életemet.

Eszter: Én nem voltam ilyen tudatos a párválasztásban. Ami megfogott Rudiban, az a nagy életszeretete, a támogatása és a pozitív beállítódása volt – mindez nagyon imponált nekem. 

Forrás: Dobay Eszter

Az ellentétek vonzzák egymást?

Eszter: Szerintem nagyon nagy ellentétnek nem szabad lennie a kapcsolatban, hiszen akkor nem lesz hosszútávú. Mikor mi összejöttünk, beszéltünk arról, hogy milyen családot szeretnénk, hány gyereket.

Nem lehet úgy nekikezdeni egy kapcsolatnak, hogy az egyik fél ötöt, a másik pedig egy gyermeket szeretne. Ezeket a nagy kérdéseket már a kapcsolat elején érdemes tisztázni. 

Rudi: Szerintem az érdeklődési kör a fő kérdés. Ha nincsenek közös élmények és együtt töltött percek, akkor, hogy tudna kialakulni a kettőtök kapcsolatában valami plusz? Az ellentétek tudnak előnyösek lenni, de igazából nagyon fontos, hogy mind a ketten ugyan azokra a pillérekre építkezzünk. El tudom képzelni, hogy az egyikünk a komolyzene koncertre szeret járni, másikunk pedig a rockra. De az is fontos, hogy ha az Eszter a komolyat szereti jobban, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy én is elmenjek vele és erőfeszítést tegyek. Ha neki ez fontos, akkor miért ne tenném meg? Az, hogy kiegészítjük egymást működhet, hiszen a házasság egy csapatjáték szerelemmel. De, hogy ellentétes irányba evezzük a hajót, az nem működik. Az útnak és a célnak közösnek kell lennie, ugyan abba az irányba kell néznünk.

Meddig lehetünk rugalmasak? Mi az, amiben lehet kompromisszumot kötni?

Eszter: Szerintem ezt valahogy érzi az ember. Ami Rudit elégedettséggel tölti el, az nekem is jó, mert ő nyugodt és kiegyensúlyozott lesz. Például, ő jobban szeret elmenni mulatozni, én néha szeretek itthon is lenni. Ilyenkor mérlegelnem kell, hogy elmenjek vele, vagy maradjak itthon.

Rudolf: Nálunk ritkán van az, hogy külön megyünk el szórakozni. A Házasság Hetén beszélgettünk a lelkiatyánkkal, aki azt mondta, hogy legyünk jóban a másikkal. Ha téged az inspirál, hogy járj kedvében a másiknak, az egy rugalmasság. Nem azt jelenti, hogy kiszolgálod, hanem látod, hogy mire van szüksége, neki fontos és ezért én megcsinálom. Ezek apró dolgok, de ha látja a másik, hogy én megteszem érte, akkor ezek a finom gesztusok sokat számítanak. 

Eszter: De ez úgy működik csak, ha az odafigyelés kölcsönös!

Forrás: Férfiak Klubja

A Ti életetekben milyen szerepet tölt be a hit?

Eszter: Mind a ketten úgy léptünk be a kapcsolatba, hogy vallásosak voltunk. Úgy alakítottuk az életünket, hogy ez legyen az egyik alappillére. Ahogy család lettünk, egyre jobban tudtunk támaszkodni a hitre, a gyerekeinkkel kapcsolatosan és a párkapcsolatunkban is. Van egy házasközösségünk és templomba is járunk továbbá jegyesfelkészítésben is részt veszünk. 

Rudolf:

A hit olyan, mint a házasság, hogy állandóan dolgozni kell rajta.

Ha van két ember, akik hasonló irányba szeretnének menni, akkor könnyebb. A gyermekeinkkel kapcsolatban örülünk, hogy foglalkoztatja őket a hit, de azt érzem, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Terelgetni őket és vitázni velük szabad, de nem érdemes rájuk kényszeríteni. Fontosak még számunkra a közös nagy imaélmények és az étkezés előtti közös ima – nálunk a hit a mindennapok része.

Mióta vagytok házasok? A házasság mit jelent számotokra? 

Eszter: Most volt szeptemberben a huszadik évfordulónk. A házasság egy keretet ad az életünknek, és nem csak egy papír. 

Rudolf: Hívő emberként esküt teszek, hogy életem végéig Eszterrel maradok. Az a fontos, hogy egy olyan végleges keretet adunk a kapcsolatnak, amibe nem lehet ki-beugrálni. Egy életre kell, hogy szóljon. Kettőnkért pedig sokat kell dolgozni, mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjunk.

A házasság létrejöttéhez, fenntartásához és annak megmentéséhez is két emberre van szükség. 

Forrás: Dobay Eszter

Mi teszi sikeressé a házasságotokat?

Eszter: A folyamatos odafigyelés és a csapajáték. Vannak a házasságnak is szakaszai és mindegyikben oda kell figyelni a társadra. Mikor sok gyermek van egy családban, akkor a párok hajlamosak érzelmileg különválni. A feleség otthon van a gyerekekkel, a férfi pedig elmegy dolgozni, így könnyen el tudnak egymást mellett siklani. Együtt élnek, de még sincsenek együtt. Például nekem is mondta mindig Rudi, hogy „gyere menjünk el”. Sokszor nem volt kedvem, de felöltöztem és elmentünk egyet sétálni. 

Rudi: Mindig törekszünk arra, hogy meglegyenek a közös idők. Egymást megismerni is nagyon fontos. Olvastam egy kutatást, amiben azt nézték, hogy az ifjú házasok mennyire ismerik egymást. Az ifjú házasokat vizsgálták, illetve olyanokat, akik már 10 év együtt vannak. Az derült ki a vizsgálatból, hogy a fiatal házasok sokkal jobban ismerik egymás, mint azok, akik 10 éve együtt vannak. Fontos, hogy odafigyeljünk a mellettünk lévő társra, mik az igényei, hogyan változik, mert így fogok tudni a kedvében járni. Fontos még, hogy a társunk legyen az első számunkra. Természetesen a gyerekek is nagyon fontosak, de katolikus emberként a nekünk a társunknak kell, hogy a legfontosabb legyen. Fontos, hogy jóban legyünk a társunkkal, hogy mikor ketten maradunk majd, akkor is örömmel és szívesen legyünk együtt.

Hogyan lehet jól szeretni a másikat?

Eszter: Nekünk nagyon bevált Chapman Szeretetnyelvek című könyve. 

Rudolf: Gary Chapman abban szenzációs, hogy leírja, hogy hogyan kell a másik agyával gondolkozni és a másik nyelvén beszélni, ez tanulható, tudatosabban tudok figyelni a másikra. Legyünk jóban a másikkal gondolat mindent elmond: ha törekszel arra, hogy a másikkal jót tegyél, úgy, hogy az ő is érezze, akkor szerintem ez egy kulcs a hosszú, közös élethez.  A szeretetnyelv erről szól, úgy jót tenni a másikkal, hogy az neki is jó legyen. 

Forrás: Dobay Eszter

Hogyan lehet a kapcsolatot megóvni attól, hogy unalmassá váljon? Hogyan lehet a szerelmet őrizni? Buktatók?

Eszter: Az egyhangúság egy nagy buktató lehet. Ha az ember tudja, hogy mire számítson, ha nincsen új impulzus a kapcsolatban, nem vezet jóra. Próbálni kell új dolgokat felfedezni, ebben a Rudi nálunk jó, ő szokott magával húzni engem, ő jön az új ötletekkel. Az is nagyon jó dolog lehet, ha autóval megyünk valahova, mert akkor is jókat tudunk beszélgetni. Nagyon fontosak számunkra még a közös vacsorák, mikor tudunk egy jót beszélgetni egymással. 

Rudolf: A másikra való odafigyelés, a közös alkalmak létfontosságúak, gyerekek nélkül, csak ketten. Hogy a másikra tudjak figyelni és tényleg csak ketten legyünk. Azt gondolom, hogy a szexualitás és az intimitás is nagyon fontos pillérei a házasságnak. A Jóisten ajándékba adta az intimitást azért, hogy erősítse két ember kapcsolatát. Továbbá a folyamatos kommunikáció és a feladatmegosztás is nagyon fontos.

A férj sem menekülhet el az otthoni feladatok elől, hiszen a feleség is dolgozott egész nap, otthon a gyerekekkel. Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából.

A kérdéses helyzeteket sokszor kő-papír-ollóval döntjük el. Néha ilyen egyszerű dolgokkal hatalmas vitákat el lehet kerülni és azt is el tudjuk érni, hogy egyenrangú partnerekként kezeljük egymást a házasságban. A Jóisten, a kő, a papír meg az olló eldöntik majd, hogy ki fogja kapni a feladatot. 

Mi a célotok szülőként?

Eszter: Szeretnénk jóban lenni a gyerekeinkkel, harmonikus a kapcsolatra törekszünk. Egyelőre nagyon sok mindent elmondanak nekünk, több dologról is lehet velük beszélgetni: bulizásokról, társakról stb. Remélem, hogy a jövőben is megmarad velük ez a jó kapcsolat. 

Rudolf: Igen, de a jóban lenni, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatnak a gyerekeink, viszonylag erős határokat állítunk fel számukra. Van az kedves mondás, hogy

Gyerekkorunk korlátai lesznek a felnőttkori kapaszkodók”.

Így feladataik és kötelezettségeik vannak ebben a családban. 

Mit üzentek a fiataloknak?

Rudolf: Egyik kedves gondolatunkat Szent Ágostontól: Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.

Az interjút Tóth-Kuthy Bernadett készítette.

Borítókép: VivienNaomi Photography

Kulcskérdés az apaság? -Interjú Süveges Gergővel az apaság titkairól

Az élet tele van ajtókkal. Némelyek már nyitva állnak előttünk, így könnyedén be tudunk rajtuk kukkantani. Vannak azonban még zártak, amelyek kinyitásához szükségünk van kulcsokra… Az apaságról, családról és titkos ajtókat nyitó kulcsokról beszélgettünk Süveges Gergő újságíróval, műsorvezetővel, az Apakulcs és számos sikerkönyv szerzőjével. 

Mi ihlette a könyvet?

Maga az apaság témája nem új számomra, hiszen már 2008-ban és 2012-ben is jelent meg könyvem Apa-kép-írás és Apaszem címmel. Arra jöttem rá, hogy nagyon szeretünk történeteket írni és olvasni, de mégis minden történet egy modell. Vagyis az a történet azzal az apával, azzal a gyerekkel esett meg, aki azt írta. Ahhoz, hogy a saját életemre következtetéseket tudjak levonni ezekből a modellekből, ahhoz valami olyan munkát kell elvégeznem, mint az aranymosó, aki térdel a folyóparton, rázza a szitáját és egyszer csak megcsillan valami. Vagy nem. 

Fotó: Erdélyi Gábor

Miért érezted szükségességét a könyv megírásának?

Azon kezdtem el gondolkozni 2 évvel ezelőtt, hogy a modellek mélyén lévő alapelvek megfogalmazhatók-e. Magyarul léteznek-e olyan alapelvek, amelyek mindannyiunk élethelyzetére alkalmazhatóak? Mert ha igen, akkor nem kell aranyat mosni, hanem már oda tudjuk egymás elé tenni a csillogó aranyszemcséket. Sok beszélgetés és gondolkozás nyomán arra jöttem rá, hogy három ilyen alapelv létezik: a tudás, a jóakarat és a szövetség kulcsa. Sokféle élethelyzet létezik, ezért is kerestem azokat az alapelveket, amelyek nem egy bizonyos élethelyzethez vagy családformához kötődnek, hanem önmagában az apasághoz. A modellekből szerettem volna eljutni az alapelvekhez. Az Apakulcs az első olyan könyv a piacon, amely az alapelvekre fókuszál. Fontos volt számomra, hogy ezeket az alapelveket ne csak leírjam, hanem segítsem az apákat és az érdeklődőket abban, hogy alkalmazni is tudják azokat. Épp ezért az Apakulcs három úton ad segítséget az apák számára. Első a könyv. Úgy látom, sokan veszik és olvassák, ennek nagyon örülök. Most már e-könyv formában is elérhető a Harmat Kiadónál, és készül a hangoskönyv változat is. Az Apakulcs világának második megközelítési lehetősége a weboldalon lévő tesztek sora. Ma már több százan töltötték ki az Alaptesztet vagy az Örökségtesztet; a Családi tesztek pedig a napokban válnak elérhetővé. Végül pedig fontos lába az Apakulcs szolgálatának a személyes segítség előadások, tréningek formájában. Egy tréningen csak apák vagyunk együtt, hangsúlyozottan kevesen, hogy jusson időnk és lehetőségünk a fejlődésre. Ha csak férfiak vannak együtt, védett közegben, ahol nem kell eljátszanunk a rendíthetetlen ólomkatonát, hanem akár gyengék is lehetünk, az nagyon felszabadító és előrevivő.

Miért fontos az apa jelenléte a családban, mint példakép a gyermek számára?

Mert amit sosem látok, abból nem tudok mintát meríteni. Ha én sosem hallok emberi szót, ha nem beszélnek hozzám, akkor nem tanulok meg beszélni. Ha nem látok apamintát, akkor a személyiségem sokkal nehezebben fog harmonikusan fejlődni. Mert részben a mintáinkból építkezünk. Még akkor is, ha ezeket később akár át is értékelhetjük. Minden apának van felelőssége abban, hogy milyen mintát mutat.

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen apa? Mit tud tenni a gyermek, ha az apamintát nem kapta meg?

Sok családban ez a helyzet. Fájdalmas helyzet. Ha nincs apa, akkor nyilván nem lehet úgy csinálni, mintha lenne, 100 százalékban nem lehet pótolni a személyét. Egy apa alakú űrt csak az apával lehet betölteni. Tapasztgatni mással is lehet. És ez tulajdonképpen jó hír: sokan vannak, akik harmonikus apaminta nélkül nőnek fel, de ettől még lehetnek egészséges személyiségek. Valaki előbb-utóbb apafigurává válik a gyermek számára. Nagyapa… tanár… idősebb testvér… vagy akár fura módon a nagymama vagy az anya. Az biztos, hogy minden gyerek ösztönösen keres magának férfi- vagy apamintát. Az ilyen, nehezebb körülmények között működő családokban fontos szempont, hogy ki válik a gyermek számára mintává. 

Számodra mit jelent apának lenni? Hogyan lehetnek a férfiak jó apák?

Tudatos ösztönösséggel. Vagy ösztönös tudatossággal. Fontosak a megérzések, a spontaneitás, de fontos az önreflexió és a tervezés is. A kettő egyensúlya sokat segíts apának és gyereknek egyaránt. Igazából nem lehetünk jó apák. ami elérhető, hogy egy kicsit jobbak legyünk, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Az Apakulcs is erről beszél: hogyan tudok egy picivel apább lenni. Hogyan tudok dolgozni a kapcsolódásunkon? Hogyan lesz egyre inkább közünk egymáshoz? Ehhez az apakulcsok jó segítséget adnak: ha egyre inkább ismerem, szeretem és támogatom a gyermekemet, akkor kölcsönösen átélhetjük a kapcsolódás örömét.

Fotó: Erdélyi Gábor

Milyen kihívásokkal néztél szembe, amikor apává váltál?

Mikor összeházasodtunk, még kicsit szerettünk volna kettesben lenni a feleségemmel, így 3 évvel később született meg az első gyermekünk. Én elsősorban nem a kihívásokra emlékszem, hanem az örömre és a felszabadultságra. Meg nyilván az aggodalomra is, hogy túléli-e a kislányunk az éjszakát – vagy minket. Jó volt az a gondolat és érzés, hogy a feleségemmel közös ügyünk van. 

Mi a különbség az apai és anyai kapcsolódás között?

Általánosságban a férfiaknak, az apáknak az a kihívás, hogy kapcsolódni és közeledni tudjanak a gyermekükhöz. Az anyák számára inkább az elszakadás okozhat nehézséget. Az elszakadás a születés pillanatában kezdődik, és a gyermek élete valójában folyamatos távolodás az édesanyjától. Ezt a távolodást jól megélni talán a legnagyobb kihívás az anyák számára. Szóval: apák, közeledjetek; anyák, engedjetek. Mindkettő emberes feladat.

Anyai szeretet kontra apai szeretet?

Más a személyiségünk, másképpen reagálunk, másképpen vagyunk jelen. Azt hiszem, az anyának és az apának is gyakorolnia kell a gyengéd és a határt szabó szeretetet egyaránt. Úgyis másképpen fogjuk csinálni. Nem hiszek az „ölelő anya–szigorú apa” felosztásban. Sőt: rendkívül károsnak tartom.

Fotó: Zih Zsolt

Neked mi a szereped otthon, mint apa?

A legidősebb gyerekünk már 19 éves, a legfiatalabb is 13, úgyhogy az életmódunk és -ritmusunk már nem a kisgyerekes időket idézi. Ettől még szülőként ugyanaz a feladat: ismerni, szeretni és támogatni őket – úgy, ahogyan ebben a helyzetben szükségük van rá. Éppen ezért fontosabbak számomra az alapelvek a modelleknél: míg a modellek azt mondják, hogy csináld így és működni fog; az alapelvek azt kérdezik, hogy ezt az örök és általános szempontot hogyan tudod megvalósítani a saját életetekben. Az ismerd–szeresdtámogasd hármas alapelve csecsemőkorban és fiatal felnőtt korban egyaránt érvényes. Alkalmazni pedig nekem kell. Jól pedig akkor csinálom, ha ők is érzik, hogy ismerem, szeretem és támogatom őket. 

Az istenkép és az apakép hogyan fonódik össze?

A kapcsolódás alapelvei egyetemesek, minden apa–gyerek viszonyban működnek. Így az Atya–gyermek viszonyban is. Azért vagyok képes ismerni, szeretni és támogatni a gyermekemet, mert az Atya ugyanígy ismer, szeret és támogat engem, a gyermekét. Istenképünk és apaképünk mélyen összefügg: kezdetben apaképünkből építjük fel az istenképünket. Az első tapasztalataink, amelyeket otthonról hozunk, az, hogy valakitől függünk az életünk elején, hogy ebben a függésben milyen impulzusokat kapunk, nagy hatással vannak a későbbiekre. Megerősítést, biztonságot, bátorítást kapunk vagy éppen büntetéssel, félelemmel, teljesítménykényszerrel találkozunk? Mindezek alapvetően befolyásolják azt a viszonyunkat, amely Istenhez fűz minket. A kezdeti tapasztalatok alapvetően meghatározzák az Istennel kapcsolatos elképzelésünket is. Később persze ez változhat, de a kezdeti bevésődés döntő jelentőségű.

Lesz Mesterkulcs, ami mindenre megoldást ad?

Szerintem van… Rögtön három is: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa… (nevet). 

Mit üzennél a jövő apáinak?

Alapvetően a jelen apáinak szeretnék segíteni, igaz, hosszútávon. Ha négy szót képesek vagyunk megjegyezni és ezeknek a tükrében működni apaként, akkor alapvetően jó úton járunk: kapcsolódás, ismerd, szeresd, támogasd. És talán még egyet: remény. Képesek vagyunk jobb apák lenni, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Ez tutibiztos.

Most pedig nincs más dolgunk, mint felkapni gyorsan a kulcsokat, és kitárni az ajtót egy új és izgalmas kaland előtt. Belépve ezen a kapun, ebben az új világban pedig egy picivel jobb apákká és szülőkké válhatunk.

Tóth-Kuthy Bernadett

Borítókép: Erdélyi Gábor

Karácsonyi őrület a Margaret szerkesztőségben

A Margaretben több karácsony őrült is jelen van 😀 úgyhogy úgy gondoltuk, itt az idő megkérdezni a szerkesztőség tagjainak mik a kedvenc karácsonyi hagyományaik, van e náluk valami különleges szokás és hogyan élték meg a várakozást! Együtt is készültünk az adventi időszakban; közösen csináltunk bible plan-t (alkalmazás, ahol többen, közösen tudjátok olvasni a bibliát: https://www.youversion.com/), online adventi kalendáriumot nyitogattunk és persze a cipősdoboz projekt kisebb izzadságcseppek mellett hatalmas karácsonyi örömöt hozott számunkra! (mégegyszer köszönjük a nagylelkűségeteket😊)

Kedvenc karácsonyi hagyományod?

Az asztal közepére tenni egy almát és a karácsonyi vacsora végeztével annyi gerezdre vágni, ahányan körbeültük

Emma

A karácsonyi musicalben való szereplés (bár ez a covid miatt nem valósul meg idén sem), az éjféli mise, a karácsonyi bevonulás és vicces műsorok, illetve a karácsonyt megelőző rorates időszak-Cinti

Mikor összegyűlünk a karácsonyfa körül gyertyával a kezünkben, és együtt imádkozunk és éneklünk. Azt hiszem, ezért a pillanatért érdemes várni a karácsonyt:) -Kriszti

Amikor kicsi voltam, minden Szenteste elmentünk megnézni a pásztorjátékot, és mikor hazaértünk az angyalkák már előkészítették az ajándékokat, feldíszítették a fát. Szeretném a férjemmel, és majd később a gyerekeimmel továbbvinni ezt a hagyományt

Bori

Az ajándékozás előtt, a karácsonyfánál, együtt imádkozunk egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és emlékezünk, imádkozunk azokért, akik már nincsenek közöttünk és hálát adunk egymásért, a családunkért. Utána mindenki boldog karácsonyt kíván a másiknak puszival, öleléssel-Dorci

Egy karácsonyi különlegesség nálatok:

Szentesti menüben: Borleves (nemsokára receptet is találtok majd róla😊)

Petra

Majdnem 10 éve vegetáriánus a család és a menü is – a vega székelykáposzta a kedvenc-Emma

Wellington husi, Apum garnélarákja

Betti

Nálunk az angyalkák hozzák az ajándékokat:) Bori

Egy nappal előbb kezdünk el ünnepelni :)- Cinti

Nemzetközi család lévén… bár a karácsonykor általában klasszikus magyar ételeket eszünk, azért itt-ott előkerül egy-egy örmény vagy orosz étel a karácsonyi asztalnál is. A másik különlegesség nálunk talán a Luca-búza. A Luca napján elültetett búza karácsonyra szépen kizöldül és zsengén és zölden ott virít a karácsonyi betlehem mellett vagy éppen valamelyik ételt díszíti

Kriszti

24-én reggel egy hatalmas villás reggelivel kezdjük a három ünnepi napot, a húgom karácsonyfa alakú amerikai palacsintákat készít-Dorci

Hogyan készültél idén a karácsonyra?

Az idei advent új volt számomra minden szempontból. Spanyolországban töltöttem, távol a családtól, közösségtől, barátoktól. Hiányoztak a megszokott dolgok, a közös adventi gyertyagyújtás, éneklés, a közös álmos roráték. A másik oldalról meg megerősítő. Narancslevelekből alternatív adventi koszorút készíteni, és folytatni az otthoni szokásokat egy másik országban, csak mert annyira fontos neked

Kriszti

Igyekeztem több adventi kalendáriumot, ráhangolódó imát követni nap-mint-nap a “klasszikus” hangolódók (zene, illatgyertya, dekoráció) mellett-Petra

Úgy, mint mindig. Az ajándékokat jó előre beszereztem, mert egyrészt nagy tervező vagyok, másrészt az ajándékaim igyekszenek évközben elejtett kívánságokat be teljesíteni. Nagyon fontos szerintem, ha már ajándékozunk, hogy ne egy huszadik csetreszt sózzunk rá a másikra, mondván, hogy “valamit muszáj”. A dekorálást is nagyon szeretem, főleg a hangulatfényeket és a karácsonyi illatokat, ami lehet illatgyertya vagy egy adag frissen kisült mézeskalács is-Emma

Roratéra jártam, tudatosan több időt szántam imádkozásra, sütit sütöttem, díszítettem mindent, amit csak tudtam :D- Betti

Kedvenc adventi idézet:

“Nem is az a lényeg, hogy hol vagyok, hanem hogy a békességet megtaláljam. Szerintem erről szól az adventi időszak. A magunk békéjét kell megtalálnunk, a helyünket a világban, hogy megértsük, hol tartunk, s jó úton járunk-e.” (Rúzsa Magdolna) – Betti

„Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.”-Cinti

“A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”

(Pilinszky János) -Kriszti

Márai Sándor: Az ünnepekről: Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre- Bori

Nektek mi a kedvenc szokásotok, idézetetek? Mivel készültetek idén karácsonyra?

Áldott Karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónknak!

Halászlé és töltött káposzta, avagy magyar életérzés @borkadesign grafikáin – Interjú

Vörösmarty téri vásár, mézeskalácssütés, összegabalyodott karácsonyfa égősor. Vagy éppen sajtos-tejfölös lángos, német turisták a Balaton-parton, strand melletti abc. 

Zatykó Bori 22 évesen fogta magát és létrehozta a @borkadesign-t a grafikái számára. Rajzai között csupa olyan jelenettel találkozhatunk, amelyekkel bárki könnyen tud azonosulni. Hétköznapi emberek hétköznapi eseményei azok, amelyekkel a @borkadesign olyan jól át tudja adni a magyar életérzést.

Az egyébként látványtervezőnek tanuló Borit kérdeztem a nem várt sikert hozó kezdeményezéséről.

Hogyan indult a @borkadesign, mi volt a fő célod vele tavaly, mikor létrehoztad az Instagram oldalt?

Kicsit több, mint egy éve indítottam az oldalt. Egyrészről azért csináltam egy külön Instagram profilt, mert szerettem volna egybe látni a rajzaimat és portfólió-szerűen összefogni azokat. Volt bennem egy megmutatási vágy is nyilván, de nem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog. Azt hittem, hogy csak a barátaim fogják követni az oldalt. 

Azóta több mint 1000 követőd van, a rajzaid most már különböző termékeken (képeslap, vászontáska, póló) megvásárolhatók. Egyre többen ismerik a @borkadesign nevet. Milyen érzés, számítottál erre?

Soha nem volt kifejezetten célom, hogy árusítsam a grafikákat. A Rezső bácsis minta volt az első, amelyet a tesómnak elkészítettem pólóra. Amikor aztán kiraktam instára, egy csomó ember belájkolta. Akkor éreztem először, hogy ez tetszik az embereknek.

Üzennek-e valamit a rajzaid?

Hát figyelj, nem tudom. Népet nevelni nem akarok vele, az biztos. De a visszajelzések alapján megszólítanak embereket. Alapvetően a környezetemből merítek ihletet és a rajzaim ezért mindenkinek jelentenek valamit.

Konkrét üzenete nincsen a rajzoknak, de mivel van egy közös ismeretanyaga a magyaroknak, így mindenki rá tud ismerni valami ismerősre abból, amit lát.

Ez volt az alapötlet, átadni a magyar életérzést?

Mivel 2020 nyarán kezdtem, – amikor először berobbant a covid -, és volt bennem egy olyan szándék, hogy kifejezetten az itthoni nyarat örökítsem meg. Az első balatoni rajzok ekkor születtek. 

Tipikusan magyar helyszínek és magyar ételek, mindez egy kis humorral párosítva.

Vannak visszatérő karakterek a rajzaidban?

Konkrét szereplők nem térnek vissza, inkább csak egyes karaktertípusok. 

Nagyon szeretek néniket és bácsikat, illetve nem tökéletes testű embereket rajzolni. Szerintem könnyebb is ilyen figurákat alkotni, mert sokkal karakteresebbek. 

Magamat is gyakran lerajzolom, és időnként megörökítem a családommal közös élményeket is. Néha visszapörgetem a képeket, és akkor látom, hogy milyen naplószerű az egész, mert még ha nem is a konkrét családtagjaimat rajzolom le, csak egy nyári képet, akkor is tudom, hogy egy általam megélt élmény inspirálta és így tudok hozzá kapcsolódni.

Eddig két fő témában kerültek ki grafikák az oldaladra: balatoni nyár és karácsony. Szeretnéd megőrizni ezt a két fő témát, vagy másokat is behoznál a jövőben? 

Ez egyelőre időhiány miatt van így, az egyetem mellett így van időm. De az biztos, hogy a Karácsony a kedvenc ünnepem és arról nagyon szívesen rajzolok, a Balaton pedig az egyik kedvenc helyszínem és nagyon kötődöm hozzá.

Van kedvenc visszajelzésed? 

Egyszer egy vásáron egy néni odajött hozzám és rámutatott arra a képre, amin egy lány morcosan ül az ágyon, hogy „De hát ez én vagyok!”. Mondtam neki, hogy igazából ez én vagyok, de nagyon örülök, hogy tud hozzá kapcsolódni. 

Mit szeretsz a legjobban a @borkadesignban? 

Mint alkotói folyamat, a kedvencem a megrajzolás. Sosem úgy rajzolok, hogy pontosan előre kitalálom, hogy mi szerepel majd a képen, hanem elkezdem, és a végére totál más lesz, mint amit az elején gondoltam. Teljesen belefeledkezem ilyenkor a munkába, sokszor nem veszem észre, hogy órák telnek el.

Az egész @borkadesignban meg a visszajelzéseket szeretem a legjobban. Már csak ha valaki hozzászól a képeimhez, az is nagyon jólesik.

Még mindig hobbiként tekintesz rá, vagy már valamilyen szinten üzletként?

Volt egy pont, mikor elkezdtem stresszelni, hogy már egy hónapja nem posztoltam semmit. Ugye az Instagram is kijelzi, hogy mínusz hány százalék a megtekintés. Aztán rájöttem, hogy ez így nem jó, és azóta ezeket a gondolatokat elhessegetem – akkor rajzolok, amikor kedvem van hozzá. Mivel egyelőre nem ez a fő megélhetési forrásom, ezért pusztán azért csinálom, mert szeretem és kikapcsol.

Van legnépszerűbb rajz?

Igen, ahol egy lány borotválja a lábát a kád felett. Mindenki ilyen táskát vagy pólót szeretne. Ez a minta nagyon népszerű, a lányok könnyen tudnak azonosulni vele.

Milyen érzés, hogy meg lehet vásárolni a grafikáidat különböző termékeken?

Nagyon furcsa érzés, főleg, mikor hallom, hogy például fesztiválokon borkadesignos táskákkal járnak emberek. Szürreális, de jó érzés.

Mi a terved a @borkadesign-nal a jövőben? 

Jobb lenne, ha több időm lenne rá, de egyelőre párhuzamosan csinálom a látványtervezéssel. Szóval ez majd kialakul, hogy mennyire tud összeérni a kettő, vagy melyik fog jobban menni a jövőben. Egyelőre csak lelkesen folytatom, kötelezettségek nélkül.

A @borkadesign grafikák megvásárolhatók képeslap, póló vagy vászontáska formájában a @borkadesign Instagram oldalon, vagy a @sziaplus üzletben. 😊 Tökéletes karácsonyi ajándék lehet barátoknak, rokonoknak, hiszen biztos, hogy megtalálod azt a képet, amivel tudsz azonosulni! (Tapasztalatból mondom.) 

Az interjút készítette: Kocsis Krisztina

Motivációm az az öröm, amit a gyermekek arcán látok – Interjú Gui Angélával

Gui Angéla, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet kommunikációért, civil és külkapcsolatokért felelős igazgatója, de sokan jótékonysági futásairól, karitatív munkájáról ismerik. Szívén viseli a magyarországi és határon túli gyermekotthonok lakóinak sorsát, akikért soha nem rest futócipőt húzni és több száz kilométereket megtenni. Létrehozta az Egy Vérből Vagyunk Alapítványt, mely idén októberben megkapta a közhasznú minősítést. Angéla gyakorlatilag az év minden napján önkénteskedik, ezért példakép lehet sokak számára, közéjük tartozik a Margaret szerkesztői csapata is.

Az a hivatástudat és értékrend, amelyet képvisel nagyon erős gyökerekre utal. Mit hozott magával otthonról?

Azt, hogy másokon segíteni a legtermészetesebb dolog a világon. Gyakran megkérdezik, hogy miért segítek másokon? Én ezt a kérdést nem értem. Számomra olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, hogy miért veszek levegőt? Lehet nem venni levegőt? Nem lehet. Azt hiszem a szüleimtől és a szülőföldemtől kapott értékek mellett elég sok empátiával áldott meg a Teremtő, azonnal bele tudok helyezkedni a másik helyébe, és át tudom érezni, milyen lehet neki. Szóval nekem nincs egy segítő üzemmódom, amelyet mondjuk karácsonykor bekapcsolok, én így működök mindig.  

Hogyan, mikor kezdődött az érdeklődése a nehéz sorsú gyermekek iránt, mi volt az a mozzanat, ami elindította önkénteskedés útján?

Felnőtt fejjel, 39 évesen kezdtem el sportolni, és ez a futás volt. Az első félmaratonomat a Bátor Tábor gyermekeiért teljesítettem, nekik gyűjtöttem. Óriási erőt adott a kilométerek leküzdésében, hogy azzal másokon segítek. Akkor megkérdeztem magamtól, miért nem szervezek én is jótékonysági futásokat, ha ez ilyen jó érzés? Megkerestem Böjte Csabát, megkérdeztem, szeretné-e, hogy elfussunk Dévától Budapestig és neki gyűjtsünk. Csaba testvér szerintem azt gondolta, na, ez a nő sem lehet százas, ha ilyesmibe vágja a fejszéjét. Szóval egyből igent mondott és az esemény olyan jól sikerült, hogy 5 nap alatt nem csak 500 kilométert futottunk, hanem 5 millió forintot is sikerült összegyűjtenünk. A táv megtétele alatt pedig annyi szeretet volt jelen, olyan sok öröm ért, hogy nem is volt kérdés, folytatni kell. Egyik cél pedig mindig hozta maga után a másikat.

 Hány ezer km-t futott már jótékonysági célokért?

Több, mint hatezer kilométeres jótékonysági futást szerveztem eddig azért, hogy a nehéz sorsú gyermekeken segítsek. Az Egy Vérből Vagyunk jótékonysági eseményeken azonban én nagyon keveset futok – az ember vagy fut, vagy futást szervez, a kettő együtt nem megy. Az én hosszú futásaim nem ezek, maratonnál hosszabb távokat általában a születésnapomon, egyedül futok.

Az adakozás karácsonykor különösen nagy hangsúlyt kap, Ön is sok gyermek kívánságát igyekszik teljesíteni ilyenkor. Idén a Margaret is csatlakozott az adománygyűjtéshez, mesélne erről egy kicsit? 

Már most annyi felajánlás érkezett, hogy az egészen biztosan nem fog elférni a garázsunkban. Hihetetlen látni azt, ahogyan évről-évre egyre többen bíznak meg bennem, vadidegen emberek gyűjtenek nekem, utalnak, adományoznak, szívvel-lélekkel készítik a cipősdoboznyi szeretet. Én tényleg azt hiszem, hogy az emberek jók és szeretnek másokon segíteni. Tudom ugyanakkor, hogy nem könnyű megtalálni azt az utat, amelyen biztosak lehetnek abban, hogy a felajánlásuk célba ér. Karácsonykor mindig könnyebben tudunk másokért tenni, de olyan jó lenne, ha az év minden napján gondolnánk azokra, akiknek nem csak az ünnepek alatt nehéz. 

Mit tapasztalt ezekben a gyermekotthonokban és mire van leginkább szükség? 

Egy másik emberre. Arra, hogy valaki figyeljen rájuk, meghallgassa őket, játszon velük, melléjük üljön. Sokan azt gondolják, hogy csak pénzzel lehet másokon segíteni, pedig a legnagyobb segítség nem kerül semmibe. 

Persze mindenkinek a saját ideje a legdrágább, de ha abból adományozz, akkor élheti át igazán a másokon való segítés örömét. 

Mondok egy példát, idén nyáron egy egyhetes sporttábort szerveztem egy székelyföldi szórványkollégium nehéz sorsú gyermekei számára. Budapesttől elfutottunk Magyarfülpösig, ez 600 km volt. A célba érkezésünket követően kezdődött a tábort, amelynek első napján korom fekete felhők gyülekeztek az égen és a helyi emberek mondták, hogy óriási esőt jósolnak. Én éppen tollasoztam egy kislánnyal, amikor közelgő világvége időjárásról sopánkodtak körülöttünk. A kislány rám mosolygott, kacsintott egyet és azt mondta, neki ez élete legszebb napja és higgyem el, nem fog esni, mert a boldogság mindent elűz. Ennyi, ilyen egyszerű.

A karitatív munka egyszerre szívmelengető érzés, ugyanakkor nagy felelősség is, előfordul, hogy valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk vagy csak lelkileg elfáradunk. Mi adhat erőt, motivációt, hogy tovább csináljuk?  

Motivációt mindenkinek más és más adhat!  Én egészen biztosan nem fogok jótékonysági eseményt szervezni csak azért, hogy bekerüljek a tévébe. Az én motivációm az az öröm, amit látok a gyermekek arcán, amikor megérkezek, amikor egy cipőt adhatok neki, amikor elmondhatják nekem a féltett titkaikat. Nekem is vannak nehezebb időszakaim, amikor azt érzem, elfogyott az erőm és nem tudok több fájdalmat befogadni. Ilyenkor valahonnan a nagyvilágból mindig érkezik egy üzenet egy apától például, hogy követi az önkéntes munkámat és azt szeretné, hogy a lánya olyan legyen, mint én. Vagy kapok egy pár soros levelet egy lélekben örökbefogadott gyermekemtől, hogy: bárcsak itt lennél, akkor boldogok lennénk! Vagy megkeresnek a Margaret blogtól, hogy idén karácsonykor az alapítványomnak szeretnének gyűjteni. Szóval nekem nincs időm arra, hogy abbahagyjam!

Mit üzen azoknak, akik szintén elindulnának ezen az úton? 

Egymás segítése a legfontosabb feladatunk.  

Aki ad, az nem csak a segítő örömét élheti át, de az immunrendszere is erősebb lesz, szóval altruista embernek lenne igazán “kifizetődő”. 

József Attila: Nem én kiáltok! című versének részlete jutott eszembe üzenetként: 
„Hiába fürösztöd önmagadban
Csak másban moshatod meg arcodat.” 

Az interjút Ivanova Patrícia készítette.

Egy ismeretlen példakép: Karacs Ferencné Takács Éva

Ha nem ismertél férje nevét használó, sőt a -né tagot is felvevő feministát, akkor íme egy:  Karancs Ferencné Takács Éva. Egyenlő a fizetésed a férfi kollégáddal, egyetemre jársz, meghallgatják a véleményed, szavazhatsz? Csak pár dolog, amit többek között Karancs Ferencné Takács Évának köszönhetsz, legalábbis Magyarországon. 

Közelednek a választások és magától értetődőnek vesszük, hogy van jogunk szavazni, hiszen a világ számos országában már a női kvóta bevezetése van napirenden. Megdöbbenünk és felháborodva olvassuk, hogy Afganisztánban miként alakul nőtársaink sorsa. Kinek, kiknek köszönhetjük, hogy ma Magyarországon – ha nem is minden tekintetben -, de egyenlőnek gondolhatjuk magunkat a férfiakkal? Elárulom: pár férfinak, férjnek, pár nőnek, akik férfi álnevet, álruhát használtak és még pár nőnek, akik saját nevükön is mertek publikálni a témában. Mertek felszólalni és példaként élni életüket! A saját néven publikálásban első, Karacs Ferencné Takács Éva volt, aki 1779-ben született. Egy olyan korban élt és alkotott, amikor még csak az első gőzüzemű vasút indult el, de mégis bátran és az elsők között hirdette a női és a férfi intellektus egyenértékűségét. Nem élhette meg a női szavazati jog bevezetését 1919-ben, valamint a két nem jogi egyenlőségét sem (1945-ben következett be Magyarországon), de gondolataiban és Karacs Ferenccel közös házasságukban az egyenértékűség, egyenrangúság és a közös döntések voltak az alapelvek. 

Az írásait olvasva az jutott eszembe, hogy a “meghaladta korát” jelzőt biztosan ő inspirálta. 

Hogy képzeljünk el 1779 és 1845 között egy modern nőt?

Segítek:
  • Szerelemből házasodott, ami sok kultúrában még ma is kuriózum, lásd.: szerelemgyilkosságok Indiában.
  • Férjével külön szobát tartottak fent a még nem befutott művészeknek: többek között Katona Józsefnek, aki náluk dolgozott a Bánk Bánon és Éva véleményét ráadásul mindig ki is kérte.
  • Egy olyan korban dolgozott együtt a cselédjeivel, amikor  a szocioökonómiai státuszukból még a mainál is kevésbé léphettek ki és tudtak kilépni az emberek.
  • 9 gyermeke született, ha az előzőek nem lettek volna elég figyelemreméltó adatok.
  • Egyik lánya Karacs Teréz a nőnevelés egyik úttörője lett.
  • A nevelésben a sport fontosságát olyannyira nagynak érezte, hogy külön testedzésre szolgáló részt alakított ki a  házuk udvarában.
  • Minden leányát a házi munkákon kívül olyan iparágban is jártassá tette, amelynek jövedelméből a saját erejükből már korán fedezhették ruházati és szórakozási szükségleteiket.
  • Büszkén mondogatta: „Az én gyermekeim nem tudják, mi a verés, mi a büntetés!“ Pedig e pedagógiai módszer alkalmazása még ma is beszélgető műsorok vitatárgya.
  • Tanult és képezte magát. 1816 táján a szőlőmívelést szakértőktől megtanulta és veresegyházi kis szőlőjét saját felügyelete alatt nagy hozzáértéssel munkáltatta azt, majd tanított meg másokat később a szakszerű művelésre.
  • Volt véleménye a politikáról is: Bár lelkesedett Kossuth tolláért, mellyel 1840-ben a nemzetet ébresztgetni kezdte, nyugtalanul nézte a politikai fejleményeket, mikor lapszerkesztésre Kossuth engedélyt kapott. „A kormány forradalmat akar előidézni Kossuth által. Adja az ég, hogy ez ne történjék meg, mert ha megtörténik, eltapossák a maroknyi magyart!“

A sajtóban körbenézve ritkán találkozik az ember olyan emberekkel, akikre csupa nagybetűvel érdemes hivatkozni, rá igen, rá kellene is, ezért született e rövid ismertető Karacs Ferencné Takács Éváról. Írjuk fel a nevét és legyünk olyanok, mint ő a saját korában: haladók, gondolkodók, véleményt formáló, bátrak, nők, anyák, feleségek, emberek. 

Történelem iránt érdeklődöknek ajánljuk írásait : 
  • Tudományos Gyűjteményben: 
  • 1822. XII. A leánykák házi neveléséről,
  • 1823. VIII. A házasságban lévő asszonyok kötelességeikről,
  • 1824. VI. Barátságos beszélgetés a földmívelő nép állapotjáról,
  • 1825. XI., 1826. IX. Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében)
  • Vajthó László: Magyar Irodalmi Ritkaságok (Bp., 1935. 31. sz.)  című könyvében 

Losteiner Cecília Terézia

Kép forrása: https://hu.museum-digital.org/singleimage.php?imagenr=104376
Tulajdonosa/jogkezelője: Karacs Ferenc Múzeum, Püspökladány 

Interjú zichi és vásonkeői gróf Zichy Pállal, a nagy múltú Zichy család leszármazottjával

Először is arra vagyok kíváncsi, hogy ki is az a Zichy Pál, mit kell tudni rólad?

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, nemzetközi tanulmányok szakon végeztem, jelenleg a bankszektorban dolgozom. Emellett hobbiként pálinkát főzök, túrázom és blueszenét játszom gitáron. A családom és a származásom története iránt 26 éves koromban kezdtem el érdeklődni. A hobbijaim közé tartozik még posztszovjet országok felfedezése és foglalkoztat a régi munkatáborok maradványainak felkutatása. Legutóbb az Oroszország északi részén fekvő Vorkuta városát látogattam meg. A Magyar Gulág Alapítvánnyal egy közös kiállítás is nyílt, az utunkon készült képekből. 

Miért mozgat meg ezeknek a térségeknek a látogatása

Nagyapám 5 évet töltött munkatáborban. Osztályellenség volt, családunk igencsak megszenvedte a kommunizmust. Az ismeretlen, vad vidékek felfedezésének izgalmán túl ezek az utak pszichés szempontból is segítenek ezt a transzgenerációs traumát feldolgozni.  

Sikerült megbocsátanod ezeket az üldöztetéseket?

Ez egy folyamat és nem segít rajta a tény, hogy a mai politikai életben olyan emberek is működnek, akik politikai közösségben és családi kapcsolatban állnak azokkal, akik annak idején az Andrássy út 60-ban kínozták az áldozatokat. Nehéz elfelejteni, de muszáj eltenni oda, ahova való és tovabblépni, mert nem tudjuk meg nem történté tenni. Fontos észrevenni, hogy a XX. század történelme során sokan és sokat szenvedtek, nem feltétlen csak a saját felmenőim és az ő társadalmi csoportjuk. Bízom benne, hogy mi, történelmi családok, felállunk, felelősséget vállalunk saját magunk és az utódaink életében ezáltal is egy jobb világot teremtve saját közösségünk és utódaink számára.

A történelmi családok közössége fontos szerepet játszik az életedben?

Igen. Említettem már, hogy 26 éves koromban kezdett el érdekelni a családom története. Fontos volt számomra, hogy találjak egy olyan közeget, akiknek hasonló a múltjuk, mint nekem és a családomnak. Gyermekkoromban ismertem meg az első foszlányait a családom történetének. Nagyapám, aki Nagyvázsonyban nőtt fel (ott található az egyik Zichy kastély) és apám is mesélt a híres históriákról. Bár a nagyszüleimet a kommunizmus alatt kitelepítették, sok bútort el tudtak hozni a kastélyból. A barátaim, amikor iskolás koromban átjöttek hozzám gyakran ugrattak azzal, hogy múzeumban élek. Elkezdtem gondolkodni, hogy talán vannak mások is, akiknek hasonlóan van egy nagyobb családtörténetük, és ekkor csatlakoztam a Magyar Történelmi Családok Egyesületéhez, melynek tavaly óta az elnöke vagyok.

Mik ezek a híres történeket, históriák?

A családunk címerében egy kereszt van két szarvasagancs között. Ez a családi legendárium legősibb része, a legenda szerint az ősünk vezette át Hunort és Magort a Meotisz mocsarán, amikor a csodaszarvast üldözték. Az első dokumentáció, a 13. századból származik. Családunk nagyobb felemelkedése Zichy Istvánnak köszönhető. A 17. században, amikor kiűztük a törököket, Zichy István győri várkapitány volt és a császár oldalán vitézkedett. Báró és grófi címet, valamint hatalmas földbirtokokat is kapott. Ő alapozta meg a családi vagyont, ami a II. világháborúig tartott. Nagyon szerteágazó lett a család és nagyon sok, olyan embert adott az országnak, akikre büszkék lehetünk. Saját szempontból pedig úgy élem meg, hogy az ő teljesítményük számomra példát ad. Feladatot, hogy nekem is le kell tennem valamit az asztalra, a saját körülményeimhez képest. Lehet, hogy valaki azt mondja, hogy nekik könnyű volt mert volt egy nagybirtok hátterük, amivel esetleg könnyebb volt a hobbijuknak élni vagy olyan feladatokat elvégezni, amiket a mindennap munkahelyére bejáró ember nem tud megtenni, mégis, nagyon sokat tettek az ország felemelkedéséért. Ami számomra és a családom számára is nagy felelősség, hogy ha én teszek valamit jót vagy rosszat, azáltal sokan megítélik az arisztokrata családokat és a saját családomat is. Olyan embereket is, akik nem tehetnek arról, hogy én hogyan viselkedek. Olyan integritásban akarok lenni magammal, olyan elvárásokat igyekszem támasztani magam felé, amikkel nem hozok szégyent családomra, az egyesületre, az egyesület tagjaira. Tartozom nekik ennyivel.

Az arisztokráciával szemben sok a sztereotípia. Sokan automatikusan a nagyképűséggel, sznobizmussal azonosítják. Még az értelmiségi közegekben is. 

Az az igazság, hogy a kommunizmus rendkívül kártékony volt. Tény és való, hogy voltak súlyos társadalmi egyenlőtlenségek, ami az arisztokrácia néhány tagjánál egy felsőbbrendűségi attitűddel párosult, de a kommunizmus alapvetően fals képet alakított ki erről a rétegről. Annak idején az arisztokráciának, a nép nagy részéhez képest fényűző életmódja volt, de elképesztő felelőssége is, hiszen rengeteg embernek adtak munkát. Szerencsére sznobizmussal és gőggel, mint sztereotípiával én nem igazán találkoztam. Ha én nem arrogánsan, hanem barátságosan viselkedem, akkor az emberek is pozitívan állnak hozzám. Ha én arrogánsan viselkednék, folyamatosan az őseimmel hencegnék, akkor nyilvánvalóan azt gondolnák, hogy: „Na, lám itt egy arisztokrata, aki most már hétszilvafás nemes. Nincsen semmije, de fennhordja az orrát.” Ezzel a viselkedéssel a negatív sztereotípiát erősítenem meg, de én szeretném azt gondolni magamról, hogy nem ilyen vagyok.

Tehát igyekszel ezt megcáfolni.

Pontosan. Senki nem tehet arról, hogy milyen nevet örököl, milyen családban született. Ez van, ezt dobta a gép, én ide születtem, ezzel az örökséggel kell valamit kezdeni.

Akkor nyomás is egyben?

Olyan szempontból nyomás, hogy őseim ismertebb emberek voltak és sokat tettek le az asztalra, így én sem ülhetek a babérjaimon.  Ükapám, Zichy János kultuszminiszter, a szépapám Zichy Géza zongoraművész és Zichy József, pedig fiumei kormányzó volt. Ha belegondolok, ők a saját területükön miket értek el, milyen közmegbecsülésnek örvendtek, akkor ez számomra is egy feladat, hogy tennem kell valamit a saját eszközeimmel. 

Az országban járva lépten-nyomon Zichy-kastélyokba lehet botlani. Ezt hogy éled meg?

Nehéz azt látni, hogy családom tulajdonában mennyi kastély és birtok volt és tapasztalni, hogy ma ebből semmi sem maradt.  A második világháború után ezt a vagyont államosították, a rendszerváltáskor pedig – a környező országokkal ellentétben – a kastélyokat nem lehetett visszaigényelni, csak a földterület egy töredékét kárpótlási jegyek formájában.

Egy hasonló, mint a román restitúciós törvény, nem lenne bevezethető Magyarországon is? 

Ha lenne politikai akarat, akkor szerintem meg lehetne oldani, de sajnos soha nem volt rá.

Tegyük fel, meghoznának egy ilyen törvényt, ezentúl még hatalmas mennyiségű pénzre lenne szükség a kastélyok felújításához, fenntartásához?

Igen. Sokakat állít szinte megoldhatatlan feladat elé Erdélyben is. Visszakapták a kastélyt, viszont az állam a család egykori földterületeit megtartotta, így ezeket az épületeket borzasztó nehéz fenntartani. Az életcélomat nem az elkobzott vagyon visszaszerzésében látom, hanem abban, hogy egy olyan közösséget teremtsek meg, ahol hasonló hátterű és gondolkodású emberek egymást erősítik saját életcéljaik elérésében és hazájuk fejlődésének érdekében, ahogy azt őseik tették. A Magyar Történelmi Családok Egyesülete e célok elérésben szeretne segíteni nekik.

Ez az örökség ad egy célt, motivációt. Viszont a küldetésekkel mindig jár a kereszt is.

Jordan Peterson többször beszél az életcélok fontosságáról. Részben az ő hatására kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy mit akarok én az életben? Mi az életcélom?  Ez a név ad egy feladatot, hogy közösséget építsek, vagy segítsem azokat az embereket, akik a régi családok történetével foglalkoznak.

A Magyar Történelmi Családok Egyesületének mi a célja?

A Magyar Történelmi Családok Egyesületét 1994-ben alapították. A II. világháború után és 1956-ban összességében az arisztokrácia 80 százaléka emigrált, szétszóródtak a világban. Az egyesület célja e szétszóródott közösség egységbe kovácsolása. Közös programokat, kulturális esteket (ezek minden érdeklődő számára nyitottak), valamint bálokat szervezünk, hogy a régi nemesi családok leszármazottai ismét egy közösséget alkothassanak.  Én sem ismertem senkit az elején, mégis azt vettem észre, hogy pillanatok alatt egy hullámhosszra tudtam kerülni a tagokkal. Szerintem az embernek, ha van egy közege, ahol hasonló embereket találhat, hasonló háttérrel, akkor már kap egy identitást és nincs annyira elveszve a világban. Bizonyos – elsősorban a nyugati világban terjedő – ideológiáknak köszönhetően manapság az identitás válságban van. Sokan nem tudják, kik is ők valójában és hová is tartoznak. Divat lett megtagadni a szülőket, megtagadni és sötét színben feltűntetni a múltat. Aztán egyszer csak ott állsz egyes egyedül, kötelékek és a hovatartozás érzése nélkül. 

Említetted az emigrációt. Ez azt jelenti tehát, hogy a leszármazottak is külföldön nőttek fel, tanultak. A te generációdból, voltak, akik visszatértek Magyarországra?

Érdekes, kettős identitások vannak. Egy példa erre egy ismerősöm, aki kint él Svájcban, de magyarnak vallja magát és sokszor hazalátogat. Számunkra nagy feladat, hogy ezeknek az embereknek újra csatlakozási pontokat kínáljunk Magyarországon. Fontos, hogy legyen nekik miért idejönni és találjanak egy közeget, amiben nálunk is otthon érzik magukat. Aki érez valami magyar identitást önmagában, érdekli a saját családja, felmenői, szeressen hazajönni, találkozni, érezze, hogy közösségben van. Ilyen szempontból az Egyesület gyökereket ad nekik.

A másik kritika, ami éri az arisztokráciát, hogy nagyon zárt. 

Annak idején ez a zártság az életmódból, vagyoni helyzetből fakadt, mára ez megváltozott. Az életemben az, hogy ebből a családból származom, a munkakeresésemben, egyetemi tanulmányaimban nem járt előnnyel. Csinálnom kell a saját feladataimat az életben. Ez megmaradt küldetésnek, belső identitásnak. Ma már nem lehet egy ilyen zárt közösségről beszélni. A nemesség, azon belül az arisztokrácia már nem létezik önálló társadalmi osztályként.

Azért én a keresztényeknél is nagyon sokszor érzem azt, hogy van egy belső kör, ahova mindenki tudja, hogy lehetetlen bekerülni. Ilyesmire gondolok „zárt” alatt. Vegyünk például egy „nagyestélyis” bált, ahova csak adott névvel léphetsz be. 

A Magyar Történelmi Családok Egyesületébe történő tagfelvételnek igen szigorú feltételei vannak. Ez részben azért alakult ki így, mert az egyesület tagja az európai nemesi családokat tömörítő ernyőszervezetnek, melynek felvételi kritériumait mi is követjük. Ez alapján csak az lehet tag, aki apai ágon papírokkal tudja igazolni nemesi származását. Az egyesületbe történő felvétel megfelel a második világháború előtti magyar nemességigazolási eljárásnak, ugyanis 1947 óta nem beszélhetünk nemesi címekről és rangokról.  A nemesség igazolása nem értékítélet, viszont szükséges ahhoz, hogy a mi szervezetünk az európai nemesi családokat tömörítő hálózatnak részese legyen. Nekünk az a küldetésünk, hogy ezen a területen kicsit „rendet rakjunk” mert nagyon sokan visszaélnek ezekkel a nevekkel.  Volt olyan, aki egy grófi család nevét felvéve hamisított dokumentumokkal visszaigényelt földterületeket Szlovákiában, de pórul járt és az egész kalandnak börtön lett a vége. Egy jól működő közösségben nem lehet a zavarosban halászni, a turpisságok hamar kiderülnek. Tehát az Egyesületbe való belépésnek szigorú feltételei vannak, de az Egyesületen kívül van egy baráti kör, akik a kritériumok szerint nem lehetnének tagok, ám érdeklődnek programok iránt és a tagokhoz hasonló értékrendet és identitást vallanak magukénak. Mi őket is szeretnénk megszólítani.

Milyen programjaitok vannak?

Előadásaink, konferenciáink elsősorban történelmi témákban, de szeretnénk ezt kicsit kitágítani. Jelenleg a vár és kastélyépítészetről tart nálunk előadássorozatot Bugár-Mészáros Károly építész, de lesz a klasszikus öltözködési stílusról is előadás. Rendezünk bált, egyesületi kirándulásokat a történelmi Magyarország emlékhelyeire helytörténeti előadásokkal kísérve, megemlékezéseket tartunk jeles ünnepeinken, művészettörténeti bemutatókat hallgatunk meg szalonestjeinken.

Az utolsó kérdésem az lenne -ha már a Margaret női magazin-, hogy van-e olyan nő a Zichy családodból, aki inspirált és felnézel rá?

Kicsit kitágítanám a kört a teljes arisztokráciára. Andrássy Ilona elképesztő nő volt, az első világháborúban az olasz fronton önkéntesként főnővérként dolgozott. A saját családomból nagyapám testvére, Zita néni, aki számomra példaértékű. Úgy nevelte fel három gyermekét, hogy a II. világháború alatt menekülnie kellett, a férje pedig korán meghalt. Nekem azok az elődök nyújtanak ebből a közegből inspirációt, akik az arisztokrata létből hirtelen a társadalom szélére kerülve, a hatolom által kitaszítottan is meg tudtak maradni tisztességes embernek. A nagyapám 5 év kényszermunkatábor után hazaérve, csontsovánnyá fogyva, nagyanyámmal új életet kezdett. Nagyon szegény körülmények között, kőkemény munkával, kevés pénzből, de egymás mellett kitartva gyerekeiket tisztességesen felnevelték. Egyszerű az elit részeként ismertnek, népszerűnek és nagyvonalúnak lenni, de akkor mutathatjuk meg emberségünket igazán, ha nehéz helyzetben is a tisztesség útján járunk.

Az interjút Demjén Dorottya készítette.

Európai Polgár Díj átadó 2021.

A 2020-as Európai Polgár Díj átadóján jártunk, melyet a vírushelyzet miatt most rendeztek meg. Az eseményen Dr. Baritz Sarolta Laura, domonkos rendi szerzetesnővér kapta meg a díjat Hölvényi György, európai parlamenti képviselőtől. Beszámoló következik.

Az Európai Polgár díjat 2008-ban alapították olyan személyek és szervezetek számára, akik egyrészt a tagállamok polgárai közötti integrációt elősegítik, másrészt projektjeikkel az európai szellemiség és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt alapértékek megerősítéséhez járulnak hozzá. Továbbá az aktuális Európai Évhez is kapcsolódhatnak. Korábban a díjazottak között szerepelt már Böjte Csaba testvér, Székely János Atya, Kerényi György Atya, Kozma Imre Atya, a Raoul Wallenberg Alapítvány, vagy az Oltalom Karitatív Egyesület is.

Az eseményt Lővei Andrea, az Európai Parlament Kapcsolattartó Irodájának vezetője nyitotta meg, aki bemutatta a díjat, majd megköszönte Laura nővérnek a közösségért tett szolgálatát. Őt Tóth József, az ÉrMe Hálózat Alapítvány kuratóriumi elnöke és a KETEG (Keresztény Társadalmi elvek a Gazdaságban) Oikonómia Kutató Intézet Alapítvány kuratóriumi tagja követte, aki a díjazottat méltatta. Kiemelte az elmúlt évek legrangosabb, Laura nővér által szervezett programjait, és a KETEG alapértékeinek (erény – etika – gazdaságtan) fontosságát. 

Tóth József után Hölvényi György, európai parlamenti képviselő kapott szót, aki köszönetet mondott Laura nővér munkásságáért, hiszen tevékenysége által a gazdaság fókusza ismét visszaterelődött a lényegre, az emberekre.Végezetül Hölvényi Görgy átadta a díjat Laura nővérnek, aki köszönőbeszédében legfőképpen rendtársaiért volt hálás. Továbbá kiemelte, hogy a díjat a teljes KETEG csapat közösen kapta, hiszen szükségünk van a KETEG által képviselt értékekre – melyek az Egyház társadalmi tanításának alappillérein (emberi méltóság, szolidaritás, szubszidiaritás, közjó, igazságosság) nyugszik. Beszéde legvégén hálát adott Jézus Krisztusnak, aki az igazi és végső vezetőnk.

Az esemény hivatalos programja után egy rövid interjút is készítettünk Laura nővérrel.

Kedves Laura nővér! Először is nagyon gratulálunk a díjhoz, hatalmas elismerése ez a munkájának, a KETEG-nek. Mire büszke a leginkább?

Ahogyan ünnepelnek és méltatnak, most esik le, hogy mekkora jelentőségű ez a díj. A 2017-es díj szintén rangos volt (A Ratzinger Alapítvány és a madridi Fransesco de Vittoria Egyetem közösen meghirdetett pályázatát, az Expanded Reason Award-ot 2017-ben 365 pályázó közül a KETEG nyerte el – a szerk.), de az inkább egyházi vonatkozású, míg ez egész Európára, az összes európai polgárra szól, ami számomra kifejezetten kedves, hiszen mindig is szerettem volna a nem hívőkhöz szólni. Nagyon jó lenne, ha ilyen szép értékek szerint tudnánk élni, és öröm, hogy a KETEG értékeit most egész Európa elismeri.

A mai világban valóban nagyon nehéz érvényesülni, különösképpen keresztényként és nőként. Mit tapasztalt ezekkel kapcsolatban, mit ajánl, hogyan lehet mégis érvényességre jutni?

Erre csak azt tudom mondani, amit Jézus mondott a kovászról és az egész evangéliumról: 

Hirdessétek az evangéliumot, mert én Veletek vagyok minden nap a világ végéig.

Mt 28,16-20

Egy keresztény nem adhatja fel, mennie kell és hirdetnie a Jóistent. Lehet vértanú, de lehet szent a prédikációi által is. Nekünk mennünk kell és csinálnunk kell, hiszen van egy nagy erő, ami mindig mellettünk áll: Isten. Erre az én életem nagyon jó példa, hiszen tele van az isteni Gondviselés cselekedeteivel, akár csak maga a KETEG története is azt jelzi, hogy a Gondviselés útján járunk. Egy kereszténynek meg kell tapasztalnia az Isten létét az életében, és ebből kell erőt meríteni. Végülis mi már győztünk, hiszen Jézus győzött a kereszten, már csak végig kell futnunk a pályát. 

Ahhoz, hogy nőként tudjunk érvényesülni, nem árt, ha az ember okos, ha van logikája, hiszen a férfiak irányította világban csak a racionális érvelés és viták által lehet egyről a kettőre jutni, ekkor fogadnak el jobban mint embert. A másik fontos pedig az, hogy tudjunk emberek lenni. Nem az a fontos, hogy nők vagy férfiak vagyunk, mert az emberség talaján cselekszünk. Ne feledjük, hogy nem csak elnyomott nő van, hanem van elnyomott férfi is a női világban, szóval maradjunk meg emberek mindenkivel szemben. Partenerei vagyunk egymásnak.

Laura nővér beszédében említette, hogy számára a legkedvesebb nézet az, hogy az ember elsődleges hajlama a jóra való affinitás. Hogyan tudjuk ezt saját magunkban, de környezetünkben is serkenti, minél inkább előtérbe hozni?

Ezt elsősorban magamban kell felfedezni. Ahogyan érik az ember, úgy szembesül egyre nagyobb kérdésekkel: Mi az életének az értelme? Mi a célja? Ha ezeken a nagy kérdéseken komolyan el tud valaki gondolkozni, és körül tudja járni a válaszokat, akár mások segítségével, akár olvasással vagy elmélkedéssel, akkor felbukkan benne a -nak a kérdése is. Arra is rábukkanhat ilyenkor, hogy ha a -t keresi, akkor boldogabb, kiegyensúlyozottabb lesz. Lehet, hogy nehezebb ez az út, de ezeket a nehézségeket le kell győzni. Reggel fel kell kelni az ágyból, tenni lábainkat egymás elé akkor is, ha fáradtak vagyunk. 

Így vagyunk megteremtve, hogy elsődleges hajlamunk a . Ha ez felfedeződik bennünk, akkor utána rájövünk, hogy jobb a úton járni. Tehát ez első sorban egy rádöbbenés, másrészt az úton való járás –  ez az erény definíciója is.

Köszönjük a meghívást és a beszélgetést. Kívánjuk, hogy mindannyian képesek legyünk a út felé barangolni, hogy tisztelettel forduljunk minden embertársunk felé, valamint, hogy keresztényként sose adjuk fel, és bízzunk a Gondviselés támogató erejében.

Még egyszer gratulálunk Laura nővérnek az Európai Polgár Díj elnyeréséhez.

Tóth-Kuthy Betti, Kisbán Petra

A kapcsolatért nap mint nap dolgozni kell, de ennek a munkának a gyümölcse fantasztikus – Interjú Hamar Donáttal és Noémivel

Egy karácsonyi istentiszteleten találkoztatok. Mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra?

Donát: Nem úgy mondanám, hogy szerelem volt első látásra, sokkal inkább egy nagyon erős  késztetést éreztem, hogy ezt a lányt mindenképpen meg kell ismernem. Ehhez képest az első randink elég nagy csalódás volt…

Noémi: Én is egy nagyon erős vonzalmat éreztem iránta. Azt gondoltam, hogy nem tudok semmit erről a srácról, de nagyon tetszik. A szerelemhez talán ennél kicsit több kell…

Ha csalódás volt az első randi, miért folytattátok tovább?

Donát: Ez utólag egy isteni dolognak tűnik. Korábban biztosan nem randiztam volna újra egy olyan lánnyal, aki az első találkozáson nem szimpatikus. Noncsinál viszont azt éreztem, hogy ebben a kapcsolatban biztos, hogy több van, és ennek muszáj még egy esélyt adnom.

Noémi: Távkapcsolatban folytattuk tovább, mert én akkor Dániában tanultam. Sokat beszélgettünk messengeren és skypon, és hamar előjött, hogy ennek az ismerkedésnek célja van. 

Donát: Minden egyes messenger és skype beszélgetés megerősített bennünket abban, hogy van valami izgalmas a másikban, ami miatt megéri folytatni.

Milyen problémákkal kellett megküzdenetek a távkapcsolat során?

Donát: A távkapcsolat egyik nehézsége, hogy a másikról egy idealizált kép alakulhat ki, de ehhez kapcsolódik egy bizonytalanság is, hiszen nem tudhatod pontosan, hogy az üzeneteidre hogyan reagál a másik, és te sem lehetsz biztos benne, hogy jól érted az ő szavait és célzásait. Aztán amikor meg végre személyesen találkoztok, akkor olyan esetlenné válik az egész, mintha előről kezdenétek az egészet.

Noémi: A másik nehézség a kizárólagosság volt. Annak ellenére, hogy alig ismertük egymást, és online tudtunk csak találkozni, el kellett döntenünk, hogy nem ismerkedünk másokkal.

Mennyire voltatok tudatosak a távkapcsolat alatt?

Donát: Mi akkor egyáltalán nem voltunk tudatosak. Csak sodródtunk az árral és az érzelmeinkkel. Önismeretből zérók voltunk. Csak annyit tudtam, hogy miatta érdemes kitartani.

Noémi: Én még a távkapcsolat alatt is elég felszínes voltam. Nagyon tetszett és ennyi. Na meg azért az ehhez kapcsolódó dolgok is szimpatikusak voltak, hogy Donát egy keresztény srác, aki nagyon vagány, és amit addig megtudtam róla az meggyőző volt.

Tehát volt egy lista, hogy milyennek kell lennie a másiknak?

Noémi: Abszolút. Számomra a legfontosabb az volt, hogy a másik vonzó legyen, keresztény, intellektuális és képzett, értékrendjében, családi hátterében és egzisztenciálisan is hasonló. A korábbi kapcsolataim tapasztalataiból jött, hogy ezek a szempontok már akkor is fontosak voltak a számomra.

Donát: Nekem a legfontosabb a másik jövőképe. Ilyen szempontból kérdéses volt, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a terveinket, mert Noncsi már akkor is külföldön volt, és még utazgatni szeretett volna, én meg nagyon lokálpatrióta vagyok. De bíztam benne, hogy hazajön. Viszont a keresztény alap, a másik értékrendje az meg a párkapcsolat alapja és jövőképe, ezért az sokkal fontosabb, hogy egyezzen.

Noémi: Ezért is költöztem végül haza. Mert tudtam, hogy ezt a párkapcsolatot nem áldozhatom fel néhány év külföldért vagy más karrier lehetőségért, még akkor sem, ha azok is teljesen reális tervek és álmok voltak. Ezt egy percig nem sajnálom, mert nagyon értékesnek tartom és tartottam már akkor is azt, ami köztünk van.

Volt olyan tétel ezen az elképzelt listán, amit el kellett engednetek a másikért, amiben kompromisszumot kellett kötnötök?

Noémi: A magasságot. Donát csak 2-3 centivel magasabb nálam, szóval búcsút mondhattam az összes magassarkúmnak.

Donát: Én meg elengedtem, hogy magassarkús csajom legyen. (nevet)

Mikor kell egy kapcsolatban igazán tudatosnak lenni?

Donát: Házasság előtt sokkal nagyobb a szabadságod, hiszen bármire mondhatsz igent vagy nemet, viszont vannak dolgok, amikhez jó ragaszkodni. Például a másik értékrendje és kultúrája lényeges szempont. Tehát mielőtt meginganál egy Puerto Rico-i félbarna srácon, érdemes végiggondolni, hogy milyen lehet hosszú távon egy külföldivel élni, ezzel együtt más kultúrával, folytonos utazással, nyelvi gáttal, családok távolságával és még sorolhatnám. Ezért jó, ha van egy listád, mert tudod, hogy mik az igazán fontos dolgok a számodra. A házasságban viszont már ott vagy egy másik emberrel, akit bármennyire is igyekeztél előzetesen megfelelően kiválasztani mindenféle szempont alapján, sosem lesz tökéletes. Itt a tudatos döntések már arról szólnak, hogy a meglévő és felmerülő nehézségekkel és különbségekkel, hogyan tudtok egy párként megbirkózni.

Noémi: Ezekre a megküzdési stratégiákra már a házasság előtt, a járási szakaszban is lehetnek árulkodó jelek. Én azzal egészíteném ki, hogy a jó házasságon belüli problémák megoldásának a kulcsa, az egyéni felelősségvállalás. Egy kapcsolatért nem csak párként, hanem egyénileg is dolgozni kell. Szerintem ezt kellene mindenkinek minél korábban tudatosítania.

A jó párkapcsolat és házasság alapja az önismeret. De egy egy életen át tartó folyamat. Mikor áll valaki készen a házasságra?

Noémi: Mi sem úgy házasodtunk össze 22 és 23 évesen, hogy mindennel tisztában voltunk, sőt! Nincs olyan, hogy a nagy könyv szerint valaki készen áll a házasságra, de jó, ha valaki legalább már tud arról, hogy ő milyen kötődési, családi mintákat hordoz vagy akár milyen szeretetnyelve van.

Donát: Bedő Imre azt mondja, hogy régen a falun azért tudtak az emberek olyan jól házasodni, mert mindenki ismert mindenkit. A fiatalok látták egymást az élet minden szituációjában. Ismerték egymás családját, akár több generációra visszamenőlegesen, ezért lényegesen egyszerűbb volt kiszűrni a hozzájuk illőt. Itt a nagyváros hatalmas merítő hálójában nem tudhatjuk, hogy kivel kerülünk össze, így a párválasztás is jóval bonyolultabb folyamat, nagyobb önismeretet igényel.

Ezért volt kritikus a házasságotok első éve? Mert nem volt meg a kellő önismeret?

Donát: Hát igen. Ott kijött minden, amiről addig nem tudtunk.

Noémi: Elég hamar világossá vált számunkra, hogy ezt önerőből nem fogjuk tudni megoldani. Ezért az én javaslatomra mentünk el terápiára. Először egyéni terápiára, mert a párterápia akkor még nekünk is újdonság volt. Ez javított ugyan a helyzeten, de inkább szétfejlődéshez vezetett.

Donát: Így jutottunk el közösen Mihalec Gáborhoz. Az ő terápiája átlendített bennünket a mélyponton, és onnantól kezdtük el nagyon élvezni a kapcsolatunkat. Ezalatt vált nyilvánvalóvá számunkra az is, hogy vannak olyan problémáink, amiket párként kell megoldanunk, de vannak olyan nehézségeink is, amelyekkel egyénileg kell megküzdenünk.

Donát TED videójában van egy mondat, hogy ha az érzelmeink alapján döntenénk, akkor naponta ötször házasodnánk és válnánk el. A házasság tehát sokkal inkább racionális döntés, mint érzelmi eskü? 

Noémi: A szakirodalmak egyre inkább azt erősítik meg, hogy a tudatalattink hoz össze minket a másik emberrel. A múltból hozott sérüléseink, kötődési, családi mintáink azok, amelyek irányítják a párválasztásunkat. Ez ellen lehet tudatosan dolgozni, de végeredményben mindig megtalálja a zsák a foltját, a sorskönyvek összekapcsolódnak. Ez persze a mi kapcsolatunkra is igaz. Sokszor azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a párválasztásunkat, hogy tudatosan döntünk a jövendőbelinkről, de a párkapcsolat-tudomány szerint ez nem így van.

Donát: Az esküvő előtt azt kell végiggondolni, hogy mit jelent számunkra a házasság, mint szövetség. Hogy hogyan állunk hozzá ehhez az intézményhez. A szerelemből ihletett házasság egy tök jó kiindulópont, amihez tudatosan vissza lehet térni újra és újra egy kapcsolatban. Sok kapcsolat ott fut zátonyra, hogy nincs eszköze ehhez a visszatéréshez vagy nem kap segítséget ennek az érzelemnek a feltámasztásában. Sajnos az egész fogyasztói társadalom az érzelmeink felfokozására kondícionál bennünket, hogy mindennek örömet kell okoznia, így a párkapcsolatunkat is addig élvezzük, amíg kielégít bennünket. És itt kell a tudatosság, hogy erre nemet mondjuk. Fel kell ismernünk, hogy a párkapcsolatért nap mint nap tenni kell, és ezt a munkát nem lehet megspórolni. 

Noémi: Nyilván nagyon fontos, hogy mindenki szerelemből házasodjon, mert az egy csodálatos dolog. Viszont a listád vagy akár a közvetlen környezeted segíthet téged abban, hogy felismerd az ismerkedés során a figyelmeztető piros felkiáltójeleket.

Ti hallgattatok mások véleményére a párválasztásotok során?

Donát: Nekem a családom és a barátaim is, akik ismerték a Noncsit, mind megerősítettek, sőt ők bátorítottak, hogy kérjem meg a kezét.

Noémi: Volt olyan korábbi kapcsolatom, ahol a családom jelezte a nemtetszését, de Donátnál abszolút támogatóak voltak, hiszen látták, hogy mennyi jó dolgot hoz ki belőlem ez a kapcsolat, és hogy milyen boldog vagyok mellette.

És most ennek a kapcsolatnak már gyümölcse is van, a kislányotok. Ti azt mondtátok, hogy akkor jöjjön a gyerek, amikor párként készen álltok. Mikor éreztétek azt, hogy a kapcsolatotok „megfelelő” állapotban van, hogy szülővé váljatok?

Donát: A házasságunk elején elég nagy amplitúdókkal éltük a kapcsolatunkat. Voltak hosszú mélypontjaink és drámáink, illetve magaslataink is. Amikor a kapcsolatunkat már nem ilyen szélsőségesnek, hanem stabilnak éreztük, akkor voltunk vele úgy, hogy készen állunk.

Van egy videótok, hogy „Nem a gyermek az első”. A házasság a szülőség fölé helyeződik?

Noémi: Egyértelműen. A gyerekek megfulladnak egy olyan családban, ahol ők vannak a középpontban.

Donát: Ha egy házasság jól működik, az lecsorog a gyerekekhez és jó példává válik számukra. Egy cégben sem a dolgozók vannak a középpontban, hanem a vezetőség. Ha a vezetőség rendben van, akkor az alkalmazottaknak is jó dolga lesz.

Noémi: A Bibliában is az van, hogy az ember elhagyja apját, anyját és a feleségéhez ragaszkodik, így lesznek egy testté. Ez egy megismételhetetlen szövetség. A gyermekünk is örökké a gyermekünk marad, de ő is egyszer majd máshoz fog tartozni. Ez az erős összetartozás kell ahhoz, hogy az élet továbbmenjen.

Donát: Mi is azért házasodtunk össze, mert egymást bírjuk, és ez a kapcsolat vált gyümölcsözővé, így lettünk szülők. A gyerekünk a mi jól működő kapcsolatunk harmóniáját élvezi.

Milyennek szeretnétek, hogy Zoé lássa a kapcsolatotokat?

Donát: Az egyik célunk, hogy a kapcsolatunk motiváló legyen a számára, illetve, hogy tudja, hogy a kapcsolatunk elég erős tőle függetlenül is.

Noémi: Nekünk nagy igényünk van arra, hogy csak ketten legyünk. Vannak céljaink és szeretjük egymást. A gyerekünk egyszer remélhetőleg valaki máshoz fog tartozni, de mi mindig egy házaspár leszünk. Ezért is fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatunkat.

Igaznak tartjátok a mondást, hogy a szerelem a házasságban szeretetté nemesül?

Donát: A szerelem az átalakul, nem is lenne normális, ha örökké szerelmesek maradnánk. Az őrült dolog lenne. A szeretet sajnos gyenge szónak tűnik a szerelemhez képest, pedig annyival többet jelent: kapcsolatot, intimitást, odafigyelést, elköteleződést.

Noémi: Ennek a mondatnak a rossz értelmezése, hogy a házasságban nincs helye a szenvedélynek. Pedig a szenvedély a házasságban még jobb is tud lenni, mint a kapcsolat elején. Viszont ez nagyon kemény munka.

Donát: Viszont ennek a munkának a gyümölcse valami fantasztikus.

Az interjút Győriványi Flóra készítette.

Fotó: pudermuhely.hu

„Nincs egy rongyom se!” – kapszulagardróbot mindenkinek!

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó, aki a Zöldgardrób tulajdonosa. Felületén fenntartható és slow fashion ruhákat forgalmaz, amelyek kiemelten környezetbarát módon és etikus körülmények között készülnek. Vele beszélgettem a tudatos ruhatár építésről és a kapszulagardrób kialakításáról

Mit jelent a kapszulagardrób kifejezés?

Én egyszerű ruhatárnak is nevezem. Egy kisebb adagnyi ruhát értek alatta, amelyek nagyon jól illenek egymáshoz, hozzád és az életviteledhez, emellett nagyon szereted is őket, így bármilyen életeseményedkor könnyen, gyorsan és egyszerűen választhatsz alkalomhoz illő viseletet, megkímélve magad a felesleges fejtörésektől.

Ez a kis adag pontosan hány darabot takar? Ezek szerint a mennyiség fontos tényező a kapszulagardrób esetében…

A mennyiség olyan szempontból fontos, hogy ha túl sok ruha van a szekrényedben, akkor könnyen előfordulhat az, hogy nem látod vagy találod meg azokat a darabokat, amiket valójában keresel vagy fel szeretnél venni. A legtöbb esetben egy kapszula jelentősen kisebb, mint a kiindulási ruhatár. Azaz, ha neked nincs kapszularuhatárad és készítesz egyet, szinte biztos vagyok benne, hogy kevesebb ruha lesz a szekrényedben, mint előtte volt. Legtöbbünk sok ruhát tart kézközelben, de csak kis részüket hordja. Mert nem mindet szereti, nem mind jó rá, nem mindhez van mit felvenni, stb…

Ha konkrét számot szeretnél hallani, akkor szerintem 20 és 40 darab között legyen egy kapszula. Persze ez függ attól is, hogy csak ruhákat vagy cipőt, táskát és kiegészítőket is beleszámítasz-e ebbe a ruhatárba. Ha csak a ruhákra koncentrálsz, akkor inkább a 20 felé haladj.

Akkor összesen csak ennyi cuccom lehet?!

Nem. Hiszen általában eleve évi 4 kapszulával számolunk – minden évszakra eggyel. Annak ellenére, hogy vannak a gardróbodban állandó darabjaid, amiket az egész év során viselsz, vannak ősszel-télen melegebb, míg nyáron lengébb ruhák, amelyek csak az adott szezonban kerülnek elő.  De készíthetsz több kapszulát is annak megfelelően, hogy hányféle élethelyzetben, milyen típusú ruhákra van szükséged. Nekem most egy kapszulám van, mert anyukaként itthon vagyok a gyerekkel, innen is dolgozom, ráadásul most a pandémia miatt sem mozdultam ki, így nem volt értelme külön választani az otthoni és az utcai ruhákat. Természetesen van egy-két ruhám, amikre jobban vigyázok, ezért nem állok neki bennük főzni vagy játszóterezni.  A lényeg, hogy csak annyi legyen kéznél és szem előtt, amennyit valóban viselsz.

Hány kapszulám legyen?

Amikor összeállítod az első kapszuládat, akkor az az első lépés, hogy végignézed az életedet. Miket szoktál a hétköznapok során csinálni, és azokhoz milyen ruhákat szeretsz vagy kell viselned. Készíthetsz ennek kapcsán magadnak kördiagramot is, hogy ezek a tevékenységek az életednek hány százalékát teszik ki, és ezekhez mennyi ruhára van valójában szükséged. Így látni fogod, hogy melyek azok a területek az életedben, ahol a ruháidat nem lehet összecserélgetni, hanem külön kell  kezelni. Ha például a munkahelyeden dresscode van, és kosztümben kell dolgoznod, akkor otthon valószínűleg át kell öltöznöd egy teljesen más viseletbe, vagy ha sokat jársz sportolni, és ahhoz is külön ruházatra van szükséged, akkor ezek mind képezhetnek akár önálló kapszulát is.

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó
Tehát akkor minden élethelyzetemhez lehet külön kapszulám?

Igen. Viszont fontos, hogy ha több kapszulát készítesz, akkor ez az imént említett 20-40 darab is kevesebb lesz. Ha külön válik a munkahelyi és az otthoni ruhatárad, akkor talán nincs szükséged 10 otthoni melegítőre és valószínűleg a munkahelyedre sem kell 20 blézer, ha azt vesszük, hogy egy hónapban átlagosan 22 munkanap van.

Csak olyan ruhám lehet a kapszulagardróbomban, amire szükségem van? Mit kezdjek a különleges szerelemdarabokkal?

Szerintem arra van szükséged, amit tényleg hordasz. A különleges szerelemdarabok mindenki ruhatárának részei kellene, hogy legyenek. Sőt!  A kapszularuhatárnak épp az lenne a lényege, hogy minden egyes ruhád szerelem legyen. Hisz miért is akarnál felvenni egy “nem szerelem” pólót, ha ott lóg mellette három nagy szerelmed? Igenis legyen minden ruhád számodra különleges és valamilyen értelemeben a szerelemdarabod. Így minden nap a kedvenc ruhádban lehetsz, ami csodás dolog.  

Hogy fogjak hozzá az első kapszulagardrób kialakításához?

Én azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként gyűjtsd össze egy helyre az összes ruhádat és nézz rá az így képződött kupacra! Vizsgáld meg, hogy milyen érzést kelt benned! Sok? Kevés? Ez nagyon érdekes élmény, mert nem szoktuk egybe látni a teljes ruhatárunkat.

Második lépésként azt javaslom, hogy válaszd ki azokat a ruháidat, amik megfelelnek az évszaknak, amire a kapszuládat készíted, majd ezekből válogass tovább.

Elsőként válogasd ki a kedvenceidet, mert ez a legegyértelműbb kategória. Amikről tudod, hogy szereted és rendszeresen hordod is. Ez azért jó, mert ha ez megvan, akkor sokkal élesebb lesz a kép, hogy melyek azok a ruháid, amiket nem szeretsz és nincs helyük a ruhatáradban. Semmi olyan dolognak, ami nem jó rád vagy valamiért nem vennéd fel, nem szereted, annak nincs helye a kapszulába beválogatott darabok között . És akkor marad a köztes halmaz, a maradék, amiből tudsz válogatni a kedvenceidhez illőt. Legjobb esetben, így létrejön egy kapszula. Ha lehet, akkor törekedj arra, hogy életed első kapszulájához ne kelljen új ruhát vásárolni . Kivéve, ha tényleg van valami, ami nagyon hiányzik. Például, ha van sok felső, amit imádsz, de nem tudsz hozzájuk milyen nadrágot felvenni. Azonban ha tudod, próbáld meg a meglévőkből megoldani a párosítást!

Az első kapszularuhatár egy kísérlet, most nem a vásárláson van a hangsúly. A kapszulázás nagyon sokat segít abban, hogy megismerd az igényeid, ehhez azonban idő kell.

A használatakor megtapasztalod majd, hogy milyen darabokra, ruhatárra is van szükséged igazából, s így majd sokkal jobb vásárlási döntéseket tudsz hozni a jövőben.

Mi legyen a kiszelektált ruhákkal? Ha elpakolom őket a pincébe, attól még ugyanúgy sok ruhám marad. Nem az lenne a cél, hogy amit nem hordok, attól szabaduljak is meg?

Attól függ, hogyan pakolod el. Ha száműzöd őket a pincébe, akkor az az érzésem, hogy azokat te már nem is szeretnéd többé felvenni. Ha ez a helyzet, akkor valóban gondolkodj el azon, hogy eladományozod, elajándékozod vagy esetleg eladod. De elteheted a ruháid egy részét úgy is, hogy a jövőben azokat még hordani tervezed. A lényeg, hogy a szem előtt és kéznél levő ruhákból öltözködj! A kapszula ruhatár nem feltétlenül azt jelenti, hogy összesen annyi ruhád van, hanem azt, hogy annyiból öltözködsz. Van aki azért vág bele a kapszulázásba, mert sok olyan ruhája van, amit szeret, de nem tudja kihasználni, nem tudja az összeset rendszeresen hordani. Ezért kiválaszt egy kapszulányit és akkor pár hónapig csak abból öltözködik, majd összeállít egy másikat.  Hosszú távon azonban, aki megszereti a kapszulázást, annak nem lesz szüksége sok elpakolt ruhára.

Azt mondják, hogy az emberek nagy része a ruhatára csupán 20%-ból öltözködik az idő 80%-ban. Sokan észrevétlenül kapszula ruhatárból öltözködnek, hiszen mindig ugyanazokért a dolgokért nyúlnak újra és újra, csak ott van mellette feleslegesen a többi másik. Ez a módszer átláthatóvá teszi a gardróbodat és a lehetőségeidet.

Mit tanít a kapszulagardrób?

Én mindenkinek felírnám receptre a kapszulagardrób kipróbálását. A kapszula ruhatár segít ráérezni arra, hogy milyen szükségleteid vannak és hogy milyen ruhákat szeretnél valójában viselni. Megtanulod, hogy milyen, amikor kevesebb választási lehetőséd van, és abból kell gazdálkodnod. Megtapasztalod, hogy milyen, amikor könnyű öltözködni, mert nem okoz fejtörést kitalálni, hogy miben indulj el. Amikor rájössz, hogy tényleg minden ruhádat szereted, amit hordasz, kompromisszumok nélkül. Megtanulod megfigyelni magad, hogy hogyan érzed magad egy ruhában.  Ezen kívül a kapszulagardrób egy iránytű a későbbi vásárlásaidhoz is, hiszen tisztában leszel azzal, hogy milyen darabok vannak a szekrényedben, miket hordasz, és tudni fogod, mire van szükséged, hogy milyen ruhával tudod kiegészíteni a meglévőeket. De ez egy olyan dololg, amit meg kell élni, meg kell tapasztalni.

Eljön az a pont, hogy azt érzem: „nekem már kapszula ruhatáram van?”

Szerintem eljön. Amikor már nem jön a gyötrő gondolat, hogy: „Jajj, mit vegyek fel?”, hanem könnyen, gyorsan és probléma nélkül el tudod dönteni, hogy mit, mivel és milyen alkalomra fogsz viselni, akkor mondhatjuk, hogy készen vagy.

Az interjút Győriványi Flóra készítette