„Hustle culture” – a siker mindenek felett? 

Az elmúlt pár évben azt veszem észre, hogy a barátaim közül egyre többen igyekeznek rálicitálni egymásra az elfoglaltságokat tekintve, s az utóbbi időben egészen elképesztő léptéket öltött e jelenség. Lépten-nyomon elcsípek olyan beszélgetéseket, amelyekben büszkén mesélik ismerőseim, hogy egész héten csak négy órákat aludtak, mostanság heti ötven órát dolgoznak és ma elfelejtettek enni, csak egy alma van bennük. Büszkeséggel tölti el őket, hogy mennyire rettentően, mérhetetlenül túlhajszoltak és arccal rohannak a kiégés felé. 

Számomra ez teljességgel érthetetlen. Természetesen én is tapasztalom azt a nyomást, amelyet a társadalom előszeretettel pakol a nyakunkba. Nem véletlenül lettek rá fogalmak is: a FOMO-tól (fear of missing out, a kimaradástól való félelem) a kapunyitási pánikon át egészen a hustle culture kifejezésig. Ám ugyanekkor azzal is tisztában vagyok, hogy van egy minimum, amelyet alapvetően nem áldozhatunk fel a siker oltárán. 

A bevezetőben említett ismerőseimtől sokszor megkapom reakcióként, hogy de jó neked, hogy van időd rá. Kevés dolog tud annyira felhúzni, mint ez a mondat. Szeretném, ha realizálnák, hogy

nekik is lenne idejük rá, ha beosztanák azt vagy prioritást élvezne náluk az adott tevékenység, amire én általában nagy logisztika árán időt szánok.

Itt nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Például a színházba járás nálam épp nem éli reneszánszát, ezért amikor az egyik barátom a hónapban már negyedszerre megy színházba és megjegyzi egy könyv-élménybeszámolóm után, hogy „de jó neked, nekem nincs időm olvasni”, bátran válaszolhatom: mert épp színházba jársz helyette. Szinte láttam, ahogy felkapcsolódott a villanykörte a fejében. 

Miért rettentően fontos ez? Nos, azért, mert ha úgy kezded szemlélni az életed, hogy arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen két hatalmas változás megy végbe. Egyrészt, megtanulsz priorizálni a teendőid között, értelmesen beosztani az idődet és ténylegesen átgondolni, hogy mire szánsz belőle. Ehhez hozzátartozik az is, hogy tudj nemet mondani, le tudj tenni dolgokat és választani tudj a végtelen lehetőség közül, amelyet felkínál az élet. Másrészt, felismered, hogy rajtad áll, hogy mire irányítod a fókuszt! Ez egyben rettentő felszabadító és ijesztő.

Hiszen így a te életed valóban a te felelőséged, nem lehet a kifogások kényelmes ölébe bújni.  

A legtöbb esetben tulajdonképpen erről van szó. Időnk arra van, amire szeretnénk, hogy legyen… itthagyom még egyszer, hadd ülepedjen ez a mondat. 

!!Figyelem!! Természetesen van olyan élethelyzet, amikor mindez egész egyszerűen nincs így. Előfordulhat, hogy valaki olyannyira leterhelt, sűrű, kilátástalan időszak közepette próbál boldogulni, a tőle telhető legjobbat nyújtani, hogy bármi egyéb nem fér a tányérjára.  Érezheti magát akár rajta kívülálló, családi, egészségügyi okok miatt is gúzsba kötve. Semmiképp nem szeretnék senki hátán pálcát törni, bízom benne, hogy pont annyi terhet kapott, amennyit el tud hordozni magával. Ám ha beszélgetni szeretnél valakivel, az üzeneteim nyitva állnak. 

@kedvemma