hogyantovább

Nincs kedvem imádkozni…

/ margaretbloghu / Hozzászólás

Sokszor küzdöttem azzal, hogy egyszerűen nem volt kedvem leülni imádkozni. Pedig nagyon is tudom, hogy mennyire jó az Istennel lenni. Maradt a szokásos egy-két kötött ima és az “Én Istenem, jó Istenem…”. 

Na, de miért is írok most erről? Mi hozott változást az imaéletemben? Régóta motoszkált bennem, hogy elmenjek egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatra. Valahogy ezt is halogattam, de aztán két évvel ezelőtt egérett bennem a döntés, hogy kipróbáljak egy 3 napos lelkigyakorlatot a jezsuitáknál.  A covid járvány miatt online tartották meg, de így is óriási hatással volt rám. 😄

Otthon, vidéken vettem részt rajta, emiatt a természet közelsége, az erdőben tett séták sokat segítettek az elcsendesedésben. Talán még előnyömre is vált, hogy közben otthon voltam, ezért muszáj volt a szobámban kialakítanom a teret és az időt az imádságra. Később pont emiatt vált könnyebbé az ima beillesztése a hétköznapokba.

Ez a lelkigyakorlat akkora hatással volt rám, hogy elkezdtem minden nap meditálni. “Csak” 20 percet – erre mondta egy pap ismerősöm egyszer, hogy ez az a minimum idő, amivel szinten tarthatom a kapcsolatomat Istennel.

De mégis mi történt ezen a lelkigyakorlaton? 

Mondok egy példát. Ha nagyon szeretnék megtanulni főzni, próbálkozhatok szakácskönyvekből/netről szedett receptekkel, de sokkal könnyebben sajátíthatom el a főzés módszereit, ha elmegyek például egy főzőkurzusra, ahol megtanítanak erre. 

Az ott érzett illatok, az ételek látványa, a szakácsok személye, maga az élmény nagyobb hatással lesznek rám, mintha elolvasnék egy receptet a neten. Így később, valószínűleg otthon is lesz kedvem előkapni a fakanalat.
Arról nem is beszélve, hogy ott választ kaphatok a kérdéseimre. Ami egy séfnek már rutin, nekem kulcsfontosságú infó ahhoz, hogy megtanuljak jól főzni.

Így volt ez velem is a lelkigyakorlaton. Mik lehetnek az imaélet buktatói? Hogyan hallhatom meg az Isten hangját? Miként tudom megkülönböztetni a gondolataimat?
Mi jön az Istentől, és mi a saját gondolatom?
A kísérő ezeket a kérdéseket a lelkigyakorlaton mind meg tudja válaszolni, és lelkigondozói tapasztalatából fakadóan nagyon jó tanácsokat tud adni.

“És ha megint elmegy a kedvem az imától, mit tegyek?” – kérdeztem egy alkalommal.
– Nos, ez a legjobb alkalom arra, hogy ismét elgyere lelkigyakorlatra. – felelte a kísérőm.

Így is történt, egy újabb élmény újabb löketet adott, szorosabbra fűzte a kapcsolatomat Istennel.
Ő pedig nagylelkűségében mindig többet ad. Minden egyes alkalommal.
Mert mi is történik ilyenkor?

“A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet.”

Zsolt 23,2-3

Szöllős Borbála

Lépéskényszer – 5 tipp, hogy könnyebben mozdulj

/ margaretbloghu

Csak a változás állandó – szól az ókori bölcsesség. A változáshoz való hozzáállásunk azonban már igen eltérő lehet. Ti hogyan hoztok meg fontos döntéseket? 

Sok esetben rajtunk kívülálló okok miatt találjuk magunkat egy teljesen új helyzetben, máskor viszont nekünk kell lépnünk saját előrehaladásunk érdekében. A változás nem lehet mindig pozitív, de az életünk része, így meg kell tanulnunk alkalmazkodni hozzá. Hiszen, nem véletlen születtek meg az olyan frázisok, mint „Aki lemarad, az kimarad”; „A sikerért meg kell dolgozni”; „Ami könnyen jött, könnyen is megy”, „Fájdalom nélkül nincs fejlődés”; „Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni”; vagy A tanú klasszikusa: „Az élet nem habostorta”. 

Lássuk mi az, ami a (tanulságos) klisék mögött rejlik!

1.Nem véletlen, hogy így alakult

Amikor szó szerint kitör a frász és megoldhatatlannak látsz egy helyzetet, a legnehezebb, de egyben leghasznosabb dolog: elcsendesedni. Nekem például a kritikus pillanatra van egy igém: „Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak.” (Ézsaiás 41:10). Ha hiszed, ha nem, valaki vigyáz rád és figyelemmel követi a lépéseidet. Nevezheted sorsnak, égieknek, valami megmagyarázhatatlannak, de véletlenek nincsenek.

2.Nem vagy egyedül

Második lépésként: beszéld ki magadból! Én például rögtön telefonálok, mert tudom jól, hogy hirtelen reagálok, és muszáj ventillálnom. Nyilván ez csupán pillanatnyi megkönnyebbülés, de már az is segít a továbbiakban, ha tisztában vagy vele: vannak emberek, akik a legnehezebb pillanatokban is melletted lesznek.  

3.Nem szerethet mindenki

Óriási önámítás, ha azt hiszed, mindenki kedvel, csak mert te kedves vagy. Saját bőrünkön, sokszor nagyon fájdalmasan tapasztaljuk meg a féltékenységet, irigységet, gonoszságot és igazságtalanságot. Ezeket az élményeket meg kell tanulnunk kezelni és helyre tenni magunkban. Ne hagyd, hogy valaki elbizonytalanítson az értékeidben és az elveidben! Elsőre talán érthetetlen, de később kitisztul a kép: emberek okkal lépnek be, vagy éppen kerülnek ki az életünkből. 

4.Ne ragadj be(le)! – A sebtapasz elv

Egyszer egy számomra nagyon kedves ember azt mondta, hogy a döntésképtelenségem abból fakad, hogy félek a fájdalomtól, ezért túl sokáig agyalok. Ez teljesen logikátlan persze, hiszen így csak még tovább húzom a szembesülést, de a folyamatot nem úszom meg. Íme hát egy jó tanács: minél hamarabb tépd le azt a sebtapaszt, különben sokkal nehezebben jön le rólad!

5.Utánkövetés – mit tanultál a helyzetből?

Minden vita, szakítás, elengedés, de ugyanígy minden örömteli változás megdolgoztatja a lelkünket. Nem szabad kudarcként megélnünk valamit, ami a fejlődésünkhöz járult hozzá. A tanulságokat viszont le kell vonnunk, hogy a ránk váró jövőbeli helyzetekben még jobbak legyünk. 

Végül pedig egy klisémentes Szabó Magda a mindennapokra: 

„Senki sem ígérte, hogy az élet harmonikus, döccenő nélküli. Anyám azt mondta, egyet tanulj meg: Hétfőn hétfő, kedden kedd. Egyik sem ikertestvér. Hogy mit hoz a kedd, azt ne kezdd el siratni félelmedben hétfőn. Hogy mit adhat a kedd, azt ne tervezd hétfőn. Hátha nem hozza be. Az egyik nap ilyen, a másik olyan. Egyetlen egyet kell megjegyezni, ha harmonikusan élni akarsz. Ha jót hoz, akkor józanul viseld, hogy most örömöd van. Józanul és fegyelemmel. És ha baj van, azt is viseld józanul és fegyelemmel. Engem erre neveltek.”

Szabó Magda

C’est la vie c’est comme ça!

Demeter Anna

Útmutató a szakításhoz – túlélő tippek

/ margaretbloghu

Az előző cikkemben általánosságban beszéltem a szakításról, ma pedig elhoztam nektek a túlélés eszközeit a  különböző fázisaihoz.

 Matthew Hussey világhírű párkapcsolati coach a következő tanácsokat adja.

1. Hét: Mit kerüljünk el?
  • kerüljük el a volt barátunkkal/barátnőnkkel való bármilyen kommunikációt (segít, ha veszünk egy naptárat és beikszeljük, ha nem írtunk nekik, akár meg is jutalmazhatjuk magunkat valamivel)
  • Semmiképp ne nézegessük az Instagramjukat, Facebookjukat
  • Ne hozzuk fel folyamatosan a nevüket a baráti beszélgetésekben
1. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Gyászolhatunk (megengedhetjük magunknak, hogy érezzük a fájdalmat és minden negatív érzést, ami ezzel jár)
  • Imádkozzunk, meditáljuk (segít megnyugtatni a lelket, nyugodtan mondjuk ki hangosan mit érzünk)
  • Gondoljuk újra a fókuszunkat, mi is igazán fontos az életünkben? Mik a céljaink?
2. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Ne maradjunk egyedül (csináljunk minél több programot a barátainkkal)
  • Ne nézzünk romantikus filmeket (csak szomorúbbak leszünk tőle)
  • Ne együnk mindenféle édességet, egészségtelen ételt
2. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Tudathatjuk a világgal, hogy egyedülállóak vagyunk
  • Buli a csajokkal/haverokkal
  • Terápia vagy beszélgetés valakivel, akire felnézünk
3. Hét: Mit kerüljünk el?
  • Kerüljük el azokat a tárgyakat, helyszíneket, amik a volt partnerünkre emlékeztetnek
  • Ne kezdjünk bele alkalmi kapcsolatokba, vagy ne rohanjunk bele egy új szerelembe
3. Hét: Mit engedhetünk meg magunknak?
  • Próbáljunk ki egy új éttermet, utazzunk el egy új helyre, próbáljunk ki valami új hobbit
4. Hét: FLÖRTÖLJÜNK
  • gyakoroljuk, hogy milyen újra ismerkedni, ne legyen vele különösebb célunk, csak érezzük jól magunkat

Tartsuk be a játékszabályokat és így az összetört szívünk újra egybeforr majd. A sebeink emlékeztetnek majd a tanulságokra, tanítanak minket de már csak hegek lesznek az életünkben.

Forrás: http://www.matthewhussey.com/                                                            

Demjén Dorottya

Céljaink elérése

/ margaretbloghu

Eltelt az újév második hónapja, 2021 február.

Kéretlen szokásommá vált minden hónap elsején, hogy az évben nyújtott eddigi teljesítményem, produktivitásom, kudarcaim és sikereim körül cikázzon a gondolatom. Erre nagyban rásegít persze az ilyenkor esedékes Hide the pain Harold meme, ami az idő gyors múlására (eltelt hónapok) és az ember sikertelenségére hívja fel a figyelmet. Bár mindig jót nevetek rajta, és azonosulni is tudok vele, de azért szomorú, ha valóban ennyire eredménytelenül zajlik egy hónap, és telik el az egész év. Mivel igyekszem a dolgokban a pozítívumot keresni, így ez – az egyébként negatív asszociációt kiváltó meme – csak részben tör le, míg közben próbálom ezt orvosolni néhány elért célom, sikerem felidézésével.

De mi van akkor, ha éppen hajlamosabbak vagyunk (csak) a rosszat látni?  Hogy tartsam magam a hónapra/ hétre/ napra kitűzött céljaimhoz? Elkerülhető a kudarc? Mit tegyek sikertelenség esetén? Hogyan fejlesszem és motiváljam magam? Vannak céljaim? Reálisak a céljaim?

Ezek és hasonló gondolatok merülnek fel bennem, bármikor a témára gondolok. És tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül így, ami persze részben megnyugtató, de épp ennyire aggaszt is, mivel szeretem boldognak, kiegyensúlyozottnak látni az embereket.

Néhány számomra bevált tippet megosztok veletek. Rájöttem az elmúlt évekből tanulva, hogy konkretizálnom kell a vágyott céljaim, kézzelfoghatóbbá tenni azokat, mert hajlamosak vagyunk jól hangzó nagy kijelentésekkel dobálózni, mint ezek: “Megtanulok főzni idén.” “Egészséges életmódba kezdek.” “Beosztom végre a tanulásra az időm.” és hasonlók. De hogy is fog ez megvalósulni? Mit értek pontosan ezalatt? Megtanulok az évben 50 receptet, vagy netán nulláról az év végére Marton Adrienn vagy Gordon Ramsay szintre hozom magam? Nyilván ez utóbbi elég irreális számomra alapvetően is, ha pedig az erre szánt szabadidőm, előzetes ismereteim és várható erőfeszítésem is figyelembe veszem, akkor pláne.

Az évi 50 darab recept kipróbálása viszont annál reálisabb, sőt ezzel tulajdonképpen a célom körvonalazódik, nem lehetetlen teljesíteni, könnyedén lebontható heti és havi szintre is. Ha szigorúbb és következetesebb szeretnék lenni magammal, kijelölhetem előre a főzős napot, és időintervallumot is megszabhatok (sokaknak ez hatalmas segítség). Bár én az utóbbit ritkán csinálom, mert nem szeretem magam túl sok szabályhoz kötni, de amikor alkalmazom, és társul hozzá kellő motiváció, akkor beválik ez is. Amennyiben mégse tartom magam a tervezett naphoz, nem esek rögtön kétségbe, hanem tudatosítom, hogy hol csúsztam el, és kitalálok rá egy konstruktív megoldást (a hosszútávú célom elérésében egy ilyen apró bökkenő nem lehet nagy jelentőségű).

Azt is fontosnak tartom a hosszabb időt igénylő célok megvalósításánál, hogy fokozatosan emeljem a magamtól elvárt szintet, és ne rögtön akarjam a legnagyobb kihívást bevállalni, bármennyire is szeretem egyébként a kihívásokat. Erre azért van szükségem, hogy ne legyen már az első néhány alkalom során olyan hatalmas kudarcélményem, ami elveszi a kedvem az egésztől. Elvégre a maratonfutók sem rögtön teljesítik a 42,195 km hosszt. Épp így nekem sem kell a 200 alapanyagból álló, egész napot igénylő recept elkészítését választanom. Kellően nagy kihívás számomra egy egyszerűbb étel megalkotása is.

Továbbá szem előtt tartom, hogy az adott időszakra betervezett céljaim száma ne legyen túl sok, mert akkor elég esélyes, hogy néhány kiesik vagy akár az összes (mindent vagy semmit alapon), ettől pedig dühös lehetek, csalódott, stresszelhetek stb. Érdemes közeli barátnak/ családtagnak mesélni az elhatározásunkról. Egyrészt ekkor valóságosabbá válik az eddig csupán belső gondolatunk, másrészt motiváló (kérés esetén akár kontrolláló) hatással lehet ránk a kiválasztott személy. Az utolsó és egyben legfontosabb a képzeletbeli listámon, hogy mindig tudjam, miért is szeretném az adott célt elérni. Esetemben a főzés megtanulása mögött húzódó indok és motiváció az, hogy jártas legyek a konyhában, kreatívan ki merjek próbálni sokféle receptet, ne ijedjek meg a magamra főzés gondolatától, és legfőképp, hogy tudjak mit enni változatosan.

Nektek milyen bevált módszeretek van a célok eléréséhez? Írjátok meg, ha még más tanáccsal bővítenétek a listát!

R. Cintia