Lucifer – valóban létezik a Gonosz, vagy csak dajkamese?

Szeretem a thrillereket és nyomozós filmeket, mert tele vannak izgalommal. Azonban azoktól, amelyekben valamiféle ördögi kísértős vonal jelenik meg, kicsit tartok, mert…a Gonosz létezik. Ki az a Sátán? Mi a szerepe a hitünkben? Hazudik, mint a vízfolyás? Hogyan munkálkodik a félelmeinken keresztül?

Sátán, a bukott angyal 

Lucifer, Gonosz, Sátán – sok névvel illetik a bukott angyalt, aki egy szellemi hatalom. A Biblia szerint olyan angyal ő, aki fellázadt az Isten ellen, irigység okán. Gonosz lélek, aki azon munkálkodik, hogy megnehezítse és megakadályozza életünk célját: az üdvösséget. Mindent megtesz és minden eszközt bevet, amit csak fellel. Meglehetősen kreatív egy fickó – én pedig nem szeretnék róla filmeket nézni. 

„És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.”

Jelenések Könyve, 12:9

Hogyan munkálkodik? 

A Sátán létezik és a hazugságain keresztül működik. Legfőbb vágya pedig az, hogy elhitesse veled, hogy nem is létezik. Hiszen, ha nem létezik, akkor nincs is rossz és gonosz a világon, ugye? Létezik és elbizonytalanít téged és félelemmel tölt el, hogy megakadályozza, hogy azt csináld, amire Isten hív téged. De miért működhet? Miért nem akadályozza meg a Jóisten a tevékenységét? Annyival szebb és jobb lenne minden, nem? 

Az embereknek szabad akarata van. A Jóisten azt szeretné, ha mindenki szeretetből (amely az ima általi kölcsönös kapcsolaton alapszik) választaná Őt. Ahhoz, hogy szabad akaratunknak értelme is legyen, kell, hogy legyen választási lehetőségünk. Választhatjuk a rosszat, a gonoszat is. Így a szabad akaratból fakadóan működhet a Gonosz lélek. Egy érdekes gondolat jutott most az eszembe: A Jóisten minden felett uralkodik, csak a szabad akarat felett nem? De van egy jó hírem, ha kérjük a Jóisten segítségét, megerősít minket és támogat, sőt előfordul, hogy néha még a vállán is hordoz…

Kedvenc hazugságai (a lista nem kimerítő jellegű…)

  • Elégedetlenség: A folyamatos hasonlítgatások elégedetlenné és iriggyé tesznek minket, előbújik a zöld szörnyeteg… Most elmondom Neked, hogy minden embernek van egy „sávja”, ahol közlekedik élete során, épp ezért teljesen értelmetlen a saját sávodat egy másik emberéhez hasonlítani. Tartsd a szemedet a sajátodon, mert különben nekimész egy oszlopnak… 

Orvosság:

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. (…) Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • Türelmetlenség: Az én folyamatos keresztem! Türelmet pedig csak akkor lehet tanulni, ha bele vagy kényszerítve egy nehéz helyzetbe. Bízz a Jóisten időzítésében, abban, hogy Ő teljesen tudja, hogy mi való neked és mikor (legyen az egy munka, egy kapcsolat vagy egy új házikedvenc). A türelmetlenség nem vezet jóra, higgy nekem, párszor már megjártam… Mindennek megvan az ideje, ne erőltess semmit. 

Orvosság:

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Prédikátorok könyve 3:1-2
  • Aggodalom: Az a bizonyos kis idegesítő hang a füledben, ami oly sok stresszt és álmatlan éjszakát tud okozni…Ellopja a jelened szépségét és beárnyékolja a jövődet. 

Orvosság:

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Filippiekhez írt levél 4:6-7
  • „Nem vagyok elég jó” és egyéb önostorozó gondolatok: Ha elhiszed azt, hogy a Jóisten céllal, küldetéssel (amit csak te tölthetsz be) küldött ide a Földre téged, akkor azt hiszem elég menőnek érezheted magad. Mint egy szuperhős, nem? De a Sátán szeretné elhitetni veled, hogy csak egy lúzer vagy, aki semmire sem képes. Tegyél meg egy szívességet: csapd rá az ajtót és Isten gyermekeként haladj előre bátran!

Orvosság:

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.”

Rómaiaknak írt levél 8:28

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek (…). Ne félj, mert én veled vagyok!”

Ézsiás 43:4

Mi történt velem?

Személyesen tapasztaltam, hogy mikor a Jóisten jóságáról mesélek másoknak, hogy mik történtek velem, akkor másnap rettentő szarul érzem magam lelkileg. Sorra jönnek megmagyarázhatatlan helyről az önsorsrontó gondolatok „nem vagyok elég jó”, „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég okos”. Ez mintaszerűen jelent meg az életemben. Saját tapasztalatom, ha minél jobban kiállok a Jóisten mellett, annál jobban fog támadni a Gonosz – igen, létezik szellemi háború. Nem, nem kattantam meg. Az ellenség is azt a katonát veszi célba, aki a legerősebb és legaktívabb, nem? Hiszen, ha őt elbizonytalanítja és megfélemlíti, akkor sok jó munkát meg tud akadályozni  

Mit tudunk tenni?

Személyesen a meleg és napos időt preferálom, de vajon értékelném, ha nem lenne hideg és csúf idő? Nappal-éjszaka, hideg-meleg, vetés-aratás, nincsen jó rossz nélkül… Az első és legfontosabb, hogy elhidd, hogy a Gonosz létezik. Pont. Így tudsz a hazugságai ellen küzdeni. Ezek a hazugságok általában elbizonytalanítanak a saját kompetenciáidban, hogy ne legyen bátorságod ahhoz, hogy azt az utat járd, amire hívva vagy. Figyelj ezekre. 

Továbbá imádkozz! Nagyon-nagyon fontos. Az ima nem egyfajta unott szokás, ami a 90 éves nénik kedvelt időtöltése két orgonaszó között, hanem fegyver. Az Atyához fordulsz, felveszed Vele a kapcsolatot és kéred az Ő segítségét. A Biblia olvasása (esetleg menő applikációkkal), imádkozás, szentáldozás, aktív lelki élet és a barátokkal való megosztások mind a segítségedre lesznek.

Ha létezik Isten (márpedig létezik), akkor létezik az ellenpólus is, a Gonosz. Ez nem gyerekmese, ez a sokszor nehezen hihető, de biztos valóság.

Utolsó gondolatként pedig álljon itt ez a buzdítás számodra:

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.”

Jeremiás 29:11

Tóth-Kuthy Betti ☺

Miért nem kapunk útvonaltervezőt az élethez?

Talán mindannyian fel tudunk idézni olyan élethelyzeteket, amikor ezen a nagy “miért-en” és az utána jövő kérdőjelen kívül nem láttunk mást. Van olyan, hogy nem kapunk útmutatót a problémáink megoldáshoz, de vezetőt igen. Csak el kell fogadnunk, ha segíteni szeretne. 

Nem szokásom beszámolni az istentiszteleti élményeimről másoknak, de vannak olyan pillanatok, amiket szerintem az embernek kötelessége továbbadni. Én most kaptam egy ilyen ajándékot és elmesélem nektek, hátha szeretnétek majd Ti is belőle. 

Sosem köteleztek a szüleim arra, hogy templomba járjak, egyszerűen olyan példát nyújtottak nekem az életükkel, ami miatt természetesnek éreztem ezt az utat. Persze, volt, hogy eltávolodtam, közönyös lettem, haragudtam, nem értettem, nem volt kedvem. Aztán mindig visszatértem. Viszont hosszú-hosszú vargabetűk kellettek ahhoz, hogy valóban beengedjem Istent az életembe. Nem állítom, hogy kész vagyok, de jó úton haladok. 

Rengeteg csodát és rengeteg pofont kaptam már ahhoz az életemben, hogy végre rájöjjek: egyszerűen jobban járok, ha nem én akarok irányítani. Pedig ki tudná jobban, mi kell nekem, mint én magam? Miért kellene nekem olyan helyzetekben engedelmeskednem valaki másnak, amikor az érzelmeim pont másfele húznak?

Hát azért, mert ha így élünk, az olyan, mintha a CÉL előtt, folyamatosan visszatennéd a bábudat a START mezőre. 

Tehát, az ajándékom. Nem dobozban volt, és először, hogy őszinte legyek, nem is esett jól. Az történt, hogy megtapasztalhattam, milyen az, amikor szíven üt az ige. Nem gondoltam, hogy épp A gazdag ifjú történeténél fog. Szerencsétlen – gondoltam – végül is a parancsolatok szerint élte az életét, csak ugye, eléggé ragaszkodott ahhoz a hatalmas vagyonához. Hm, milyen érdekes, én sosem ragaszkodtam így a pénzhez. Rögtön ezután hangzott a kérdés: Te mit nem tudsz elengedni? Mi az, amihez ennyire ragaszkodsz? Mit nem tudsz átadni Istennek? És ekkor, fogalmam sincs miért, elkezdtek szépen, lassan potyogni a könnyeim. Minél inkább abba akartam hagyni, annál jobban sírtam, mire rájöttem: hát én a „miért”-jeimet nem tudom odaadni, én az irányítást nem tudom odaadni! Én nem bízom benne! Ez szíven ütött. Nagyon. De életemben először tisztán láttam mi a baj és csak egyetlen dolgot kértem: választ. Mindegy hogyan, milyen formában, csak jöjjön valami jel. 

Tudjátok mi jött? Egy beszélgetés. Elég tartalmas, mit ne mondjak. A végére viszont már mosolyogtam és kezdtem elengedni a kérdőjelet is. A következő istentisztelet igéje ugyanis ez volt: „Ne félj, csak higgy”. Az azt követőn: Ábrahám története az engedelmességről és a bizalomról. Arról, hogy milyen, amikor Isten megszólít bennünket. Olyan szép választ kaptam, hogy nagyjából szó szerint idézem nektek:

A megszólításban van egy biztos elem és egy bizonytalan. Ebből a kettőből van összegyúrva, amit Isten át akar nekünk adni. Mi kézbe vesszük, forgatjuk, nézzük és nem tudjuk mit kezdjünk ezzel. Ami biztos: Isten sokféle dolgot kér tőlünk, de ha engedelmeskedünk, Ő velünk van. Nincs egyetlen olyan történet sem a Bibliában, amikor az Úr azt mondja, hogy menj el, én nem megyek, csináld, ahogy akarod, majd lesz valami. Nem, ilyen nincs, csak az ellenkezője, lapozzatok bele. 

És az a fránya bizonytalan elem? Nem nehéz kitalálni: hova megyünk és milyen úton? Miért nem látjuk a tervet? A válasz egyszerű: Isten nem azt akarja, hogy A-ból B-be juss el. Mert ha csak a B-be kellene eljutnod, elég lenne egy útvonaltervező és nem kellene hozzá Ő.  Miért ez a bizonytalanság az úticélt és az állomásokat illetően? Mert Isten azt szeretné, hogyha Ő vezethetne, te pedig követnéd őt. Ez a vele való kapcsolatunk, beszélgetésünk értelme. Amikor Isten megszólít, nem tudod hová hív, de érezni fogod. Ha bízol benne, feltételek nélkül, hatalmas ajándékot kapsz. Nem lesz könnyű, de biztosan mondhatom neked: megéri. Nem fognak örökre eltűnni a „miért”-ek, de tudni fogod a választ arra, hogyan kezeld a helyzetet.

Útvonaltervező helyett pedig itt egy kis útmutató: 

“Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívta Isten, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten.”

Demeter Anna

Szeress, ne szenteskedj!

Keveset beszélünk róla, pedig a jelenlegi világban elképesztően fontos a keresztyén emberek hitelessége. Belegondoltunk már, hányan fordultak el a vallástól az ájtatos szavak üressége miatt?

Ha hívőnek vallod magad, egyszerűen nem mindegy hogyan élsz. Felelős vagy a kimondott szavakért, tettekért. Manapság pedig különösen is, hiszen valljuk be, a keresztyének megítélése nem javult az évek során. Gondoljunk csak bele hányan hagyják el a vallásos iskolákat ateistaként, hány gyermek gyűlöli meg a templomokat a kötelező vasárnapok miatt, hányan ülnek üres tekintettel a padokban és hányan csalódtak már túlbuzgó, de hiteltelen emberekben? 

És akkor jön a nagy kérdés: vajon miért? 

Mert nem mindegy, hogyan élünk. A keresztyén ember az életével mutat példát. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem egyszerű feladat: a legnagyobb, amit kaphatunk. Kemény döntéshelyzetekkel, próbatételekkel jár. A hívő lét nem azt jelenti, hogy mindenkivel bűbájos vagy és megértő. Nem a felszínen, nem a külvilágnak kell kedvesnek lenni és közben ugyanúgy élni, mint bárki. Nem önző módon, saját magadat különbnek tartva. A hívő lét azt jelenti, hogy értékeled azt az életet, amit ajándékba kaptál és megpróbálod a lehető legtöbbet kihozni belőle, szeretettel. 

Valószínűleg mindenki tud legalább egy példát a környezetéből, akinek volt már rossz tapasztalata a vallás terén. Tudunk olyan családokról, akik tökéletesnek tűnnek kívülről, de ha kilépnek a mosolyálarc mögül, ordibálnak a gyerekükkel, vagy fokozatosan boldogtalanságba hajszolják egymást. Ez hamis. Kioktatni valakit Isten igéjével: szintén hamis. Ugyanúgy, mint: jótékonykodni csak a külvilágnak, folyamatosan megmutatni milyen „jóemberek” vagyunk, csak vasárnap másként élni. Nem beszélve az ítélkezésről, a bezzegkeresztényekről, vagy éppen a politikai, közéleti példákról.

Kötelességünk hitelesen élni. Ez nem azt jelenti, hogy nem vétkezhetünk, hiszen eredendően bűnösök vagyunk és sosem lehetünk tökéletesek. Tudnunk kell, hogy a legapróbb hibákért is felelősségre vonhatnak, hiszen sokak fejében él az a kép, hogy mi mindent jobban tudunk másoknál, maradiak vagyunk, és eltartott kisujjal elítéljük „a bűnben élőket”.  Sajnos, sokan tettek azért, hogy ez vélemény kialakuljon. Ezért szükséges nap mint nap hangsúlyozni, mekkora felelősségünk van.

Nem fogsz mindenkinek tetszeni, ha odaszánod az életedet Istennek. Lehet, hogy teljesen hülyének néznek, kinevetnek, szerencsétlen birkának tartanak, felróják a múltbeli hibáidat és elítélnek érte. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz ezt felvállalni, viszont jól tudjuk: mi nem az emberek felé tartozunk elszámolással:

Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Gal 1:10

Az a feladatunk, hogy törekedjünk a jóra és a szeretetre a nehézségeken át is, hitelesen, ne a felszínen. Lapozz ma a sokszor olvasott Szerethimnuszhoz és olvasd el hangosan! Ez a mi nagy feladatunk.

Demeter Anna

31 nap ima a leendő férjedért – kihívás

Olyan sokszor imádkozunk szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, az országunkért, egy gyógyulásért, vagy éppen hálából. De mi a helyzet jövendő férjünkkel? Attól még, hogy még nem ismerjük (?) nem is imádkozhatunk érte?

Az alábbi listára a napokban akadtunk rá a szerkesztőséggel, s gondoltuk megosztjuk veletek is. Használjátok ezt a felsorolást követendő példaként, vagy csak inspirációként, s alkossátok meg a sajátotokat. 

Az alábbi felsorolás 4 részre van bontva: ima a férjedért, a családjáért, a jövendő feleségéért (😉) és végül a házasságotokért. Minden napnál számos bibliai idézetet is találsz, amik segítenek majd az elmélkedésben. Imádkozz a jövendőbelidért, a családjáért, egészségéért – imáid meghallgatásra fognak kerülni. // Imádkozz, mert imáid meghallgatásra kerülnek.

Imádkozz azért, hogy …

  1. Gyakran olvassa a Bibliát, és azt igyekezzen a tettei alapjává fektetni – Zsolt 119,11 & Józs 1,8
  2. Ne felejtsen el imádkozni – Kol 4,2 & Róm 12,12 & Jak 5,12
  3. Igyekezzen a lehető legjobban élni, és Jézusról sose feledkezzen meg – Róm 6,11 & Mt 16,24 & Mk 12,30
  4. Ő legyen majd a családotok lelki vezetője és ezáltal téged is közelebb vigyen a hithez – Ef 6,4 & Ef 5,25-26
  5. Védelmező legyen – Ef 5,25
  6. Megtanuljon jól bánni a pénzzel – Róm 12,11 & 1Tim 5,8
  7. Kincsei a mennyben legyenek és szüntelenül szeresse majd családját – Józs 24,15 & Jak 4,4 & Kol 3,23 & 1Jn 2,15
  8. Higgyen a házasság szentségében – Ef 5,22-33
  9. Szeresse a gyerekeket – Zsolt 127,3-5
  10. Tiszteletreméltó, erős jellemű, erkölcsös férfivé váljon – Gal 5,22-23 & Péld 28,18
  11. Alázatos és megértő legyen – Jak 4,6 & Jak 4,10 & Ef 4,32 & Péld 14,29
  12. Meghallja, amit kell és vissza tudja fogni magát, amikor kell – Jak 1,19
  13. Elég bátor és erős legyen a kísértővel szemben és szabad legyen minden függőségtől – Ef 4,27 & Róm 12,9 & Mt 26,41
  14. Ő legyen otthonotok lelki vezetője, Jézust vegye élete példájául – Ef 5,23
  15. Bölcs legyen, legyen önuralma és tudjon józanul ítélni – Jak 1,5 & Péld 15,21 & Óz 14,9 & Zsolt 119,66
  16. A Jóisten tervei szerint kötelezze el magát – Péld 3,5 & Zsolt 37,3-6 
  17. Tudjon megbánni és bocsánatot kérni – 1Jn 1,9 & Jak 5,16
  18. Meg tudjon másoknak bocsátani – Ef 4,32
  19. Képes legyen gondolatait megosztani a hittel kapcsolatban – Mt 28,19-20 & Mt 5,14-16
  20. Megbízható és türelmes legyen – Ef 4,2-3 & Jak 5,16 & Péld 28,6
  21. A Jóisten szava mutassa az utat számára – Zsolt 119,105
  22. Bölcsen válassza meg barátait, olyanokkal vegye körbe magát, akik jó példakép számára – Zsid 10,24 & Péld 27,17
  23. Édesapja méltó példa legyen számára mint férj és apa. Imádkozz a kettőjük kapcsolatáért – Ef 6,4 & Kiv 20,12
  24. Édasanyja gondoskodásáért, nevelésért. Imádkozz kettejük kapcsolatáért és a te kapcsolatodért az édesanyjával – Péld31, Tit 2,3-5 & Kiv 20,12
  25. Testvéreiért, a jó kapcsolatukért. Imádkozz, hogy neked is jó kapcsolatod legyen velük – 1 Tessz 5,11
  26. A Jóisten egy védőburkot képezzen majd a családotok köré – Zsolt 121,7-8
  27. Hozzá alkalmas segítőre vágyjon – Ter 2,18
  28. Isten kegyelméből jót és boldogságot hozzon szüntelenül az életébe – Péld 31,12
  29. A Jóisten egy olyan feleséggé, segítővé, partnerré formázzon, amilyenre neki szüksége van – Péld 31,10-12 
  30. A Jóisten a legtökéletesebb időben hozzon titeket össze. Imádkozz, hogy kapcsolatotok tiszta legyen, és céljaitok közösek – Zsolt 37,5-7 & Péld 4,23 & Zsolt 119,9
  31. Házasságotok a jövőben önzetlen, Isten központú és segítő legyen – 1Kor 13 & Zsid 13,4 & Préd 4,12

Csatlakozz hozzánk, az imaláncot november 23-án kezdjük, hogy Karácsonyra végezzünk a 31 nappal!:)

Kisbán Petra

Mit üzen nekünk mindenszentek ünnepe?

Mindenszentek ünnepe van. Azoknak a névtelen szenteknek az ünnepe, akikről tudjuk, hogy voltak, éltek, de mégsem hagytak akkora nyomot a világban, hogy személyükről emberek ezrei emlékezzenek meg. Akik “csupán” jól és jobbra törekedve éltek, átlagosan, olykor boldogan, olykor szomorúan. Hétköznapi emberek, akik próbáltak helyesen élni, és akik földi dolguk végeztével -hitünk szerint- a Jóistenhez tértek haza. 

Ilyen névtelen szentből sok van. Nagymamák, akik egész életükben családjukért dolgoztak, és utolsó napjaikban is sapkát kötöttek unokájuknak. Nagypapák, akik ötvenhatban életüket kockáztatva megküzdöttek a mi szabadságunkért. Szomszéd bácsik, akik segítettek megszerelni az elromlott biciklit, és tanítónénik, akiktől életre szóló leckét kaptunk emberségből. Nagynénik, akik a háború után özvegyen maradt testvérük mellett maradtak gondoskodó pót-apukaként. Sokgyermekes édesanyák, akikre mindig lehetett számítani. Iskolai portásbácsik, akik minden gyereket névről ismertek és mindenkihez volt egy jó szavuk. Mélyhitű apácák, akik vagyonukat rászorulóknak adták. Itt éltek velünk a hétköznapok szürke szentjei, és tették az olyan kicsi csodákat, amikre talán életük során nem is figyeltünk fel. 

Úgy gondolom, hogy sok ilyen szent él most is közöttünk, akiknek tetteit nem értékeljük eléggé. “Alapnak” vesszük, hogy vannak és azt is, hogy jót tesznek. Alapnak vesszük a segítséget, a jó szót, kedvességet, önfeláldozást. Elmegyünk mellettük, pedig meg is állhatnánk egy pillanatra. Megköszönhetnénk nekik, hogy teszik a dolgukat, helyesen és jól élnek. És tanulhatnánk tőlük. Megkérdezhetnénk tőlük, hogy miből merítenek erőt, motivációt. 

Sokan vannak, akik családi mintájukat (többnyire tudatalatt) megvalósítva ugyanazokat a hibákat követik el, mint szüleik, felmenőik. Akadnak olyanok is, akik azt tűzik ki célul, hogy “csak olyanok ne legyenek, mint a szüleik”, és e hiánymotivált elhatározásból fakadóan ők sem úgy élnek, ahogy szeretnének. Néhányan azonban a figyelmüket a hibák elkerülése helyett a hétköznapi szentek felé fordítják. Tanulnak azoktól az emberektől, akik szépen, szeretetben, mások javára és a társadalom hasznára élnek. Életük példájából erőt merítenek ahhoz, hogy fölülírják a tudatalattiuk által megrajzolt sorsot, és helyesebb életet éljenek. 

Szeretnék én is ilyen életet élni; értékelni a hétköznapok csodáit és példát venni a jövő mindenszentjeiről. És szeretnék hálát adni, nemcsak november 1.-jén, hanem az év minden napján azokért, akik “csupán” jól élnek, és mindennapi tetteikkel elhordják hátukon a világot.  

Gergely-Papfalvy Bori

Tárd ki a szívem!

Awaken my heart! 

Milyen könyveket szoktál olvasni? Szépirodalmat, regényt, esetleg krimit, vagy szigorúan maradsz a szakkönyveidnél? Pont egy évvel ezelőtt került elém Emily Wilson Hussem, amerikai keresztény szónok és írónő könyve, ami teljesen magával ragadott, és amit most neked ajánlok kedves Olvasó!

A könyv során Emily egy egyéves utazásra hív téged, ahol mélyebben megismerheted magadat, önismeret és önnevelés révén fejlődhetsz, és ezáltal közelebb kerülhetsz a Jóistenhez. Egy utazásra, melynek célja, hogy megszépítsd a lelkedet és kinyisd magadat a Jóisten felé. Egy utazásra, melynek végére képes leszel meglátni magad körül a szépet, és begyógyítod a régi, eltemetett sebeidet. Egy utazásra, ahol minden héten valamilyen más kihívással kell szembenézned, hogy aztán győztesen és újabb lendülettel vághass bele a következő hetedbe.

Imádkoztál már azokért, akik valamikor bántottak? Tudsz nemet mondani? Elfogadtad magadnak olyan gyönyörűnek, amilyennek a Jóisten teremtett? Tudsz a virágokra rácsodálkozni? – ilyen, és ehhez hasonló töltekező hetek várnak!

Nem mondom, hogy ez az egy éves utazás könnyű lesz. Van több olyan hét is, mikor azt éreztem abbahagyom, mert én ezekért a dolgokért, ezekért az emberekért nem vagyok képes imádkozni. Mikor azt éreztem, ez valójában nem rólam vagy nem nekem szól. A legtöbb esetben viszont rá kellett jönnöm, hogy igenis hozzám szól az adott heti kihívás, és bármilyen nehéz, képes leszek azt megcsinálni. Bár lehet ez rémítően hat, de szerintem Emily megtalálta az arany középutat: a legjobb hetekben vannak könnyedebb feladatok, melyek során csupán annyi a tennivaló, hogy csodálkozz rá a körülötted lévő szép dolgokra és felkészülj a megmérettetőbb hetekre.

41 héten vagyok túl az 52-ből, és fizikaliag is érzem magamon azt a hatalmas lelki többletet, amit az elmúlt kilenc hónap alatt szedtem össze. Kívánom neked, hogy hasonlóképpen töltekezz a könyvből, és nyisd ki szívedet a Jóisten felé.

A könyv egyelőre csak angolul jelent meg, és az amazon webáruházból rendelhető.

Készen állsz az utazásra? 

Kisbán Petra

„Ha nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük” – Tóth Gabi védelmében

Nyílt levél Tóth Gabinak.

Kedves Tóth Gabi!

El nem tudom mondani és felsorolni mennyi gyűlöletet kaptam életem során azért, mert fontos volt a hitem. Nem, nem azért, mert elmondtam valamiről a véleményem, hanem mielőtt még bármiről is kifejthettem volna mit gondolok, az a két szó, hogy keresztény vagyok, hihetetlen reakciókat váltott ki az emberekből.  Volt, hogy előtte teljesen normálisan és kedvesen viselkedő egyének, a buli közepén elkezdtek velem ordibálni, azért, mert annyit jelentettem ki, hogy szerintem létezik Isten. Hatodikos koromban, 12 évesen, teljesen kiközösítve éreztem magam a röplabda edzéseimen mert, tudták a csapattársaim, hogy járok templomba és hülyének néztek miatta. A gimiben aktivistának csúfoltak mert fontos volt számomra a keresztény közösség életben tartása és mindenféle ilyen programon részt vettem. 

Miért írom most ezt le? Nem azért, mert sajnáltatni szeretném magamat vagy az áldozat szerepben szeretnék tetszelegni. Azért írom le mert bár mivel tudtam és arra tanítottak, hogy az a helyes, hogy kiálljak a hitem mellett, nem mindig tettem ezt szívesen. Ha megszólták, megvédtem, és mindig jó hangosan hangoztattam, hogy igenis márpedig keresztény vagyok, de sokszor nem jó szívvel tettem, hanem csak azért mert muszáj. Arra vágytam, hogy elfogadjanak és szeressenek az emberek, ez pedig általában ritkán történt meg, miután kiderült a „titok”. 

A tinédzser éveim alatt te voltál a rocker csaj. Nem igazán hallgattam a zenédet és nem is ismertelek, aztán az elmúlt évben elém került egy bejegyzésed, arról, milyen sokan tartanak agymosottnak, amiért hívő vagy. Mélyen szívembe találtál ezzel a pár mondattal.

Mintha megfogalmaztad volna egy posztban, amit életem során oly sokszor éreztem, és lenyűgözött a bátorságod! Ráadásul nemcsak a bátorságod, de az, hogy a „menő”, kereskedelmi tévében szereplő, fesztiválokon koncertező, tetkós Tóth Gabi írta. Nem a hosszú szoknyás Irénke, aki heti 5 misére jár arany feszülettel a nyakában (nem mintha ezzel bármi gond lenne, de tőle nem lepne meg egy ilyen poszt és talán akkora hatást se gyakorolna rám) hanem az a Tóth Gabi, akiről nem gondoltam volna, hogy ilyet tesz. És ez ötszörös erővel hatott rám. Ha ez a nő, akit ismer az ország, híres, nem a megszokott katolikus „jó kislány” szereplő, hanem rocker csaj, újdonsült anya, népdal énekes, sztárban sztár zsűritag, képes felvállalni a hitét, akkor én Demjén Dorottya, hogy jövök ahhoz, hogy ezt ne teljes szívvel, lélekkel tegyem meg? Minimum napi tanúságtételt kellene tennem, hogy olyan szinten bátor és elhivatott legyek, mint te. 

Gabi, te erőt öntöttél az olyan fiatal lányokba, mint én. Példakép lettél számomra, én is ilyen bátor, és erős keresztény nő szeretnék lenni.

Akik pedig azt mondják, nem vagy hiteles, mert tetoválásod van, azok repüljenek el a 21. századba és légyszi ne a sötét középkor vallásosságánál ragadjanak le. Vagy akik, kritizálnak tanulmányaid hiánya miatt, azok kezdjenek el bibliát olvasni. Ajánlom Jézus, mint főszereplő történetét, aki ács, az apostolokat, akik halászok és személyes kedvencemet Mária Magdolna életútját. Hétvégi olvasmánynak szuper lesz, megígérem!  Akiknek pedig csupán, annyi a problémájuk, hogy hiszel és fontos számodra a magyarságod, azoknak kívánom, hogy legalább egy érték mellett álljanak ki, ami nem túl népszerű, csak fele annyi bátorságuk legyen, mint neked, mert kíváncsi lennék mit reagálnának, ha ország világ gyalázná őket vagy a családjukat?

Hihetetlen a küldetés, misszió és evangelizáció, amit tettél, az elmúlt pár hétben. Olyan embereket, értél el, azzal, hogy vállaltad Istent, akiket nem biztos, hogy a Katolikus Egyház a segítséged nélkül el tudott volna érni . Viszont te segíteni tudtál és együttműködtél! Reményt adsz nekem is, hogy nem csak a templomban, kis kosztümben lehet evangelizálni, hanem olyan helyeken is (lásd pl. szórakoztatóipar), amit hagyományosan nem kötünk össze a kereszténységgel. 

Végszónak pedig csak annyit, hogy ez a gyűlölködés, amit kapsz, azt jelzi, hogy valamit nagyon jól csinálsz! A sátán mindig azokat támadja a legjobban, akik a legnagyobb dolgokat viszik véghez Jézusért! Kérlek a lelkedet óvd ezektől a gyűlölködő üzenetektől – „gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé” -és ne felejtsd, az Isten megvívja harcainkat és jutalmat kapsz ezért az üldöztetésért a mennyben!

Felemelő volt az éneklésed a zárómise előtt, köszönjük! 

Imádkozunk érted és egész családodért, nem csak én, hanem több százan ebben az országban! Mögötted vagyunk mindannyian, de legfőképpen a jó Isten, aki oltalmaz, véd, szeret és elkap, hogyha kell. 

„Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.

A jó Isten áldását kérem rád és egész családodra,

Demjén Dorottya

Fotó: Tóth Gabi Facebook oldala

Hol vagy, Istenem?

Hívőnek lenni kicsit olyan, mintha kint lennél a tengeren: néha minden nyugodt, napfényes és gyönyörűen süt a nap. Magadba szívod a levegőt és elfelejted a nyugtalanságot. Aztán jön egy kisebb-nagyobb vihar és szem elől téveszted a napot. Ilyenkor gyakran csak a felhőkre koncentrálunk, és elfelejtjük, hogy nem végleg tűnt el a nap. Vagyis, amikor nem érzékeljük a körülmények miatt Istent, azt érezhetjük, hogy tulajdonképpen nincs is ott.

De hogyan lehet ezen segíteni? Mi történik, ha én próbálkozni szeretnék, hogy elérjem? Emberek vagyunk, erősen érzelem-orientált teremtmények. Ráadásul egy kapcsolatról van szó. Csakhogy egy fizikailag nem látható, nem tapintható személlyel. Mire tudunk ilyenkor támaszkodni? Tapasztalatból tudom, hogy az ember képes ilyenkor arra gondolni, hogy talán maga a Jóisten az, aki nem szeretne velünk kapcsolatba lépni. Az Ő döntése, hogy nem találkozunk.

Én egy dologba tudok kapaszkodni: ha valóban Isten képmására teremtettünk, kell, hogy legyen valami kölcsönös bennünk. Tehát, ha teszel egy gesztust Isten felé – akkor ugyanúgy, mint az embereknél- ez valamilyen reakciót ki fog váltani. Habár Isten tudja, hogy mit érzünk, ettől függetlenül más, ha megfogalmazzuk neki a bánatunkat, ha elmondjuk neki, hogy hiányzik. Azt hiszem, ezt tenném első lépésként. Ha távol vagyunk a nekünk kedves személyektől, ők is hasonlóan hiányoznak. De ugye, mekkora a különbség, ha ezt csak sejtik, vagy ha a saját szavainkkal el is mondjuk nekik, hogy fontosak a számunkra?

Úgy tartják, ha valakit meg akarsz találni, keresd ott, ahol a legvalószínűbb, hogy jelen van. Ahhoz, hogy meglássuk Istent, tudni kell, mi is ő. Ki is Ő. 

Isten esszenciája a Szeretet. Ha igazán szeretsz valakit, megértheted, Isten hogyan is gondolkodik Rólad. Hitünk szerint ennek a szeretetnek a túlcsordulásából született az egész világ. Mégis, ha felkelek hétfő reggel, és kiöntöm a kávét, lekésem a buszt, elszakítom a kedvenc nadrágomat és utána még tesz is egy kellemetlen megjegyzést a főnököm…Vagy ne adj Isten, sokkal komolyabb problémák érnek, mint betegség, válás, haláleset… amiket nem is értünk…Ilyenkor nehéz abban a tudatban maradni, hogy ez a világ Isten túláradó szeretetéből fakadt. Nehéz megtalálni azt az érzést, hogy Isten valóban, önfeláldozóan szeret és gondoskodik rólunk. De nem csak a kellemetlenségek, hanem a mindennapi robot, a sokféle teendő… ezek mind-mind energiát és figyelmet vonnak el tőlünk. És utána jön a panasz, hogy nem találjuk Istent. 

Vegyünk engem: én is rájöttem, hogy nem segít, ha egy nap csak annyi időt szánok rá, hogy lefekvés előtt, két álomba-bóbiskolás között próbálom átbeszélni Vele a napomat. Akkor se lennék hatékony, ha egy hús-vér emberrel történne ugyanez.

„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekbõl kerestek engem” (Jer, 29:13).

Én úgy látom, a kulcs az, hogy tényleg akarnunk kell! Nem elég erős az a hit, ha csak addig oké a dolog, amíg egyszerűen megy minden. Amíg sokat nem kell küzdeni érte. Amíg nem tudjuk elmondani a Jóistennek legalább egyszer az életben: „most nagyon sok mindent csinálok egyszerre, sok nehéz érzést viszek, de tudod Uram, a Te hiányodnál nincsen rosszabb nekem”. Mert ha valakit szeretünk, meg tudjuk ezt fogalmazni neki. Ha valakit szeretünk és egy kapcsolat fontos, azért mi is legalább egyszer foggal-körömmel megküzdünk… És észre se vesszük, csak miután elindultunk, csak miután tettünk végre egy komoly lépést felé, hogy Ő közben már lépett harminchármat felénk…

Hornisch Aliz

Kiért imádkozzak? – Ferenc pápa 5 ujj imája

Nemrég ráleltem Ferenc pápa egyik egyszerű, de nagyszerű imatippjére, ami által sokakat imáinkba tudunk foglalni. Ehhez a kezünk fog segítséget nyújtani, és emlékeztetni rá, hogy kikért is mondjunk imákat. Persze mindenkiért és bárkiért lehet imádkozni, sőt(!) nagyon hasznos is. Az 5 ujj ima pedig asszociációk segítségével fontos csoportokat jelöl ki számunkra, akikért szükséges a sok-sok ima. Ez a javaslat egy új perspektívát hozhat az imaéletünkbe, amit minden nap alkalmazhatunk, a kezünk mindig velünk van, így talán emlékezni is könnyebb rá. Az ima pedig csodákra képes.

Lássuk tehát Ferenc pápa 5 ujj imájának pontjait:

1. Hüvelykujj – Szeretteink

Elsőként gondoljunk a szeretteinkre, akik hozzánk legközelebb állnak, foglaljuk az ő nevüket imába – miképpen számoláskor is a hüvelykujjunkkal kezdünk (kivéve, ha valaki másfajta érdekes módon számol a kezén). Tekinthetünk úgy rá, hogy a hüvelykujjunk van legközelebb hozzánk – így jön az asszociáció a hozzánk közelálló személyekre – no persze az egész kezünk hozzánk tartozik, szóval itt lehetne filozofálni. Milyen nehézségei vannak most ezeknek a számomra oly kedves embereknek, milyen jellegű imára lenne szükségük? Ha éppen nem jut eszembe „extra” szándék, akkor is mindig észben tarthatom az alapvető, nagyon fontos dolgokat, pl.: egészségük, boldogságuk, hitük.

2. Mutatóujj – Útmutatóink

A második a sorban a mutatóujjunk, amivel – mint neve is zseniálisan elárulja – sokat szoktunk rámutatni emberekre, tárgyakra, tulajdonképpen bármire, amire lehet. Erről a mutogatásról eszünkbe juthat az életünkben levő, útmutatást adó emberek sokasága. Idetartoznak a tanárok, oktatók, edzők, papok, orvosok, szerzetesek, szakemberek, minden olyan ember, aki nekünk útmutatásával segít bármilyen területen. Gondolhatunk itt állandóbb jellegű tanácsadóinkra, de olyanokra is, akik éppen aznap valamiben segítettek nekünk, nem hagytak egyedül a gondunkban. Mindenkinek, aki utat mutat mások számára, szüksége van egy fentebbről jövő bölcsességre és segítségre, azaz Istenre.

3. Középső ujj – Magas pozícióban levők

Statisztikai általánosítással élve: az emberek középső ujja a leghosszabb/ legmagasabb az 5 közül. Akinél nem így van, az más asszociációt kell társítson hozzá. Lévén tehát, hogy a középső ujjunk a legmagasabb, így ez emlékeztet arra, hogy a magas beosztású emberekre gondoljunk imáinkban, akiknek nagyobb egységek vezetése a feladata. Az ő kezükben van sok fontos döntés, ami elég indok arra, hogy buzgón imádkozzunk azért, hogy ők jó döntéseket hozzanak meg. Gondolhatunk itt tehát a minisztereinkre, igazgatókra, polgármesterekre, vállalatvezetőkre stb. Az ő esetükben is szükség van egy sokkal bölcsebb segítőre, mi ezt imáinkkal tudjuk kérni számukra.

4. Gyűrűsujj – Leggyengébbek

Ez az ujjunk a leggyengébb az összes közül, ezért itt mindig gondoljunk azokra, akiknek a legnagyobb szüksége lehet az imáinkra: betegek, hányattatott sorsúak, reménytelenséget megélők, sok bajjal küszködők stb. Ők azok, akiknek minden testi-lelki támogatásra szükségük van, hogy kilábaljanak a problémájukból. Mindig nagyon sok ilyen ember akad, így érdemes sokat imádkozni értük. Emellett pedig a házaspárokért, a házasságért is eszünkbe juthat ennél az ujjunknál az ima, ami szintén nagyon fontos, hiszen a család a kiindulási helye és alapja mindennek. Érdemes tehát ezt komolyan vennünk.

5. Kisujj – Te magad

Hajlamosak lehetünk sokszor csak magunkra gondolni, amikor imádkozunk, vagy ha esetleg másokra is gondolunk, akkor is az az időnk kevesebb részét teszi ki, de a központi rész az én, magam, önmagam, jómagam. Akinek nem inge, annak persze nem szól, bár nem is gondolom, hogy magára venné a már ilyen szempontból szintet lépett ember ezt. Mivel valóban nagy lépés az, ha nem rögtön a saját igényeinkkel, panaszainkkal kezdünk. Azáltal pedig, hogy a végére hagyjuk önmagunk, gyakoroljuk a keresztény szeretetet, mások szükségeit is jobban felismerhetjük, és több időt tudunk szánni rájuk. A másokért elmondott sok ima pedig helyre tud minket tenni, talán sikerül másképp látni a saját gondjainkat, boldogságunkat ehhez a ponthoz érve, ugyanis mások bajához, feladatához képest csökkenhet a saját ügyünk drasztikusságának megítélése, a hála pedig növekedhet bennünk, hogy mennyi problémánk nincs, milyen jó is tulajdonképpen az életünk. Jézus egyébként is azt mondta, hogy tegyük magunk az utolsó helyre.

R. Cintia

Lelki adoptálás – Két 16 éves lány tanúságtétele az élet mellett

Luca és Orsi 10. osztályos korukban határozták el, hogy lelki adoptálás formájában mentenek meg egy-egy magzatot az életre. Elhatározásukról, felfedezéseikről, tapasztalataikról beszélgettünk.

Mit jelent a lelki adoptálás?

“A lelki adoptálás egy imádságos elköteleződés egy édesanya méhében abortusz általi halállal fenyegetett gyermek védelmében. A lelki adoptálás művébe való bekapcsolódás egy – egyedül csak Isten által ismert gyermek – lelki szüleivé tesz minket.” (lelkiadoptalas.hu)

A lelki adoptálással lehetőséged van imádkozni egy magzatért, akinek az édesanyja abortáláson gondolkodik. A lelki adoptálóknak lehetőségük nyílik rá, hogy örökbefogadjanak egy magzatot, imáikkal segítsék és védelmet biztosítsanak számára. 

Sokak tanúságtétele bizonyítja, hogy bár a folyamat során sosem találkozunk a lelki gyermekünkkel, mégis érezhetjük a jelenlétüket – legtöbben a születés pillanatát is megérzik.

Hogyan találtatok rá?

Luca: Egyszer a templomban hirdették ezt a lehetőséget, ami először nem fogott meg annyira. Aztán Édesanyám elkezdte a 9 hónapig tartó imádságot egy ismeretlen magzatért, és végignéztem, ahogy csinálja.  Majd a plébánián is jött egy lehetőség, hogy közösen, egy közösségként mindenki adoptáljon lélekben egy gyermeket, és ekkor határoztam el, hogy én is végigcsinálom a folyamatot. 

Orsi: Egyik barátom mesélt nekem erről a lehetőségről, és ajánlotta, hogy kapcsolódjak be. Érdekelni kezdett a kezdeményezés, ezért utánanéztem, hogy mi is ez pontosan. Mivel az abortusz kérdés előtte is érzékenyen érintett, úgy döntöttem, én is örökbe fogadok egy magzatot.

Hogy néz ki maga a lelki adoptálás folyamata?

Orsi: Az első lépés a fogadalmi ima, amikor az adott szülő örökbe fogadja Isten által  kiválasztott gyermekét. Ezt a fogadalmat egy saját felajánlással erősíti meg, innentől kezdődik a 9 hónap, mialatt a szülő minden nap elimádkozza a lelki adoptálás imáját és egy tized rózsafüzért. 

Mesélj a saját tapasztalatodról, milyen volt a 9 hónap?

Luca: 9 hónap hosszú időnek tűnt először, szinte teljesíthetetlennek, de minden hónap észrevétlenül elszállt. Megvoltak a maga hullámvölgyei, időnként elfelejtettem egy-két imát, vagy nem sikerült betartani fogadalmamat, de a lényege, hogy visszatérjünk a kijelölt útra, akárhány napot is hagyunk ki. Személy szerint én azzal szórakoztattam magam, hogy minden hónapban megnéztem, milyen nagy lehet már a kis pocaklakó, így nem vált sose unalmassá a folyamat. A 9. hónap vége  pedig  nagyon fura érzés volt, hogy ilyen hamar vége lett ennek a csodálatos kalandnak, és már nem kell aggódnom a kisbabáért. 

Orsi: Az első pár hétben nagyon oda kellett figyelnem, hogy minden nap imádkozzam az örökbe fogadott kisbabámért. Ki kellett alakítanom egy rendszert, hogy a napom részévé tegyem ezt az imát. Akkortól nem okozott aggodalmat ez a felelősség, amikor rutinná vált, hogy minden reggel, iskolába menet, séta közben mondom el a tized rózsafüzért.

Mivel már az első perctől kezdve valamilyen titkos módon elkezdtem érzelmileg kötődni a születendő gyermekhez, sokat gondoltam rá, legbelül nagyon féltettem Őt. Az volt a fogadalmam, hogy minden szerdán elmegyek Szentmisére, amit Érte ajánlok fel. Ezek az alkalmak bizalommal töltöttek el, amikor az Atya kezébe helyeztem a kicsi életét. A 9 hónap alatt, bennem is változás történt. Felelősnek, valódi szülőnek éreztem magam, akinek feladata, hogy óvjon egy veszélyben lévő életet. Ugyanakkor meg kellett tanulnom, hogy bármilyen sűrű is az adott napom, időt kell szánnom a fogadalmam betartására. Amikor egy egy nap ezt elfelejtettem, szörnyű lelkiismeret furdalásom volt, de tudnom kellett megbocsátani magamnak és bízni Isten megbocsátásában is. Nagyon sokat segített viszont, hogy volt kivel együtt csinálnom az egész vállalást. Meghatározó élmény volt számomra, az a kicsit abszurd este, amikor egy buliban hajnali 3-kor kerítettünk alkalmat erre az imádságra.

Mit csinálnál másképpen, ha most kezdenéd elölről a 9 hónapot?

Orsi: Ha elölről kezdeném, annyit csinálnék csak másképp, hogy bevonnék több embert a környezetemből, hogy mindig tudjuk emlékeztetni egymást, és akár közösen imádkozni. “Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”

Luca: Ha visszamehetnék, és valamit máshogyan csinálhatnék, akkor az ígéretemet változtatnám meg. Fontos, hogy egy reális, 9 hónapon át teljesíthető fogadalmat kell tenni, amit bárhol van az ember (pl.:nyaraláson, táborban…) akkor is meg tudja csinálni. De ez az időszak tökéletes arra, hogy megismerje az ember önmagát, hogy mire és meddig képes saját akaratából. Én előtte nem voltam kitartó, mindig mindenbe belekezdtem, de semmit se vittem végbe, ezért nagy büszkeséggel töltött el, amikor befejeztem a 9 hónapot.  

Mit ajánlasz valakinek, aki most vágna bele a lelki adoptálásba?

Luca: Ne adjátok fel, ha túl nehéznek tűnik. Beszéljetek másokkal erről a lehetőségről, és csináljátok minél többen egyszerre, az még több motiválást ad. Gondoljatok arra a kisbabára,  akit ezzel megmentetek. És ne feledjétek: nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg.

Orsi: Én is hasonlót tanácsolnék. Képzeljétek el a picit, hogy hogy néz ki, fiú vagy lány  mekkora lehet, és szeressétek! Ha elsőre hosszúnak is tűnik a 9 hónap, ne ijedjetek meg tőle, hanem vágjatok bele. Rá fogtok jönni, hogy naponta 5-10 perc egy imáért érte mindig akad.

Interjút készítette: Kisbán Petra

Forrás: