Barátságaink az esküvő előtt és után -avagy eltávolodunk vagy közelebb kerülünk?

Amikor az ember lányának megkérik a kezét, az első pillanatban sokféle érzés és gondolat suhan át rajta. Határtalan öröm, mély szerelem és némi pánik keveredik ilyenkor a lélekben, hisz fiatalon az ember talán fel sem fogja az egy életen át tartó elköteleződés súlyát. Ahogy telik a jegyesség beszélgetésekben gazdag időszaka, szép lassan megérlelődnek, letisztulnak ezek az érzések. És már nemcsak a kapcsolatunkról és a közös jövőről gondolkodunk, hanem arról is, hogy a megköttetendő frigy milyen hatással lesz környezetünkre, családjainkra és baráti kapcsolatainkra. 

Engem folyamatosan foglalkoztat a kérdés, hogy hogyan rendeződnek át a barátságaim a házasságkötésünk következtében, és mi lesz akkor, amikor édesanya leszek. Hogyan éljük meg azt, hogy más életszakaszba kerültünk? Vajon a másikat érdekelni fogja az, ami engem foglalkoztat, és én kíváncsi és érdeklődő leszek az ő élete iránt? Mitől függ az, hogy kivel marad szoros a viszony, és ki lesz az, akivel örülök, ha évente egyszer beszélgetünk?

Törvényszerű, hogy eltávolodunk, vagy van remény, hogy nem? 

Azt tapasztaltam, hogy a környezetemben mások is gondolkodnak erről, ezért megkértem házas és nem házas nőismerőseimet, hogy osszák meg gondolataikat a témában.  

Egyikőjük például azt élte meg, hogy „a barátnőimnek a férjük lett az első az életükben, így már nem volt annyira igényük a velem való beszélgetésre, lelkizésre, ami pedig az egyik legfontosabb. Megváltoztak a prioritások: nekik a család és a baba, nekem továbbra is az egyetem és a barátok.”. Másikójuk azt tapasztalta, hogy „a közösségünkbe többen párkeresési szándékkal csatlakoztak, így mikor megtalálták, amit kerestek, már nem volt szükségük ránk, az idejük is kevesebb volt, így az ifjú párok kiléptek a közösségből”. 

Volt olyan is, aki azt mesélte, hogy „már a párkapcsolat komolyra fordulásával is kevesebb időt töltöttem együtt olyan barátaimmal, akiknek nem volt épp párkapcsolatuk. Sok téma nem volt nekik releváns, vagy olyan programokat preferáltak, amik már nekem nem voltak aktuálisak” Hasonlóképpen gondolja az, aki azt írta, hogy „szerintem egy barátságban mindig kihívást jelentenek az eltérő élethelyzetek, hiszen ekkor jó adag empátiára van szükség ahhoz, hogy átérezzük a másik problémáit. Ebből kifolyólag, velem is az történt, hogy házasság után, bár nem szándékosan, de keresni kezdtem olyan emberek társaságát, akik szintén házasok – ezzel pedig hasonló élethelyzetben vannak. Ugyanígy már várandós, vagy gyermekes barátaim is arról számolnak be, hogy felvették a kapcsolatot hasonló cipőben járó ismerőseikkel.” Ezek mellett a barátoktól való eltávolodás oka sok esetben az is, hogy az ifjú házas távolabb költözik, és ezáltal kevesebb alkalom adódik a találkozásra. 

Érdekes szempontra világított rá az, aki azt osztotta meg, hogy “számomra nehézséget okozott, hogy az egyik barátnőm az első évben mindenhova hozta a férjét, és nem tudtunk kettesben találkozni. De ez is változik, mert a házasság első éve a legintenzívebb, de aztán ez idővel fakul. A barátnőmmel egy év után újra tudtunk kettes programokat csinálni. Illetve párkeresési tanácsadás szempontjából szuper volt. Mert a szingli barátnők sokszor nagyon görcsös és éles válaszokat/tanácsokat tudnak adni. Viszont a házas barátnők sokkal bölcsebb, nyugodtabb, lazább szemszögeket adnak. Egy ismerősnél volt csak rossz élmény, (de ő nem is barát volt igazából,) viszont azzal, hogy férje lett, felsőbbrendűnek érezte magát, és ha nem is nyíltan, de lehetett érzékelni ezt.”

Többen úgy vélekednek, hogy természetes folyamat az, hogyha két ember a házassága elején jobban összezár. Ilyenkor a pár több időt szán egymásra, ezáltal kevesebb idő jut a baráti kapcsolatokra. Sokan kiemelték azonban azt, amit az egyik ismerősöm így foglalt össze: „egy egészséges párkapcsolatban ez csak átmeneti időszak, egy idő után megtanuljuk rendszerezni az életünket kiegészítve az új emberekkel, és ebbe az új rendszerbe már jobban beleférnek a barátok”. A jó hír az, hogy azért voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy a barátságaik nem változtak, vagy elmélyültek a házasságkötés után. 

Bizony nem könnyű, mikor egyszerre szeretnénk odaadó feleségek és jó barátok lenni, és az is nehéz, amikor egy kedves barátnőnk -más életszakaszba lépve- kevesebb időt tud velünk tölteni.

Viszont fontos felismernünk azt, hogy a változás az életünk része, és lehet, hogy nem fogunk már minden második nap átslattyogni strandpapucsban a barátnőnkhöz, vagy kéthetente hajnalig beszélgetni a pénteki pizsama partin, de az igaz barátok igaz barátok maradnak akkor is, ha más életszakaszban járnak.

Bízok abban, hogy ha mindketten tudatosan teszünk a barátságért, keressük a másik társaságát, meghallgatjuk és érdeklődünk iránta, akkor megmaradunk egymásnak. Hisz -ahogy egyik barátnőm mondta- „ahhoz, hogy a személyiségünk “önállóbb” részét megtartsuk, hogy a férjünk nélkül is létezni tudjunk, nagy szükség van a barátokra.”

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Az elköteleződés félelme

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Az elköteleződés – megcsalás, illetve a szingliség – poliámor kapcsolatok témaköre állandóan visszatérő fonalak baráti beszélgetésekben.

Nemrég nagyon ráfüggtem egy TikTok videósra (most lebuktam), aki különböző kihívások elé állít párokat. Általában a lényeg az, hogy vagy megkéri a két felet, hogy cseréljenek telefont és nézzék át egymás üzeneteit, miközben kamerán veszi a reakciókat. Vagy egy másik szituáció, hogy talál két fiút vagy két lányt, ahol az egyik szingli a másik meg nem. Ilyenkor megkéri az egyedülálló felet, hogy hívja fel a másik párját telefonon és próbálja meg elhívni kettesben valamire. Ezt úgy mondják, hogy „fidelity test”, avagy hűségpróba. Elég érdekes párbeszédek és jelenetek szoktak ebből születni, sőt, néha egészen felforr a hangulat a kamerák előtt, mert nem minden felhívott fél mond nemet! A néző pedig, akár én, teljesen ráfüggve kattintgat egymás után a videókra, miközben szép lassan elveszti a hitét az emberiségben…

Az egész egyébként úgy van megrendezve, mintha a videós srác az utcán „véletlenül” botlana bele az emberekbe. Vagyis én nagyon szeretném hinni, hogy ezek alapvetően megjátszott történetek, a nézettség kedvéért. Mert van annak egy nagyon addiktív oldala, ahogyan sorra nézed egymás után a helyzeteket és várod, hogy „naaa, vajon neki mit mond majd a párja?”.  Hogyan fogalmazzak, engem kissé kiábrándított az a statisztika, hogy ezekben a tiktok videókban nagyjából a telefonhívások 98%-a végződött azzal, hogy a megkeresett fél belement egy titkos randiba. Én pedig ilyenkor szeretném elhinni, hogy mindez csak színház, és nem a valóság. Hogy csak a nézettség miatt lettek azok a videók a sorozatba beválogatva, ahol történt valami botrányos. Mert olyan nehéz elhinni, hogy elég egy telefonhívás és annyi, hogy „XY-nak nem kell tudnia róla” egy félrelépéshez. Ahogy néztem sorra ezeket a felvételeket, azt éreztem, hogy kezdenek káros hatással lenni a saját világképemre, és félelem-felhők gyülekeznek bennem.

Mert annyira szeretném megtartani az emberiségbe vetett reményemet: azt, hogy működőképes és jó dolog a monogámia, és nem olyan luxus a hűség, ami csak néhányunknak adatik meg.

Lehet, hogy amit láttam, csak egy megrendezett show volt, randomnak tűnő statisztákkal. De egy ponton túl itt, számunkra, most nem is ez a lényeg. Mert engem gondolkodóba ejtett a megcsalásra hajlók magas száma, és kicsit belegondoltam az ő helyükbe. Átelmélkedtem, milyen lenne egy olyan társadalom, ahol a megcsalás, pontosabban az, hogy több embert szeretünk, morálisan teljesen elfogadott lenne? Mert miért kell feltétlen egy emberhez hűségesnek lenni?

Egyfajta belső meditációra hívlak Benneteket. Próbáljunk belehelyezkedni egy fiktív helyzetbe, ahol mindenki számára rendben van az, hogy nyitott kapcsolatokban él. Itt, ebben a képzeletbeli univerzumban, több olyan ember is jelen van, akit úgy hívunk „szerelmem”. Valahogy próbáljuk meg vizionálni, hogy egyik nap egyikkel, a másik nap másikkal töltünk időt, közben járunk társaságokba, ahol szintén nyitottan ismerkedünk. Szerelmes üzeneteket váltunk napi szinten, intim pillanatokat osztunk meg egymás után több emberrel is.

Bennem ez alapján felmerült egy érzés, hogy valami hiányzik. Ti mit éltetek át?  

Az érzést nálam követte egy gondolat, hogy vajon fenntartható lenne mindez úgy, hogy hasonló módon fontos nekünk mondjuk, mind a három kedvesünk?  Tudunk-e több embert hasonlóképpen szeretni romantikus értelemben? 

A testi síkról azért nem beszélnék külön, mert önmagában a fizikai kapcsolódás vadidegenek között is létre tud jönni, bármilyen szintig már egy este alatt. Tehát én nem a megcsalásnak azt a részét szeretném kutatni, amikor elcsattan egy csók vagy több, hanem azt, hogy miért van arra szükségünk, hogy másokhoz is közeledjünk, ne csak egy ember felé, ha már megvan az az egy ember? 

Egy kapcsolat mindig befektetett energiát és időt igényel, de poliámor módon tud-e mélyülni egyszerre több irányba, több ember felé, érzelmi vonalon is?

Én azt látom, hogy nem. Vagyis a megosztottságnak annak az értelmében tud, hogy a szeretetünket, intimitásunkat és persze az időnket mindenkinek valamilyen mértékben porcióznunk kellene, de a teljes valónkat egy ponton túl nem tudná megkapni senki. Mert bizonyos része már itt-ott „foglalt” lesz. Hiszen, ahogy a barátságaink is különböznek, egy poliámor viszonyban is lenne, akivel közösek a hobbiaink, de a másikkal sokkal jobbat tudunk beszélgetni, a harmadik pedig mindig meglep valami őrültséggel.

De nem tudunk teljesen egy adott emberhez csiszolódni, és egy nyitott kapcsolatban hozzánk se fog csiszolódni senki. 

Így nézve, lássuk, mire jó a hűség? Miért érdemel szót a monogámia?

Az elköteleződés egy másik ember felé, és csak egyetlen egy felé – kinyitja azokat a kapukat, amik eddig fel sem tűntek, hogy ott vannak bennünk. Érdekes, hogy maga az elköteleződés szó már önmagában foglalja a kettősséget: láttatok már olyan kötelet, aminek három vége van? Ha valakivel elköteleződök, akkor ott kéttényezős lesz a játék: az egyik végén ő, a másik végén én állok.

Ez azt jelenti, hogy a figyelmemet a másikra irányítom és megpróbálom őt megismerni, megérteni, „megszelídíteni”. Ez nyilván időt igényel, türelmet és a bizalom fokozatos kibontakozását, illetve azt is, hogy a többi hangot kizárjam, ami elveszi a folyamattól a figyelmemet. Gondoljunk egy olyan dologra, amit csak összpontosítva tudunk megcsinálni – végre tudnánk jól hajtani, ha többen is beszélnének hozzánk közben?

Azért is a kibontakozás szót használtam feljebb, mert itt mindennek megvan a maga ideje. Vannak folyamatok, amiket nem lehet siettetni. Cserébe viszont olyasvalamink lesz, ami egyedüli a világon. Az elköteleződésben az is különleges, hogy két ember kapcsolata mindig egyedi marad, senki nem tudja másolni azt a világon, és nem lehet valaki mással ugyanazt újjáéleszteni – de nem is kell. 

A kérdés az, hogy végül mibe fektetünk bele?

Ha nem köteleződünk el, akkor vagy sodródunk, vagy megpróbálunk párhuzamosan több emberrel építkezni. De nem tudunk több évnyi kapcsolatot még két emberrel sem azonos mértékben fenntartani. Valahonnan hiányozni fogunk, és ha több helyen próbálunk romantikus értelemben építkezni, valójában nem vagyunk ott sehol. Nem épül fel semmi maradandó.

Ha azt mondod: gyere nekem Balaton! Így szeretlek! És fejest ugrasz belé, akkor az a mélység, ami körbevesz, teljesen más lesz, mintha csak bokáig gázolná benne a part mellett. De ezt az átfogó élményt csak akkor tudod megtapasztalni, ha „beleveted” magad. 

A legtöbb párhuzam nem tökéletes, de valahogy egy monogám kapcsolat is ilyen: ahogy elmerültök egymásban, egyre inkább tágulnak a dimenzióitok, és egyre jobban megtanultok „úszni is”. Egy kapcsolatra nem lehet készen születni, teljesen készen állni se: de a kapcsolódásnak ez a titka.

Nem tökéletesnek kell lenni, hanem egyszerűen igent mondani rá.

De az biztos, ha később visszatekintesz magadra, észre fogod venni, hogy változtál. Egy jó kapcsolat érlel és formál, alapvetően azáltal, hogy megpróbálsz valakit jól szeretni. Ezt pedig úgy tudod megtenni, ha nem csak egy szeletét adod át a szeretetednek.

Hornisch Aliz

Interjú Bedő Imrével a Férfiak Klubja alapítójával – 2.rész 

Bedő Imrével készült első rész itt olvasható.

Elköteleződés – miért olyan nehéz manapság? Lehet-e ezt a készségünket fejleszteni?

Amiatt nehéz az elköteleződés, mert nagyon sok a rossz minta. Körülbelül a fele válik el azoknak, akik összeházasodnak, de akik nem házasodnak össze, azok nincsenek benne a házassági statisztikákban, tehát az élettársi kapcsolatok szétesésével együtt a családok nagyjából 65-70%-a hullik szét. Így a ma felnövő generáció döntő része traumatizált a szülei szétválásával. Ha valakinek nem vált el a szülő párja, akkor a barátjának/barátnőjének. Tehát mindenkit érint ez a probléma. Emiatt már van egy nagyfokú bizonytalanság, hogy az elköteleződés után vajon mi lesz. Még párosul ehhez az idealizált Nagy Ő keresése, illetve a minta hiánya. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs otthon a férfi a családok többségében. Vagy azért, mert elváltak, vagy azért mert túl sokat dolgozik, vagy ha jelen van, kifejezetten rossz az apaminta. Kutatások bizonyítják, hogy a lányok önkéntelenül a hiányzó apamintát külső forrásokból, például magazinokból és filmekből rakják össze. Ami egy nagyon magas léc, olyan elvárás, amit élő ember legtöbbször nem tud megtestesíteni. Ez egy pszichológiai csapda, amibe nem tudatosan kerülnek bele. Emellett egyre fontosabb szerepet kezd betölteni a férfiakkal kapcsolatban a pénz, ami a fiúkat demoralizálja, mert azt érzik, hogy nem érik el azt a szintet, hogy a lányok bármilyen módon elégedettek legyenek velük. A fiúknak viszont ott van a pornó, mint lehetőség, mert az nem kérdez vissza, illetve még a játékszenvedély, ami szintén nagyobb részt a férfiakat sújtja. 

Másik fontos jelenség, hogy a férfiaknak van egy felső 10-15%-a, akik dúskálnak a nőkben, mert a nők az ő kegyeiket keresik. Viszont az örökítés szempontjából pont ezért kockázatot jelentenek. Mert őket ledarálja az, hogy a nők állandóan keresik őket, és hiába lehetnének ők az igazi alfák, de nem lesznek, mert nagy eséllyel az ő gyerekeiknek már nem lesznek gyerekei, ha az életvitelükkel nem képesek egy értékrendszert is örökíteni. Meg kell értenünk, hogy az „alfa” nálunk, embereknél, nem a legerősebb és legszebb, mint az állatoknál. Az állatvilágban nekik elég, ha megszületik az utódjuk, és természetesen legyen az is nagy és erős. Az embereknél viszont az értékrend és a családképesség nagyon fontos, emiatt a házasságszédelgő, nőkben dúskáló „macsók” vérvonala hosszútávon nem fog fennmaradni. 

Az embereknél az igazi alfák azok, akiknek a vérvonala állati szinten is fennmarad, nem pusztul ki, hanem tovább él úgymond az „örökkévalóságig”. Ezek a férfiak azok az apatípusok, akikben meg lehet bízni, akik felelősséget tudnak vállalni, és ma ők le vannak nézve, mondhatni le vannak „bétázva”. 

Szóval mindebben nagyon sok pszichológiai csapda van, amiből csak tudatosan lehet kijönni. Ez a tudatosság arról is szól, hogy megpróbálom átgondolni, hogy én mit akarok, és ahhoz egy embert választani. Megkeresni a pozitívumokat és elképzelni vele a jövőt.

Ehhez zárásként elmesélnék egy hozzám is közel álló történetet, ami az egyik Gránit Oroszlán Példakép díjasunk apukájáról szól, a Férfiak Klubjában.

Miután a szülei megismerkedtek, mert bemutatták őket egymásnak, kilenc nap múlva az édesapja meghívta az édesanyját egy randira. Ezen a randin azt mondta a férfi a nőnek, hogy el akarja venni feleségül, és hozzá megy-e. A nő erre azt válaszolta: „Én nem ismerem magát, és nem vagyok magába szerelmes. De ha megvárja, hogy megismerjem és szerelmes legyek magába, akkor igen.” 

Két év múlva a férfi elvette feleségül, majd ötvenhat évig voltak házasok és a mai napig fantasztikus családjuk van. Teltek az évek, majd előbb meghalt a bácsi. Kilenc nap múlva rá meghalt a néni is. 

Azt gondolom, itt van a lényeg, amikor nem adunk esélyt valakinek. A mai városi légkörben inkább a szemre megyünk, a külsőségekre, és így nagy eséllyel lukra futunk. De van ez a stratégia: „én nem ismerem magát, és nem vagyok szerelmes, de ha megvárja, hogy megismerjem és szerelmes legyek, akkor igen.” Ehhez pedig idő kell ma. Ehhez olyan embereknek is esélyt kell adnunk, akiknek nem adnánk esélyt. Az kell, hogy mégis azt mondjad: beszélgessünk sokat, sétáljunk sokat, menjünk ide-oda… és egyszer csak előbújik, hogy ez milyen fantasztikus, és mégegy ilyen ember nem lesz. Ha valaki azt várja, hogy majd belecsap a villám és egyből szerelmes lesz, az mindössze egy kémiai folyamat, ami elborítja az agyat, és így lehet, nem dönt jól. Házasság előtt mindenképpen hideg zuhanyt kell venni! Amúgy is (nevet).

Azt üzenném, hogy az érzelmekért ma cselekedni kell. Az értékes embereket ki kell ásni a föld alól, mint egy kincset. Nem fognak csak úgy szembe jönni velünk. Mert olyan emberekben is lehetnek számunkra sokat jelentő értékek, akikről nem is gondolnánk. Ha időt adunk nekik.

Mi lenne az, amit Bedő Imre a 20 évvel fiatalabb önmagának tanácsolna a párkeresés kapcsán?

Én azt vettem észre, hogy amikor kerestem a társamat, ugyanolyan típusú nőket választottam mindig, és ezzel ugyanazt a fajta problémát választottam újra és újra. Mindig ugyanabba léptem bele. A feleségem az első olyan nő, aki egészen más jellegű, mint amilyet választottam volna. Megismerkedtünk, és őnála gondoltam arra, hogy hátha ő lesz az, akin keresztül ki tudok lépni ebből az ördögi körből. Ez így is lett, az egész életem megváltozott.

Tehát azt tudom javasolni azoknak, akik mindig ugyanazokat a köröket futják, hogy próbáljanak meg azokra az emberekre odafigyelni maguk körül, akik esetleg eddig elkerülték a figyelmüket, mert ott lehet a megoldás.

Az interjút Hornisch Aliz készítette.

10 dolog, amiről mindenképpen beszéljetek egy komoly párkapcsolatban -avagy ajánló a Gyűrű-kúra című könyvhöz

Társas lények vagyunk. Mindannyian szerető baráti, családi kapcsolatokra, és boldog párkapcsolatra vágyunk.

Sok ezer év óta tudjuk, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, mégis azt látom, hogy ma válságban vannak a házasságok; egyre több a válás, de azok közül is csak kevesen boldogok, akik házasságban élnek.

A párkapcsolatok is tele vannak szomorú játszmákkal, megoldatlan és folyton fájó problémákkal, sokan csak a megszokás miatt nem hagyják el a másikat. A párkeresés sem egyszerűbb: rengetegen vannak olyanok, akik már évek óta nem találnak társat maguk mellé, hiába próbálkoznak. 

Vajon mi lehet a megoldás? Miért van az, hogy míg sok házasság kudarccal végződik, vannak olyan kapcsolatok is, amik jól és boldogan működnek hosszú évtizedeken át? Mi lehet a titok, ha van egyáltalán? A jó hír az, hogy szerte a világon számos pszichológus is feltette már ezeket a kérdéseket, nem kevés eredménnyel. Ezen tapasztalatokat, nemzetközi tudást és saját párterápiás munkájának eredményeit pedig Dr. Mihalec Gábor összesítette Gyűrű-kúra című könyvében. A magyar pár- és családterapeuta könnyen érthető, olvasmányos formában ír azokról a témákról, amelyeken -a kutatások szerint- áll vagy bukik a kapcsolat sikeressége. Az egyes fejezetek végén pedig kérdésekkel segíti az adott téma végiggondolását. 

És most lássuk, hogy mi is az a 10 dolog, amiről mindenképpen érdemes beszélnie azoknak, akik hosszú, boldog házasságra vágynak. (A párok mellett ajánlom ezek végiggondolását azoknak is, akik még keresik a társukat, hiszen fontos, új szempontokra világíthat rá a könyv, valamint a jó párkapcsolathoz elengedhetetlen önismeretben is segít.)

  1. A kapcsolat célja

Az első fejezetben megismerhetjük az intimitás-szenvedély-elköteleződés fontosságát, ledönthetünk olyan sztereotípiákat, amelyek gátolják a jó kapcsolat kialakulását (például „ha igazán szeret a társam, akkor mindig kitalálja mire vágyom anélkül, hogy kérnem kéne”), és megtanulhatjuk, hogy hogyan váljunk énből mivé. 

  1. Kommunikáció

A második fejezetben megismerhetjük a kommunikáció alapvető működését, típusait, szintjeit, a kapcsolatunkra való hatását, ezáltal közelebb kerülve ahhoz, hogy hogyan is kell szeretettel kommunikálni egymással. 

  1. Konfliktuskezelés

A harmadik fejezetben a konfliktuskezelés alapjaiba nyerhetünk betekintést, és arról gondolkodhatunk közösen, hogy hogyan lehet jól veszekedni, konfliktusokat megoldani, és megbocsátani. 

  1. Pénzkezelés

Talán nem is gondolnánk, hogy a pénzügyek és a pénzhez való viszony milyen meghatározó a párkapcsolat sikerességének szempontjából. Mihalec Gábor azonban rávilágít erre a fontos témára, és segít eligazodni a házassági pénzügyek ügyes-bajos útvesztőjében. 

  1. Szexualitás

Ebben a fejezetben megismerhetjük a férfi-női szexuális különbségeket, az együttlétek szakaszait, a különböző fogamzásgátlási módszereket és beszélgethetünk a féltékenységről és a hűtlenségről is. A segítő kérdések mentén pedig jobban megismerhetjük saját és párunk szükségleteit.

  1. Gyermekvállalás

A hatodik fejezetben ahhoz kapunk fontos szempontokat, hogy felmérjük, mikor állunk készen a szülővé válásra és eldöntsük azt, hogy hány gyereket vállaljunk. Megismerhetjük, hogy milyen hatással van a házasságra a gyermekvállalás, milyen szülői stílusok vannak, és megtalálhatjuk a közös nevezőt ezek tekintetében.

  1. Szabadidő

A hetedik fejezetben ahhoz kapunk szempontokat, hogy hogyan, mi alapján töltsük együtt szabadidőnket, és hogyan teremtsük meg még sok év után is a közös minőségi időt. 

  1. Családi kapcsolatok

A nyolcadik fejezet rávilágít a minket körülvevő család fontosságára, hisz nemcsak egymással kötünk szövetséget, hanem a párunk családjával is. A fejezet segítséget nyújt nekünk abban, hogy hogyan váljunk meg gyermeki szerepünktől és alkossunk egy új családot párunkkal. 

  1. Szerepek

A kilencedik fejezet a „ki az úr a háznál” izgalmas kérdéskörével foglalkozik, és segít nekünk kialakítani új családi szerepeinket. 

  1. Lelkiség 

Az utolsó fejezetben a házasság spirituális dimenzióiról és a közös értékrend fontosságáról olvashatunk, és a kérdések mentén kapcsolatunk egy újabb aspektusát ismerhetjük meg. 

Nem állítom, hogy a könyv minden részletre kiterjedően beszél az egyes témákról -hiszen mindegyikről szakirodalmak százai íródtak már-, azonban felhívja a figyelmet a jó házasság szempontjából fontos tényezőkre és arra, hogy ezekről bizony beszélgetni kell. Azoknak pedig, akik a könyv elolvasása után kedvük támad még jobban elmélyíteni ismereteiket, szeretettel ajánlom a magyar pár- és családterapeuta előadásait (melyek közül számos elérhető ingyenesen is) és további szakirodalmak elolvasását az egyes témákban. 

Személyes tapasztalatom és véleményem, hogy Mihalec Gábor könyvével kiváló sorvezetőt ad mindazoknak, akik a kapcsolatok viharos világában az egy életen át tartó, kiteljesedett szerelemért tudatosan tenni szeretnének. 

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Kép forrása: vasarnap.hu

A házasság nem kötelező és nem jár, hanem ajándék – Interjú Papp Miklós atyával

Miklós atyát nemrég hallottam élőben beszélni, a Döntés volt a téma. Nagyon megragadott a bölcsessége és az elhivatottsága, ezért megkérdeztem, nem vállalna el egy interjút. Nagy örömünkre igent mondott a felkérésre, mi pedig összeszedtük a szerkesztőségben, hogy milyen kérdések foglalkoztatnak minket.  A legjobban a párkapcsolat/házasság témaköre iránt érdeklődnek a lányok, úgyhogy íme, a nem egyszerű kérdéssorozat.

Nehéz helyzetben vannak ma a fiatalok, ha párkeresésről van szó. Két tűz között, a világ és a keresztény értékrend között próbálunk ingázni. Visszatérően feljön a kérdés, meddig érdemes kompromisszumot kötni egy kapcsolatban ?

Az etika szerint az értékeknek hierarchiájuk van: nem minden egyformán fontos. Azt kell a fejünkben rendbe rakni, hogy mely értékek nélkülözhetetlenek a jó házasélethez, a családhoz, s melyek rombolják le. Azt kell mondanunk: a legfontosabb értékekben nagyjából egyezni kell. Ezen a szinten nem igaz az az ideológia, hogy „az ellentétek vonzzák egymást, az ellentétek kiegészítik egymást”. A legfontosabb értékek területén az ellentétek rombolnak. Például, ha a hűségről ellentétesen gondolkodnak (hűség mindhalálig, illetve meg lehet csalni a másikat), ez az ellentétes felfogás nem kiegészít, hanem rombol. A legfontosabbak: legyen a másik családcentrikus, legyek fontos neki én és a gyerekeink (ne csak a munka, önmaga, a pénz). Fontos az élet szeretete (ne legyen szenvedélybeteg, függő, ne éljen életromboló életet), szeresse és óvja a saját és a családja életét, egészségét. Fontos az értékek szerinti életvezetés, a becsület. Kifejezetten fontos a munkáról, s ennek következtében a szolgálatról, illetve a pénzről való hasonló gondolkodás. Szintén fontos a közös kultúra, a hasonló intellektuális szint. 

Kevésbé fontos viszont az ízlés, a hobby hasonlósága. Ezen a téren a különbségek valóban gazdagítanak, színessé teszik a házaséletet. Nagy kérdés, hogy a hitben mennyire kell egyezni. Ehhez tudni kell: kétféle keresztény van. Vannak, akik nyíltan keresztények, meg is vannak keresztelve, gyakorolják a vallásukat. S vannak az „anonim keresztények”, akik gyakorlatilag olyan rendesek, mint a keresztények, jó emberek, az értékeik és a szívük a helyén van – valóban Krisztus velük van, csak nem tudnak róla. A jó házassághoz mindenképpen olyan emberrel szabad csak házasságot kötni, akivel egyezik az értékrendszerünk. Nagyon gyorsan szétveri a házasságot és élhetetlenné teszi, ha más a fontos, más a jövőkép, krízisek idején mások a mércék.

Tehát azt mondom: házastársat a legteljesebb életközösségre választunk.

Senkivel sem lesz olyan szoros az életvitelünk, mint vele. Így sokkal biztosabb, dinamikusabb, termékenyebb, és sok vitától eleve mentes az a kapcsolat, ami a hitben, az értékekben megegyezik. Régebben azt mondtuk: mindegy, ha nem is vallásos a másik, csak „legyen rendes”. S itt arra gondoltunk: ha ilyen rendes emberrel kötsz házasságot, az sikerülhet, mert valószínűleg anonim keresztény. Ám a gyakorlat és a statisztika azt mutatja: ez csak kis százalékban valósul meg. A többségben az szokott történni, hogy a hívő is elhagyja a hitét, a gyerekek a hitetlen fél könnyebb útját választják, szinte egy generáció alatt kilúgozódik a hit. Nem is beszélve arról, hogy a hívő fél nem kap támaszt a párjától, nem akar egyházi esküvőt, keresztelőt, állandóan vitázni kell a vallásos életmódról. Szóval azt mondom: aki komolyan veszi a hitét, olyannal házasodjon, aki ugyanolyan komolyan veszi. Nagyszerű dolog együtt imádkozni, szentségekhez járulni, egyházi közösséghez tartozni, szenvedés idején a keresztből együtt meríteni. 

Természetesen mi, papok, senkinek nem mondhatjuk meg, hogy ki kivel kössön illetve ne kössön házasságot. Mégis. ha negatíve is szabad valamit mondanom: menekülni kell az olyan kapcsolatból, ahol erőszakos a másik (ellenőriz, fogva tart, szóval vagy fizikailag bántalmaz), illetve, ahol az esküvő előtt megcsalt a másik. Ezekbe nem szabad beleragadni, itt ne keressük a kompromisszumot. 

Ma a házasság intézménye válságban van. Miért érdemes mégis megházasodni? Miért olyan nehéz elköteleződni manapság és mi az, ami segíthet ebben?

Először is hadd mondjam: nem mindenkinél van válságban a házasság, ez sokszor mentegetőzés. Vannak nagyon szép házasok, nagyon szép családok, akik köszönik szépen, jól vannak. Az életvezetésnél nagyon fontos, hogy a nagy döntéseknél mindig az elitre nézzünk. A nagy döntésekben szeretnénk nagyon boldogok lenni, nem átlagosan vagy átlag alatt, így nem azokhoz kell mérni a döntést, akik átlagosak vagy átlag alattiak. Egy döntésnél a legjobbakat érdemes a szemünk előtt tartani: szeretnék én is olyan házas lenni! Akinek a szemmértéke az átlagoshoz szokott („ma már senki nem tartja”, “ma már mindenki”…), annak ilyen átlagos lesz az élete és a boldogsága. Az életvezetésben roppant fontos az elit: a szakmát, a hitet, a gyereknevelést, a szenvedést, és a házasságot is a legjobbakhoz érdemes igazítani. Az elitet Krisztus is fontosnak tartja: sónak, hegyre épített városnak, világosságnak tartja. Jó elitnek kell! 

Másrészt házasságot nem azért kötünk, mert „érdemes, a korszellem kedvező hozzá”, hanem azért, mert szeretjük a másikat. A házasság nem kötelező és nem jár, hanem ajándék. Jól tudják ezt, akik nem tudnak házasságot kötni, pedig sóvárognak rá. A házasság legfőbb indítéka a szerelem. Persze meg kell vizsgálni, hogy ez valódi szerelem-e, melyben jelen van az erósz, a filia és az agapé szerelme is. Meg kell vizsgálni, hogy teherebíróak vagyunk-e, felelős személyek, képesek a döntésre. 

A mai fiatalok valóban nehezebben köteleződnek el, aminek sok oka lehet. Ha szeretné ezt egy fiatal magában fejleszteni, annak több tanácsot adhatunk. Először is „imádkozza ki”, hogy Isten szőlőskertjében mi az ő hivatása. A hivatást nem kötelességnek fogja értelmezni, hanem ajándéknak, bizalomnak Isten részéről. Aztán igyekezzen megszabadulni az agymosó ideológiáktól: ömlik ránk a sekélyes gondolkodás, nem csoda, ha a házasságról is elkezdenek sokan sekélyesen gondolkodni.

Magas szintű és igényes gondolatok nincsenek minden sarkon, azért tudatosan fáradni kell: pl. felnőtt hittan, jó könyvek, igényes lelki vezető, minőségi közösség, jó barátok.

Aztán érdemes kisebb-nagyobb fogadalmakat tenni, s közben ráébredünk: milyen megtartó ereje tud leni egy fogadalomnak! Összpontosítja a bensőt, nem enged szétszórni, távol tartja a kísértéseket, a legjobb erőimet mozgósítja.  Ezek a kisebb-nagyobb fogadalmak ráébresztenek a házasság nagy fogadalmának értékére, felkészítenek rá. 

Mit gondol Miklós atya, mennyi járás után érdemes házasságra lépni? 

Életkortól függ, hogy mennyi együttjárás után érdemes házasságra lépni. Itt, Európában érettek kb. 24-26 éves korunk körül vagyunk. Az azt jelenti: már elvégeztünk egy komoly iskolát, dolgoztunk is valamennyit, volt diákszerelmünk. Persze vannak, akiknek a személyiségük és a kapcsolatuk is korábban érik, de 21 éves kor előtt akkor sem nagyon ajánlatos házasságot kötni. Ők még tanuljanak, dolgozzanak, fejlődjenek. 24-26 éves kor körül, ha már valaki érett, akkor elég 1,5-2 éves kapcsolat. Az 1 év biztosan kevés, látni kell egy teljes évben a másikat.

Ám nem a korai házasságok szoktak fenyegetni, hanem a kitolt házasságok.

Érett embereknek biztosan nem kell 8-10 év, hogy eldöntsék a házasságot. Általánosságban azt látjuk: a fiúk szokták halogatni a döntést, aminek sok oka lehet. Egyrészt biológiailag ő úgy érzi, „ráér” (pedig nem), talán a szülei sem sürgetik a döntésre, hanem a mamahotelben ellátják mindennel, talán egész életében önállótlan volt, talán gyenge apa van a háttérben, aki nem sürgeti férfias elhatározásokra, önállóságra. Az is lehet, hogy egy fiatal férfi, akinek friss diplomája van, beindul a karrierje, sokat keres, 30 évesen elkezdi kiélni a 16 éves kamaszos vágyait, megszédül a munkahelye által kínált pénztől és karriertől, s nem foglalkozik a családalapítással. Én azt mondom: egy fiatal férfi részben tehet róla, részben nem, hogy halogatja a családalapítást. Egy komoly párkapcsolatban mindig megpróbáljuk egymást érlelni, ám ha ő menthetetlenül nem akar elvenni, akkor szakítani kell vele. A legjobb lányaink olykor foglyává válnak az ilyen szerencsétlenkedő kapcsolatoknak, s meddővé teszi őket a döntésképtelenség. Egy rendes férfival már saját otthont, családot alapíthatott volna, akár 2-3 gyereket is szülhetett volna. Akik meddőségre kárhoztatnak, azok éretlenek, nem szabad beleragadni. Van egy verseny a párválasztásban, akiknek komolyak a szándékaik, hamarabb egymásra találnak, akik halogatnak, azoknak csökken a választék… S moralistaként azt is mondom: az ilyen meddőségre kárhoztatás nagyon súlyos bűn, nem valamit lopok el a másiktól, hanem boldog éveket, életpályát, meg nem született gyerekeket. 

Jó dolog fiatalon házasodni? Vagy nem számít a kor? Vagy jobb idősebben, már érettebb személyiségként?

Nyilván nehéz erre válaszolni: azt mondom, amikor a kapcsolat megérett egy új szintre, akkor lépni kell a magasabb szintre. A kapcsolatnak van egy dinamikája, ha megakasztjuk, akkor önmaga ellen fordulhat. Ha érett a pár és érett a kapcsolatuk is, akkor azt mondom: jobb fiatalon házasságot kötni. Szeretnénk minél több időt együtt élni, egymást erkölcsösen boldogítani, szexuális bűnöktől megszabadulni, a valódi életet élni az ideiglenes helyett. Persze mindenki arról dönthet, ami van. Akinek most nincs érett kapcsolata, annak majd akkor kell döntenie, ha ez elérkezett. A jó Isten gazdag, nekik is adhat minőségi boldogságot, nem kell szorongani, akárhány évesen is mondja ki az „igent”. 

Én azt javaslom a fiataloknak: a szívüknek higgyenek. A jó Isten jól teremtette meg őket, a szívük-lelkiismeretük tudja, hogy jó dolog a szerelem, a házasság, a család, a gyerekek. Minden fiatalnak azt kívánom, hogy azt keresse, mi az ő legsajátabb érdeke, igazsága, jósága. Ne hallgasson se a zátonyra futott életekre, se a meglopó ideológiákra, de a gyöngébb saját énjére sem. 

Aki olcsón él, annak csak olcsó boldogsága lesz. Az igényes boldogság csak igényes élettel érhető el. 

Az interjút Demjén Dorottya készítette.

Borítókép forrása: vasarnap.hu

A szerelem olyan, mint a póker: akkor izgalmas, ha tétre játszunk – Interjú Tokodi Laci atyával a Szerelmes levelek c. könyvről

A kötet, amit a kezünkben tartunk, „megbotránkoztató”! A szent és a profán találkozása botrányos. – így kezdi előszavát Tokodi Laci atya a nemrég kiadott Szerelmes levelek c. kötet elején. A II. János Pál Intézet által megjelentetett könyv egy olasz házaspár, Szent Gianna és Pietro Molla egymásnak címzett szerelmes leveleit foglalja össze. 

Tokodi Laci domonkos szerzetes atyával beszélgettünk szentekről, szerelemről, istenkapcsolatról. 

Novemberben adtátok ki a kötetet, miért tartottátok fontosnak, hogy megjelenjen? 

Az időzítés intézetünk névadója, II. János Pál pápa Családi közösség c. műve kiadásának a 40. évfordulója alkalmából volt most. Ez a dokumentum különböző oldalról közelíti meg a család témát és egy nagyon fontos dokumentum – úgy gondoltunk, ezen a különleges évfordulón valamit a családról kéne megjelentetni. 

Gondolkoztunk és aztán jött az ötlet az olasz Molla házaspár leveleinek lefordításáról és kiadásáról. Nem egy tipikus könyvről van szó, hiszen Gianna, a feleség személyében egy szentről van szó. (Egyébként II. János Pál pápa avatta szentté.) Én megvallom őszintén, sosem olvastam még szerelmes leveleit egy szentnek, nekem ettől volt különleges ez a könyv. 

Kiadhattunk volna egy nagy komoly művet is a családról, de úgy gondoltuk, ez jobban megragadhatja az embereket: belepillanthatunk egy család életébe, hétköznapjaiba, ráadásul egy olyan családéba, amely végül is a szentség útján járt.

Gianna szent volt. Szerinted ettől mások a szerelmes levelek, vagy a levelekben pont az a különleges, hogy ugyanolyanok, mint amilyeneket bármilyen két házaspár küldene egymásnak? 

Nagyon emberi levelek. Nem 200 kilométerrel a föld fölött járnak. Persze ott van az ő vallásos élményük is, tudják, hogy a Jóisten alkotta meg a férfit és a nőt, és a szerelmet is ő adja nekünk. De mint emberek élik ezt meg. 

Ezért is írtam én az előszóban arról, hogy emiatt

megbotránkoztató lehet egyes keresztényeknek, mert a szentekről az az elképzelés, hogy nekik csak lelki, magasztos dolgokat szabad mondani.

Ez meg túl emberi, földhöz ragadt. A szenteknek ugyanolyan életük lenne, mint nekünk? Igen, egy szerelmespár, aki jól éli meg a szerelmet, igazából semmiben nem különbözik Gianna-tól és Pietro-tól. 

Az szerepel az intézet honlapján, hogy azért tartottátok érdemesnek kiadni ezt a kötetet, mert pozitív előjelű társadalomformáló erővel bír. Mi ez a társadalomformáló erő? 

A hiteles tanúságtétel. Van egy szent, aki a családról úgy tud tanúságot tenni, hogy emberi módon elérhetővé tudja tenni a szentséget. Fel tudja mutatni, hogy ez nem olyan különleges dolog, csak Isten törvényei szerint kell élni. Ha egy keresztény megéli a kereszténységét, akkor egyre jobban emberré válik. Egyre inkább kidomborul, felragyog, és nemhogy elveszíti az emberségét, hanem magára talál ebben. 

Ma, a 21. században mit tudnak üzenni nekünk ezek a szerelmes levelek?

Ezek nagyon-nagyon szerelmes levelek, van benne csókolgatás, mézes-mázos szavak, minden. De egy nagyon komoly mondat is elhangzik Giannától rögtön az egyik első levelében Pietronak: „Szeretném egy valóban keresztény család megalakításának szentelni magam.”

Nem „hát majd meglátjuk”, meg „most csak járjunk kicsit, elvagyunk”, hanem igen, együtt járunk és a célunk már most egy komoly kapcsolat. Egy keresztény család az, ami előttünk lebeg. Nem csak álmodozás, felelősség is: ezzel a nagyfokú elköteleződéssel élik meg a szerelmet – ebben példát tudnak mutatni. 

A szerelem amellett, hogy szertelen és nagyon játékos, mégis komoly, van tétje. Olyan, mint a póker: akkor izgalmas, ha tétre játszunk. 

Neked, mint domonkos szerzetesnek mit jelent a szerelem? 

Nemrég vettem elő a naplómat, amibe 17-18 évesen írtam. Pont van egy ilyen rész benne: „kész a levél”. Volt akkoriban egy lány, és éreztem, hogy muszáj elmondanom neki, hogy mit érzek, de nem voltam biztos benne, hogy szavakkal ki tudom fejezni. Főleg, hogy a lányok olyan szépek – ha a fiú belenéz a lány szemébe, elsötétül minden, nem tudja, mi van. 

Megírtam a levelet, nem válaszolt a lány. De nem is ez volt a lényeg, hanem, hogy megírtam – mert olyan nem lehet, hogy nem írom meg.

A szerelem ilyen: Isten belénk teremtette ezt az extázisra való hajlamot, hogy magunkból kilépjünk, odalépjünk a másikhoz, megvalljuk, hogy szeretjük, mert kibírhatatlan, ha nem tesszük meg. 

(Kíváncsi vagyok, őrzi-e a lány a levelet. Most biztos izgalmas lenne, hogy van egy szerelmes levele egy paptól.)

Papként, az Istennel való kapcsolatodban meg tudod élni a szerelmet?

Úgy gondolom, igen. Persze, azért más. A férfiakat a szerelemben leginkább az érzékelés segíti. Az illat, a formák, az érintés. Ezeket az érzékeket kell az istenkapcsolatba átvinni – érzékelni Istent. Lehet, hogy furcsa, de nagyon szeretem emiatt a tömjénes miséket, megcsókolni a Szentírásomat vagy az oltárt a mise végén. 

Papként sokszor nehéz „Istenbe szerelmesnek lenni”, mert hol van ez az Isten? A másik esetben egy konkrét nő áll előttem, akkor most melyiket válasszam? A konkrétumot, nem? Ezért kell Istent konkrétabbá tenni. 

Erről szól a kontempláció (szemlélődő ima) is: nem csak nézünk, hanem látunk. Tudatosan érzékelni kell Istent, meglátni a kis udvarló gesztusait, öleléseit, szép szavait. 

Erről eszembe jutott egy másik történet is: egyetemen (a BME-re jártam, építőmérnökként diplomáztam, mielőtt szerzetes lettem) volt egy lány, aki belém szeretett, de én nem vettem észre. Nagyon szép lány volt, és mindenfélét csinált már, hogy észrevegyem. Végül egy barátom jött oda hozzám: „Te figyelj, Laci, nem látsz semmit? Nem vetted észre?” De mire észbe kaptam, addigra egy másik fiú már régen lecsapott rá.

Mégis érdekes tapasztalat volt ez – van, hogy valaki annyira szeret minket, és próbálja megmutatni, de mi vakok vagyunk. Ez van a Jóistennel is. „Figyelj, helló, vedd már észre, hogy itt vagyok, szeretlek és szeretnék veled kapcsolatot!” Sokszor nem látjuk, hogy a Jóisten „próbálkozik” – papként ez is feladatom, felnyitni az emberek szemét, hogy észrevegyék azokat a pillanatokat, mikor a Jóisten el akarja mondani, hogy szereti őket.

Mi a titka annak, hogy a jó szerelmet házasságban is meg lehessen őrizni?

Papként mit mondhatnék? A Jóistennel való kapcsolat. Mindannyiunkban van egy űr, amit semmi nem tud betölteni, se a házastárs, se a legnagyobb szerelem, csak a Jóisten. Ő tesz minket képessé arra, hogy szeressünk. Én a híveimet, a házaspár a házastársát. 

Mert azért szeretni nehéz. Sokszor a házastárs „ellenség”. Például ő ide akar menni nyaralni, én meg oda, ezt nem lehet összeegyeztetni – ő az én ellenfelem, akit le kell győznöm. Az „ellenségszeretet” itt is kell, hogy érvényesüljön: annak ellenére, hogy nem oda megyünk nyaralni, ahova én akartam, tudom őt szeretni.

A Jóisten tud minket ilyen furcsa dolgokra rávenni, hogy akkor is szeressük a másikat, amikor nagyon nehéz.

Ez az, amit a Molla házaspár is olyan egyértelműen fel tud ragyogtatni a leveleik által.

Az interjút Kocsis Krisztina készítette.

A Szerelmes levelek megrendelhető a Szent II. János Pál Intézet honlapján. Mi már megvettük, ajánljuk nektek is! 😊 

Egyéb elérhetőségek: 
Az Intézet Facebook-oldala: https://www.facebook.com/janospalintezet 
Tokodi Laci atya YouTube-csatornája: Prédikátorok.

Mi is az a Házasság hete? 

Meglehet, hogy csak én jártam betapasztott fülekkel az elmúlt évek során, de a tavalyi év volt az első, amikor hallottam a Házasság hete programsorozatról. Pedig idén lesz a 15. alkalom, hogy megrendezésre kerül az esemény, amely már nemcsak a fővárosban, hanem számos nagyvárosban, és határon túli településen is megvalósul. Mondjuk nem csodálom, hogy a kezdeményezésről szóló cikkek, hirdetések nem jutottak el hozzám.

Hisz mégis ki gondolná, hogy a mai fiatalokat érdekelheti az olyan “felnőttes és komoly” téma, mint a házasság?

Pedig érdekel minket és az is biztos, hogy sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodhat, aki részt vesz az eseményen.  

De még mielőtt leírnám, hogy miért jó ez a kezdeményezés, és mit tanulhat belőle egy olyan “szemtelenül fiatal”, mint én, jöjjön egy kis történelem. A Házasság hete közel két évtizede Angliából indult, és mára már 21 országban tartják meg a rendezvénysorozatot minden évben, Valentin-nap környékén. Magyarországon a keresztény egyházak és civil szervezetek összefogásával valósulhat meg az esemény 2008 óta szinte minden évben. A kezdeményezés célja, hogy felhívja a figyelmet a házasság és a család fontosságára. 

És hogy mire is számíthatunk, ha úgy döntünk részt veszünk a programon?

Előadást tart majd Kapcsolódás-újra és újra címmel Mihalec Gábor pár- és családterapeuta, dr. Gorove László és felesége, Kriszta arról beszélgetnek, hogy a nehézségek után is hogyan lehet együtt maradni. Lesz kerekasztal beszélgetés is közismert párokkal, és a Három királyfi, három királylány mozgalom pedig a munka magánélet egyensúlyáról szervez konferenciabeszélgetést.

Csakhogy az ingyenesen és online elérhető legérdekesebb tartalmakból párat kiemeljek. Az előadások mellett olyan könnyedebb programokból is válogathatunk, mint a páros túra, vacsoraest, koncert. (A részletesebb programokért kattintsatok a http://www.hazassaghete.hu oldalra.)

Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen eseményre, mint a Házasság hete, milyen nagy szükség van. Nemcsak a válások és rossz házasságok megdöbbentően magas száma miatt, vagy amiatt, hogy a mai fiatalok nem mernek, nem tudnak vagy nem akarnak elköteleződni.

Azért van szükség az ilyen kezdeményezésekre, hogy lássuk, a házasság lehet virágzó és boldog.

Lehet olyan, ami mindkét felet inspirálja, előbbre viszi, és hogy két ember együtt tényleg sokkal több, mint külön-külön. És azért is fontos egy ilyen esemény, hogy lássuk; egyik kapcsolat, egyik házasság sem tökéletes. Mindenhol vannak nehézségek, fájdalmak, és minden kapcsolatért küzdeni és dolgozni kell. Napról napra. Mert a boldog házasságok mögött nem szerencse vagy véletlen van, hanem két ember, aki tesz érte.

Gergely-Papfalvy Bori

A házasság hetét február 13. és 20. között tartják:

https://hazassaghete.hu/kozponti-programok/

A házasság egy csapatjáték, szerelemmel – beszélgetés a Semsei házaspárral

A VakVarjú étteremcsalád és a Budapest Party Service tulajdonos-ügyvezetője, üzletember és négy gyermek édesapja. Semsei Rudolffal és feleségével, Dobay Eszterrel beszélgettünk arról, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot megóvni az unalomtól, a kompromisszumokról és arról, hogy a házasság egy életre szóló játék kell, hogy legyen. Húsz évnyi házasság tapasztalatait osztják most meg velünk, kíváncsi olvasókkal.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Eszter: Nagyon régen találkoztunk, én voltam akkoriban 17, Rudi pedig 19 és egy szalagavatón mutattak be minket egymásnak. Már elsőre is nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt Rudi, majd a következő képem az volt róla, hogy egy óriási hangfal tetején táncol és élvezi a bulit. Azóta sokszor láttam rajta ezt a nagy mulatozási kedvet. Így ismerkedtünk meg, aztán 5 évre rá jöttünk össze. 

Milyen értékeket kerestetek a másikban? 

Rudolf: Én tudatos embernek vallom magam, egy életre előre tervezek. Eszterben azt éreztem meg, hogy vele el tudnék lenni életem végéig, hiszen hasonló értékrendet képviselünk, kellően vicces, a legjobb barátom és a házastársam is egyben. Ezek mellet jó családanya is és el tudtam képzelni, hogy a gyermekeim édesanyja lesz majd. Úgy gondolom, hogy fontos, hogy elfogadók legyünk. Ha a másikban nincs meg az elfogadásra való hajlam, akkor szerintem nem alkalmas arra, hogy hosszútávon leéljem vele az életemet.

Eszter: Én nem voltam ilyen tudatos a párválasztásban. Ami megfogott Rudiban, az a nagy életszeretete, a támogatása és a pozitív beállítódása volt – mindez nagyon imponált nekem. 

Forrás: Dobay Eszter

Az ellentétek vonzzák egymást?

Eszter: Szerintem nagyon nagy ellentétnek nem szabad lennie a kapcsolatban, hiszen akkor nem lesz hosszútávú. Mikor mi összejöttünk, beszéltünk arról, hogy milyen családot szeretnénk, hány gyereket.

Nem lehet úgy nekikezdeni egy kapcsolatnak, hogy az egyik fél ötöt, a másik pedig egy gyermeket szeretne. Ezeket a nagy kérdéseket már a kapcsolat elején érdemes tisztázni. 

Rudi: Szerintem az érdeklődési kör a fő kérdés. Ha nincsenek közös élmények és együtt töltött percek, akkor, hogy tudna kialakulni a kettőtök kapcsolatában valami plusz? Az ellentétek tudnak előnyösek lenni, de igazából nagyon fontos, hogy mind a ketten ugyan azokra a pillérekre építkezzünk. El tudom képzelni, hogy az egyikünk a komolyzene koncertre szeret járni, másikunk pedig a rockra. De az is fontos, hogy ha az Eszter a komolyat szereti jobban, akkor teremtsünk arra alkalmat, hogy én is elmenjek vele és erőfeszítést tegyek. Ha neki ez fontos, akkor miért ne tenném meg? Az, hogy kiegészítjük egymást működhet, hiszen a házasság egy csapatjáték szerelemmel. De, hogy ellentétes irányba evezzük a hajót, az nem működik. Az útnak és a célnak közösnek kell lennie, ugyan abba az irányba kell néznünk.

Meddig lehetünk rugalmasak? Mi az, amiben lehet kompromisszumot kötni?

Eszter: Szerintem ezt valahogy érzi az ember. Ami Rudit elégedettséggel tölti el, az nekem is jó, mert ő nyugodt és kiegyensúlyozott lesz. Például, ő jobban szeret elmenni mulatozni, én néha szeretek itthon is lenni. Ilyenkor mérlegelnem kell, hogy elmenjek vele, vagy maradjak itthon.

Rudolf: Nálunk ritkán van az, hogy külön megyünk el szórakozni. A Házasság Hetén beszélgettünk a lelkiatyánkkal, aki azt mondta, hogy legyünk jóban a másikkal. Ha téged az inspirál, hogy járj kedvében a másiknak, az egy rugalmasság. Nem azt jelenti, hogy kiszolgálod, hanem látod, hogy mire van szüksége, neki fontos és ezért én megcsinálom. Ezek apró dolgok, de ha látja a másik, hogy én megteszem érte, akkor ezek a finom gesztusok sokat számítanak. 

Eszter: De ez úgy működik csak, ha az odafigyelés kölcsönös!

Forrás: Férfiak Klubja

A Ti életetekben milyen szerepet tölt be a hit?

Eszter: Mind a ketten úgy léptünk be a kapcsolatba, hogy vallásosak voltunk. Úgy alakítottuk az életünket, hogy ez legyen az egyik alappillére. Ahogy család lettünk, egyre jobban tudtunk támaszkodni a hitre, a gyerekeinkkel kapcsolatosan és a párkapcsolatunkban is. Van egy házasközösségünk és templomba is járunk továbbá jegyesfelkészítésben is részt veszünk. 

Rudolf:

A hit olyan, mint a házasság, hogy állandóan dolgozni kell rajta.

Ha van két ember, akik hasonló irányba szeretnének menni, akkor könnyebb. A gyermekeinkkel kapcsolatban örülünk, hogy foglalkoztatja őket a hit, de azt érzem, hogy nem szabad semmit sem erőltetni. Terelgetni őket és vitázni velük szabad, de nem érdemes rájuk kényszeríteni. Fontosak még számunkra a közös nagy imaélmények és az étkezés előtti közös ima – nálunk a hit a mindennapok része.

Mióta vagytok házasok? A házasság mit jelent számotokra? 

Eszter: Most volt szeptemberben a huszadik évfordulónk. A házasság egy keretet ad az életünknek, és nem csak egy papír. 

Rudolf: Hívő emberként esküt teszek, hogy életem végéig Eszterrel maradok. Az a fontos, hogy egy olyan végleges keretet adunk a kapcsolatnak, amibe nem lehet ki-beugrálni. Egy életre kell, hogy szóljon. Kettőnkért pedig sokat kell dolgozni, mindent meg kell tenni azért, hogy együtt maradjunk.

A házasság létrejöttéhez, fenntartásához és annak megmentéséhez is két emberre van szükség. 

Forrás: Dobay Eszter

Mi teszi sikeressé a házasságotokat?

Eszter: A folyamatos odafigyelés és a csapajáték. Vannak a házasságnak is szakaszai és mindegyikben oda kell figyelni a társadra. Mikor sok gyermek van egy családban, akkor a párok hajlamosak érzelmileg különválni. A feleség otthon van a gyerekekkel, a férfi pedig elmegy dolgozni, így könnyen el tudnak egymást mellett siklani. Együtt élnek, de még sincsenek együtt. Például nekem is mondta mindig Rudi, hogy „gyere menjünk el”. Sokszor nem volt kedvem, de felöltöztem és elmentünk egyet sétálni. 

Rudi: Mindig törekszünk arra, hogy meglegyenek a közös idők. Egymást megismerni is nagyon fontos. Olvastam egy kutatást, amiben azt nézték, hogy az ifjú házasok mennyire ismerik egymást. Az ifjú házasokat vizsgálták, illetve olyanokat, akik már 10 év együtt vannak. Az derült ki a vizsgálatból, hogy a fiatal házasok sokkal jobban ismerik egymás, mint azok, akik 10 éve együtt vannak. Fontos, hogy odafigyeljünk a mellettünk lévő társra, mik az igényei, hogyan változik, mert így fogok tudni a kedvében járni. Fontos még, hogy a társunk legyen az első számunkra. Természetesen a gyerekek is nagyon fontosak, de katolikus emberként a nekünk a társunknak kell, hogy a legfontosabb legyen. Fontos, hogy jóban legyünk a társunkkal, hogy mikor ketten maradunk majd, akkor is örömmel és szívesen legyünk együtt.

Hogyan lehet jól szeretni a másikat?

Eszter: Nekünk nagyon bevált Chapman Szeretetnyelvek című könyve. 

Rudolf: Gary Chapman abban szenzációs, hogy leírja, hogy hogyan kell a másik agyával gondolkozni és a másik nyelvén beszélni, ez tanulható, tudatosabban tudok figyelni a másikra. Legyünk jóban a másikkal gondolat mindent elmond: ha törekszel arra, hogy a másikkal jót tegyél, úgy, hogy az ő is érezze, akkor szerintem ez egy kulcs a hosszú, közös élethez.  A szeretetnyelv erről szól, úgy jót tenni a másikkal, hogy az neki is jó legyen. 

Forrás: Dobay Eszter

Hogyan lehet a kapcsolatot megóvni attól, hogy unalmassá váljon? Hogyan lehet a szerelmet őrizni? Buktatók?

Eszter: Az egyhangúság egy nagy buktató lehet. Ha az ember tudja, hogy mire számítson, ha nincsen új impulzus a kapcsolatban, nem vezet jóra. Próbálni kell új dolgokat felfedezni, ebben a Rudi nálunk jó, ő szokott magával húzni engem, ő jön az új ötletekkel. Az is nagyon jó dolog lehet, ha autóval megyünk valahova, mert akkor is jókat tudunk beszélgetni. Nagyon fontosak számunkra még a közös vacsorák, mikor tudunk egy jót beszélgetni egymással. 

Rudolf: A másikra való odafigyelés, a közös alkalmak létfontosságúak, gyerekek nélkül, csak ketten. Hogy a másikra tudjak figyelni és tényleg csak ketten legyünk. Azt gondolom, hogy a szexualitás és az intimitás is nagyon fontos pillérei a házasságnak. A Jóisten ajándékba adta az intimitást azért, hogy erősítse két ember kapcsolatát. Továbbá a folyamatos kommunikáció és a feladatmegosztás is nagyon fontos.

A férj sem menekülhet el az otthoni feladatok elől, hiszen a feleség is dolgozott egész nap, otthon a gyerekekkel. Nálunk mindenki kiveszi a részét a házimunkából.

A kérdéses helyzeteket sokszor kő-papír-ollóval döntjük el. Néha ilyen egyszerű dolgokkal hatalmas vitákat el lehet kerülni és azt is el tudjuk érni, hogy egyenrangú partnerekként kezeljük egymást a házasságban. A Jóisten, a kő, a papír meg az olló eldöntik majd, hogy ki fogja kapni a feladatot. 

Mi a célotok szülőként?

Eszter: Szeretnénk jóban lenni a gyerekeinkkel, harmonikus a kapcsolatra törekszünk. Egyelőre nagyon sok mindent elmondanak nekünk, több dologról is lehet velük beszélgetni: bulizásokról, társakról stb. Remélem, hogy a jövőben is megmarad velük ez a jó kapcsolat. 

Rudolf: Igen, de a jóban lenni, nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatnak a gyerekeink, viszonylag erős határokat állítunk fel számukra. Van az kedves mondás, hogy

Gyerekkorunk korlátai lesznek a felnőttkori kapaszkodók”.

Így feladataik és kötelezettségeik vannak ebben a családban. 

Mit üzentek a fiataloknak?

Rudolf: Egyik kedves gondolatunkat Szent Ágostontól: Imádkozz úgy, mintha minden Istenen múlna, de cselekedj úgy, mintha minden rajtad múlna.

Az interjút Tóth-Kuthy Bernadett készítette.

Borítókép: VivienNaomi Photography

Dinamizmus vagy állóvíz? – Szakaszok a házasságban

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön az ősz és újra jön a tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másképp, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?”

– hangoznak Wass Albert gondolatai a természet változékonyságáról. Vajon a természetre jellemző dinamikus változás és megújulás az emberi kapcsolatainkban, a házasságban is megfigyelhető? 

A házasság szakaszai

A házasság dinamikus változások sorozata. Szakaszokból áll, amelyek éppúgy változhatnak, mint a természetben az évszakok. Miután kimondjuk az oltárnál az örökkön örökkét, azután kezdődik csak az igazi munka – egy életen át. Milyen minőségbeli változások figyelhetők meg az életre szóló kaland során? 

  1. Az udvarlás ideje: Ekkor minden új és izgalmas, végére a párkapcsolat stabilizálódik és megérlelődik a felekben az elköteleződés vágya. A bizonytalanságok, kérdések és válaszok örvénye után irány az oltár!
  2. A házaspárrá válás: Két szokásrendszer találkozik, ebből fakad sok súrlódás, vita, szomorúság és öröm. Érdemes ekkor (is) önismereti munkát végezni.
  3. Az első gyermek születése: Új szerepek jelennek meg. A feleségből anyuka lesz, a férjből pedig apuka. Előfordulhat, hogy a házastársak kevesebb időt tudnak egymásra szánni, nagyon fontos a kommunikáció és a másik fél kölcsönös megértésére való törekvés. 
  4. A gyermek iskolába kerül: Ekkor sok anyuka visszatér a munka világába, amely logisztikai és háztartásvezetésbeli problémákhoz vezethet. 
  5. Kamasz a családban: Érdemes lehet ilyenkor az irányító nevelés stílust alkalmazni, a szülők ne hagyják magukra a gyermeket, fontos a példamutató viselkedés és a gyermek moralitásának az egyengetése. 
  6. A gyerekek kirepülnek: Ebben a szakaszban a pár egy új szerepbe kerül, a válások nagy százaléka ekkor történik. Ennek oka lehet, hogy a házasságban a gyermeket tették a legelső helyre és egymásról pedig megfeledkeztek. Édesanyám mondta mindig, hogy a házasságban az első a házaspár kapcsolata és csak utána jönnek a gyermekek. Hiszen, ha a biztos alap hiányzik, akkor hogyan is lehet építkezni? Jellemzi még ezt a szakaszt az életközepi válság jelentkezése is. 
  7. Időskor: Kialakul egy nyugodtabb, nyugdíjas életforma. A nagyszülői szerepkör és a halálra való felkészülés gondolata is megjelenhet. 
Van receptje a jó házasságnak?

Dr. Papp Miklós szerint a házasságban három igent mondunk ki, az Erószra (testi gyöngédség, vonzalom) a Fíliára (együttlét, közös beszélgetés, olvasás, baráti szál) és az Agapéra (közös spiritualitás, hasonló belső hit). A házasság szakaszai során ezeket érdemes megvizsgálni és reflektálni minőségükre: valamelyikre érdemes extra figyelmet fordítani?

„A házastársi hűség nem merülhet ki a „nem csalom meg” statikus (jogi) magatartásban, a „dinamikus hűség” ennél több, és ez utóbbi személyre szabott mivoltát Istentől kell kiimádkozni, megtudni.”

Dr. Papp Miklós

Tóth-Kuthy Betti

Forrás:

31 nap ima a leendő férjedért – kihívás

Olyan sokszor imádkozunk szüleinkért, testvéreinkért, barátainkért, az országunkért, egy gyógyulásért, vagy éppen hálából. De mi a helyzet jövendő férjünkkel? Attól még, hogy még nem ismerjük (?) nem is imádkozhatunk érte?

Az alábbi listára a napokban akadtunk rá a szerkesztőséggel, s gondoltuk megosztjuk veletek is. Használjátok ezt a felsorolást követendő példaként, vagy csak inspirációként, s alkossátok meg a sajátotokat. 

Az alábbi felsorolás 4 részre van bontva: ima a férjedért, a családjáért, a jövendő feleségéért (😉) és végül a házasságotokért. Minden napnál számos bibliai idézetet is találsz, amik segítenek majd az elmélkedésben. Imádkozz a jövendőbelidért, a családjáért, egészségéért – imáid meghallgatásra fognak kerülni. // Imádkozz, mert imáid meghallgatásra kerülnek.

Imádkozz azért, hogy …

  1. Gyakran olvassa a Bibliát, és azt igyekezzen a tettei alapjává fektetni – Zsolt 119,11 & Józs 1,8
  2. Ne felejtsen el imádkozni – Kol 4,2 & Róm 12,12 & Jak 5,12
  3. Igyekezzen a lehető legjobban élni, és Jézusról sose feledkezzen meg – Róm 6,11 & Mt 16,24 & Mk 12,30
  4. Ő legyen majd a családotok lelki vezetője és ezáltal téged is közelebb vigyen a hithez – Ef 6,4 & Ef 5,25-26
  5. Védelmező legyen – Ef 5,25
  6. Megtanuljon jól bánni a pénzzel – Róm 12,11 & 1Tim 5,8
  7. Kincsei a mennyben legyenek és szüntelenül szeresse majd családját – Józs 24,15 & Jak 4,4 & Kol 3,23 & 1Jn 2,15
  8. Higgyen a házasság szentségében – Ef 5,22-33
  9. Szeresse a gyerekeket – Zsolt 127,3-5
  10. Tiszteletreméltó, erős jellemű, erkölcsös férfivé váljon – Gal 5,22-23 & Péld 28,18
  11. Alázatos és megértő legyen – Jak 4,6 & Jak 4,10 & Ef 4,32 & Péld 14,29
  12. Meghallja, amit kell és vissza tudja fogni magát, amikor kell – Jak 1,19
  13. Elég bátor és erős legyen a kísértővel szemben és szabad legyen minden függőségtől – Ef 4,27 & Róm 12,9 & Mt 26,41
  14. Ő legyen otthonotok lelki vezetője, Jézust vegye élete példájául – Ef 5,23
  15. Bölcs legyen, legyen önuralma és tudjon józanul ítélni – Jak 1,5 & Péld 15,21 & Óz 14,9 & Zsolt 119,66
  16. A Jóisten tervei szerint kötelezze el magát – Péld 3,5 & Zsolt 37,3-6 
  17. Tudjon megbánni és bocsánatot kérni – 1Jn 1,9 & Jak 5,16
  18. Meg tudjon másoknak bocsátani – Ef 4,32
  19. Képes legyen gondolatait megosztani a hittel kapcsolatban – Mt 28,19-20 & Mt 5,14-16
  20. Megbízható és türelmes legyen – Ef 4,2-3 & Jak 5,16 & Péld 28,6
  21. A Jóisten szava mutassa az utat számára – Zsolt 119,105
  22. Bölcsen válassza meg barátait, olyanokkal vegye körbe magát, akik jó példakép számára – Zsid 10,24 & Péld 27,17
  23. Édesapja méltó példa legyen számára mint férj és apa. Imádkozz a kettőjük kapcsolatáért – Ef 6,4 & Kiv 20,12
  24. Édasanyja gondoskodásáért, nevelésért. Imádkozz kettejük kapcsolatáért és a te kapcsolatodért az édesanyjával – Péld31, Tit 2,3-5 & Kiv 20,12
  25. Testvéreiért, a jó kapcsolatukért. Imádkozz, hogy neked is jó kapcsolatod legyen velük – 1 Tessz 5,11
  26. A Jóisten egy védőburkot képezzen majd a családotok köré – Zsolt 121,7-8
  27. Hozzá alkalmas segítőre vágyjon – Ter 2,18
  28. Isten kegyelméből jót és boldogságot hozzon szüntelenül az életébe – Péld 31,12
  29. A Jóisten egy olyan feleséggé, segítővé, partnerré formázzon, amilyenre neki szüksége van – Péld 31,10-12 
  30. A Jóisten a legtökéletesebb időben hozzon titeket össze. Imádkozz, hogy kapcsolatotok tiszta legyen, és céljaitok közösek – Zsolt 37,5-7 & Péld 4,23 & Zsolt 119,9
  31. Házasságotok a jövőben önzetlen, Isten központú és segítő legyen – 1Kor 13 & Zsid 13,4 & Préd 4,12

Csatlakozz hozzánk, az imaláncot november 23-án kezdjük, hogy Karácsonyra végezzünk a 31 nappal!:)

Kisbán Petra