Ezt nem lehet megúszni

A novelláskötet magával ragadó, lebilincselő történeteket tartalmaz hétköznapi emberek hétköznapi életéről, problémáiról. Különböző nemű és korú, eltérő időszakok nehézségeit megélő szereplők nézőpontjait ismerhetjük meg. Általuk betekintést nyerhetünk a nagybetűs ÉLETbe, amelyet, ha egyszer a Földre születtünk: nem lehet megúszni.

Ami a kötet stílusát illeti, egyértelműen ákosos, és aki ismeri a dalszövegeit, az érteni fogja ezt a jelzőt. Van benne némi dagályosság, kicsi manír, mesterkéltség, de ez abszolút jól áll neki! Az Ákos dalokat pont ezért szeretjük, ha szeretjük. Ezért lehetséges, hogy több novellát Ákos hangján hallottam magamban olvasás közben. A novellák hangvételüket tekintve rendkívül dinamikusak, hol komolyak mély mondanivalóval, hol felettébb szórakoztatóak, szellemesek. Vannak benne elképesztően betaláló mondatok!

Bevallom őszintén, még magyarszakosként sem olvastam igazán sok novelláskötetet, mert jobban szeretek elmerülni hosszabb regényekben. Pedig ennek a kötetnek a kapcsán jöttem rá, hogy milyen üdítő naponta elolvasni egy-egy novellát, és annak tartalmán és mondanivalóján gondolkodni egész nap! 

Akinek kevesebb ideje van olvasni, vagy azt állítja, hogy egyenesen nincs rá ideje, annak ajánlom, hogy próbálja ki, hogy naponta csak egyetlen novellát olvasson el! Az a negyed óra biztos, hogy bele fog férni! Kezdésnek pedig válassza nyugodt szívvel Ákos novelláskötetét!

Győriványi Flóra

Kép forrása: Líra.hu

Gyerek a templomban

Egy keresztény anyuka tanácstalan gondolatai

Gyerekkoromtól kezdve járunk a családommal templomba, nem tudok olyan időszakot felidézni, ahol a vasárnapi szentmise ne lett volna természetes, magától értetődő program. Ameddig nem volt gyerekem, nem különösebben foglalkoztatott, hogy hozza-e valaki a gyerekét a templomba vagy sem, egészen addig, amíg az nem rohangál, ordibál vagy visong. A gyerek ilyen. A templom visszhangzik, a nagy tér hívogató egy kis szaladgálásra, nem beszélve a sok érdekességről, amit fel lehet fedezni. 

Most, egy kétéves kisfiú anyukájaként hirtelen égető kérdés lett számomra, hogy hogyan NE én legyek az az anyuka, akire mindenki rosszallóan, szemrehányóan tekint, miközben a gyerekét próbálja a templomba beszoktatni.

A templom az elcsendesedés, a meghitt istenkapcsolat helye. Az emberek azért járnak jobb esetben vasárnaponként templomba, hogy összegezzék és átgondolják az előző hetüket és lelki útravalót vigyenek magukkal a következőre. És ezt a folyamatot igencsak meg tudja zavarni egy dackorszakos kisgyerek, aki suttogni még nem tud, ellenben mindent is kommentálna, mindenhova felmászna, belenyúlna a perselybe vagy a szenteltvíztartóba, esetleg megrázna néhány csengőt, megnyomna néhány gombot. Az én kisfiam például minden énekes betét után elkiáltja magát hogy: „Jó volt ez a dal!”, de a testvérem is hasonlóan viselkedett ennyi idősen, amikor a kehely felmutatásakor követelőzni kezdett, hogy: „Én is kérek leveskét!” Ezekben az esetekben van néhány ember, aki kedves mosollyal kíséri figyelemmel az eseményeket, de azért a többség szemében azt látom, hogy nem éppen a gyerekemre vagy az én fegyelmezési kísérleteimre kíváncsi. 

Mit lehet ilyenkor tenni? 

Tudom, vannak templomok, ahol van elkerített szoba a kisgyermekes családoknak, de tapasztalataim szerint ezeknek a hangszigetelési hatékonysága meglehetősen eltérő, sőt sok esetben mit sem segít, ha a kisgyerek egetrengető hisztibe kezd, mert ki akar menni a templomtérbe.

Ki lehet menni a templomból. Igen, de akkor minek is jöttem el? Én nem hallok semmit, azt se tudom meg a mise végére, hogy mi volt az evangélium, ellenben csináltam egy nettó fegyelmezésből álló programot a gyerekemnek.

Otthon lehet hagyni. Persze ha van kire. De akkor mikor kezdhetem el a gyerekem  „templomba szoktatását”?

Nincs nálam a bölcsek köve, nem tudom a jó megoldást, számomra is egy hatalmas kérdőjel, hogy mivel teszem a legjobbat másoknak, a gyerekemnek és magamnak is.

Mit akarok elérni?

Ez az egész azért fontos kérdés számomra, mert azt szeretném, ha a gyerekemnek is ugyanolyan természetes, jó élmény lenne a szentmisére járás, mint amilyen nekem volt. Szeretném, ha gyakorló, hívő keresztény ember válna belőle. De kicsit tartok tőle, ha mindez hétről hétre ilyen küzdelmes program, azzal elveszem a kedvét és rossz élménnyé teszem a templomba járást, így ez is egy ugyanolyan kellemetlen és megmagyarázhatatlan kötelesség lesz a számára, minthogy ne vegye le a benticipőjét.

A magam szempontjából is ez egy állandó kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi értelme ezt csinálnom, ha igazából lelkileg nem is vagyok ott a misén, csak végigizgulom és szorongom az egészet, hogy hogyan viselkedik a gyerekem, mit gondolnak rólam mások, vagy esetleg hogyan teszem tönkre éppen valakinek a heti lelki töltődését.

Egyedül Szűz Mária anyai együttérzésében és Isten megértő szeretetében bízom, aki biztosan értékeli a törekvéseimet, hogy éppen hozzá akarom közelebb vinni a gyerekemet, előkészítve a jövőbeli természetes, meghitt istenkapcsolatát.

Győriványi Flóra

Szánj időt az életre 2022-ben

Az Anti-határidőnaplóról

Ebben a felgyorsult, rohanó világban napjainkat programok, feladatok és tennivalók elintézése között éljük. Igyekszünk minél jobban és produktívabban kihasználni a rendelkezésünkre álló 24 órát, azonban a folyamatos mókuskerék néhány hónap alatt bedarálhat minket, ha nem szánunk egy kis időt magunkra, a kikapcsolódásra, a lassításra. A Slow Budapest pont erre szeretné felhívni a figyelmünket, felületeiken, programjaikon és kezdeményezéseikkel az egyensúlyra törekvő életet népszerűsítik. Így született meg az Anti-határidőnapló is. 

Az Anti-határidőnapló több, mint egy hagyományos naptár vagy jegyzetfüzet. Sokkal inkább egy önreflexív napló. Tartalmaz évtervezőt, amely egész évben emlékeztetet az óévben megfogadott elhatározásaidra. Minden hónaphoz külön témát rendel, így tűzhetsz ki kisebb, részletesebb célokat is. Ezeket a hónap végén értékelheted, és láthatod, hogy mennyire sikerült a terveidet betartanod vagy a mindennapjaid részévé tenned. Tehát nemcsak a teendőid elvégzésére fókuszál, hanem a folyamatos visszacsatolás által a valódi fejlődésedre is.

Az Anti-határidőnapló megtanít befelé figyelni. Minden hétre ad egy emlékeztetőt, amely segít arra fókuszálni, hogy a kötelességek mellett mit tegyünk a belső egyensúlyunkért, a lelki egészségünkért. Én korábban nem is tudtam, hogy tudatosan ennyi mindenre oda lehet figyelni!

Az Anti-határidőnapló emlékőrző. Minden hónap végén külön helyet biztosít, hogy rögzítsd az elmúlt időszakod legszebb pillanatait.

Az Anti-határidőnapló gyönyörű. Gazdagon illusztrált, igazán egyedi, szemet gyönyörködtető képei olyan nyugalmat árasztanak, amelyek vizuálisan is segítenek kikapcsolódni a mindennapok során.

Az Anti-határidőnapló remek ajándék. Határidőnaplót majdnem mindenki vezet valamilyen formában, rendkívül hasznos és praktikus eszköz, hiszen a mindennapok fontos kelléke. Nemcsak a megajándékozottat lepheted meg egy igazi szellemi-lelki ajándéktárggyal, hanem a megvásárlásával egy magyar vállalkozást is támogathatsz. 

2022-ben szánj időt minden nap magadra, szánj időt az életre!

Győriványi Flóra

#használtruhaszeptember – Hogy a tudatos ruhavásárlás ne csak egy hónapig tartson!

Tudtad?

A túlfogyasztás globális problémája alól nem kivétel a divatipar sem. Világszerte 150 milliárd új ruhát gyártanak le évente! Itt elsősorban nem csak a rengeteg feleslegesen előállított új termékkel van a gond, hanem az előállításukhoz szükséges víz és nyersanyagigénnyel is, valamint a gyártás és a szállítás során keletkező szén-dioxid-kibocsátással. (A termelés morális oldaláról már nem is beszélve, hogy a divatiparban dolgozó munkások sokszor milyen elfogadhatatlan körülmények között kénytelenek dolgozni.)

Egy példával szemléltetném az esetet. Egy farmernadrág előállításához a gyártási folyamat során egy ENSZ tanulmány szerint, kb. 3781 liter vízre van szükség. Elképesztő látványt  nyújtanak egy ruhaüzletben az egymás mellett sorakozó új farmernadrágok tudva, hogy mekkora energiamennyiség van az előállításuk mögött, és hogy a világ bizonyos részein milyen hatalmas az ivóvíz-hiány. De nekünk, itt Európában csak annyi jut eszünkbe, hogy akciósan, minél alacsonyabb áron tudjuk megvenni a legújabb trendeket. És csak tovább fogyasztunk…

A #használtruhaszeptember kihívás Nagy-Britanniából indult el, ahol óriási problémát jelent a túlfogyasztásból eredő textilhulladék. Egy átlagos brit évente 36 kg ruhát dob ki! De mi magyarok sem büszkélkedhetünk, hiszen hazánkban is évente 20 millió tonna textilhulladék keletkezik! Ennek a szemétnek pedig a jelentős része soha le nem bomló anyagokból készül.

Ezt a túlfogyasztást pedig a pénztárcánk is megérzi. Ha tudatosan monitorozzuk a költéseinket, megdöbbenhetünk, hogy mennyi pénz megy el havonta a különböző impulzusvásárlásainkra, néhány apró, ártatlannak tűnő #musthave darab beszerzésére.

Tippek a fenntarthatóságért

Ha te is szeretnél tudatosan, fenntarthatóan, környezet- és pénztárcabarát módon öltözködni, akkor hoztam neked néhány apró jótanácsot:

1.Vásárolj a saját ruhatáradból!

Ezt a tippet meg kell előznie egy alapos szelektálásnak, mely után elpakolod azokat a ruhákat, melyeket aktuálisan nem hordasz, mert valamiért nem érzed magadénak. Nagy meglepetéseket tud okozni ez a félretett doboz egy idő után! Lehet, hogy az a darab, amit most nem vennél fel, egy év múlva a kedvenced lesz! Ezt a módszert alkalmazza a #kapszulagardrób is, amiről egy másik cikkben (link) olvashatsz.

2.Hordd a nyári ruháidat ősszel is!

Kombináld a nyári ruháidat őszies, vastagabb darabokkal. Ezzel is növelheted egy ruha kihasználtságát. Az Öltözködési Nagykönyv szerint (nincs ilyen 🙂 ) egy ruhadarab akkor fenntartható, ha legalább harmincszor viselted. 

3.Csere-bere

Hasonló alakú és adottságú barátnőkkel és családtagokkal érdemes időről-időre ruhát cserélni. Lehet, hogy ők nagyon örülnek egy-egy olyan darabnak, amire te már egy ideje rá sem néztél.

4.Alakítsd át!

Némi kézügyességgel vagy varrónő segítségével újra is gondolhatod a meglévő ruhadarabjaidat. Hosszúnadrágból válhat sort, ruhából felső, a lehulló maradékokból készülhet hajpánt vagy scrunchie. De még folytathatnám a sort…

Ha már tényleg  bővíteni akarod a ruhatáradat vagy mindenképpen vásárolni szeretnél, akkor jönnek a tudatos vásárlói döntések.

A #használtruhaszeptember kihívás célja, hogy megmutassa,  hány már legyártott ruhadarab forog kézen-közön, a cél pedig ezeknek a használatban tartása!

5.#turikincs

Azt hiszem, nem kell különösebben kifejtenem, hogy milyen egyedi, különleges darabokra lehet bukkanni egy turkálóban. Fontos azonban, hogy ezeknél a vásárlásoknál is törekedjünk a mértékletességre, ne vegyünk egy századik #turikincs ruhát, ha van belőle otthon már elég.

6.másodkézből

Ha nincs időd vagy kedved turkálóba járni, akkor is bőven van lehetőséged használt ruhát vásárolni. Az online térben a marketplacen, a különböző facebook csoportokban, jófogáson, vaterán, a gardrobcsere.hu oldalon célirányosan tudsz keresni. Sok olyan darab van fent a neten, melyek még címkés, sosem hordott állapotúak, így töredék áron juthatsz hozzá fantasztikus ruhákhoz.

7.gardróbvásár

Érdemes követni a közeledben lévő gardróbvásár eseményeket, ezeken is kincsekre lehet bukkanni. Sőt, ezeken te is eladhatod a számodra feleslegessé vált ruhákat és kiegészítőket.

És mi legyen a neked nem kellő ruhákkal?

Ha biztos vagy abban, hogy egy adott ruha már nem okoz számodra örömöt vagy már nem jó rád, akkor meg is válhatsz tőle. Elajándékozhatod ismerősnek vagy családtagnak, adományként is leadhatod anyaotthonban vagy adományboltban. Ha pedig pénzt szeretnél keresni rajta, akkor tedd fel őket a már fent említett online platformokra vagy regisztrálj magadnak helyet gardróbvásárokon! A lényeg, hogy a megvásárolt ruháid minél tovább maradjanak használatban, és leselejtezésre csak végső esetben kerüljenek!

Győriványi Flóra

Kép: pexels

A kapcsolatért nap mint nap dolgozni kell, de ennek a munkának a gyümölcse fantasztikus – Interjú Hamar Donáttal és Noémivel

Egy karácsonyi istentiszteleten találkoztatok. Mondhatjuk, hogy szerelem volt első látásra?

Donát: Nem úgy mondanám, hogy szerelem volt első látásra, sokkal inkább egy nagyon erős  késztetést éreztem, hogy ezt a lányt mindenképpen meg kell ismernem. Ehhez képest az első randink elég nagy csalódás volt…

Noémi: Én is egy nagyon erős vonzalmat éreztem iránta. Azt gondoltam, hogy nem tudok semmit erről a srácról, de nagyon tetszik. A szerelemhez talán ennél kicsit több kell…

Ha csalódás volt az első randi, miért folytattátok tovább?

Donát: Ez utólag egy isteni dolognak tűnik. Korábban biztosan nem randiztam volna újra egy olyan lánnyal, aki az első találkozáson nem szimpatikus. Noncsinál viszont azt éreztem, hogy ebben a kapcsolatban biztos, hogy több van, és ennek muszáj még egy esélyt adnom.

Noémi: Távkapcsolatban folytattuk tovább, mert én akkor Dániában tanultam. Sokat beszélgettünk messengeren és skypon, és hamar előjött, hogy ennek az ismerkedésnek célja van. 

Donát: Minden egyes messenger és skype beszélgetés megerősített bennünket abban, hogy van valami izgalmas a másikban, ami miatt megéri folytatni.

Milyen problémákkal kellett megküzdenetek a távkapcsolat során?

Donát: A távkapcsolat egyik nehézsége, hogy a másikról egy idealizált kép alakulhat ki, de ehhez kapcsolódik egy bizonytalanság is, hiszen nem tudhatod pontosan, hogy az üzeneteidre hogyan reagál a másik, és te sem lehetsz biztos benne, hogy jól érted az ő szavait és célzásait. Aztán amikor meg végre személyesen találkoztok, akkor olyan esetlenné válik az egész, mintha előről kezdenétek az egészet.

Noémi: A másik nehézség a kizárólagosság volt. Annak ellenére, hogy alig ismertük egymást, és online tudtunk csak találkozni, el kellett döntenünk, hogy nem ismerkedünk másokkal.

Mennyire voltatok tudatosak a távkapcsolat alatt?

Donát: Mi akkor egyáltalán nem voltunk tudatosak. Csak sodródtunk az árral és az érzelmeinkkel. Önismeretből zérók voltunk. Csak annyit tudtam, hogy miatta érdemes kitartani.

Noémi: Én még a távkapcsolat alatt is elég felszínes voltam. Nagyon tetszett és ennyi. Na meg azért az ehhez kapcsolódó dolgok is szimpatikusak voltak, hogy Donát egy keresztény srác, aki nagyon vagány, és amit addig megtudtam róla az meggyőző volt.

Tehát volt egy lista, hogy milyennek kell lennie a másiknak?

Noémi: Abszolút. Számomra a legfontosabb az volt, hogy a másik vonzó legyen, keresztény, intellektuális és képzett, értékrendjében, családi hátterében és egzisztenciálisan is hasonló. A korábbi kapcsolataim tapasztalataiból jött, hogy ezek a szempontok már akkor is fontosak voltak a számomra.

Donát: Nekem a legfontosabb a másik jövőképe. Ilyen szempontból kérdéses volt, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a terveinket, mert Noncsi már akkor is külföldön volt, és még utazgatni szeretett volna, én meg nagyon lokálpatrióta vagyok. De bíztam benne, hogy hazajön. Viszont a keresztény alap, a másik értékrendje az meg a párkapcsolat alapja és jövőképe, ezért az sokkal fontosabb, hogy egyezzen.

Noémi: Ezért is költöztem végül haza. Mert tudtam, hogy ezt a párkapcsolatot nem áldozhatom fel néhány év külföldért vagy más karrier lehetőségért, még akkor sem, ha azok is teljesen reális tervek és álmok voltak. Ezt egy percig nem sajnálom, mert nagyon értékesnek tartom és tartottam már akkor is azt, ami köztünk van.

Volt olyan tétel ezen az elképzelt listán, amit el kellett engednetek a másikért, amiben kompromisszumot kellett kötnötök?

Noémi: A magasságot. Donát csak 2-3 centivel magasabb nálam, szóval búcsút mondhattam az összes magassarkúmnak.

Donát: Én meg elengedtem, hogy magassarkús csajom legyen. (nevet)

Mikor kell egy kapcsolatban igazán tudatosnak lenni?

Donát: Házasság előtt sokkal nagyobb a szabadságod, hiszen bármire mondhatsz igent vagy nemet, viszont vannak dolgok, amikhez jó ragaszkodni. Például a másik értékrendje és kultúrája lényeges szempont. Tehát mielőtt meginganál egy Puerto Rico-i félbarna srácon, érdemes végiggondolni, hogy milyen lehet hosszú távon egy külföldivel élni, ezzel együtt más kultúrával, folytonos utazással, nyelvi gáttal, családok távolságával és még sorolhatnám. Ezért jó, ha van egy listád, mert tudod, hogy mik az igazán fontos dolgok a számodra. A házasságban viszont már ott vagy egy másik emberrel, akit bármennyire is igyekeztél előzetesen megfelelően kiválasztani mindenféle szempont alapján, sosem lesz tökéletes. Itt a tudatos döntések már arról szólnak, hogy a meglévő és felmerülő nehézségekkel és különbségekkel, hogyan tudtok egy párként megbirkózni.

Noémi: Ezekre a megküzdési stratégiákra már a házasság előtt, a járási szakaszban is lehetnek árulkodó jelek. Én azzal egészíteném ki, hogy a jó házasságon belüli problémák megoldásának a kulcsa, az egyéni felelősségvállalás. Egy kapcsolatért nem csak párként, hanem egyénileg is dolgozni kell. Szerintem ezt kellene mindenkinek minél korábban tudatosítania.

A jó párkapcsolat és házasság alapja az önismeret. De egy egy életen át tartó folyamat. Mikor áll valaki készen a házasságra?

Noémi: Mi sem úgy házasodtunk össze 22 és 23 évesen, hogy mindennel tisztában voltunk, sőt! Nincs olyan, hogy a nagy könyv szerint valaki készen áll a házasságra, de jó, ha valaki legalább már tud arról, hogy ő milyen kötődési, családi mintákat hordoz vagy akár milyen szeretetnyelve van.

Donát: Bedő Imre azt mondja, hogy régen a falun azért tudtak az emberek olyan jól házasodni, mert mindenki ismert mindenkit. A fiatalok látták egymást az élet minden szituációjában. Ismerték egymás családját, akár több generációra visszamenőlegesen, ezért lényegesen egyszerűbb volt kiszűrni a hozzájuk illőt. Itt a nagyváros hatalmas merítő hálójában nem tudhatjuk, hogy kivel kerülünk össze, így a párválasztás is jóval bonyolultabb folyamat, nagyobb önismeretet igényel.

Ezért volt kritikus a házasságotok első éve? Mert nem volt meg a kellő önismeret?

Donát: Hát igen. Ott kijött minden, amiről addig nem tudtunk.

Noémi: Elég hamar világossá vált számunkra, hogy ezt önerőből nem fogjuk tudni megoldani. Ezért az én javaslatomra mentünk el terápiára. Először egyéni terápiára, mert a párterápia akkor még nekünk is újdonság volt. Ez javított ugyan a helyzeten, de inkább szétfejlődéshez vezetett.

Donát: Így jutottunk el közösen Mihalec Gáborhoz. Az ő terápiája átlendített bennünket a mélyponton, és onnantól kezdtük el nagyon élvezni a kapcsolatunkat. Ezalatt vált nyilvánvalóvá számunkra az is, hogy vannak olyan problémáink, amiket párként kell megoldanunk, de vannak olyan nehézségeink is, amelyekkel egyénileg kell megküzdenünk.

Donát TED videójában van egy mondat, hogy ha az érzelmeink alapján döntenénk, akkor naponta ötször házasodnánk és válnánk el. A házasság tehát sokkal inkább racionális döntés, mint érzelmi eskü? 

Noémi: A szakirodalmak egyre inkább azt erősítik meg, hogy a tudatalattink hoz össze minket a másik emberrel. A múltból hozott sérüléseink, kötődési, családi mintáink azok, amelyek irányítják a párválasztásunkat. Ez ellen lehet tudatosan dolgozni, de végeredményben mindig megtalálja a zsák a foltját, a sorskönyvek összekapcsolódnak. Ez persze a mi kapcsolatunkra is igaz. Sokszor azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk a párválasztásunkat, hogy tudatosan döntünk a jövendőbelinkről, de a párkapcsolat-tudomány szerint ez nem így van.

Donát: Az esküvő előtt azt kell végiggondolni, hogy mit jelent számunkra a házasság, mint szövetség. Hogy hogyan állunk hozzá ehhez az intézményhez. A szerelemből ihletett házasság egy tök jó kiindulópont, amihez tudatosan vissza lehet térni újra és újra egy kapcsolatban. Sok kapcsolat ott fut zátonyra, hogy nincs eszköze ehhez a visszatéréshez vagy nem kap segítséget ennek az érzelemnek a feltámasztásában. Sajnos az egész fogyasztói társadalom az érzelmeink felfokozására kondícionál bennünket, hogy mindennek örömet kell okoznia, így a párkapcsolatunkat is addig élvezzük, amíg kielégít bennünket. És itt kell a tudatosság, hogy erre nemet mondjuk. Fel kell ismernünk, hogy a párkapcsolatért nap mint nap tenni kell, és ezt a munkát nem lehet megspórolni. 

Noémi: Nyilván nagyon fontos, hogy mindenki szerelemből házasodjon, mert az egy csodálatos dolog. Viszont a listád vagy akár a közvetlen környezeted segíthet téged abban, hogy felismerd az ismerkedés során a figyelmeztető piros felkiáltójeleket.

Ti hallgattatok mások véleményére a párválasztásotok során?

Donát: Nekem a családom és a barátaim is, akik ismerték a Noncsit, mind megerősítettek, sőt ők bátorítottak, hogy kérjem meg a kezét.

Noémi: Volt olyan korábbi kapcsolatom, ahol a családom jelezte a nemtetszését, de Donátnál abszolút támogatóak voltak, hiszen látták, hogy mennyi jó dolgot hoz ki belőlem ez a kapcsolat, és hogy milyen boldog vagyok mellette.

És most ennek a kapcsolatnak már gyümölcse is van, a kislányotok. Ti azt mondtátok, hogy akkor jöjjön a gyerek, amikor párként készen álltok. Mikor éreztétek azt, hogy a kapcsolatotok „megfelelő” állapotban van, hogy szülővé váljatok?

Donát: A házasságunk elején elég nagy amplitúdókkal éltük a kapcsolatunkat. Voltak hosszú mélypontjaink és drámáink, illetve magaslataink is. Amikor a kapcsolatunkat már nem ilyen szélsőségesnek, hanem stabilnak éreztük, akkor voltunk vele úgy, hogy készen állunk.

Van egy videótok, hogy „Nem a gyermek az első”. A házasság a szülőség fölé helyeződik?

Noémi: Egyértelműen. A gyerekek megfulladnak egy olyan családban, ahol ők vannak a középpontban.

Donát: Ha egy házasság jól működik, az lecsorog a gyerekekhez és jó példává válik számukra. Egy cégben sem a dolgozók vannak a középpontban, hanem a vezetőség. Ha a vezetőség rendben van, akkor az alkalmazottaknak is jó dolga lesz.

Noémi: A Bibliában is az van, hogy az ember elhagyja apját, anyját és a feleségéhez ragaszkodik, így lesznek egy testté. Ez egy megismételhetetlen szövetség. A gyermekünk is örökké a gyermekünk marad, de ő is egyszer majd máshoz fog tartozni. Ez az erős összetartozás kell ahhoz, hogy az élet továbbmenjen.

Donát: Mi is azért házasodtunk össze, mert egymást bírjuk, és ez a kapcsolat vált gyümölcsözővé, így lettünk szülők. A gyerekünk a mi jól működő kapcsolatunk harmóniáját élvezi.

Milyennek szeretnétek, hogy Zoé lássa a kapcsolatotokat?

Donát: Az egyik célunk, hogy a kapcsolatunk motiváló legyen a számára, illetve, hogy tudja, hogy a kapcsolatunk elég erős tőle függetlenül is.

Noémi: Nekünk nagy igényünk van arra, hogy csak ketten legyünk. Vannak céljaink és szeretjük egymást. A gyerekünk egyszer remélhetőleg valaki máshoz fog tartozni, de mi mindig egy házaspár leszünk. Ezért is fontos, hogy ápoljuk a kapcsolatunkat.

Igaznak tartjátok a mondást, hogy a szerelem a házasságban szeretetté nemesül?

Donát: A szerelem az átalakul, nem is lenne normális, ha örökké szerelmesek maradnánk. Az őrült dolog lenne. A szeretet sajnos gyenge szónak tűnik a szerelemhez képest, pedig annyival többet jelent: kapcsolatot, intimitást, odafigyelést, elköteleződést.

Noémi: Ennek a mondatnak a rossz értelmezése, hogy a házasságban nincs helye a szenvedélynek. Pedig a szenvedély a házasságban még jobb is tud lenni, mint a kapcsolat elején. Viszont ez nagyon kemény munka.

Donát: Viszont ennek a munkának a gyümölcse valami fantasztikus.

Az interjút Győriványi Flóra készítette.

Fotó: pudermuhely.hu

Lehet-e a barátnőm az édesanyám?

Mindig is tudtam, hogy vannak olyan lányok, akik együtt járnak vásárolni az anyukájukkal, akik körmöt festve tárgyalják ki a pasikat egy romantikus film nézése közben, akik mindent megosztanak egymással. Tiniként sokszor irigyeltem azokat a lányokat, akik ha lenyúlják az anyukájuk ruháit, akkor szexi, trendi és divatos cuccokban járnak. Akik tényleg olyanok, mintha barátnők lennének.

Mivel nekem nem ilyen volt a kapcsolatom az édesanyámmal, ezért kamaszként meg sem fordult a fejemben, hogy anyukám a barátnőm lehetne. Az volt az érzésem, hogy ő az utolsó ember ezen a Földön, aki engem megértene, ezért nagyjából semmit nem osztottam meg vele. Könnyebb volt a fontos vagy kínos témákat más anyukájával vagy az aktuális barátnőkkel  megbeszélni, és sajnálkozni azon, hogy a mi kapcsolatunk miért nem olyan, mint a Szívek szállodájában a Gilmore lányoké?

Definíció szerint

A Magyar értelmező kéziszótár szerint a barátság két vagy több, általában azonos nemű személy közti kapcsolat. Egy lelki, érzelmi, meleg rokonszenven alapuló, meghitt viszony. A barátsághoz kapcsolódó fogalmak: bensőséges, bizalmas, igaz és őszinte. Jellemzőek ezek egy egészséges szűlő-gyerek kapcsolatra? Jobb esetben igen. Tehát eddig ott tartunk, hogy lehet a baránőm az édesanyám.

Egyenrangú partner?

Az én esetemben amikor férjhez mentem, feleség, háziasszony és édesanya vált belőlem egy szempillantás alatt az én anyukám is közelebb került hozzám. Megszaporodtak a telefonhívások, jöttek az ominózus: „Anya, hogy is van ez?”, „Most mit csináljak?” című kérdések, és azt vettem észre, hogy már minden hétköznapi és mélyebb lelki problémámmal is hozzá fordulok először. Ő is egyre több olyan személyes dolgot kezdett megosztani velem, amiket korábban biztosan nem tett volna. Mintha tényleg a barátnőmmé vált volna. Meg is fogalmazódott bennem egyszer, hogy: „most a legjobb barátnőm az anyukám.” Először ezt úgy magyaráztam magamban, hogy egyenrangú partnerekké váltunk, hiszen már én is minden olyan élethelyzetbe belekerültem, amibe ő is: háziasszony, feleség és édesanya is lettem, ráadásul mind a ketten pedagógusok vagyunk. De belül éreztem, hogy bármennyire is közel került hozzám anyukám, nem fogalmazhatok úgy, hogy a barátnőm lett.

Apádat és anyádat tiszteld!

Amikor a gyerekkorban kialakult elfogult hozzáállásunk eltűnik édesanyánkkal kapcsolatban, és felnőttként képesek vagyunk hétköznapi emberként tekinteni rá, akinek hibái, kudarcai, rossz döntései és tulajdonságai is vannak, könnyen szem elől téveszthetjük a tíz parancsolat negyedik pontját. És emiatt sem tekinthetünk édesanyánkra barátnőként. Neki (akármilyen ember is,) minden esetben megkülönböztetett tisztelet jár amiatt, mert világra hozott és felnevelt bennünket. Ő az, aki legtöbbet tette érted ezidáig, hiszen életben tartott (akinek gyereke van, az tudja, hogy ez nem kis teljesítmény), ápolt, gondozott és támogatott téged. Ha jelenleg valamiért nem vagy jó viszonyban anyukáddal vagy már nem is beszéltek, azt sose felejtsd el, hogy nélküle egyáltalán nem lennél a ezen világon! Ez egyik barátnődre sem mondható el!

A barátaidat megválogathatod, de a családodat nem!

Egy barátnő az életedbe bármikor becsatlakozhat. Megismerheted az iskolában, egy táborban, egy baráti társaság által vagy akár egy fesztiválon. Szerencsés esetben a barátságotok életetek végéig kitart, de az is lehet, hogy egy idő után egy konfliktus miatt vagy minden átmenet nélkül eltávolodtok egymástól, így az életedből bármikor ki is kerülhet. Tehát egy barátnő minden esetben az életed időszakának csak egy részét képezi. Míg az édesanyád már a születésed előtt 9 hónappal is kapcsolatban volt veled! Őt nem te választottad valamilyen szimpátia alapján. Vele a mély kapocs eleve adott. Sőt, ha rossz viszonyba is kerültök vagy ha már nem is beszéltek, ő akkor is az anyukád marad, és ezt az okmányaidban, az anyja neve rovat hűségesen őrzi, tehát fizikai formában is mindig ott lesz veled.

Nem a barátnőd

Véleményem szerint  nem baj, ha édesanyád az egyes számú bizalmasod. Sőt, irígylésre méltó, ha tabuk nélkül, mindent meg tudtok beszélni egymással! Azonban számára az alanyi jogon járó tisztelet automatikusan húz egy határt. Ő örökké az anyukád marad, te pedig 40 évesen is a gyereke leszel.

Bármennyire közeli és bensőséges is a kapcsolatod az édesanyáddal, azt soha ne felejtsd el, hogy ő mindig jóval több volt és több is lesz, mint akár a legjobb barátnőd.

Győriványi Flóra

„Nincs egy rongyom se!” – kapszulagardróbot mindenkinek!

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó, aki a Zöldgardrób tulajdonosa. Felületén fenntartható és slow fashion ruhákat forgalmaz, amelyek kiemelten környezetbarát módon és etikus körülmények között készülnek. Vele beszélgettem a tudatos ruhatár építésről és a kapszulagardrób kialakításáról

Mit jelent a kapszulagardrób kifejezés?

Én egyszerű ruhatárnak is nevezem. Egy kisebb adagnyi ruhát értek alatta, amelyek nagyon jól illenek egymáshoz, hozzád és az életviteledhez, emellett nagyon szereted is őket, így bármilyen életeseményedkor könnyen, gyorsan és egyszerűen választhatsz alkalomhoz illő viseletet, megkímélve magad a felesleges fejtörésektől.

Ez a kis adag pontosan hány darabot takar? Ezek szerint a mennyiség fontos tényező a kapszulagardrób esetében…

A mennyiség olyan szempontból fontos, hogy ha túl sok ruha van a szekrényedben, akkor könnyen előfordulhat az, hogy nem látod vagy találod meg azokat a darabokat, amiket valójában keresel vagy fel szeretnél venni. A legtöbb esetben egy kapszula jelentősen kisebb, mint a kiindulási ruhatár. Azaz, ha neked nincs kapszularuhatárad és készítesz egyet, szinte biztos vagyok benne, hogy kevesebb ruha lesz a szekrényedben, mint előtte volt. Legtöbbünk sok ruhát tart kézközelben, de csak kis részüket hordja. Mert nem mindet szereti, nem mind jó rá, nem mindhez van mit felvenni, stb…

Ha konkrét számot szeretnél hallani, akkor szerintem 20 és 40 darab között legyen egy kapszula. Persze ez függ attól is, hogy csak ruhákat vagy cipőt, táskát és kiegészítőket is beleszámítasz-e ebbe a ruhatárba. Ha csak a ruhákra koncentrálsz, akkor inkább a 20 felé haladj.

Akkor összesen csak ennyi cuccom lehet?!

Nem. Hiszen általában eleve évi 4 kapszulával számolunk – minden évszakra eggyel. Annak ellenére, hogy vannak a gardróbodban állandó darabjaid, amiket az egész év során viselsz, vannak ősszel-télen melegebb, míg nyáron lengébb ruhák, amelyek csak az adott szezonban kerülnek elő.  De készíthetsz több kapszulát is annak megfelelően, hogy hányféle élethelyzetben, milyen típusú ruhákra van szükséged. Nekem most egy kapszulám van, mert anyukaként itthon vagyok a gyerekkel, innen is dolgozom, ráadásul most a pandémia miatt sem mozdultam ki, így nem volt értelme külön választani az otthoni és az utcai ruhákat. Természetesen van egy-két ruhám, amikre jobban vigyázok, ezért nem állok neki bennük főzni vagy játszóterezni.  A lényeg, hogy csak annyi legyen kéznél és szem előtt, amennyit valóban viselsz.

Hány kapszulám legyen?

Amikor összeállítod az első kapszuládat, akkor az az első lépés, hogy végignézed az életedet. Miket szoktál a hétköznapok során csinálni, és azokhoz milyen ruhákat szeretsz vagy kell viselned. Készíthetsz ennek kapcsán magadnak kördiagramot is, hogy ezek a tevékenységek az életednek hány százalékát teszik ki, és ezekhez mennyi ruhára van valójában szükséged. Így látni fogod, hogy melyek azok a területek az életedben, ahol a ruháidat nem lehet összecserélgetni, hanem külön kell  kezelni. Ha például a munkahelyeden dresscode van, és kosztümben kell dolgoznod, akkor otthon valószínűleg át kell öltöznöd egy teljesen más viseletbe, vagy ha sokat jársz sportolni, és ahhoz is külön ruházatra van szükséged, akkor ezek mind képezhetnek akár önálló kapszulát is.

Kelemen Nóra minimalista életmódtanácsadó
Tehát akkor minden élethelyzetemhez lehet külön kapszulám?

Igen. Viszont fontos, hogy ha több kapszulát készítesz, akkor ez az imént említett 20-40 darab is kevesebb lesz. Ha külön válik a munkahelyi és az otthoni ruhatárad, akkor talán nincs szükséged 10 otthoni melegítőre és valószínűleg a munkahelyedre sem kell 20 blézer, ha azt vesszük, hogy egy hónapban átlagosan 22 munkanap van.

Csak olyan ruhám lehet a kapszulagardróbomban, amire szükségem van? Mit kezdjek a különleges szerelemdarabokkal?

Szerintem arra van szükséged, amit tényleg hordasz. A különleges szerelemdarabok mindenki ruhatárának részei kellene, hogy legyenek. Sőt!  A kapszularuhatárnak épp az lenne a lényege, hogy minden egyes ruhád szerelem legyen. Hisz miért is akarnál felvenni egy “nem szerelem” pólót, ha ott lóg mellette három nagy szerelmed? Igenis legyen minden ruhád számodra különleges és valamilyen értelemeben a szerelemdarabod. Így minden nap a kedvenc ruhádban lehetsz, ami csodás dolog.  

Hogy fogjak hozzá az első kapszulagardrób kialakításához?

Én azt szoktam tanácsolni, hogy első lépésként gyűjtsd össze egy helyre az összes ruhádat és nézz rá az így képződött kupacra! Vizsgáld meg, hogy milyen érzést kelt benned! Sok? Kevés? Ez nagyon érdekes élmény, mert nem szoktuk egybe látni a teljes ruhatárunkat.

Második lépésként azt javaslom, hogy válaszd ki azokat a ruháidat, amik megfelelnek az évszaknak, amire a kapszuládat készíted, majd ezekből válogass tovább.

Elsőként válogasd ki a kedvenceidet, mert ez a legegyértelműbb kategória. Amikről tudod, hogy szereted és rendszeresen hordod is. Ez azért jó, mert ha ez megvan, akkor sokkal élesebb lesz a kép, hogy melyek azok a ruháid, amiket nem szeretsz és nincs helyük a ruhatáradban. Semmi olyan dolognak, ami nem jó rád vagy valamiért nem vennéd fel, nem szereted, annak nincs helye a kapszulába beválogatott darabok között . És akkor marad a köztes halmaz, a maradék, amiből tudsz válogatni a kedvenceidhez illőt. Legjobb esetben, így létrejön egy kapszula. Ha lehet, akkor törekedj arra, hogy életed első kapszulájához ne kelljen új ruhát vásárolni . Kivéve, ha tényleg van valami, ami nagyon hiányzik. Például, ha van sok felső, amit imádsz, de nem tudsz hozzájuk milyen nadrágot felvenni. Azonban ha tudod, próbáld meg a meglévőkből megoldani a párosítást!

Az első kapszularuhatár egy kísérlet, most nem a vásárláson van a hangsúly. A kapszulázás nagyon sokat segít abban, hogy megismerd az igényeid, ehhez azonban idő kell.

A használatakor megtapasztalod majd, hogy milyen darabokra, ruhatárra is van szükséged igazából, s így majd sokkal jobb vásárlási döntéseket tudsz hozni a jövőben.

Mi legyen a kiszelektált ruhákkal? Ha elpakolom őket a pincébe, attól még ugyanúgy sok ruhám marad. Nem az lenne a cél, hogy amit nem hordok, attól szabaduljak is meg?

Attól függ, hogyan pakolod el. Ha száműzöd őket a pincébe, akkor az az érzésem, hogy azokat te már nem is szeretnéd többé felvenni. Ha ez a helyzet, akkor valóban gondolkodj el azon, hogy eladományozod, elajándékozod vagy esetleg eladod. De elteheted a ruháid egy részét úgy is, hogy a jövőben azokat még hordani tervezed. A lényeg, hogy a szem előtt és kéznél levő ruhákból öltözködj! A kapszula ruhatár nem feltétlenül azt jelenti, hogy összesen annyi ruhád van, hanem azt, hogy annyiból öltözködsz. Van aki azért vág bele a kapszulázásba, mert sok olyan ruhája van, amit szeret, de nem tudja kihasználni, nem tudja az összeset rendszeresen hordani. Ezért kiválaszt egy kapszulányit és akkor pár hónapig csak abból öltözködik, majd összeállít egy másikat.  Hosszú távon azonban, aki megszereti a kapszulázást, annak nem lesz szüksége sok elpakolt ruhára.

Azt mondják, hogy az emberek nagy része a ruhatára csupán 20%-ból öltözködik az idő 80%-ban. Sokan észrevétlenül kapszula ruhatárból öltözködnek, hiszen mindig ugyanazokért a dolgokért nyúlnak újra és újra, csak ott van mellette feleslegesen a többi másik. Ez a módszer átláthatóvá teszi a gardróbodat és a lehetőségeidet.

Mit tanít a kapszulagardrób?

Én mindenkinek felírnám receptre a kapszulagardrób kipróbálását. A kapszula ruhatár segít ráérezni arra, hogy milyen szükségleteid vannak és hogy milyen ruhákat szeretnél valójában viselni. Megtanulod, hogy milyen, amikor kevesebb választási lehetőséd van, és abból kell gazdálkodnod. Megtapasztalod, hogy milyen, amikor könnyű öltözködni, mert nem okoz fejtörést kitalálni, hogy miben indulj el. Amikor rájössz, hogy tényleg minden ruhádat szereted, amit hordasz, kompromisszumok nélkül. Megtanulod megfigyelni magad, hogy hogyan érzed magad egy ruhában.  Ezen kívül a kapszulagardrób egy iránytű a későbbi vásárlásaidhoz is, hiszen tisztában leszel azzal, hogy milyen darabok vannak a szekrényedben, miket hordasz, és tudni fogod, mire van szükséged, hogy milyen ruhával tudod kiegészíteni a meglévőeket. De ez egy olyan dololg, amit meg kell élni, meg kell tapasztalni.

Eljön az a pont, hogy azt érzem: „nekem már kapszula ruhatáram van?”

Szerintem eljön. Amikor már nem jön a gyötrő gondolat, hogy: „Jajj, mit vegyek fel?”, hanem könnyen, gyorsan és probléma nélkül el tudod dönteni, hogy mit, mivel és milyen alkalomra fogsz viselni, akkor mondhatjuk, hogy készen vagy.

Az interjút Győriványi Flóra készítette

Egy nőnek a konyhában a helye?

Mi történik a konyhában?

Ételt készítünk önmagunk és mások számára, illetve egyedül vagy közösen elfogyasztjuk azt.

Az étel készítése pedig a gondoskodás egyik formája.

Egyrészről az öngondoskodásé, hiszen tápláljuk a testünket, kielégítjük az egyik elemi szükségletét, sőt mivel szeretjük is, ezért a legjobbat akarjuk neki, így egészséges, tápláló és finom ételeket készítünk magunknak. Másrészről a másokról való gondoskodásé, mert kedvességből és odafigyelésből kiszolgáljuk a másikat és olyan dologgal kínáljuk, ami neki is örömet okoz. Így ez szeretetünk kifejezésének egyik legszebb módja.

A helyes étkezés az egészséges életmód egyik alappilére.

Természetesen sok múlik a testmozgáson, a mentális állapotunkon és a szociális kapcsolatainkon is, azonban a helyes és kiegyensúlyozott táplálkozás nélkülözhetetlen az egészségünk megőrzése szempontjából. Ezért pedig mi nők tehetünk a legtöbbet a családunk körében! Mi tervezzük meg a heti menüt, állítjuk össze a bevásárlólistát és végül mi készítjük el azt, ami végül az asztalra kerül belőle. Ezzel pedig nem csak a magunk, hanem a velünk együtt élők életére is kihatással vagyunk. Ha belegondolunk ez nem kis felelősség!

A főzés és az étkezés is élmény.

Ismerős az érzés, amikor egy íz vagy egy illat felidézi a gyerekkorodat? Egy olyan fogás, amelyikről tudod, hogy ki készíti a legjobban, ezért megkéred külön, hogy csináljon belőle CSAK neked? Egészen más íze van, mintha valamelyik étteremben vetted volna és sokkal jobban is esik, nem igaz? Képzeld el, hogy a gyereked, férjed, családod vagy akár a barátaid számára is a te főztöd lesz majd ez az élmény. Ugyanis az evéshez emlékek és érzések kötődnek. Amikor együtt beszélgetve, jól érezve magatokat ettétek meg azt, amit készítettél. Tekints úgy minden főzésre, hogy általa magad és mások számára is szép és maradandó emlékeket alkothatsz.

A főzés készségfejlesztés!

Tapasztalatom szerint a legtöbbször azok nézik le a főzést, akik egy rántottát sem tudnak összeütni. Pedig az igazán jó főzést gyakorolni kell! Kezdve a megfelelő és minőségi alapanyagok kiválasztásától, egészen az esztétikus tálalásig. A konyhában mindig van mit tanulni és az ott születő kreatív ötleteknek semmi sem szabhat határt! Ha valaki azzal vádol, hogy: „főzni pedig bárki tud!” nyugodtan adj a kezébe egy aprítókést, hogy akkor mutassa meg, hogyan kell profin petrezselymet szeletelni, nokedlit szaggatni, esetleg bedagaszthat helyetted egy kelt tésztát is… valószínűleg el fogja szégyellni magát.

Persze, ez mind szép és jó, de a „nőnek a konyhában van a helye” mondat továbbra is sértően hangzik! Szerintem nem, ha ezeket végiggondoljuk! Ha valaki ezzel vádolna inkább kihúznám magam és azt mondanám, hogy: „igen, megtiszteltetés, hogy ott a helyem!” Egyrészről, mert felelős vagyok a magam és mások egészségéért azzal, amit készítek, másrészről életre szóló élményeket és emlékeket adhatok azoknak akik az asztalomhoz ülnek, harmadszor pedig olyan készséget fejlesztek nap mint nap, ami az életem végéig csak a hasznomra válik és ezt valószínűleg a velem együtt élők is meghálálják! Ez a mi női szupererőnk! Sokszoros előnyből indulunk, hiszen e szerepünk mellett a mai világban  lehetünk még vezetők, politikusok, rendőrök, katonák is. Csupa olyan foglalkozás és hivatás, amelyeket  nem a klasszikus női szerepekhez szoktak társítani. De szerintem legyünk büszkék arra, hogy a konyhát és a házi tűzhelyet még nekünk tulajdonítják, hiszen nagyobb jelentősége van, mint azt elsőre gondolnánk…

Az otthon melegében

Nyaralás a gyerekkel – Meg ahogy azt elképzeled…

Tavaly nyáron utaztunk el először  a kisfiúnkkal nyaralni belföldön. Már előre elképzeltem az idilli, boldog családi képet, amit kitehetünk az instagramra és a facebookra, amelyről sugárzik, hogy milyen tökéletes időtöltésben volt részünk. Nos, az idilli kép feltöltése elmaradt, mert a nyaralás sem egészen úgy sikerült, ahogyan azt először elképzeltem.

Amíg az embernek nincs gyereke, addig egészen más képe van arról, hogy mit jelent pihenni és kikapcsolódni. Nekem nyaralás korábban a pihenést jelentette, amikor sokáig alszol, ott és azt eszel, amit csak megkívánsz, oda mész, olyan programra, amihez éppen kedved van. Lazítás képpen olvasol egy jó könyvet, sportolsz vagy iszogatsz egy kicsit a barátokkal. És amikor hazaérsz, teljesen új emberként, kisimultan mehetsz vissza a szürke hétköznapokba.

Azt gontoltam, hogy ez gyerekkel is kivitelezhető, maximum annyi különbséggel, hogy több időt kell tölteni a gyermekmedencében és homokozni is kell a vízparton, meg persze eggyel több fagyit kell venni…

A valóságban a gyerek sose azt akarta csinálni, amit mi elterveztünk. A strandolás abból állt, hogy futottam utána a parton, mert össze-vissza rohangált, kimentettem életveszélyes magasságokból, ahová egy pillanat alatt felkapaszkodott, és persze szedegettem ki a szájából a homokot, amit gyors mozdulatokkal a szájába tömött. Ezenkívül egyetlen étkezést se sikerült nyugodtan elfogyasztani, mert arra figyeltem, hogy nehogy összetörjön valamit, ne feszüljön be, amíg várakoznia kell, ne hangoskodjon vagy sírjon másokat zavarva. Ciki vagy nem ciki, de bevallom, először csak arra koncentráltam, hogy a helyen, ahova megyünk, legyen gyerekmenü, amit ő is meg tud enni. És a hosszú, reggeli lustálkodások vágyott képét már szóba sem hozom… 

Akkor nem jutott eszembe, hogy ez a megközelítés alapjaiban hibás. Ugyanis az elsődleges kérdés, egy nyaralás összeállításakor, hogy VALÓJÁBAN kinek csinálunk programot. Ha egy alapvetően felnőtt nyaralást címkézünk fel gyerekbarát időtöltésként csak azért, mert van benne egy-két kicsik számára is élvezhető momentum, nem csodálkozhatunk, ha ők ezt nem fogják élvezni. Ha abból áll a nyaralás, hogy aggódunk a gyermekünk épsége és illendő viselkedése miatt, akkor be kell ismernünk, hogy alapvetően nem gyerekbarát programot állítottunk össze!

Ugyanis a valódi gyerekbarát családi nyaralás olyan, ahol a gyermek úgy érezheti jól magát, hogy mi felnőttek közben nem purcanunk ki. Szülőnek lenni ígyis-úgyis felelősség és állandó éberséget követel, de azért megvan a módja annak, hogy ne teljesen kifacsarva jöjjünk vissza egy akár nem is olyan olcsó kikapcsolódásról.

Néhány jótanács a megvalósításhoz

Az egész ott kezdődik, hogy megfordítjuk a tervezés perspektíváját és végiggondoljuk, hogy a gyerekünk mit bír ki és mit élvez. Ez alapján néhány példa:

1. Csökkentsd le az utazási és várakozási időket!

Már sok idegeskedést megspórolsz, ha közelebbi uticélt választasz és nem kell az „utazó hisztitől” tartanod mert a gyerek efáradt, melege van, már nincs kedve a kisülésben ülni stb… Ha mindenképpen messzi uticélt választasz, vállald be az éjszakai utazást, amikor a gyerek amúgy is alszik.

2. Egy kis időre engedd el az éttermeket!

Persze, biztos van olyan gyerek, aki születésétől kezdve angyalian viselkedik társaságban, kulturáltan eszik és nem feszül be semmin, de ha nálatok sem így van, javaslom ennek a megelőzését. Ne vigyük a gyereket olyan helyre, ahol sokat kell várakoznia és ahol azon kell aggódnunk, hogy hogyan eszik és viselkedik, esetleg attól tartunk, hogy összetör valamit. Nem beszélve arról a lehetőségről, hogy feleslegesen fizetjük ki a gyerekmenüt, mert valamilyen okból nem eszi meg, amit rendeltünk neki.

3. Figyelj oda másokra!

Lehet, hogy téged nem zavar, ha a gyereked sír, hisztizik, tombol valamiért. De fogadd el, hogy mást igen. Lehet hogy a melletted ülő pár az étteremben, pont végre kettesben, a gyerekeiktől távol tud egy kis időt eltölteni. Vagy valaki a munkahelyi mókuskerékből egy kis nyugalomra vágyva utazott el ebbe a hotelbe és csöndet szeretne reggel hétkor, amikor a te gyereked, már javában fennt van. 

4. Gondolj magadra is!

Ha a nyaralás nagy része abból áll, hogy aggódsz vagy őrségben vagy, akkor kipurcanva mész haza. Így az a tanácsom, hogy ha gyerekkel indulsz el „pihenni” próbálj meg olyan helyre menni, ahol biztonságban, nagy mozgástere van. Ha a gyereket folyton korlátoznod és fegyelmezned kell, akkor az sem neki, sem neked nem örömteli kikapcsolódás. Olyan helyet válassz, ahol nem kell a gyereked viselkedése miatt nyugtalankodnod. Ahol eleve nem, vagy kevésbé kerülhettek kellemetlen helyzetekbe.

Szülőként tehát át kell értelmeznünk a klasszkus nyaralás fogalmát.

Inkább közös élményszerzésként tudnám megfogalmazni.

Ha valódi gyerekbarát nyaralást akarsz összeállítani, akkor olyan programok kerüljenek a fókuszba, ahol minél kevésbé kell a gyereket fegyelmezni, ahol valódi mozgástere van, ahol lehetősége van bátran, biztonságban új dolgokat felfedezni. (És mindeközben mi is nyugodtan pihenhetünk, elég ha szemmel tartjuk a gyerekünket, nem kell aggodalmaskodva utána rohangálni vagy korlátozni)

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mondjunk le minden nekünk kedves programról, hiszen a gyereknek is meg kell tanulnia hozzánk alkalmazkodni. Inkább azt javaslom, hogy az alapvető légkör legyen hozzá és az életkorához illő.

Idén, már ezen szempontok mentén állítottuk össze a nyaralásainkat és lehet, hogy sokkal egyszerűbb, a régi szememmel már-már unalmas dolgokat csináltunk, de az biztos, hogy kiegyensúlyozottan és kipihetnek jöttünk vissza Budapestre, csupa jó élménnyel szívünkben.

Győriványi Flóra

Indítsd újra az életed a Covid után! Tedd rendbe az életed!

Viszkok Fruzsi: Tedd rendbe az életed!

Érezted már azt, hogy sokkal több van benned, mint amit megmutatsz magadból másoknak? Fogott már el elégedetlenség a környezeted miatt, hogy túl rendetlen vagy nem elég otthonos? Volt már olyan, amikor inkább leültél sorozatot nézni, mert annyi dolgod volt, hogy inkább egyiknek se fogtál neki? És gondolom az sem ismeretlen az érzés, amikor nem találsz valami fontosat a saját cuccaid között… Nos, ez mind ugyanarra a problémára vezethető vissza:

Nincs rendben az életed.

Az elmúlt bő egy évben a járványhelyzet miatt sokkal több időt töltöttünk az otthonunkban, a saját dolgainkkal körülvéve, főként önmagunk vagy a szűk családunk társaságában. Talán az önismerettel is több időnk volt foglalkozni. Így ez az egy év elegendő lehetett arra, hogy jobban szemügyre vegyük, hogy mik azok a dolgok, amelyek körülvesznek bennünket, illetve melyek azok a szokások, amik irányítják a mindennapjainkat.

Idén sokunk számára a lakás egyben munkahellyé vagy iskolává is vált, és a home office kikövetelte, hogy önmagunk főnökei is legyünk, a megfelelő hatékonyság és munkamorál megtartása érdekében. Fenn kellett tartani otthonunkban a munka és a magánélet egyensúlyát. Ez pedig elsősorban fejben dőlt el… gondolhatnánk. Azonban, ahogy Viszkok Fruzsi könyvének alapgondolata is megfogalmazza:

„A belső összeszedettség és a környezetünk rendje összefüggenek, nincs egyik a másik nélkül.”

Tehát ez az egy évnyi otthon töltött idő megtaníthatott bennünket arra, hogy mennyire meghatározza az életünket, a lelkiállapotunkat, a munkavégzésünket és ezáltal a hatékonyságukat a környezet, amelyben élünk és dolgozunk. Ilyen módon találkozik a belső és a külső rend. Ennek az egyensúlynak a kialakításában segít Viszkok Fruzsi könyve!

Tedd rendbe az életed!

Ez a könyv szerintem azért nagyszerű, mert bármilyen életkorban és élethelyzetben lévő ember (férfi és nő egyaránt) találhat a maga számára olyan tippeket és eszközöket, amelyek segítenek egy tudatosabb élet kialakításában. Sőt! Azok is biztos kapnak új ötleteket, akik úgy gondolják, hogy nekik már nincs mit tanulniuk a rendszerezés és hatékonyságnövelés témakörén belül. (Én például feketeöves szelektálónak tartom magam, de még én is kaptam néhány, eddig számomra ismeretlen tanácsot). Viszkok Fruzsi útmutatásai pedig rendkívül gyakorlatiasak és praktikusak.

A könyv felépítése átgondolt, szisztematikus és letisztult. Pont olyan, mint amilyen életre vágysz. Lépésről lépésre halad a környezet rendbetételétől a kiegyensúlyozott és sikeres élet kialakításáig. Így ha követed a pontokat, a végére ténylegesen látni és érezni fogod a fejlődést, azt, ahová eljutottál. Ebből is következik, hogy a Tedd rendbe az életed! nem egy gyors olvasmány. A könyv célja elsősorban nem az, hogy kiolvasd, hanem az, hogy használd! Ha szükséges, időzz el azokon a pontokon, ahol több változtatásra vagy fejlődésre van szükséged! A könyv is azt hangsúlyozza, hogy egy új életvitel kialakítása nem megy egyik napról a másikra, hanem tudatos döntések sorozata során alakul ki.

Végül szeretném kiemelni, hogy ez a kiadvány rendkívül igényes és esztétikus. Régen volt a kezemben ennyire kellemes és harmonikus olvasmány. Valódi esztétikai élmény!

Sőt! A könyben szereplő tanácsokhoz és útmutatásokhoz bármikor vissza lehet térni. A Tedd rendbe az életed! egy olyan olvasmány lehet a könyvespolcon, amelyet időről-időre elővehetünk, hogy felülvizsgáljuk, az életünkben valóban a kezünkben tartjuk-e az irányítást?

Viszkok Fruzsi könyvét nem csak azoknak javaslom, akik elveszettnek érzik magukat, vagy akiknek a lakását káosz uralja. Mindenkinek, aki szeretne egy tudatosabb, rendszerezettebb és sikeresebb életet kialakítani magának, hogy az életében kívül-belül boldogság legyen!

Győriványi Flóra

Kép: libri.hu