Mikor engedj el valakit?

Emberek jönnek mennek az életünk során. A legértékesebbek velünk maradnak végig. Azonban fel kell ismerjük, hogy kik azok, akikért nem érdemes tovább küzdeni és kik azok, akik negatívan hatnak ránk. 

Az utóbbi hónapokban több ismerősömtől is kérdeztem, hogy mi újság ezzel vagy azzal a régi barátjukkal. Meglepetésemre többen is azt felelték, hogy nem tudják, ugyanis az élet úgy hozta, hogy már nem tartják a kapcsolatot. Szintén több, hozzám közel álló embernek ért véget párkapcsolata és nem is feltétlenül a legelegánsabb módokon. 

Mikor mondhatjuk azt, hogy egy kapcsolatnak, vagy barátságnak vége, nem tudunk tovább küzdeni, a másik lehúz és a mi életminőségünk szenved csorbát?

  1. Ha az együtt töltött idő több stresszt okoz, mint amennyi pozitív élményt, vidámságot

Ha a párod nem hajlandó energiát belefektetni a kapcsolatotokba, úgy gondolja, hogy mindig te kell engedj, az alapvető kéréseidet visszautasítja, mert neki úgy kényelmesebb, akkor ideje elgondolkodni a kapcsolat jövőjén. Ezt főként fokozza az, ha minden randi vagy telefonbeszélgetés egy veszekedésbe torkollik és semmi hajlandóság nincs benne, hogy ezen változtasson. Ha a barátod/barátnőd a közös programjaitok során csak duzzog, panaszkodik az életére, féltékeny a tiédre, akkor szintén egy olyan személlyel van dolgod, aki nem feltétlen szeret annyira, mint megérdemled. 

  1. Toxikus környezet

Sajnos sok olyan család van, ahol a gyereket valamilyen szinten lelkileg bántalmazzák, esetleg nem is tud róla, de nárcisztikus szülővel van dolga. Szerencsére vannak, akik felismerik, hogy otthon vagy a nagyobb családban baj van, segítséget kérnek a helyzet megoldásában, vagy ha ez lehetetlen, megtartják azt a néhány lépés távolságot a bántalmazó családtagtól. Azonban, ha ezt nem elég erősek kivitelezni, gyakran a közösen töltött idő során is a kívántnál nagyobb szerepet kap a nárcisztikus delikvens „szelleme”. Hiszen ez utóbbi cselekedetei, szavai kihatnak a vele közeli kapcsolatban élő párodra, barátodra, aki ezt a terhet veled is megosztja, sőt szentül hiszi, hogy minden úgy van, ahogy otthon mondták.  

  1. Irigység

Ha látod, hogy irigyel, féltékeny rád, mert sikeresebb, tehetségesebb, szebb vagy és sikereid láttán nem örül, hanem inkább próbálja lekicsinyíteni érdemeidet, engedd el! Olyan emberek kellenek, akik a legjobbat akarják neked és nem saját önbizalomhiányuk rabjai. Mindenki megérdemli, hogy olyan személyek vegyék körül, akik a legjobbakat kívánják neki. 

  1. Kihasználás

Sokszor látni rendkívül egyoldalú párkapcsolatokat vagy barátságokat. Az emberi kapcsolatok akkor működnek jól, ha mindkét fél ugyanannyit ad a másiknak. Nem arról van szó, hogy ha valaki gazdagabb, ne adhatna drágább ajándékot, mint aki éppen kijön a fizetéséből. Hanem a lelki javakra gondolok, vagyis a kölcsönös tisztelet, szeretet, figyelem, érdeklődés a másik iránt legyen azonos. Az úgy nem igazságos, ha elvárja a másik, hogy hallgasd meg a drámáit, segíts neki, legyél ott mellette, de ha te kéred ugyanezeket, ő inkább a haverjaival iszogat. 

  1. Megérdemled, hogy az 1. legyél a párod életében!

Ez a pont talán a legfontosabb egy párkapcsolatban. A párod az, akivel (jó esetben) egy nap majd családot fogsz alapítani. Éppen ezért, jogosan várhatjuk el, hogy a párunk kiálljon mellettünk, ha valaki bánt vagy kritizál minket, megvédjen és élete nagy döntéseibe beavasson, azokat úgy hozza meg, hogy neked és a ti kapcsolatotoknak jó legyen. Sajnos sokan esnek abba a hibába, hogy elfogadják, hogy sokadik személyek a párjuk életében. Ki is kell érdemelni természetesen, hogy prioritás legyél, a szeretetét, figyelmét, de akkor működőképes egy kapcsolat, ha nem kell másokkal közelharcot vívni a szívéért. 

Sok emberrel kerülünk kapcsolatba az évek során, nyomot hagynak a szívünkben, segítenek formálni egyéniségünket, hiszen mindenkitől van mit eltanulni. Van, aki örökre marad és őket nagyon meg kell becsülni, de aki egy idő után távozik, az is hozzájárult ahhoz, hogy az legyél, aki ma vagy. 

Merrikin Gina

Interjú Bedő Imrével, a Férfiak Klubja alapítójával – 1. rész 

Párkeresés és pártalálás

Az ismerkedés elején felmerül a kérdés: ki kezdeményezzen? Mennyi szerepe legyen a nőnek, mennyi a férfinak? Van-e ebben egy egészséges irányvonal?

Van, mégpedig a férfinak kell kezdeményeznie. Fontos kihangsúlyozni, hogy  a mi kultúránk a férfit teszi a családalapítóvá. A gyermekét megszülő nő abszolút kiszolgáltatott helyzetbe kerül: annak a gyereknek holnap is enni kell, pelenkázni kell, ki kell fizetni a rezsit – ha van férfi, ha nincs. Az életvitelünkben a férfi volt mindig az instabil szereplő, pontosan ezért a magyar, de az egész európai kultúra is gondoskodott arról, hogy a férfit szorongassa, és rávegye, hogy lássa el a feladatát, ne táncolhasson vissza. Ehhez, rendkívül sok kulturális nyomással tartották őt bent. 

A családalapító férfi azért érdekes, mert ha ő előbb eldöntötte, hogy az életet akarja továbbadni és ehhez keres egy nőt, akkor az ő jelenléte nem függ semmitől. Ha később problémák lépnek fel, akkor is, minden körülmények között ott lesz. Mert az önszántából, tudatosan családot alapító férfi az az abszolút biztos pont.. És ez nyújtja a biztonságot ennek a rendszernek, ezért ennyire életbevágó, hogy a férfi ebben a döntésben élen járjon. Viszont, ha valakit beleénekelnek egy házasságba, pedig nem is nagyon akarta, csak megszólítják, belesodródik, akkor amint problémák lépnek be a képbe, kifarol és azt mondja: ezt ti akartátok, nem én.

Ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy a férfinak saját magának el kell jutnia arra a döntésre, hogy az élet szolgálatába állítja magát.

Nem a multinacionális cég, és nem is a saját szolgálatába, hanem a lehető legnagyobb földi szolgálatot, a jövő teremtését vállalja. És nem a jövő -mondhatni pusztulásra ítélt- tárgyait, hanem a jövő életet, az örökkévalóság rá eső részét adja önmagától, önmagából. Azt pedig csakis egy nővel közösen tudja megvalósítani, hogy ők továbbadják az általuk már megkapott életet. Az élet továbbadása viszont nem egy éjszaka alatt történik, nem is kilenc hónap alatt, hanem hosszú-hosszú évek munkájának gyümölcse. Hisz mindeközben egy értékrendet is át kell adni. És nem csupán egy értékrendet, hanem a férfinak és a nőnek egy olyan családi miliőt is biztosítani kell, ami később vágyat kelt a gyermekben, hogy ő is egy ilyen otthont teremtsen. Mert ha nincsen meg ez a pozitív családi fészek minta, ha az otthon egy csatatér, akkor később ez a gyerek mindent akar majd, csak otthont nem. 

Ha én férfiként eldöntöm, hogy családot akarok alapítani, akkor egész más szemmel fogok feleséget keresni, mint barátnőt. Jó, ha minden barátnő kapcsolatot komolyan veszek, gyakorolok-gyakorolok, de amikor feleséget keresek, akkor még jobban oda kell figyelni. Ha választok egy feleséget, akkor ott később nincsen kifogás. Mert én választottam, én döntöttem, én mentem oda, én kértem meg. Ez a másik oldalról is igaz. A nő sem szidhatja a férfit, hiszen ő ment hozzá…. 

Természetesen lehet fordítva is csinálni, hogy a nő kezdeményez, de sokszor rosszul sülnek el ezek a dolgok. Mert ekkor a férfi nincs belekényszerítve abba, hogy felnőjön a feladatához. A legnagyobb biztonságot tehát az nyújtja, ha előbb a férfi dönt a család alapításról és ehhez ő választ előbb a sok nő közül. Végső soron pedig a nő dönt és választ az őt akaró férfiak közül, az ő igenje nélkül nem mehet mindez végbe. Egyértelműen jobb egy nőnek is az őmellette döntést hozó férfiak közül választani, mint bármely férfinak látszó, felelősséget kerülgető, gyermeteg srácra bízni a saját és gyermeke jövőjét.

Mik azok a tulajdonságok, amiket egy érett párkapcsolathoz mindkét félnek birtokolnia kell? Van-e különbség ezekben férfiak és nők között?

A férfiaknál a felelősségvállalás egy alapvető dolog, aminek több oldala van. Például a munkahelyi munkájáért vállalt felelősség kötelező, mert ha nem teszi, kirúgják. Amikor viszont nem muszáj felelősséget vállalnia, hanem önként úgy dönt, hogy az élet továbbadása miatt köt szövetséget egy nővel, az az ő szolgálata igazán. A nem kötelező,, önkéntes felelősség juttatja eszébe, hogy mi mindent kell tenni azért az életért, a jövőért, a családért, és ez az, amit becsül egy nő. Ez teszi a különbséget. Mondjuk magától eszébe jut, hogy hozzon hazafele két dolgot a családnak. Vagy amikor hazaér, meglát elöl három holmit, és azt arrébb viszi, vagy berakja a mosogatógépbe. Tehát nem külsőleg rákényszerített feladatokat lát el az általa alapított életközösség érdekében. Az is a felelősség vállalásnak a része, hogy én mikor érek haza. Ha tudom, hogy a családomnak szüksége van rám, nem minden nap este tízre érkezek meg, és nem mondom azt, hogy értetek nem vagyok itthon. Hanem én valójában tudom, hogy nélkülem nem lesz egészséges a család, és igyekszem saját önszántamból korábban megérkezni, nem pedig azért, mert a feleségem patáliát csap.

Hogy milyen tulajdonságokat kell birtokolnia egy kapcsolathoz mindkét félnek, arról a Biblia azt mondja a nőnek, hogy tiszteld a férfit, a férfinak pedig, hogy szeresd a nőt. Például a férfi a felelősségvállalás alatt a tiszteletreméltóságot tudja megalapozni. Tehát egy férfinak tudnia kell tiszteletre méltónak lennie. A nőknek lehet, hogy nehezebb tisztelni, emiatt adják ki „parancsba” hogy tiszteld! De ha nem tiszteletre méltó a férfi, úgy nehéz tisztelni. Míg a férfiaknak nehezebb lehet szeretni. A férfiak könnyebben tisztelnek, egy hierarchikus rendszerben élnek. Mivel nekik szeretni nehezebb, ezért nekik ez lett parancsba adva, viszont a nőnek ehhez szeretetreméltónak kell lenni.

Még egy kicsit beszélve két ember összeillőségéról… Régen a faluban volt általában tíz-húsz egyidős fiú és tíz-húsz lány, akik közül lehetett választani. Ők mindent tudtak egymásról, ismerték egymás családjait, a genetikai képességeiket, például a betegségeiket, illetve ismerték a neveltetésüket, a jogi dolgokat, még azt is, hogy ki hová tette a kerítést és ki haragszik kire… Mindezek után, annak ellenére, hogy rengeteg mindent már előre tudtak a másikról, és sok esetben támogatást is kaptak mind a két család oldaláról, a személyiségek eltérése miatt, nagyon sok egyeztetni valója maradt még egy ilyen párnak is. A városban pedig vadidegen emberek találkoznak. Tehát a leges-legfontosabb dolog lenne ilyenkor mindenbe komolyan belemenni, és feltárni önmagunkat és a másikat, illetve egymás múltját. 

Az udvarlás arról szólt régen, hogy az udvaron lehetett beszélgetni, innen ered maga a szó is, mert az a falu szeme láttára történt. Nem lehetett egyből berontani a hálószobába, ahol magukra csukták az ajtót. Pontosan azért, hogy kelljen nekik beszélgetni. Mostanában azt mondják, hogy kár udvarolni, mert ilyenkor mindenki csak „vetít” és ez marha melós, hogy mindig a legjobb arcunkat tudjuk mutatni. De az udvarlásnak pont nem ez volt a szerepe, és bárhol is csinálták, kulturálisan az volt a lényege, hogy önmagamat, a teljes valómat mutassam meg neki, hogy tudja, hogy én ki vagyok, és a valódi énem kelljen. Mert ha nem, akkor egy, kettő, három vagy négy év múlva lehull a lepel, és jönnek a válások. Tehát a saját kockázatom csökkentése érdekében mutatom meg önmagam és nem rejtem el. Mert a csomag, hogy mit gondolok a világról, mire vagyok képes, előbb-utóbb kiderül, de kár lenne akkor elválni, amikor két gyerekünk van, mert én most ismertem fel ezt a dolgot. Ha én is önmagamat mutatom és a másik is, akkor a valóságok tudnak egymásba szeretni, illetve egymást elfogadni. Mert ilyenkor a kezdet kezdetén is már tudni fogjuk, hogy mi várható a másiktól, és nem ér nagy csalódásként.

Tehát a városban a párkeresés olyan fajta tudatosságot igényel, amit korábban a kisebb közösségeknek az az áttetszősége, hogy mindenki mindenkit ismert, sokkal jobban segített.

Ma nem segít senki, és ha azt szeretnénk, hogy ne váljunk el, akkor ezt ma sokkal több munkából kell megoldanunk, nagyobb bátorság kell hozzá. Azt is hiszem, hogy félre vitte a világot többek között az a fajta propaganda, ami szerint a szerelemházasság létezik csak. 

Ezek alapján, van-e nagy Ő? („És ha igen, miért nem?”)

A tökéletes házasság nem azt jelenti, hogy két ember tökéletesen összeillik, hanem hogy két tökéletlen ember nem adja fel. Itt a nem adja fel-ben van a lényeg. Az a baj, hogy az emberek a tökéletesre vágynak, azt gondolják, majd egyszer jön valaki, akivel majd mint „két kicsi legó” összeillenek. Azt hiszik, hogy az majd energiamentesen tartható fent, mert ha valami egyszer összepasszol, akkor az összeillett, és utána csókolom, ott már nem kell csinálni semmit. De ez nem létezik, és nem csak azért, mert két ennyire összeillő ember sem létezik, hanem mert az emberek változnak. Gondoljunk bele, hogy egy gyermek születése kapcsán olyan hormonális változás megy végbe a nőnél, ami egy más személyiséggé teheti. Ugyanez végbemegy a férfiakban is. Emellett ott vannak a munkahelyi problémák, vannak betegségek, családi veszteségek, az öregedés… Mindenki változik. Nekem azt mondták a szüleim, hogy „Fiam, a torta soha nem lesz teljesen kerek. Mindig fog hiányozni belőle néhány szelet”. Ha tudod, hogy akárkivel kötsz szövetséget, ez így lesz, nem lesz olyan nagy meglepetés, és talán könnyebb döntést is hozni. Mert az elején is fog hiányozni néhány szelet, de aztán ez is alakul: még két szelet hozzájön, de négy szelet elvész, mert betegségek, problémák, fogyás, hízás vagy örömök, sikerek… tehát az se érjen senkit váratlanul, hogy a kezdeti szituáció is változni fog, mint ahogy minden.

Azt mondja a Biblia, hogy gyümölcséről ismerkszik meg a fa, tehát meg kell figyelni azokat a családokat, akik jól működnek, és látni fogják a gyümölcsöt az arcukon és a szemükben és a mosolyukban, hogy „de jó!” Itt is sokan mondják, hogy ez „melós”. Igen, de a gyümölcsei ennek mindent feledtetnek. Ha nem melós valami, annak nincsen semmi gyümölcse, vagy nagyon keserű.

Az interjút Hornisch Aliz készítette.

Kép forrása: Bedő Imre

10 dolog, amiről mindenképpen beszéljetek egy komoly párkapcsolatban -avagy ajánló a Gyűrű-kúra című könyvhöz

Társas lények vagyunk. Mindannyian szerető baráti, családi kapcsolatokra, és boldog párkapcsolatra vágyunk.

Sok ezer év óta tudjuk, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”, mégis azt látom, hogy ma válságban vannak a házasságok; egyre több a válás, de azok közül is csak kevesen boldogok, akik házasságban élnek.

A párkapcsolatok is tele vannak szomorú játszmákkal, megoldatlan és folyton fájó problémákkal, sokan csak a megszokás miatt nem hagyják el a másikat. A párkeresés sem egyszerűbb: rengetegen vannak olyanok, akik már évek óta nem találnak társat maguk mellé, hiába próbálkoznak. 

Vajon mi lehet a megoldás? Miért van az, hogy míg sok házasság kudarccal végződik, vannak olyan kapcsolatok is, amik jól és boldogan működnek hosszú évtizedeken át? Mi lehet a titok, ha van egyáltalán? A jó hír az, hogy szerte a világon számos pszichológus is feltette már ezeket a kérdéseket, nem kevés eredménnyel. Ezen tapasztalatokat, nemzetközi tudást és saját párterápiás munkájának eredményeit pedig Dr. Mihalec Gábor összesítette Gyűrű-kúra című könyvében. A magyar pár- és családterapeuta könnyen érthető, olvasmányos formában ír azokról a témákról, amelyeken -a kutatások szerint- áll vagy bukik a kapcsolat sikeressége. Az egyes fejezetek végén pedig kérdésekkel segíti az adott téma végiggondolását. 

És most lássuk, hogy mi is az a 10 dolog, amiről mindenképpen érdemes beszélnie azoknak, akik hosszú, boldog házasságra vágynak. (A párok mellett ajánlom ezek végiggondolását azoknak is, akik még keresik a társukat, hiszen fontos, új szempontokra világíthat rá a könyv, valamint a jó párkapcsolathoz elengedhetetlen önismeretben is segít.)

  1. A kapcsolat célja

Az első fejezetben megismerhetjük az intimitás-szenvedély-elköteleződés fontosságát, ledönthetünk olyan sztereotípiákat, amelyek gátolják a jó kapcsolat kialakulását (például „ha igazán szeret a társam, akkor mindig kitalálja mire vágyom anélkül, hogy kérnem kéne”), és megtanulhatjuk, hogy hogyan váljunk énből mivé. 

  1. Kommunikáció

A második fejezetben megismerhetjük a kommunikáció alapvető működését, típusait, szintjeit, a kapcsolatunkra való hatását, ezáltal közelebb kerülve ahhoz, hogy hogyan is kell szeretettel kommunikálni egymással. 

  1. Konfliktuskezelés

A harmadik fejezetben a konfliktuskezelés alapjaiba nyerhetünk betekintést, és arról gondolkodhatunk közösen, hogy hogyan lehet jól veszekedni, konfliktusokat megoldani, és megbocsátani. 

  1. Pénzkezelés

Talán nem is gondolnánk, hogy a pénzügyek és a pénzhez való viszony milyen meghatározó a párkapcsolat sikerességének szempontjából. Mihalec Gábor azonban rávilágít erre a fontos témára, és segít eligazodni a házassági pénzügyek ügyes-bajos útvesztőjében. 

  1. Szexualitás

Ebben a fejezetben megismerhetjük a férfi-női szexuális különbségeket, az együttlétek szakaszait, a különböző fogamzásgátlási módszereket és beszélgethetünk a féltékenységről és a hűtlenségről is. A segítő kérdések mentén pedig jobban megismerhetjük saját és párunk szükségleteit.

  1. Gyermekvállalás

A hatodik fejezetben ahhoz kapunk fontos szempontokat, hogy felmérjük, mikor állunk készen a szülővé válásra és eldöntsük azt, hogy hány gyereket vállaljunk. Megismerhetjük, hogy milyen hatással van a házasságra a gyermekvállalás, milyen szülői stílusok vannak, és megtalálhatjuk a közös nevezőt ezek tekintetében.

  1. Szabadidő

A hetedik fejezetben ahhoz kapunk szempontokat, hogy hogyan, mi alapján töltsük együtt szabadidőnket, és hogyan teremtsük meg még sok év után is a közös minőségi időt. 

  1. Családi kapcsolatok

A nyolcadik fejezet rávilágít a minket körülvevő család fontosságára, hisz nemcsak egymással kötünk szövetséget, hanem a párunk családjával is. A fejezet segítséget nyújt nekünk abban, hogy hogyan váljunk meg gyermeki szerepünktől és alkossunk egy új családot párunkkal. 

  1. Szerepek

A kilencedik fejezet a „ki az úr a háznál” izgalmas kérdéskörével foglalkozik, és segít nekünk kialakítani új családi szerepeinket. 

  1. Lelkiség 

Az utolsó fejezetben a házasság spirituális dimenzióiról és a közös értékrend fontosságáról olvashatunk, és a kérdések mentén kapcsolatunk egy újabb aspektusát ismerhetjük meg. 

Nem állítom, hogy a könyv minden részletre kiterjedően beszél az egyes témákról -hiszen mindegyikről szakirodalmak százai íródtak már-, azonban felhívja a figyelmet a jó házasság szempontjából fontos tényezőkre és arra, hogy ezekről bizony beszélgetni kell. Azoknak pedig, akik a könyv elolvasása után kedvük támad még jobban elmélyíteni ismereteiket, szeretettel ajánlom a magyar pár- és családterapeuta előadásait (melyek közül számos elérhető ingyenesen is) és további szakirodalmak elolvasását az egyes témákban. 

Személyes tapasztalatom és véleményem, hogy Mihalec Gábor könyvével kiváló sorvezetőt ad mindazoknak, akik a kapcsolatok viharos világában az egy életen át tartó, kiteljesedett szerelemért tudatosan tenni szeretnének. 

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Kép forrása: vasarnap.hu

Szeretném, ha szeretnél – avagy ki kezdeményezzen?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

„Egyszerűen nem értem a férfiakat…” – gondolhatod magadban. Olyan jófej és vonzó ez a srác. És ami még jobb, hogy amikor beszélgettek, mind a ketten azt érzitek, annyira egy hullámhosszon vagytok. Egyre mélyül a köztetek lévő barátság… De akkor mégis miért nem tesz semmit? Úgy látod, érdeklődik irántad, de valamilyen ismeretlen oknál fogva mégsem kezdeményez. Ma is olyan mélyen beszélgettetek… és ahogy telik az idő, annál inkább növekszik benned a vágy, hogy bevalld neki az érzéseidet, talán meg is csókold. De honnan tudhatod, hogy kinek kellene lépnie?

Talán a barátnőid arra bátorítanak, hogy dobd be magad, ne késlekedj, fogd meg azt a srácot, mielőtt valaki más lecsapná a kezedről! Egy Z generációs jellemző, hogy mindent azonnal szeretnénk. A körülöttünk lévő világ egyáltalán nem türelemre buzdít minket, sokkal inkább arra késztet, hogy ha akarsz valamit egy fiútól, menj oda hozzá, szólítsd meg és vedd át a dolgok felett az irányítást. 

Manapság egyre hevesebb vita tárgya, hogy egy férfinak és egy nőnek eltérő szerepe van-e egy párkapcsolatban.

Gyakran feltételezik, hogy ez a különbözőség a múltban gyökerezik, amikor sokan azt gondolták, hogy az egyik nem tagjai kevésbé értékesek, mint a másik nemé. De valóban erről lenne szó? Milyen választ ad a Biblia ezekre a kérdésekre?

A Mózes első könyvében leírt teremtéstörténet alapján megállapíthatjuk, hogy Isten ugyanolyan értékesnek tartja a nőket és a férfiakat, azonban teremtésüktől fogva különböző szerepet és funkciót szánt nekik. Elizatbeth Elliot így fogalmaz: „Ádámnak szüksége volt egy segítőre. Isten a szükségleteinek megfelelően formált egyet, és elhozta neki. Ádám feladata az volt, hogy Éva férje legyen, vagyis felelősséggel tartozott gondoskodni róla, védeni, ellátni és szeretni őt. A férfiakat, amint azt már a fizikai felépítés is mutatja, arra teremtették, hogy kezdeményezők legyenek. A nőket pedig arra, hogy elfogadják ezt a szeretetet és törődést.”

Ez azt jelenti, hogy mi nők semmit sem tehetünk azért, hogy kapcsolatba lépjünk egy férfival? Szerintem egyáltalán nem így van.

Legalább ugyanannyira fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy egy kapcsolat ezen szakaszában a nőknek is rendkívül fontos szerepük van.

Nőként gondolnunk kell arra, hogy a férfiaknak sem könnyű a kezdeményezés. Gyakran jobban izgulnak, mint egy vizsgaszituációban, ha egy lányt randira akarnak hívni. Bármilyen szoros is legyen egy fiú és egy lány közötti kapcsolat, a fiúkban akkor is természetes érzés az elutasítástól való félelem. Úgy gondolom, ha a kiszemelt lány semmilyen jelet nem ad, a legtöbb fiú nem valószínű, hogy meg meri tenni az első lépést. 

Ahogy Kristen Clark fogalmaz:

„Nem vagyok híve annak, hogy a lányok fiúkat hajkurásszanak vagy randira hívjanak. De nem vagyok híve annak sem, hogy egy lány csendben üljön otthon, és várja, hogy Mr. Igazi bekopogtasson az ajtaján.”

Kristen Clark

Íme néhány tipp arra vonatkozóan, hogyan őrizd meg a nőiességed és hass ugyanakkor bátorítóan a fiú viselkedésére:

  1. Figyelj oda a megjelenésedre! Ha mindig mackónadrágban, zsíros hajjal jelensz meg a srác előtt, akkor lehet, hogy nagyon szívesen beszélget veled barátként, de ne csodálkozz, ha nem veszi észre benned a nőt. Ezzel nem arra szeretnélek bátorítani, hogy ruházz be mély dekoltázsú felsőkre, vagy alsóneműben készült fotókat küldj magadról a fiúnak. Arra gondolok, hogy menj el havonta kozmetikushoz vagy rakd rendbe magad otthon! Légy ápolt, használj egy kevés sminket a hétköznapokban is, hordj néha szoknyát stb. A lényeg, hogy úgy öltözködj és alakítsd a külsődet, hogy Te magad nőként tekints magadra, így a fiú is nagyobb eséllyel fog nem csak egy havert látni benned.
  2. Légy vele kedves és nőies! Ha egy srácot megfog a külsőd, és rád néz vagy netán oda is megy hozzád, ne viselkedj vele lekezelően vagy közömbösen! Ha figyel téged és szimpatikus neked is, nyugodtan mosolyogj rá! Egy bátorító mosoly jelzést adhat a fiúnak, hogy odaléphet hozzád, azonban, ha elfordítod a fejed vagy rövidre zárod a beszélgetést, azzal azt mutatod, hogy nem érdeklődsz iránta. Ha sietned kell valahova, akkor is elmondhatod neki: „Nagyon jó volt/ lenne veled beszélgetni, valamikor később szívesen folytatnám.”

Nade mi a helyzet akkor, amikor mindez megvalósul, mégsem tesz lépéseket a fiú? 

  1. Légy „elérhető” számára, de ne üldözd őt! Az „elérhető” jelzővel távolról sem azt tanácsolom, hogy bármikor bármire kapható légy vagy állandóan a srác rendelkezésre kellene, hogy állj. Arra utalok, hogy keresd a lehetőségeket, amikor beszélgethetsz vele! Menj el a focimeccsére vagy a koncertjére! Vegyél részt azon a konferencián, amin ő is ott van! Ha egy buliba mindkettőtöket meghívtak, keresd a társaságát! Ha érzékeli hasonló szituációkban a közeledésed, akkor valószínűleg jelezni fogja feléd, hogy örül-e ennek vagy sem. Ha a srác nyilvánvalóan érdektelen, ne erőltesd a kapcsolatot!
  2. Légy türelmes és engedd, hogy ő vezessen! Ha hosszú távon gondolkodsz, milyen párt szeretnél magad mellett látni? Olyat, aki passzív és határozatlan? Vagy olyat, aki kiáll érted és mellette biztonságban érezheted magad? Ha most, a kapcsolat elején nem hagysz teret a férfinak, hogy kezdeményezzen, soha nem fogod megtudni, milyen férfi is ő valójában. Inkább dicsérd meg benne azokat az Istentől kapott tulajdonságait, amelyek férfivá teszik őt! Egy nő a bibliai férfiasságot pedig leginkább úgy bátoríthatja, ha a saját életében megéli a bibliai nőiességet, az elérhetőséget és az elfogadást.

Még egy fontos tanulság: Bármilyen furcsán is hangzik először, szerintem az ismerkedés nem rólunk kellene, hogy szóljon.

Sok lány azért vágyik egy fiú kezdeményezésére, mert érezni akarja, hogy szép és vonzó egy férfi szemében, de nincsenek komoly szándékai az adott illetővel. Ez önmagában inkább önzőség. A legnagyobb dolog, amely egy fiú és egy lány között történhet, hogy a közöttük lévő kapcsolat eredményeként nemcsak egymáshoz, de Istenhez is közelebb kerülnek, ha azokat a Tőle kapott tulajdonságokat csodálják egymásban, amelyek nővé és férfivá teszi őket.

Nagy Vanda

Forrás: https://girldefined.com/available-without-chasing-guys

Kulcskérdés az apaság? -Interjú Süveges Gergővel az apaság titkairól

Az élet tele van ajtókkal. Némelyek már nyitva állnak előttünk, így könnyedén be tudunk rajtuk kukkantani. Vannak azonban még zártak, amelyek kinyitásához szükségünk van kulcsokra… Az apaságról, családról és titkos ajtókat nyitó kulcsokról beszélgettünk Süveges Gergő újságíróval, műsorvezetővel, az Apakulcs és számos sikerkönyv szerzőjével. 

Mi ihlette a könyvet?

Maga az apaság témája nem új számomra, hiszen már 2008-ban és 2012-ben is jelent meg könyvem Apa-kép-írás és Apaszem címmel. Arra jöttem rá, hogy nagyon szeretünk történeteket írni és olvasni, de mégis minden történet egy modell. Vagyis az a történet azzal az apával, azzal a gyerekkel esett meg, aki azt írta. Ahhoz, hogy a saját életemre következtetéseket tudjak levonni ezekből a modellekből, ahhoz valami olyan munkát kell elvégeznem, mint az aranymosó, aki térdel a folyóparton, rázza a szitáját és egyszer csak megcsillan valami. Vagy nem. 

Fotó: Erdélyi Gábor

Miért érezted szükségességét a könyv megírásának?

Azon kezdtem el gondolkozni 2 évvel ezelőtt, hogy a modellek mélyén lévő alapelvek megfogalmazhatók-e. Magyarul léteznek-e olyan alapelvek, amelyek mindannyiunk élethelyzetére alkalmazhatóak? Mert ha igen, akkor nem kell aranyat mosni, hanem már oda tudjuk egymás elé tenni a csillogó aranyszemcséket. Sok beszélgetés és gondolkozás nyomán arra jöttem rá, hogy három ilyen alapelv létezik: a tudás, a jóakarat és a szövetség kulcsa. Sokféle élethelyzet létezik, ezért is kerestem azokat az alapelveket, amelyek nem egy bizonyos élethelyzethez vagy családformához kötődnek, hanem önmagában az apasághoz. A modellekből szerettem volna eljutni az alapelvekhez. Az Apakulcs az első olyan könyv a piacon, amely az alapelvekre fókuszál. Fontos volt számomra, hogy ezeket az alapelveket ne csak leírjam, hanem segítsem az apákat és az érdeklődőket abban, hogy alkalmazni is tudják azokat. Épp ezért az Apakulcs három úton ad segítséget az apák számára. Első a könyv. Úgy látom, sokan veszik és olvassák, ennek nagyon örülök. Most már e-könyv formában is elérhető a Harmat Kiadónál, és készül a hangoskönyv változat is. Az Apakulcs világának második megközelítési lehetősége a weboldalon lévő tesztek sora. Ma már több százan töltötték ki az Alaptesztet vagy az Örökségtesztet; a Családi tesztek pedig a napokban válnak elérhetővé. Végül pedig fontos lába az Apakulcs szolgálatának a személyes segítség előadások, tréningek formájában. Egy tréningen csak apák vagyunk együtt, hangsúlyozottan kevesen, hogy jusson időnk és lehetőségünk a fejlődésre. Ha csak férfiak vannak együtt, védett közegben, ahol nem kell eljátszanunk a rendíthetetlen ólomkatonát, hanem akár gyengék is lehetünk, az nagyon felszabadító és előrevivő.

Miért fontos az apa jelenléte a családban, mint példakép a gyermek számára?

Mert amit sosem látok, abból nem tudok mintát meríteni. Ha én sosem hallok emberi szót, ha nem beszélnek hozzám, akkor nem tanulok meg beszélni. Ha nem látok apamintát, akkor a személyiségem sokkal nehezebben fog harmonikusan fejlődni. Mert részben a mintáinkból építkezünk. Még akkor is, ha ezeket később akár át is értékelhetjük. Minden apának van felelőssége abban, hogy milyen mintát mutat.

Mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nincsen apa? Mit tud tenni a gyermek, ha az apamintát nem kapta meg?

Sok családban ez a helyzet. Fájdalmas helyzet. Ha nincs apa, akkor nyilván nem lehet úgy csinálni, mintha lenne, 100 százalékban nem lehet pótolni a személyét. Egy apa alakú űrt csak az apával lehet betölteni. Tapasztgatni mással is lehet. És ez tulajdonképpen jó hír: sokan vannak, akik harmonikus apaminta nélkül nőnek fel, de ettől még lehetnek egészséges személyiségek. Valaki előbb-utóbb apafigurává válik a gyermek számára. Nagyapa… tanár… idősebb testvér… vagy akár fura módon a nagymama vagy az anya. Az biztos, hogy minden gyerek ösztönösen keres magának férfi- vagy apamintát. Az ilyen, nehezebb körülmények között működő családokban fontos szempont, hogy ki válik a gyermek számára mintává. 

Számodra mit jelent apának lenni? Hogyan lehetnek a férfiak jó apák?

Tudatos ösztönösséggel. Vagy ösztönös tudatossággal. Fontosak a megérzések, a spontaneitás, de fontos az önreflexió és a tervezés is. A kettő egyensúlya sokat segíts apának és gyereknek egyaránt. Igazából nem lehetünk jó apák. ami elérhető, hogy egy kicsit jobbak legyünk, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Az Apakulcs is erről beszél: hogyan tudok egy picivel apább lenni. Hogyan tudok dolgozni a kapcsolódásunkon? Hogyan lesz egyre inkább közünk egymáshoz? Ehhez az apakulcsok jó segítséget adnak: ha egyre inkább ismerem, szeretem és támogatom a gyermekemet, akkor kölcsönösen átélhetjük a kapcsolódás örömét.

Fotó: Erdélyi Gábor

Milyen kihívásokkal néztél szembe, amikor apává váltál?

Mikor összeházasodtunk, még kicsit szerettünk volna kettesben lenni a feleségemmel, így 3 évvel később született meg az első gyermekünk. Én elsősorban nem a kihívásokra emlékszem, hanem az örömre és a felszabadultságra. Meg nyilván az aggodalomra is, hogy túléli-e a kislányunk az éjszakát – vagy minket. Jó volt az a gondolat és érzés, hogy a feleségemmel közös ügyünk van. 

Mi a különbség az apai és anyai kapcsolódás között?

Általánosságban a férfiaknak, az apáknak az a kihívás, hogy kapcsolódni és közeledni tudjanak a gyermekükhöz. Az anyák számára inkább az elszakadás okozhat nehézséget. Az elszakadás a születés pillanatában kezdődik, és a gyermek élete valójában folyamatos távolodás az édesanyjától. Ezt a távolodást jól megélni talán a legnagyobb kihívás az anyák számára. Szóval: apák, közeledjetek; anyák, engedjetek. Mindkettő emberes feladat.

Anyai szeretet kontra apai szeretet?

Más a személyiségünk, másképpen reagálunk, másképpen vagyunk jelen. Azt hiszem, az anyának és az apának is gyakorolnia kell a gyengéd és a határt szabó szeretetet egyaránt. Úgyis másképpen fogjuk csinálni. Nem hiszek az „ölelő anya–szigorú apa” felosztásban. Sőt: rendkívül károsnak tartom.

Fotó: Zih Zsolt

Neked mi a szereped otthon, mint apa?

A legidősebb gyerekünk már 19 éves, a legfiatalabb is 13, úgyhogy az életmódunk és -ritmusunk már nem a kisgyerekes időket idézi. Ettől még szülőként ugyanaz a feladat: ismerni, szeretni és támogatni őket – úgy, ahogyan ebben a helyzetben szükségük van rá. Éppen ezért fontosabbak számomra az alapelvek a modelleknél: míg a modellek azt mondják, hogy csináld így és működni fog; az alapelvek azt kérdezik, hogy ezt az örök és általános szempontot hogyan tudod megvalósítani a saját életetekben. Az ismerd–szeresdtámogasd hármas alapelve csecsemőkorban és fiatal felnőtt korban egyaránt érvényes. Alkalmazni pedig nekem kell. Jól pedig akkor csinálom, ha ők is érzik, hogy ismerem, szeretem és támogatom őket. 

Az istenkép és az apakép hogyan fonódik össze?

A kapcsolódás alapelvei egyetemesek, minden apa–gyerek viszonyban működnek. Így az Atya–gyermek viszonyban is. Azért vagyok képes ismerni, szeretni és támogatni a gyermekemet, mert az Atya ugyanígy ismer, szeret és támogat engem, a gyermekét. Istenképünk és apaképünk mélyen összefügg: kezdetben apaképünkből építjük fel az istenképünket. Az első tapasztalataink, amelyeket otthonról hozunk, az, hogy valakitől függünk az életünk elején, hogy ebben a függésben milyen impulzusokat kapunk, nagy hatással vannak a későbbiekre. Megerősítést, biztonságot, bátorítást kapunk vagy éppen büntetéssel, félelemmel, teljesítménykényszerrel találkozunk? Mindezek alapvetően befolyásolják azt a viszonyunkat, amely Istenhez fűz minket. A kezdeti tapasztalatok alapvetően meghatározzák az Istennel kapcsolatos elképzelésünket is. Később persze ez változhat, de a kezdeti bevésődés döntő jelentőségű.

Lesz Mesterkulcs, ami mindenre megoldást ad?

Szerintem van… Rögtön három is: a tudás kulcsa, a jóakarat kulcsa és a szövetség kulcsa… (nevet). 

Mit üzennél a jövő apáinak?

Alapvetően a jelen apáinak szeretnék segíteni, igaz, hosszútávon. Ha négy szót képesek vagyunk megjegyezni és ezeknek a tükrében működni apaként, akkor alapvetően jó úton járunk: kapcsolódás, ismerd, szeresd, támogasd. És talán még egyet: remény. Képesek vagyunk jobb apák lenni, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Ez tutibiztos.

Most pedig nincs más dolgunk, mint felkapni gyorsan a kulcsokat, és kitárni az ajtót egy új és izgalmas kaland előtt. Belépve ezen a kapun, ebben az új világban pedig egy picivel jobb apákká és szülőkké válhatunk.

Tóth-Kuthy Bernadett

Borítókép: Erdélyi Gábor

Fókuszban a férfi üzleti viselet

Brainel Mehandi profi Kisokosa férfiaknak!

„Az a szerencsétlen, aki részint nem tudja a leckét, részint mindegy is neki okvetlenül áldozat. Hozzá drága pénzért esetleg még ki is nevetik.”

Hangzott el az Brainel Mehandi első leckéje, aki a Bespoke Magazin alapító-főszerkesztője és professzionális stíluskommunikátor. Olyan öltözködésbeli banánhéjakról lesz szó, amiken nagyon könnyű elcsúszni, ha nem figyelünk. 

Milyen legyen az öltöny színe és szabása?

A férfi öltözködés alapdarabja a szépen szabott öltöny. A sötétkék öltöny a jolly joker, mert szinte bárhová fel lehet venni, akár nappali, akár esti eseményre, az üzleti öltözködés része. A szürke színűt hasonlóképp, azonban a gála és estélyi megjelenésnek nem képezi a részét. A fekete öltöny nem része a hivatali, üzleti megjelenésnek. Két eseményre illik felvenni, ami a gyászszertartás és az estélyi megjelenés. Kerüljük a színes zakókat.

A minőségi (viszkok) öltöny ismertetőjegye, hogy az ujja kigombolható és semmiképp sem színesek a gombok. Ennek az az oka, hogy a régi időkben az orvosok nem mutatkozhattak ingujjban. Ahhoz azonban, hogy meg tudják mosni a kezüket kényelmesen fel kellett tudniuk hajtani a zakó ujját. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy ki lehessen gombolni, így volt egy fontos funkciója. A magas minőségű, kézműves öltönyöknél a kigombolhatóság egy alap tulajdonság. Ha egy zakón egynél több gomb van, akkor a legalsót soha nem gomboljuk be. Soha! Vastörvény, hogy a zakó ujja alól az ingujj 1 cm-el lógjon ki és a zakó takarja az ülepet. Nadrágnál nem szabad, hogy a hátsó szára megtörjön, az elejében azonban lehet egy fél törés. Ne adja egy harmonika illúzióját a nadrág szára.

Bővebben az öltönyökről például itt.

Mintatársítás férfiaknál

A minta nagymértékben meghatározza az esztétikai minőséget. Támpont lehet a mintadinamika szabálya. Na de mit is jelent ez? A férfi öltözködésnek van egy sorrendisége: 1. öltöny/zakó, 2. ing, 3. nyakkendő. Fontos, ha az öltöny/zakó domináns, akkor az ing legyen diszkrét, a nyakkendő lehet ismét domináns (mintás darabok). A lényeg, hogy két domináns ne kerüljön egymás mellé, azonban két diszkrét darab lehet egymás mellett. 

Az ing kérdése

Fontos, hogy szépen szabott legyen, de ne feszüljön! Alá lehet venni pólót, atlétát nem, hiszen annak nincs izzadságfogó  funkciója. Oda kell figyelni, hogy az aláöltözet ne látszódjon át  és a nyakrésznél se kandikáljon ki az ingből. Vastörvény, hogy a férfi ing hosszú ujjú, nyáron fel lehet tűrni az ujját. Érdekesség, hogy a rövid ujjú ing  és nyakkendő kombót tudatosan használják a filmkészítők egy bizonyos karakter megjelenítésére (lúzer, slampos, ízléstelen ember, pancser, balek). Ha ezzel az eszményképpel nem derogál azonosulni a férfinak, akkor viselje nyugodtan a rövid ujju inget. A férfi formális ingen nincs mellzseb (kivétel villanyóra leolvasó, NASA szakember- ekkor van a zsebnek funkciója). A színes ingek tabuk az üzleti életben. A pöttyös minta szintén feketelistás darab. Button down gallér sem elfogadott. 

A fehér ing misztikumáról itt olvashattok bővebben.

Milyen lehet a nyakkendő?

A nyakkendők mintázata nagyon sokféle lehet, a teljesség igénye nélkül nézzük meg az alábbiakat. 

Pöttyös: Az első fantázia minta volt, mindig lehet viselni attól függően, hogy mennyire erőteljes a mintázat. Akár az esti megjelenésre is alkalmas: a finomabb, kisebb minta elegánsabb, a nagyobb informálisabb.

Paisley: Ez egy konzervatív angol minta. Óvatosan kell bánni vele, hiszen viselési kultúrája van. Megvan szabva, hogy konzervatív angol öltönnyel, kontrasztgalléros inggel és tweed zakóval kell viselni.

Kockás: Kötetlen, sportzakóval a legjobb. Azonban az üzleti öltözködésnek nem képezi a részét.

Minta nélküli: Lehet középszürke, amelyet nappali, délelőtt eseményre, esküvőre lehet felvenni. A kéket nappal is és este is lehet viselni, a fekete színű pedig kizárólag estére ajánlott.

Csíkos: Kerüljük, hiszen tucatdarab. A formális, alkalmi, üzleti életben mellőzzük.

 A csomózás és a díszzsebkendő dilemmája

Fontos, hogy a nyakkendő igényesen legyen megkötve, ha rosszul van csomózva, akkor teljesen leronthatja a megjelenést. Ne legyen túl levegős és laza, de túl szoros sem. Díszzsebkendő viselésekor az a szabály, hogy nincsen szabály, csupán az összhatás számít. Ha fehér, akkor arra kell figyelni, hogy a sarkok kifelé nézzenek. Ne viseljünk olyan díszzsebkendőt, aminek géppel van levarrva a szegélye. A fehér színnel nem lehet hibázni, bármihez jó! Egy hibát azonban lehet véteni, ha szettet használunk. Kerüljük a nyakkendő/zsebkendő kombinációt. A kevesebb mindig több-vallja a szakember.

Az öv kérdése

Kerüljük a hevederes és designer csatos öveket, hiszen nem az elegáns öltözékhez valók. A normál, klasszikus csatot használjuk. Ha nincs bújtatója a nadrágnak, akkor öv nélkül is teljes értékű, ha van, akkor övet kell vele viselni. Háromrészes öltönyhöz nem viselünk övet, ez tabu (kivételt képez a casual öltözködés egy ága, amely a western kultúrából jön: sportzakó, kockás ing, mellény, öv).

Az a bizonyos lábbeli 

A megfelelő cipő a férfi méltóság talapzata, nagyon fontos, részét képezi az öltözködésnek. Jó tanács, ha az ember ruhatárra költ és van egy egységnyi pénze, akkor a feléből vegyen jó cipőt, másik felét költse ruhára. Mert egy jó cipő egy másodrangú öltözéket fel tud emelni, egy rossz azonban az elsőrangút le tudja húzni.

Két fő csoportot tudunk elkülöníteni a cipők terén: 
·      Zárt fűzésű: Formálisabb, estélyi és nappali viselethez.
·      Nyitott fűzésű: Kötetlenebb megoldás, a nappali viselet része.

A férfi lábbelik király az Oxford szabású, zárt fűzésű cipő. Ezt fel lehet venni farmerrel és szmokinggal is. Mintás cipőt akkor viseljünk, ha mintás a nadrág vagy az öltöny. Fontos még, hogy este 6 óra utáni programon már nem illik barna és mintás cipőt viselni a protokoll értelmében. 

A jólöltözöttség nem pénz kérdése- vallja a szakember. A részletekre érdemes figyelni, amiket ha komolyan veszünk, akkor az összhatás is megfelelő lesz. A titok a részletekben rejlik.

Számos izgalmas, szakmai profizmussal megírt cikket találtok a szakértő honlapján. 
https://bespokemagazin.hu

Cikksorozatunk előző részében a női irodai öltözködésről, következő részében a férfi casual, black és white tie viseletekről rántjuk le a leplet. 

Tóth-Kuthy Betti

Képek: Palotai Bernát

Elegancia, hol vagy?

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Hello október 13-a, hello Suit Up! azaz Öltözz ki! nap. A kiöltözés apropóján kicsit szélesítettük a fókuszt, és inkább a (minden)napjaink eleganciáját érintő kérdéseket vizsgáltuk. Szerintetek van ma igény a valódi eleganciára?

Ismét elérkeztünk a nemzetközi népszerűségnek örvendő kezdeményezéshez, amely az Így jártam anyátokkal című sorozat egyik főszereplőjéhez, Barney Stinsonhoz köthető, aki mindig, minden körülmények között öltönyt viselt. A világnapra, illetve a sokak által kedvelt karakter elegancia-elméletére tekintsünk kiindulópontként: Barney szerint öltönyt viselni nem csak ünnepnapokon csodálatos, hanem bármikor, hiszen az ember így minden helyzetben (alvás közben is) elegáns lehet. Aki esetleg nem ismerné a sorozatot, lesse meg az 5. évad 12. részét, hallgassa meg a híres Girls versus Suits című dalt és máris megérti az öltözék hangsúlyát… 

Igen ám, de vajon nem csúszott egy kissé félre ez az értelmezés? Az elegáns öltözet eredendően eleganciát kölcsönöz viselőjének? Rajonganának Barney Stinsonért a stílusa nélkül, vagy csak egy fura fickó lenne, aki mindig kiöltözik? Na, ugye. 

Eredete szerint a francia élégance ugyanis választékosságot, a latin elegantia pedig (művelt) ízlést, finomságot jelent. 

 „Az elegancia a személyiség varázsa, amit a ruha kiegészít.”

– mondta Ralph Lauren. Mit jelent ez a mindennapokban? Azt, hogy az elegáns és a kirívó embert is megbámulják, viszont nagy különbség, hogy az előbbit meg is jegyzik. Az elegancia megkülönböztet és öltöztet.

Hogyan? Messziről észre lehet venni: tartásból, pillantásból, mosolyból, finom mozdulatokból és reakciókból. Az elegancia azt jelenti, hogy az egyéniségünkkel ébresztünk kíváncsiságot másokban. Ezt a tulajdonságot valaki adottságként kapta ajándékba, valaki mintaként tanulta és elsajátította – másoknak pedig fejleszthető. Nem könnyű, ez bizonyos, hiszen korlátokkal jár. Nem mindegy, hogy mit és hogyan viselsz, mondasz és teszel. 

Az elegáns ember ugyanis nem azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy ordít róla: bármit felvehetek, bármilyen divathullámnak megfelelek, mert egyedi vagyok! Szerintem például óriási hiba, hogy ma az igénytelenséget egyediségként értékeljük – sőt, az kifejezetten röhejes, amikor valaki rengeteg pénzt költ arra, hogy igénytelenül nézzen ki. Ez mégis mennyire disszonáns? Az elegancia nem pénzbe kerül, az árát másban mérik: helyes önképben, egyedi stílusban, a kellő határozottságban és abban a bizonyos „valami pluszban”. 

Képzeljük csak el, hogy 10, különböző testalkatú emberre feladjuk ugyanazt a gyönyörű ruhát. Egyáltalán nem biztos, hogy a 10 közül, a tökéletes alakú nyer. Lehet, hogy olyan az arca, mintha citromba harapott volna, vagy épp fennhordja az orrát. Ez nem túlságosan vonzó. Ellenben a természetes, bájos mosoly vonzza a tekintetet. Az egyenes tartás, egy finom mozdulat vonzza a tekintet. Egy kedves szó és az odafigyelés pedig vonzza az embereket. Tudjátok miért? Mert hiánycikk. Mert kezdjük elveszíteni az igényt az ilyenfajta attitűdre. A mai megosztott, depresszív, boldogság- öröm- és hitpótló tevékenységek mellett, egyszerűen eltűnt az igény a szépségre. Átvette az irányítást a „nekem te ne mondd, hogy mit vegyek fel”, a „majd azt én tudom” és „az úgy nézek ki és úgy viselkedem, ahogy akarok”. Nos, ez messze van az eleganciától. Ez a viselkedés nem elegáns, hiába veszel fel szép ruhát. 

Az, hogy napjainkban mennyire torzult el a nőiesség, a férfiasság, a karakter, mint olyan fogalma, egy újabb cikket is megérne. Csak annyit mondok, hogy vessünk egy pillantást a Gucci tavalyi férfidivatnak nevezett valamilyére, vagy próbáljuk értelmezni a fenékbe vágó, szakadt női sort és crop top kombót és kicsit gondolkozzunk el, mit is várunk nőként a férfiaktól és fordítva. Tényleg fel tudunk nézni nőként egy feminin férfira? Tényleg azt hisszük, hogy a férfiak észrevesznek, ha már elsőre mindent látnak belőlünk? Nem azt mondom, hogy zsák-, vagy egyenruhát a népnek, de azért meg lehetne találni az átmenetet, ami a sejtetésben rejlik. Miért vált ikonná Audrey Hepburn és miért alapdarab még ma is a Chanel-féle kisfekete? Mert egyéniségek. Audrey Hepburn azt mondta „az elegancia az egyetlen szépség, mely soha nem fakul”. Coco Chanel szerint pedig: „ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egy kozmetikum sem fog hatni.” 

A két nagyhatású nő mellé pedig egy hazai férfi tanács:

„Jól öltözött az, aki jól szabott és jól összeállított ruházatot visel. Elegáns pedig az, aki ezenfelül az öltözködésével a saját egyéniségét is megmutatja.” – Schiffer Miklós nemzetközileg ismert magyar divat- és stílustanácsadó, divatszakértő.

Tehát, Suit Up!, de minden nap! Legyetek elegánsak kívül-belül! A „belső” kiegészítőt sose felejtsétek otthon☺ 

Demeter Anna

Csatlakozz hozzánk az őszi tematikus hetünkre! Idén október 25-31. között az eleganciát tűzzük zászlónkra. Gyere, és mutasd meg, mennyire tudsz elegáns lenni egy hétig (vagy akár tovább is 😉 ) #margarettematikushét #eleganciahete

Esküvőszervezési kisokos kezdőknek

Eljegyeztük egymást, hatalmas a boldogság. Örülünk mi, örülnek a szüleink, testvéreink, barátaink.  Egy ideig rózsaszín felhőben úszkálunk, aztán szép lassan realizálódik bennünk; eddigi teendőink mellett -álláskeresés, munka, költözés, lakásvásárlás- még az esküvőt is meg kell szervezni. Ami pedig nem egyszerű, de nem is lehetetlen küldetés. 

A következőkben pedig egy olyan lány esküvőszervezési kisokosába nyerhettek betekintést, aki elméletileg tudja, mit kell csinálni, és az pedig, hogy ez gyakorlatban hogy sikerül, röpke kilenc hónap múlva kiderül. 

0. Segít-e nekünk esküvőszervező?

Egészen addig, ameddig nem kellett esküvőt szerveznem, úgy gondoltam, hogy esküvőszervezőre nincs szükség. Hát, most már nem így gondolom.

1. Mennyit szeretnénk költeni?

Oké-oké, rossz a kérdés, mert leginkább semennyit sem ‘szeretnénk’ költeni, de valamennyit mégis muszáj. Az első pont tehát az, hogy kitaláljuk, mennyi is az annyi. Persze, ez nagyban összefügg azzal, hogy hány vendéget szeretnénk meghívni, és milyen minőségű esküvőt szeretnénk. Na, meg persze attól, hogy mennyi pénzünk van. 

Jó, ha a költségvetés meghatározása előtt utánajárunk, hogy mi mennyibe kerül. Merthogy hiába is akarunk mi kétszázezres esküvőt, az nem fog menni. 

2. Hány embert (és kiket) szeretnénk meghívni?

Ez a második legfontosabb kérdés, ami szorosan összefügg az előzővel. Az a megfigyelésem, hogy van három tényező -létszám, költség, minőség- amik közül maximum kettőt vehetünk figyelembe. Tehát, nincs sok pénzünk és prémium esküvőt szeretnénk? Hívjunk meg kevés embert. Sok embert akarunk meghívni és nem akarjuk, hogy elszálljanak az árak? Lejjebb kell faragni az igényekből. 

3. Mikor szeretnénk az esküvőt?

Fontos eldönteni, hogy mikor szeretnénk megházasodni -milyen évszakban, melyik évben, főszezonban (május vége-szeptember eleje) vagy tavasszal, ősszel, esetleg télen? A nyár a megszokott lakodalmas időszak, itt jobban ráérnek az emberek és általában jó az idő. Tavasszal és ősszel azonban, bár eshet az eső, de cserébe lehet, hogy több szolgáltatótól is kaphatunk kedvezményt. 

4. Milyen helyszínt, milyen minőségét szeretnénk?

Ha már eldöntöttük, hogy kis esküvőt vagy nagyot szeretnénk, mekkora a büdzsénk, és kiket hívunk meg, és mikor szeretnénk egybekelni, jöhet a helyszín keresés. Megfigyeléseim alapján négy kategóriába soroltam be az esküvői helyszíneket. Van a legolcsóbb kategória, azaz a művelődési ház, iskola -amiket egyébként egy jó baráti összefogás eredményeként igazán szépre ki lehet dekorálni. Itt nehézség az, hogy mindent az ifjú párnak kell megszervezni és kitalálni. Aztán a vidéki éttermes, ami már egy kategóriával drágább és -ha jól választunk- szebb is. Ki lehet fogni olyan szép éttermeket, ahol nincsen bérleti díj, csak az étel-ital/fő. Ami itt nagy pozitívum, hogy a helyszín, az étel-ital egy kézben van, nem kell asztalok pakolásával, evőeszköz biztosításával senkinek sem foglalkozni. Ezt követik árban a rendezvényhelyszínek, ahol van egy -kifejezetten esküvőkre, nagyobb rendezvényekre szakosodott- hely, amiért külön bérleti díjat kell fizetni, és e mellé lehet szerződni különböző (vagy kizárólagos) catering cégekkel. Itt már olyan árakról van szó, amelyet pályakezdő fiatalok -szerintem- nem tudnak megfizetni, ellenben ezek a helyszínek tudnak olyan gyönyörűek lenni, mint amelyeket kislánykorunkban megálmodtunk.

Én mindhárom kategóriás esküvőn voltam már, és való igaz, hogy sokszor meglátszik az ételek minőségén, hely szépségén, hogy melyiket választották. Viszont mindegyik esküvőről leginkább a szerelmesen mosolygó ifjú párra, és a bulira (meg az italok minőségére) emlékszem. 

No, ha idáig eljutottunk, akkor megnyugodhatunk; a nehezén túlvagyunk. Ha tudjuk a pontos dátumot, a helyszínt, a pénzügyi keretet és a létszámot, akkor innentől kezdve már a szórakozás része jön.

Szép sorjában foglaljuk le a fotóst, vőfélyt/ceremóniamestert, a DJ-t/zenekart, és a dekorost. Kérjük fel a papot, a tanúkat, koszorúslányokat. Keressük meg a menyasszonyi ruhát, cipőt, menyecske ruhát, és a vőlegény öltözékét is. Ne feledkezzünk meg a gyűrűkről sem! 

És, ami talán a legfontosabb, töltsünk sok időt kettesben a Választottunkkal, örüljünk a pillanatoknak, egymásnak és az előttünk álló közös életnek!

Gergely-Papfalvy Bori Janka

Kérlek nyisd ki nekem az ajtót – legyen újra trendi az úriemberség!

Ez egy véleménycikk! Nem feltétlenül reflektálja a Margaret szerkesztőség minden tagjának véleményét. Azonban számunkra fontos, hogy különböző szemszögeket oszthassunk meg!

Korábban, ha valaki megkérdezte tőlem, merre van Magyarország (sajnos még az Egyesült-Királyságban is találtam erre példát) akkor mindig sebtiben Közép-Európával válaszoltam. A félév elején kifejezetten zavart, amikor a németek Kelet-Európai jelzőkkel illettek – ám ez mostanra megváltozott. Ha Európában Kelet-Európa jelenti a klasszikus értelemben vett férfi-női szerepek létét, akkor büszkén vallom magam Kelet-Európainak!

A tavaszi egyetemi félévemet a világ egyik legfejlettebb országában, Norvégiában töltöttem. Bár rengeteg érdekességet tanultam az országról, annak polgárairól, szokásairól vagy éppenséggel gazdasági helyzetéről, most mégis az erasmusos lét egy másik előnyéről szeretnék mesélni. A félév során számos európai, és Európán kívülről érkező diákkal volt szerencsém beszélgetni különböző társadalmi, gazdasági kérdéskörökben. A most következő sorokban a férfi-női szerepek és a nemek közti egyenlőség lesz terítéken.

Hogy mit jelent nyugaton egyenlő nőnek lenni? Többek között azt, hogy közös bevásárlásokkor sem a norvég, sem a német vagy éppen a belga fiú nem ajánlja fel a közösen vásárolt ételekkel megpakolt nehéz táska cipelését, hiszen véleményük szerint megsértődhetek, hogy nem néznek engem elég erősnek. Bár nem vagyok gyenge leányzó, a több kilós zsák cipelését mégis szívesebben bíznám a fiúkra. Így amikor a közel 4 hónapos itt tartózkodásom után egy cseh fiú kivette a kezemből a nehéz táskát fizetés után, nem jutottam szóhoz. Egy egész félév kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, mennyivel rátermettebbek és udvariasabbak a kelet-európai fiúk nyugati társaikhoz képest. Itt hoznám be az udvariasság fogalmát. 

Az udvarias szó jelentése a magyar értelmező kéziszótár szerint: 

olyan ember, aki a társas érintkezésben, főleg idősebbekkel és nőkkel kapcsolatban; eleget tesz a tiszteletet kifejező, hagyományos szokásoknak; a társadalmi illem szerint viselkedő, előzékeny, figyelmes.” 

Bár a 21. századi feminizmus szeretné eltüntetni ezt a terminológiát azáltal, hogy az ajtó kinyitását és a nők előre engedését, vagy akár az előre köszönést kisajátítja és a nők elnyomásának értelmezi, személy szerint én kicsit sem érzem magam „nőbbnek” ezen alkalmakkor – nálam sokkal inkább visszafelé sülnek el a feministák ezen törekvéseik.

A minap egy érdekes beszélgetést folytattam egy belga barátnőmmel. Véleménye szerint nagyon is rendben van, hogy a fiúk és a lányok ugyanazokat a cselekedeteket végzik, teljes megkülönböztetés nélkül. Mindezzel én is egyetértértek, valóban én is meg tudok emelni egy 10 kg-os krumplis zsákot, levegőztetéssel ki tudok nyitni minden befőttesüveget – de nem akarom ezeket megcsinálni egy nagyon egyszerű indok miatt: csapatmunka. Hiszek abban, hogy minden a csapatmunkán múlik, és mikor egy fiú és egy lány együtt főz a konyhában igenis a fiú nyissa ki a befőttesüveget, a lány pedig vágja fel a zöldségeket. Továbbra sem azért, mert a másik nem nem lenne képes rá, hanem azért, hogy mindkettő érezze, szükség van rá. Ha mi, nők, mindent elvégzünk a konyhában (mert ugye képesek vagyunk rá) akkor mire a férfi odaér, hogy segítsen, és nincs már rá szükség, ne lepődjünk meg, hogy egy sörrel a kezében elfoglalja helyét a kanapén, míg a leves készre fő. Ha a férfiak úgy érzik, nincs rájuk szükségünk, mert mi, nők, mindent megcsinálunk helyettük, teljes joggal válnak határozatlan, nyápic kisfiúkká. 

Igenis hagynunk kell, hogy a férfiak férfiak és partnereink lehessenek, akikre szükségünk van, akikkel kölcsönös az egymás iránti tisztelet és támogatás. 

Mivel mással támaszthatnám alá ezen gondolatmenetemet, mint egy 2008-as Sophie Marceau filmmel. A gyerekek vagy egyebek című filmben a főszereplő férfi és nő helyet cserélnek, hogy megmérettessék magukat a másik munkahelyén. A film egy klasszikus francia komédia sok félreértéssel, helyzetkomikummal és egy romantikus befejezéssel, mely során egy mellékszereplő elárulja a 42 éve tartó boldog házasságának titkát – vigyázat, spoiler következik – azt, hogy mind a férfinak, mind a nőnek szüksége van a másik nemre, és ezt ki is mutatják a másik felé. 

Soraimat egy rövid idézettel zárnám. Csodálatosnak találom, hogy a magyar nyelvben a szinonimájaként létezik a gyöngébb nem kifejezés is. Ez a szókapcsolat nem a fizikai értelemben vett gyengeséget, hanem a női gyöngédséget, kedvességet, empátiát és odafigyelést rejti magában – mely éppen, hogy a női nem erőssége.

Mit számít az, hogy te vagy a gyöngébb? Te vagy az erősebb, mert visszaélhetsz azzal, hogy gyöngébb vagy.

Kosztolányi Dezső

Kisbán Petra

Korkülönbség a párkapcsolatban – áldás vagy átok?

Tizenhét évesen ismerkedtem meg a vőlegényemmel, és az első pillanatban megfogott benne valami. Sokáig csak néztük egymást, aztán egymás mellé keveredtünk, végül beszélgetni kezdtünk és onnantól kezdve nagyon gyorsan elrepült az idő. A vacsora végeztével hazamentem és miközben reménykedtem, hogy mielőbb felkeres, számolgatni kezdtem. Sejtettem ugyanis, hogy idősebb, mint én, csak azt volt nehéz kideríteni, hogy pontosan mennyivel. Szüleink jó barátok voltak, akik néha összejártak -a gyerekeik nélkül- így volt egy-két morzsányi információm, amiből igyekeztem megfejteni ezt a több ismeretlenes egyenletet.

Mily szerencse, hogy nem sikerült! Hisz, mire megtudtam, hogy nyolc és fél év van köztünk – ez akkor óriási különbségnek tűnt – már menthetetlenül éreztem, hogy ez a kapcsolat több annál, hogy pusztán a korkülönbség miatt ne akarjam megtudni, mi lehet belőle. De attól függetlenül, hogy az első akadályon a szerelem átlendített, a kapcsolatunk folyamán még számtalanszor eltöprengtem azon, hogy vajon előny-e vagy hátrány ez a nyolc és fél év.  A következőkben tehát, a saját tapasztalatomból merítve szeretném megválaszolni ezt a kérdést.

Talán az első, szinte nyilvánvaló, de mindenképpen megemlítendő gondolat, ami a téma kapcsán eszembe jut, az az, hogy minél idősebb a pár, annál kevésbé számít a korkülönbség. Hisz amíg az ember tizenéves éveit tapossa, addig egy-két év alatt is rengeteg személyiség- és életkörülménybeli változáson megy keresztül, ám később ezek a szakaszváltások ritkábban következnek be. Amikor a vőlegényemmel megismerkedtünk, ő már dolgozott és egyedül élt, én meg még a gimnázium padját koptattam és a felsőbbévesek szalagavatóját szerveztem. Akkor ez a korkülönbség legyőzhetetlennek tűnt, és sok konfliktushoz vezetett. Azóta én leérettségiztem, külföldön jártam, elkezdtem és befejeztem egy egyetemet és elköltöztem otthonról. Most együtt élünk, jegyben járunk és mindketten dolgozunk. És a korkülönbség ellenére, közel azonos életszakaszban vagyunk. 

Amikor erről a témáról írok, akkor fontos megjegyeznem, hogy bár korkülönbségről beszélek, de valójában arra gondolok, ami (általában) a korral együtt jár.

Tehát arról, hogy a két fél eltérő életszakaszban van, más mennyiségű élettapasztalattal és érettséggel, különböző mértékben kiforrott személyiséggel rendelkezik. Tehát valójában nem a kor számít, hanem az hogy ezekben mekkora különbség van a felek között, és hogy hogyan viszonyulnak ezekhez a köztük lévő különbségekhez.

Mi a kapcsolatunk elejétől kezdve igyekeztünk nagyon tudatosak lenni és odafigyelni arra, hogy jól kezeljük a korunkból fakadó ellentéteket, mégis akadtak olyan helyzetek, amiket utólag már másként kezelnék. 

Az egyik legnagyobb hiba, amit mi is elkövettünk, és amibe könnyen belecsúszhatnak a hozzánk hasonló fiatalok is, az a párkapcsolati szerepek felborulása, eltolódása. A nőiség, férfiség kibontakoztatása, és a személyiségünk, mindennapi szerepeink kialakítása, formálása, amúgy is nehéz feladat, ami ráadásul minden kapcsolatban kicsit formálódik, alakul. Azonban hogyha ez még megspékelődik a felek eltérő érettségével és önállóságával, akkor az igencsak feladhatja a leckét minden szerelmes fiatalnak. A mi kapcsolatunkban például nehéz volt megélni az egyenlőséget, és azt, hogy mindkettőnk szavának ugyanakkora súlya van, úgy, hogy én határozatlan voltam sokszor, és az anyagi lehetőségeink is nagyon különböztek. 

Hibalehetőség az is, hogyha az érettebb fél elkezdi tudatosan vagy tudattalanul húzni a másikat, és felgyorsítani különböző fejlődési, önállósodási folyamatokat. De abból is fakadhat nehézség, hogyha a fiatalabb, éretlenebb fél akarva vagy akaratlanul visszatartja a kapcsolatot, vagy a társát. 

Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik dolog, amire érdemes odafigyelnie az eltérő korú pároknak. Ugyanis az elköteleződésre, vagy az elköteleződés szorosabbra fűzésére való igény sokszor különbözőképpen alakul a két fél esetében. Nálunk például én voltam a bizonytalanabb, aki sokáig nem érezte késznek magát a házasságra. Nagy harmóniát és odafigyelést igényel ebben az esetben az, hogy a fiatalabb fél se érezze, hogy olyan döntést kell meghoznia, amire még nem áll készen, és az idősebbik se érezze úgy, hogy annyit kell “várnia” a másikra, ami számára már túl sok. 

És hogy a címben szereplő kérdésre is válaszoljak; az én tapasztalatom és véleményem alapján valóban kihívás elé állíthatja a párokat, ha nem azonos életszakaszban járnak, nem ugyanolyan érettek, önállóak. Azonban emiatt nem érdemes futni hagyni valakit, aki különleges a számunkra, akiben megfog valami. Úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban vannak és lesznek megoldani-, feloldanivaló dolgok, nehézségek, akár a korkülönbségből, akár másból fakadóan. 

De hiszem azt, hogy van olyan szerelem, amiért minden ilyen küzdelem megéri. Nálam legalábbis így van. 

Papfalvy Bori Janka